Zoltán Bakaja

Kivonat: A Bhagavad-gītā szövegében a szanszkrit irodalom néhány más művéhez hasonlóan szerepel az idéző mondatnak az a kimondottan e művekre jellemző formája, amelyet beszélőjelölőnek neveztem el (Bakaja 2018). A jelen tanulmány a Bhagavad-gītā beszélőjelölőjében található ige magyar fordítási lehetőségeit vizsgálja. Számba veszi az eddig megjelent kiadások megoldásait, és a Magyar Nemzeti Szövegtár, valamint a Pannónia Korpusz (Robin et al. 2016) segítségével keres választ arra a kérdésre, hogy egy modern magyar fordításban a beszélőjelölő idéző igéjének magyar fordítására a beszél, a mond vagy a szól ige valamely alakja lenne-e a legjobb választás. Mivel számos magyar fordítás angol közvetítőnyelvből készült, a kutatás arra is kiterjed, hogy az angol forrásnyelvi szövegekben a jelölő igéjeként szereplő said magyar fordításakor a fordítók a mondta és a szólt közül melyik igét részesítik előnyben. A kutatás eredménye megerősíti azt az előzetes vélekedésemet, hogy a szanszkrit idéző ige modern magyar nyelvre való lefordítására a mond szótőből képzett alakok megfelelőbbek a szól tőből képzetteknél.
Kulcsszavak: Bhagavad-gītā, beszélőjelölő, idéző ige, szól, beszél, mond

The original version of this paper was written in Hungarian and published in the open-access journal Argumentum, the journal of the Doctoral School of Linguistics, University of Debrecen, Hungary: Bakaja, Zoltán (2019): Bhagavad-gītā As It Is - elvárások és átváltási
műveletek. Argumentum 15, 716–737.
https://doi.org/10.34103/ARGUMENTUM/2019/2
In this article, I offer insights into the transfer operations of the book Bhagavad-gītā As It Is (1983). The article is intended for the followers of the author A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, orientalist scholars, and researchers of translation. The latter would be interested in the transfer operations from Sanskrit to English, since some of these are not included in Klaudy's book Languages in Translation (2003), as well as the opinions presented about the characteristics and nature of philological translation. With the examples in this study I would like to draw the attention of the first two groups to the fact that if they are expecting a word-for-word translation, it is based on their own preconceived notion: translations appreciated by them are not as literal as they would expect of the works of others.

This study explores how to solve some lexical problems which arise while translating the English book Bhagavad-gītā As It Is by A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda into Hungarian. Most of the examined expressions fall into the category of realia, which are words difficult to translate because of their exclusive connection with a certain culture. In my work, I will not analyze the existing Hungarian editions, but rather I will consider questions which translators have to deal with when beginning their work. The expressions I will examine are the verb of the beszélőjelölő "speaker reference", living entity, self-realization, and the Supreme Personality of Godhead.

It is stated in Kinga Klaudy's book entitled Bevezetés a fordítás gyakorlatába that specification of reporting verbs comes from the characteristics of Hungarian verbs, and the cause of their employment can be found in the stylistic conventions and translational norms. The idea of writing this study arose when I observed specification of the Sanskrit verb uvāca in an English translation of the Bhagavad-gītā. In the course of my research, I studied transfer operations applied in the translation of a specific Sanskrit reporting clause in a corpus which contained 33 partial or complete English, Hungarian and Hindi translations of the Bhagavad-gītā. My research shows that in the case of the verb uvāca there are specifications of reporting verbs in many English editions, however, in many Hungarian editions specification was not applied at all. I have also noticed that we can find specific transfer operations in the case of other words of the reporting clause as well. My study explores these cases and also points out that there are well defined translational traditions regarding the translation of the verb uvāca both in English and Hungarian.

Klaudy Kinga azt írja Bevezetés a fordítás gyakorlatába című könyvében, hogy az idéző igék konkretizálása a magyar
ige sajátosságaiból fakad, s az okát a magyar stilisztikai tradíciókban kell keresnünk. E tanulmány elkészítésének
gondolata akkor merült fel bennem, amikor arra lettem figyelmes, hogy a szanszkrit idéző ige, az uvāca lefordításakor
egy angol fordító is élt a konkretizálás eszközével. Kutatásom során a Bhagavad-gītā 33 teljes vagy részleges fordítást
tartalmazó angol, magyar és hindi nyelvű kiadásaiban vizsgáltam meg a szanszkrit idéző mondat fordítása során
alkalmazott átváltási műveleteket. Kiderült, hogy az uvāca ige esetében sok angol fordítás tartalmaz, sok magyar pedig
nem tartalmaz konkretizálást. Arra is felfigyeltem, hogy az idéző mondat többi szavának fordítását is meghatározott
átváltási műveletek jellemzik. Írásom feltérképezi ezeket, s azt is megmutatja, hogy az ige fordítása során mind az
angol, mind a magyar műveket egy jól körvonalazható fordítási hagyomány követése jellemzi.

In this Hungarian article, I offer insights into the transfer operations of the book Bhagavad-gītā As It Is (1983). The article is intended for the followers of the author A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, Orientalist scholars, and researchers of translation. The latter would be interested in the transfer operations from Sanskrit to English, since some of these are not included in Klaudy's book Languages in Translation (2007a), as well as the opinions presented about the characteristics and nature of philological translation. With the examples in this study I would like to draw the attention of the first two groups to the fact that if they are expecting a word-for-word translation, it is based on a myth of their own creation: translations appreciated by them are not as literal as they would expect of the works of others.

A Bhagavad-gītā As It Is című könyv átváltási műveleteibe bepillantást nyújtó cikkemet éppúgy ajánlom az orientalisztika képviselőinek és a szerző, A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda követőinek, mint a fordításkutatóknak. Ez utóbbiakat a szanszkrit–angol irányú fordítás során alkalmazott, ezért Klaudy Bevezetés a fordítás gyakorlatába című könyvében nem szereplő átváltási műveletek, valamint a filológiai fordítás jellemzőit bemutató különféle vélemények érdekelhetik leginkább. Az első két csoport tagjainak figyelmét arra szeretném felhívni a tanulmányban szereplő példák ismertetésével, hogy amennyiben szó szerintiséget várnak el a fordítástól, az a maguk teremtette mítoszból táplálkozik: az általuk mértékadónak tekintett fordítások sem annyira szó szerintiek, mint azt ők néha mások munkájától elvárnák.

Cikkem egy angol nyelvű dolgozatom magyar fordítása. (https://www.researchgate.net/publication/349253561_The_Teaching_of_the_Isopanisad) A feladatom az volt, hogy bemutassam az Īśopaniṣad általam legfontosabbnak vélt vallási tanítását. Mindezt úgy tettem meg, hogy közben indirekt módon megpróbáltam megválaszolni néhány olyan kérdést is, amely az upaniṣad olvasóiban rendszeresen felmerül (Pl.: Ki az upaniṣadban imádott istenség? Miért nem elég csak a lelki tudományt megismerni az üdvözüléshez, miért kell ismerni a tudatlanságot is? Hogyan jelenik meg a szövegben a bhakti, és mennyire hangsúlyos a szerepe?). A végkövetkeztetés levonása előtt bemutatom az upaniṣad felépítésének logikai vázát. Kijelentéseim alátámasztásához más írásokat is segítségül hívok, leginkább a Bhagavad-gītāt.