Tőzsér Jánosnak Az igazság pillanatai című könyve (Tőzsér 2018) arról próbálja meggyőzni olvasóit, hogy mivel a filozófia nem megbízható módja az igazságkeresésnek, mindenkinek fel kellene adnia szubsztantív filozófiai meggyőződéseit....
moreTőzsér Jánosnak Az igazság pillanatai című könyve (Tőzsér 2018) arról próbálja meggyőzni olvasóit, hogy mivel a filozófia nem megbízható módja az igazságkeresésnek, mindenkinek fel kellene adnia szubsztantív filozófiai meggyőződéseit. Azaz azokat a meggyőződéseit, melyek nem arról szólnak, hogy melyik filozófus mit állított, és nem is arról, hogy mi következik egyik vagy másik filozófiai elméletből, hanem arról, hogy melyek a valóság legalapvetőbb jellemzői. Tőzsér szerint azért kell így tennünk, mert olyan lények vagyunk, akiknek óhatatlanul zűrzavar van a fejében, vélekedései egymásnak mondanak ellent, és nincs semmilyen megbízható módszere arra, hogy a saját erejéből, empirikus vagy misztikus bizonyítékok híján, filozófiai módszerekkel válogassa ki a valóság megbízható leírásait. Hogy ez valóban így van, annak Tőzsér szerint talán leglátványosabb bizonyítéka a filozófia története: nincs egyetlen szubsztantív filozófiai elmélet sem, amelyet a filozófusok konszenzuálisan elfogadtak volna.
Sok mindenben egyetértek Tőzsérrel, sőt van, amiről Tőzsér győzött meg. Egyetértek vele abban, hogy a filozófusok nem vagy csupán alig oldottak meg filozófiai problémákat. Azzal is egyetértek, hogy ennek egyértelmű jele a filozófusok közötti masszív és folyamatos egyet nem értés. Egyetértek azzal is, hogy hiú ábránd azt gondolni, hogy egyszer ezek a filozófiai problémák filozófiai jellegű megoldást nyernek. Arról pedig meggyőzött Tőzsér, hogy ennek oka az, hogy alapvető episztemikus vonzalmaink inkonzisztensek egymással, és nincs és nem is lesz megfelelő kritériumunk arra vonatkozólag, hogy hogyan kell megkülönböztetni az igazsághoz vezető, illetve a megtévesztő episztemikus vonzalmainkat. Azzal is egyetértek, hogy mindezzel a lehető legőszintébben kell szembenéznünk, és bátran le kell vonnunk azokat a konzekvenciákat, amelyek a filozófiára és ránk, filozofáló egyénekre, valamint afilozófusok közösségére vonatkoznak.
Viszont nem tudok egyetérteni azzal, hogy amennyiben a filozófia nem alkalmas arra, hogy megoldja a filozófiai problémákat, fel kell adnunk filozófiai meggyőződéseinket. Sőt, azt állítom, hogy ha helyesen tekintünk Tőzsér metafilozófiai problémájára, akkor azt fogjuklátni, hogy ez sem nem lehetséges, sem nem kívánatos.