Régészként egy-egy feltáráson – amennyiben az egykor élt emberek maradványai egyáltalán valamikor, valamiért földbe kerültek – kizárólag az ún. temetkezési ciklus (vagy a ciklus egy bizonyos állomásának) materializálódott lenyomatát...
moreRégészként egy-egy feltáráson – amennyiben az egykor élt emberek maradványai egyáltalán valamikor, valamiért földbe kerültek – kizárólag az ún. temetkezési ciklus (vagy a ciklus egy bizonyos állomásának) materializálódott lenyomatát látjuk, mely az egykori valóságnak csak egy adott időpillanatban kimerevített képeként értelmezhető.
Az eredeti történet azonban ennél jóval összetettebb: folyamatos válaszreakciók, döntések és szimbolikus lépések összetett sorozata, melynek kezdőpontja egy adott közösség tagjának vagy tagjainak halála, végpontja pedig – az eredeti szándékok szerint – talán soha nem tárható fel. Az eseménysorok rekonstrukciójához, ezáltal az egykori valóság jobb megértéséhez a hagyományos rétegtani megfigyelések értelmezésén túl számos más elemzésre is szükség van. Ha valóban meg szeretnénk érteni a „halottak élettörténetét” (és ezáltal az élő közösségek kognitív miliőjét is), akkor a szokásosnál is fokozottabb figyelmet kell szentelnünk a terepen megfigyelhető jelenségek minél pontosabb dokumentálására, mintavételezésére, és – amennyiben lehetőségünk van rá – a szubjektív megfigyeléseken túl kutatásainkat a lehető legtöbb természettudományos vizsgálattal is ki kell egészítenünk. Mindehhez azonban először is világos kérdésekre, a világos kérdések megfogalmazásához pedig világos terminológiára van szükség.
***
From the death of terminology to the terminology of death. Notes on the concept of burial and the nomenclature of the funerary cycle
Almost all contemporary language – including Hungarian – expresses the practice of burial by a word that refers in some way to placing the body into the earth. But if we reconsider it, burying the corpse is far from the only way to ‘eliminate’ the physical remains of the deceased. As archaeologists – if the human remains had been put into the ground at some point, for some reason – we only see the materialized imprint of the funerary cycle (or a particular stage of the cycle), that can only be interpreted as a particular moment of the past, frozen in time. The original story, however, is much more complex: the funerary ritual is a multifaceted series of ongoing responses, decisions and symbolic acts, the starting point of which is the death of a community member, while the end point of it – in sense of the original intentions – may never be identified. In order to reconstruct scenarios and to gain a better understanding of the past reality, we need deeper analysis than the traditional interpretation of tratigraphical observations.
If we truly want to understand the ‘life story of the dead’ (and thus the cognitive milieu of the living communities as well), we not only need to accurately focus on documentation and sampling on the field and carry out as many scientific analysis as possible. First, we need to set clear questions and to do so, we need clear terms.
