View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk
brought to you by
CORE
provided by Repository of the Academy's Library
A nyelv mentális reprezentációja
OTKA Tudományos Iskola Pályázat kutatási zárójelentés.
Témaszám: 49840
Futamidő: 2005. április 15 - 2008. december 31. A beszámoló készült. 2009. február 25.
Vezető kutató: Pléh Csaba
Résztvevők:
Lukács Ágnes
Babarczy Anna
Győri Miklós
Racsmány Mihály
Németh Dezső
Gervain Judit
Kovács Ágnes
****************
Kas Bence
Gábor Bálint
Szamarasz Vera Zoé
Fekete István
Ivády Rozália Eszter
Kovács Gábor
A ***** sor alattiak phD diákok.
Kutatásunk két alapvető célt szolgált:
I) új kísérleti módszerekkel vizsgáltuk a magyar nyelv megértési folyamatait, a nyelvfejlődés
meghatározóit tipikusan fejlődő és zavart fejlődésű populációkban.
II) Egy átfogó graduális egyetemi oktatási célú pszicholingvisztika kézikönyv kéziratait készítettük el.
A kutatási beszámolóban az eredeti munkaterv címezését és számozását követjük, ’b’-vel jelölve
azokat a pontokat, amelyek ehhez képest kiegészítésként keletkeztek a kutatás során. Mindenütt csak
azokat a neveket tüntetjük fel, akiknek vezető alkotó szerepük volt az adott kutatásban. Mint a
közlemények is mutatják, a valóságban mindegyik munkában többen vettek részt.
1
I. KÍSÉRLETI EREDMÉNYEK
1. A MAGYAR NYELV SZEMPONTJÁBÓL KÖZPONTI FONTOSSÁGÚ MEGÉRTÉSI TÉNYEZŐK KÍSÉRLETI ELEMZÉSE
1.1. Alaktani feldolgozás és megértés. Az agglutináló alaktan szerepe és különlegességei a
megértési folyamatban (Ivády Rozália)
Korábbi, a szabályos-szabálytalan dinamikát vizsgáló kutatásainkat egészítettük ki új módszerekkel és
elméleti megfontolásokkal. Az előfeszítéses eljárások során valamely főnévi paradigma egy adott
alakját (toldalékolt, szabályos vagy kivételes) követte ugyanazon főnév más alakja vagy más főnév
ugyanazon alakja. A vizsgálatok azt mutatják, hogy (1) mind a szabálytalan, mind a szabályos alakok
előfeszítik egymást (2) a szabályos alakok előfeszítik a szabálytalan alakokat és ez fordítva is igaz (3)
az ugyanazon paradigmákba tartozó főnevek előfeszítik egymást, mind a szabályos mind a kivételes
paradigmák esetében. Az eredmények szerint a magyarban nem alkalmazható az angolszász
nyelvekre kiépített kettős út modell, azonban a jelenségek jól leírhatóak a szócsaládokra építő újabb
elméletekkel.
1.2
A vonzathozzárendelés algoritmusai, morfológiai és szintaktikai meghatározói, a
kétértelműség fajtái és megjelenése a megértés során (Gábor Bálint)
A tranzitív szerkezetek korai megértésének vizsgálata
A tranzitív szerkezetek korai megértésének a vizsgálatához egy olyan eljárást alakítottunk ki, amely
lehetővé teszi, hogy 3 év alatti gyerekeknél is feltérképezzük az argumentumok azonosításának
stratégiáit. Változtattuk a szórendet és az esetragok jelenlétét, hogy megvizsgáljuk, ezek a jelzések
mekkora szerepet játszanak a mondat által leírt esemény szereplőinek kiválasztásában. A mondatok
között voltak olyanok is, amelyek ismeretlen igét tartalmaztak; ezekben az esetekben kizárhatjuk az
igével kapcsolatos korábbi tapasztalatok hatását. A kísérleti helyzetekben a gyerekek egy mondat
elhangzása után két videót láttak (1. ábra), amelyek közül rá kellett mutatniuk arra, amelyik illik az
elhangzott mondathoz.
1. ábra. A tranzitív szerkezetek korai megértésének vizsgálatában használt elrendezés
Elemzésünk azt mutatta, hogy a 2,5 éveseknél a szórend és az esetrag egyformán fontos a cselekvő
kiválasztásában, míg 3,5 éves korra az esetrag lesz a domináns (2. és 3. ábra). Ez fiatalabb
2
Az első főnevet cselekvőnek választó
gyerekek száma
gyerekeknél igazolja Pléh és MacWhinney korábbi mondatlejátszásos eredményeit. A tranzitív
szerkezet megértése már 2,5 éves korban is elég absztrakt ahhoz, hogy áligékkel is elboldoguljon.
20
15
ismerős
10
álige
5
0
SVO
OVS
SVS
Az első főnevet cselekvőnek választó
gyerekek száma
2. ábra. Az első főnevet cselekvőnek választó gyerekek száma 2;7 éveseknél
15
10
ismerős
álige
5
0
SVO
OVS
SVS
3. ábra. Az első főnevet cselekvőnek választó gyerekek száma 3;5 éveseknél
A gyerekekhez irányuló felnőtt beszéd CHILDES korpuszelemzés eredményei szerint a szórend
megbízható, de ritkán elérhető jelzés; ez arra utal, hogy ennek a jelzésnek az egyetemessége,
kiugrósága és megbízhatósága magyarázza, hogy a ritkasága ellenére miért olyan fontos jelzés a
fiatalabb gyerekeknél a szórend (1. táblázat).
3
Esetrag Szórend
Elérhetőség
27.7 % 7.7 %
Megbízhatóság 100 % 81.4 %
1. táblázat. Az esetrag és a szórend elérhetősége és megbízhatósága a CHILDES korpuszelemzés
alapján
1.2.1.b. Téri nyelvi fejlődés és relativizmus (Ivády Rozália és Pléh Csaba )
A vizsgálat során egy téri mintázatot kellett reprodukálni illetve felismerni a gyerekeknek egy 180°-al
elforgatott helyzetben, ahol a válaszokat relatívnak (egocentrikusnak) vagy abszolútnak
(allocentrikusnak) kódoltuk. A tipikus fejlődésű óvodások az abszolút válaszok növekedését mutatták
az életkorral. A Williams szindrómások esetében nem jelent meg ez a mintázat, a tipikus fejlődésben a
legfiatalabb korosztály (24-32 hónaposak) eredményeinek megfelelő állandó mintázatot kaptunk. Az
eredmények értelmében a téri viszonyok értelmezését erősebben meghatározza a kognitív fejődés,
mint a nyelvi hatások.
1.3
A munkaemlékezet működő rendszere egy agglutinatív nyelvben (Németh Dezső)
A verbális munkamemória és morfológia komplexitás
Kutatásunk célja a verbális munkamemória, a szóterjedelem és a morfológiailag komplex szavak
kapcsolatának feltérképezése. Három kísérlet került kivitelezésre, melyekben a kísérleti személyeknek
klasszikus emlékezeti terjedelmet mérő kísérleti elrendezésben szólistákat tanultak és mondtak vissza.
A szavak morfológiai összetettségét változtattuk miközben a listákon belül kiegyenlítettük a
szóhosszúságot, a gyakoriságot, a fonológiai struktúrát és a konkrétságot. A verbális munkamemória
kapacitást a számterjedelem és álszóismétlési feladatokkal mértük.
Alapkérdésünk pszicholingvisztikai tekintetben az volt, hogy végbemegy-e az alaktani feldolgozás, a
szavak morfémákra bontása akkor is, amikor erre nincsen szükség, hiszen a munkaemlékezeti
feladatban az alaktani szerkezetnek nincsen következménye, nyelvtani döntéseket nem kell végezni.
Vagyis az alaktani feldolgozás moduláris-e a moduláris szó ’kötelező feldolgozás’ értelmében.
Másrészt kognitív pszichológiai tekintetben arra voltunk kíváncsiak, hogy a munkamemória és az
alaktani elemzés közös erőforrásokat használ-e, ebben a tekintetben éppenséggel nem modulárisan
működnek-e? Ezeket a mozgató kérdéseket az alábbi hipotézisekre fordítottuk le.
I. Morfológiai modularitás hipotézis: a több morfémás alakokból álló szólista visszamondása nehezebb,
mint az egymorfémás alakokból állóké, még akkor is, ha ez ellent mond a klasszikus fonológiai hurok
modellnek (Baddeley, 1986) mivel a szóhosszússág, a kiejthetőség, gyakoriság és konkrétság alapján
kiegyenlítettek az itemek.
4
II. Szuffixum típus hipotézis: a képzett szavak jobban megjegyezhetőek, mint a toldalékolt szavak, mert
ezek lexikalizálódott egységeknek számítanak. Ennek ellenére a morfológiai összetettség hatása
várhatóan enyhébben, de itt is megjelenik.
III. Kivételesség hipotézis: a rendhagyó alakok, mint külön tárolt és nem szintetizált egységek, Pinker
kettős modelljével egybevágóan könnyebbek lesznek emlékezeti terhelésükben a szabályos alakoknál,
hisz ez utóbbiakhoz feltételezhetően egy procedurális emlékezeti folyamat működésére is szükség
van, vagyis a nagyobb komputációs igény miatt kevesebbet tudunk megjegyezni belőlük.
A könnyebb áttekinthetőség kedvéért az elvégzett három kísérletet és eredményeit együtt mutatjuk be.
Mindhárom kísérletben három verbális munkamemória mérőeljárást használtunk: számterjedelem,
álszó ismétlés, és szóterjedelem. Ebből a valódi célfeladat a szóterjedelem volt. A kísérleti
elrendezéseket a 2. táblázat foglalja össze.
1. Kísérlet
2. Kísérlet
3. Kísérlet
Személyek száma
113
51
39
Inger prezentáció
Akusztikus
Vizuális
Vizuális
Felvett
munkamemória
tesztek
Számterjedelem
S
2 szótagos listák
Ingerek
Álszó ismétlés
Szóterjedelem
Z
3 szótagos listák
Ó
szóhossz és kiejthetőség kiegyenlítve
T
E
Független
változók
R
J
Gyakoriság: felszíni vs. Gyakoriság: felszíni vs. Szótagszám
tő
tő
Morfológiai komplexitás,
Szótagszám
Szótagszám
(inflexiós szuffixumok
Morfológiai komplexitás, Morfológiai komplexitás, száma)
inflexiós
száma
E
szuffixumok (inflexiós
száma)
szuffixumok Képzett alakok
Képzett alakok
D
Szabályos
rendhagyó alakok
vs.
E
L
Függő változó
E
Terjedelem: helyesen visszamondott szavak száma.
M
Klasszikus terjedelem mérő eljárás: szavak sorrendje kötött.
2. Táblázat. A morfológiai komplexitás kísérletek közös vonásainak és különbségeinek összefoglalása
Eredményeink szerint (4-5. ábra) a toldalékolt szavak és a tőszavak határozott eltérést mutatnak, és az
akusztikus és vizuális modalitások közötti különbségek ellenére ez a mintázat nem változik. Ez némileg
alátámasztja, hogy a két modalitás legalábbis ebből a szempontból nem két különböző rendszerre
5
épül, s nem ebből következnek a különbségeik. Erre utal, hogy nem mutatható ki interakciós hatás a
modalitás és a többi változó között.
Vizuális inger prezentáció
Akusztikus inger prezentácó
Példa az ingeranyagból:
Tő:
Toldalékolt:
tükör, szobor, csomag, sziget
soron, vizet, napot, teret
talaj, folyam, lemez, patak, fodor
lapot, kezet, körök, vizek, hegyek
4. ábra Két szótagos toldalékolt alakok vs. tőszavakra eső terjedelem - Illesztés felszíni gyakoriság
alapján. flex. szuff. – inflexiós szuffixum ( jel vagy rag)
Három szótagos szavak
Vizuális inger prezentáció
Akusztikus inger prezentácó
Tő:magazin, telefon, ravatal
Toldalékolt:talajon, lemezek, patakot
limuzin, viselet, zuhatag, daganat
motorok, küszöbön, hotelek, dobozon
5. ábra. Eredmények háromszótagos szavakkal
6
A három szótagos szavakon végzett vizsgálatok ezen felül azt is megmutatták, hogy a több inflexiós
szuffixum még tovább nehezíti a szavak megjegyzését (6. ábra). Vagyis maga az inflexiós szuffixum
sokkal nagyobb mértékben nehezíti a feladatot, mint az a szótagszám vagy a szó kimondásához
szükséges idő alapján elvárható volna.
Három szótagos szavak
Egy inflexiós szuffixum és két inflexiós szuffixum közötti különbségek
Vizuális inger prezentáció
Akusztikus inger prezentáció
Példa az ingeranyagból:
Tő+1 inflexiós szuffixum:
Tő+2 inflexiós szuffixum: falakon, nyakamat,
padomon
talajon, lemezek, patakot
Motorok, küszöbön, hotelek, ligetet
zsebeket, botukon, magokat, hegyeket
6. ábra 3 szótagos tő+1 inflexiós szuffixum alak vs. tő+2 inflexiós szuffixum alak (Illesztés tő
gyakoriság alapján). flex. szuff. – inflexiós szuffixum,( vagyis jel vagy rag)
7
Toldalékolt alakok
Képzett alakok
Példák az ingeranyagból:
Tőszavak:
tükör, szobor, csomag, sziget
talaj, folyam, lemez, patak, fodor
Tőszavak
Képzett alakok
T=
-10,886, T=-6,447,
df=38 p<0,01
N=38, p<0,01
T=2,294
N=38
p<0,05,
Toldalékolt:
Képzett:
lapot, fejük, mozik,
Lyukas, fülel, képes, mesél
kocsik
Hangos, köröz,
helyük, botot, halak,
koszos, jeges
tejet, falon
nyaral,
7. ábra Inflexiós szuffixumok és képzők közötti különbség 2 szótagos szavak esetében
A nemzetközi irodalom alapján (is) igen fontos kérdés, hogy van-e eltérés a képzők és a ragok között,
vagyis a képzett szavak külön szótári elemmé válása csökkenti-e a feldolgozási nehézségeket (7-8.
ábra). A két szótagos szavaknál a különbség nem annyira robosztus: általánosságban is elmondható,
hogy több képzett szót tudunk visszamondani, mint toldalékoltat, azonban itt a különbség még
szignifikáns a tőszavakkal összehasonlítva. A három szótagos szavaknál azonban már egyértelmű
tendencia mutatkozik, ami arra utal, hogy a képzett szavak nemcsak hogy könnyebbek, mint a
toldalékolt szavak, hanem nagy valószínűséggel nincs is különbség a képzett szavak és a tőszavak
nehézsége között a megjegyezhetőség szempontjából. A háromszótagos szavak között olyanok is
voltak, amelyeken két toldalék is volt: vagy két inflexiós szuffixum, vagy két képző, vagy egy inflexiós
szuffixum és egy képző. Ezeknek a csoportoknak az elemzései sem hoztak nagy változást: a konklúzió
az, hogy a képzők könnyebbek, mint a inflexiós szuffixumok. Mint a t értékek mutatják, itt egy
szignifikáns KÉPZŐ> FLEXIÓ,FLEXIÓ-KÉPZŐ trendet kaptunk. Vagyis minden inflexió nehezít.
Három szótagos szavak: képző és inflexiós szuffixum kombinációk
8
2 képző
1 inflexiós szuffixum + 1 képző
Példák az ingeranyagból
két inflexiós szuffixum
sörüket,
hasukat
babokat,
2 inflexiós szuffixum
T=-5,702,df=38,p<0,01, N=39
T=-1,45,df=38,P=N.S., N=39
1 inflexiós szuffixum + 1 képző
T=-3,89,df=38,p<0,01, N=39
1 inflexiós szuffixum+1 képző
2 képző
fogamon, borozom, ütések, véresek
házalok, korosak, bűnösök, törésem
Falakon, nyakamat, padomon
vészesen, tárolás, ködösít
gyászosan,
tágasan
párásít,
kezelés,
8. ábra A inflexiós szuffixumok és képzők eltérései három szótagos szavakon. Rövidítés:infl. szuff. –
inflexiós szuffixum( vagyis jel vagy rag)
Az álszóismétlés és a számterjedelem is szignifikáns kapcsolatot mutat a tő és toldalékolt
szóterjedelemmel. Parciális korrelációs elemzést végzünk az első kísérlet adatain (akusztikus
ingerprezentáció), úgy, hogy a toldalékolt alakokra jutó terjedelmet korreláltatjuk a számterjedelem
teszttel, miközben a tövekre jutó terjedelem hatását kiparciáltuk. Ekkor nincs szignifikáns korreláció a
két változó között (r=0,056, n.sz., N=109). A álszó teszt és toldalékolt alakokra jutó terjedelem
korrelációja r=0,12 (n.sz., N=109), amennyiben ki van parciálva a tövekre jutó terjedelem.
A kísérletsorozat markáns eredménye, hogy minél bonyolultabb egy szó morfológiai struktúrája, annál
jobban leterheli a verbális munkamemóriát. Ez alátámasztja az I. Hipotézist, a Morfológiai modularitás
hipotézist. Ugyanakkor ellentmond a fonológiai hurok modellből kiinduló elvárásoknak. Mivel a
szóhosszúságot és fonológiai szerkezetet, vagyis a fonológiai hurok hatásokat kiegyenlítettük,
ezenkívül a gyakoriságot és a konkrétságot is kontrolláltuk, ha a működő elemek a teljes szóalakok
lennének, nem lenne várható, hogy ekkora különbség alakuljon ki a morfológiailag összetettebb
alakokból álló lista megjegyzési teljesítménye esetében.
9
Az eredmények magyarázatához a Baddeley féle munkamemória modellen túl 3 elmélet hívunk
segítségül: 1. Dekompozíciós lexikon elméletek, 2. Morfémák bejósolhatósága, 3, Általános kapacitás
elméletek.
1. A hosszú távú emlékezet és nyelvi reprezentációk kölcsönhatásban vannak a rövidtávú emlékezeti
folyamatokkal. Az eredmények arra utalnak, hogy a mentális lexikon keretelméleteinek érvényességi
köre nemcsak a lexikális hozzáférés folyamataira, hanem a szavak rövidtávú tárolására is kiterjed. A
dekompozíciós lexikon elméletek (Taft, 1979) kettős szervezettséget feltételeznek: a tövek és
szuffixumok külön elemei a lexikonnak. A ragozott, toldalékos alakokhoz való hozzáférés azért
nehezebb a szótövekhez képest, mivel két helyről kell előhívni, majd összekapcsolni az információt. Ez
megmutatkozik a lexikális keresés reakcióidő mintázataiban is. Kísérleteink eredményei jól
magyarázhatóak egy ilyen modellel: a többmorfémás illetve szuffixumos szavak rövidtávú emlékezeti
tárolása azért nehezebb, mert a kódolási és előhívási szakaszokban a szólista szavaihoz való
hozzáférés nehezebb, mint tövek esetén.
A módosított dekompozíciós lexikon modellek (kevert modellek) ugyanúgy kétfajta szótárt
tételeznek fel, azzal a különbséggel, hogy a tartalmi szótár nemcsak a töveket, hanem a leggyakoribb
ragozott alakokat, és képzőket is tartalmazza (magyarul jó áttekintést ad Juhász, 2001). Ez a modell
választ ad arra a kérdésre, hogy a ragozott és képzett szavakból álló lista megjegyzése miért mutat
nagy különbséget, és arra is, hogy a képzőkkel ellátott szavak nem terhelik le jobban a verbális
munkamemóriát, mint a tőszavak. Általában ugyanis a II. Hipotézist alátámasztó adatokat kaptunk: a
képzett szavak könnyebben megjegyezhetőek.
Ebben annak is lehetett valamennyi szerepe, hogy a képzett szavak egy része nem volt transzparens,
ilyen volt például a házalok alak is, amely ugyan képzett szó, de nem következik az összetételből
egyértelműen a jelentése. Mivel ez fontos tényező lehet, olyan kísérletekre lesz szükség, melyek az
áttetszőséget rendszeresen variálják. Az előfeszítési, implicit kísérletek tanúsága szerint ugyanis
(Marslen-Wilson et al, 1994) az alaktani dekompozició nem megy feltétlenül végbe jelentésükben nem
áttetsző képzett szavaknál.
2. A Baddeley féle klasszikus munkamemória modellen túl az eredmények magyarázatához segítségül
kell hívnunk Just és Carpenter (1992, 1996) alternatív munkamemória modelljét. Ez egykomponensű
modell, amely a rövidtávú emlékezeti teljesítmény mögött egy általános tárolási és manipulációs
kapacitást tételez fel, vagyis jelentősen leromlik a tárolási kapacitás, ha az információval különböző
műveleteket is végre kell hajtani. A modell jól bejósolja eredményeinket: a többmorfémás, ragozott
szavakra eső munkaemlékezeti terjedelem azért kisebb, mert ezekkel több mentális műveletet
végzünk, mint az ugyanolyan hosszú tőszavakkal. Mivel az általános kapacitás elméleteket több
pontját is komoly támadások érték (Waters, 1996, Caplan, 1999) a fentebbi hipotézis számos kontrol
kísérletet igényel. Eredményeink arra a konklúzióra vezetnek, hogy morfológiai elemzés ragoknál és
jeleknél kikerülhetetlen folyamat, képzőknél talán nem, éppen azért, mert a képzett szó (pl. tárolás)
maga is önálló szótári bemenetté vált, ugyanakkor abban az értelemben nem moduláris, hogy közös
erőforrásokat használ a verbális munkaemlékezettel. Parciális korrelációs elemzéseink szerint
legalábbis akusztikus esetben ez a közös erőforrás nyelvi értelemben a szótári keresés lehet.
3. Bejósolhatóság. Az eredményeink hátterében a szavak első szótagjai alapján való bejósolhatósága
áll. Míg egy tőszó jól, addig egy morfológiailag összetett, ragozott szó bejóslása sokkal nehezebb az
első szótagjai alapján (vö. telef-on vs. asztal-on). Ezért lehet az, hogy rövidtávú emlékezeti előhívás
lényegesen nehezebb a ragozott szavak esetében. A szavak bejósolhatóságát, illetve a kísérleteink
eredményét érdemes összevetni a legújabb munkaemlékezeti modellekkel, amelyek a
hívóingerfüggőséget hangsúlyozzák (Nairne, 2002).
10
1.4.b Idegen beszédhangok hatása a verbális munkamemória működésére (Kovács Gábor)
Eredetileg módszertani megfontolások irányították kísérleteinket. A magyarra jól adoptált verbális
munkamemóriamódszert akartunk kialakítani. Az eredmények azonban többet mondanak a nyelvi és
emlékezeti rendszer kölcsönhatásáról. Kísérleteink az idegen nyelvi beszédhangok hatását vizsgálják
a rövid távú verbális emlékezeti teljesítményre. A fonológiai tár kapacitását és az emléknyomok
pontosságát álszó-teszt segítségével mértük, melynek során a vizsgálati személyeknek kizárólag
anyanyelvi fonémákból álló illetve idegen beszédhangokat is tartalmazó ingerszavakat kellett
visszamondaniuk. A válaszok kiértékelésekor kiemelt szempont volt a különböző produkciós tényezők különösen az akcentus - kontrollálása. A két ingertípus felidézése között szignifikáns különbség
mutatkozott, ami arra utal, hogy a nem anyanyelvi beszédhangok jelenléte nagymértékben nehezíti a
rövid távú fonológiai reprezentációk megtartását, és ezen keresztül kihat az idegennyelv-elsajátítás
teljes folyamatára. Vizsgálatunk egyben egy újszerű módszertani keretet is kínál a verbális
munkamemóriának a szókincs elsajátításra gyakorolt hatásának elemzéséhez.
Az idegen nyelvi beszédhangok rövid távú verbális emlékezeti teljesítményre gyakorolt hatását tovább
vizsgálva négyféle ingertípussal dolgoztunk: alacsony/magas gyakoriságú L1 álszavakkal; nem
megengedett L1 fonéma szekvenciákkal/nem megengedett szegmenseket tartalmazó álszavakkal. A
fonológiai devianciák csak a hosszú álszó sorozatoknál okoztak teljesítményromlást, míg az idegen
beszédhang jelenléte általános csökkenést eredményezett. A fonetikai ismeretek a perceptuális
analízist, míg a fonológiai/fonotaktikai ismeretek a rekonstruktív munkamemória folyamatokat
támogatják.
2.
ELSAJÁTÍTÁS
2.2
A korai nyelvi fejlődés kísérleti vizsgálata
2.2.1
Nyelvfejlődés és szociális kompetencia a kétnyelvűségben (Kovács Ágnes)
Szabálytanulás kétnyelvű és egynyelvű csecsemőknél. Szemmozgást vizsgáló kísérletek
Kutatásunkban 7 és 12 hónapos két- ill. egynyelvű csecsemők szabálytanulási és általánosítási
képességeit vizsgáljuk anticipációs szemmozgásaik regisztrálása által. Egyszerű vagy komplex
struktúrájú auditív nyelvi ingerek lejátszását tárgyak követték a képernyő jobb vagy bal régiójában a
nyelvi struktúrának megfelelően. A tesztfázisban a hallott szerkezetek analógiájára új nyelvi ingerek
kerültek bemutatásra és a csecsemők anticipatív teljesítményét mértük. A két kísérlet eredményei
szerint (1) már 7 hónapos kortól képesek vagyunk elvonni és általánosítani egyszerű szótagismétlésen
alapuló nyelvi struktúrákat és (2) a kétnyelvű 12 hónaposok a nyelvi ingerekben fellelhető mindkét
komplex struktúrát képesek általánosítani, míg az egynyelvűek csak az egyiket. E korán megfigyelhető
kétnyelvű előny feltehetően a figyelmi mechanizmusok gyorsabb fejlődésének tudható be, amit a két
nyelv folytonos monitorizása vonhat mag után.
2.2.2
A szuffixumok absztraktságának és általánosíthatóságának vizsgálata (Gábor Bálint)
Munkánk során - a magyar nyelv gazdag morfológiáját kihasználva – a morfológiai szabályok lokális
jellegének hatásait kívánjuk feltárni az absztrakt nyelvtani szabályhasználatra. Az első fázisban
megtörtént egy komplex kísérleti paradigmasorozat kidolgozása, amely lehetővé teszi a főnevek és
igék morfológiai használati sajátosságainak összehasonlítását, és vizsgáljuk a nyelvi bemenet
variabilitásának produktivitásra gyakorolt hatását. Kísérleteinkben teljesen kontrollált nyelvi bemenet
mellett tanítunk új szavakat, ill. ragokat 2;5 és 4;9 év közötti gyermekeknek, majd megvizsgáljuk, hogy
11
képesek-e a frissen tanult nyelvi elemeket olyan morfológiai konstrukciókban használni, melyekben
nem hallották őket. Vizsgáljuk a gyerekek életkorának, a tanult szó szintaktikai kategóriájának és a
nyelvi bemenet morfológiai változatosságának hatásait, illetve a szavakon kívül új ragok használatát is
hasonló módon elemezzük.
Példa a kísérlet elrendezésre:
Tanított elem: tő
Szintaktikai kategória: főnév
Variabilitás: több alak
Tanítás: Nézd, a nyuszi hová bújt? A nyuszi bebújt a gakuba. Most benn van a gakuban, jól elbújt.
Közben nézd, a maci is idejött a gakuhoz. Itt álldogál a maci a gakunál. …
Tesztfázis:
Kontroll: Honnan jött ki most a maci? (a vödörből)
Produkció: Mi ez? (gaku)
–
Hová bújtak be az állatok? (a gakuba)
–
Honnan mászott ki a nyuszi? (a gakuból)
Megértés:
–
Játszd el azt, hogy a nyuszi kimászik a gakuból!
9. ábra. Az új szó tanulási helyzet.
4-4;8 éves korban a főnévragok használata új főnévvel könnyű a produkció és a megértés szintjén is,
az igeragok új igével nehezebbek, de általában jó válaszokat kapunk. Az igéknél a bemenet
variabilitása is segít. A ragok a legnehezebbek, csak megértés szintjén teljesítenek jól a gyerekek.
A 3 év alati gyerekeknél a kiváltott produkció módszere nem működött, ezért új módszert kellett
kifejlesztenünk, és egy mondatismétléses feladat formájába öltöztettük a kiváltott produkciót, úgy, hogy
a célragot köhögéssel maszkoltuk a mondatban.
Példa:
Új elem: tupol (ige)
Inputvariablilitás: egy alak
Tréning videó:
Videónarráció: A nyuszi tupolt a létrán.
o
Kérdés: Mit csinált a nyuszi?
Tesztvideó:
12
o
o
Videónarráció (ismerős forma): A róka tupolXXX a dobozon. (köhögés az igerag helyén, XXX)
Kérdés: Mit csinált a róka?
Videónarráció (célforma): A majmok tupolXXX a vödrön. (köhögés az igerag helyén, XXX)
Kérdés: Mit csináltak a majmok?
Ez a paradigma sikeresnek bizonyult 3 évesnél fiatalabb gyerekeknél is. Eredményeink szerint a két és
fél éves gyerekek is azonnal produktívan használják a frissen tanult főneveket, és olyan ragokat is
tudnak illeszteni hozzájuk, melyekkel korábban nem hallhatták őket.
Ezzel ellentétben az új igék morfológiailag produktív használatával már voltak nehézségeik. Ezeket az
igéket jól tudták használni olyan morfológiai alakban, melyben a tanítás során hallották, viszont –
egyébként ismert igéken könnyedén használt – más raggal már csökkent a produkciós teljesítményük.
Mindez a korai ige és főnév elsajátítás magyarázó elméleteinek újraértelmezéséhez is elvezethet.
2.2.3
A prozódiai és statisztikai információ szerepe a szórend és az agglutinatív jelleg
elsajátításában (Gervain Judit)
Három, tipológiai különböző nyelv (olasz: flektáló, ige-tárgy szórendű, viszonylag egyszerű
szótagszerkezetű; magyar: agglutináló, vegyes szórendű, komplex szótagszerkezetű; japán:
agglutináló, tárgy-ige szórendű, nagyon egyszerű szótagszerkezetű) korpuszait megvizsgálva arra
kerestünk választ, hogy a gyermekekhez intézett beszéd milyen statisztikai információi segíthetik az
alaktan és a mondattan elsajátítását. Fonotipikusan átírt, szótagolt korpuszokban megvizsgáltuk a
szótagok gyakoriságát/valószínűségét, illetve a szótagpárok feltételes valószínűségeit (átmenetvalószínűség, kölcsönös információ stb.). Az előzetes eredmények szerint a nyelvek morfológiai és
szórendi típusától függetlenül a feltételes valószínűségek ugyanúgy a Zipf-féle hatványfüggvény szerint
oszlanak el, mint a gyakoriság és az egyszerű valószínűség értékei. A gyakori szavak, szótagok
eloaszlása és mondatbeli helye azonban jól korrelál a szórenddel, és így segítheti a szórend helyes
elsajátítását. Ezt 8 hónapos csecsemőkkel végzett viselkedéses kísérletek is alátámasztják.
2.2.4.b Perceptuális és gyakorisági hatások a gyermekek korai szókincsében (Gervain Judit)
Kutatásunk azt vizsgálja, hogy tipológiailag különböző nyelvekben eltérő-e a gyermekek kezdeti
szókincsében található szomszédok, azaz a csak egyetlen fonémában különböző szavak aránya. Ha a
szótanulásban a perceptuális tényezők domináns szerepet játszanak, akkor azt várjuk, hogy a
szomszédok az adott célnyelvtől függetlenül leggyakrabban első fonémájukban különböznek, mivel az
első fonéma perceptuálisan kivételes fontosságú (Werker and Curtin 2005). Ha azonban a gyakorisági
információk a meghatározóak, akkor a gyermekek inkább az adott nyelvre jellemző felnőtt
szomszédsági mintázatot fogják követni. Angol és magyar gyermeknyelvi vizsgálataink (a CHILDES
adatbázis alapján) azt mutatják, hogy mind a perceptuális, mind a gyakorisági tényezők éreztetik
hatásukat. Az angol gyermekek esetén a szomszédok az első fonémában különböznek leggyakrabban,
ami mind a felnőtt mintázatnak, mind a perceptuális hatásnak megfelel. A magyar gyermeknyelvben
viszont gyakoribbak az utolsó mássalhangó alapján különböző szomszédok, ami a felnőtt szókincs
hatását tükrözi (a magyarban gyakoribb a szóvégi eltérés a szomszédok között). Ugyanakkor az utolsó
mássalhangzóban eltérő szomszédok aránya nem volt annyira magas a gyermekek szókincsében,
mint a felnőttekében, ami a perceptuális tényezők enyhe, de nem elhanyagolható hatását mutatja.
2.3
Az atipikus nyelvi fejlődés vizsgálata fejlődési zavarokban
13
2.3.1 Nyelvi képességek vizsgálata a nyelvi fejlődés speciális zavarában (SNYZ) (Kas Bence
és Lukács Ágnes)
A SNYZ a nemzetközi kognitív pszichológia nyelvi kutatásaiban már mintegy 20 éve az egyik
legizgalmasabb és legtöbbet kutatott téma, magyar nyelvterületen azonban eddig nagyon kevés
szisztematikus és elméletileg motivált kutatás történt. Kutatásaink során számos nyelvi tesztet
kidolgoztunk, amelyek lehetővé teszik egyrészt a specifikus nyelvi zavarral élő gyerekek nyelvi
problémáinak feltárását és a zavarral kapcsolatban kidolgozott versengő elméletek tesztelését magyar
gyerekekkel. A tesztek kiválasztásában három általánosabb szempont volt fontos: (1) a tesztelésre
kiválasztott nyelvi jelenség olyan legyen, hogy a belőle nyert adatok potenciálisan a specifikus nyelvi
zavar valamely elméletét támogassák vagy cáfolják, ilyen terület például az egyeztetés vagy a
szabályos-kivételes ragozás, vagy a verbális munkamemória vizsgálata (2) vizsgáljunk olyan
jelenségeket, amelyek a magyarra specifikusak, vagy legalábbis a korábban sokat vizsgált nyelvekre
nem jellemzőek: ilyen az igekötőmozgatás vagy az argumentumszerkezet részeként megjelenő
esetragok, (3) a gyakorlati szakemberek számára olyan teszteket kínáljunk, amelyek lehetővé teszik a
nyelvfejlődési zavarok különböző altípusainak specifikusabb diagnózisát és fejlesztését.
A vizsgálatok során 40 nyelvi zavarral (NYZ) élő gyerektől gyűjtöttünk adatokat (20 8-11 éves iskolás,
és 20 5-7 éves óvodás; az egyes vizsgálatokban a csoportméretek kis ingadozást mutatnak), és nyelvi
viselkedésüket szókincsméretben (a PPVT szókincsteszt alapján) illesztett fiatalabb tipikus fejlődésű
gyerekekével hasonlítottuk össze. A nyelvi zavart mutató gyerekeket speciális beszédjavító iskolákban
és óvodákban logopédusok segítségével válogattuk ki; ebbe a csoportba olyan gyerekek kerültek be,
akik a fenti kizáró kritériumokon kívül négy általunk kiválasztott nyelvi teszt közül legalább kettőn
legalább 2 szórással elmaradnak az életkori normától. A tesztek a következők: a Peabody
receptívszókincs-teszt (Csányi, 1974), az egyre bonyolultabb nyelvtani szerkezetek megértését
vizsgáló TROG (Test for the Reception of Grammar, Bishop, 1983) sztenderdizálás alatt álló magyar
változata, a verbális rövidtávú emlékezeti terjedelmet mérő Álszóismétlési teszt (Racsmány és mtsai.,
2005) és a szerkezeti bonyolultságukban különböző mondatok ismétlését vizsgáló MAMUT (Magyar
Mondat-utánmondási Teszt, Kas és Lukács, előkészületben) szerepel.
Általános megfigyelés, hogy a Speciális Nyelvi Zavarban szenvedő gyerekeknek több nyelven is az
egyik legnagyobb nehézséget a finit igemorfológia (vagy annak valamely területe) jelenti. Az SNYZ
egyik magyarázó elmélete szerint specifikus egyeztetési deficitet figyelhetünk meg náluk. Egy másik
nagy elmélet, a „kiterjesztett opcionális infinitívuszi magyarázat” szerint az egyeztetéses és időjegyek
egyaránt sérülnek. A magyar azért különleges tesztelési terepe ezeknek az elméleteknek, mert az
egyeztetésnek és az igeidőnek is gazdag morfológiája van, ugyanazokon az igealakokon vizsgálható
mindkét jelenség, továbbá az alannyal való szám- és személybeli egyezésen túl egy korábban még
nem vizsgált ritkább egyezéstípust, a tárgy definitségével való egyezést is vizsgálhatjuk. Az általunk
összeállított teszt tehát az igeragozást vizsgálja az egyeztetés különböző fajtái és igeidő szerint. Az ige
egyezik az alannyal számban és személyben, a tárggyal pedig határozottságban (alanyi-tárgyas
ragozás.) Ezeket a dimenziókat jelen- és múltidőben is teszteltük.
Az alany-ige és az ige-tárgy egyeztetést iskoláskorú nyelvi zavarral élő gyerekeknél vizsgáltuk. A
spontán beszédben az NYZ és a VK csoport is plafonhatást mutatott, a mondataikban elvétve találtunk
csak egyeztetéses hibákat. A maszkolt igeragok helyreállítását igénylő mondatismétlési feladatban a
NYZ csoport jelentős elmaradást mutatott a szókincsméretben illesztett kontrollcsoporthoz képest. A
különbség minden személy/szám kombinációban megjelent mind a 4 paradigmában, és jelentősen
nagyobb volt többes szám második személyű (T/2) alakokra (10-12. ábra).
14
100
90
80
70
60
NyZ
50
SzK
40
30
20
10
0
Jelen alanyi
Jelen tárgyas
Múlt alanyi
Múlt tárgyas
10. ábra. A helyes válaszok százalékos aránya paradigmánként és csoportonként
100
90
80
70
60
NyZ
50
SzK
40
30
20
10
0
Egyes szám
Többes szám
11. ábra. A helyes válaszok százalékos aránya egyes és többesszámban
100
90
80
70
60
NyZ
50
SzK
40
30
20
10
0
E/1
E/2
E/3
T/1
T/2
15
T/3
12. ábra. Helyes válaszok százalékos aránya a maszkolt ragok helyreállításában az egyes
szám/személy kombinációkban – az összes paradigmában
A grammatikalitási ítéletek feladatban nem volt a csoportok között különbség (13. ábra). Mindkét
csoport számára az időhibák felismerése okozta a legnagyobb problémát, míg a személy, szám, és
határozottságbeli hibákat könnyebben felismerték. A legjobban mindkét csoport a jólformált
mondatokkal teljesített. Bár a két csoport között pontosságban és hibatípusok szerinti teljesítményben
sem volt különbség, a különböző performanciatényezők grammatikalitási ítéletekre gyakorolt
hatásában találtunk csoportközi eltéréseket. Az egyeztetendő morfémák távolsága és az igerag
gyakorisága mindkét csoportban szignifikáns negatív korrelációt mutatott a teljesítménnyel. A nyelvi
zavaros csoportban a teljesítményt az egyéni teljesítménymutatók közül a legjobban a szókincsméret
és az verbális rövidtávú emlékezeti mutatóként használt álszóismétlési terjedelem modellálta, a
verbális kontrollcsoportban ennek a két tényezőnek nem volt jelentős hatása, a különböző
mondatszerkezetek megértését vizsgáló TROG pontszámnak volt, de jóval kisebb mértékű. A három
feladatból származó eredményeket összehasonlítva nem találtunk bizonyítékot egy általános,
nyelvtanspecifikus deficit mellett iskoláskorú NYZ gyerekek egyeztetési teljesítményében. A NYZ
csoport gyengébb teljesítménye a toldalékhelyreállítási feladatban produkciós problémára utal; ebben a
feladatban nem alkalmazhatták a spontán beszédben a nehézségeket elrejtő elkerülő stratégiákat. A
T/2 alakok rendkívüli nehézségét a produkciós nehézséget befolyásoló specifikus felszíni
tulajdonságok határozhatják meg (alacsony gyakoriság, bonyolult fonotaktika és viszonylagos
hosszúság).
100
% helyes
90
80
70
60
NYZ
50
40
VK
30
20
10
0
Jólformált
Egyeztetéses
Morfofonológia
13. ábra. A nyelvfejlődési zavart mutató és a verbális kontrollcsoport teljesítménye a grammatikalitási
ítéletek feladatban
16
100
90
80
% helyes
70
60
NYZ
50
VK
40
30
20
10
0
Személy
Szám
Idő
Határozottság
14. ábra. A nyelvfejlődési zavart mutató és a verbális kontrollcsoport teljesítménye a grammatikalitási
ítéletek feladatban egyeztetési hibatípusok szerint
Vizsgáltuk a szabályos és kivételes ragozású főnévek többes számának, tárgyesetének és többes
tárgyesetének kiváltott produkcióját is 8-10 éves és 4-7 éves NYZ-t mutató gyerekeknél (15. ábra). A
válaszok pontosságát elemeztük morfoszintaktikai (megfelelően jelölték-e a többes számot és a
tárgyesetet) és morfofonológiai szempontból is (a megfelelő allomorfot alkalmazták-e). A fiatalabb NYZ
csoport a szabályos főnevek ragozásában valamivel elmaradt a VK csoporttól, de összességében a
teljesítményszintek hasonlóak voltak az NYZ és VK csoportokban. A hasonló teljesítményszintek
mellett találtunk arra utaló bizonyítékokat, hogy a két csoport eltérő tanulási stratégiát alkalmaz: úgy
tűnt, hogy a NYZ csoport erősebben támaszkodik (bár nem kizárólagosan) az egyes szóalakok
memorizálására, és kevésbé hatékonyan alkalmazza a mintázatkiemelést és az analógiás kiterjesztést,
ahogy arra az ebben a csoportban megfigyelt erős szógyakorisági hatások utalnak. Vizsgálataink
mindegyike azt mutatja, hogy a nyelvtani kompetencia távolról sem az egyetlen tényező, amely
befolyásolhatja a nyelvi feladatokon nyújtott teljesítményt. A válaszok pontossága egyéni
kapacitásmutatóktól és az elemek feldolgozási nehézségétől is függ, és ezeknek a hatása
nyelvfejlődési zavarban különösen erős. Eredményeink itt arra is felhívják a figyelmet, hogy
ugyanannak a teljesítményszintnek és-mintázatnak eltérő mechanizmusok állhatnak a hátterében
tipikus és atipikus fejlődés esetén.
Kicsik
Nagyok
100
100
90
80
70
60
NYZ
VK
50
40
30
20
% helyes
% helyes
90
80
70
60
50
40
30
20
10
10
0
0
Többes
Tárgy
Többes+tárgy
Többes
Tárgy
Többes+tárgy
15. ábra A kivételes ragozásban mutatott teljesítmény a főnévi allomorfia feladatban.
Vizsgáltuk a vonatkozó mellékmondatok különböző típusainak megértését is nyelvi zavarban. Az
összetett mondatok feldolgozására vonatkozó hipotézisek egyrészt nem különíthetőek el a
hagyományosan vizsgált angolban, másrészt nem alkalmazhatóak közvetlenül tipológiailag eltérő
nyelvekre. Vizsgálataink fő kérdései (i) a szerkezeti tényezőkkel összefüggő nyelvfüggetlen vagy
specifikus feldolgozási nehézségekre, (i) a nyelvfejlődési zavarra jellemző profilbeli eltérésekre, illetve
17
(iii) a mondatmegértési teljesítmény és az általános információfeldolgozási képességek kapcsolatára
irányultak. 12 fő iskoláskorú, nyelvfejlődési zavart mutató (NyZ), illetve hozzájuk receptív szókincs
pontszámban illesztett tipikus fejlődésű (VK) gyereket vizsgáltunk. A különböző vonatkozós
szerkezetek megértését mondatlejátszási helyzetben teszteltük.
fejszerep-FM
S
S
S
S
S
fejszerepVMM
S
O
S
O
S
S
O
S
S
S
O
O
O
O
O
O
O
S
O
S
O
O
S
O
O
O
S
fej
helyzete
Első NP
Első NP
Első NP
Első NP
Nem
első
Nem
első
Nem
első
Nem
első
Első NP
Első NP
Első NP
Első NP
Nem
első
Nem
első
nem
első
Nem
első
VMM helyzete
Példa
FM-megszakító
FM-megszakító
FM-től jobbra
FM-től jobbra
FM-megszakító
Az a kutya, aki kergette a kecskét, megrúgta a malacot.
Az a kutya, akit kergetett a kecske, megharapta az elefántot.
Az a kutya csikizte meg a tigrist, aki kergette a kecskét.
Az a kutya simogatta meg a nyulat, akit kergetett a kecske.
Az elefántot az a kutya, aki kergette a kecskét, megpuszilta.
FM-megszakító
A tigrist az a kutya, akit kergetett a kecske, meglökte.
FM-től jobbra
A nyulat az a kutya rúgta meg, aki kergette a kecskét.
FM-től jobbra
Az elefántot az a kutya harapta meg, akit kergetett a kecske.
FM-megszakító
FM-megszakító
FM-től jobbra
FM-től jobbra
FM-megszakító
Azt a kutyát, akit kergetett a kecske, megcsikizte a tigris.
Azt a kutyát, aki kergette a kecskét, megsimogatta a nyúl.
Azt a kutyát puszilta meg az elefánt, akit kergetett a kecske.
Azt a kutyát lökte meg a tigris, aki kergette a kecskét.
A nyúl azt a kutyát, akit kergetett a kecske, megrúgta.
FM-megszakító
Az elefánt azt a kutyát, aki kergette a kecskét, megharapta.
FM-től jobbra
A tigris azt a kutyát csikizte meg, akit kergetett a kecske.
FM-től jobbra
A nyúl azt a kutyát simogatta meg, aki kergette a kecskét.
3. táblázat. A kísérleti mondatanyag faktorai és a mondattípusok példákkal
A mondatanyagban (3. táblázat) kontrolláltunk számos szemantikai, szintaktikai és terjedelmi tényezőt.
A mondatok hossza 18-20 szótag között volt. Minden mondat a szerepviszonyokat tekintve reverzibilis
és restriktív volt, a mondatok szereplői minden esetben állatok voltak. A vonatkozó névmás a számos
lehetőség közül egységesen az aki/akit forma volt, ami a gyerekek számára ismert állatmesék
szövegében gyakori. A mellékmondatok szórendje az esetviszonyoktól függetlenül vonatkozó névmás
– ige – főneves kifejezés volt (VN V NP), a VMM-ok feje mindig mutató névmást tartalmazó NP volt, pl.
az a kutya. Mind a főmondatok, mind a mellékmondatok alanyt, igét és tárgyat tartalmazó tranzitív
tagmondatok voltak. A főmondattól jobbra elhelyezkedő VMM-k feje a főmondatban fókuszálva volt, a
főmondatot megszakító VMM-oké nem.
A mondatok megértését lejátszási feladatban vizsgáltuk. A vizsgált gyereknek tehát az elébe standard
módon elhelyezett játékállatokkal kellett eljátszania a vizsgálatvezető által mondott mondatot. Az
instrukció a következő volt: „Most állatokkal játszunk. Nézd csak, itt vannak. Mindenfélét játszanak,
látod? Ez a nagy kutya kergeti a kiskecskét, ez a nagy kecske meg kergeti a kiskutyát. Aztán itt van
még a többi is, mondd csak a nevüket! (a vizsgálatvezető megnevezteti a gyerekkel az állatokat:
18
macska, bárány, teknős, ló, majom, tigris, malac, elefánt, nyúl). Most elmondom, mit mindent csináltak,
és te mutasd meg, hogyan történt!” (3. ábra).
16. ábra. A kísérleti helyzet a gyerek nézőpontjából
A statisztikai elemzés szignifikáns csoport- és szerkezeti hatásokat jelzett (17. ábra), többek közt a
főmondat megszakítottsága, a fej szerepe és a perspektívaváltás hatását. A mondattípusok
viszonylagos nehézsége a OS > SS > OO > SO sorrendet mutatta. Miután ugyanazok a
mondatszerkezetek bizonyultak nehezebbnek mindkét csoport számára, eredményeink a a
nyelvfejlődési zavar nem reprezentációs elméleteit támogatják. A visszafelé számterjedelmet mint
kovariánst tartalmazó statisztikai elemzés nem jelzett szerkezeti hatásokat, ami arra utalhat, hogy a
szerkezetek közti bonyolultságbeli eltérések valójában a verbális munkamemória és a végrehajtó
funkciók terhelésében jelentkező különbségek.
100
90
80
70
60
NyZ
50
TF
40
30
20
10
0
SS
SO
OO
OS
17. ábra. Jó válaszok százalékos aránya a fej szerepviszonyai szerinti bontásban vonatkozó
mellékmondatok megértésében a nyelvizavar- (NyZ) és a tipikus fejlődésű (TF) csoportban
A szerepviszonyok eltérése a tagmondatok között önmagában nem okozott nehézséget egyik
gyerekcsoport számára sem, amint a 18. ábra mutatja.
19
100
90
80
70
60
50
40
30
20
10
0
NyZ
TF
homogén (SS, OO)
heterogén (SO, OS)
18. ábra. Jó válaszok százalékos aránya a fej tagmondatok közti szerepviszonya szerinti bontásban a
nyelvizavar- (NyZ) és a tipikus fejlődésű (TF) csoportban
A VMM-HELYZET főhatás azt mutatja, mindkét csoport számára jelentősen könnyebbek voltak azok a
mondatok, melyekben a vonatkozó mellékmondat nem szakította meg a főmondatot, a főmondatbeli
összetevők sorrendjétől függetlenül (19. ábra). Megjegyzendő, hogy ebben a mondattípusban a fej a
főmondatban mindig fókuszálva volt.
100
90
80
70
60
50
40
NyZ
TF
30
20
10
0
FM-megszakító
FM-től jobbra
19. ábra. Jó válaszok százalékos aránya a VMM pozíciója szerinti bontásban a nyelvizavar- (NyZ) és a
tipikus fejlődésű (VK) csoportban
Eredményeink szerint a vonatkozó mellékmondatok megértésének fejlődése tipikus és zavart fejlődés
esetén hasonló mintázatot mutat. A nyelvi zavaros csoport lassabb fejlődését feltehetően a
munkaemlékezet egyéni különbségei magyarázzák.
2.3.2
Autizmus és pragmatika (Győri Miklós)
A jelen kutatási időszakban egyrészt a kutatáshoz szükséges vizsgálóeszközök kialakítását végeztük
el – kidolgoztuk az intencionalitás-tulajdonítási képesség vizsgálatát gyermekeknél a nyelvtől
függetlenül lehetővé tevő eljárásunk végső változatát, illetve a társas és pragmatikai képességek
autizmus spektrum zavarokban megfigyelhető sérüléseit megbízhatóan skálázó ADI és ADOS-G
eljárások magyar változatait. Ezen eszközök segítségével elkezdtük a tématervben megjelölt négy
kutatási kérdés közül három empirikus vizsgálatát, ahol eredményeink mind a tipikus, mind pedig az
atipikus fejlődésű (autizmussal élő és nyelvfejlődési zavarral küzdő) gyermekek esetében részben
egybeesnek a nemzetközi szakirodalomban már publikáltakkal (pld. nyelvi zavarral élő gyermekek
képességmintázatok alapján történő alcsoportokba sorolása; grammatikai fejlődés és tudatelméleti
fejlődés egyes aspektusainak kapcsolata tipikus fejlődésben), bizonyos pontokon pedig (pl. nyelv,
tudatelmélet és szociális kompetencia kapcsolata autizmusban) lényegi új mozzanatokat tartalmaznak.
20
Jelenleg folyik ezen eredmények nemzetközi folyóiratokban történő publikálásra való előkészítése,
illetve elővizsgálatok formájában már megkezdtük a munkaemlékezet, tudatelmélet és nyelv atipikus
kapcsolatainak vizsgálatához szükséges eljárások kialakítását.
Az „autizmus és pragmatika” témában befejeztük a további kutatáshoz szükséges vizsgálóeszközök
kialakítását. Részben ezen eszközök segítségével kimutattuk továbbá, hogy a nyelv formális
aspektusai és a naiv tudatelméleti képesség viszonyát tekintve a specifikus nyelvi zavar sokkal
heterogénebb képet mutat, mint az autizmus. Míg utóbbi esetében kimutatható, hogy a nyelv egyes
esetekben csatornaként szolgál a valódi, noha atipikusan szerveződő tudatelméleti képesség
elsajátításához, míg más esetekben a tudatelméleti képesség zavarát kompenzáló kognitív stratégiák
kialakításához, addig a specifikus nyelvi zavarban nem mutathatóak ki ilyen „tisztán” a két képesség
közötti kölcsönhatások. A tudatelméleti képesség verbális és nem-nyelvi manifesztácója viszonylag
szoros kapcsolatot mutat autizmusban, ám – figyelemre méltóan paradox, valójában azonban
eredményeinkből magyarázható módon – a nem verbális manifesztáció sokkal szorosabban jelzi előre
a szociális és kommunikatív-pragmatikai kompetenciát.
Az előtesztek eredményei alapján a pontos, hatékony és gördülékeny ingerbemutatás, adatfelvétel és
mérés érdekében az eredetileg manuális felvételre kialakított eszközöket, amelyeknél ez lehetséges
volt, átalakítottuk számítógépen prezentálható formába. A módosítás járulékos haszna továbbá, hogy
újabb, manuális technikával nem mérhető reakcióidő típusú adatokhoz is jutunk. A további
vizsgálatokhoz az autizmussal élő minta toborzása és előzetes pszichometriai felmérése megtörtént.
Emellett 2 kísérletes vizsgálatot folytattunk le tipikusan fejlődő gyermekeken, a tudatelméleti és a nyelvi
fejlődés finomabb kapcsolatának feltárására. Mindkét vizsgálat a tudatelméleti fejlődés a korábban
feltételezettnél kevésbé lineáris mintázatára utal.
2.3.3
Williams-szindróma (Lukács Ágnes)
Nyelvi képességek nyelvfejlődési zavarban (NYZ) és Williams-szindrómában (WSZ)
% helyes
Vizsgálatainkban nyelvi sérült gyerekek teljesítményét vetettük össze korábbi WSz eredményeinkkel a
szabályos-kivételes ragozás tesztelésére használt PPL Névszótőváltozatok altesztjének kibővített
változatában és az egyre bonyolultabb nyelvtani szerkezetek megértését vizsgáló TROG teszt magyar
változatában. Korábbi eredményeink szerint a WSz teljesítmény jobb a szabályos, mint a kivételes
formákon, de ugyanezt a mintázatot mutatta a mindkét típusban jobban teljesítő kontroll csoport is. Ez
arra utal, hogy a magyar Williams-szindrómásoknak a nyelvtan területén is lehetnek nehézségei. Az
újabb eredmények szerint a WSz és NYZ minták is nagyon hasonlóak. A kivételes alakok nem
mutatnak szelektív deficitet a WSz-ban, a szabályos alakok nem mutatnak szelektív deficitet az SLIban (20. ábra): nem találunk olyan kettős disszociációt, amely alapján a nyelvtan és a lexikon két
modulárisan elkülönülő alrendszere mellett lehetne érvelni. A két csoport nyelvi profilja is hasonló lehet
abban, hogy a lexikális és nyelvtani képességek is sérülnek mindkét csoportban, a nehézséget jelentő
specifikus nyelvtani szerkezetek azonban eltérőek lehetnek, ahogy azt a TROG eredmények is
tanúsítják.
100
90
80
70
60
50
40
30
20
10
0
WSZ
WSZ-VK
NYZ
NYZ-VK
21
Szabályos
Szabályos
Kivételes
Kivételes
gyakori
ritka
gyakori
ritka
20. ábra. A szabályos és kivételes ragozásban mutatott teljesítmény Williams-szindrómában,
Nyelvfejlődési zavarban és a verbális kontrollcsoportokban
2.3.4.b. A kisagy és kéreg alatti struktúrák szerepe az emlékezeti és nyelvi folyamatokban
(Németh Dezső)
Az utóbbi évek kutatási eredménye, hogy a kéreg alatti struktúrák és a kisagy szerepe nemcsak a
közvetlen mozgásszervezésre korlátozódik, hanem jelentős befolyással van a magasabb szintű
kognitív folyamatokban is. A kutatásunk célja, hogy striátum (putamen lézió, Huntington-kór) valamint
kisagyi (spinocerebelláris ataxia) degenerációval élő betegek neuropszichológiai vizsgálatain keresztül
tanulmányozzuk e struktúrák szerepét a munkamemória, a végrehajtó funkciók, a nyelv, valamint a
procedurális tanulás folyamataiban. Eddigi eredmények azt mutatják, hogy míg verbális
munkamemória deficit, és morfológiai képzési hibák találhatóak striátum degeneráció esetén, addig
kisagyi patológia esetén ezek a funkciók megtartottak.
A morfológiai deficit a tünetek megjelenése előtt jelen van pre-Huntington kóros személyeknél, ezt a 4.
táblázatban a rendhagyó alakokhoz kapcsolódó hibák különbségeivel szemléltetjük.
Pre-HD (N=3)
Rendhagyó (39)
Helyes (ló – lovatlovak-lovakat)
Csere (ló –*lovak
*lovat)
Túlragozás (ló –lovak
*lovakat)
Alulragozás
(ló –
lovakat, *lovak)
Túlszabályosítás (ló –
lovat *lót)
Összes
hiba
a
rendhagyó
alakokokon
Kontroll (N=9)
Csoport
különbségek
%
Átlag
szórás
%
Átlag
Szórás
85.5
33.33
1.527
100
39
0
***
1.33
1.527
0
0
0
*
2
1.732
0
0
0
**
0.66
0.577
0
0
0
**
2.33
1.527
0
0
0
***
5.66
1.527
0
0
0
***
4. táblázat – Preszimptomatikus Huntington kór és morfológia
Az implicit tanulás vizsgálatainkhoz az SRT feladat egy módosított változatát használtunk (ASRT). Ez
a feladat a korábbi feladatokhoz képest sokkal implicitebb és probabilisztikusabb. Valószínűsítjük, hogy
jobban méri a striátum működését és alulműködését. A korábbi feladatokhoz képest úgy tűnik, hogy
ennek a feladatnak a hátterében fokozottabban a nucleus caudatus áll és kevésbé a putamen. Ezek
alapján sokkal jobb diagnosztikus segítség lehet pl. a Huntington-kór (HD) esetében, melynek korai
fázisában pontosan a nucleus caudatus van érintve. Az előkísérletek azt mutatják, hogy
preszimptomatikus HD betegek, akiknek semmilyen neurológiai és mozgásos tünetük sincs, deficitet
22
mutatnak ezen a feladaton. A korábbi SRT feladatok nem mutattak egységes képet a pre-HD és korai
HD betegek esetében. Az általunk kidolgozott SRT feladat (4 epoch-os ASRT) mutatói markánsan
kimutatják a striátum alulműködését pre-HD-ben. A pre-HD betegeknél tehát eredményeink szerint a
ragozó morfológia és a nemnyelvi implicit tanulás egyaránt sérül. Az általunk használt morfológiai ás
ASRT feladat tehát jó diagnosztikus módszer lehet Huntington-kór esetén és más striátumot érintő
betegségek esetében.
420
control_high
control_low
410
400
390
380
370
360
350
0
1
2
3
4
5
6
21. ábra. Egészséges személyek teljesítménye az ASRT procedurális tanulás feladaton. Az y tengely
az egy leütés átlag reakció idejét mutatja (msec), a x tengely az epoch-okat mutatja
Az 21. ábra az egészséges kontrol (n=10) személyek teljesítményét mutatja. A rózsaszív vonal
(négyzet) mutatják az ismétlődő sorozatot, a zöld (kör) a random sorozatot. A két vonal közötti
különbség jelzi a tanulás mértékét. A fenti ábrán jól látható, hogy ahogy a vizsgálati személyek
haladnak előre a feladatban, nő a különbség az ismétlődő és random sorozat között
Két szempontos ANOVA variancianalizis szignifikáns Epoch X Tipus interakciót mutat, ahol epoch a
sororzatokat jelenti (ábrán x tengely), a típus pedig azt, hogy random vagy ismétlődő sorozat-e (ábrán
négyzet vs kör). Tehát markáns tanulás állapítható meg.
590
HD_high
580
HD_low
570
560
550
540
530
520
510
500
0
1
2
3
4
5
6
22. ábra. Preszimptomatikus HD személyek teljesítménye az ASRT procedurális tanulás feladaton
A 22. ábra mutatja, hogy a preszimptomatikus HD személyek nem mutatnak tanulást az ASRT
feladaton. Jól látható, hogy a random és ismétlődő görbék közötti különbség nem szignifikáns, amit a
statisztikai próbák is alátámaszanak.
Összefoglalva az eredmények pre-HD-nál a morfológia és implicit tanulás együtt járást mutat:
mindkettő sérül. Az általunk használt morfológiai ás ASRT feladat tehát jó diagnosztikus módszer lehet
Huntington-kór esetén és más striátumot érintő betegségek esetében.
23
3. SZÁMÍTÓGÉPES NYELVÉSZET ÉS PSZICHOLINGVISZTIKA
3.1
A számítógépes alaktani elemzés és a tényleges emberi feldolgozás modelleinek
közelítése
3.2
Pszicholingvisztika és a nyelvtechnológia egymáshoz kapcsolása (Babarczy Anna,
Halácsy Péter)
A Hunpars mondattani elemző alkalmazást szemantikai modullal egészítettük ki, amely
tagmondatszintű szemantikai részelemzést, konkrétan a frázisstruktúra tematikai címkézését végzi. Az
elemző a frázisstruktúra nyelvtanok alapelveinek felhasználásával a mondat szavait hierarchikus
szerkezetekbe, frázisokba szervezi, és szintaktikai jegyekkel felcímkézett, zárójelezett
mondatszerkezetet ad kimenetként. Erre a célra egy strukturált vonzatkerettárat fejlesztettünk. Bár
első lépésben az igék argumentumszerkezetére helyeztük a hangsúlyt, a fejlesztés olyan általános
elméleti alapokon nyugszik, melyekkel bármely predikátumfunkciót betöltő nyelvi elem kezelhető. A
generatív nyelvelméletben elterjedt, a tematikus szerepek fogalmi keretére épülő megközelítést a
klasszikus funkcionalista igetipológiával, a konstrukciós nyelvtan lexikalista elveivel és ezek
korpusznyelvészeti alkalmazásaival társítjuk. Az argumentumszerkezetek leírásában a Role and
Reference Grammar fogalomrendszerét ötvöztük a FrameNet projekt módszereivel és a Konstrukciós
nyelvtan egyszintű, lexikalista filozófiájával. A Hunpars jelenleg implementált moduljai automatikusan
végzik bármilyen értelmezhető magyar mondat szintaktikai elemzését.
A vonzatkerettár szerkezeti felépítése az 5. táblázatban bemutatott példán látható. A tár alapeleme a
Frame, melyet egy meghatározott vonzatkeret definiál. A vonzatkeret meghatározásában a
morfoszintaktikai és a szemantikai ill. tematikai jegyek azonos súllyal szerepelnek. Egy-egy Frame egy
vagy több, a vonzatkeretébe illeszthető nyelvi elemet, vagy konstrukciót, foglal magába – ezeket
lexikális tételnek nevezzük. Egy lexikális tétel állhat egyetlen szóból, de lehet szónál kisebb elem (pl.
igekötő, képző) vagy többszavas kifejezés is (idióma, kollokáció).
A Frame-t definiáló vonzatkeret leírása a Van Valin nevéhez fűződő Role and Reference Grammar
(RRG) fogalmaira épít. A RRG megkülönböztet két kitüntetett szerepű argumentumot, azaz két
makroszerepet: az „actor”-t és az „undergoer”-t. A két szerep mindig egymáshoz viszonyítva értendő:
informálisan fogalmazva, az actor az esemény aktív szereplője, míg az undergoer a viszonylag passzív
résztvevő. Bár az actor tipikusan az alany, az undergoer pedig a tárgy szintaktikai funkcióhoz
rendelhető, ettől a mintától eltérő vonzatkeretek is előfordulhatnak (pl. dativus vonzatú ún.
személytelen igék esetében). A két tematikai funkciót a vonzatkeret formális logikai szerkezete alapján
határozzuk meg. A logikai szerkezetben előforduló egyéb argumentumokat nem-makroszerepű
argumentumoknak nevezzük, és hagyományos tematikai címkékkel jellemezzük őket. Az esemény
logikai szerkezetén kívül eső szereplői/körülményei (szabad határozói) a perifériába tartoznak, és nem
játszanak szerepet a Frame definiálásában.
Egy-egy Frame leírása bármilyen kötöttségi szinten megvalósítható. Lehet a Frame viszonylag szűken
definiált, mint például az 5. táblázatban látható ösztönöz-keret, amibe csak néhány lexikális tétel
illeszthető, de alkothatunk tágan definiált kereteket is. Az utóbbira példa a mozgást jelentő igék-keret,
ahol a vonzatkeret meghatározása csak olyan jegyeket tartalmaz, amik minden mozgást jelentő igét
jellemeznek. A rugalmas kötöttségi szintnek praktikus okai vannak. Míg az automatikus szemantikai
elemzés precizitásának növelése munka- és időigényes szűken definiált kereteket kíván, a használható
lefedettség eléréséhez ésszerű egy gyorsabb fejlesztési folyamat lehetőségét is megteremteni. Ennek
24
érdekében terveink között szerepel az igék automatikus keretbesorolása morfoszintaktikailag elemzett
korpuszból kinyert statisztikai minták alapján.
FRAME
Ö s z t ö n ö z
ösztönöz
LEXICAL ENTRIES
bátorít
buzdít
biztat
unszol
ACTOR:
UNDERGOER
NON-MACROROLE CORE:
Sarkall
ösztönző [nominal/NOM]
ösztönzött [nominal/ACC]
goal [nominal/SBL; sentential/SUBJ-IMP]
instrument [nominal/INS]
EG.
[A vállalatvezetők]ACTOR [minden évben]TIME [prémiummal]INSTRUMENTAL [ösztönzik] [ ob
munkára]GOAL [a dolgozókat]UNDERGOER
PERIPHERY
time [nominal/INE;…]
location [nominal/INE;…]
cause [postpp/MIATT;…]
(…)
5. táblázat: Egy szó (ösztönöz) Frame keret elemzése
25
Az elmúlt év során a korpusz alapú pszicholingvisztikai kísérlet összeállításhoz szükséges
eszközrendszert fejlesztettük tovább. Elkészült a webkorpusz új, AJAX technológián alapuló keresője.
A kereső tartalma, maga a korpusz is frissült: egyrészt folytattuk a morfológiai egyérteműsítéssel
kapcsolatos kutatásokat [1], másrészt megismételtük a webkorpusz 2004-es összeállítását [2].
Kutatásunk célja, hogy ne csak a már meglévő webkorpuszra, hanem bármilyen tématerületből
gyűjtőtt korpusz alapján képesek legyünk pszicholingvisztikai kutatásokhoz használható adatbázis
építése.
3.3
Számítógépes szógyakorisági adatbázis telepítése (Halácsy Péter, Szalai András,
Rebrus Péter )
Az eddig elvégzett feladatok fő célja az volt, hogy a pszicholingvisztikai kísérletek összeállításához,
értékeléséhez a Füredi-Kelemen szótárnál könnyebben használható, nagyobb és frissebb korpuszon
alapuló magyar gyakorisági szótárt hozzunk létre. Ehhez a Szószablya projektben létrehozott több mint
500 millió szövegszóból álló Magyar Webkorpuszt használtuk fel, ami a legjobban reprezentálja a
magyar köznyelvet a ma elérhető korpuszok közül. Első lépésben a korpusz morfológiai elemzését
kellett elvégezni. Ehhez a Hunmorph morfológiai elemzőt használtuk fel. A Hunmorph nem végez
morfológiai egyértelműsítést, ezért ezt is ezen kutatatás keretében kellett kifejleszteni. A morfológiai
elemzés után elkészítettünk egy lemmatizált gyakorisági szótárat azokból a szavakból, amelyeket
felismer a Hunmorph. Az így elkészült adatokat relációs adatbázisba töltöttük be, néhány új adattal
együtt: automatikusan minden szóhoz felvesszük a szótagszámot és a CV skeletont. Az elkészült
táblákat
indexáltuk.
Az
adatbázishoz
elkészült
a
nyilvános
webfelület:
http://mokk.bme.hu/resources/webcorpus/frequency
Itt minden kutató maga kereshet felszíni alak, morfológiai annotáció, szótagszám és CV
skeleton alapján. Ezeknek az új adatoknak a segítségével szódöntési helyzetben, magyar
anyagon is igazoltuk a lexikális döntési idő függését a gyakoriságtól. 580 millió szóalakot tartalmazó
webkorpuszból emeltek ki 215 főnevet, melyeknek egységes fonotaktikai szerkezetük volt (CVCVC). A
leggyakoribb a dolog szó, 124351 előfordulással (214 előfodulás/1 millió szövegszó), míg a legritkább
szó 7-szer fordult elő (0,12/millió). Ezeket fonetikailag hasonló álszavakkal keverve végeztünk
szódöntési kísérleteket. Mint a 23. ábra mutatja, a logaritmikus összefüggés a magyarban is érvényes.
26
950
900
RI (msec)
850
800
750
700
650
600
550
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
log(gyakoriság)
23. ábra. A szódöntési idő a gyakoriság logaritmusának függvénye
4.B PRAGMATIKAI KUTATÁSOK
4.1b Szemantika és metaforaelmélet (Szamarasz Vera Zoé)
Lakoff és Johnson (1980) fogalmi metaforaelmélete szerint a humán fogalmi rendszer néhány
tapasztalaton alapuló fogalom köré szerveződik, melyek segítségével az absztrakt fogalmakat is
értelmezni tudjuk. Például az idő absztrakt fogalmát a térrel kapcsolatos közvetlen tapasztalatainkon
keresztül értelmezzük az elmélet szerint. A tér időérzékelésre tett hatását kétértelmű mondatokon
keresztül vizsgáltuk. A “Két perccel előbbre tekertük a magnószalagot” mondat esetében például
mindkét irányú haladás elfogadható értelmezés. A kísérleti kérdésünk az volt, hogy befolyásolja-e a
mondatok értelmezését a vizsgálati személyek fizikai mozgatása. Az eredmények egyértelmű
hatásokat mutatnak. A kimutatott hatások egy része azonban látszólag ellentmond korábbi, angol
nyelven végzett kísérleti eredményeknek. Az ellentmondás okait jelenleg vizsgáljuk.
Egyes felfogások szerint az idő absztrakt fogalmát a térrel kapcsolatos közvetlen tapasztalatainkon
keresztül értelmezzük. Korábbi vizsgálatainkban azt találtuk, hogy a “Két perccel előbbre tekertük a
magnószalagot” típusú kétértelmű idői mondatok értelmezését a vizsgálati személyek fizikai
mozgatása befolyásolja, ám ez a hatás ellentétes irányú az angol nyelven végzett kísérletekben
tapasztaltakhoz képest. Az eredmény tükrében több, jelenleg is zajló kontrollvizsgálatot végeztünk,
ezek alaposabb elemzést adnak majd. Először, ellenőriztük, hogy a tesztmondatokban szereplő
kétértelmű előbbre határozószó poliszémiája felel-e az eredményekért. Eredményeink alapján
elmondható, hogy a magyar előbbre szó rendelkezik egy téri, és egy ellentétes irányú idői jelentéssel.
Kétértelműség tehát akkor áll fenn, ha ez a két jelentés interferál.
27
4.2.b. Konkrét és absztrakt kifejezések feldolgozása (Fekete István és Babarczy Anna)
A metaforikus nyelv kutatásának részeként szószerinti értelemben konkrét hanghatást leíró kifejezések
(pl. zakatol a vonat) feldolgozását vetettük össze ugyanezen kifejezések elvont értelmű (zakatol az
agya) feldolgozásával. Előző kutatásokból tudjuk, hogy adott irányú mozgást leíró kifejezések
feldolgozását szignifikánsan befolyásolja valamilyen ellenkező irányú mozgást ábrázoló inger jelenléte
(Kaschak et al., 2006). Ezt az eredményt megerősítették a mi kísérleteink kiterjesztve a jelenséget
hanghatást leíró kifejezésekre: egy mondatolvasási kísérletben a konkrét hangot leíró kifejezések
feldolgozását az alapesethez képest facilitálta kongruens hangok hallgatása (pl. vonat zakatolásának
hangja), és gátolta inkongruens hangok hallgatása (pl. helikopter berregése).
A kísérletsorozat legfontosabb eredménye azonban az, hogy a hallási inger nemcsak a konkrét
jelentésű kifejezések feldolgozását befolyásolta, hanem hasonló hatással volt az elvont jelentésű
kifejezések feldolgozására is. Vagyis a zakatol az agya mondat feldolgozását épp úgy facilitálja vonat
zakatolásának hangja és gátolja egy helikopter berregésének hangja, mint a zakatol a vonat mondat
feldolgozását. Az eredményeket a szimulációs szemantika (Bergen, 2007) keretében értelmezzük.
4.3.b. Korpuszelemzés metaforákról (Babarczy Anna és Simon Eszter)
Modern magyar nyelvi korpuszt hoztunk létre: tudományos-ismeretterjesztő magazin, modern irodalom
és filmszöveg anyagból. A korpuszban előforduló metaforikus kifejezéseket, illetve ezek nyelvi
környezetének bejósoló hatását (mennyire tudunk a nyelvi környezetből a metafora előfordulására és
jelentésére következtetni) vizsgáltuk két szemi-automatikus módszerrel: kísérleti és szótári úton. A
kísérleti módszer során a metaforák magját (a forrástartomány és a céltartomány) képező szavak
szemantikai környezetét asszociációs kísérlettel állapítottuk meg, ahol a kísérleti személyeknek egy
perc állt a rendelkezésére ahhoz, hogy a teszt szóhoz kapcsolódó szavakat soroljanak fel. Bizonyos
szűrési folyamatok után az így kapott szavak alkották az adott metafora szűk lexikális profilját, a
korpuszelemzés egyik alaphalmazát. A szótári módszer a kísérleti úton szerzett szólistát a Magyar
szókincstár alapján szinonimákkal bővítette ki. Ez adta a metaforák tág lexikális profilját.
A korpuszelemzés eredményei azt mutatják, hogy a szűk lexikális profil erős bejósló hatással
rendelkezik, vagyis a forrástartományhoz és a céltartományhoz szorosan kapcsolódó szavak együttes
előfordulása nagy valószínűséggel metaforikus kifejezés előfordulását jelzi. A szűk lexikális profil
azonban a lefedettség szempontjából nem bizonyult eredményesnek: sok metafora fordult elő más
szövegkörnyezetben a korpuszban. A tág lexikális profil az ellenkező eredményt adta: jó lefedettséget
tapasztaltunk, ami azonban a pontosság rovására ment.
4.4.b. A társalgás szervező elvei (Magyari Lilla)
A mindennapi, természetes beszélgetéseket a beszélő és a hallgató szerepek szisztematikus cseréje
jellemzi. Sacks, Schegloff és Jefferson (1974) szerint a beszélő-váltást normatív szabályok irányítják,
amelynek eredményeképp a résztvevők közül csak egy valaki beszél, az átfedéseket és a szüneteket,
bár előfordulnak, általában elkerülik a résztvevők. A beszélgetések szervező elveinek vizsgálatához,
egy magyar adat-bázis készült el, amely 261 perc (4 óra 21 perc) telefon-beszélgetés jellegű szabad
társalgás felvételét tartalmazza 16 pár beszélgető partner között. A beszélgető partnerek hangja két
külön mikrofon segítségével külön sávban lett rögzítve, így a beszélők hangja közötti átfedésekor az
egyes beszélők megnyilatkozása külön is vizsgálható. A felvételek lehetővé teszik egyrészt a
beszélgetéseket irányító minták elemzését, mint például prototipikus megnyilatkozás párok
azonosítását a beszélgető partnerek között vagy nyelvi elemek diszkurzív funkciójának feltárását.
Másrészt a felvételek jó hangminősége lehetővé teszi a spontán beszéd sok szempontú (például
intonációs minták, fonológiai jellemzők) vizsgálatát.
28
II. PSZICHOLINGVISZTIKA KÉZIKÖNYV
A pszicholingvisztika a nyelv használatának, megértésének és elsajátításának mentális mechanizmusait
vizsgálja. Interdiszciplináris terület, amelynek gyökerei egyrészt a nyelvészetben másrészt a
pszichológiában vannak. Bár a terület viszonylag fiatal, az elmúlt évtizedekben – a gyorsan változó
műszaki-informatikai eszközöknek is köszönhetően – sokat fejlődött. Jellemző rá a
természettudományos szemlélet, módszerei közé tartozik a megfigyelés és a kísérletezés. Elméleteit pl.
neurális háló modellekkel írja le, az eredményei értelmezéséhez pedig a matematikai statisztikát
használja. A Pszicholingvisztika kézikönyv egy meglévő hiányt pótol a hazai felsőoktatásban. Bár
magyar kutatók régóta képviselik ezt a területet, és több szak tantervébe is beépítették a
pszicholingvisztika tárgyat, nem létezik a mai napig olyan tankönyv, amely az interdiszciplináris
szemléletnek teljes mértékben megfelel, és amely oktatási anyagként szolgálhatna mesterképzésen s a
PhD szinten a diákok számára, valamint összefoglaló és kiindulási irodalomként kutatók számára. A
kézikönyv alapvető tananyag lesz számos kognitív és nyelvészeti mester és PhD képzésben.
A 6. táblázat a kézikönyv tartalmát mutatja be, egyben feltüntetve a szerzőket. A narancssárga
árnyékolás az elkészült kéziratokat, a * a külső szerzőket jelöli.
29
I. Elméleti rész
– Szerző
Nyelvek és nyelvtanok: Egyetemes és nyelvspecifikus * Gervain Judit
mozzanatok
A pszicholingvisztika története
Pléh Csaba
– II. Módszertani rész
–
Bevezető
Pléh Csaba
Szófelismerés kutatási módszerek
Pléh Csaba-Lukács Ágnes
A mondatmegértés vizsgálata
Pléh Csaba
A produkció kutatási módszerei
* Magyari Lilla- Szabó Eszter-Pléh Csaba
Fontosabb kísérleti szoftver rendszerek
* Németh Dezső-* Bőhm Tamás
Szemmozgás regisztrálás, olvasási módszerek
Lukács Ágnes
Korpusz eljárások a pszicholingvisztikában
Babarczy Anna
Neurobiológiai módszerek
* Krajcsi Attila
Gyermeknyelvi kísérletek szervezése
Gábor Bálint
Statisztikai módszerek a pszicholingvisztikában
Gábor Bálint
III. A megértés és produkció kísérleti
vizsgálata
–
A beszédészlelés a pszicholingvisztikában
Bőhm Tamás és ** Mády Katalin
Nem nyelvi beszédfeldolgozás
Bőhm Tamás
Az olvasás folyamata
* Csépe Valéria
Architektúrák és nyelvtanok a megértésben
Pléh Csaba
Kétértelműség a megértésben
Thuma Orsolya
Szemantikai és pragmatikai integráció: Mondat és szöveg
Pléh Csaba
Metaforák megértése
Szamarasz Vera
30
Mentális lexikon és morfológia
Lukács Ágnes Kas Bence Pléh Csaba
Mentális lexikon és a szemantika a pszicholingvisztikában Babarczy Anna
Nyelv és emlékezet
* Németh Dezső Racsmány Mihály
A produkció folyamata
* Magyari Lilla
– V. A gyermeknyelv fejlődése és
meghatározói
–
A gügyögéstől a folyamatos beszédig: a gyereknyelv
Lukács Ágnes
fejlődésének összképe
31
Nyelvtanírás és a gyermeknyelv kibontakozása
Babarczy Anna
A nyelvtani kategóriák és szabályok: megfigyelési és Lukács Ágnes
kísérleti adatok
Szótanulás és a szókincs fejlődése
Lukács Ágnes
Nyelvelsajátítás szociális kerete
Győri Miklós
– VI. Kétnyelvűség és második nyelv
–
Korai kétnyelvűség
Kovács Ágnes
A kétnyelvű agy
Kovács Ágnes
Kétnyelvűség és szociális kogníció
Kovács Ágnes
Nyelvtanulás és a második nyelv pszicholingvisztikája
Kovács Gábor
VII. Nyelv és gondolkodás
A nyelv evolúciója
Pléh Csaba
Nyelvi relativitás
Szamarasz Vera
A kognitív alapok: a téri nyelv példája
Szamarasz Vera - Lukács Ágnes
Nyelv és a számok
Krajcsi Attila
Nyelv és érzelem
Szabó Eszter
VIII. Fejlődési zavarok
A specifikus nyelvi elmaradás elméletei és magyar adatai Lukács Ágnes Kas Bence
(SLI)
Autizmus és a pragmatika
Győri Miklós
Nyelvelsajátítás és értelmi fogyatékosságok
Lukács Ágnes - Kas Bence
Diszlexia
* Csépe Valéria
IX. A nyelvi reprezentáció és feldolgozás
szerzett zavarai
Afáziák
–
* Bánréti Zoltán – Kas bence
32
Egyéb neuropszichológiai hatások
* Németh Dezső
Nyelv és készség, nyelv és tudás
* Németh Dezső
X. A társalgás pszicholingvisztikája
Pléh Csaba
XI.
Nyelvtechnológia
nyelvfeldolgozás
és
emberi
Függelék: Akusztikai alapismeretek
– Babarczy
Péter
Anna
Halácsy
– Vicsi Kára
6. táblázat: A Pszicholingvisztika Magyar kézikönyvének tartalomjegyzéke és készültsége
A Pszicholingvisztika kézikönyv az elméleti bevezető és a módszertani részen kívül nyolc nagyobb
témát dolgoz fel. Az elméleti rész általában szól a nyelvekről és a nyelvtanokról. Összefoglalja, hogy
melyek azok a tulajdonságok, jellemzők, amelyek minden nyelvben előfordulnak, és melyek azok,
amelyek nyelvspecifikusak, és bemutatja a pszicholingvisztika viszonylag rövid, de annál tartalmasabb
és szerteágazóbb történetét. Ez az elméleti rész különösen hasznos azoknak a diákoknak, akik a
Kognitív pszichológia mesterképzést végzik, hiszen ők korábbi pszichológiai tanulmányaik során nem
hallgattak nyelvészetet, és nem találkoztak hasonló témákkal, így kevésbé ismerik a terület ezen részét.
A módszertani rész különlegesen fontos. A pszicholingvisztika legfőbb megismerési módszere a
kísérletezés és a megfigyelés, alapvető fontosságú, hogy a diákok elsajátítsák ezek szakszerű
alkalmazását. A tárgyat oktató tanárok a fejezetben szereplő módszerek kipróbálói és alkalmazói, így a
diákok közvetlenül találkoznak azokkal a személyekkel, akik a hidat képezik a tankönyv és a gyakorlati
alkalmazás között, sor kerül tapasztalatcserére, ami segíti a diákokat a későbbi módszerválasztásban.
Azt is megtapasztalják, hogy egy-egy kutatási irányzat nemzetközi és hazai csomópontjai hogyan
találkoznak. A könyv ezen fejezete részletesen tárgyalja, hogy az egyes területek kutatására milyen
módszereket fejlesztettek ki eddig, melyek bizonyultak hatékonynak és melyek kevésbé, hogy milyen
módszertani problémákkal kell számolnia a kutatónak, milyen megfontolásokat kell figyelembe venniük
egy kísérlet vagy megfigyelés megtervezésekor és elvégzésekor. A fejezet a legújabb technikákat
alkalmazó módszereket állítja a középpontba. Az összes módszer felhasznál valamilyen számítógépes
kísérleti szoftvert és/vagy orvoslaboratóriumi eszközt, amelyek nélkül a kognitív tudományok nem
létezhetnének. Részletesen bemutat online módszereket, amelyek a mentális folyamatokat azok
működése közben próbálja meg megragadni, kiemeli az olvasással és a beszédprodukció vizsgálatával
kapcsolatos legfontosabb szempontokat. Külön alfejezetet szán a gyermekekkel végzett kísérletek
specifikumainak leírására. A más tudományterületekkel való kapcsolódás a pszicholingvisztika
33
módszertanában is megmutatkozik: az idegtudományok, az informatika és a matematikai statisztika
módszereinek leírása és ezek felhasználási lehetőségei szintén témája a könyv módszertani
fejezetének. A könyv ezen fejezetének ismerete elengedhetetlen azok számára, akik a
pszicholingvisztika kutatóivá szeretnének válni. Az általános jellegű kutatás-módszertani ismeretek
tananyagként szerepelnek az egyes pszichológia alapszakokon, de a pszicholingvisztika
interdiszciplináris volta miatt módszertana is egyedi, és az alapvető ismeretek túli speciális ismereteket
foglal magában. Más, pusztán nyelvészeti beállítottságú intézmények diákjainak pedig sajátos
nézőpontot nyújt, és a természettudományos gondolkodásmód közvetítőjeként szolgál.
A következő nyolc fejezet a pszicholingvisztika részterületeit mutatja be. Ezek egy része elméleti, és a
mentális működések modelljeit tárgyalja, míg mások gyakorlatban is használható ismeretekkel
szolgálnak pl. nyelvi rendellenességekről vagy nyelvtechnológiáról. A különböző elméleti irányzatok és
iskolák bemutatásakor az a célunk, hogy szemléltessük: számtalan megközelítésmód létezik, és mind
tehet releváns megállapításokat egy-egy témáról. A cél nem egyetlen igazság bemutatása, hanem
annak a szemléletmódnak az átadása, hogy egy témát több oldalról meg lehet közelíteni, és annak
bemutatása, hogy egy elmélet mellettivaló elköteleződés milyen módszertani következményeket
vonzhat maga után.
A megértés és a produkció folyamata című fejezet két nagyobb részre osztható. Az egyik fő témája a
beszédmegértés, amely magába foglalja a hangok észlelését, a morfémák, a szavak feldolgozását, a
mondatok és végül a szöveg megértését. A másik nagy téma arra keresi a választ, hogy hogyan
vagyunk képesek egy nyelvi közlést létrehozni, milyen képességekre van ehhez szükségünk, és hogy
milyen részfolyamatokból áll a beszédprodukció. A fejezet foglalkozik még az írott nyelvi információ
feldolgozásának folyamatával is, és bemutatja azokat az elméleteket és kísérleti bizonyítékokat,
amelyek arról szólnak, hogy hogyan dolgozzuk fel a többértelmű kifejezéseket, illetve hogy hogyan
kapcsolódik össze a nyelv és az emlékezet. Ezek az ismeretek szorosan kapcsolódnak olyan
területekhez, mint az akusztikai fonetika, a nyelvtechnológia, vagy a beszédhez kapcsolódó fiziológiai
folyamatokat vizsgáló egyéb természettudományi területek.
A gyermeknyelv fejlődéséről szóló rész bemutatja, hogy egy gyermek milyen szakaszokon megy
keresztül, amíg elsajátítja anyanyelvét, és hogy milyen tényezők segítik illetve gátolják ezt a folyamatot.
Szól külön a szavak elsajátításának mechanizmusairól, és olyan elméleteket mutat be, amelyek
lehetséges magyarázatot adnak arról, hogy hogyan vagyunk képesek meglehetősen rövid idő alatt egy
nyelvet tökéletesen elsajátítani. A nyelvelsajátítás szükséges feltétele, hogy a gyereket társas kontextus
vegye körül. Ennek fontossága és hiányának következményei szintén témája a fejezetnek. A
pszicholingvisztika megkülönbözteti a nyelvelsajátítást és a nyelvtanulást. Míg a nyelvtanulás kifejezés
34
általában az oktatás során, szándékosan megtanult nyelvre vonatkozik, addig a nyelvelsajátítás az
anyanyelvre, amely önkéntelenül és szinte magától történik. Ugyanakkor két vagy akár több
anyanyelvet is elsajátíthatunk egyszerre. A kétnyelvűség illetve az idegennyelv-elsajátítás külön
alfejezete a kézikönyvnek, és olyan témákat érint, hogy hogyan vagyunk képesek különválasztani a két
nyelv szavait és nyelvtanát, hogyan kapcsolódnak össze ezek a nyelvek, az egyes agyi területek
részvétele hogyan módosulhat kétnyelvűeknél illetve idegen nyelv használata közben, hogy hogyan
befolyásolja a világról való tudásunkat, ha több nyelven is beszélünk.
A kézikönyv Nyelv és gondolkodás fejezete nyelv és más mentális folyamatok kapcsolatát tárgyalja. A
filozófiával kerül kapcsolatba, amikor pl. olyan kérdésekre keresi a válaszokat, hogy a
nyelvhasználatunk mennyiben határozza meg a világról alkotott képünket, gondolkodásmódunkat vagy
hogy hogyan vagyunk képesek megérteni a nap mint nap használt metaforákat, amelyek átszövik
nyelvünket. A nyelv olyan területekkel is kapcsolatban áll, amelyekre első hallásra talán nem is
gondolunk: a számok világával és a téri gondolkodással. Ezek az alfejezetek a különböző mentális
folyamatok szerveződése közötti kölcsönhatásokat tárgyalja.
A Fejlődési zavarok témakörének van a legtöbb kapcsolódási pontja az orvostudománnyal és a
gyógypedagógiával. Az itt leírt elméletek és a kutatások eredményei a gyakorlatban is nagyon jól
alkalmazható tudást adnak. A különböző fejlődési zavarok tünet szerinti elkülönítése és felismerése
nagyban hozzájárul a később alkalmazott fejlesztések sikeréhez. A fejezet szól az autisták, az értelmi
fogyatékosok, a diszlexiások, valamint a siketek és a vakok kommunikációjáról, nyelvi nehézségeiről. A
specifikus nyelvi elmaradás (SLI) egy olyan rendellenesség, amely bár nem jár mentális, neurológiai,
perifériás nyelvi és szociális problémákkal, a személyek nyelvi fejlődése mégis deficites. Az SLI, a
Williams-szindróma, a Down-szindróma és a nyelvi képességek összefüggéseivel kapcsolatban számos
magyar kutatási adat áll rendelkezésünkre azzal kapcsolatban, hogy az egyes szindrómák milyen nyelvi
deficitekkel járnak együtt. Az alfejezet jól alkalmazható ismereteket nyújt azoknak a magyar
szakembereknek, akik munkájuk során a fenti rendellenességekkel, zavarokkal, fogyatékkal rendelkező
személyekkel dolgoznak, és azoknak a kutatóknak, akik a fenti témák valamelyikével foglalkoznak.
A következő fejezet a nyelv és az idegrendszer kapcsolatát mutatja be. Ír általánosságban arról, hogy
az egyes nyelvi funkciók, pl. beszéd, olvasás, milyen kapcsolatban vannak az agy bizonyos területeivel,
hogy mely területek aktívak egy-egy nyelvi esemény alatt. Foglalkozik a nyelv evolúciójával, azzal, hogy
az emberiség történetében milyen fejlődési szakaszokon mentek keresztül a nyelvhasználathoz
szükséges agyi területek. Az afáziákról szóló alfejezet az orvostudomány számára is jól használható
ismereteket ad bizonyos agysérülések nyelvi következményeiről, amelyben különösen fontos szerephez
jutnak a magyar adatok, és az afázia kutatásában elért eredmények.
35
A társalgás pszicholingvisztikája című fejezet a nyelvet az emberek közötti kommunikáció eszközeként
mutatja be. A nyelv életbeli használata, „alkalmazása”, a társalgás nyílt és rejtett szabályainak, a
kommunikációt befolyásoló tényezők bemutatása a pszicholingvisztikának a kommunikációelmélettel
kapcsolatban álló részterülete.
A könyv zárófejezete az informatika világába visz minket. Korunk fontos kutatási és gyakorlati témája,
hogy hogyan tudunk olyan gépeket, rendszereket előállítani, amelyek működése az emberéhez
hasonló. A nyelv esetében ez azt jelenti, hogy hogyan tudnunk mesterséges beszédet, illetve
szövegfeldolgozó, beszédfeldolgozó programokat előállítani. Ennek az első lépcsője, hogy
megpróbáljuk a természetes beszédet különböző algoritmusokkal, szabályokkal leírni, majd ezeket az
algoritmusokat különböző programok segítségével alkalmazni. Az emberi hang felismeréséhez és
reprodukálásához elengedhetetlen a hang fizikai tulajdonságainak ismerete, ami pedig már a fonetika
felé irányít minket. Az informatika és a pszicholingvisztika kapcsolatára a kétoldalúság jellemző.
Informatikusok, programozók, nyelvtechnológusok felhasználják a pszichológusok beszéddel, nyelvvel
kapcsolatos kutatásának eredményeit, másrészt a pszicholingvisztika olyan adatbázisokból táplálkozik,
ld. gyakorisági szótárak, adatbázisok, amelyek az informatika segítségével állnak rendelkezésünkre, és
amelyek nagymértékben megkönnyítik a pszichológus kutatók munkáját.
A kéziratok gondozására és a könyv elektronikus és hagyományos megjelentetésére TÁMOP
pályázatot adtunk be.
36