Előszó 1 Előszó Óriási lehetőséget és feladatot kapott a megyei múzeumi szervezet, amikor 2008. július 15-ével elvállalta az M43-as autóút és a hozzá kapcsolódó, Makót elkerülő út régészeti feltárását. Ráadásul rendkívül rövid, 2009. április 30-ig terjedő határidővel. Annál is inkább, mert az előzetes információk szerint 225.000 m2 föltárása merült föl az adott időtartamra. Ugyanakkor az elmúlt évtizedek nagy autópálya-munkálatai, a Csongrád Megyei Múzeumi Szervezetben létrejött kiváló szakember gárda és az ehhez társuló infrastruktúra alkalmassá tette a Móra Ferenc Múzeum munkatársait, hogy ezt a feladatot eredményesen elvégezzék. Felkészültségük 21. századi technikai színvonallal párosult: számítógépek, egyéb digitális eszközök, mobil-internet, gépkocsik stb. segítették a munka eredményes elvégzését. A sajtó révén mindvégig az országos nyilvánosság előtt zajlott a feltáró tevékenység. Nagy örömünkre szolgált, hogy mindez párosult a helyi érdeklődéssel: az érintett falvak, városok lakossága nagy lelkesedéssel igyelte az ásatásokat és a feltárt lelőhelyek anyagait látva kérték, hogy ezeket a helyi múzeumban, vagy helytörténeti kiállításban is mutassuk be. Múzeumunk honlapján napra készen lehetett a régészek munkájáról olvasni, térkép és fotó segítségével tájékozódni. A munkálatok folyamán jó együttműködés alakult ki a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF), a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat munkatársai, valamint a feltárásban résztvevő ELTE Régészettudományi Intézet és a Móra Ferenc Múzeum szakemberei között. De a hazai együttműködés nemzetközivé bővült azáltal, hogy az aradi múzeum régészei szakmai tapasztalatcserére jöttek a feltárásokat megtekinteni. Igen jelentős tudományos eredményeket hozott a föltárás. Nem csak azért, mert számos új, gazdag lelőhely került elő az őskortól a népvándorlás koron át a késő középkorig. De azért is, mert a Tiszától Makóig terjedő szakaszon, a Marostól északra olyan területeket kutattak kollégáink, amelyekről a magyarországi régészeknek eddig nagyon gyér számú információja volt, hiteles és szakszerű, jól dokumentált ásatások pedig eddig nem is voltak. Ezért az így előkerült, az elmúlt 7000 évből származó régészeti leletanyag abszolút újdonságnak számít e terület régészeti térképén. A munkákhoz megkaptuk a fenntartó, a Csongrád Megyei Közgyűlés támogatását. Az érdeklődést jelzi, hogy a megyei vezetők és a Közgyűlés szakmailag illetékes Kulturális Bizottságának tagjai többször is megtekintették az ásatásokat. A múzeumi szakemberek meg is érdemelték az elismerést, mert késedelem nélkül teljesítették nem csak a szerződésben vállalt 225.000 m2 feltárását, de a további, szükségessé vált 50.000 m2-t is. A helyszíni nehéz munkák után — amelyek a tavaszi hidegtől, esőtől a nyári hőségen át az őszi fagyokig, mindenféle embert próbáló időjárási körülmények között folytak — megkezdődött a benti feldolgozó munkák sora. Ezek folyamán az elsődleges tisztítástól a restaurálásig, a digitális feldolgozástól a végleges leltározásig és a raktárban történő elhelyezésig számos munkafázisra kerül sor. A feltárt anyagból reprezentatív kiállítás, az utókor számára tanulmánykötet készül. Szeged, 2009. szeptember 2. Zombori István 2 Szakmai összefoglaló Szakmai összefoglaló a régészeti feltárásokról A feltárások az M43-as gyorsforgalmi autóút Szeged és Makó közötti szakaszát, a Makót északkeletről elkerülő út, valamint a kettő összekötésére szolgáló út nyomvonalát érintették. A közel 46 km-es szakaszon az előzetes kutatások alapján 31 régészeti lelőhely vált ismertté. A feltárandó területet — a terepbejárási adatok igyelembe vételével — mintegy 275.658 m2-re kalkulálták, s végül 299.582 m2 feltárása vált szükségessé, mivel több lelőhely a nyomvonalban tovább nyúlt az előzetesen kijelölt területnél. A feltárásokat a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat koordinálásával 26 lelőhelyen a Móra Ferenc Múzeum, 4 lelőhelyen az ELTE Régészettudományi Intézete végezte el. Az ásatásokat módszertanilag a nagy felületű feltárások során kialakult metodika szerint végeztük. Újdonságot jelentett, hogy az ásatások megkezdése előtt és a gépi munka során folyamatosan lehetőségünk nyílt fémkereső-műszeres kutatásra. A legfelső talajrétegben, a humuszban így előkerült leletanyag és a belőlük nyerhető értékes információ elveszett volna a kutatás számára. Ugyancsak példa nélküli, hogy a feltárásokkal párhuzamosan környezetrégészeti információk (talajminták, szerves maradványok, stb.) begyűjtése is történt az SZTE Földani és Őslénytani Tanszéke bevonásával. A Makót elkerülő út nyomvonalán a feltárások során sajátos természetföldrajzi adottságú területen dolgoznunk, amely új szakmai kihívást jelentett. A tervezett nyomvonal ugyanis a Jángor-ér, ill. az Ős-Maros egyes ágai között épül. A régészeti lelőhelyek, az egykori emberi megtelepedésre alkalmas területek a vízfolyások és a vízállásos területek közötti száraz, magas partokon helyezkednek el. A feltárások során azonban kiderült, hogy egyes időszakokban, amikor a Kárpát-medence éghajlata szárazabb volt, a mai medrekben, s az időszakosan vízjárta területeken is települések jöttek létre. Ezeken a területeken a feltárást nem tudtuk a hagyományos módon elvégezni. A nád és a sűrű növényzet letakarítása után a felső talajrétegek letermelésekor már a magasan álló talajvízzel kellett küzdenünk. Ugyanakkor a földmunka során előkerült leletek szakmailag egyértelműen indokolták a munka folytatását. A lelőhelyek ezen részén, a humuszolás közben és a feltárás idején is nagy teljesítményű szivattyúkat alkalmaztunk, s a talajvizet folyamatosan emeltük át egy-egy mesterségesen kialakított mélyedésbe. A vízzel borított területek Szakmai összefoglaló feltárása arányaiban hosszabb ideig tartott, és jóval nagyobb szakmai odaigyelést és nagyobb izikai igénybevételt jelentett. A megkutatott lelőhelyeken a neolitikumtól a késő középkorig majd minden régészeti korszak leletanyaga képviselve volt. Valamennyi kutatási területen települések maradványai kerültek elő, általában több korszakot képviselve. 8 lelőhelyen került elő temető, ill. temetőrészlet. Összegezve a terepmunka eredményeit elmondhatjuk, hogy az M43-as építéséhez kapcsolódó megelőző feltárások során Csongrád megye egy eddig viszonylag kutatatlan területén volt lehetőségünk nagyfelületű ásatásokat végezni. A feltárt lelőhelyek mind az előkerült objektumok jellege és száma, 3 mind pedig a régészeti leletanyag alapján igen jelentős és új eredményeket hoztak. A feltárásokkal párhuzamosan folyó környezetrégészeti vizsgálatok, a jelenleg is folyó természettudományos mérések, interdiszciplínáris kutatások (antropológia, archeozoológia, malakológia, stb.) a régészeti anyag feldolgozásába beépítve a terület történetére vonatkozóan alapvető és új adatokat jelentenek. A feltárásokat Sebők Katalin, V. Szabó Gábor (ELTE), Balogh Csilla, Gulyás Gyöngyi, Fogas Ottó, Paluch Tibor, Pópity Dániel, Sóskuti Kornél, Sz. Wilhelm Gábor (MFM) régészek vezetésével és sok-sok kolléga közreműködésével végeztük el. Balogh Csilla 4 Műszeres leletfelderítés A műszeres leletfelderítés tapasztalatai az M43-as autóút nyomvonalán A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat megalakulása után egy évvel, az intézmény régészeti dokumentációs követelményrendszerében rögzítették a lelőhelyek műszeres leletfelderítésének szükségességét. Ennek megfelelően a nagyberuházások által érintett, nyilvántartott régészeti lelőhelyeken a földmunkával érintett rész fémdetektoros műszerrel történő átvizsgálását is el kell végezni. A lelőhelyek fémdetektorral történő szisztematikus átkutatásának módszere az ELTE Régészettudományi Intézete által, a bronzkori depoleletek felderítésére irányuló kutatóprogram keretében végzett kutatásokon alakult ki, amely szerint a lelőhelyet méteres sávokban több irányból bejárva is átvizsgáljuk. A nagy felületen végzett régészeti feltárások ásatási technológiájából adódóan a gépi humuszolás során jelentős mértékű adatvesztés következik be, a humuszban ugyanis számos, olyan jól datálható tárgy (ékszer, érme és egyéb fém használati tárgy, eszköz) található, amely hozzájárulhat a feltárt települések pontosabb kronológiai besorolásához. A módszernek köszönhetően a lelőhely területéről összegyűjtjük a szántott felső, mintegy 30 cm vastag humuszos rétegbe került fémtárgyakat, amelyek egyébként a gépi humuszolás „áldozataivá” válnának. Különösen nagy szerepe lehet ezen tárgyak összegyűjtésének azokon a lelőhelyeken, amely korszakban a kerámia-tipokronológia kevésbe kidolgozott. Így például az Árpád-kori érmeknek köszönhetően a települések életének pontosabb lehatárolására nyílik lehetőség. Emellett gyakran olyan unikális tárgyak is előkerülnek, amelyek önmagukban, leletkontextus nélkül is jelentősek. A fenti előzmények után került sor 2008–2009ben az M43-as autóút nyomvonalát érintő régészeti lelőhelyek műszeres leletfelderítésére. A fémdetektoros kutatás két lelőhelyen is igen jelentős eredményt hozott. Mindkét lelőhelyet humuszolás előtt vizsgáltam át. A 6. számú lelőhely területén egy bronz depoleletet sikerült feltárni és dokumentálni a műszeres leletfelderítés során. A humuszolás előtt, a felszín közelében néhány bronztárgy töredéke szóródott szét viszonylag kis felületen. A leletek jellegéből arra lehetett következtetni, hogy azok akár egy bronzkori depolelet részei is lehetnek. A leletek GPS-koordinátákkal történő rögzítése, dokumentálása után réteges humuszolással folytatták a lelőhely nyomvonallal érintett területének feltárását. A réteges humuszolás lényege, hogy a leletek előkerülésének várható szóródási területén, 20–30 cm-es rétegekben távolítják el a földréteget, így lehetővé téve ugyanazon terület ismétlődő, fémkeresős átvizsgálását. Műszeres leletfelderítés A réteges humuszolásnak köszönhetően mintegy 44 bronztárgyból álló depolelet került elő. A bronztárgyak utáni kutatás közben további jelentős szórvány leletek kerültek felszedésre, köztük II. Rudolf egy aranydukátja. A 9. számú lelőhelyen, az előzetes topográiai kutatások alapján intenzív szarmata település előkerülésére lehetett számítani. A műszeres leletfelderítés során előkerülő apró fémleletek száma és összetétele minden előzetes várakozást felülmúlt. A lelőhelyet két ütemben tárták fel. 2008-ban az út nyomvonalának feltárására került sor, ekkor legalább két rétegben távolították el a humuszt. A lelőhely fémdetektoros átvizsgálása során igen nagyszámú fémlelet került elő. Minden lelet előkerülési helyét GPS készülékkel rögzítettem. A leletek egyenként történő dokumentálásának köszönhetően alkalom adódott a leletek előkerülési helyének az 5 ásatási terület összesítőrajzán történő megjelenítésére. A leletek szóródásának, sűrűsödésének összegzése további elemzési lehetőségeket nyújt. 2009-ben a lelőhely folytatásában, az út mellett kialakításra kerülő záportározó területét tárták fel. Az újabb ásatási felülelet, az előző évi ásatási tapasztalatoknak megfelelően még több rétegben humuszolták le. Az ekkor előkerült leletek mintegy 70 %-a a inomabb humuszolási technikának köszönhető. 1 Megállapíthatjuk, hogy a műszeres leletfelderítés, és a hozzá kapcsolódó réteges humuszolás nagymértékben hozzájárul a lelőhelyek fémleleteinek megmentéséhez, a lelőhelyre vonatkozó értékes információk minél szélesebb körének kinyeréséhez, így e módszer bevezetése minden ásatáson indokolttá válhat. Bacskai István 6 Környezettörténeti feldolgozás A Makót elkerülő úthoz kapcsolódó régészeti ásatások környezettörténeti feldolgozásának eredményei A megelőző régészeti ásatások során zavartalan fúrásokból, régészeti objektumokból emeletünk ki mintákat a mikromorfológiai, szedimentológiai, talajtani, üledékgeokémiai, archeobotanikai, itolitanalitikai, palinológiai, makrobotanikai, malakológiai és radiokarbon vizsgálatra. Ezen környezettörténeti elemzések nyomán rekonstruálni lehetett a feltárt régészeti lelőhelyek környezetét, az egykori környezettel kialakított társadalmi kapcsolatot, a múltban élt emberi közösségek és a természet viszonyát. Az egész vizsgált terület a Maros folyó pleisztocén kori, legyező alakú hordalékkúpjának déli szegélyén, infúziós lösszel fedett folyóvízi képződményeken helyezkedik el, pontosabban a régészeti lelőhelyek a Maros folyónak saját hordalékkúpjában még a jégkor végén kialakított allúviumán találhatók. Így ennek a jégkori luviális morfológiai változásnak az eredménye mindmáig ható környezeti tényezővé vált, amely a térségben zajló környezettörténeti eseményeket befolyásolta és az emberi közösségek megtelepedését erőteljesen befolyásolta. A jelenkor kezdetére már inaktívvá váló allúvium kialakulása a talajképződést, növényzeti borítás mennyiségét és minőségét befolyásoló, morfológiai alapú vízellátottsággal jellemezhető hidroszerieszt alakított ki a területen, amelynek hatására a talajképződés és a növényzeti fejlődés a morfológiai változásokkal, a tengerszint feletti magassággal és a talajvíztükör szintjével mutattak összefüggést. Így egymás mellett eltérő vízellátottsággal, talajvíz magassággal jellemezhető és különböző növényzettel, talajokkal borított területek alakultak ki. Vízhatású, ún. „hidromorf” talajok, nedves rétekre, mocsarakra, árterekre jellemző növények jellemezték az allúviumot, míg a hordalékkúp magasabb részén sztyeppei és erdőssztyeppei környezetben csernozjom talajképződés zajlott. A két talajképződés átmeneti zónájában ennek a kétféle talajnak a kevert, mozaikos megjelenése alakult ki. Ehhez az átmenti zónához köthető a mélyben sós talajfajták, a szikesedés kialakulása is. Így a jelenkor kezdetén a vizsgált területen ártéri erdők, mocsarak, szikes növényzet és száraz sztyeppei, erdőssztyeppei környezet egyaránt kifejlődött. Ezek az eltérő talajadottságokkal jellemezhető növényzeti foltok eltérő gazdálkodási formák kialakulásának lehetőségét teremtették meg, ahol az első élelmiszertermelésre utaló környezettörténeti jelek már a neolitikumban kialakultak, annak ellenére, hogy a régészeti feltárások során neolit megtelepedési nyomokat nem lehetett kimutatni. A neolitikus és feltételezhetően rézkori emberi hatások nem rombolták szét a holocén kezdetén a területen kialakult környezetet, csak a növényzeti mozaikosságot fokozták beavatkozásaikkal. Ezen emberi hatások nyomán átalakult növényzet megváltoztatta a talajképződést is, emberi hatású talajok fejlődtek ki a hordalékkúp magasabb részein, A probléma meghatározása A felszín vizsgálata A szelvény makroszkópos fáciesleírása Mintavétel A minták elemzése Litológiai tényezők Paleontológiai tényezők Szedimentológiai elemzések Fosszíliák elemzése Geokémiai elemzések Populációk rekonstruálása Izotópgeokémiai elemzések Közösségek rekonstruálása Fizikai és kémiai környezeti tényezők rekonstruálása Egykori éghajlati és biológiai tényezők rekonstruálása Az egykori környezet és a paleoökoszisztéma rekonstruálása 1. ábra A őskörnyezettani és környezettörténeti elemzések metódusa Környezettörténeti feldolgozás míg a mélyebb részeken az erdőirtások nyomán alakult át a hidromorf talajok képződése. A bronzkor második felétől kezdődően a vegetáció- és talajfejlődés alapvetően módosult, az emberi hatások olyan mértékig felerősödtek, hogy a táj alapvető átalakuláson ment át. Az őskori növénytermesztési és állattenyésztési maximum ekkor alakulhatott ki és ennek nyomán nemcsak a vegetáció, hanem a talajtakaró is átalakult. Így az eredetileg vízhatású réti talajból réti csernozjom fejlődött ki az alluviális síkon az emberi tevékenység, a rét- és legelőgazdálkodás nyomán, míg a hordalékkúpon a klaszszikus mezőségi talaj kifejlődését már erőteljesen módosította az ember, de a talajképződés fő genetikai vonásait még nem változtatta meg. A bronz- 7 kor második felében kialakult emberi hatást a császárkorban haladták meg a területen megtelepedő közösségek, a szántóföldi növénytermesztés és a külterjes állattenyésztés mellett igen jelentős megtelepedéssel kell számolnunk a vizsgált területen. A termelő tevékenység, a megtelepedéssel és utakkal együtt járó erózió következtében az emberi hatások alapvetően befolyásolták a térségben kialakult valamennyi növénytársulást és faunaasszociációt, valamint erőteljesen módosították a talajok fejlődését. A népvándroláskorban és a középkorban megtelepedett közösségek tehát már emberi hatásra alapvetően átalakult környezetben telepedtek meg. Sümegi Pál 2. ábra A vizsgált terület kora holocén környezete 10 és 6 ezer évek között 1.) Infúziós lösszel borított, kiemelt helyzetű, döntően sztyeppei növényzettel és csernozjom talajképződéssel jellemezhető térszínek 2.) Átmeneti, sztyeppei dominanciájú erdőssztyeppei növényzettel és csernozjom talajképződéssel jellemezhető térszínek 3.) Átmeneti, fák dominanciájával jellemezhető erdőssztyeppei növényzettel, valamint a csernozjom és vízhatású talajképződés átmenetével jellemezhető térszínek 4.) A ligeterdőkkel borított és vízhatású talajképződéssel, jó vízellátással jellemezhető allúvium 3. ábra A vizsgált terület környezete a bronzkor második felében 1.) Infúziós lösszel borított, kiemelt helyzetű, döntően sztyeppei növényzettel és csernozjom talajképződéssel jellemezhető térszínek, elsősorban állattenyésztésre használt övezet 2.) Átmeneti, sztyeppei dominanciájú erdőssztyeppei növényzettel és csernozjom talajképződéssel jellemezhető térszínek, legelőként, fakitermelési övezetként hasznosított 3.) Átmeneti, fák dominanciájával jellemezhető erdőssztyeppei növényzettel, valamint a csernozjom és vízhatású talajképződés átmenetével jellemezhető térszínek. Gyűjtögetéssel és fakitermeléssel hasznosított, másodlagos állattenyésztési övezet, szikesedési nyomokkal 4.) A ligeterdőkkel borított és vízhatású talajképződéssel, jó vízellátással jellemezhető allúvium, fakitermeléssel és gyűjtögetéssel hasznosított gazdasági öv 5.) Gazdaságilag hasznosított árvízmentes térszínek, szántóföldek, legelők és valószínűsíthető megtelepedési pontok 4. ábra A vizsgált terület környezete a császárkorban 1.) Infúziós lösszel borított, kiemelt helyzetű, döntően sztyeppei növényzettel és csernozjom talajképződéssel jellemezhető térszínek, elsősorban állattenyésztésre használt övezet 2.) Átmeneti, sztyeppei dominanciájú erdőssztyeppei növényzettel és csernozjom talajképződéssel jellemezhető térszínek, legelőként, fakitermelési övezetként hasznosított 3.) Átmeneti, fák dominanciájával jellemezhető erdőssztyeppei növényzettel, valamint a csernozjom és vízhatású talajképződés átmenetével jellemezhető térszínek. Gyűjtögetéssel és fakitermeléssel hasznosított, másodlagos állattenyésztési övezet, szikesedési nyomokkal 4.) A ligeterdőkkel borított és vízhatású talajképződéssel, jó vízellátással jellemezhető allúvium, fakitermeléssel és gyűjtögetéssel hasznosított gazdasági öv 5.) Gazdaságilag hasznosított árvízmentes térszínek, szántóföldek, legelők és valószínűsíthető megtelepedési pontok 8 M43 15. lelőhely Szarmata és késő-középkori települések Algyő, Pörös-ér mellett Az autóút 13+200–13+500 km szelvényei közötti nyomvonalszakaszán, az ún. Keleti út déli oldalán végeztünk megelőző feltárást 2008–2009-ben, amely során 28.000 m2-en 323 objektumot bontottunk ki. A lelőhely a Pörös-ér enyhe partján helyezkedik el, azonban itt az épülő autóút nyomvonala a vízfolyást követő partoldalnak az aljában fut, ezért valószínűleg a feltárással érintett terület a lelőhely széle lehet. 2 A terület már régóta nem volt művelés alá vonva, legelőként használták, így a felső talajréteg rendkívül kemény, tömör volt, mely nagyon megnehezítette a feltárást. A lelőhely nyugati részén egy M43 15. lelőhely nagyjából ÉNy–DK irányú, közel 150 m hosszú és 12 m széles, átlagosan 1 m mély árokrendszer húzódott, amelyet legalább kilencszer megújítottak. Ez szolgálhatta a területen a vízelvezetést, vagy egy nagyméretű, állandó karámot keríthetett. Ettől keletre egy nagy kiterjedésű, intenzív szarmata település nyomaira bukkantunk. Ennek objektumai biztosan nem tartoztak az árokrendszer által kerített településhez, mivel egy részük vágta az árkot. A település több száz gödre mellett, 5 földbemélyített házat, valamint két füstölőt és több árkot, illetve karámot találtunk. Az objektumok többségéből jellegzetes szarmata edénytöredékek kerültek elő, azonban a karámárkok egy részében késő-középkori leletek voltak. Az ásatás egyik legérde- 9 kesebb, s egyben egyik legkésőbbi objektuma egy középkori, háromkaréjos karám volt, melyet egy belső árok két részre osztott. Fogas Ottó 10 M43 14–17. lelőhely Szarmata településrészlet Algyő, Czirok-tanyánál Az előzetes terepbejárás során lokalizált lelőhely a Pörös-ér enyhe partján helyezkedik el, az 532. számú olajkút környékén, Tápé és Algyő közvetlen határán, egy a környezetéből alig kiemelkedő dombháton. A dombhát dél felé lejt, minden bizonnyal vízparti település húzódott itt. jelen vannak, amelyek alapján a településrészletet biztonsággal keltethetjük a Kr. u. 4. századra. Az út túloldalán volt az egykori Czirok-tanya, amely Czirok Mátyás földjeként ismert a régészeti szakirodalomban. Innen 1944-ben késő avar kori övveretek kerültek elő. A területen rövid próbafeltárást követően 2008. október 20. és november 19. között végeztünk megelőző feltárást, amely során egy közepes intenzitású szarmata település objektumai kerültek napvilágra. A szelvény középső részén négy, É–D irányú, párhuzamosan futó árokszakasz került elő, melyek valószínűleg a korabeli települést kerítették. Az árokrendszeren belül kelet felé haladva egyre intenzívebben bontakozott ki egy késő szarmata kori település nyoma. A területen főként méhkas alakú gabonatároló vermek, illetve egyéb funkciójú, kisebb gödrök kerültek elő. Mellettük néhány nagyobb kerítő árok, talán karám részlete futott a szelvénybe. Az egyik gödörben és az egyik árok aljában is egyegy oldalára fektetett kutya csontvázát bontottuk ki. Az objektumokból származó leletanyagban olyan kavicsos és csillámos soványítású edénytöredékek is 3 A feltárást jelentősen nehezítette a területet ért újkori bolygatás, a teleprészleten futó 9 különféle vezeték mellett a nyomvonal keleti részét egy korábbi, kohósalak deponáláshoz kialakított felület is rongálta, komolyabb kárt téve a szarmata objektumokban. A lelőhely kelet és észak felé is folytatódik, úgy tűnik, hogy csak a legszéle esett a feltárandó nyomvonalba. Sz. Wilhelm Gábor M43 1. lelőhely Őskori és Árpád-kori településrészlet Algyő, Rákóczi TSz területén A M43-as autóút 18+850–18+970 km szelvényei között 2008. július 22. és augusztus 4. között 5.173 m2 került feltárásra. A lelőhely a 4413. sz. út mentén fekvő Boldizsár-tanya és az Algyői Rákóczi TSzhez vezető kövesút mentén, attól 100 m-re húzódó dombháton fekszik. A nyomvonal északkeleti szélén két, a délnyugati részén 19 objektumfolt rajzolódott ki. Az objektumcsoportok egy ÉNy–DK irányú partoldal területén, egymástól 110–120 m-re helyezkedtek el. Az előkerült 21 objektum közül 5 árok (két karám), 14 gödör és egy cölöplyuk. Korukat tekintve 4 őskori, két Árpád-kori és több gödör pontosabb keltezésre alkalmas leletanyag hiányában ismeretlen korú. Gulyás Gyöngyi 4 11 12 M43 2. lelőhely Újkőkori település és kora rézkori objektumok Maroslele-Panaháton A lelőhely valós mérete a korábbi és a jelenlegi ásatás, valamint a terepbejárások és a domborzati viszonyok alapján kb. 15 hektárra tehető, amelyből 29.682 m2-t tártunk fel. A terület vízrajzát, terepfelszínét É–D 8 irányban haladó, egykori vízfolyások medrei szabják meg. Régészeti jelenségek nem csak a magasabban fekvő hátakon, dombokon jelentkeztek, hanem a mélyebb, vízjárta részeken is, ami egyértelműen mutatja, hogy bizonyos időszakokban szárazabb éghajlat uralkodott a térségben. 2008. augusztus 15. és október 15. között megelőző régészeti feltárást végeztünk az épülő M43-as autóút 2. lelőhelyén. A terület régóta ismert a régészeti kutatás számára. 1963 tavaszán Trogmayer Ottó itt a Körös-kultúra kései fázisát képviselő, ún. Protovinča-fázis teleprészletét tárta fel. A Körös-kultúra népessége, mint az első élelemtermelők, a Dél-Alföldön a Kr. e. 7. évezred végén jelentek meg, és közel egy évezreden keresztül népesítették be a Tisza és bal oldali mellékfolyóinak völgyeit. A lelőhely Maroslelétől északnyugatra kb. 3 km-re, a Tisza–Maros torkolatától 10 km-re északkeletre, a Szárazér és a Porgány-ér összefolyásánál húzódó dűnevonulaton helyezkedik el. A löszhát legmagasabb pontján végzett ásatást Trogmayer Ottó. Az autópálya tervezett nyomvonala ettől mintegy 100 m-re délre, a mélyebben fekvő területeken halad át. A feltárt 231 régészeti jelenség döntő többsége a középső újkőkor korai időszakára tehető. 5 6 7 A középső neolitikum időszakából előkerült leletek egyszeri megtelepedésre utalnak, ami azt jelenti, hogy egy-egy közösség rövid ideig lakott ugyanazon a területen. Ez azzal magyarázható, hogy a földek kimerülése miatt bizonyos időközönként változtatniuk kellett lakóhelyüket. A középső újkőkori objektumok többsége nem a domboldalakon, hanem a kicsit mélyebben fekvő, alacsonyabb területeken helyezkedik el. A kutatás már korán feligyelt arra a tényre, hogy a Körös-kultúrát követő időszak települései kisebbek, de nagyobb számban fordulnak elő, és főleg a vízparttól távolabb eső, alacsonyabb területeket foglalják el. A kemény, összetömörödött, egykori agyagos öntéstalajban egy felszíni, cölöpszerkezetű épület nyomait sikerült feltárnunk. Az időszak jellemző háztípusa a hosszú, téglalap alaprajzú, földfelszíni ház. Az egykori építményből csak a hosszanti oldalainak az 5-5 cölöplyukát sikerült megtalálni. Ez alapján az épület tájolása ÉNy–DK volt, az uralkodó széliránynak megfelelően. Alapterülete 8 × 5 m, azaz közel 40 m2-es épülettel számolhatunk. M43 2. lelőhely Az ásatás során nem csak az egykori épületet, hanem a mindennapi élethez hozzátartozó, különböző funkciójú objektumokat is sikerült megtalálnunk. A település nyugati szélét 5 kút, míg a keletit egy széles, mély árok jelezte. A kutak egymástól átlagosan 15–20 m-re, a terület legmélyebb részén feküdtek és való- 9 színűleg az egykori házhoz tartozhattak. Mind azonos séma szerint készült: felső részük tölcséresen szűkül, majd falaik függőlegesek, a talajvízszint előtt pedig hirtelen kiöblösödnek. Mélységük a mai terepfelszíntől számítva elérte az 5–6 m-t. A település részét képezték még azok a különböző formájú, funkciójú és méretű gödrök is, amelyek viszonylag nagy területen, elszórtan jelentkeztek. Az egyszerű tárológödröktől, a nagyméretű, elsődlegesen valószínűleg agyagkinyerő, majd másodlagosan szemetesgödörnek használt objektumokig terjed a sor. A leletanyag nagy részét az állatcsontanyag alkotja. Köztük a vadállatok nagy száma mutatja, hogy a vadászat és a halászat még fontos volt a település életében, de az állattenyésztés jelentőségét bizonyítja az, hogy a meghatározható csontok majdnem 60 %-a szarvasmarhától származott. A halcsontok nagy száma külön igyelemre méltó, 10 hiszen ezeket a kisebb és porózus csontokat jóval inkább sújtják a tafonómiai veszteségek, emiatt csak gondos gyűjtés révén kerülhetnek elő nagyobb mennyiségben. A halfajták közül a harcsát, csukát és a pontyot, továbbá a süllőt és a fogas különböző fajtáit fogyasztották nagyobb mennyiségben. A csontból, illetve agancsból készített eszközök (kalapács, simítók, árak, csontkanál, barázdahúzó, csont- vagy agancsfoglalatú sarló) száma 84. Régészeti szempontból az egyik legjobban megigyelhető változás az újkőkorban az volt, hogy a korábbi időszakra is jellemző, szerves anyagokból (fából, gyékényből és háncsból) készült edények mellett megjelentek a kézzel formált agyagedények. 11 13 Ezek az élelmiszerek tárolása mellett már főzésre is alkalmasak voltak. A telepen megigyelt agyagkitermelő gödrökből nyert agyag nem csak a házépítéshez, hanem a kerámiakészítéshez is alapanyagul szolgált. A rendkívül nagy mennyiségben készített kerámia többsége meglehetősen durva kivitelű. Uralkodó az ujjal húzkodott, sőt kanneluraszerű agyagmassza, s a díszítések között az ún. Schlickwurf-technika megléte az edények oldalán különböző irányú ujjnyomokkal, valamint a „W”-alakú, hármas vonalú karcolt minta, amely a vonaldíszes kerámiák területéről ismert. A inom kerámia a formai és díszítő elemek szerint két részre oszlik. Egyik részén az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrája, másik részén pedig a Marostól délre élő balkáni Vinča-kultúra jellegzetességei igyelhetőek meg. Egyedi darab a nagyon jó minőségű, kettőskúpos edény halvány fényezésével. A lelőhelyen nagy számban kerültek elő az egykori népesség hitvilágához kapcsolódó emlékanyag kiemelkedő darabjai: nő alakú szobor, valamint oltárok és kisplasztikák. Ilyenek azok a négyszögletű, négylábú, inkább mécsesnek mondható darabok, amelyek a kora neoliti12 kumból is ismertek. Maroslele-Panahát leletanyagának párhuzamai a Vinča-kultúra A2–A3 időszakának a Marostól délre, a mai Szerbia és Románia területén lévő lelőhelyein, illetve az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrája korai szakaszának végén, illetve klasszikus szakaszának leletanyagaiban találhatók meg. A régészeti módszerekkel kialakított időrendet megerősíteni látszik a C14 vizsgálatok eredménye is: a lelőhely élete valamikor a Kr. e. 5400–5200 közötti időszakban zajlott. A lelőhely életének vége akkor következik be, amikor a Marostól északra a Tisza bal partján lévő legkorábbi szakálháti települések (Tápé-Lebő A, HódmezővásárhelySzakálhát) megjelennek. 14 M43 2. lelőhely Ezután közel 1000 évig a terület elnéptelenedett. Legközelebb a Kr. e. 5. évezred második felében, a kora rézkor időszakában, az ún. tiszapolgárikultúra népessége lakott a területen. Emlékanyaguk elsősorban sírleletek alapján ismert, telepeik kevésbé kutatottak. A legfőképpen nagyállattartó (szarvasmarha) népesség kisméretű, időszakos jellegű településeken élt. Az egykori falvak — néhány magaslati és barlangi teleptől eltekintve — ártéri területeken helyezkedtek el. A felmenő falú házakból álló településeket legtöbbször erődítésként funkcionáló árkokkal vették körül, míg az állattartó életmóddal kapcsolatosan a településeken a szórt elrendezés lehetett az uralkodó, amely megkönnyítette az állatállomány településen belül tartását. A korszak jellegzetessége, hogy a több generáción keresztül használt temetők a telepektől már teljesen elkülönítve helyezkedtek el és általában hosszú ideig szolgáltak temetkezési helyül. A temetőkben szabályos sírsorokat lehet megigyelni. A fériakat jobb, a nőket bal oldalukra fektették, rendszerint zsugorított helyzetben. 15 13 Temető az általunk feltárt területen nem került elő, de az egyik középső neolit kút felső részének betöltésébe egy kora rézkori sír volt beásva, amely a korszak jellegzetes emlékanyagával, egy csőtalpas tállal együtt volt eltemetve. A síron kívül csupán néhány gödröt sikerült az említett időszakból feltárnunk. Eredeti funkciójuk egyelőre ismeretlen, de mindegyikből a korszakra jellemző kerámiaanyag került elő. A kora rézkort követően a területen hosszú-hosszú évezredeken keresztül nem hagyott nyomokat az emberi megtelepedés. Ennek oka valószínűleg az lehetett, hogy a Tisza és a Maros vízrendszere jelentős változáson ment keresztül a rézkort követően. A Marosnak és a Tiszának ugyanis nem volt stabil folyómedre a 19. századi folyószabályozások előtt. Az általunk megkutatott nyomvonalszakasz pedig egy viszonylag alacsonyabb fekvésű, az 14 egykori áradások által elöntött terület. Ezt jól mutatja az is, hogy a neolit és a rézkori objektumok felett néhol több mint 2 m vastag fekete öntéstalaj húzódott. A terület hasznosítását jól példázza, hogy az írott források szerint az adott részen a középkor óta nem volt talajművelés. A leírások szerint püspöki legelő volt. Minden bizonnyal hasonló lehetett a szerepe az emberi történelem rézkort követő időszakaiban is, amelyre csak néhány elszórt objektum utal a népvándorláskor és a késő középkor időszakából. Paluch Tibor M43 3. lelőhely 15 Középső rézkori és kora bronzkori leletek Maroslele-Pernyeháton 2008. október 16. és 2009. május 04. között megelőző régészeti feltárást végeztünk az épülő M43-as autóút 3. lelőhelyén, Maroslele-Pernyeháton. A lelőhely a Maroslele–Hódmezővásárhely közötti műút jobb oldalán, közvetlenül Maroslele északi határában helyezkedik el. Az épülő autóúthoz itt egy le-, illetve felhajtósáv épül, ezért a nyomvonal nagy területen érintette a lelőhelyet. Az eredetileg feltárásra kijelölt terület nagysága elérte a 34.000 m2-t, amelyet tavaly december elejéig sikerült is feltárnunk. A lelőhely azonban a nyomvonalban még tovább folytatódott, s emiatt 2009-ben még mintegy 7.000 m2 feltárására volt szükség. A területen összesen 209 objektum jelentkezett egyenletes, laza eloszlásban. 16 A megkutatott területen három korszak emlékanyagát találtuk meg. Legnagyobb meglepetést a középső és késő rézkor közötti átmenetre datálható hunyadihalmi-csoport néhány objektumának előkerülése jelentette a feltárt terület délkeleti részében. A néhány gödör közös jellemzője, hogy mindegyikből nagy mennyiségű leletanyag került elő, köztük a jellegzetes, ún. korongos tapadású fül. Az objektumok egy részéből nem került elő korhatározó leletanyag, de a településszerkezet alapján ezek a régészeti objektumok is a lelőhelyet meghatározó kora bronzkori nagyrévi-kultúra településéhez tartozhattak. A kultúra ismert lelőhelyeihez hasonlóan itt is egy rendkívül laza szerkezetű, objektumcsoportokból álló településsel számolhatunk. A lelőhely egy korábbi vízfolyás medrére támaszkodik, azonban kiderült, hogy a kora bronzkori település mintegy 100 m hosszan folytatódik a meder túlpartján is. 17 A korszak települési emlékanyagának kb. 80 %-át a feltárt területen szétszórtan, objektumcsoportokban elhelyezkedő gödrök alkották. Ezek többsége egykori tároló-, majd hulladékgödör volt. Általános jellemzőjük, hogy bár méretük igen változó volt, de belőlük összességében csak kis mennyiségű leletanyag látott napvilágot. A leletanyag a kultúra korai időszakába (Kr. e. 2300–200) sorolja a lelőhelyet, de a kerámiatöredékeken a Makó-kultúra késői időszakának jellegzetességei is megigyelhetőek. A leletanyag legszebb darabjai a belső díszes tálak. Feltűnő az őrlőkövek magas száma, ami a korszak földművelésére utal. Ezeken kívül viszonylag sok kőtöredék, pattintott kő került elő a települési objektumokból. Mindez a korszakban zajló távolsági kereskedelemre szolgáltat18 hat fontos adatokat. A korszakba sorolható jelenségek közé még néhány cölöplyuk, illetve kisebb árok, árokszakasz tartozott. A bronzkor utáni időszakokból csak egy Ny–K tájolású, magányos sír képviseltette magát. A sírgödör téglalap alakú volt, sarkai lekerekítettek. A sírban hanyatt, nyújtott helyzetben eltemetett csontváz mellett mellékletet nem találtunk. Így időrendi besorolása kérdéses, de valószínűleg népvándorlás kori temetkezés volt. Paluch Tibor 16 M43 6–7. lelőhely Előzetes beszámoló az Óföldeák, Gencsháton végzett feltárásról A mai Óföldeák falu déli határa alacsonyan fekvő, lapos terület, mely korábban zsombékos, időszakosan vízjárta rész lehetett; ebből emelkednek ki a határrész állandó szárazulatait jelentő, kisebbnagyobb hátak. Egy ilyen, állandó megtelepedésre igen alkalmas magaslaton tárhattuk fel 2008 őszén az M43 6–7. lelőhely részletét. A feltárást az ELTE Régészettudományi Intézete végezte. A kis domb közepét jelenleg magas, többször megújított, feltehetően koraújkori vagy újkori földtöltés, mezsgye vagy egykori árvízvédelmi gát szeli ketté; délkeleti széle mellett pedig egy jó állapotban lévő kunhalom emelkedik. A csekély kiemelkedés a bronzkortól kezdve többször is lakott volt; erre a feltárás során megigyelt kései bronzkori halomsíros, szarmata és avar, illetve kora Árpád-kori megtelepedések nyomai utalnak. A telepjelenségek mellett több korszak temetkezéseit is megigyeltük a területen: a kora bronzkori nagyrévi-kultúra néhány sírja mellett szarmata és avar temetkezéseket tártunk fel. 19 A feltárás első lépcsőjében a talaj felső, bolygatott sávját munkagépek segítségével, rétegenként távolítottuk el. Minden réteg eltávolítása után fémkeresővel vizsgáltuk át a talajt; e művelet során került elő egy 1594-re datálható aranytallér II. Rudolf császár arcképével, valamint egy több mint 40 tárgyból álló, későbronzkori bronz kincslelet. Az egykori helyéről a szántás során kimozdított, nagy területen szétszóródott bronzdepó tárgyai között karperecek, egy lándzsahegy, fűrészlapok és egy szűrőserpenyő töredékei, valamint sarlók találhatók. 20 A lelőhelyen megigyelt legkorábbi megtelepedési horizontot a kora bronzkori nagyrévi-kultúra (Kr. e. 2300–2000) négy, a felületen szórtan elhelyezkedő temetkezése képviseli. M43 6–7. lelőhely A korszak egyik jellegzetessége, hogy a kultúra temetőiben a vázas fektetésű és a hamvasztásos sírok egyaránt jelen vannak. Az Óföldeákon talált temetkezések közül kiemelkedik egy szórthamvas sír, melyben a halott mellé hat edényben étel- és italáldozatot helyeztek: a sírgödör alján, a hamvak körül elrendezett tálak, bögrék, korsók mellett birkacsontokat, feltehetően sült vagy főtt hús maradványait igyeltük meg. Ugyanerre a korszakra keltezhető még egy vázas gyermeksír is, melyben a temetési rítus részeként, a halott mellé feltehetően szimbolikus jelentéssel bíró, apró okkerrögöt helyeztek. A következő időszakot, mely egyben a lelőhely különlegességét is adja, a késő bronzkori, Kr. e. 1500–1300 körülre keltezhető halomsíros-kultúra települése jelenti. A dombhát magasabb részein húzódó falu részletét lazán, nagyjából egyforma távolságra elhelyezkedő, ÉÉNy-DDK tájolású 21 17 szítő támasztócölöpök, sőt az apszisos ház esetében nagyobb, több cölöp alkotta falmegerősítések nyomait rögzíthettük. Szintén a halomsíros-kultúra időszakához köthető a 7. lelőhely egyik tárológödrében feltárt zsugorított, melléklet nélküli temetkezés. A korszak tárgyi anyagából kiemelkedik két lapos, nádkörnyomatos díszítésű agyag idoltöredék, illetve egy kis, szintén agyagból készült baltamásolat. A lelőhelyen megigyelt következő települési horizont az iráni eredetű szarmata népesség feltehetően rövid életű, a Kr. u. 3–4. századra keltezhető megtelepedéséhez kapcsolódik. A szarmata falu kevés telepjelensége inkább a szárazulat keleti felén sűrűsödik; a cölöpszerkezetes, téglalapos karámok nyomai mellett, méhkasos, öblösödő tárológödröket, néhány kutat és ciszternát, valamint egy kerámiával gazdagon kirakott alapozású sütőkemencét tártunk fel. A vízjárta területen minden korszak telepeinek jellegzetes kísérője a dombhát szélső, alacsonyabban fekvő, lankás részein húzódó vízterelő árkok rendszere; a szelvény keleti végében futó keskeny, kusza árkok a szarmata időszakhoz köthetők. Ugyanezen a területen tártunk fel egy 6 sírból álló, ám a településnél későbbi, Kr. u. 4–5. századi szarmata temetőrészletet, melynek valaha gazdagabb sírjait mind kirabolták. A temető nagyobb része a szelvénytől délre, a kis kunhalom irányába húzódhat. lakóházak alkotják. A két lelőhelyen összesen két teljes és négy részben kifutó, nagyméretű, mintegy 25–30 × 8 m-es, felszíni, cölöpszerkezetes épület maradványát tártuk fel; egyikük északi vége az Alföld déli részén ebben a korszakban eddig egyedülálló módon félköríves, apszisos záródású volt. Közöttük kis melléképületek — terménytárolók, kamrák, munkahelyek — cölöpsorai, szárnyékok, szélfogók, kerítések alapjai igyelhetők meg. A házakon hosszú idejű használat és gondos karbantartás nyomai látszanak: az alapszerkezet mellett kiegé- A szárazulat teljes felületét fedik a laza szerkezetű avar (8–9. század), illetve kora Árpád-kori (10–11. század) települések objektumai. A két falu szimmetrikus szerkezete — elsősorban a terület adottságainak meghatározó volta és a betelepülők életmódjának hasonlósága miatt — szinte pontosan fedi egymást. A kis kiemelkedés nyugati és keleti lejtőjének közepén gondosan karbantartott, többször újraásott vízvezető- és terelőárkok szabályos rendszereit igyelhettük meg; közöttük kutak, ciszternák, vízgyűjtő aknák sorakoznak. E területek belső, már kissé magasabban fekvő szélén húzódtak a karámok, míg a két övezet közötti, védett részen a félig földbe mélyített kis, sátortetős házak és más telepobjektumok. Sebők Katalin – V. Szabó Gábor 18 M43 8. lelőhely Kora bronzkori, vaskori szarmata és avar kori jelenségek Óföldeák, Két halom-dűlőben edényt, apró korsókat, tálkákat, poharakat, étel- és italáldozatot helyeztek, majd ezek tetejére szórták a hamvakat. A korszak tárgyi anyagából kiemelkedik egy különleges, egyelőre párhuzam nélküli, horgonyformára emlékeztető agyagtárgy töredéke. Számos gödör kerámiaanyagában megtaláltuk a kultúra jellegzetes, különleges szépségű, sötét színűre, legtöbbször feketére égetett, fehér mészporral inkrusztált, belső díszes tálainak töredékét. 22 A lelőhely Óföldeák déli határában, az M43 6–7. lelőhellyel nagyjából azonos környezeti adottságokkal rendelkező lapos, időszakosan vízjárta, alacsonyan fekvő területen helyezkedik el. A Ny–K irányú, téglalap alakú szelvény nyugati harmadánál kis, kereszt irányú mélyület, egy egykori kisebb vízfolyás medre tagolja két sík platóra; ettől eltekintve teljesen lapos, csupán az északi hosszoldal közepénél indul egy csekély magaslat, melynek azonban csak déli szoknyája esett a 2008. évi feltárás területére. A feltárást az ELTE Régészettudományi Intézete végezte. Bronzkori, vaskori, szarmata és szórványos avar telepjelenségeket a szelvényben mindenhol megigyelhettünk, ám a két jelentősebb temetőfolt — a vaskori szkíta és az avar — sírjai kizárólag a kiemelkedésen helyezkedtek el. A lelőhelyen megigyelt legkorábbi, biztosan keltezhető régészeti korszakot a kora bronzkori Makókultúra (Kr. e. 27–23. század) települése jelenti. A főként a szelvény délkeleti sarkában sűrűsödő telepjelenségek kis csoportokba rendeződő tároló-, agyagnyerő- és szemetesgödrök laza halmazából állnak. A korszakra jellemző felszíni, cölöpszerkezetes épületek nyomát nem sikerült rögzítenünk. A tároló- és szemetesgödrök mellett egy kutat és két szórt hamvas temetkezést igyelhettünk meg. A kis, ívelt sírgödrök aljára legalább 5–7 darab, egymásba helyezett, esetleg szándékosan összetört A következő megtelepedési horizontot a lelőhely északkeleti sarkában elhelyezkedő, a vaskorra, ezen belül a szkíta időszakra (Kr. e. 7–5. század) keltezhető négyszögletes, félig földbemélyített ház képviseli. Egykori tetőszerkezetére az előkerült három cölöphely utal. A szelvény északi szélének középső részén kezdődő magaslaton két, szintén a szkíta horizonthoz köthető, de feltehetően valamivel későbbi, a Kr. e. 6–5. századra tehető temetkezést tártunk fel. A gazdagabb sírban bal oldalára fektetve, zsugorított pózban eltemetett nő nyugodott; nyakát üvegpaszta- és borostyángyöngyökből fűzött nyaklánc ékesítette, koponyája két oldalán elektronvégű hajkarikapár került elő. Bal karja mellett orsógombokat, lábfejénél szépen kimunkált, nagyméretű, halványszürke, korongolt tálat találtunk. A másik sírban a szintén bal oldalára fektetve, zsugorított pózban eltemetett nő nyakánál borostyángyöngyök, kézfejénél orsógomb volt; arca előtt behúzott peremű, kézzel formált tál került elő. Felszedéskor a vállak alatt egy törött, csiszolt kőbaltát találtunk, mely talán bajelhárító céllal került a temetési rítus során a halott közelébe. 23 M43 8. lelőhely 24 19 A lelőhelyen a következő, szintén szórványos megtelepedés az avar korra (8–9. század) keltezhető. Három félig földbe mélyített épület és egy szemetesgödör szolgáltattak későavar kerámiát. A nyugat felőli első platón igen gyér leletanyagot szolgáltató, kis, félig földbe mélyített épület maradványait tártuk fel; ez, valamint a szintén itt feltárt kút és vízgyűjtő akna feltehetően szintén a szórványos avar korhoz kapcsolódnak. 25 A lelőhelyen a következő megtelepedési periódus már a római kor időszakára esik. Ezt a szarmata kor (Kr. u. 3–4. század) kis, önálló, tanyaszerű lakóegysége képviseli, melyet egy négyszögletes, félig földbe mélyített ház, egy nyíltszíni sütőkemence és hamusgödre, valamint két tároló-szemetesgödör alkot. 26 A korszak régészetileg jóval meghatározóbb emlékét jelenti a fentebb már leírt magaslaton húzódó, feltehetően viszonylag nagy sírszámú avar temető, melynek délnyugati széle szintén a nyomvonal által érintett területre esett. Összesen 24 sírt tártunk fel, melyek közül 20 ezen a területen, nagyjából szabályos — az egykorú temetkezési szokásoknak megfelelően kialakított — soros temetőrendbe illeszkedve helyezkedett el, további négyet pedig külön, laza csoportban, a szelvény nyugati szélénél húzódó, következő platón igyelhettünk meg. Az avar temetők széleire általában a szegényebb temetkezések kerülnek; ennek megfelelően az általunk feltárt sírok mellékletekben meglehetősen gyérek voltak. Az egyetlen gazdagabb sírban nyugvó féri részben öntött, részint lemezes veretekkel díszített övkészlete biztosan keltezi a temetőt a 8. századra. Egy másik, feltehetően szintén gazdagabb féri sírját teljesen kirabolták. Sebők Katalin – V. Szabó Gábor 20 M43 9–10. lelőhely Bronzkori, vaskori és késő szarmata települések Óföldeák-Űrmösön Az épülő M43-as autóút nyomvonalának egyik szakasza Makó és Óföldeák között húzódik. A terepbejárások erre a területre egy késő szarmata települést lokalizáltak, mely a nyomvonalon kívül is nagy területen terül el. A lelőhely természetföldrajzilag a Maros vízgyűjtő területéhez kapcsolódott. A terep domborzati viszonyai egy szélesen, hosszan elterülő településre engedtek következtetni. Az M43 9. és 10. lelőhelye összetartozónak vélhető, a kettő elkülönítése egy mesterséges csatornarendszer és egy dűlőút miatt történt. 29 27 Az Óföldeáktól délre fekvő terület számos régészeti korban alkalmas volt megtelepülésre. A lelőhelyen a legkorábbi régészeti nyomokat a bronzkor korai időszakára tehető Makó-kultúra (Kr. e. 27–23. sz.) laza szerkezetű települése jelentette. A feltárás teljes hosszában elszórtan jelentkeztek a településnyomok, elsősorban tároló és hulladékgödrök. Külön említésre érdemes két mély, szűk, szögletesedő oldalú kút, amelyből számos edény és több kőeszköz is előkerült. A feltárás 2008. szeptember elején kezdődött és 2009 tavaszán zárult. Eredményeképpen közel 50.000 m2-en 923 objektum került elő, több korszak településnyoma és temetkezése. A munkálatok kezdetén, illetve a feltárás során is a területen folyamatosan fémdetektoros vizsgálatokat végeztünk, melynek eredményeként 246 db felszíni szórvány, vagy lokalizálható szórványként értelmezhető ólom- és bronztárgy (ruhatűk, ékszerek, olvadékok) került elő. Köztük a legizgalmasabb eredményt a rendkívül magas számú római érmelelet nyújtotta. Összesen 72 érme került elő a felső talajrétegekből, melynek jelentős része a Kr. u. 4. század első felére keltezhető kisbronz, kisebb része Kr. u. 2. századi ezüst. A római érmék ilyen magas számú előfordulása egy lelőhelyen az Alföld területén unikális. 28 A következő horizontot a vaskor kései fázisa, a La Téne C–D korú kelta objektumok képviselték. A különböző funkciójú gödrök mellett két félig földbemélyített, szelemenes tetőszerkezetű épület is feltárásra került. A feltáráson a legintenzívebb településréteg a római korban itt élő szarmata népességhez köthető. A településüket nyugatról egy széles árokrendszer zárta. Többszöri megújítására utal az árokban felejtett, egyélű vascsákány is. A településnyomokat a korszakban általános épületnyomok, tároló helységek, szabadtéri kemencék, vermek és nagyméretű bányagödrök alkották. Ezek mellett több nagyméretű, 120– 150 cm mély, 300–400 cm hosszú, közel téglalap alakú objektumot is kibontottunk, melyek funkciója ismeretlen, felépítésük és jellegük alapján leginkább földbevájt pincék vagy tároló helyiségek lehettek. M43 9–10. lelőhely 21 foglalkozott, de mellette a kézműves, kisipari tevékenység nyomai is megtalálhatóak. A növénytermesztésre nem csupán a földbevájt tárolóvermek utalnak, hanem a főként fazekaskorongon készült, nagyméretű hombárok töredékei, malomkövek és az egyik gödör omladékrétegében kibontott töredékes vassarló is. 32 30 A szarmata településeken általánosak a szabadtéri sütő-főző kemencék, azonban e lelőhelyen viszonylag kis számban fordultak elő, technikai színvonaluk is kezdetleges volt. A félig földbemélyített épületnyomok a településből feltárt keskeny sáv keleti szélén sűrűsödtek, egymáshoz viszonylag közel. A házak két párhuzamos, ÉNy–DK irányú sorban helyezkedtek el. A téglalap alakú, 30–40 cm mély épületek tetőszerkezetét egyetlen, az épület közepén elhelyezkedő ágasfa tartotta. Több épület hosszanti falába — a korszakban szokatlan módon — kemencét vájtak, melyeket fűtésre és sütésre is használtak. Az épületek többsége az égett paticsos, omladékos betöltése alapján minden bizonnyal leégett. 33 A településrészlet különleges jelenségeit képezték a gödrökben kibontott emberi maradványok. Összesen négy, korábban felhagyott, hulladékkal feltöltött olyan településnyomot bontottunk ki, melyben vagy teljes, vagy csonkolt emberi váz feküdt. A késő szarmata időszak településein általánosan megigyelhető a „gödörhullák” előfordulása. A jelenségben bűncselekmény vagy idegen támadás nyomait, vagy szakrális rituálé emlékeit fedezhetjük föl. 34 A kerámiaanyag nagy részét a korongolt szürke és az apró kaviccsal soványított, kisebb részét a kézzel formált edénytöredékek (fedő, fazék, bögre) alkották. A korongolt anyagban általános a felső füles edény, behúzott-, duzzadt peremű-, meredek falú tál, hombár- és a korsótöredékek. A szemcsés, gyorskorongolt fazéktöredékeken többféle díszítés (bekarcolt csigavonal, hullámvonal, ferde irányú becsipkedés) igyelhető meg. Több településobjektumban, illetve a felszíni szórványleletekben is előkerülő olvasztótégelyek, hevítőkohók fújtatónyílásos falazatai, salak-, olvadt bronz- és ólomrögök a folyamatos fémfeldolgozó és megmunkáló tevékenységre utaltak. A településrész alapításának ideje a felszíni éremleletek, valamint a feltárás során előkerült, késői jellegű kerámiaanyag, a Pannóniában készült, mázas korsó- és dörzstáltöredékek, üvegpoharak alapján a Kr. u. 330–340-es évek környékére tehető. A leletanyag alapján a településen élt lakosság túlnyomó részt mezőgazdasággal Balogh Csilla – Gulyás Gyöngyi – Sóskuti Kornél 35 31 22 M43 9. lelőhely Késő szarmata temetők és kora népvándorlás kori sírok Óföldeák-Űrmös I. lelőhelyen A településnyomok mellett a nyomvonalban több időszak temetkezései is előkerültek. A legkorábbiak az őskori urnasírok voltak. Ezen kívül késő szarmata és népvándorlás kori temetkezéseket tárhattunk fel. 36 Az M 43 9. lelőhelyen a szelvény északkeleti, valamint nyugati részén, a településnyomoktól elkülönülve, azoktól távolabb, több temetkezési csoportot tártunk fel. A sírcsoportok minden bizonnyal egy közösség különálló családi 37 temetkezései voltak és egy ÉK–DNy tengely mentén helyezkedtek el. Ezt északnyugaton egy, a sírsorok vonalát követő árok határolta. A temető és az árok egyidejű használatát támasztja alá az árkokból előkerült négy temetkezés. A lelőhely nyomvonalba eső részében összesen 57 szarmata temetkezést tártunk fel. Ezek 5–6 csoportba rendeződve helyezkedtek el. A sírcsoportok kor és nem szerinti megoszlása hasonló volt. Mindegyikben megvoltak a gyermek, valamint a felnőtt, női és féri temetkezések. 39 A temetőrészletekben egységes temetkezési szokások igyelhetők meg: DK–ÉNy irányba fektetett halottak, rönkkoporsó alkalmazása, egyszerű aknasírba temetés. A gyermek- és férisírok szegényesebbek voltak. A fériak felsőruházatukat vas 38 ruhakapcsoló tűvel erősítették össze, derekukra vascsattal záródó övet fűztek, amelyen valamennyi esetben helyet kapott a vaskés. Kizárólag féritemetkezésekben volt fegyver (lándzsa) és római üvegedény, de az éremmelléklet is itt gyakoribb. A női temetkezések az ékesebb viseletnek köszönhetően gazdagabb leletanyagot szolgáltattak. Ékszerként gyakori a hurkos-kampós záródású fülbevaló, gyöngynyaklánc és a bronz huzalkarperec pár. A nők a felsőruházatukat arany (üvegbetétes granulációs díszű dobozibula), ezüst vagy M43 9. lelőhely 45 40 bronz ibulával (egyszerűbb alá és oldalt hajlított lábú típusok) fogták össze, derekukra több esetben borostyán és kalcedon gyöngyökkel díszített övet fűztek. A viseletüket ezüstérem, Cyprea csiga vagy félhold alakú csüngő egészítette ki. Kizárólag a női temetkezésekben fordult elő az orsógomb, valamint a tükör. Az egyik esetben a tükröt a lábhoz elhelyezett, bronz szegecsekkel kivert ládikában, vagy emellé helyezték el egy ételmellékletet tartalmazó edénynyel együtt. Több hölgy szoknyájának vagy bőszárú nadrágjának a szárát borostyán vagy sötétbarna üveggyöngyökkel hímezték ki. A 42 túlvilági élethez mind a féri, mind a női sírokba az elhunyt lábához egy vagy két edényben ételmellékletet helyeztek. 23 szarmata időszakra helyezik. A település felhagyásának időpontja, valamint a temető használatának felső határa kevésbé biztos, de mindenképpen a Kr. u. 5. század előtti időpontra tehető. Az embertani anyag vizsgálata rávilágíthat arra, hogy a 9. lelőhelyen élt lakosság és az itt temetkező népesség egy közösséghez tartozott e. 46 41 43 A temetkezések valószínűleg egyidősek a közelükben feltárt településsel. A sírokból előkerült granulációs díszű dobozibulák, kili alakú hajkarika, üvegedények a sírok keltezését a legkésőbbi A feltárt terület déli részében egy hunkori sírcsoport is előkerült. Három sír egymás mellett volt, a negyedik tőlük távolabb helyezkedett el. A három É–D tájolású, padmalyos sírba nőt temettek el. Egyikőjük koponyáját — a Kr. u. 5. században a Kárpátmedencétől keletre fekvő régiókból kiinduló divathullám szerint — csúcsosra torzították. Szegényes leletanya44 gukban a vaskésen, orsógombon és üvegtöredéken kívül kétsoros csontfésűk voltak. Sóskuti Kornél 24 M43 10. lelőhely Szarmata temetők Óföldeák-Ürmös II. lelőhelyen Az M43 10. lelőhelyen feltárt késő szarmata település objektumai között három, ÉNy–DK tájolású férisír helyezkedett el. A közel 1 m mély sírok szegényes mellékletűek (vas vagy bronz övcsat, edény) voltak. A feltárási terület keleti és nyugati szélén egy-egy temetőrészlet került elő. A keleti szélen, a település utolsó objektumától keletre, kb. 15–16 m-re 20, DK–ÉNy tájolású sírból álló temetőrészlet 47 helyezkedett el. Négy sírt kerített kerek alakú, délkeleti oldalán nyitott körárok (valójában öt körárok került elő, de az egyik árok közepén fekvő sír a nyomvonal területén kívül esett). A körárkos sírok mindegyike, a „jelöletlen” sírok közül pedig a fele volt rablott. A falu nyugati szélén, a nyomvonal északi és déli részén egy másik, 23 sírból álló késő szarmata temetőrészlet került elő. Az északi szelvényszél mellett két, a feltárási terület déli szélén egy körárkot tártunk fel. A legnagyobb körárok nyugati és keleti ívében egy-egy kisgyermek temetkezését dokumentáltuk. Mindkét temetőrészlet sírjainak nagy része rablott volt, de ennek ellenére több esetben is rögzíteni tudtuk a koporsó vagy a halotti lepel maradványait. A viseleti tárgyak között megtalálhatóak a hurkos-kampós végződésű, nagyméretű, kései típusú bronz fülbevalók, a kerek átmetszetű, végeik felé kiszélesedő bronz huzalkarperecek, illetve a bronzból vagy vasból készített ibulák. Az egyik női sírban aranylemezzel díszített dobozibula töredéke feküdt. Nagy számban kerültek elő hatszög alapú, lecsapott sarkú hasáb alakú-, bikónikus kék üveg-, kubooktaéder alakú karneol-, hosszúkás henger vagy korong alakú borostyán-, illetve korall gyöngyök. A gyöngyökből nyakláncot, karéket fűztek, illetve több 49 esetben is megigyeltük, hogy ruhák alját is kivarrták. 48 M43 10. lelőhely 25 52 50 A nyakláncok mellett egy sírból, bronzból készített, hurkos-kampós záródású torques került elő. Az elhunytak derekukon ovális alakú vas- vagy bronzcsattal záródó bőrövet hordtak. Az egyik női sírban megkövesedett bőr- vagy textilöv maradványát igyeltük meg bronz övcsattal, illetve az övre rögzített két Cypraea kagylóval és nagyméretű, henger alakú borostyángyöngyökkel. A használati tárgyak között a vaskést és az orsógombot említhetjük meg. A sírok nagyobb részében bontottunk ki a bokák mellett edényt, melyek között nagy számban szerepeltek korongolt szürke tálak és füles korsók. Két sírban a korongolt edények mellé egyegy kézzel formált, miniatűr edényt is helyeztek. Négy sírban találtunk üvegedény töredékeket, illetve egyben egy összeroppant, Kowalk-típusú üvegpoharat. 51 Az egyik sírban a lábfejek mellett fából készített, kerek alakú, valószínűleg festéket tartalmazó tégelyt bontottunk ki, melynek bronzból készített alkatrészei maradtak meg. A település keleti szélén fekvő temetőrészlet az előkerült leletanyag alapján a Kr. u. 3–4. századra, a középső részén előkerült sírok pedig későbbre, a Kr. u. 4. századra keltezhetők. 53 Gulyás Gyöngyi 26 M43 20. lelőhely Késő szarmata és Árpád-kori településrészlet Makó, Beke-tanyánál és 2009 májusa között. Az út mindkét oldalán nyitottunk szelvényt, összesen 7.013 m2-en 168 objektum került elő. A feltárt terület északi részén egy szarmata, a délkeletin pedig egy Árpád-kori település nyomai jelentkeztek. A két települést nagyobb, leletmentes terület választotta el. 54 Makótól északra, az M43-as gyorsforgalmi autóút építése kapcsán került sor a Földeáki út Makóhoz közelebb eső szakaszának kiszélesítésére. A lelőhely az Igási úti elágazástól északra, mintegy 3 km-re helyezkedik el, a Makó–Hódmezővásárhely közötti vasúti pálya két oldalán. A munkálatok több szakaszban valósultak meg 2008 októbere 55 56 M43 20. lelőhely 27 59 57 A Kr. u. 4–5 századra keltezhető szarmata településhez 129 objektum sorolható: hulladékgödrök, tárolóvermek, szabadtéri kemencék, kerítőárkok, agyagnyerő gödrök és egy kút került feltárásra. Az egymás mellett álló szabadtéri kemencék — melyek sütőfelülete kerámiatöredékekkel volt több rétegben kirakva — kemencebokrot alkottak. Az egyik szabálytalan, nyolcas alakú gödörben több, nagy méretű hombárt találtunk. Különlegességnek számít a település egyik gödrében feltárt tevekoponya. A szarmata teleprészlet feltárása közben, az úthoz kapcsolódó szerviz-út nyomvonalán végzett terepbejárások során egy a 13. századra keltezhető, Árpád-kori település nyomait sikerült felfedezni. Ennek kutatása során 39 objektum került elő. A tanyaszerű telepet egy nagyméretű, széles szögletes árok kerítette. Központjában egy négyszögletes, félig földbemélyített, egy helyiséges, ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű ház állt. Alapterülete viszonylag kicsi, körülbelül 6 m2 volt. Bejárata a nyugati oldalon lehetett, míg a ház délkeleti sarkához egy kisméretű, kőpakolásos kemence kapcsolódott. 58 A ház környezetében különböző funkciójú objektumok helyezkedtek el: méhkas alakú gödrök, szabadtéri kemencék. Közös jellemzőjük, hogy bennük nagyobb mennyiségű vassalak volt, ami a településen folytatott vasmegmunkálásra utal. A települést határoló ároktól északra előkerült egy közel É–D tájolású sír. A sekély, szabálytalan ovális alakú aknasírban hanyatt fekvő, felhúzott lábakkal eltemetett csontváz feküdt. A temetkezést a bal vállnál talált, hiányos S-végű hajkarika keltezi. Balogh Csilla – Paluch Tibor 60 28 M43 23. lelőhely Kora rézkori, késő bronzkori és Árpád-kori objektumok Makó, Igási út lelőhelyen A lelőhely a Hódmezővásárhelyet egymás mellett, egy kisebb, É–D Makóval összekötő országút irányú homokdomb teteés a vasúti pálya, valajén került elő. Ebben az időmint az Igási út találkoszakban a temetők már a zásánál, egy ÉK–DNy irátelepektől teljesen elkünyú magasparton fekszik. lönítve helyezkedtek el, és Az adott területen vasúti általában hosszú ideig szoltöltés és lehajtó is épül, így gáltak temetkezési helyül. az autópálya nyomvonaláA temetőkben szabályos sírban kitűzött megelőző feltáráson sorokat lehet megigyelni. A férkívül — amely területe 6.400 m2 volt iakat jobb, a nőket bal oldalukra 61 —, mind a lehajtó, mind pedig a nyomvofektették, rendszerint zsugorított helynal területén további 1000-1000 m2-en próbafeltázetben. Lelőhelyünkön a 30–35 cm vastag szánrást is végeztünk. Az első napok eredményei alapján tott humuszréteg alatt jelentkező sírok igen rossz eldőlt, hogy a nyomvonal és a lehajtósáv is régészeállapotban maradtak meg, a csontok nagy része tileg fedett, ezért az eredetileg felhiányzott, a sírgödrök foltja nem volt látható. tárásra kitűzött terület nagysága Két sírban bal oldalán fekvő, zsuközel kétszeresére nőtt. Összesen gorított helyzetben eltemetett 13.434 m2 területet tártunk fel, gyermek vázai maradtak meg ahol 179 régészeti jelenség rajzoa többihez képest jobb állapotlódott ki. Ezek között 70 gödör, ban. Az egyik sírban a kopo42 cölöplyuk, 32 árok, 7 sír, 9 nya mellett egy 14 cm hosszú kemence, 8 ház, 6 tapasztási kőkést találtunk. Minden sírréteg, egy téglás omladék, egy ban volt egy vagy több edény. felszínen talált állatcsont maradA másik két rézkori objektum vány, egy kút és két házbejárat. (árok, gödör) a lehajtósáv terüleKorukat tekintve egy pontosabtén, a síroktól 120–130 m-re délkeban nem meghatározható őskori, 4 letre, egymás mellett került elő. késő bronzkori, 8 rézkori, 120 ÁrpádA késő bronzkort csupán négy kori és 46 korhatározó leletanyag hiáobjektum, egy szögletes alakú, osz62 nyában ismeretlen korú. lopszerkezetes építmény, egy nagyméA kora rézkori, a tiszapolgári kultúrába sorolretű szemetesgödör és két kisebb gödör képviható objektumok közül a hat DK–ÉNy tájolású sír selte. 63 M43 23. lelőhely 64 29 68 cék a házaktól távolabb, Az Árpád-kori objektua vízelvezető árkok közemok (gödrök, vízelvezetőlében kerültek elő. Több és kerítőárkok) szórtan kemence 2–3 cm vastag sütőjelentkeztek. Közülük kiemelfelülete alatt találtunk apróra tört kednek a nagy alapterületet 65 fazéktöredékekből álló réteget, melyből a átölelő kerítőárkok, illetve az ÉNy–DK restaurálás során sikerült is összeilleszteni edényt. tengelyű, nyeregtetős, 8–12 m2 alapterületű házak, A korszak másik jellegzetes kerámiatípusa, a cserépmelyek egymástól 10–12 m-re, egyesével vagy párbogrács is magas számban fordult elő a lelőhelyen. ban kerültek elő. A házakban a ház falából kiugró, vagy pedig a ház északi sarkába vájt kemencéket A feltárt objektumok egy É–D irányú, közel bontottunk ki. Ez utóbbi esetben a kemence hátsó 15 m széles egykori patak- vagy folyómeder nyués keleti fala a ház fala is volt egyben. Az egyik ház gati partján, szórtan kerültek elő. Az Árpád-kori kemencéjének szájnyílása előtt őrlőkőből és tégobjektumok elhelyezkedése és a nagyméretű kerílákból álló omladékot igyeltünk meg. Több ház tőárkok magas száma alapján úgy gondoljuk, hogy kemencéjének szájnyílása előtt volt egy az itt élők főként állattartással fog66 másik, erősen átégett sütőfelület. lalkoztak. Két ház kemencével szemközti oldalán igyeltünk meg bejáGulyás Gyöngyi – Paluch Tibor ratot. A szabadtéri kemen67 69 30 M43 25. lelőhely Telepek és temetők Makó, Igási járandó I. lelőhelyen Az M43-as autóút Szeged és Makó közötti szakaszának építését megelőző régészeti feltárások keretében végeztünk ásatást Makótól északkeletre, a Földeáki út igási leágazása közelében, a Makót elkerülő út nyomvonalán. A nagy kiterjedésű, intenzív lelőhely egy ÉNy– DK irányban hosszan elnyúló, a környezet70 ből erőteljesen kiemelkedő háton helyezkedik el, amely az egykori Jángor-ér magaspartja. Ugyanakkor ennek a nyugati és keleti oldalán húzódó, egykori medrek területén, a ma náddal és zsombékkal borított, mély fekvésű részeken is kerültek elő emberi megtelepedésre utaló nyomok. Az itt talált régészeti objektumokból arra következtethetünk, hogy bizonyos időszakokban — a vaskorban és az Árpádkorban bizonyosan — ezek szárazulatok voltak. Az egész feltárási területen szórt elrendezésben több késő bronzkori településobjektum helyezkedett el, amelyekből a halomsíros-kultúra (Kr. e. 1500–1300 körül) jellegzetes leletanyaga származik. A gödrökön kívül előkerült egy ÉÉNy–DDK tájolású, felszíni, cölöpszerkezetes épület maradványa is, melynek déli oldala félköríves záródású volt. Az általunk feltárt terület nagysága 16.341 m2 volt, s ezen 541 objektum került elő a kora bronzkortól az Árpádkorig terjedő időszakból. Az előkerült objektumok között a legkorábbi megtelepedési fázist a kora bronzkori Makó-kultúra (Kr. e. 27–23. sz.) néhány gödre jelentette, melyek kisebb csoportokba rendeződve kerültek elő a dombhát tetején. 73 71 A következő megtelepedési horizontot a dombhát nyugati lejtőjén elhelyezkedő, vaskori, s ezen belül a szkíta időszakra (Kr. e. 7–4. század) keltezhető szemetes gödrök és egy félig földbemélyített épület képviselte, amely a leletanyagából származó 72 M43 25. lelőhely 74 orsógombok és nehezékek alapján talán szövőház lehetett. Ugyanakkor a domb keleti, meredekebb lejtőjén és az ott húzódó egykori meder aljában is a vaskor kései időszakának emlékeit, kelta (Kr. e. 4–1. század) objektumokat találtunk. 75 76 31 77 A lelőhelyen feltárt településobjektumok között a legiatalabb fázist az Árpád-kor képviseli. A terület egészén és a hozzá nyugatról kapcsolódó, mély fekvésű 24. és a vele összefüggő 23. lelőhelyen laza szerkezetű, kevésbé intenzív településre utaló objektumok helyezkedtek el. Területünkön erre az időszakra néhány sekély gödör, külső kemencék, egy füstölő, kerítő árkok és egymástól nagyobb távolságra elhelyezkedő, kis alapterületű, félig földbemélyített, lemenetes bejárattal és kőből rakott kemencével rendelkező házak tehetők. 78 32 M43 25. lelőhely 79 83 A feltárt terület közepén, a domb80 hát legmagasabb részén egy szarmata és egy honfoglalás kori temető került elő. A teljesen feltárt, mindössze 15 temetkezésből álló, a Kr. u. 2–3. századra keltezhető szarmata sírcsoport a domb tetejének délkeleti peremén terült el. A kis temető sírjai egy leletekben gazdag, árokkeretes sírhoz igazodva helyezkedtek el. Valószínűleg a temetőhöz tartozott a sírok közelében előkerült, kerek alakú gödörben hason fekvő, melléklet nélküli női csontváz is. A sírokban csak női temetkezések voltak egy gyermek kivételével. DNy–ÉK, illetve DK–ÉNy és D–É tájolásuk, valamint a sírok változó mértékű bolygatottsága, több esetben rablottsága a korszak jellegzetessége. A sírok mérete és mélysége, illetve az eltemetett rangja, a közösségben betöltött szerepe egyenes arányban álltak egymással; a két legmélyebben fekvő csontváz volt mellékletekben a leggazdagabb. 84 81 82 M43 25. lelőhely 33 85 87 A sírok leletei a korszakra általánosan jellemző, olcsó tömegáru kategóriába sorolható ékszerekből (számszeríj ibula, térdibula, bronz karperec, fülkarika, gyöngynyakláncok és karékek, bronzcsengő, lábigyöngyök) és használati eszközökből (vasár, vaskés, orsógomb) álltak. Minden sírba helyeztek kisebb méretű edényt a halott lábához útravalónak. A gazdagabb temetkezésekből tordírozott ezüst torques, kerek alakú ezüst kapszulák, karperecek, ötkorong emailos ibula, ezüst horgonyibula, Cyprea csiga, milleiori gyöngyök és egy préselt gyöngysorral díszített, bronzpánttal körülvett üveggömbcsüngő került elő. A 11 sírból álló, teljesen feltárt, honfoglalás kori temető valószínűleg egy kiscsalád temetkező helye lehetett. A Ny–K irányba tájolt sírok DK–ÉNy irányú, szabálytalan sorokba rendeződtek, kissé legyezőszerűen szétnyíló temetőszerkezetet alkottak. A sírokból igen szegényes leletanyag származik: bronz fülkarika, vaskés, nyílhegy, vaskard töredéke, ezüst obulus. Említésre érdemesek az egyik sír rombuszokkal és palmettákkal díszített, öntött bronz fülesgombjai. 88 89 A leletanyag egyelőre a 10. század második felénél pontosabb keltezést nem tesz lehetővé. Az eddigi ismereteink szerint a honfoglalás kori temetők között a kis sírszám a gazdagabb temetők jellemzője, s ugyanakkor a leletekben való nagyfokú szegénység a nagy sírszámú, köznépi temetők sajátsága. A Makón feltárt temető érdekessége tehát, hogy a Kárpát-medence honfoglalás kori temetői között egy új típust képvisel. Balogh Csilla 86 34 M43 26. lelőhely Kelta település, kora bronzkori és szarmata objektumok Makó, Igási Járandó II. lelőhelyről település nyomait lokalizáltuk. A területen 11 épület került elő. Mind félig földbemélyített, de formailag változatos volt. A legegyszerűbb a közel négyzet alapú, középen egy cölöplyukas típus. Ezekből csak kézzel formált kerámia került elő, és a településrészlet északnyugati végében helyezkedtek el. A téglalap alapú, három cölöplyukas szerkezetű, nagyobb méretű épületek a terület középső részén A terület északnyugati kerültek elő, ahol a késő vasszélét egy 8–10 m széles, kori objektumok többsége is É–D irányú, markáns pleisztalálható volt. Az egyik ilyen tocén mederág keresztezi. épületben, a nagyméretű ház Azonban ezen a mély fekvésű két szélső cölöplyuka mellett területen is végig régészeti még támasztó karók nyomát is korú objektumok jelentkezését észleltük. Az épület déli részén egy észleltük, változó intenzitásban, ami széles padka húzódott, s itt került elő a korabeli talajvíz jóval mélyebb szinta bejárat nyoma is. Előkerült egy terjedelmes 90 jére utal. A lelőhelynek ez a széle összeért az gödörkoplexum is, ami egy korábbi műhely leheM43 25. feltárási felszínnel. Ezen a területen szórvátett, melyre később gödröket ástak rá. nyos bronzkori objektumok, főként gödrök mellett Az épületek mellet előkerült néhány néhány szarmata gödör került elő. kemence és szabadtéri tűzhely is. Az Az egykori medret követő magaegyik kemence nagyméretű előtérsabb, partos részen egy szórt szergödörrel rendelkezett, sütőfelülete kezetű késő vaskori, La T’ene C A lelőhely Makótól északra, a Jángor-ér közelében található. A terepbejárás során közepes intenzitású, késő bronzkori lelőhelyet lokalizáltak ezen a területen. A megelőző feltárás elvégzése 2008. július 22. és október. 09. között történt. A lelőhelyet az autóút nyomvonalában közel 400 m hosszan követtük, 18.000 m2-nyi területet tártunk fel, melyen 247 objektum került elő. 91 M43 26. lelőhely alatt szórványosan kézzel formált edénytöredékekkel volt kitapasztva. A nagyobb számban előkerült gödrök közül néhányban omladékos betöltés volt, jelentősebb számú kerámiatöredékkel. A területen több korabeli vízelvezető árok húzódott keresztül. 35 96 92 A jellegzetes, szürke, korongolt kelta leletanyagot néhány dísztett töredék mellett egy kis graitos, seprűmintás fazék gazdagítja. Kiemelkedik egy igurális díszű, pont-kör díszes, inom kidolgozású díszedény töredéke, mely egy mitologikus állatalak részletét rajzolja ki. 93 Az előkerült anyagban a korongolt kerámiák aránya 20 % körül van, igen nagy azonban a kézzel formált, inom kidol- 94 gozású, fényezett felületű, a korábbi időszak tradícióit tovább hordozó edénytöredékek száma. A kézzel formált edénytípusok között kiemelkednek a gondos kidolgozású tálak, a nagyobb mennyiségben jelentkező, behúzott peremű, fényezett táltöredékek. A házi kerámia főként fazekakból áll, melyeket gyakran a vállukon ujjbenyomásokból álló motívumsorral díszítettek. Néhány példányon bütyökdísz is megigyelhető. A használati tár95 gyak közül kiemelkedik egy inom kidolgozású, koncentrikus bekarcolt vonalakkal díszített orsógomb. Az objektumokból több vadkan állkapocs is előkerült, mellettük unikális az egyik épületből kikerült, szépen csiszolt vadkanagyar függő. A vaskori teleptől délkeletre haladva, a feltárási terület legmagasabb részén sűrűsödött a lelőhely, számos kora bronzkori gödör került itt elő. A nyomvonal délkeleti harmadában egy másik mederág került elő, melyben néhány, a Kr. u. 2–3. századra datálható leletanyagot tartalmazó szarmata gödör mellett egy késő középkori anyagot tartalmazó gödröt tártunk fel. Sz. Wilhelm Gábor 97 36 M43 29. lelőhely Késő szarmata településrészlet Makón, a Királyhegyesi út mellett élővízzel teli tavacska fedte el. A tó folyamatos vízAz M43-as autóút nyomvonalához szervesen kapellátását a keletről befutó, Mikócsaicsolódó, Makót elkerülő út déli végén található csatorna biztosította, így a 29. lelőhely, melyen 2008. július 22. a szelvényünk e szaés augusztus 8. között végezkaszán a feltáró tünk régészeti munkálamunkát a talajvíztokat. Az ásatási terüzel való folyamalet a 43-as műút és a tos és gyakorlatilag királyhegyesi út között, reménytelen küzdea királyhegyesi műúttól lem jegyében végezdélre, mintegy 200 m-re tük. terül el, egy nagyobb É–D A feltárás 11 napja irányú földhát északi végén. alatt 2.717 m2 területet tárA lelőhelyből az útépítés egy tunk fel, és 36 régészeti jelenkb. 30 m széles és 200 m hoszséget igyeltünk meg. Az előzetes szú szakaszt érintett a földhát észak– terepbejárások alapján elsősorban kora északkeleti lejtőjén. Ennek alacsonyabb bronzkori és szarmata telepjelenségek részei egykor nyilvánvalóan vízjárta terü98 letek lehettek, hiszen a nyomvonal-szakasz északelőkerülését vártuk. Mint kiderült, az előrejelzések csak részben váltak valóra. keleti oldalának jelentős részét egy náddal fedett, M43 29. lelőhely Az objektumok közül 10 római kori szarmatának, 12 újkorinak, 14 pedig datáló értékű leletanyag hiányában ismeretlen korúnak bizonyult. Régészeti szempontból a római kori szarmata népesség emlékanyaga tartható jelentősnek. A leletanyaguk döntő részét a kerámia és az állatcsont képezte. A kerámialeletek alapján egy Kr. u. 4–5. századi szarmata település részletét tártuk fel. A szarmata korszak objektumai az említett tómeder körül kerültek napvilágra. A telepobjektumok szinte kivétel nélkül agyagnyerő gödörként értelmezhetőek, amelyeket az egykori vízpart mellett ástak meg. Ezeket később háztartási hulladékkal töltötték meg. Bár a feltárással érintett objektumok száma nem volt magas, bontásuk során ezekből mégis gazdag leletanya- 37 got mentettünk meg. Az egyik gödörből egy szalagfüles vizeskorsó teljes proilú, csaknem ép példánya került elő. Ettől pár méterre feküdt a feltárás leggazdagabb leletanyagú, teknő alakú gödre, amelyben igen nagy számban kerültek elő tárolóedények, tálak, fazekak nagyobb összeilleszthető töredékei. A főző- és tárolóedények között több, ritka típus is képviseltette magát, mint például az egyik kézikorongolt, csillámos soványítású tál. Az objektumok szelvényen belüli helyzete alapján tudjuk, hogy az elkerülő út nyomvonala a település északkeleti szélét érintette és a telep további objektumai a domb északnyugati, partos részén, a királyhegyesi úttal párhuzamosan, valamint nyugat-délnyugati irányban húzódnak. Pópity Dániel 99 38 M43 30. lelőhely Késő avar teleprészlet Makó, Mikócsai járandó határrészében Az M43-as autóúthoz kapcsolódó, Makót keletről elkerülő autóút nyomvonalán található 30. lelőhelyen 2008. augusztus 11. és október 22. között végeztünk megelőző régészeti kutatásokat. A lelőhely egy mélyebb fekvésű, egykor vízállásokkal határolt, szigetszerű területen található, a Királyhegyesi úttól délkeletre mintegy 500 m-re. A feltárásra kijelölt, ÉNY–DK irányú, közel 230 m hosszú és 45 m széles nyomvonalszakasz területe csaknem teljesen sík volt, míg két vége lejtősen futott le az egykori vízjárta, mederszerű részek irányába. A feltárt 6.146 m2 területen mindössze 16 objektum került elő, melyek az avar kor kései, 8–9. századi periódusához köthetők. Az előkerült objektumok alapján egy szórt településszerkezet rekonstruálható, hiszen az objektumok egymástól igen nagy távolságra helyezkedtek el. A feltárás területén több gazdasági épület került elő. A nyomvonal közepén elhelyezkedő, 5,5 m hoszszú gödörkomplexum egyértelműen tároló veremnek tartható. A 3 „helységre” osztott, lépcsős lejáratú objektum aljáról 101 égett gabonamaradványokat gyűjtöttünk. A veremben talált vastag faszenes, paticsos omladékréteg alapján fából épült, tapasztott falú felépítmény sejthető. Az erre utaló tartócölöpök helyét annak ellenére sem találtuk meg, hogy a beásás nyomát a mai járószint alatt már 20 cm-el megleltük! Ezek alapján feltehető, hogy a verem felett esetleg boronaszerkezetű épület állt. 100 Két beásást az előkerült nagyobb mennyiségű salakdarab alapján műhelynek határoztunk meg. A terület délnyugati szélén lévő, közel 7 m2 alapterületű épület padlóját mélyen az altalajba ásták. A tetőzetre a ház közepén előkerült cölöphely alapján következtethetünk. Ezzel az épülettel átellenben, a szelvény északkeleti széle mellett egy másik, három, egymáshoz kapcsolódó beásásból álló objektum mélyedt az agyagos altalajba, amelyből a salakrögök mellett egy vasbuca maradványa is előkerült. A műhelyek között, a szelvény északkeleti felében néhány agyagnyerő gödör helyezkedett el. Ezek formája változatos, öblös és aknaszerű is akad köztük. M43 30. lelőhely 102 39 alapján lehetett következetni: így a feltárás középső harmadából induló és a vízparti sáv felé vezető árok egyértelműen a csapadék elvezetését szolgálhatta. Egy ehhez kapcsolódó szögletes árokrészlet valószínűleg kerítő funkcióval bírt, karámnak azonban mégsem tartjuk, mivel déli oldala nyitott volt. Az objektumok elhelyezkedése alapján megállapítható, hogy a telep a vízparti sávra támaszkodott mintegy 100–120 m széles sávban. Ezeken kívül több, hosszan elnyúló árkot is megigyeltünk, melyek az említett gazdasági épületekkel valószínűleg nem álltak szoros kapcsolatban. Funkciójukra helyzetük Az objektumokból szerves soványítású, rosszul égetett, nagyméretű sütőharang-töredékek mellett korongolt, homokkal és apró kaviccsal soványított fazekak töredékei származnak. A vörösre, szürkésbarnára égetett, kézi korongon készült fazekak oldalát és gyakran peremének belső oldalát is változatos kialakításban, egyenes és hullámos vonalkötegekkel díszítették. A leletanyagban nagy menynyiségben van jelen salak, általában palás kőzetdarabok társaságában. Ezek, valamint az egyik gödörből származó vasbuca helyben folytatott gyepvasérc feldolgozásra utal. Pópity Dániel 103 40 M43 31. lelőhely Késő szarmata és késő avar település, és Kr. u. 4. századi sírok Makó, Mikócsa-dűlőben A lelőhely a Makót elkerülő út nyomvonalának 3+600 – 3+970 km szelvénye között, a Mikócsa-ér mellékágának partján található. A megelőző feltárás 2008. szeptember 9. és november 14. között zajlott, s ennek során egy római kori szarmata település és temető részlete, valamint egy késő avar település 251 objektuma került elő. A feltárás 20.314 m2-en folyt. 104 A feltárási terület délkeleti szélétől 18–20 m-re egy markáns, négyes osztatú árokszakasz szelte keresztbe a szelvényt. Az árkon túl, a szelvény egész hosszában számos jelenség mutatkozott, köztük több omladékos planírozási réteggel volt feltöltve. Több gödörbe szétvert kemencét dobtak be. A gödrök többsége 105 elsődlegesen agyagnyerő volt, másodlagosan hulladék tárolására szolgált. A területen párosan elhelyezkedő, földbe mélyített épületeket, egy alapárkos, 9 cölöplyukas építményt, egy nagyméretű kerítőárkot, számos vermet és egyéb gödröt és cölöplyukat tártunk fel. Az egyrétegű telep északnyugati szélét is árkok jelölték ki, s A leletanyag nagyobb része jó minőségű szürke, korongolt töredékből állt, mellettük kavicsos soványítású, kézi korongolt fazekak láttak nagyobb számban napvilágot. A kézzel formált edények száma elenyésző, és az ún. csillámos-szemcsés kerámia szintén csekély mennyiségben került elő. A leletanyag kiemelkedő darabja egy szürke, szépen fényezett, kiöntőcsöves korsó. Igen érdekes a korszakra jellemző késő római mázas edények hiánya, ugyanakkor számos amphora töredék került elő. A leletanyag alapján a terület a Kr. u. 4. század második felében lehetett használatban. 106 107 itt húzódtak a település víznyerő kútjai is, amelyek egy ÉK–DNy irányú sort alkottak. Az egyik kútban két ép edény volt: az egyik egy felsőfüles edény, a másik egy kétfülű korsó. 108 M43 31. lelőhely 109 A feltárás során három sír is előkerült a terület északnyugati végében. Helyzetük alapján egy temető sírjai lehetnek. Először egy gyereksírra bukkantunk. Az összezsugorított vázcsontok egy cölöplyuk betöltéséből kerültek elő. Melléklete nem volt. Talán ahhoz a szarmata temetőhöz tartozott, amely az egykori ér medrének magaspartján létesült. A temető két rabolatlan sírját a szelvény északkeleti szélén találtuk meg. A 41 sírokban egy iatalabb és egy idősebb nőt temettek el ünnepi viseletben. Mindkettő D–É tájolású, a leletek alapján a Kr. u. 4. századra keltezhetők. Az idősebb nő sírjából ibula, fülbevaló pár, vaskés, edények, orsógomb, tűtartó, valamint nadrágot vagy szoknyát díszítő üveggyöngyök kerültek elő. A sírban rönkfa koporsó maradványát igyeltük meg. A iatalabb nő sírjában ládikaveret, tükör, karperecek, fülbevaló, ibula, edény, gyöngyökből és bronz hold alakú csüngőből álló nyaklánc, ezüstcsüngős fejdísz, nadrágot díszítő üveg110 gyöngyök voltak. A terület a leletek tanulsága alapján a szarmata korszak után, a késő avar korban népesült be ismét. Amorf agyagnyerő gödrök mellett mély szögletes aknákat ástak ebben a korban. Az avar telepkutatás szempontjából igen jelentős egy avar főzőkemencés ház, amelyből egy nagyobb, csaknem ép sütőharang került elő. Ez a katlanszerű tűzhely tetején állhatott, innen hullott aztán a kemence tűzterébe. Az ugyanitt talált kövek a hő megtartását segítették. A ház nyeregtetejét két cölöp tartotta, amelyek a ház hoszszanti oldalának közepén kerültek elő. 112 113 111 114 42 M43 31. lelőhely A feltárt területen előkerült, késő avar telepobjektumokból származó leletanyag gerincét a jellegzetes pelyvás soványítású, rosszul kiégetett, nagyméretű sütőharang-töredékek mellett a koron115 116 golt, homokkal és apró kaviccsal soványított fazekak barnás és szürkés, néha vöröses színű töredékei alkotják. A vörösre, szürkésbarnára égetett, kézi korongon készült fazekak oldalát, ritkán peremét is változatos kialakításban szimpla, néha többsoros, egyenes vagy hullámos vonalkötegekkel díszítették. A telep datálása szempontjából jelentős egy tároló veremből előkerült öntött övveret. Az áttört, pikkelymintás, csüngős veret a 8. század végére keltezhető. Leletek hiányában bizonytalan annak a 19 beásásból álló gödörsornak (paliszád) a kora, amely egy K–Ny irányú sort alkotva húzódott át a nyomvonalon a terület északnyugati harmadában. 117 M43 31. lelőhely 118 A szögletes vermek közös jellemzője az átlagon felüli mélység (240–250 cm), valamint az ezeket kitöltő, hamus omladék. Belőlük nagyobb menynyiségű, szenült tölgyfa darabjait gyűjtöttük, amelyek, a hamus betöltéssel együtt egy boronaszerkezetű felépítményt sejtetnek. Az egyik verem alján egy kézi malom alsó és felső köve került elő eredeti helyzetben, egymásra helyezve. Ezek alapján a vermek valamiféle gazdasági épületek részei lehettek. Az avar telep délkeleti végét egy kisebb beásás zárta, amelyben két ép edény került elő. Az egyik egy csupor volt, amelyet szájával lefelé fordítva helyeztek egy nagyobb fazék fölé. Pópity Dániel – Sz. Wilhelm Gábor 119 120 43 44 Rövid jelentések M43 19. lh.: Bronzkori objektumok Óföldeák-Paskomban Óföldeáktól délkeletre, az M43-as autóút északi csomópontjának közelében 2008 novemberében és 2009 márciusában végeztünk próba-, majd megelőző feltárást részben az autópálya nyomvonalán és részben a hozzá kapcsolódó le- és felhajtósáv területén. A lelőhely a Maros egyik egykori fattyúágának északi, lankás partján terül el. A feltárt 3.391 m2-en csupán néhány, bronzkori telepobjektum került elő. Laza elrendezésükből arra következtethetünk, hogy az útépítés a lelőhelynek csak a déli szélét érintette. Balogh Csilla–Fogas Ottó 121 M43 24. lh.: Árpád-kori településrészlet Makó, Igási út II. lelőhelyen 122 Makótól északra, az Igási út és a hódmezővásárhelyi vasútvonal kereszteződésétől keletre kb. 500 m-re, egy igen mély fekvésű területen végeztünk megelőző feltárást 2008 augusztusában. A lelőhely az M43 23. és 25. lelőhelyek között, egy időszakosan vízállásos területen helyezkedik el. A megkutatott területen kisebb gödrök mellett nagyméretű kopolya-kutakat tártunk fel. Az objektumokban csak nagyon kevés leletanyag volt, kerámiatöredékek és állatcsontok kerültek elő. Ugyanakkor a humuszolás előtt végzett műszeres leletfelderítés alkalmával Árpád-kori pénzt és egy ezüst karperec töredékét találták. Sóskuti Kornél 123 Rövid jelentések 45 M43 27. lh: Szarmata településrészlet Makó, Rákosi út mellett A lelőhely Makótól északkeletre, a Makórákosra vezető műút mellett, az M43-as autóúthoz kapcsolódó, Makót elkerülő út tervezett nyomvonalának 2+000–2+170 km szelvényében, egy régi érmeder kanyarulatának belső részén található. Az érparton egy lapos dombhát húzódik, amelynek felszínéről az előzetes terepbejárások során őskori és szarmata, valamint Árpád-kori leletanyag került begyűjtésre. A megelőző feltárást 2008. július 22. és augusztus 5. között végeztük el. A 15–25 cm vastagságú felső termőréteg eltávolítását követően, mintegy 30–40 cm vastag humusz alatt értük el a szürkés- barna színű altalajt. A megnyitott, ÉNy–DK tengelyű, téglalap alakú szelvény nagysága 5.100 m2 volt. Összesen 23 objektum került elő: 12 gödör, 5 árok és 14 cölöplyuk szórtan helyezkedett el a szelvényben. Több objektumból nem került elő keltezésre alkalmas leletanyag. A szelvény délkeleti végében található árokszakaszok egy szarmata településre utaltak, míg a szelvény északnyugati végén keresztben húzódó cölöpsor valószínűleg az őskorra keltezhető. Gallina Zsolt – Varga Sándor – Sz. Wilhelm Gábor M43 28. lh: Szarmata településrészlet a makói Kossuth Tsz sertéstelepe mellett Makótól keletre, a Makót elkerülő út nyomvonalán, a Makórákosi és a Királyhegyi utak között lévő szakaszon található a lelőhely, amely egy egykori ér déli magaspartján terül el, párhuzamosan a mederrel. A feltárandó területre a lelőhelynek csak a széles esett. Valószínű, hogy ez a lelőhely és a tőle északra lévő M43 27. lelőhely egy településhez tartozik. A két terület között egy vízelvezető csatorna húzódik, ezért került sor a terület szétválasztására. A feltárt 4.047 m2-en 144 objektum került elő. A lelőhely nagy részén az intenzív talajművelés következtében az objektumok igen sekélyesek voltak, többségüket a szántás már szinte teljesen elpusztította. Valószínűleg ezzel is magyarázható, hogy csak szórványosan tartalmaztak leletanyagot. Az előkerült kerámiaanyag többsége kézzel formált, házi kerámia volt. Ez alól csak egy Árpád-kori gödör és néhány újkori leletet tartalmazó objektum jelentett kivételt. Fogas Ottó 124 46 Képaláírások 1. kép. II. Rudolf (1576–1608) Csehországban 1594-ben veretett arany dukátja. ÓföldeákGencshát (M43 6–7. lelőhely), szórvány. 22. kép. Avar kori, félig földbemélyített ház. Óföldeák, Két halom-dűlő (M43 8. lelőhely), 10. objektum. 2. kép. A szarmata települést nyugatról kerítő árokrendszer. Algyő, Pörös-ér (M43 15. lelőhely), 2–11. objektumok. 23. kép. Bronzcsat viseleti helyzetben avar kori sírból. Óföldeák, Két halom-dűlő (M43 8. lelőhely), 17. objektum. 3. kép. Szarmata gödörbe temetett kutya csontváza. Algyő, Czirok-tanya (M43 14–17. lelőhely), 46. objektum. 24. kép. Feldúlt avar kori temetkezés. Óföldeák, Két halom-dűlő (M43 8. lelőhely), 15. objektum. 4. kép. Árpád-kori körárok. Algyő, Rákóczi TSz (M43 1. lelőhely), 10. objektum. 5. kép. Csontkanál. Maroslele-Panahát (M43 2. lelőhely), 85. objektum. 6–7. kép. Négylábú mécses. Maroslele-Panahát (M43 2. lelőhely), 121. objektum. 25. kép. Kézzel formált edény avar kori sírból. Óföldeák, Két halom-dűlő (M43 8. lelőhely), 45. objektum. 26. kép. Késő avar kori, öntött bronz kisszíjvég. Óföldeák, Két halom-dűlő (M43 8. lelőhely), 101. objektum. 8. kép. Az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájának gömbös testű edénye. Maroslele-Panahát (M43 2. lelőhely), 85. objektum. 27. kép. Nagyméretű hombár egy szarmata gödörben. Óföldeák-Űrmös I. lelőhely (M43 9. lelőhely), 334. objektum. 9–10. kép. A Vinča-kultúra edényei. MaroslelePanahát (M43 2. lelőhely), 85. objektum. 28. kép. Vaskés. Óföldeák-Űrmös I. lelőhely (M43 9. lelőhely), 159. objektum. 11. kép. Az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájának edénye. Maroslele-Panahát (M43 2. lelőhely), 121. objektum. 29. kép. Két sorba rendezett, félig földbemélyített szarmata épületek. Óföldeák-Űrmös II. lelőhely (M43 10. lelőhely). 12. kép. A Vinča-kultúra edénye. Maroslel-Panahát (M43 2. lelőhely), 103. objektum. 30. kép. Szarmata kemence. Óföldeák-Űrmös I. lelőhely (M43 9. lelőhely), 121. objektum. 13. kép. Kora rézkori edény. Maroslele-Pernyehát (M43 3. lelőhely), 44. objektum. 31. kép. Szarmata gödörbe bedobott ember- és kutyavázak. Óföldeák-Űrmös I. lelőhely (M43 9. lelőhely), 227. objektum. 14. kép. Kora rézkori edény. Maroslele-Pernyehát (M43 3. lelőhely), 54. objektum. 15. kép. Zsugorított rézkori sír. MaroslelePernyehát (M43 3. lelőhely), 30. objektum. 32. kép. Szarmata épület sarkába bevájt kemence. Óföldeák-Űrmös II. lelőhely (M43 10. lelőhely), 66. objektum. 16–17. kép. Kora bronzkori belsődíszes táltöredékek. Maroslele-Pernyehát (M43 3. lelőhely), 33. objektum. 33–34. kép. Csontárak. Óföldeák-Űrmös I. lelőhely (M43 9. lelőhely), 125. és 162. objektum. 18. kép. Népvándorlás kori sír. Maroslele-Pernyehát (M43 3. lelőhely), 45. objektum. 35. kép. „Gödörhulla”. Óföldeák-Űrmös I. lelőhely (M43 9. lelőhely), 363. objektum. 19. kép. A nagyrévi-kultúra zsugorított helyzetben eltemetett gyermektemetkezése. ÓföldeákGencshát (M43 6–7. lelőhely), 25. objektum. 36. kép. Gyönggyel kivarrt nadrág nyoma szarmata női sírban. Óföldeák-Űrmös I. lelőhely (M43 9. lelőhely), 169. objektum. 20. kép. A nagyrévi-kultúra szórthamvas temetkezése edény- és ételmellékletekkel. ÓföldeákGencshát (M43 6–7. lelőhely), 30. objektum. 37–38. kép. Arany fedlapos dobozos ibula viseleti helyzetben. Óföldeák-Űrmös I. lelőhely (M43 9. lelőhely), 158. objektum. 21. kép. Nagyméretű, félköríves záródású cölöpszerkezetes ház. Óföldeák-Gencshát (M43 6–7. lelőhely). 39. kép. Korongon készített hordó alakú edény. Óföldeák-Űrmös I. lelőhely (M43 9. lelőhely), 255. objektum. Képaláírások 47 40. kép. Római üvegpohár szarmata temetkezésből. Óföldeák-Űrmös I. lelőhely (M43 9. lelőhely), 144. objektum. 63. kép. Kőkés a tiszapolgári-kultúra egyik temetkezéséből. Makó, Igási út II. lelőhely (M43 23. lelőhely), 76. objektum. 41., 44. kép. Bronz tükör és bronzveretes faládika maradványa szarmata női temetkezésben. Óföldeák-Űrmös I. lelőhely (M43 9. lelőhely), 161. objektum. 64., 68. kép. Edénytöredékekkel kirakott sütőfelületű Árpád-kori kemence. Makó, Igási út I. lelőhely (M43 23. lelőhely), 28. és 42 objektum. 42–43. kép. Orsókarikák. Óföldeák-Űrmös I. lelőhely (M43 9. lelőhely), 168. objektum. 65–66. kép. Árpád-kori cserépbogrács és fazék. Makó, Igási út I. lelőhely (M43 23. lelőhely), 102. objektum. 45. kép. Korongon készített edények szarmata temetkezésből. Óföldeák-Űrmös I. lelőhely (M43 9. lelőhely), 151. objektum. 67. kép. Árpád-kori kemencében talált kutyaváz. Makó, Igási út I. lelőhely (M43 23. lelőhely), 8. objektum. 46. kép. Hunkori torzított koponya. ÓföldeákŰrmös I. lelőhely (M43 9. lelőhely), 189. objektum. 69. kép. Árpád-kori félig földbemélyített ház. Makó, Igási út I. lelőhely (M43 23. lelőhely), 42. objektum. 47–48. kép. Korongolt tál és gömbös testű edény. Óföldeák-Űrmös II. lelőhely (M43 10. lelőhely), 7. objektum. 49. kép. Cyprea csiga. Óföldeák-Űrmös II. lelőhely (M43 10. lelőhely), 7. objektum, 168. objektum. 50. kép. Oldalt hajlított lábú bronz ibula. Óföldeák-Űrmös II. lelőhely (M43 10. lelőhely), 184. objektum. 51., 53. kép. Cyprea csiga és bronzcsat szarmata női temetkezésből. Óföldeák-Űrmös II. lelőhely (M43 10. lelőhely), 168. objektum. 52. kép. Szarmata női sír részlete. Óföldeák-Űrmös II. lelőhely (M43 10. lelőhely), 184. objektum. 54. kép. Összeroppant hombárok egy szarmata gödörben. Makó, Beke-tanya (M43 20. lelőhely), 5. objektum. 55. kép. Szarmata kemencebokor. Makó, Beketanya (M43 20. lelőhely), 14. objektum. 56. kép. Állatkoponya szarmata gödörben. Makó, Beke-tanya (M43 20. lelőhely), 20. objektum. 57. kép. Árpád-kori félig földbemélyített ház. Makó, Beke-tanya (M43 20. lelőhely), 22. objektum. 58. kép. Árpád-kori agyagba vájt kemence. Makó, Beke-tanya (M43 20. lelőhely), 82. objektum. 59. kép. Szarmata kopolya-kút. Makó, Beke-tanya (M43 20. lelőhely), 11. objektum. 60. kép. Árpád-kori zsugorított helyzetű temetkezés. Makó, Beke-tanya (M43 20. lelőhely), 101. objektum. 61–62. kép. Edények rézkori temetkezésből. Makó, Igási út Il. lelőhely (M43 23. lelőhely), 81. objektum. 70–71. kép. Kora bronzkori fazék. Makó, Igási járandó I. lelőhely (M43 25. lelőhely), 113. és 159. objektum. 72. kép. Kézzel formált vaskori edényke. Makó, Igási járandó I. lelőhely (M43 25. lelőhely), szórvány. 73. kép. Szkíta félig földbemélyített épület. Makó, Igási járandó I. lelőhely (M43 25. lelőhely), 58. objektum. 74. kép. Árpád-kori külső kemence edénytöredékekkel kirakott sütőfelülete. Makó, Igási járandó I. lelőhely (M43 25. lelőhely), 475. objektum. 75. kép. Árpád-kori fenékbélyeges fazék. Makó, Igási járandó I. lelőhely (M43 25. lelőhely), 128. objektum. 76. kép. Árpád-kori félig földbemélyített ház. Makó, Igási járandó I. lelőhely (M43 25. lelőhely), 503. objektum. 77. kép. Árpád-kori füstölő. Makó, Igási járandó I. lelőhely (M43 25. lelőhely), 78. objektum. 78. kép. Vaskori nyolcas alakú gödör. Makó, Igási járandó I. lelőhely (M43 25. lelőhely), 438. objektum. 79–80. kép. Szarmata női sír részletrajza ötkorong emailos ibulával. Makó, Igási járandó I. lelőhely (M43 25. lelőhely), 291. objektum. 81–82., 84. kép. Ezüst horgonyibula és viseleti rekonstrukciója. Makó, Igási járandó I. lelőhely (M43 25. lelőhely), 340. objektum. 83. kép. Szarmata gödörbe arccal lefelé bedobott iatal nő csontváza. Makó, Igási járandó I. lelőhely (M43 25. lelőhely), 522. objektum. 48 Képaláírások 85. kép. Gyöngyökből fűzött karék szarmata női sírból. Makó, Igási járandó I. lelőhely (M43 25. lelőhely), 291. objektum. 102. kép. Késő avar kori tárolóverem. Makó, Mikócsai járandó (M43 30. lelőhely), 13–14. és 22–23. statigráiai egység. 86. kép. Ezüst nyakperec és ezüst kapszulák. Makó, Igási járandó I. lelőhely (M43 25. lelőhely), 291. és 340. objektum. 103. kép. Késő avar kori sütőharang. Makó, Mikócsai járandó (M43 30. lelőhely), 1. objektum. 87. kép. Bronz lunula karneol gyönggyel. Makó, Igási járandó I. lelőhely (M43 25. lelőhely), 291. objektum. 88. kép. 10. századi temetkezés. Makó, Igási járandó I. lelőhely (M43 25. lelőhely), 260. objektum. 89. kép. Bronz fülesgombok honfoglalás kori sírból. Makó, Igási járandó I. lelőhely (M43 25. lelőhely), 260. objektum. 90. kép. Koncentrikus vonalakkal díszített orsógomb. Makó, Igási járandó II. lelőhely (M43 26. lelőhely), 23. objektum. 91. kép. Kagylóból készített csüngő töredéke. Makó, Igási járandó II. lelőhely (M43 26. lelőhely), 66. objektum. 92. kép. Kelta félig földbemélyített épület. Makó, Igási járandó II. lelőhely (M43 26. lelőhely), 47. objektum. 93. kép. Vadkanagyar-függő. Makó, Igási járandó II. lelőhely (M43 26. lelőhely), 86. objektum. 104–106. kép. Kétfülű korsó és felsőfüles edény egy késő szarmata kútból. Makó, Mikócsa-dűlő (M43 31. lelőhely), 18. statigráiai egység. 107. kép. Szarmata gödörbe eltemetett kutya csontváza. Makó, Mikócsa-dűlő (M43 31. lelőhely), 4. objektum. 108. kép. Szarmata gödör. Makó, Mikócsa-dűlő (M43 31. lelőhely), 95. objektum. 109. kép. Cölöplyukba eltemetett gyermek csontváza. Makó, Mikócsa-dűlő (M43 31. lelőhely), 4. statigráiai egység. 110., 112–114. kép. Gyöngyök, ezüst számszeríj ibula, ezüst tekercselt fülkarika és bronzcsüngők szarmata női temetkezésből. Makó, Mikócsa-dűlő (M43 31. lelőhely), 245. objektum. 111. kép. Szarmata nő sírja. Makó, Mikócsa-dűlő (M43 31. lelőhely), 245. objektum. 115. kép. Késő avar kori félig földbemélyített ház. Makó, Mikócsa-dűlő (M43 31. lelőhely), 188. objektum. 94. kép. Bronzérem. Makó, Igási járandó II. lelőhely (M43 26. lelőhely), szórvány. 116–117. kép. Késő avar kori ház kemencéje sütőharang töredékeivel. Makó, Mikócsa-dűlő (M43 31. lelőhely), 188. objektum. 95. kép. Vaskori kézzel formált edényke. Makó, Igási járandó II. lelőhely (M43 26. lelőhely), 66. objektum. 118. kép. Kézi malom egy késő avar kori veremben. Makó, Mikócsa-dűlő (M43 31. lelőhely), 246. objektum. 96. kép. Vaskori omladékos gödör. Makó, Igási járandó II. lelőhely (M43 26. lelőhely), 78. objektum. 119. kép. Késő avar kori gödör. Makó, Mikócsadűlő (M43 31. lelőhely), 190. objektum. 97. kép. Kelta kemence. Makó, Igási járandó II. lelőhely (M43 26. lelőhely), 201. objektum. 120. kép. Késő avar kori fazék. Makó, Mikócsa-dűlő (M43 31. lelőhely), 248. objektum. 98. kép. Szarmata korongolt tál. Makó, Királyhegyesi út (M43 29. lelőhely), 3. objektum. 121. kép. Bronzkori árok foltja. Óföldeák-Páskom (M43 19. lelőhely), 3. objektum. 99. kép. Szarmata korongolt korsó. Makó, Királyhegyesi út (M43 29. lelőhely), 2. objektum. 122. kép. Árpád-kori gödör. Makó, Igási út II. lelőhely (M43 24. lelőhely), 28. statigráiai egység. 100. kép. Késő avar kori sütőharang. Makó, Mikócsai járandó (M43 30. lelőhely), 7. objektum. 123. kép. Ezüstérem. Makó, Igási út II. lelőhely (M43 24. lelőhely), szórvány. 101. kép. Avar kori kemence omladéka sütőharang töredékeivel. Makó, Mikócsai járandó (M43 30. lelőhely), 10. objektum. 124. kép. Szarmata kézi malom egy félig földbemélyített épületben. Makó, Kossuth TSz sertéstelep (M43 28. lelőhely), 106. objektum.