Department of English and American Studies; Department of Italian Studies

Insular Citizenship denotes a peculiar form of U.S. Citizenship granted to Americans born and living in one of the US Overseas territories. Existing literature acknowledging the incongruities refer to it as incomplete, unequal, quasi, or second-class citizenship with uneasiness. After a brief overview of the main features of Insular Citizenship, the paper will focus on recent trends that can potentially transform the citizenship debate from an academic question to an agenda-setting issue. The paper identifies research areas that are affected by applications of the infamous Insular Cases, and draws attention to how the Puerto Rico status question impacts Hispanic voting patterns in Florida. “US Citizenship of Overseas Territories.” Visegrad Studies on Americas. Language, Culture, History and Politics. Anna Bartnik and Agnieszka Małek, Eds. Jagiellonian University Press. Summer 2016. pp 55-66.
https://www.amazon.com/Visegrad-Studies-Americas-Past-Present/dp/8376387855

A két ország közötti viszony történelmi gyökereinek rövid bemutatása után a cikk a Mexikóból az Egyesült Államokba irányuló bevándorlás főbb hullámait, illetve az 1930-as évektől számon tartott illegális bevándorlás visszaszorítására tett lépéseket mutatja be. A vasútépítések, majd a két világháború alatt a hiányzó munkaerő pótlását hivatott kormányprogramok (Bracero Program) alatt is nagy számban érkeztek olyan munkások, akik ugyan rosszabb feltételek mellett, de az otthoni bérek többszöröséért vállaltak idénymunkát, majd telepedtek le, mind a délnyugati (a 19. század közepéig Mexikóhoz tartozó) államokban, mind pedig az olcsó képzetlen munkaerőt felszívó északi iparvidékeken. A kialakult migrációs hálózatok, társadalmi és rokoni kapcsolatok segítő hálózata teremtette meg a feltételeket a majd egy évszázadig tartó, a legújabb adatok szerint 2007 után lassan megforduló, tömeges legális és illegális bevándorláshoz.
Az illegális bevándorlás elleni lépések részben a nyugati féltekére vonatkozó bevándorlási reformok, részben pedig a déli határ szigorított védelme, illetve a bevándorlási hivatal egész országra kiterjedő fokozott ellenőrzési tevékenysége útján valósultak meg.
Az 1954-es rövid életű Wetback Operation után az 1960-as években kezdődött meg a több mint háromezer kilométer hosszú határszakasz állandó ellenőrzése. 2006 októberében Bush elnök elrendelte a két ország határára 1.100 km hosszúra tervezett védőfal (kerítés) megépítését. Az egyre többször „Amerikai Nagy Fal”-ként emlegetett 965 km hosszan szakaszosan elkészült, néhol 4 méter magas betontalapzatú acélkerítés vagy alacsonyabb palánk-falak között – szenzorokkal és járőrökkel ellenőrzött - virtuális határzár van.

The study describes how conceptual metaphors provide contexts for historical and foreign policy accounts on both heuristic and cognitive levels. It is proposed that historians pre-digest the facts through the application of strategic framing. The essay focuses on the role of universal and culture-specific metaphors in the history of U.S. International Relations and makes a case through examples from famous chapters of American history such as the Spanish-American War, the early Cold War period, or recent foreign policy endeavors. Drawing on the scholarship of cognitive linguistics, theories of historiography, and political psychology it is demonstrated how such metaphors as “the world community is a family” and “states are bodies” govern the thinking about certain events and policies.
With a brief analysis of Mead’s taxonomy on foreign policy traits, and with snapshots of the Marshall Plan and the Vietnam War, the first part explains how events and historical figures have become metaphors for framing new policies. The second part then argues that, unlike event or “president” metaphors that require expert knowledge, universal metaphors governing world-views are shared by writers and general readership alike. Conversely, these metaphors can provide superstructures that, as frames of reality, often explain and justify policies.

American exceptionalism or sense of mission can be traced back to the Puritan emigration to New England. This study examines the eschatological energy that fueled the original mission and the Puritan experience in the period between 1630 and 1760. Being God’s Chosen People tasked with building a New Israel, or a “shining city on a hill” was central to self-definition, but evaluation of contemporary events in England or the relationship with the indigenous population was adjusted to political realities in a pragmatic fashion. In addition to the exodus as an "Errand into the Wilderness", the article also discusses the Apocalyptic Frontier: the native population alternatively deemed providential elements, subjects of evangelizing mission, or Satan’s soldiers. Conversely, the extension of religious tolerance to the colonies and the intensifying Anglo-French rivalry in the 18th century gave rise to a new vision of Anglo-American protestant unity and the reinterpretation of the Puritan mission.

Az amerikai nemzeti önmeghatározás szerves része a küldetéstudat, az Isten kiválasztott népeként feladatot kapott nemzet történelmi fejlődésútja, mely először a puritán kivándorlásban nyilvánul meg. Jelen tanulmány az eredeti küldetés és korai történelmi fejlődést hajtó eszkatológiai energiát vizsgálja, az 1630 és 1760 közötti időszak történelmi változásainak puritán értelmezéseit, amely, bár illeszkedett az apokaliptikus keretekhez, időnként pragmatikus fordulatot vett. A kiválasztottság, küldetéstudat, egy „Új Izrael”, de legalábbis egy „fénylő város a hegyen” építésébe vetett hit nem változott. Azonban akár az angliai események értékelése, akár az indiánokhoz fűződő viszony átértelmeződött az aktuális helyi politikai érdekek mentén. A vadonnal szembeni életképesség, a járványok, háborúk, az igaz vallásosság hanyatlása majd az „Ébredések” egyszerre voltak a végnapok eljövetelét beharangozó intő jelek és a saját millenniumi küldetés bizonyítékai—mely értelmezések időszakosan előtérbe kerülnek a későbbi amerikai önértelmezésben, külpolitikában, vagy politikai kampányok retorikájában

Az amerikai nemzeti önmeghatározás szerves része a küldetéstudat, az Isten kiválasztott népeként feladatot kapott nemzet történelmi fejlődésútja, mely először a puritán kivándorlásban nyilvánul meg. A különlegességtudat, a vallásos háttér és az óhaza hibáinak meghaladása mellett leginkább a forradalomban kikristályosodott és alkotmányba foglalt szabadság- és demokráciaeszményekből és azok terjesztéséből táplálkozik. Ezek szorosan összeforrottak az idők folyamán, Woodrow Wilson a küldetést már úgy definiálta, hogy Amerikának „a világot biztonságossá kell tennie a demokrácia számára”. Azonban a puritánokról és szerepükről alkotott véleménykülönbségek mellett abban konszenzus van, hogy a John Winthrop által 1630-ban meghirdetett politikai-társadalmi rendszer és erkölcsi normák az amerikai történelmi fejlődés meghatározó alapkövei, a winthropi „város a hegyen” pedig az amerikai különlegességtudat, az „excepcionalizmus” elsődleges kifejeződése.