HUT59110A

HUT59110A - Process for producing 3-aryluracyl derivatives and herbicidal compositions comprising such compounds as active ingredient

Info

Publication number: HUT59110A
Application number: HU912835A
Authority: HU
Inventors: Milos Suchy; Jean Wenger; Paul Winternitz; Martin Zeller
Original assignee: Ciba Geigy Ag
Priority date: 1990-08-31
Filing date: 1991-08-30
Publication date: 1992-04-28
Also published as: KR920004356A; EP0473551A1; NZ239588A; HU912835D0; JPH04305570A; AU8351791A; IE913068A1; CA2050197A1; TR25833A; BR9103716A; ZA916896B

Description

A találmány tárgyát heterociklusos vegyületek, az (I) általános képletü 3-aril-uracil-származékok - mely képletben R₁ hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport, 3-4 szénatomos alkenil-, 3-4 szénatomos alkinil-, 2-6 szénatomos alkoxi-alkilvagy 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoport,

R2 hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, 2-6 szénatomos alkoxialkilcsoport, 4-7 szénatomos cikloalkenil-(1-4 szénatomos)

-alkilcsoport, mely adott esetben a gyűrűben 1-3 szénatomos alkilcsoportokkal 1-3-szorosan szubsztituált, 3-4 szénatomos alkenilcsoport, 4-7 szénatomos cikloalkenil- (3-5 szénatomos) -* -alkenilcsoport, mely adott esetben a gyűrűben 1-3 szénatomos alkilcsoportokkal 1-3-szorosan szubsztituált, aril-(3-5 szénatomos)-alkenilcsoport, 3-4 szénatomos alkinilcsoport, 4-7 szénatomos cikloalkenil-(3-5 szénatomos)-alkinilcsoport, mely adott esetben a gyűrűben 1-3 szénatomos alkilcsoportokkal 1-3szorosan szubsztituált vagy aril-(3-5 szénatomos)-alkinilcsoport,

R₃ hidrogénatom vagy halogénatom,

R₄ hidrogénatom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport és

R₅ 1-4 szénatomos alkil- vagy 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoport, vagy

R₄ és R₅ együtt alkot egy tri- vagy tetrametiléncsoportot, azzal a megkötéssel, hogy amennyiben 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoportot jelent, 1-4 szénatomos halogénalkilcsoporttól és R₂ hidrogénatomtól eltérő jelentésű az R^ csoport helyén hidrogénatomtól vagy 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoporttól eltérő jelentésű csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek megfelelő enoléterei, valamint az és/vagy R₂ csoport helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek sói képezik.

A fent említett enoléterek tehát olyan (la) általános képletű vegyületek, melyekben ' 1-4 szénatomos alkilcsopor• ·

- 3 tót, 3-4 szénatomos alkenil-, 3-4 szénatomos alkinil- vagy 2-6 szénatomos alkoxi-alkilcsoportot jelent.

A találmány szerinti vegyületek, azaz az (I) általános képletű vegyületek, enolétereik és sóik herbicid hatásúak, és gyomirtószerek hatóanyagaiként alkalmazhatók. Ennek megfelelően a találmány tárgyát képezik a gyomirtószerek, melyek hatóanyagokként találmány szerinti vegyületeket tartalmaznak, továbbá szintén a találmány tárgya eljárás ezeknek a vegyületeknek az előállítására, valamint a vegyületek illetve szerek gyomirtásra történő felhasználása.

A fenti (I) általános képletben említett halogénatom fluor-, klór-, bróm- és jódatom jelentést foglal magába. Az alkil-, alkenil- és alkinilcsoportok egyenes vagy elágazó láncúak lehetnek, és ugyanez érvényes az alkil-, alkenílilletve alkinilcsoportokat tartalmazó különböző csoportok például a gyűrűben adott esetben 1-3 szénatomos alkilcsoportokkal szubsztituált 4-7 szénatomos cikloalkenil-(3-5 szénatomos)-alkenilcsoport - alkil-, alkenil- illetve alkinil-részére is.

Egy halogén-alkilcsoport egy vagy több azonos vagy különböző halogénatomot tartalmazhat. Az aril-(3-5 szénatomos)-alkenil- és aril-(3-5 szénatomos)-alkinilcsoportok aril-része alatt főként fenilcsoport értendő, és az ilyen csoportok 1-3 halogénatommal, 1-3 szénatomos alkilcsoporttal, 1-3 szénatomos halogén-alkil-, 1-3 szénatomos alkoxi-, 1-3 szénatomos alkiltio-, 2-4 szénatomos alkanoil-, 2-4 szénatomos alkoxi-karbonil-, 1-3 szénatomos alkil-szulfonil-, nitro• ·

- 4 és/vagy cianocsoporttal lehetnek szubsztituálva. Az R^ és R^ csoportok által alkotott kondenzált gyűrűk (R^ és R^ együtt allkot egy trimetilén- vagy tetrametiléncsoportot) az a) és b) részképlettel írhatók le.

Az (I) általános képletű vegyületek sóiként főként alkálifémsóik, például nátrium- vagy káliumsóik; alkáliföldfémsóik, például kalcium- és magnéziumsóik; ammóniumsóik, azaz szubsztituálatlan ammóniumsóik és egyszeresen vagy többszörösen szubsztituált ammóniumsóik, például trietilammóniumés metilammóniumsóik, valamint más szerves bázisokkal, például piridinnel alkotott sóik jönnek számításba.

Amennyiben az (I) általános képletű vegyületekben legalább egy asszimetrikus szénatom van, a vegyületek optikai izomerek alakjában fordulhatnak elő. Továbbá, ha az (I) általános képletű vegyületekben alifás CC-kettős-kötés van, geometriai izomerek előfordulása is lehetséges. Az (I) általános képlet magába foglal minden lehetséges izomer alakot és keverékeiket is.

Amennyiben R^ vagy R₂ alkenil- vagy alkinilcsoportot jelent, ez a csoport előnyösen allil- vagy 3-buten-2-ilcsoport illetve propargil- vagy 3-butin-2-ilcsoport. Egy esetleg előforduló halogénatom előnyösen fluoratomot jelent.

Egymástól függetlenül R^ előnyösen 1-4 szénatomos alkil-, főként metilcsoport; R₂ 1-6 szénatomos alkil-, 2-6 szénatomos alkoxi-alkil-, 3-4 szénatomos alkenil- vagy 3-4 szénatomos alkinilcsoport; R^ előnyösen hidrogénatom vagy fluoratom; R^ előnyösen hidrogénatom, metilcsoport vagy fluoratóm; és előnyösen 1-4 szénatomos alkil- vagy trifluormetil csoport. Szintén előnyös, ha és R<- együtt egy tri- vagy tetrametiléncsoportot alkot. «

Különösen előnyösek a következő, (I) általános képletnek megfelelő vegyületek:

2-ciano-5-(1,2,4,5,6.7-hexahidro-l-metil-2,4-dioxo-3H-ciklopenta[d]pirimidin-3-il)-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-4-fluor-5-(1,2,4,5,6,7-hexahidro-l-meti1-2,4-dioxo-3H-ciklopenta[d]pirimidin-3-il)-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-5-[1,4,5,6,7,8-hexahidro-l-meti1-2,4-dioxo-3(2H)-kinazol inil ] -benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-4-fluor-5-[1,4,5,6,7,8-hexahidro-l-meti1-2,4-dioxo-3 (2H)-kinazolinil]-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-5-[3,6-dihidro-3,4-dimetil-2,6-dioxo-l(2H)-plrímidini 1 ] -4-fluor-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-5-[3,6-dihidro-3-metil-4-trifluormetil-2,6-dioxo-l (2H)-pirimidinil]-benzoesav-izopropilészter és

2-ciano-5-[3,6-dihidro-3-metil-4-trifluormetil-2,6-dioxo-l (2H)-pirimidinil]-4-fluor-benzoesav-izopropilészter, valamint a fenti vegyülek megfelelő metil-, etil-, η-propil-, n-butil-, szek-butil-, izobutil-, terc-butil-, metoxi-metil-, 1-metoxietil-, 2-metoxi-etil-, 1-metoxi-propil-, 1-etoxl-etil-, 2- * metoxi-l-metil-etil-, allil-, l-metil-2-propenil-, l-etil-2propenil-, 2-butenil-, propargil-, 2-butínil-, l-metil-2propinil- és l-etil-2-propinilészterei.

Az (I) általános képletű vegyületek további képviselői:

2-ciano-4-fluor-5-[5-klór-3,6-dihidro-4-metil-2,6-dioxo-l (2H)-pirimidinil]-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-4-fluor-5-[5-klór-3,6-dihidro-3,4-dimetil-2,6-dioxo-1(2H)-pirimidinil]-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-4-fluor-5-[3,6-dihidro-4-trifluormeti1-2,6-dioxo-l(2 H)-pirimidinil]-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-4-fluor-5-[4-etil-3,6-dihidro-2,6-dioxo-l(2H)-pirimidinil ] -benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-4-fluor-5-[4-etil-3,6-dihidro-3-metil-2,6-dioxo-l(2H)-pirimidinil]-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-4-fluor-5-[3,4-dletil-3,6-dihidro-2,6-dioxo-l(2 H)-pirimidinil]-benzoesav-izopropilészter, • · · · • ·

-Ί2-ciano-4-fluor-5-[4-éti1-3,6-dihidro-5-metil-2,6-dioxo-l(2H)-pirimidinil]-benzoesav-izopropilészter, *

2-ciano-4-fluor-5-[4-éti1-3, 6-dihidro-3, 5-dimetil-2, 6-dioxo-1(2H)-pirimidinil]-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-4-fluor-5-[3,4-dietil-3,6-dihidro-5-meti1-2,6-dioxo-1(2H)-pirimidinil]-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-4-fluor-5-[3,6-dihidro-4-izopropil-2,6-dioxo-l(2H)-pirimidinil]-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-4-fluor-5-[3,6-dihidro-4-izopropil-3-metil-2,6-dioxo-1(2H)-pirimidinil]-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-4-fluor-5-[3-etil-3,6-dihidro-4-izopropil-2,6-dioxo-1(2H)-pirimidinil]-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-4-fluor-5-[3,6-dihidro-4-izopropil-5-metil-2,6-dioxo-1(2H)-pirimidinil]-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-4-fluor-5-[3,6-dihidro-3,5-dimetil-4-izopropil-2,6-dioxo-l (2H)-pirimidinil]-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-4-fluor-5-[3-etil-3,6-dihidro-4-izopropil-5-metil-2,6-dioxo-1(2H)-pirimidinil]-benzoesav-izopropilészter, • a · • · • · · · · 'Ί

- 8 4-klór-2-ciano-5-(1,2,4,5,6,7-hexahidro-l-metil-2,4-dioxo-3H-ciklopenta[d]pirimidin-3-il)-benzoesav-izopropilészter, <· 4-bróm-2-ciano-5-(1,2,4,5,6,7-hexahidro-l-metil-2,4-dioxo-3H-ciklopenta [’d] pirimidin-3-il) -benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-5-[3,6-ditidro-3-metil-4-trifluormetil-2,6-dioxo-l(2H)-pirimidinil]-benzoesav-metilészter és ennek a vegyületnek a megfelelő etil-, n-propil-, η-butil-, szek-butil-, izobutil-, terc-butil-, metoxi-metil-, 1-metoxi-etil-, 2-metoxi-etil-, 1-metoxi-propil-, 1-etoxi-etil-, 2-metoxi-l-metil-etil-, allil-, l-metil-2-propenil-, l-etil-2-propenil-, 2-butenil-, propar gil-, 2-butinil-, l-metil-2-propinil- és l-etil-2-propinilésztere, 2-ciano-4-fluor-5-[3,6-dihidro-3-metil-4-trifluormetil2,6-dioxo-l(2H)-pirimidinil]-benzoesav-metilészter és ennek a vegyületnek a megfelelő etil-, η-propil-, n-butil-, szek-butil-, izobutil-, terc-butil-, metoxi-metil-, 1-metoxietil-, 2-metoxi-etil-, 1-metoxi-propil-, 1-etoxi-etil-, 2metoxi-l-metil-etil-, allil-, l-metil-2-propenil-, l-etil-2propenil-, 2-butenil-, propargil-, 2-butinil-, l-metil-2-propinil- és l-etil-2-propinilésztere.

Az eljárás az (I) általános képletű vegyületek, enolétereik valamint sóik előállítására azzal jellemezhető, hogy

a) olyan (I) általános képletű vegyületek valamint kívánt esetben fémsóik előállítására, ahol hidrogénatom és R₂ hidrogénatomtól és R₄ klór-, bróm- vagy jódatomtól eltérő • · ·

- 9 jelentésű, egy (II) általános képletű vegyületet - ahol R₃ és Rt- az előzőekben megadott jelentésű, R₂' jelentése az R₂ csoportnál megadott kivéve a hidrogénatomot, ' hidrogénatom, « fluoratom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy R₅ csoporttal együtt egy tri- vagy tetrametiléncsoportot alkot és R_r röo vidszénláncú alkil- előnyösen 1-4 szénatomos alkilcsoport bázikus körülmények között gyűrűzárunk és kívánt esetben egy esetlegesen fémsó alakban nyert uracil-származékot savval kezelve a megfelelő sav-formává alakítunk (R^hidrogénatom), vagy

b) olyan (I) általános képletű vegyületek, valamint kívánt esetben fémsóik előállítására, ahol hidrogénatom és R₂ hidrogénatomtól, R^ klór-, bróm- vagy jódatomtól és 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoporttól eltérő jelentésű, egy (III) általános képletű vegyületet - ahol R₂' és R₃ az előzőekben megadott jelentésű, R^' hidrogénatom, fluoratom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy ' csoporttal együtt egy trivagy tetrametiléncsoportot alkot R₅' 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy az R^' csoporttal együtt egy tri- vagy tetrametiléncsoportot alkot és rövidszénláncú alkilcsoport, előnyösen 1-4 szénatomos alkilcsoport - bázikus körülmények között gyűrűzárunk és kívánt esetben egy esetlegesen fémsó alakban nyert (I) általános képletű uracil-származékot savval kezelve a megfelelő sav-formájúvá (R^hidrogénatom) alakítunk, vagy

c) olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, melyekben R^ 1-4 szénatomos alkilcsoport, 3-4 szénatomos alkenil-, 3-4 szénatomos alkinil-, 2-6 szénatomos alkoxi-alkil* ♦

- 10 vagy 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoportot jelent, egy (I) ' általános képletű uracil-származékot - ahol R₂, R^, R^ és -R₅ az előzőekben megadott jelentésű - egy megfelelő 1-4 szénatomos *. alkilcsoportot, 3-4 szénatomos alkenil-, 3-4 szénatomos alkiníl-, 2-6 szénatomos alkoxi-alkil- vagy 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoportot tartalmazó alkilezőszerrel alkilezünk, vagy

d) bármely (I) általános képletű vegyület és enolétere előállítására egy (IV) általános képletű uracil-származékot ahol Halj- halogénatom, előnyösen klór- vagy brómatom és R^, R₂, R^, és R₅ az előzőekben megadott jelentésű - vagy a megfelelő enolétert egy fémcianiddal kezeljük, vagy

e) olyan (I) általános képletű vegyületek és enolétereik előállítására, ahol R₂ hidrogénatom és R₅ 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoporttól eltérő jelentésű egy (I'¹) általános képletű benzoesavésztert - ahol R^, R₂', R^, R₄ és R₅' az előzőekben megadott jelentésű - a megfelelő benzoesavvá hidrolizálunk, vagy

f) olyan (I) általános képletű vegyületek és megfelelő enolétereik előállítására, melyekben R^ és R₂ hidrogénatomtól egyaránt és R^ 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoporttól eltérő jelentésű, egy (I''') általános képletű benzoesavat - ahol R^'’ 1-4 szénatomos alkilcsoportot, 3-4 szénatomos alkenil-, 3-4 szénatomos alkinil-, 2-6 szénatomos alkoxi-alkil- vagy 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoportot jelent és R^, és R^' az előzőekben megadott jelentésű - vagy a megfelelő enolétert ahol a benzoesav vagy enolétere egy reakcióképes származék ·

***|«·’4 •t ·· •· · · • «« · 4 4 ' · · «· ·

- 11 alakjában fordulhat elő - egy (V) általános képletű hidroxlvegyülettel - ahol R₂' az előzőekben megadott jelentésű - -vagy valamely reakcióképes származékával észterezzük, vagy«

g) olyan (I) általános képletű vegyületek és megfelelő enolétereik előállítására, ahol és R₂ hidrogénatomtól egyaránt eltérő jelentésű egy (I'¹'') általános képletű benzoesavésztert - ahol R^¹', R^, R₄ és az előzőekben megadott jelentésű és R₂'' 1-6 szénatomos alkil-, 3-4 szénatomos alkenil-, 3-4 szénatomos alkinil- vagy 2-6 szénatomos alkoxi-alkilcsoportot jelent - vagy a megfelelő enolétert egy előzőekben megadott (V) általános képletű hidroxl-vegyülettel átészterezzük; az (V) általános képletű reagens magasabb forrpontú, mint az R₂' ΌΗ általános képletű alkanol, alkenol illetve alkinol, vagy

h) olyan (I) általános képletű vegyületek és megfelelő enolétereik előállítására, ahol klór-, bróm- vagy jódatomot jelent egy (I''¹'') általános képletű uracil-származékot - ahol Rp R₂, Rg és R₅ az előzőekben megadott jelentésű - vagy a megfelelő enolétert klórozzuk, brómozzuk illetve jódozzuk, vagy

i) az (I) általános képletű vegyületek enolétereinek előállítására egy (VI) általános képletű uracil-származékot ahol R₂, Rg, R₄ és R₅ az előzőekben megadott jelentésű és Hal₂klór- vagy brómatomot jelent - egy R^'OH általános képletű alkanollal, alkenollal illetve alkinollal szerves bázis jelenlétében vagy a megfelelő, (VII) általános képletű alkoholáttal, alkenoláttal illetve alkinoláttal - ahol ' az előzőekben megadott jelentésű és M⁺ egy fémion egyenértéknyi mennyisége ·* · ··«« ·· «V · ·· /·

- 12 kezelünk, és kívánt esetben egy így nyert (I) általános képletű vegyületet - ahol és/vagy R₂ hidrogénatomot jelent - sóvá alakítunk. *

Az a) vagy b) eljárásváltozat szerinti gyűrűzárási reakciót célszerűen úgy végezhetjük, hogy a (II) illetve (III) általános képletű vegyületeket inért protikus szerves oldószerben például egy alkoholban, például metanolban, etanolban vagy izopropanolban; egy inért aprotikus oldószerben például egy alifás vagy ciklusos éterben, például 1,2-dimetoxietánban, tetrahidrofuránban vagy dioxánban, vagy egy aromás oldószerben például benzolban vagy toluolban; egy inért aprotikus, poláros szerves oldószerben például dimetilformamidban vagy dimetilszulfoxidban - ezeket az oldószereket adott esetben egy szénhidrogénnel például n-hexánnal vagy toluollal alkotott kétfázisú keverékben alkalmazhatjuk - vagy vízben egy bázis jelenlétében kezeljük -78°C és a reakcióelegy forráspontja közti hőmérsékleti tartományban. Bázisokként előnyösen nátriumalkoholátok, alkálifémhidroxidok, főként a nátriumhidroxid és káliumhidroxid, alkálifémkarbonátok, főként a nátriumkarbonát és káliumkarbonát, és a nátriumhidrid jönnek számításba. Amennyiben oldószerként egy alkanolt használunk, ez az oldószer célszerűen azonos az alkalmazott R₂'-OH általános képletű hidroxi-vegyülettel, ezáltal a nemkívánatos konkurrens átészterezési reakciók elkerülhetők. Amennyiben bázisként nátriumhidridet alkalmazunk, az oldószer előnyösen egy alifás vagy ciklusos éter, dimetilformamid vagy dimetilszulfoxid. Ezeket az oldószereket toluollal alkotott keverékük alakjában is használhatjuk.

A fent említett bázisok egyikének vagy más hasonlóknak alkalmazása esetén a gyűrűzárási reakció után a terméket a' megfelelő alkálifémsó alakjában nyerjük. Ezt az önmagában * ismert módon izolálhatjuk és tisztíthatjuk, vagy a keveréket savanyíthatjuk, hogy magát a mindenkori (I) általános képletű vegyületet nyerjük. E célra előnyösen egy ásványi savat például sósavat, vagy egy erős szerves savat például ecetsavat vagy ptoluol-szulfonsavat használunk.

A c) eljárásváltozat szerinti alkilezés kifejezés az jelenti, hogy az uracilmag N^-atomjához kapcsolódó hidrogénatomot egy 1-4 szénatomos alkilcsoporttal, 3-4 szénatomos alkenil-, 3-4 szénatomos alkinil-, 2-6 szénatomos alkoxi-alkilvagy 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoporttal szubsztituáljuk. Alkilezőszerként célszerűen egy 1-4 szénatomos alkil-, 3-4 szénatomos alkenil-, 3-4 szénatomos alkinil- vagy 2-6 szénato mos alkoxi-alkil-halogenidet, főként a megfelelő kloridot vagy bromidot, vagy -szulfátot illetve egy többszörösen halogénezett 1-4 szénatomos alkánt, például klór-difluormetánt, vagy egy egyszeresen vagy többszörösen halogénezett álként, például tetrafluoretánt használunk.

Az alkilezést célszerűen egy inért, protikus, szerves oldószerben például egy rövidszénláncu alkanolban, például etanolban, adott esetben vízzel alkotott elegyében; egy inért, aprotikus, szerves oldószerben például egy alifás vagy ciklusos éterben, például 1,2-dimetoxi-etánban, tetrahidrofuránban vagy dioxánban; egy ketonban például acetonban vagy bután-2-onban; vagy egy inért aprotikus, poláros, szerves oldószerben például • ·

- 14 dimetilformamidban, dimetilszulfoxidban vagy acetonitrilben, valamint bázis például nátriumhidrid, egy alkálifémhidroxi’d, főként nátrium- vagy kállumhidroxid, alkálifémalkoholát, főként nátriumalkoholát, vagy egy alkálifémkarbonát vagy -hidrogénkar-bonát, főként nátriumkarbonát, káliumkarbonát, nátriumhidrogénkarbonát vagy káliumhidrogénkarbonát jelenlétében, 0°C és a reakcióelegy forráspontja közti hőmérsékleti tartományban, előnyösen szobahöfokon, vagy amennyiben az N^atomhoz kapcsolódó hidrogénatomot 1-4 szénatomos halogénalkilcsoporttal szubsztituáltjuk 50°C és 100°C közti hőmérsékleten végezzük. Az eljárásváltozat egy előnyös kiviteli módja szerint az (I¹) általános képletü uracil-származékot először a bázissal, például nátrlumhídriddel, -etanoláttal vagy -karbonáttal kezeljük egy oldószerben, majd rövid reakcióidő eltelte után ugyanabban az oldószerben reagáltatjuk a halogeniddel. Az eljárásváltozat egy másik kiviteli módja szerint az (I') általános képletü uracil-származékot egy dialkilszulfáttal együtt, alkálifém-hidrogénkarbonát, főként nátrium- vagy káliumhidrogénkarbonát jelenlétében, oldószerben, például acetonban, a visszafolyási hőmérsékletnél reagáltatjuk. A reakció az alkalmazott oldószertől függően általában rövid időn vagy pár órán belül befejeződik.

A d) el járásváltozat a benzolmag halogén-szubsztituensének kicserélési reakciója. Ezt a halogénatomot a cianocsoporttal helyettesítjük egy fémcianid segítségével. Ez utóbbi főként egy átmenetifém cianidja, előnyösen réz(I)-cianid. A rekaciót célszerűen egy aprotikus, poláros oldószer például egy • ·

- 15 alkilnitril, például aceto-, propio- vagy butironítril; egy alkil-karbamid, például tetrametilkarbamid; egy dialkiamid, például dimetilformamid; egy dialkilszulfoxid, például dimetilszulfoxid; N-metil-pirrolidon; 1,3-dimetil-imidazolidin-2-on; 1,3-dimetil-3,4,5,6-tetrahidro-2(1H)-pirimidinon; vagy hexametil-foszforsavtriamid jelenlétében, emelt hőmérsékleten, így 80°C és 200°C, előnyösen 150°C és 200°C közti hőméréskleti tarományban végezzük. Az (I'') általános képletű kiindulási vegyületben előnyösen hidrogén- vagy fluoratomot jelent.

Az (I'¹) általános képletű benzoesavészter vagy enolétere e) el járásváltozat szerinti hidrolízisét az önmagában ismert módszerekkel végezzük. A reakció során oldószerként főként egy szerves oldószer vízzel alkotott elegyét, például víz és egy alkanol, például etanol elegyét, vagy egy alifás vagy cilklusos éter, például 1,2-dimetoxietán, tetrahidrofurán vagy dioxán vízzel készített elegyét alkalmazzuk, egy szervetlen bázis, például lítium-, nátrium- vagy káliumhidroxid, vagy egy alkáliföldfémhidroxid, például magnézium- vagy kalciumhidroxid jelenlétben, 0”C és 60°C közti hőfokon, előnyösen szobahőmérsékleten .

Az f) eljárásváltozat a benzoesavnak vagy enoléterének illetve valamely reakcióképes származékuknak észterezési reakciója, melyet az önmagukban ismert módszerekkel végzünk. így például egy (I'¹) általános képletű benzoesav vagy a megfelelő enoléter egy sóját, az (V) általános képletű hidroxi-vegyület egy halogenidjével, főként kloridjával, bromidjával vagy jo• «

- 16 diájával, továbbá szulfátjával, mezilátjával vagy tozilátjával reagáltatjuk inért oldószerben szobahőmérséklet és 100°C közti < hőfokon, például a reakcióelegy visszafolyási höméréskletén, előnyösen 40°C és 70°C közti hőmérsékleten. Az (1''') általános képletű benzoesav vagy a megfelelő enoléter sóiként főként alkálifémsók, például a nátrium-, kálium- vagy lítiumsó, alkáliföldfémsók, például magnézium-, kalcium- vagy báriumsó, és szerves bázisokkal például tercier aminokal, például atrietilaminnal, 1,5-diaza-biciklo[4,3,0]non-5-énnel, 1,8-diaza-biciklo[5,4,0]undec-7-énnel és az 1,4-diazabiciklo[2,2,2]oktánnal alkotott sók jönnek számításba, mely sók közül főként a nátriumsó és a káliumsó előnyös. Az alkalmazott hígítószerek előnyösen inért szerves oldószerek például rövidszénláncú alkanolok, például etanol, alifás és ciklusos éterek, például a dietiléter, tetrahidrofurán és dioxán, ketonok, például az aceton és a 2-butanon, dimetilformamid, dimetilszulfoxid, acetonitril és hexametil-foszforsavtriamid. A sót in situ is előálllíthatjuk úgy, hogy a savat egy megfelelő szervetlen bázissal például egy alkálifém- vagy alkáliföldfémkarbonáttal, -hidrogénkarbonáttal, -hidroxiddal vagy -hidriddel illetve szerves bázissal sóvá alakítjuk és ezt ugyanabban a rekacióközegben reagáltatjuk a második reakciópartnerrel.

Amennyiben reakcióképes származékként az (I''') általános képletű benzoesav vagy a megfelelő enoléter savhalogenidjét használjuk, ezt célszerűen inért szerves oldószerben például egy alifás vagy ciklusos éterben, például dietiléterben, 1,2dimetoxietánban, tetrahidrofuránban vagy dioxánban, egy alifás vagy aromás szénhidrogénben, például n-hexánban, benzolban vagy toluolban, vagy egy halogénezett, főként klórozott szénhid rogénben, például metilénkloridban, kloroformban vagy széntet rakloridban, -20°C és 100°C, előnyösen 0°C és 50°C közti hőmérsékleti tartományban reagáltatjuk az (V) általános képletű hidroxi-vegyülettel. A reakció során célszerűen savkötőszer például egy szerves bázis, például trietilamin, piridin, 4-dimetil-amino-piridin, 1,5-diaza-biciklo[4,3,0]non-5-én, 1,8-diaza-biciklo[5,4,0]undec-7-én vagy 1,4-diaza-biciklo[2,2,2]oktán jelenlétében dolgozunk. Az alkalmazott savhalogenid előnyösen savklorid.

Az (I'¹') általános képletű benzoesav vagy a megfelelő enoléter további reakcióképes származékaiként a megfelelő 0acil-1,3-diciklohexil-izokarbamid és a megfelelő N-acilimidazol vagy savanhidrid említendők. Az ilyen származékokat például a savhalogenidet az (V) általános képletű hidroxivegyülettel reagáltathatjuk, hogy a kívánt benzoesavésztert nyerjük. Ezekben az esetekben azonban szükségtelen savkötöszer alkalmazása.

A g) eljárásváltozat szerinti reakciót célszerűen úgy végezzük, hogy az (I'''') általános képletű benzoesavésztert vagy enoléterét az (V) általános képletű hidroxi-vegyület feleslegben vett mennyiségével gyenge bázikus katalizátor például nátriumcianid vagy előnyösen tetraizopropil- vagy tetrapropil-ortotitanát jelenlétében előnyösen a rakcióközeg visszafolyási hőmérsékletén melegítjük. A reakció folyamán az (1'''') általános képletű benzoesavészter R₂'' csoportját az (V) általános képletű hidroxi-vegyület R₂' csoportjával helyettesítjük, miközben az alacsonyabb hőmérsékleten forró R₂''OH általános képletű alkanol, alkenol illetve alkinol szabadul fel, melyet a reakcióelegyből eltávolítunk.

A h) eljárásváltozat szerinti klórozást illetve brómozást célszerűen elemi klórral vagy szulfurilkloriddal illetve elemi brómmal vagy szulfurilbromiddal inért szerves oldószer például ecetsav vagy egy klórozott alifásszénhidrogén, például metilénklorid, kloroform vagy széntatreklorid jelenlétében, 0°C és 60°C közti hőmérsékleti tartományban, előnyösen szobahőfokon végezzük. A reakció során segédanyagként savkötőszert alkalmazhatunk, e célra a nátriumacetát és tercier aminok, például a trietilamin, dimetilanilin és a piridin különösen előnyösek.

A h) eljáráváltozat szerinti jódozást jódozószerként célszerűen elemi jódot és oldószerként alacsony forrpontú alifás karbonsavat például ecetsavat alkalmazva körülbelül 00C és körülbelül 110°C közti hőmérsékleti tartományban, előnyösen szobahőfokon végezzük. Emellett célszerűnek bizonyult, hogy a rekaciót egy sav, például füstölgő salétromsav jelenlétében végezzük. A jódfelesleget a reakció végén vízzel készített, telítettnátriumhidrogénszulfitoldat hozzáöntésével távolitjuk el.

Az i) eljárásváltozatnál említett fémion főként alkálifémiont, például a nátrium- vagy káliumiont, vagy egy alkálitöldfémiont, például a kalcium- vagy magnéziumiont jelenti. Ezek közül a nátriumion előnyös. R^'OH általános

.. ........ ··, ······ ··· • ♦♦·;.· ·**· .:.. *·.* *·.* ·

- 19 képletű alkanol, alkenol illetve alkinol alkalmazása esetén a megfelelő szerves bázis főként a piridin. A reakciót célszerűen feleslegben alkalmazott R^'OH általános képletű alkoholban, mint hígítószerben és OC és 50°C közti hőmérsékleten, előnyösen szobahőfokon végezzük.

Amennyiben az (I) általános képletű vegyületek - melyekben Rf hidrogénatomot jelent - sói a fent leírt bázikus körülmények között közvetlenül nem állíthatók elő, úgy is eljárhatunk, hogy az (I) általános képletű vegyületet a megfelelő szervetlen vagy szerves bázis oldatában feloldjuk. A sóképződés általában rövid idő alatt, szobahőmérsékleten lejátszódik. A nátriumsót például úgy állítjuk elő, hogy az (I) általános képletű uracil-származékot vízzel készített nátriumhidroxidoldatban oldjuk; a művelet során egyenértéknyi mennyiségű uracil-származékot és nátriumhidroxidot alkalmazunk. A szilárd sót aztán megfelelő inért oldószerrel elválasztva vagy az oldószert lepárolva különítjük el. Egy másik eljárásmód szerint az (I) általános képletű uracil-származék alkálifémsójának vízzel készített oldatát egy só - mely alkálifémionként egy másik fémiont tartalmaz - vizes oldatába vezetjük; eközben az uracil-származéknak a második fémionnal alkotott sóját nyerjük. Ez a módszer általában vízben nem oldódó uracil-fémsók előállítására alkalmas.

A nyert (I) általános képletű vegyületeket, enolétereiket valamint sóikat az önmagukban ismert módszerekkel izolálhatjuk és tisztíthatjuk. Ezenkívül a szakemberek számára ismert, hogy a c)-h) eljárásváltozatok sorrendjének milyen kom-

binációját kell alkalmazni, hogy a lehetséges, de nem kívánatos mellékreakciókat elkerüljük.

Amennyiben nem az a cél, hogy a szintézis során tiszta izomert nyerjünk, a terméket két vagy több izomer keveréke alakjában választhatjuk le. Az izomereket az önmagukban ismert módszerekkel választhatjuk szét. Kívánt esetben tiszta optikailag aktív izomereket úgy is előállíthatunk, hogy megfelelő optikailag aktív kiindulási anyagokat használunk.

A (II) általános képletű kiindulási anyagok újak és az önmagában ismert módszerrel, például az 1. reakcióvázlat (aa) , bb) és cc) móódszerek] szerint állíthatók elő. Ebben a reakcióvázlatban R₂' , R^, R4'/ ^R5> ^R5' és Rg az előzőekben megadott jelentésű, ^R ₄'' hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy sz Rg' csoporttal együtt egy tri- vagy tetrametiléncsoportot alkot; és Rg rövidszénláncú alkil, előnyösen 1-4 szénatomos alkilcsoport.

Az aa) módszer szerint célszerűen úgy dolgozunk, hogy a (VIII) és (IX) általános képletű vegyületeket lényegében vízmentes hígítószerben, savas katalizátor jelenlétében emelt hőmérsékleten reagáltatjuk egymással. Hígítószerekként főként a vízzel azeotróp elegyet alkotó szerves oldószerek például aromás oldószerek, például a toluol és xilolok; halogénezett szénhidrogének, például a metilénklorid, kloroform, széntetraklorid és klórbenzol; és alifás és ciklusos éterek, például az 1,2-dimetoxietán, tetrahidrofurán és dioxán; savas katalizátorokként főként erős ásványi savak, például a kénsav és sósav; szerves savak, például a p-toluolszulfonsav; foszfor-tartalmú

- 21 savak, például az ortofoszforsav vagy a polifoszforsav; és savas kationcserélők, például az Amberlyt 15 jelű (Flukaj jönnek számításba. A reakciót általában körülbelül 70°C és * 120°C közti hőmérsékleti tartományban, előnyösen a reakcióelegy visszafolyási hőmérsékleténél végezzük. Ilyen reakciókörülmények között a reakció során keletkezett víz kívánt gyors eltávolítása is megtörténik.

A bb) módszer szerinti reakciót célszerűen lényegében vízmentes, aprotikus, szerves oldószer például egy alifás vagy ciklusos éter, például dietiléter, 1,2-dimetoxietán, tetrahidrofurán vagy dioxán; alifás vagy aromás szénhidrogén, például n-hexán, benzol, toluol vagy egy xilol; vagy egy halogénezett, alifás szénhidrogén, például metilénklorid, kloroform, széntetraklorid vagy 1,2-diklóretán ; valamint adott esetben egy bázis, főként egy szervetlen vagy szerves tercier bázis, például trietilamin vagy piridin - mely utóbbi oldószerként és bázisként is szolgálhat - vagy egy fémhldrid, például nátriumvagy káliumhidrid jelenlétében végezzük. A reakció során előnyösen körülbelül -80°C és 50°C, főként -30°C és szobahőmérséklet közti hőfokon dolgozunk.

A cc) módszer szerint a reakciót célszerűen egy inért, vízzel elegyedő szerves oldószerben például egy alifás vagy ciklusos éterben, például 1,2-dimetoxietánban, tetrahidrofuránban vagy dioxánban, vagy egy alacsonyabb forrpontú alkanolban, például etanolban, 50°C és 100°C közti hőmérsékleti tartományban, előnyösen a reakcióelegy visszafolyási hőmérsékletén; vagy egy aromás oldószerben, például benzolban, toluolban vagy egy • · ·· ·· * . ···· ·· ·· · ·'

- 22 xilolban, savas katalizátor például sósav vagy p-toluolszulfonsav jelenlétében, 50°C és 100°C, előnyösen 60°C és ’80°C közti hőmérsékleti tartományban végezzük. *

A (III) általános képletű kiindulási anyagok szintén újak és az önmagában ismert módon, például a 2. reakcióvázlat szerint [dd), ee) és ff) módszer] állíthatók elő. A 2. reakcióvázlatban R₂ ' , R^, R₄', R₅', Rg és X az előzőekben megadott jelentésű, R₄'' hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport; R₅'' 1-4 szénatomos alkilcsoport és Rg hidrogénatom vagy 1-3 szénatomos alkilcsoport.

A (XIV) általános képletű amin (XIII) általános képletű diketénnel történő, dd) módszer szerinti reakcióját célszerűen vízmentes, aprotikus oldószerben például egy halogénezett szénhidrogénben, például metilénkloridban, kloroformban, széntetrakloridban vagy klórbenzolban, egy aromás szénhidrogénben, például benzolban, toluolban vagy egy xilolban, vagy egy alifás vagy ciklusos éterben, például dietiléterben, 1,2 dimetoxietánban, tetrahidrofuránban vagy dioxánban, bázikus katalizátor, például 4-pirrolidino-piridin, 4-dimetil-amino-piridin, 1,4-diaza-biciklo[2,2,2]oktán, 1,5-diaza-biciklo[4,3,O]non-5-én, 1,8-diaza-biciklo[5,4,O]undec-7-én vagy dietilamin jelenlétében végezzük. Mivel a rekació exoterm, általában -10°C és 50°C közti hőmérsékleten, előnyösen szobahőfokon dolgozunk.

A (XVI) és (XIV) általános képletű vegyületeket az ee) módszer szerint célszerűen vízmentes, inért, aprotikus oldószerben körülbelül 70°C és 140°C közti hőmérsékleten, előnyösen 100-120°C-on reagáltatjuk egymással. Ilyen jellegű oldósze- 23 rekként főként az aromások például a benzol, toluol és xilolok; halogénezett szénhidrgének, például a széntetraklorid, tri’klóretán, tetraklóretán és klórbenzol; és alifás és ciklusos * éterek, például a dibutiléter, 1,2-dimetoxietán, tetrahidrofurán és dioxán megfelelőek.

Az ff) módszer szerinti reakció egy aminolízis, melyet célszerűen vízmentes oldószerben vagy oldószer nélkül [lásd például J. Soc. Dyes Col. 42, 81 (1926), Bér. 64 , 970 (1931) és

J.A.C.S. 70, 2402 (1948)] emelt hőmérsékleten végzünk. Oldószerekként főként inért, aprotikus oldószerek például adott esetben halogénezett aromások, például toluol, xilolok és klórbenzolok jönnek számításba. A reakció során általában körülbelül 130°C és 160°C közti hőmérsékleti tartományban dolgozunk. Ezenkívül adott esetben bázikus katalizátort, például egy magasabb forráspontú amint [lásd például Helv. Chim. Acta 11, 779 (1928) és 2 416 738 számú US. szabadalmi leírás] vagy piridint alkalmazunk.

Az így előállított (XV), (XVII) illetve (XVIII) általános képletű vegyületeknek az ezt követő, (XIX) általános képletű karbaminsav-(rövidszénláncú)-alkilészterekkel történő reakcióját célszerűen egy lényegében vízmentes hígítószerben, savas katalizátor jelenlétében emelt hőmérsékleten végezzük. Hígítószerekként főként a vízzel azeotróp elegyet alkotó szerves oldószerek, például aromások, például a benzol, toluol vagy xilolok; ciklusos alifás oldószerek, például a cikloxexán; és halogénezett szénhidrogének, például a széntetraklorid és klórbenzol, és savas katalizátorokként főként erős ásványi « · ««4 *

- 24 savak, például kénsav; szerves savak, például az ortofoszforsav és polifoszforsav; és savas kationcserélők, például az Amberlyt 15 (Fluka) jelű jönnek számításba. A reakció során általában 70°C és 150°C közti hőmérsékleti tartományban, előnyösen a reakcióelegy visszafolyási hőmérsékleténél dolgozunk. Ezek areakciókörülmények alkalmasak arra, hogy a képződött vizet megfelelő ütemben távolítsuk el.

A (IV) általános képletű kiindulási anyagok, a megfelelő enoléterek és előállításuk nagyobb részt a 195 346 és 260 621 számú európai szabadalmi leírásokból ismert. Az olyan (IV) általános képletű kiindulási anyagok és enoléterek előállítása, melyet eddig még nem írtak le az ismert kiindulási aanyagok előállításához hasonlóan történhet.

Az i) eljárás változatban alkalmazott (VI) általános képletű kiindulási anyagokat a megfelelő, az előzőekben megadott (I') általános képletű uracil-származékok halogénezésével állíthatjuk elő. Ennél a halogénezésnél halogénezőszerkként főként tionílkloridot, foszforpentakloridot vagy foszforoxikloridot illetve foszforpentabromidot vagy foszforilbromidot alkalmazunk. Adott esetben használhatjuk a foszforpentaklorid és foszforoxiklorid illetve a foszforpentabromid és foszforilbromod keverékét is, ilyenkor ha a foszforoxikloridot illetve foszforilbromidot feleslegben alkalmazzuk, ezek higítószerként is szolgálhatnak. A klórozást illetve brómozást inért hígítószer, főként egy aprotikus, szerves oldószer például egy alifás vagy aromás szénhidrogén, például n-hexán, benzol, toluol vagy egy xilol; egy halogénezett alifás szénhidrogén, például metilénklorid, kloroform vagy 1,2-diklóretán; egy halogénezett aromás szénhidrogén, például klórbenzol, vagy egy tercier amin, például N,N-dimetilanilin jelenlétében végezhet? jük, azonban ezek alkalmazása amennyiben halogénezöszerként foszforoxikloridot illetve foszforilbromidot használunk nem szükséges. Amennyiben halogénezöszerként tionilkloridot alkal mázunk célszerű, ha a reakcióelegyhez katalitikus mennyiségű dimetilformamidot adunk. A rekació során a hőmérsékletet általában 0°C és a reakcióelegy visszafolyási hőfoka, előnyösen 80°C és 120°C között tartjuk.

A c), e), f), g) és h) eljárásváltozatoknál kiindulási anyagokként alkalmazott (I'), (1’')_z (I'''), (I''’') illetve (!''·’) általános képletű vegyületek és enoléterek az (I) általános képletű vegyületek és enolétereik alcsoportjai. A többi el járás változat során használt valamint a reakcióvázlatokban feltüntetett kiindulási anyagok illetve reagensek vagy ismertek vagy az önmagukban ismert módszerekkel előállíthatok.

Az (I) általános képletű vegyületek valamint enolétereik és sók (a következőkben összefoglaló néven találmány szerinti vegyületek-ként illetve hatóanyagok-ként említjük őket) alkalmasak növénynövekedés, főként nem kívánatos növénynövekedés szabályozására, gátlásáravagy megakadályozására. A találmány szerinti vegyületek értékes herbicid tulajdonságokkal rendelkeznek és alkalmasak gyomnövények - ideértve a fűjellegű gyomokat is - például Abutilon theophrasti, Amaranthus retroflexus, Agropyron repens, Alopecurus myosuroides, Avena fatua, Bromus inermis, Cyperus esculentus, Ipomoea purpurea, Poa ·« . . · · « ··

- 26 annua, Sorghum halepense, Stellaría média, Cassia obtusifolia, Chenopodium album, Chrysanthemum segetum, Datura stramoniüm, Digitaria sanguinalis, Echinochloa crus-galli, Galium aparin^, Matricaria chamomilla, Setaria faberii, Sinapis arvensis és Xanthium pennsylvanicum különböző haszonnövény kultúrákban, például repce-, szója, gyapot-, rizs-, búza- és kukoricakultúrában, főként azonban gyapotkultúrában történő irtására. Ezenkívül a vegyületek kikelés előtti és utáni herbicidekként is használhatók. Továbbá a találmány szerinti vegyületek alkalmasak nem kívánatos növénynövekedésvisszaszorítására, például burgonyánál, gyapotnál, napraforgónál, vető(mag)zöldségeknél és vízi gyomnövényeknél. Burgonya és gyapot betakarításának megkönnyítésére például perzselőszerekként használhatók.

Ahhoz, hogy a kívánt herbicid hatást elérjük a gyakorlatban 0,5 g - 6,0 kg , előnyösen 1-200 g találmány szerinti vegyület szükséges hektáronként.

A kívánt hatás eléréséhez szükséges adagolást kísérletileg is megállapíthatjuk. A megfelelő dózis függ a hatás módjától, a kultúrnövények és a gyomok fejlődési stádiumától valamint az adagolástól (hely, idő, eljárás) és ezektől a paraméterektől függően széles határok közt változtatható.

A találmány szerinti gyomirtószerek azzal jellemezhetők, hogy legalább egy - az előzőekben definiált - (I) általános képletű vegyület vagy enolétere vagy sója hatásos mennyiségét tartalmazzák formálási segédanyagokkal együtt. A szer célszerűen a következő formálási segédanyagok közül legalább egyet tartalmaz: szilárd hordozóanyagok; oldó-illetve disz···· « · · · ·< · ·* r

- 27 pergálószerek; tenzldek (nedvesítő anyagok és emulgeátorok); diszpergálószerek (tenzid-hatás nélkül) ; és stabilizátorok·. Ilyen és egyéb segédanyagok felhasználásával ezeket a vegyüle^teket, tehát a herbicid hatóanyagokat a szokásos formákká, így porzószerekké, porokká, granulátumokká, oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, emulgeálható koncentrátumokká, pasztákká és más hasonlókká dolgozhatjuk fel.

Az (I) általános képletű vegyületek és enolétereik általában vízben oldhatatlanok, ezzel szemben a sók, főként az alkálifémsók és ammóniumsók vízoldhatók, és a vízben oldhatatlan illetve vízoldható vegyületekre vonatkozó szokásos módszerekkel, megfelelő formálási segédanyagok felhasználásával dolgozhatók fel. A szerek előállítását az önmagában ismert módon végezzük, így például a mindenkori hatóanyagot szilárd hordozóanyaggal keverjük össze, megfelelő oldó- illetve diszpergálószerben - általában nedvesítőszerekként vagy emulgeátorokként tenzideket és/vagy diszpergálószereket alkalmazva oldjuk vagy szuszpendáljuk, a már elkészített emulgeálható koncentrátumokat oldó- vagy diszperziósszerekkel hígítjuk, vagy más hasonló eljárást alkalmazunk.

Szilárd hordozóanyagokként lényegében a következők jönnek számításba: természetes ásványi anyagok, például a kréta, dolomit, mészkő, agyag és a kovasav és sói (például a kovaföld, kaolin, bentonit, talkum, attapulgit és a montmorrillonit); szintetikus ásványi anyagok, például a nagydiszperzitású kovasav, aluminiumoxid és szilikátok; szerves anyagok, például a cellulóz, keményítők, karbamid és műgyanták; és • · ·««· ·« .····· · · • »· · · · ·· ♦ * · · · · ..

- 28 tápanyagok, például foszfátok és nitrátok. Az említett hordozóanyagok például por- vagy granulátum alakúak lehetnek.

Oldó- illetve diszpergálószerekként lényegében a következők jönnek számításba: aromások például a benzol, toluol, xilolok és alkil-naftalinok; klórozott aromás és klórozott alifás szénhidrogének, például a klórbenzol, klóretilén és metilénklorid;’alifás szénhidrogének, például a ciklohexán és paraffinok, például ásványiolaj frakciók; alkoholok, például a butanol és glikol, valamint ezek éterei és észterei; ketonok, például az aceton, metil-etilketon, metil-izobutilketon és ciklohexanon; és erősen poláros oldó- illetve diszpergálószerek, például a dimetilformamid, N-metil-pirrolidon és dimetilszulfoxid; és a víz. A felhasznált oldószerek olyanok, melyeknek lobbanáspontja legalább 30°C és forráspontja legalább 50°C. Az oldó- illetve diszperzgálószerek közé sorolhatók az úgynevezett cseppfolyósított gázalakú töltő- vagy hordozóanyagok, ezek olyan termékek, melyek szobahőmérsékleten és normál nyomáson gázalakúak. Ilyenek főként az aerosol-hajtógázok, például szénhidrogének, például a propán és izobután, és halogénszénhidrogének, például a diklór-difluormetán. Amennyiben a találmány szerinti gyomirtószer gáznyomás alatti kiszerelésű, a hajtógáz mellett célszerűen egy oldószert is használunk.

A tenzidek (nedvesítőszerek és emulgeátorok) lehetnek nem-ionos vegyületek, ilyenek például a zsírsavak, zsíralkoholok és zsír-szubsztituált fenolok etilénoxiddal alkotott kondenzációs termékei; a cukrok és többértékű alkoholok zsírsavészterei és -éterei; cukroknak vagy többértékű alkoholoknak • · ·

- 29 etilénoxiddal alkotott kondenzációs termékei; az etilénoxid és propilénoxid blokkpolimerjei; vagy az alkil-dimetilaminoxtdok.

A tenzidek anionos vegyületek is lehetnek, így például szappanok; zsirszulfátészterek, például dodecil-nátriumszulfát, oktadecil-nátriumszulfát és cetil-nátriumszulfát; alkilszulfonátok, arilszulfonátok és zsíraromás szulfonátok, például alkil-benzolszulfonátok, például kalcium-dodecil-benzolszulfonát és butil-naftalinszulfonát; és komplex zsirszulfonátok, például az olaj sav és N-metiltaurin amid-kondenzációs termékei és a dioktilszukcinát nátriumszulfonátja.

Végül a tenzidek kationos vegyületek is lehetnek, igy például alkil-dimetil-benzilammóniumkloridok, dialkil-dimetilammóniumkloridok, alkil-trimetil-ammóniumkloridok és etoxilezett kvaterner ammóniumkloridok.

Diszpergálószerekként (tenzid-hatás nélkül) lényegében a következők jönnek számításba: lignin, a ligninszulfonsavak nátrium- és ammóniumsói, a maleinsavanhidrid-diizobutilénkopolimerek nátriumsói, a naftalin és formaldehid szulfonált polikondenzáiós termékeinek nátrium- és ammóniumsói, és szulfitlugok.

Főként sűrítésre illetve leülepedés gátlására alkalmas diszpergálószerekként például a metilcellulóz, karboximetilcellulóz, hidroxietilcellulóz, polivinilalkohol, alkinátok, kazeinátok és a véralbumin említendők.

Megfelelő stabilizátorok például a savkötőszerek, például az epiklórhidrin, fenil-glicidéter és szójaepoxidok; antioxidánsok, például galluszsavészterek és butil-hidroxito30 luol; UV-abszroberek, például szubsztituált benzofenonok, dif enil-akril-nitrosavészterek és fahéj savészterek; és dea'ktivátorok, például az etilén-diaminotetraecetsav sói és poliglikolok.

A találmány szerinti gyomirtószerek a találmány szerinti hatóanyagokkal szinenergetikus és más hatóanyagokat, például inszekticideket, akaricideket, fungicldeket, növénynövekedést szabályozó anyagokat és tápanyagokat tartalmazhatnak. Az ilyen kombinációs szerekkel növelhetjük az aktivitást illetve szélesíthetjük a hatás spektrumot.

A találmány szerinti gyomirtószerek hatóanyag(ok)ként általában 0,01-95 tömeg %, előnyösen 0,5-75 tömeg % egy vagy több találmány szerinti vegyületet tartalmaznak. A szerek olyan alakban fordulhatnak elő, mely például tárolásra és szállításra alkalmas. Az ilyen formálási alakokban például az emulgeálható koncentrátumokban a hatóanyagkoncentráció normálmódon magasabb, előnyösen 1-50 tömeg %, főként 10-20 tömeg %. Ezekből a formálási alakokból azután például azonos vagy különböző inért anyagokkal történő hígítással olyan hatóanyagkoncentrációjú szereket nyerhetünk, melyek gyakorlati felhasználásra akalmasak, tehát előnyösen körülbelül 0,01-10 tömeg %, főként körülbelül 0,005-5 tömeg % hatóanyagot tartalmaznak. A hatóanyagkoncentráció azonban kisebb és nagyobb is lehet.

Mint az előzőekben említettük, a találmány szerinti gyomirtószerek előállítását az önmagában ismert végezhetjük.

Poralakú készítmények előállításához a hatóanyagot, azaz legalább egy találmány szerinti vegyületet, szilárd hor• t

- 31 dozóanyaggal keverhetjük össze, például együtt öröjük őket; vagy a szilárd hordozóanyagot a hatóanyag oldatával vagy szuszpenziójával impregnáljuk, majd az oldó- illetve disz- * pergálószert lepárlással, melegítéssel vagy csökkentett nyomáson végzett leszivatással eltávolítjuk. Tenzidek illetve disz pergálószerek adagolásával az ilyen poralakú szereket vízzel könnyen nedvesíthetjük, így vizes szuszpenziókat nyerhetünk, melyek például permetezőszerekként használhatók.

Nedvesíthető por előállításához - mely vízben diszpergálható - a hatóanyagot egy tenziddel és egy szilárd hordozóanyaggal is keverhetjük, vagy granulátum alakú termék előállításához egy szilárd, előre granulált hordozóanyaggal keverhetjük össze.

Kívánt esetben a hatóanyagot egy vízzel nem elegyedő oldószerben - mely célszerűen oldott emulgeátort tartalmaz oldjuk, úgy hogy az oldat víz hozzáadásakor magától emulgeálódik. Másrészt úgy is eljárhatunk, hogy a hatóanyagot egy emulgeátorral keverjük össze és a keveréket vízzel a kívánt koncentrációjúvá hígítjuk. Ezenkívül azt is megtehetjük, hogy a hatóanyagot valamely oldószerben oldjuk és ezután keverjük össze egy emulgeátorral. Egy így nyert keveréket vízzel szintén a kívánt koncentrációjúvá hígíthatunk. ílymódon emulgeálható koncentrátumokat illetve közvetlen felhasználásra alkalmas emulziókat nyerünk.

A találmány szerinti gyom!rtószerek felhasználása mely szintén a találmány tárgyát képezi - a szokásos adagolási módszerekkel, például locsolással, permetezéssel, porzással öntözéssel és szórással történhet. A találmány szerinti eljárás gyomok irtására azzal jellemezhető, hogy a védendő objektumokat és/vagy a gyomnövényeket egy találmány szerinti vegyülettel illetve egy találmány szerinti gyomirtószerrel kezeljük.

A következő példák közelebbről mutatják be a találmányt .

I.Az (I) általános képletű hatóanyagok előállítása:

1. példa

50,0 g 2-klór-5-[3,6-dihidro-3,4-dimetil-2,6-dioxo-1(2H)-pirimldinil]-4-fluor-benzoesav-izopropilészter és 25,4 g réz(I)cianid 225 ml dimetil-3,4,5,6-tetrahidro-2(1H)pirimidinonnal készített keverékét nitrogén atmoszférában 2,5 órán át melegítjük 195°C-on. Ezután a keveréket szobahőmérsék letüre hütjük le és 2 liter ecetsav-etilésztert adunk hozzá.

Ezt követően a keveréket 1,3 liter víz és 300 ml 32 %-os sósav elegyére öntjük és az egészet 45 percen át keverjük szoba hőmérsékleten, ezalatt két tiszta réteg képződik. A szerves fázist elválasztjuk, kétszer 200-200 ml vízzel mossuk és vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk. A szerves oldószer lepárlásával a 2-ciano-5-[3,6-dihidro-3,4-dimetil-2,6-dioxo1(2H)-pirimldinil]-4-fluor-benzoesav-izopropilésztert nyerjük kristályos anyag alakjában. A termék 188-200°C-on olvad.

2-10. példa:

Az 1. példában leírt eljáráshoz hasonlóan a megfeleld (IV) általános képletű uracil-származékot réz(I)cianiddal kezelve nyerjük az 1. táblázatban felsorolt (I) általános képletű vegyületeket:

1. táblázat

Példa

^R3 ^R4

száma

Fizikai adatok

2	ch₃	CH(CH₃)₂	H	H	^CF3	Op. :	125-127°C
3	ch₃	CH (CH₃)	2	F	H	^CF3	Op. :	130-132°C
4	ch₃	CH (CH₃)	2	F	H	^C2^F5	Op. :	116-118°C
5	ch₃	CH (CH₃)	2	F	-	(Ch₂)₄-	Op. :	170-172°C
6	ch₃	CH (CH₃)	2	F	-	(ch₂)₃-	Op. :	164-166°C
7	ch₃	CH (CH₃)	2	F	F	cf₃	Op. :	133-136°C
8	ch₃	ch₃		H	H	^CF3	Op. :	167-168°C
9	^CHF2	CH (CH₃)	2	F	-	(ch₂)₄-	Op. :	142—145°C
10	chf₂	CH (CH₃)	2	F	H	ch₃	Op. :	146-148°C

11. példa:

30,5 g 2-ciano-5-[3,6-dihidro-3,4-dimetil-2,6-dioxo-1(2H)-pirimidinil]-4-fluor-benzoesav-izopropilészter (lásd 1.

példát) 150 ml metanollal készített oldatát 4,0 g nátriumhidroxid 50 ml vízzel készített oldatával 15 percen' át l-3°C-on tartjuk, majd 23 órán át keverjük. Az oldatot csökkentett nyomáson messzemenően bepároljuk és a maradék pH értékét 2 n sósav hozzáadásával 2-re állítjuk. A keletkezett csapadékot leszivatjuk és n-hexánnal utánamossuk, ilymódon a 2-ciano-5[ 3,6-dihidro-3·, 4-dimetil-2,6-dioxo-l (2H) -pirimidinil ] -4-fluorbenzoesavat nyerjük, mely 232°C-on olvad bomlás közben.

12. példa:

2-ciano-5-[3,6-dimetil-2,6-dioxo-l(2H)-pirimidinil]-4-fluor-benzoesav (lásd 9. példát) 30 ml vízmentes dimetilformamiddal készített oldatához 0,29 g 55 %-os nátriumhidrid-diszperziót adunk és két órán át keverjük szobahőmérsékleten. Ezután 1,1 g propargilbromid 10 ml vízmentes dimetilformamiddal készített oldatát csepegtetjük hozzá 10 perc alatt, majd további 3 órán át keverjük.

A keveréket 100 ml ecetsav-etilészterben oldjuk, az oldatot vízzel alaposan mossuk és a szerves fázist vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk, majd csökentett nyomáson szárazra pároljuk. A maradékot szilikagéllel töltött oszlopon kromatografálva tisztítjuk, futtatószerként n-hexán/ecetsavetilészter (3:7) elegyet használunk, ilymódon a 2-ciano-5-[3,6-dihidro-3,4-dímetil-2,6-dioxo-l(2H) -pirimidinil]-4-fluor-benzoesav-propargilésztert nyerjük, mely 174-177°C-on olvad.

13-15, példa:

A 12. példában leírt eljáráshoz hasonlóan nyerjük a 2-ciano-5-[3,6-dihidro-3,4-dimetil-2,6-dioxo-l(2H)-pirimidinil]-4-fluor-benzoesav (lásd 11. példát) allilbromiddal, metiljodiddal illetve 2-metoxi-etilbromiddal végzett észterezésével a

2. táblázaban felsorolt (Ib) általános képletű vegyületeket:

2. táblázat

Példa száma	^R2	Fizikai adatok
13	allil	Op.	: 143-148°C
14	metil	Op.	244-246°C
15	2-metoxi-etil	Op.	: 126-130°C

16. példa:

3,0 g finoman porított 2-ciano-5-[3,6-dihidro-3,4-dimetil-2,6-dioxo-l (2H)-pirimidinil]-4-fluor-benzoesav, 30 ml frissen desztillált tionilklorid és 3 csepp dimetilformamid keverékét egy órán át forraljuk visszafolyatás és keverés közben, ezalatt tiszta oldat képződik. Ezt szárazra pároljuk, így a 2-ciano-5-[3,6-dihidro-3,4-dimetil-2,6-dioxo-l(2H)-pirimidinil]-4-fluor-benzoesavkloridot nyerjük, mely 160°C-on olvad és melyet tisztítás nélkül használunk fel a következő reakciólépésben.

3,8 g 2-ciano-5-[3,6-dihidro-3,4-dimetil-2,6-dioxo-l-(2H)-pirimidinil]-4-fluor-benzoesavklorid 130 ml tetrahidro furánnal készített oldatához szobahőmérsékleten 1,5 g 1,2,3,6tetrahidro-benzilalkohol és 0,015 g 4-dimetil-aminopiridin 2,5 g piridinnel készített oldatát csepegtetjük. A reakcióelegyet 12 órán át melegítjük 60°C-on. A keletkezett szuszpenziót csökkentett nyomáson messzemenően bepároljuk és a maradékot ecetsav-etilészterben oldjuk.

A szerves oldatot vízzel alaposan mossuk, a szerves fázist vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A maradékot szilikagéllel töltött oszlopon kromatografálva tisztítjuk, futtatószerként nhexán/ecetsav-etilészter (3:7) elegyet használunk. így a 2-ciano-5-[3,6-dihidro-3,4-dimetil-2,6-dioxo-l(2H)-pirimidinil]-4-fluor-benzoesav-1,2,3,6-tetrahidro-benzilésztert nyerjük. Tömegspektrum (m/e): 397(15)M⁺.

Biológiai példák

B1. példa: Preemergens herbicid hatás

Melegházben közvetlenül a kísérleti növények (bizonyos számú gyomnövény; a gyomnövények egyszikűek és kétszikűek is lehetnek) vetése után a talaj felületét olyan vizes permetlével kezeljük, mely 3 kg hatóanyag/hektár felhasználási mennyiségnek felel meg.

A vizsgált anyagokat előnyösen emulgeálható koncentratum (EC) alakjában használjuk, melyet közvetlen az alkalmazás előtt vízzel a kívánt koncentrációjúvá hígítunk. Oldhatatlan anyagokat kaolin, mint inért hordozó segítségével, nedvesíthető por alakúvá (WP) dolgozunk fel. Az ilyen készítményeket közvetlen az adagolás előtt vízben szuszpendáljuk.

A g hatóanyag/hektár egységű adagolás, amennyiben másképp nincs megadva, a kísérleti edényben lévő talaj felületére vonatkozik. A permetlé térfogat 1000 1/ha (100 ml/m -nek megfelelő).

A növények magvait különböző nagyságú melegen sterilizált (gőzölt) földdel töltött műanyag cserepekbe vetjük (a cserepekben elvő talaj összetétele 2,6 % tőzeg, 20 % agyag, 30 % iszap, 47 % homok). A növényeket a melegházben közepes hőmérsékleten (télen 17-25°C-on, nyáron 18-35°C-on) tartjuk (légnedvesség 30-90%). A fotoperiódus hossza naponta 13-16 óra, szükség esetén mesterséges fénnyel történik a megvilágítás (15 000 - 18 000 lux). Amennyiben a természetes megvilágítás intenzitása nem kielégítő, mesterséges fényt is alkalmazhatunk.

Három hét eltelte után a herbicid hatást egy három fokozatú lineáris skálával (nekróz, kloróz, redukció, deformáció) kezeletlen kontrollcsoporthoz viszonyítva értékeljük (2 8-100 % károsodás, 1 30-79 % károsodás, 0 0-29 % károsodás).

·· ·« ·♦ ·· ·· ·· ····«* ··· • ·· · * · ··_β···· ·· ·· · ·· *

Β1 táblázat: Preemerqens herbicid hatás:

Példa	S	E	A	A	C	S	A	D	M	C
száma	0	C	V	L	H	T	B	A	A	A
	R	H	E	0	E	E	U	T	T	S
	G	I	N	P	N	L	TU		R	S
01	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
02	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
03	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
04	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
05	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
06	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
07	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
08	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
09	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
10	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
11	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
12	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
13	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
14	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
15	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2

A fenti táblázatban a rövidítések a következő jelentésiek :

SORG Sorghum halopense

ECHI Echinochloa crns-galli

AVEN	Avena fatua
ALOP	Alopecurus myosuriodes
CHEN	Chenopodium album
STEL	Stellaria média
ABUT	Abutilon theophrasti
MATR	Matricaria camomilla
CASS	Cassia média

Β2. példa: Posztemerqens herbicid hatás (kontakt-herbicid)

Bizonyos számú gyomnövényt (melyek egyszikűek és kétszikűek is lehetnek) a kikelés után (2-6 leveles állapotukban) olyan vizes hatóanyag-diszperzióval kezelünk, mely 3 kg/hektár adagolásnak felel meg.

A vizsgált anyagokat előnyösen emulgeálható koncentrátum (EC) alakjában használjuk, melyet közvetlen az alkalmazás előtt vízzel a kívánt koncentrációjúvá hígítunk. Oldhatatlan anyagokat kaolin, mint inért hordozó segítségével, nedvesíthető por alakúvá (WP) dolgozunk fel. Az ilyen készítményeket közvetlen az adagolás előtt vízben szuszpendáljuk.

A g hatóanyag/hektár egységű adagolás, amennyiben másképp nincs megadva, a kísérleti edényben levő talaj felületére vonatkozik. A permetlé térfogat 500 1/ha.

A növények magvait hősterilizált (gőzölt) talajjal töltött különböző nagyságú műanyag cserepekbe vetjük ('Optima' talaj, 80 % agyag, 20 % lösz). A növényeket melegházban közepes hőmérsékleten (17-25°C télen, 18-35°C nyáron) tartjuk (légned40 vesség 30-90%). A fotoperiódus hossza 13-16 óra/nap, szükség esetén mesterséges fénnyel (15000-18000 lux) történik a me'g világítás. Amennyiben a mesterséges megvilágítás nem kielégítő a mesterséges fény automatikusan is működésbe léphet.

A herbicid hatást 3 hét múlva egy tizenegy fokozatú lineáris skálával (Nekróz, kloróz, redukció, deformáció) keze letlen kontrollnövényekkel összehasonlítva értékeljük. (2 80-100 % károsodás, 1 30-79 % károsodás, 0 0-29 % károsodás).

B2. táblázat: posztemerqens herbicid hatás:

Példa	S	E	A	A	C	S	A	D	M	C
száma	0	C	V	L	H	T	B	A	A	A
	R	H	E	0	E	E	U	T	T	S
	G	I	N	P	N	L	TU		R	S

01	2	2	1	1	2	1	2	2	2	2
02	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
03	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
04	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
05	2	2	2	1	2	2	2	2	2	2
06	2	2	2	1	2	2	2	2	2	2
07	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
08	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
10	2	2	2	2	2	2	2	2	2	2
13	2	2	2	1	2	1	2	2	2	1

- 41 Az (I) általános képletű vegyületek formálási példái:

(% tömeg százalék)

1. Permetpor

a) b)

c)

1-15. példák szerinti
hatóanyag	20	'O	50		0,5
Na-ligninszulfonát	5	'O	5	'0	5
Na-laurilszulfát	3	0, 'Q	-		-
Na-diizobutil-nafta-
linszulfonát	-		6	φ 'o	6 %
Oktilfenol-polieti-
lénglikoléter
(7-8 mól etilénoxid)	-		2	0, 'O	2 %
Nagydiszperzitású
kovasav	5	'Q	27	'Q	27 %
Kaolin	67				_

Nátriumklorid

59,5 %

A hatóanyagot az adalékanyagokkal alaposan összekeverjük és egy megfelelő malomban jól megöröljük. így permetport kapunk, melyet vízzel bármely kívánt koncentrációjú szuszpenzióvá hígíthatunk.

	42 -
2. Emulzió koncentrátumok	a)	b)
1-15. példák szerinti
hatóanyag	10	'o	1
Ca-dodecil-benzolszulfonát	3	'o	3
Oktilfenol-polietilén-
glikoléter (4—5 mól éti-
lénoxid)	3	ό	3
Ricinuolaj-polietilén-
glikoléter
(36 mól etilénoxid)	4	'O	4
Ciklohexanon	30	'O	10
Xilolelegy	50	'0	79

Az ilyen koncentrátumokból vízzel hígítva, bármely kívánt koncentrációjú emulzió előállítható.

3. Porzószer

a) b)

1-15. igénypontok szerinti hatóanyag

0,1% 1 %

Talkum

99,9 %

Kaolin %

A hordozóanyagokat a hatóanyaggal alaposan összekeverve közvetlen felhasználásra alkalmas porzószert nyerünk.

4. Extrudált granulátum	- 43 - a)	b)
1-15. példák szerinti
hatóanyag	10 %	1
Na-ligninszulf onát	2 %	1
Karboximet11cellulóz	1 %	2
Kaolin	87 %	96

A hatóanyagot az adalékanyagokkal összekeverjük, megőröljük és vízzel megnedvesítjük. Ezt a keveréket extrudáljuk, majd levegőáramban szárítjuk.

.5. Borított granulátum

1-15. példák szerinti hatóanyag

Polietilénglikol (mólsuly200)

Kaolin %

% %

A finoman őrölt hatóanyagot egy keverőben egyenletes felvisszük a polietilénglikollal megnedvesített kaolinra, ílymódon pormentes borított granulátumot nyerünk.

6. Szuszpenzió-koncentrátum

1-15. példák szerinti hatóanyag

Etilénglikol

Nonilfenol-polietilén-glikoléter (15 mól etilénoxid)

Na-ligninszulfonát

Karboximetilcellulóz %-os vizes formaldehidoldat

Szilikonolaj (75 % vizes emulzió alakjában)

Víz

a)	b)
5	0/ 'Q	40 %	*
10	^Q7 'q	10 %
1	0/	6 %
5	Qz Ό	10 %
1	'o	1 %
0,2	0/ 'Q	0,2 %
0,8		0,8%
77	'Q	32 %

A finoman őrölt hatóanyagot az adalékanyagokkal alaposan összekeverjük. így egy szuszpenzió-koncontrátumot nyerünk, melyből vízzel hígítva bármely kívánt koncentrációjú emulzió előállítható.

Sóoldat

1-15. példák szerinti hatóanyag 5 %

Izopropilamin 1 %

Oktilfenol-polietilén-glikoléter (78 mól etilénoxid) 3 %

Víz %

• ·· ·· ·· *t «*·· • * · • * « * · » · · • · 4 « 4« ·« · ··

- 45Az (I) általános képletű vegyületeket változatlan alakban vagy előnyösen a formálási technikában szokásos segédanyagokkal együtt alkalmazzuk és ecélból az önmagában ismert módszerrel például emulzió-koncentrátum, közvetlenül permetezhető vagy hígítható oldat, híg emulzió, permetpor, oldható por, porzószer, granulátum, kapszulázott, például polimer anyagokba kapszulázott alakra dolgozzuk fel őket. A felhasználásí eljárásokat, mint permetezés, ködösítés, porzás, szórás vagy öntözés, a szer jellegéhez hasonlóan a kitűzött céloknak és az adott viszonyoknak megfelelően választjuk ki.

Claims

1- 4 szénatomos alkil- vagy trifluormetilcsoport, vagy R^ és R₅együtt alkot egy tri- vagy tetrametiléncsoportot.

1. (I) általános képletű vegyületek - mely képletben

R₄ hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport, 3-4 szénatomos alkenil-, 3-4 szénatomos alkinil-, 2-6 szénatomos alkoxi-alkilvagy 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoport,

R₂ hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, 2-6 szénatomos alkoxialkilcsoport, 4-7 szénatomos cikloalkenil-(1-4 szénatomos)alkilcsoport, mely adott esetben a gyűrűben 1-3 szénatomos alkilcsoportokkal 1-3-szorosan szubsztituált, 3-4 szénatomos alkenilcsoport, 4-7 szénatomos cikloalkenil-(3-5 szénatomos)alkenilcsoport, mely adott esetben a gyűrűben 1-3 szénatomos alkilcsoportokkal 1-3-szorosan szubsztituált, aril-(3-5 szénatomos) -alkenilcsoport, 3-4 szénatomos alkinilcsoport, 4-7 szénatomos cikloalkenil-(3-5 szénatomos)-alkinilcsoport, mely adott esetben a gyűrűben 1-3 szénatomos alkilcsoportokkal 1-3szorosan szubsztituált vagy aril-(3-5 szénatomos)-alkinilcsoport,

R₃ hidrogénatom vagy halogénatom,

R₄ hidrogénatom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport és

R^ 1-4 szénatomos alkil- vagy 1-4 szénatomos halogénalkilcsoport, vagy

R₄ és R₅ együtt alkot egy tri- vagy tetrametiléncsoportot, azzal a megkötéssel, hogy amennyiben R₅ 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoportot jelent, 1-4 szénatomos halogénalkilcsoporttól és R₂ hidrogénatomtól eltérő jelentésű 47 és az csoport helyén hidrogénatomtól vagy 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoporttól eltérő jelentésű (I) általános képletű

2-ciano-5-[3,6-dihidro-3-metil-4-trifluor-metil-2,6-dioxo-1(2H)-pirimidinil]-4-fluor-benzoesav-izopropilészter.

2-ciano-5-[3,6-dihidro-3-metil-4-trifluor-metil-2,6-dioxo-1(2H)-pirimidinil]-benzoesav-izopropilészter és

2-ciano-4-fluor-5-[3,6-dihidro-3,4-dimetil-2,6-dioxo-l(2H)-pirimidinil]-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-4-fluor-5-[1,4,5,6,7,8-hexahidro-l-metil-2,4-dioxo-3(2H) -kinazolinil]-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-5- [ 1, 4 ., 5,6,7,8-hexahidro-l-metil-2,4-dioxo-3 (2H) — -kinazolinil]-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-4-fluor-5- (1,2,4,5,6,7-hexahidro-l-metil-2,4-dioxo-3H-ciklopenta[d]pirimidin-3-il)-benzoesav-izopropilészter,

«.

2-ciano-5-[3,6-dihidrο-3-metil-4-trifluor-metil-2,6-dioxo-1 (2H)-pirimidinil]-4-fluor-benzoesav-izopropilészter.

2-ciano-5-[3,6-dihidro-3-metil-4-trifluor-metil-2,6-dioxo-1 (2H)-pirimidinil]-benzoesav-izopropilészter és

2-ciano-4-fluor-5-[3,6-dihidro-3,4-dimetil-2,6-dioxo-l(2H) -pirimidinil]-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-4-fluor-5-[1,4,5,6,7,8-hexahidro-1-metil-2,4-dioxo-3(2H)-kinazolinil]-benzoesav-izopropilészter,

2-ciano-5-[1,4,5,6,7,8-hexahidro-l-metil-2,4-dioxo-3(2H)-kinazolinil]-benzoesav-izopropilészter,

2- ciano-5-(1,2,4,5,6.7-hexahldro-l-metil-2,4-dioxo-3H-ciklopenta[d]pirimidin-3-il)-benzoesav-izopropilészter,

2. 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek, ahol R^ 1-4 szénatomos alkilcsoportot jelent.

3. 1. vagy 2. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek, ahol R₂ 1-6 szénatomos alkil-, 2-6 szénatomos alkoxi-alkil-, 3-4 szénatomos alkenil- vagy 3-4 szénatomos alkinilcsoport.

4 · · 4 kezelünk, és kívánt esetben egy így nyert (I) általános képletű vegyületet - ahol és/vagy R₂ hidrogénatomot jelent - sóvá alakítunk. *

4·«·

99 ·* ·· • · · · · *

4. 1-3. igénypontok bármelyike szerinti (I) általános képletű vegyületek, ahol Rg hidrogénatom vagy fluoratom.

4 vegyületek megfelelő enoléterei, valamint az R^ és/vagy

R₂ csoport helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek sói.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti (I) általános képletű vegyületek, ahol R₄ hidrogénatom vagy fluoratom és R₅

6. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek közül az alábbiak:

7. Gyomirtószer azzal jellemezve, hogy hatóanyagként le- galább egy (I) általános képletű vegyületet - mely képletben hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport, 3-4 szénatomos alkenil-, 3-4 szénatomos alkinil-, 2-6 szénatomos alkoxi-alkilvagy 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoport,

R₂ hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, 2-6 szénatomos alkoxialkilcsoport, 4-7 szénatomos cikloalkenil-(1-4 szénatomos)alkilcsoport, mely adott esetben a gyűrűben 1-3 szénatomos alkilcsoportokkal 1-3-szorosan szubsztituált, 3-4 szénatomos

8. A 7. igénypont szerinti gyomirtószer azzal jellemezve, hogy hatóanyagként az alábbi vegyületek közül legalább egyet tartalmaz formálási segédanyagokkal együtt:

• · ···· ·· ·· * vagy 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoportot jelent, egy (I') általános képletü uracil-származékot - ahol Rg, Rg, R^ és Rg az előzőekben megaodtt jelentésű - egy megfelelő 1-4 szénatomos * alkilcsoportot, 3-4 szénatomos alkenil-, 3-4 szénatomos alkinll-, 2-6 szénatomos alkoxi-alkil- vagy 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoportot tartalmazó alkilezőszerrel alkiiezünk, vagy

d) bármely (I) általános képletü vegyület és enolétere előállítására egy (IV) általános képletü uracil-származékot ahol Hal^ halogénatom, előnyösen klór- vagy brómatom és R^, R2, Rg, R^ és Rg az előzőekben megadott jelentésű - vagy a megfelelő enolétert egy fémcianlddal kezeljük, vagy

e) olyan (I) általános képletü vegyületek és enolétereik előállítására, ahol R₂ hidrogénatom és Rg 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoporttól eltérő jelentésű egy (I'') általános képletü benzoesavésztert - ahol R_1? R₂’, Rg, R₄ és Rg ' az előzőekben megadott jelentésű - a megfelelő benzoesavvá hidrolizálunk, vagy

f) olyan (I) általános képletü vegyületek és megfelelő enolétereik előállítására, melyekben R^ és Rg hidrogénatomtól egyaránt és Rg 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoporttól eltérő jelentésű, egy (1''') általános képletü benzoesavat - ahol R₁'' 1-4 szénatomos alkilcsoportot, 3-4 szénatomos alkenil-, 3-4 szénatomos alkiníl-, 2-6 szénatomos alkoxi-alkil- vagy 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoportot jelent és Rg, R₄ és Rg' az előzőekben megadott jelentésű - vagy a megfelelő enolétert ahol a benzoesav vagy enolétere egy reakcióképes származék • · alakjában fordulhat elő - egy (V) általános képletű hidroxivegyülettel - ahol R₂' az előzőekben megadott jelentésű - 'vagy valamely reakcióképes származékával észterezzük, vagy *

g) olyan (I) általános képletű vegyületek és megfelelő enoléterük előállítására, ahol R^ és R₂ hidrogénatomtól egyaránt eltérő jelentésű egy (I¹''') általános képletű benzoesavésztert - ahol R^'', R^, R^ és R^ az előzőekben megadott jelentésű és ^R ₂'' 1-6 szénatomos alkil-, 3-4 szénatomos alkenil-, 3-4 szénatomos alkinil- vagy 2-6 szénatomos alkoxi-alkí1csoportot jelent - vagy a megfelelő enolétert egy előzőekben megadott (V) általános képletű hidroxi-vegyülettel átészterezzük; az (V) általános képletű reagens magasabb forrpontú, mint az R₂'ΌΗ általános képletű alkanol, alkenol illetve alkinol, vagy

h) olyan (I) általános képletű vegyületek és megfelelő enoléterük előállítására, ahol R₄ klór-, bróm- vagy jódatomot jelent, egy (1''''') általános képletű uracil-származékot ahol R^, R₂, R₃ és R₅ az előzőekben megadott jelentésű - vagy a megfelelő enolétert klórozzuk, brómozzuk illetve jódozzuk, vagy

i) az (I) általános képletű vegyületek enolétereinek előállítására egy (VI) általános képletű uracil-származékot ahol R₂, R₃, és R₅ az előzőekben megadott jelentésű és Hal₂klór- vagy brómatomot jelent - egy Rj’OH általános képletű alkanollal, alkenollal illetve alkinollal szerves bázis jelenlétében vagy a megfelelő, (VII) általános képletű alkoholáttal, alkenoláttal illetve alkinoláttal - ahol ' az előzőekben megadott jelentésű és M⁺ egy fémion egyenértéknyi mennyisége

9. Eljárás az (I) általános képletű vegyületek - mely képletben

R₁ hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport, 3-4 szénatomos alkenil-, 3-4 szénatomos alkinil-, 2-6 szénatomos alkoxi-alkilvagy 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoport,

R₂ hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil-, 2-6 szénatomos alkoxi51 alkilcsoport, 4-7 szénatomos cikloalkenil-(1-4 szénatomos)alkilcsoport, mely adott esetben a gyűrűben 1-3 szénatomos, alkilcsoportokkal 1-3-szorosan szubsztituált, 3-4 szénatomos « alkenilcsoport, 4-7 szénatomos cikloalkenil-(3-5 szénatomos)alkenilcsoport, mely adott esetben a gyűrűben 1-3 szénatomos alkilcsoportokkal 1-3-szorosan szubsztituált, aril-(3-5 széna tomos)-alkenilcsoport, 3-4 szénatomos alkinilcsoport, 4-7 szénatomos cikloalkenil-(3-5 szénatomos)-alkinilcsoport, mely adott esetben a gyűrűben 1-3 szénatomos alkilcsoportokkal 1-3szorosan szubsztituált vagy aril-(3-5 szénatomos)-alkinilcso port,

Rg hidrogénatom vagy halogénatom,

R₄ hidrogénatom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport és

Rg 1-4 szénatomos alkil- vagy 1-4 szénatomos halogénalkilcsoport, vagy

R₄ és Rg együtt alkot egy tri- vagy tetrametiléncsoportot, azzal a megkötéssel, hogy amennyiben 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoportot jelent, Rf 1-4 szénatomos halogénalkilcsoporttól és Rg hidrogénatomtól eltérő jelentésű és Rf helyén hidrogénatomtól vagy 1-4 szénatomos halogénalkilcsoporttól eltérő jelentésű csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek megfelelő enoléterei, valamint Rf és/vagy Rg helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállítására, azzal jellemezve, hogy

a) olyan (I) általános képletű vegyületek valamint kívánt esetben fémsóik előállítására, ahol Rf hidrogénatom és

R₂ hidrogénatomtól és R₄ klór-, bróm- vagy jódatomtól eltérő jelentésű egy (II) általános képletű vegyületet - ahol Rg 'és R₅az előzőekben megadott jelentésű, R₂'jelentése az R₂ csoportnál megadott kivéve a hidrogénatomot, R₄' hidrogénatom, fluoratom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy R,- csoporttal együtt egy tri- vagy tetrametiléncsoportot alkot és R_& rövidszénláncú alkil- előnyösén 1-4 szénatomos alkilcsoport - bázikus körülmények között gyűrüzárunk és kívánt esetben egy esetlegesen fémsó alakban nyert uracil-származékot savval kezelve a megfelelő sav-formává alakítunk (R₄_hidrogénatom), vagy

b) olyan (I) általános képletű vegyületek, valamint kívánt esetben fémsóik előállítására, ahol R^ hidrogénatom és R₂ hidrogénatomtól, R₄ klór-, bróm- vagy jódatomtól és R₅ 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoporttól eltérő jelentésű, egy (III) általános képletű vegyületet - ahol R₂' és R^ az előzőekben megadott jelentésű, R₄' hidrogénatom, fluoratom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy R,_ ’ csoporttal együtt egy trivagy tetrametiléncsoportot alkot, R₅' 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy R₄' csoporttal együtt egy tri- vagy tetrametiléncsoportot alkot és R^ rövidszénláncú alkilcsoport, előnyösen 1-4 szénatomos alkilcsoport - bázikus körülmények között gyürűzárunk és kívánt esetben egy esetlegesen fémsó alakban nyert (I) általános képletű uracil-származékot savval kezelve a megfelelő savas formává (R^hidrogénatom) alakítjunk, vagy

c) olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, melyekben R^ 1-4 szénatomos alkilcsoport, 3-4 szénatomos alkenil-, 3-4 szénatomos alkinil-, 2-6 szénatomos alkoxi-alkil-

- 49 alkenilcsoport, 4-7 szénatomos cikloalkenil-(3-5 szénatomos)alkenilcsoport, mely adott esetben a gyűrűben 1-3 szénatomos alkilcsoportokkal 1-3-szorosan szubsztituált, aril-(3-5 szén^tomos)-alkenilcsoport, 3-4 szénatomos alkinilcsoport, 4-7 szénatomos cikloalkenil-(3-5 szénatomos)-alkinilcsoport, mely adott esetben a gyűrűben 1-3 szénatomos alkilcsoportokkal 1-3szorosan szubsztituált vagy aril-(3-5 szénatomos)-alkinilcsoport , hidrogénatom vagy halogénatom,

R₄ hidrogénatom, halogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport és

R₅ 1-4 szénatomos alkil- vagy 1-4 szénatomos halogénalkilcsoport, vagy

R4 és R₅ együtt alkot egy tri- vagy tetrametiléncsoportot, azzal a megkötéssel, hogy amennyiben R₅ 1-4 szénatomos halogén-alkilcsoportot jelent, R^ 1-4 szénatomos halogénalkilcsoporttól és R₂ hidrogénatomtól eltérő jelentésű vagy helyén hidrogénatomtól vagy 1-4 szénatomos halogénalkilcsoporttól eltérő jelentésű csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyület egy enoléterét, vagy R^ és/vagy R₂ helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek egy sóját tartalmazza formálási segédanyagokkal együtt.

9 ·· · · • » · · · ···· ·· ··

10. Eljárás gyomnövények irtására azzal jellemezve, hogy a gyomnövényekkel szemben védendő objektumokat és/vagy a gyomnövényeket egy' 1-6. igénypontok bármelyike szerinti (I) általános képletű vegyület hatásos menyiségével illetve egy 7. vagy 8. igénypont szerinti szerrel kezeljük.

11. Egy 1-6. igénypontok szerinti (I) általános képletű vegyület illetve egy 7. vagy 8. igénypont szerinti szer gyomirtásra történő felhasználása.