HUT57446A

HUT57446A - Method for measuring radioactivity of metallic articles of articles containing cement

Info

Publication number: HUT57446A
Application number: HU903083A
Authority: HU
Inventors: Jozef Hanulik
Original assignee: Recytec Sa
Priority date: 1989-06-30
Filing date: 1990-05-18
Publication date: 1991-11-28
Also published as: EP0406158A2; EP0406158A3; JPH0339681A; CS320490A2; KR910003402A; DD296370A5; US5128266A; CH678767A5; BG92350A; CA2019523A1; FI902644A0; HU903083D0; RU2029402C1

Description

A találmány tárgya eljárás fémes, vagy cementtartalmu tárgyal radioaktivitásának mérésére, amely lehetővé teszi tetszőleges alakú tárgyak mérését.

Ismeretes, hogy azokat a fémes, vagy cementtartalmu tárgyakat, melyeket radioaktivitás szempontjából ellenőrzött zónákban, például atomerőmüvekben, nukleáris kutatólaboratóriumokban, vagy balesetek, katasztrófák után fertőzött területeken, találnak, ezen zónákból való eltávolításuk előtt radioaktív sugárzásaktivitásuk szempontjából mérésnek kell alávetni. Az erre vonatkozó, államilag megállapított ismert mérési előírások egyéb más kritériumok mellett, megkövetelnek például egy sik, minimális mérésfelületet, melynek nem szabad 100 cm -nél kisebbnek lennie. Emellett nem elegendő a'mérést a tárgy egy helyén elvégezni, hanem ennek az egész felületen meg kell történnie. Ezért az ismert, alkalmazott mérőszondák nagysága legalább 10 x 10 cm, vagy 10 x 20 cm. Az adott szondafelületen a mérési idő általában 5 - 15 s között van. Mindéi mérési szakaszt a tárgyon megjelölnek és beszámoznak és a méréseket jegyzőkönyvben rögzítik. Az ismert eljárással történő o

mérésnél például 1 m felület kimérése céljából legalább két ember kb. 15 - 20 percnyi munkájára van szükség.

További gondot jelent az is, hogy sok tárgynak a felülete nemcsak sikfelületekből áll, hanem különböző bonyolult alakzatokat is tartalmaz, igy például bútorok, különböző át mérőjü csövek, készülékek, kapcsolószekrények, melyek az érvényben lévő mérési előírások szerint egyáltalán nem mérhetők. Ily./en tárgyakat ezért,függetlenül azok sugár zásaktivitásától, a gyakorlatban nukleárisan fertőzöttnek tekintenek és ennek megfelelően végzik el azok szennyezett ségmentesitését. Dekontaminálást követően, függetlenül a szennyezettség fokától, ezeket a tárgyakat amúgy is el kell távolítani, hiszen a dekontaminálás után is a geometria továbbra sem megfelelő a méréshez és igy a dekontaminálás teljesen értelmetlen. Ismeretes ugyanis, hogy minden olyan tárgyat, melyet a technika állása szerinti eljárással mérni lehet és a tárgy felületspecifikus, megengedett határ feletti szennyezettséggel rendelkezik, dekontaminálnak. A dek ontaminálás például ismert elektrokémiai el járással történik, melynél a tárgyakat foszforsav-fürdőbe helyezik és elektrolitikus Jutón kb. 10 ^um-től néhány 100 /um-ig leoldanak. Ezt követően az ismert mérést megismétlik és ha a tárgyak a megengedett határérték alatti radioaktivitást mutatnak, akkor hulladékként újra felhasználható. A visszamaradó elektrolit szennyezetté válik és annak megfelelő biztonságos eltávolításáról gondoskodni kell, illetve azt igen jelentős költséggel esetleg regenerálni is lehet.

Az ismert mérésekre vonatkozó feltételeket a különböző államok igen eltérően szabályozzák. Svájcban az atomerőmüveknél a Nukleáris Telepek Biztonsági Főosztálya, orvosi területen pedig az Egészségügyi Szövetségi Hivatal az illetékes. Radioaktív anyagok hasznosításához három külön-

böző mérést végeznek, amelyekre vonatkozóan Svájcban a következő határértékek érvényesek:

a) ^.-sugárzók felületi szennyezettsége egyéb nuklidok

b) β-.γ-s ugárzók fajlagos aktivitása (/.-sugárzók fajlagos aktivitása

c) Dózisteljesitmény (nettó) atomerőmüvek területén egyéb területen < 3,7.10⁵ Bq/cm² < 3,7.10⁶ Bq/cm² < 7,4.10² Bq/g < 0,37 Bq/g < 10 /uR/h < 50 /jR/h

További kikötés ezen túlmenően az, hogy kedvezőtlen körülmények között sem kaphatnak,a meglévő biztonsági feltételek mellett, a kiszolgáló személyek meg nem engedett besugárzást ·

Radioaktív anyagok további hasznositási feltételei az

NSZK-ban ezzel szemben az alábbiak:

a) Hulladékokra:

<^a megengedett határérték 10“⁴-szerese granronként (például Co-60 esetén: 3,7 Bq/g)

b) Hulladékokra és újraértékesíthető maradékanyagokra:

0,37 Bq/cm² egyéb radioaktív anyagra - ,y-sugárzók) 0,037 Bq/cm²<Z--sugárzók esetén

c) Hulladékokra és újraértékesíthető maradékanyagokra:

<—5 a megengedett határérték 10 -szerese grammonként (vonstkozó rendelet 28 f-a szerint).

- 5 A találmány célja fémes, vagy camenttartalmu tárgyak radioaktivitásának mérésre olyan eljárás kidolgozása, amely az ismert megoldásokhoz képest kevésbé időigényes, tetszőleges alakú tárgyak mérését teszi lehetővé, csökkenti a radioaktivitástól mentesítendő tárgyak mennyiségét.megkönnyíti az ujrafelhasználhatóságot.

Az 1. ábra az ismert mérési eljárás vázlatos folyamatábráját szemlélteti. A szennyezett tárgyakat 1 lépés során összegyűjtjük. 2 lépésben eldöntjük, hogy a szennyezett tárgyiak rendelkeznek-e az előirt méréshez szükséges geometriával, vagy sem. Az ismert mérésre nem alkalmas geometria esetén - 3 lépés - ezek a tárgyak megfelelő körülmények között eltávolításra kerülnek, hiszen ezek szennyezettségi foka biztonsággal nem állapítható meg. A 4 lépésben a korábbiakban már ismertetett módon az erre megfelelő geometriáju felületen mérés történik. Minden olyan tárgy, amelynek radioaktivitása megengedett határérték alatt van, az tovább felhasználható hulladéknak minősül és nem korlátozott újrafelhasználásra továbbításra kerül - 5 lépés-. A megengedett határérték feletti radioaktivitást mutató tárgyak dekontaminálása történik a 6 lépésben, ahol például foszforsavas elektrolitikus fürdőbe kerülnek, ahol elektrolitikus dekontaminálás történik. A dekontaminálás . után a tárgyakat újból megmérik - 7 lépés-. Az újabb mérést követően a megengedett határérték alatti aktivitással rendel6 -

kező tárgyak újrafelhasználáshoz kerülnek továbbításra, míg továbbra is a megengedett határérték feletti radioaktivitást mutató tárgyak pedig önmagában ismert módon, megfelelő körülmények között eltávolításra kerülnek. Az elektrolit az ismert eljárás során radioaktívvá válik, igy azt a továbbiakban - 8 lépés - vagy az arra megfelelő körülmények között eltávolítják (3 lépés), vagy szükség esetén regenerálást követően - 9 lépés - újra felhasználják az elektrolitikus dekontaminálásnál.

Ezen ismert mérési eljárás során fém-tonnánként legalább 10 - 100 m felület mérésbe van szükség.A jelentős mérendő felület viszonylag sok mérőeszköz felhasználását igényli, a mérési idő igen hosszú és számos, különbözőképpen kialakított, ismert mérőszondát kell üzemeltetni.

A dekontaminálástól a hasznosításig jelentkező költségeket tekintve az egyes szükséges tevékenységekre a következő, százalékban megadott költségkihatások esnek:

A) Anyagjellemzés költségei: 5 - 15%

Idetartozik a megfelelő dokumentáció elkészítése, az anyagok minőségének meghatározása, szennyezettségi fokának megállapítása.

B) Szétszerelési, szétbontási költségek: 10 - 20%, amely egyes esetekben jelentősen magasabb értékű is lehet.

C) Dekontaminálás költségei: 10 - 40%

Ezeken a költségeken a szükséges vegyszerek, dekontamináló berendezések, energiafelhasználás költségei és a megfelelő személyi költségek értendők,

D) Mérések költségei: 10 - 50%

I

Ezek a költségek főleg a személyi költségekből, a mérőműszerek és mérőszondák ráfordításaiból tevődnek össze.

E) Hasznosítás költségei: 5 - 15%

Ez mindenekelőtt adminisztrációs ráfordításokét tartalmaz, jelentések készítése, űrlapok kiállítása,

F) Eltávolítás költségei, beleértve a közbenső és végső tárolását a szekunder hulladékoknak: 5 - 500%

Ezek a költségek az eltávolitandó anyag aktivitásának a függvényei és igen nagy ingadozást mutatnak.

Kísérleteket végeztünk arra vonatkozóan, hogyan lehet a találmány szerinti célnak megfelelő eljárást létrehozni, amelynél a kitűzött célokon túlmenően a ráfordítás költségei ,elsősorban a C) - F) pontokban leirt költségek, jelentősen csökkenthetők.

Felismertük, hogy az eddig ismert eljárásokhoz képest úgy célszerű eljárni, hogy a fémes, vagy cementtartalmu tárgyak radioaktív szennyezettségét először egy durva, ponton· kénti méréssel globálisan előnyös meghatározni. Ezen durva mérés során ugyanis információ nyerhető arról, hogy olyan mértékü-e a szennyezettség, hogy az megfelelő dekontaminálás után lehetővé teszi-e a vizsgált tárgy hasznos hulladékként történő újrafelhasználását. Ezen durva mérés során célszerű a felületi szennyeződést és a fajlagos aktivitást is meghatározni.

Felismertük továbbá, hogy a radioaktív tárgyak biztonságos újrafelhasználásához olyan mérésre van szükség, amely függetleníti azok aktivitásának mérését a tárgy alakjától. Kísérleteket végeztünk és rájöttünk arra, hogy ha a fémes, vagy cementtartalmu tárgyakat fluorobórsa^fürdőbe helyezzük és azokat feloldjuk, akkor az önmagában ismert módon történő aktivitásmérés függetleníthető a tárgy alakjától. Ilymódon igen egyszerűen meghatározható azon tárgyak köre, amelyekben lévő hasznos anyagok korlátozás nélkül hasznos hulladékként újból felhasználhatók.

A találmány tárgya eljárás fémes, vagy cementtartalmu tárgyak radioaktivitásának mérésre. Az eljárás lényege az, hogy először radioaktív szennyezettségnek durva, pontonkénti mérését végezzük el és megállapítjuk, hogy a vizsgált tárgy megengedett határértéktartományba, vagy az alá eső aktivitásértékkel rendelkezik-e. A megengedett határértéktartományba , vagy az alá eső aktflásértékü tárgyakat fluorobórsav-fürdőbe helyezzük és feloldással átalakítjuk. Az átalakítás után önmagában ismert módon aktivitást mérünk és engedélyezett aktivitás-határérték alatti mért aktivitás értékkel rendelkező feloldott any^agokat hasznos anyagként újra felhasználjuk.

Az eljárás célszerű megoldása esetén a pontonkénti mérések alapján a megengedett határérték-tartománynál magasabb aktivitásértékü tárgyakat a fluorobórsav-fürdőbe helyezés előtt felületen szennyezésmentesitjük.

Az eljárás további célszerű megoldásánál a fluorobórsavfürdőben feloldott tárgyak oldatát keveréssel homogenizáljuk. Előnyös például az eljárásnak az a foganatositási módja, amikor a fluorobórsav-fürdőben oldat formájában rendelkezésre álló anyagokat egy tartályba szivattyúzzuk át, miközben az oldatot sugárzásintenzitást meghatározó ismert detektor előtt vezetjük el.

Előnyös lehet az a megoldás is, amelynek során a fluorobórsav-fürdőben feloldott anyagokat kémiailag átalakítjuk és az átalakított anyagok aktivitását mérjük. A kémiai átalakítás történhet például kicsapással.

Igen előnyös az eljárásnak azon foganatositási módja, amelynek során a fluorobórsav-fürdőben oldott anyagokat a fürdőben elektrokémiai utón kiválasztjuk és a kiválasztott anyagok aktivitását mérjük. A szennyezett tárgyakat a fluorobórsav-fürdőben anódhoz csatlakoztatjuk és az anyagok kiválasztását katódlemaz/ek/en végezzük, mely katódlemez/ek/ adott, mérhető geometrával rendelkeznek.

Az eljáráshoz a fluorobórsavat nyomóviz-reaktorból származó szenny-Ozett bórsavból,fluorhidrogén hozzáadását követően_rvákuumdesztillálással nyerjük. Az oldáshoz alkalmazott fluorobórsavat egyidejűleg dekontaminálószerként is felhasználjuk. A szennyezett fluorobórsa.vat kicsapószer hozzáadásával regeneráljuk, a kicsapódott és leülepedett iszapot a radioaktív anyagokkal együtt cement és/vagy bitumen segítségével dekontaminálás érdekében megkeményitjük. Kicsapószerként előnyösen Ca -ionokat, szilikátoldatokat, oxálsavat, szulfidokat alkalmazunk.

A találmány szerinti eljárás lehetséges, példaként megoldását - a korábban az ismert eljárást leiró 1. ábra mellett a mellékelt rajzok alapján ismertetjük részletesen, ahol

- a 2. ábra a találmány szerinti eljárás fol^natábráját,

- a 3. ábra az elektrokémiai kiválasztás vázlatos bemutatását ,

- a 4. ábra az eljárás egy célszerű foganatositási módját ábrázolja.

A 2. ábrán látható folyamatábra a találmány szerinti eljárás egyes lépéseit szemlélteti. A szennyezett tárgyakat lépés során összegyűjtjük. 11 lépésben végezzük el a sugárzásintenzitás durva, pontonkénti mérését, A felületi szennyezettséget például sík, kontakt mérőszondával (Kontamet) mérjük. Fajlagos aktivitás meghatározásához pedig fúrási mintákat veszünk, melyek az anyagban lévő radioaktivitás mértékéről szolgáltatnak felvilágosítással. A fajlagos aktivitás alapján következtetni lehet arra, hogy a szenynyezett tárgy várhatóan sikeresen dekontaminálható-e, vagy sem. Ezen 11 lépésben megengedett határérték-tartománnyal ( határértékkel) hasonlítjuk össze a durva, pontonkénti mérés eredményét, amely megengedett határérték Svájcban például 7,4.10² Bq/g.

A találmány szerinti eljárás alapján mindazok a tárgyak, amelyek radioaktív szennyezettsége a durva, pontonkénti mérés alapján a negengsdett határérték-tartományba, vagy az alá eső aktivitásértékkel rendelkeznek,fluorobórsav-fürdőbe - HBF^ - kerülnek, ahol feloldjuk azokat. Az ábrán vázlatosan utalunk arra, hogy a fluorobórsavat például nyomóvizreaktorból származó szennyezett bórsavból - H^BO^ - fluor hidrogén - HF - hozzáadását ssal nyerjük. A 12 lépést követően a 13 lépés során önmagában ismert módon aktivitást mérünk és megállapitjuk, hogy a feloldott anyagok aktivitásértéke az engedélyezett aktivitás-határérték alatt van-e. Ennek teljesülése esetén 14 lépésben az

/.

anyagokat hasznos anyagként korlátozás nélkül újra felhasználjuk .

Mindazok a tárgyak, amelyek radioaktív szennyezettsége a lépés szerinti durva, pontonkénti mérés alapján meghaladják a megengedett határérték-tartományt, 17 lépésben felületi szennyezettségmentesitésnek vetjük alá. Ez a felületi szennyezettségmentesités szintén célszerűen fluorobórsavval történik. A 12, 17 lépésben szennyeződő fluorobórsav regenerálás - 15 lépés - után ismét felhasználható. Ez a regenerálás történhet például megfelelő kicsapószer hozzáadásával. A 15 lépés során, valamint a 13 lépésben keletkező radioaktív üledéket megfelelő kezelésnek vetjük alá 16 lépés -. Ezen kezelés során például cement és/vagy bitumen hozzáadásával megfelelő dekontaminálás érdekében megkeményitjük.

Fémes tárgyak esetén a·találmány szerinti eljárás során a fluorobórsav-fürdőt egyidejűleg elektrolitikus fürdőként is felhasználjuk. Az eljárás ezen célszerű foganatositási módjának vázlatát ismerteti a 3. ábra. A szennyezett, fémes tárgyakat közvetlenül, vagy közvetve anód^hoz csatlakoztatjuk. A közvetett csatlakoztatást végezhetjük például olymódon, hogy a fémes, szennyezett tárgyakat grafitaljzattal ellátott kosárba helyezzük és a kosarat csatlakoztatjuk az anódhoz. Elektrolitként előnyösen 10 - 20%-os fluorobórsavat alkal/ mázunk. Az elektrolitba a fürdő másik oldalán katódlemez/eke/t merítünk és az anód, katód között 2 - 4 V feszültségen például 10 - 50 mA/cm áramsürüséget biztosítunk. A fémeknek a fluorobórsavban extrém magas az oldékonysága, igy a fémtárgyak teljes mértékben feloldódnak. A radioaktív anyagok, mint például Csj Pút Sr-izotópok, ionok alakjában gyakorlatilag teljesen oldatban maradnak. Csak a Co-60 izotóp rakódik le a többi fémmel együtt a katódra és ilymódon járulékos dekontaminálás is történik. A lemezéke/t a lerakódott fémmel együtt a katódról eltávolítjuk és ezt követően önmagában ismert módon mérjük az aktivitást. A találmányunk szerinti eljárás ezen célszerű megoldása alapján a lemez/ek/en kiválasztott fém könnyen mérhető geometriáju, igy nem igényel különlegesen kiképzett mérőszondákat.

Az elektrolitként alkalmazott fluorobórsav az eljárásnál nem használódik el, az ismételten felhasználható. A használt fluorobórsav ugyanis - ha radioaktivjterhelése már magas kicsapószer hozzáadásával regenerálható. Kicsapószerként előnyösen Ca -ionokat, szilikátoldatokat, oxálsavat, szulfidokat alkalmazunk. A keletkező csapadék a fürdő alján leülepedik és innen eltávolítható. A radioaktivitással rendelkező üledéket ezt követően a 16 lépés szerint, a már ismerteit módon kezeljük.

« · *

- 14 A 4. ábra a találmány szerinti eljárás egy további célszerű foganatositási módját szemlélteti vázlatosan. Az eljárásunk értelmében fluorobórsav-fürdőben feloldott tárgyak oldatát keveréssel homogenizáljuk. Az oldat aktivitása meghatározható olymódon, hogy az oldatból mintát veszünk és ezen minta aktivitását mérjük. Ennél azonban előnyösebb a 4. ábra szerinti megoldás, ahol a fluorobórsav-fürdőben oldat alakjában rendelkezésre álló anyagokat egyytartályba szivattyúzzuk át, miközben az oldatot sugárzásintenzitást meghatározó, ismert D detektor előtt vezetjük el.

A találmány szerinti eljárást összehasonlítva az ismert megoldás szerintivel, megoldásunk előnyei igen szembetűnőek. A technika állását reprezentáló ismert mérési eljárás szerint o ugyanis kb. 1 tonna anyag esetén 10 - 100 m , részben nehezen mérhető felületen kell aktivitást mérni, mig eljárásunknál ugyanennyi mennyiség esetén csak kb. 2 - 5 m , egyszerűen mérhető felületet kell megmérni abban az esetben, ha a fémeket elektrolitikus utón az oldatból kivonjuk és ezeket a katódlemez/ek/en kiválasztjuk. Ha a 4. ábráRf^megfelelően tisztán kémiai oldást végzünk, akkor már egy reprezentatív oldatmint méfése is elegendő lehet, de az egész oldatnak a D detektor előtt történő elvezetése is igen egyszerű módon elvégezhető.

/·

A találmány szerinti eljárás révén jelentős mértékben lecsökkenthető az eljárás során felhasznált segédanyagok mennyisége, ilymódon a keletkező szekunder hulladék menynyisége is csökken. Megoldásunk felhasználásával a mérésre fordított idő lényegesen csökken, a szennyezett tárgyak szétszerelésére, szétbontására nincs szükség,mivel azokat nem kell mérhető geometriájuvá alakítani. A találmány szerinti eljárás felhasználásával az ismert megoldásokkal szem ben jelentős költségmegtakarítás érhető el.

Tájékoztatásul mellékelten táblázatos formában megadjuk a találmány szerinti eljárás Co-60 izotópra vonatkozó példaként! adatait, amelyek között a szilárd anyagokban lévő aktivitásértékeket, ezek aktivitását oldatban, valamint a megfelelő dóziste1jesitményeket tüntetjük fel. A táblázatos formában kettősvonallal választjuk el azokat az értékeket a többi értétóctől, amelyekre, ilyen mérhető értékekkel rendelkező anyagokra, azok újrafelhasználására, a jelenleg érvényes rendeletek Svájcban lehetőséget biztosítanak.

* ·

- 16 Szilárd fém

20-200 g/ 1 oldgt-

pl.: Fe, Ni, Cu aktivitás/g	bán lévő aktiv szilárd anyag mennyisége aktivitás/liter	Dózisteljesítmény R/h
3,7.10’² Bq/g	7,4.1ο”¹ - 7,4 Bq/1	kb. 1 ytiR/h
3,7.10”¹ Bq/g	7,4 - 7,4.10¹ Bq/1	kb. 10 /jR/h
3,7 Bq/g	7,4.10^^7,4.10² Bq/1	kb. 100 /jR/h
3,7.10¹ Bq/g	7,4.10² - 7,4.10³ Bq/1
3,7.10² Bq/g	7,4.10³ - 7,4.10⁴ Bq/1 A Ex
7,4.10^Z Bq/g	7,4.10 - 7,4.10 Bq/1
3,7.10³ Bq/g	7,4.10⁵ - 7,4.10⁶ Bq/1	kb. 2 mR/h

m távolságból

A közölt adatok esetén minden esetben 1 liter oldatban lévő só mennyisége 60 - 600 g.

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Eljárás fémes, vagy csmenttartalmu tárgyak radioaktivitásának mérésére, azzal jellemezve, hogy először radioaktív szennyezettségnek durva, pontonkénti mérését végezzük el és megállapítjuk, hogy a vizsgált tárgy megengedett határérték-tartományba, vagy az alá eső aktivitásértékkel rendelkezik-e, a megengedett határérték-tartományba, vagy az alá eső aktivitásértékü tárgyakat ezt követően fluorobórsav-fűrdőbe helyezzük és feloldással átalakítjuk, az átalakítás után önmagában ismert módon mérjük az aktivitást és engedélyezett aktivitás-határérték alatti mért aktivitásértékkel rendelkező feloldott anyagokat hasznos anyagként újra felhasználjuk.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a pontonkénti mérés alapján a megengedett határérték-tartománynál magasabb aktivitásértékü tárgyakat a fluorobórsav-fürdőbe helyezés előtt felületen szennyezésmentesitjük·
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jelleme z v e, hogy a fluorobórsav-fürdőben feloldott tárgyak oldatát aktivitásmérés előtt homogenizáljuk.

*
4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fluorobórsav-fürdőben oldat formájában rendelkezés re álló anyagokat tartályba /T/ szivatytyuzzuk át, miközben az oldatot sugárzásintenzitást meghatározó ismert detektor /0/ előtt vezetjük el.
5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fluorobórsav-fürdőben feloldott anyagokat kémiailag átalakítjuk és az átalakított anyagok aktivitását mérjük.
6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kémiai átalakítást kicsapással végezzük ·
7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fluorobórsav-fürdőben oldott anyagokat a fürdőben elektrokémiai utón kiválasztjuk és a kiválasz tott anyagok aktivitását mérjük.
8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szennyezett tárgyakat a fluorobórsavfürdőben közvetlenül, vagy közvetve anódhoz csatlakoztatjuk és az anyagok kiválasztását katódlemez/ek/en végezzük, mely katódlemez/ek/ adott, mérhető geometriával rendelkeznek.
9. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fluorobórsavat nyomóviz-reaktorból származó szennyezett bórsavból, fluorhidrogén hozzáadását követően, desztillálással nyerjük.
10. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az oldáshoz alkalmazott fluorobórsavat egyidejűleg a szennyezésmentesités során dekontaminálószerként is felhasználjuk.
11. A 10. igénypont szerinti eljárás, az zal je 1 1 em e z v e, hogy a szennyezett fluorobórsavat kicsapószer hozzáadásával regeneráljuk, a kicsapódott és leülepedett iszapot, radioaktív anyagokkal együtt cement és/vagy bitumen hozzáadásával megkeményitjük.
12. A 11, igénypont szerinti eljárás, azzal jelle-

2 + m e z v e, hogy kicsapószerként előnyösen Ca -ionokat, szilikátoldatokat, oxálsavat, szulfidokat alkalmazunk.