HUP0300744A2 - Perfluoralkil-tartalmú komplexek cukorrészekkel, eljárás az elżállításukra és alkalmazásuk - Google Patents

Abstract

A találmány tárgyát (I) általános képletű, cukorrészeket hordozó,perfluoralkil-tartalmú fémkomplexek, az előállításukra szolgálóeljárás, valamint intravénás limfográfiára, tumordiagnosztikára ésinfarktus- és nekrózis leképezésére történő alkalmazásuk képezi. Az(I) általános képletben R jelentése 1-OH- vagy 1-SH-helyzetenkeresztül kapcsolódó mono- vagy oligoszacharid-maradék, Rf jelentéseegy perfluorozott szénlánc, K jelentése egy fémkomplex, G jelentéseegy legalább háromszorosan funkcionalizált csoport, Y és Zkapcsolócsoportokat jelentenek, m és 1 jelentése 1 vagy 2 és pjelentése 1-4. Ó

Description

76.204/ZSO

. '*· «Λ

H-1062 Buda,7*^h ' ' ^oda

Telefon ₄y V ^sV^útU3, ^ibW’ 461-1099

Perfluoralkil-tartalmú komplexek cukorrészekkel, eljárás az előállításukra és alkalmazásuk

A találmány tárgyát az igénypontokban megadottak szerint az (I) általános képletű, cukorrészeket hordozó perfluoralkil tartalmú fémkomplexek, az előállításukra szolgáló eljárás, valamint NMR- és röntgen-diagnosztikában, radiodiagnosztikában és radioterápiában, MRT-limfográfiában és vér-pool-ágensként történő alkalmazásuk képezi. A találmány szerinti vegyületek egészen előnyös módon alkalmasak az intravénás limfográfiára, a tumordiagnosztikára és a szívizom-infarktus és -elhalás leképezésére.

A magmágneses rezonanciában a hidrogén elem után a fluor elemnek van a legnagyobb jelentősége.

1) A fluornak a hidrogénhez képest nagy, 83%-os az érzékenysége.

~~ 2) A fluor csak egyetlen NMR-aktív izotóppal rendelkezik.

3) A fluornak a hidrogénhez hasonló a rezonancia-frekvenciája - a fluor és a hidrogén ugyanazzal a berendezéssel mérhető.

4) A fluor biológiailag inert.

5) A fluor a biológiai anyagban (a fog kivételével) nem fordul elő és ezért szonda vagy kontrasztanyagként egy zavarójelmentes alap előtt alkalmazható.

Ezek a tulajdonságok oda vezettek, hogy a fluor széles teret foglal el a diagnosztikai szabadalom-irodalomban alapként a mágneses magrezonanciával: fluor-19-leképezés, funkcionális diagnózis, spektroszkópia.

így az US 4,639, 364 számú (Mallinckrodt) szabadalmi leírás2

V ban kontrasztanyagként trifluor-metán-szulfonamidokat ajánlanak a fluor-19-leképezéshez:

CF₃SO₂NH₂

CF3SO2NH-CH2- (CHOH) 4-CH₂OH.

Hasonlóképpen fluor-19-leképezéssel foglalkoznak a DE 4203254 sz. (Max-Planck-Gesellschaft) német szabadalmi leírásban, ahol egy anilin-származékot ((1) képlet) javasolnak.

A fluor-19-leképezés a tárgya a WO 93/07907 számú (Mallinckrodt) közzétételi iratnak, amelyben kontrasztanyagként szintén fenil-származékokat ((2) és (3) képlet) igényelnek.

A fluor-19-leképezéshez lényegesen egyszerűbben felépített vegyületeket is használnak. így az US 4,586,511 sz. (Children's Hospital Medical Center) szabadalmi leírásban a perfluor-oktilbromidot (CF₃ (CF₂) 7-Br) , az EP 307863 sz. (Air Products) európai szabadalmi leírásban a perfluor-15-korona-5-étert ( (4) képlet), és az US 4,588,279 sz. (University of Cincinnati, Children's Hospital Research Foundation) szabadalmi leírásban a perfluor-szén-vegyületeket nevezik meg, mint pl. a perfluor-ciklononán vagy -oktán, perfluorozott éter, mint tetrahidrofurán ( (5) képlet) , vagy diéterek, mint a perfluor-propilén-glikol-diéter ((6) képlet).

Szintén a fluor-19-leképezésre szolgálnak a WO 94/22368 sz. (Molecular Biosystem) közzétételi iratban megnevezett vegyületek, pl. a (7) általános képletűek, ahol R jelentése (8) képletű csoport, amelyek fluor-tartalmú maradékokként perfluor-lH, 1H-neopentil-csoportot tartalmaznak.

Egy további, kibővített diagnosztikai felhasználhatósággal 76.204/ZSO rendelkező szerkezet-típust mutatnak be az US 5,362,478 sz. (VIVORX) szabadalmi leírásban, amelyben a fluor-szén/polimer burok kombináció szolgál leképezési célokat. A pertluornonánt és a humán szérumalbumint nevezik meg. Ez a kombináció azért is bizonyul alkalmasnak, mivel a fluoratom a helyi hőmérsékletmérésre és a parciális oxigén-nyomás meghatározására szondaként alkalmazható .

Szintén perfluor-szénvegyületeket használnak oxigén-meghatározásra az US 4,586,511 sz. szabadalom! leírásban.

A DE 4008179 sz. (Schering) szabadalmi leírásban fluortartalmú benzol-szulfonamidokat ((9) képlet) igényelnek pH-szondaként.

Az NMR-diagnosztikában is használnak jód- és fluoratomokat tartalmazó vegyületeket ((10) és (11) képlet) kontrasztfokozó anyagként, amint azt a WO 94/05335 és WO 94/22368 sz. (mindkettő Molecular Biosystems) közzétételi iratokban ismertetik.

A fluor-paramágneses fémion kombináció is használatos fluor19-leképezésre, éspedig nyílt láncú komplexekre a WO 94/22368 sz. (Molecular Biosystems) iratban például a (12) képletű vegyületet és az EP 292 306 sz. (TERUMO Kabushiki Kaisha) közrebocsátási iratban pl. a (13) általános képletű vegyületeket nevezik meg, ahol R jelentése (13a)-(13e) képletű csoport; azonban ciklikus vegyületeket is ismertetnek, mint pl. az EP 628 316 sz. (TERUMO Kabushiki Kaisha) iratban megnevezett (14) és (15) általános képletű vegyületek, ahol R jelentése (14a)- (14e) csoport.

A fluoratom-ritka földfém kombinációt használják az NMRspektroszkópos hőmérséklet-mérésekhez a DE 4317588 sz. (Sche76.204/ZSO ring) szabadalmi leírás szerint ((16) képletű vegyület).

Míg azoknál a vegyületeknél, melyek fluor és jód elemet tartalmaznak, nincsen kölcsönhatás a két mag között, azokban a vegyületekben viszont, melyek fluort és paramágneses centrumokat (gyökök, fémionok) tartalmaznak, intenzív kölcsönhatás megy végbe, ami a fluor-mag relaxációs idejének lerövidülésében nyilvánul meg. E hatás nagysága függ a fémion páratlan elektronjainak számától (Gd³⁺ > Mn²⁺ > Fe³⁺ > Cu²⁺) és a paramágneses ion és a Apátom közötti távolságtól.

Minél több páratlan elektronja van a fémionnak és azok minél közelebb kerülnek a fluorhoz, annál nagyobb a fluor-mag relaxációs idejének lerövidülése.

A relaxációs idő lerövidülése, mint a paramágneses iontól való távolság funkciója minden páratlan spin-számú mag esetében érezteti hatását, így a protonnál is, és a gadolínium-vegyületek ezért széles körben felhasználásra kerülnek kontrasztanyagként a magspin-tomográfiában (Magnevist®, Prohance®, Omniscan®, Dotarem®).

Az ^-MR-leképezésnél (¹H-MRI) azonban a protonok, azaz elsősorban a víz protonjainak T¹ vagy T² relaxációs idejét és nem a fluormagok relaxációs idejét mérjük és használjuk a képalkotásra. A relaxációs idő rövidülésének kvantitatív mértéke a relaxivitás [1/mmól.sec].

A relaxációs idő lerövidítésére sikerrel alkalmaznak komplex paramágneses ionokat. A következő 1. táblázatban megadjuk néhány kereskedelemben kapható készítmény relaxivitását.

76.204/ZSO . táblázat

	T1-relaxivitás vízben [1/mmól.sec, 39°C-on, 0,47 T értéknél]	l^-relaxivitás plaz- mában [1/mmól.sec, 39 °C, 0,47 T értéknél]
MAGNEVIST®	3, 8	4,8
DOTAREM®	3, 5	4,3
OMNISCAN®	3, 8	4,4
PRO HANCE®	3, 7	4,9

Ezeknél a vegyületeknél csak a protonok és a gadolínium-ion között van kölcsönhatás. Ezekre a kontrasztanyagokra vízben tehát körülbelül 4 [1/mmól.sec] relaxivitást figyeltek meg.

Az MR-leképezésnél tehát sikeresen alkalmazzák mind a fluor19-leképezésre alkalmas fluor-vegyületeket, melyeknél a fluormag lerövidült relaxációs idejét használják ki, mind a fluort nem tartalmazó vegyületeket, melyeknél a víz protonjainak relaxációs idejét mérik.

Egy perfluor-szén-tartalmú maradéknak egy paramágneses kontrasztanyagba való bevezetésekor, azaz az olyan tulajdonságok társításánál, melyek eddig csak a fluor-leképezésű vegyületekre voltak jellemzőek, az olyan vegyületekkel, melyek a protonleképzésre használatosak, meglepően gyorsan emelkedik a víz protonjainak relaxivitása is. Ezek így 10-50 [1/mmól.sec] értékeket érnek el a fenti táblázatban már felsorolt néhány, kereskedelmi forgalomban levő termék 3,5 és 3,8 közötti értékeivel összehasonlítva .

76.204/ZSO

A DE 196 03 033.1 közrebocsátás! iratból már ismertek a perfluoralkil-tartalmú fémkomplexek. Ezeket a vegyületeket azonban nem lehet minden alkalmazásra kielégíthetőén használni. így továbbra is fennáll az igény egy olyan kontrasztanyagra, amely alkalmas rosszindulatú daganatok, nyirokcsomók és nekrotikus szövetek kimutatására.

A rosszindulatú daganatok gyakran áttevődnek a helyi nyirokcsomókba, melynek több nyirokcsomó-állomás is részesévé válhat, így az összes, rosszindulatú daganatos beteg mintegy 50-69 %ánál találtak nyirokcsomó-áttételeket (Elke, Lymphographie, in: Frommhold, Stender, Thurn (eds.), Radiologische Diagnostik in Klinik und Praxis (Radiológiai diagnosztika a klinikán és a gyakorlatban) , IV. kötet, Thieme Kiadó Stuttgart, 7. kiadás, 436496, 1984). Egy nyirokcsomó-áttételes betegség diagnózisa nagy jelentőségű a rosszindulatú megbetegedések terápiájában és prognózisában. A modern, képalkotó módszereknél (CT, US és MRI) a rosszindulatú tumorok limfogén áttételeit nem ismerhetjük fel kielégítő módon, mivel legtöbbször csupán a nyirokcsomó nagyságára, mint a diagnózis kritériumára támaszkodhatunk. Ezáltal a kis metasztázisokat a nem-megnagyobbodott nyirokcsomókban (< 2 cm) nem tudjuk megkülönböztetni a nem-rosszindulatú nyirokcsomóhiperpláziáktól (Steinkamp et al.: Sonographie und

Kernspintomographie: Differentialdiagnostik von reaktiver

Lymphknoten-vergrösserung und Lymphknoten-metastasen am Hals (Szonográfia és magspin-tomográfia: Reaktív nyirokcsomómegnagyobbodás és nyirokcsomó—áttétek differenciált diagnosztikája a nyakon), Radiol. Diagn. 33, 158, 1992).

76.204/ZSO

Kívánatos lenne, hogy specifikus kontrasztanyagok alkalmazásával meg tudjuk különböztetni a metasztázisos nyirokcsomómegbetegedéseket a hiperpláziás nyirokcsomóktól.

Ismert a közvetlen röntgen-limfográfia (egy olajos kontrasztanyag-szuszpenzió beinjekciózása egy preparált nyirokérbe) , mint egy még ritkán használatos invazív módszer, amely csak kevés nyirokelvezető-állomást képes bemutatni.

Kísérletesen fluoreszkáló dextránokat is használtak állatkísérletekben, hogy intersticiális beadásuk után a nyirokelvezetést megfigyelhessék. A nyirokutak és a nyirokcsomók megjelenítésére használt összes szokásos markernél, melyet intersticiálisan/intrakután adnak be, az is közös, hogy partikuláris jellegű anyagokról („részecskék, pl. emulziók és nanokristályszuszpenziók), vagy nagy polimerekről (lásd még WO 90/14846) van szó. Az eddig leírt készítmények azonban hiányos lokális és szisztémás elviselhetőségük, valamint csekély nyirokbajutásuk alapján, amelyek nem-kielégítő diagnosztikai hatékonyságot eredményeznek, még sem bizonyultak optimálisan alkalmasnak a közvetett limfográfiában.

Mivel a nyirokcsomók leképezése kiemelkedő jelentőségű a rákos betegeknél a metasztázisok korai felismerése szempontjából, továbbra is nagy az igény nyirok-specifikus kontrasztanyagkészítményekre a nyirokrendszer megfelelő változásainak diagnózisához .

A lehetőleg magas kontrasztanyag-terhelés és magas stabilitás éppúgy kívánatos, mint a diagnosztikailag releváns, lehetőleg azonos mértékű nyirokfeldúsítás több nyirok-állomáson ke76.204/ZSO

resztül. A szervezet egészének megterhelését a kontrasztanyag gyors és teljes kiválasztásával kell alacsony szinten tartani. A radiológiai gyakorlatban fontos a hatás gyors fellépése, lehetőleg a kontrasztanyag beadása után néhány órán belül. Egy jó elviselhetőség is szükséges.

Végül, de nem utolsó sorban kívánatos, hogy olyan nyirokspecifikus kontrasztanyagok álljanak rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik, hogy egy diagnosztikai ülésben mind a primer daganatot, mind a lehetséges nyirokcsomó-áttétet kimutassuk.

Egy másik fontos terület az orvostudományban a nekrózisok vagy infarktusok detektálása, lokalizálása és felügyelete. így a szívizom-infarktus nem egy stacionárius történés, hanem egy dinamikus folyamat, amely egy hosszabb időszakon át (hetekhónapok) bontakozik ki. A megbetegedés három fázison keresztül megy végbe, melyek nem válnak el egymástól élesen, hanem egymást átfedik. Az első fázis, a szívizom-infarktus kifejlődése, magában foglalja az infarktus utáni első 24 órát, melyekben a sub lökéshullámhoz hasonlóan (hullámfront-jelenség) a szívbelhártyából a szívizomba jut. A második fázis, a már meglévő infarktus, magában foglalja a terület stabilizálását, amelyben gyógyulási folyamatként elindul a rostképződés (fibrózis) . A harmadik fázis, a már gyógyult infarktus, akkor kezdődik, miután a fibrózis segítségével minden károsodott szövetet hegszövet pótol. Ez alatt az időszak alatt egy kiterjedt restrukturálódás megy végbe .

A mai napig ismeretlen egy olyan pontos és megbízható eljárás, amelynek segítségével az élő betegen a szívizom-infarktus 76.204/ZSO

aktuális fázisát diagnosztizálhatjuk. A szívizom-infarktus megítélésénél döntő jelentőségű, hogy tudjuk, mekkora az infarktusnál elveszített szövetek aránya és hogy mely részen történt a veszteség, mivel ennek ismeretétől függ a terápia módja.

Infarktusok nemcsak a szívizomban, hanem más szövetekben, például az agyban is történnek.

Amíg az infarktus bizonyos mértékben gyógyítható, egy szívizom-elhalásnál, a helyileg korlátozptt elhalt szövetnél, csupán a szervezetre gyakorlott káros következményeket háríthatjuk el, vagy legalább enyhíthetjük. Elhalások sokféleképpen keletkezhetnek: sérülések, kemikáliák, oxigénhiány vagy sugárzás következtében. Mint az infarktusnál, fontos a további orvosi eljárás szempontjából az elhalás terjedelmének és fajtájának ismerete.

Már régóta folynak ezért kísérletek, hogy a szívizominfarktus és -elhalás lokalizációját kontrasztanyagok bevitelével, nem invazív eljárás során, mint a szintigráfia vagy a magspin-tomográfia, javítsák. A szakirodalomban nagy helyet foglalnak el azok a kísérletek, melyek porfirineket alkalmaznak a szívizom-elhalás leképezésben Az elért eredmények azonban ellentmondásos képet mutatnak. így Winkelman és Hoyes (Nature, 200, 903, 1967) közleményükben leírják, hogy a mangán5,10,15,20-tetrakisz(4-szulfonato-fenil)-porfirin (TPPS) szelektíven egy daganat elhalt részében feldúsul.

Lyon és mtsai (Magn. Rés. Med. 4, 24, 1984) ezzel szemben azt figyelték meg, hogy a mangán-TPPS a testben eloszlik, mégpedig a vesében, májban, a daganatban és csak csekély mértékben az izmokban. Érdekes, hogy a daganatban a koncentráció először a 4.

76.204/ZSO

napon éri el a maximumát és csak akkor, ha a szerzők a dózist 0,12 mmól/kg-ról 0,2 mmól/kg-ra emelték. A szerzők itt a TTPS tumorba való nem-specifikus felvételéről beszélnek. Bockhurst és mtsai ismét azt közük (Acta Neurochir. 60, 347, 1994, Suppl.) , hogy az MnTPPS szelektíven kötődik a daganatsejtekhez.

Foster és mtsai (J. Nucl. Ned. 26, 756, 1985) azt találták, hogy a ⁱⁿIn-5,10,15,20-tetrakisz(4-N-metil-piridinium)-porfirin (TMPyP) nem az elhalt részben, hanem az élő peremrétegekben dúsul fel. Ebből következik, hogy fennáll egy porfirin-szövetkölcsönhatás, ami kézenfekvő, de nem kényszerítő.

A Circulation Vol. 90, No. 4, 2. rész, 1468. oldalán, a No. 2512 Abstract (1994) kiadványban Ni és mtsai azt ismertetik, hogy a mangán-tetrafenil-pofirin (Mn-TPP) és gadolíniummezoporfirín (Gd—MP) segítségével infarktusos területeket tudnak bemutatni. A WO 95/31219 sz. közzétételi iratban mindként anyagot alkalmazták a szívizom-infarktus és -elhalás leképezésében. A szerzők, Marchal és Ni leírják (lásd 3. példa), hogy a Gd-Mp vegyületnél az infarktusos vese fémtartalma hasonlóan magas volt, mint a nem infarktusos szervé, hogy az azonban szívizomnál az infarktusos szövetnél (1. példa) kilencszer olyan magas volt. Meglepő volt, hogy az MRI-nél a szignálintenzitás az infarktusos és az egészséges szövet viszonyában mindkét esetben 2,10 ill. 2,19, összehasonlíthatóan magas volt. További fém-porfirineket írnak le a DE 19835082 sz. (Schering AG) bejelentésben.

A porfirinek hajlamosak arra, hogy lerakodjanak a bőrben, ami fémérzékenységhez vezet. Az érzékenység napokig, sőt hetekig eltarthat. Ez egy nem-kívánatos mellékhatás a porfirinek

76.204/ZSO diagnosztikumként történő használatánál. Ezen kívül igen kicsi a porfirin terápiás indexe, mivel pl. az Mn-TPPS esetében először 0,2 mmól/kg dózisnál érezhető hatás, az LD₅₀ azonban már 0,5 mmó1/kg.

A DE 19744003 sz. (Schering AG) , DE 19744004 sz. (Schering AG) és WO 99/17809 sz. (EPIX) közrebocsátási iratokban nem porfirin-vázból levezetett kontrasztanyagokat ismertetnek a szívizominfarktus és -elhalás leképezésére. Eddig azonban nem állnak rendelkezésre olyan vegyületek, amelyek kielégítően használhatók a szívizominfarktus és -elhalás leképezésénél.

Ezért a találmány feladata, hogy olyan kontrasztanyagokat bocsásson rendelkezésre, amely különösen az MRT-limfográfiára, de a tumor-diagnosztikában és a szívizominfarktus és -elhalás leképezésénél is alkalmazhatók.

Ezt a feladatot az (I) általános képletű, cukormaradékokat hordozó, perfluoralkil-tartalmú komplexekkel oldottuk meg, mely képletben R jelentése 1-OH- vagy 1-SH-helyzeten keresztül kapcsolódó mono- vagy oligoszacharid-maradék,

R_f jelentése egy perfluorozott, egyenes vagy elágazó -C_nF_2nE képletű szénlánc, amelyben E egy véghelyzetű fluor- klór-, bróm-, jód- vagy hidrogénatom és n jelentése 4-től 30-ig terjedő egész szám,

K jelentése (II) általános képletű fémkomplex, ahol

R¹ jelentése hidrogénatom vagy egy következő rendszámú fémionekvivalens: 21-29, 31-33, 37-39, 42-44, 49 vagy 57-83, azzal a megkötéssel, hogy legalább két R¹ fémionekvivalenst

76.204/ΖΞΟ jelent,

R² és R³ jelentése egymástól független hidrogénatom, C1-C7alkil, benzil-, fenii-, -CH2OH vagy -CH₂OCH₃ csoport és

U jelentése -C₆H₄-O-CH₂-ü-, -(CH₂)i-₅-ü, feniléncsoport, -CH₂~ -NHCO-CH2-CH (CH2COOH) -C₆H₄-ü-, -C₆H₄- (OCH₂CH₂) 0-1-N (CH₂COOH) -CH₂-ü vagy adott esetben egy vagy több oxigénatommal, 1-3 -NHCO-, 1-3 -CONH-csoporttal megszakított és/vagy 1-3 - (CH₂) o-sCOOH-csoporttal szubsztituált Ci-Ci₂-alkilén- vagy C7-Ci₂-C₆H₄-Q-csoport, ahol ü egy -CO- kötéshelye, vagy egy (III) általános képletű csoport, ahol

R¹ jelentése a fentiekben megadott, R⁴ jelentése hidrogénatom vagy R¹ jelentésére megnevezett fémionekvivalens és

U¹ jelentése -C₆H₄-O-CH₂-ü- csoport, ahol ü egy -CO- kötéshelyét jelenti, vagy egy (IV) általános képletű csoport, ahol

R¹ és R² jelentése a fentiekben megadott, vagy egy (VA) vagy (VB) általános képletű csoport, ahol R¹ jelentése a fentiekben megadott, vagy egy (VI) általános képletű csoport, ahol

R¹ jelentése a fentiekben megadott, vagy egy (VII) általános képletű csoport, ahol R¹ jelentése a fentiekben megadott, és

76.204/ZSO

U¹ -C₆H₄-O-CH₂-ü-, ahol ü egy -CO- kötéshelye, vagy egy (VIII) általános képletű csoport, ahol <

R¹ jelentése a fentiekben megadott, és a K maradékban adott esetben jelenlévő szabad savcsoportok adott esetben mint szerves és/vagy szervetlen bázisok vagy aminosavak vagy aminosav-amidok sójaként fordulhatnak elő, G jelentése abban az esetben, amikor K egy (II)-(VII) általános képletű fémkomplexet jelent, egy legalább háromszorosan funkcionalizált maradék, mely az (a)-(j) képletű csoportokból kerül kiválasztásra, és

G jelentése abban az esetben, amikor K egy (VIII) általános képletű fémkomplexet jelent, legalább háromszorosan funkcionalizált (k) vagy (1) képletű maradék, ahol á G-nek a K komplexhez való kötési helyét, B G-nek az Y-hoz való kötési helyét és γ G-nek a Z részhez való kötési helyét jelenti,

Y jelentése -CH₂-, 8-(CH₂)_nCO-B (ahol n=l-5), δ-(CH₂)-CHOH-CO-B vagy δ-CH (CHOH-CH₂OH)-CHOH-CHOH-CO-B csoport, ahol δ a R cukkorrészhez való kötési hely és B a G részhez való kötési hely,

Z jelentése (m)- (r) képletű csoport, ahol γ Z-nek a G részhez való kötési helyét jelenti és ε Z-nek a perfluorozott R_fcsoporthoz való kötési helyét jelenti, és és m jelentése egymástól függetlenül 1 vagy 2 egész szám, és p jelentése 1-4 közötti egész szám.

Amennyiben a találmány szerinti vegyületet az NMR76.204/ZSO ··· · · ···· • · ···· ·« · ·* diagnosztikában használjuk, a szignált adó csoport fémionjának paramágnesesnek kell lenni. Ezek különösen a 21-29, 42, 44 és 58-70 rendszámok elemeinek háromértékű ionjai. Alkalmas ionok például a króm(III)-, vas(II)-, kobalt (II)-, nikkel(II)-, réz(II)-, prazeodim(III)-, neodim(III)-, szamárium(III)- és itterbium(III)-ion. Erős mágneses nyomatékük miatt különösen előnyösek a gadolinium (III)-, terbium(III)-, diszporzium(III)-, holmium(III)-, erbium(III)-, vas(III)- és mangán(II)-ionok.

A találmány szerinti vegyületek felhasználásához a nukleáris orvostudományban (radiodiagnosztika és radioterápia) a fémionnak radioaktívnak kell lennie. Alkalmasak például a 27, 29, 31-33, 37-39, 43, 49, 62, 64, 70, 75 és 77 rendszámú elemek radioizotópjai. Előnyösek a tehnécium, gallium, indium, rénium és ittrium.

Amennyiben a találmány szerinti vegyületet a röntgendiagnosztikában való alkalmazásra szánjuk, úgy a fémiont előnyösen egy magasabb rendszámú elemből vezetjük le, hogy elérjük a röntgensugarak kielégítő abszorpcióját. Azt találtuk, hogy erre a célra olyan diagnosztikai szerek alkalmasak, melyek a 25, 26 és 39, valamint 57-83 rendszámú elemek fémionjaival képzett fiziológiailag elviselhető komplex sóját tartalmazzák.

Előnyösek a mangán (III)-, vas(II)-, vas(III)-, prazeodim(III)-, neodim(III)-, szamárium(III)-, gadolinium(III)-, itterbium(III) - vagy bizmut(III)-ionok, különösen a diszprozium(III)-ionok és az ittrium(III)-ionok.

Az R¹-ben adott esetben jelenlevő savas hidrogénatomok, azaz azok, amelyeket nem a központi ion köt meg, adott esetben telje

76.204/ZSO sen vagy részlegesen helyettesíthetők szervetlen és/vagy szerves bázisok kationjaival vagy aminosavakkal vagy aminosav-amidokkal.

Alkalmas szervetlen kationok például a lítiumion, káliumion, kalciumion és különösen a nátriumion. Szerves bázisok alkalmas kationjai többek között olyan primer, szekunder vagy tercier aminok, mint például az etanol-amin, dietanol-amin, morfolin, glukamin, N,N-dimetil-glukamin és különösen az N-metil-glukamin. Az aminosavak alkalmas kationjai például a liziné, az argininé és az ornitiné, valamint az egyébként savas vagy semleges aminosavak amidjai.

Különösen előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyek egy (II) általános képletű K makrociklust tartalmaznak .

A K fémkomplexben az U előnyösen -CH₂- vagy C6H₄-O-CH₂-ü csoport, ahol ü egy -CO- kötési hely.

ο , Ώ

A (II) általános képletű makrociklusban R es R alkilcsoportok egyenes vagy elágazó szénláncúak lehetnek. Példaképpen a következőket említjük meg: metil-, etil-, propil-, izopropil-, n-butil-, 1-metil-propil-, 2-metil-propil-, npentil-, 1-metil-butil-, 2-metil-butil-, 3-metil-butil-, 1,2-dimetil-propil-csoport. R² és R³ előnyösen egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy Ci-C₄-alkilcsoportot jelentenek.

Egy különösen előnyös kiviteli formaban R metilcsoportot, R³ pedig hidrogénatomot jelent.

A (II) általános képletű K makrociklusban R vagy R jelentésére megadott benzil- vagy fenilcsoport a gyűrűben is szubsztituált lehet.

76.204/ZSO

Az (I) általános képletben R csoport egy 1-0H- vagy 1-SHhelyzeten keresztül kapcsolódó mono- vagy oligoszacharid-részt vagy tiocukor-részt jelent, ahol a találmány értelmében a dezoxi-cukrok is szóba jöhetnek, amelyek egy vagy több 0Hcsoport helyett H-atomot tartalmaznak. A találmány egyik előnyös kiviteli formájában R egy 5 vagy 6 szénatomos monoszacharidrészt jelent, amely előnyösen glükóz, mannóz, galaktóz, ribóz, arabinóz vagy xilóz vagy ezek dezoxi-formái, mint például a 6dezoxi-galaktóz (fukóz) vagy 6-dezoxi-mannóz (ramnóz) vagy tiocukor, ahol a glükóz, mannóz és galaktóz különösen előnyösek.

Az (I) általános képletű találmány szerinti vegyületek közül továbbá előnyösek azok, amelyekben R_f -C_nF_2n+i csoportot jelent, ahol n előnyösen 4-15 közötti szám. Legelőnyösebbek a -C4F9, -CgFi3, -CsFiv, -C12F25 és -C14F29 csoportok, valamint a példákban megnevezett vegyületek csoportjai.

Az (I) általános képletben a legalább háromszorosan funkcionalizált G rész a „vázat jelenti, a találmány egyik előnyös kiviteli formájában az (a) vagy (b) képletű lizin-maradék.

Y és Z az (I) általános képletben megadott linkerek (kapcsolók), ahol egymástól függetlenül Z jelentésére (m) képletű csoport és Y jelentésére δ-ΟΗ₂ΟΟ-β csoport az előnyösek.

Az (I) általános képletű, cukorrészt hordozó perfluor-alkiltartalmú fémkomplexeket, melyekben K jelentése egy (II)-(VII) általános képletű fémkomplex és G jelentése (a)-(j) képletű csoport, ahol Y, Z, R, R_f, m p és 1 jelentése a fentiekben megadott, úgy állítjuk elő, hogy önmagában ismert módon egy (Ha) általános képletű karbonsavat, ahol R⁵ egy 21-29, 31-33, 37-39, 42-44, 76.204/ZSO vagy 57-83 rendszámú fémionekvivalenst vagy egy karboxilvédőcsoportot jelent, és R², R³ és U jelentése a fentiekben megadott, vagy egy (Illa) általános képletű karbonsavat, ahol R⁴, R⁵ és U¹ a megadott jelentéssel bírnak, vagy egy (IVa) általános képletű karbonsavat, ahol R es R a megadott jelentésnek, vagy egy (Va) vagy (Vb) általános képletű karbonsavat, ahol R⁵ jelentése a fentiekben megadott, vagy egy (Via) általános képletű karbonsavat, ahol R⁵ jelentése a fentiekben megadott, vagy egy (Vila) általános képletű karbonsavat, ahol R es U a megadott jelentésekkel bírnak, egy (IX) általános képletű, adott esetben aktivált formában lévő aminnal, mely képletben G jelentése egy (a)-(j) képletű csoport és R, R_f, Y, Z, m és p jelentése a fenti, egy kapcsolási reakcióban és adott esetben az adott esetben jelenlévő védőcsoport ezt követő lehasításával (I) általános képletű fémkomplexxé átalakítjuk, vagy amikor R⁵ jelentése egy védőcsoport, ennek lehasitás után egy következő lépésben önmagában ismert módon legalább egy 21-29, 3133, 37-39, 42-44, 49, 57-83 rendszámú elem fémoxidjával vagy fémsójával átalakítjuk, és ezt követően, kívánt esetben, az adott esetben jelenlévő savas hidrogénatomokat szervetlen és/vagy szerves bázisok, aminosavak vagy aminosav-amidok kationjaival helyettesítjük. 76.204/ZSO ··· · · ···· ·· ···· ·« ·

Azokat az (I) általános képletű találmány szerinti vegyületeket, ahol a fémkomplexben K jelentése egy (VIII) általános képletű csoport és G jelentése (k) vagy (1) képletű csoport, úgy állítjuk elő, hogy önmagában ismert módon egy (Villa) általános képletű amint, ahol R⁵ jelentése egy 21-29, 31-33, 42-44, 49 vagy 57-83 rendszámú fémionekvivalens vagy karboxi-védőcsoport, egy (X) általános képletű, adott esetben aktivált karbonsavval, amelyben G jelentése (k) vagy (1) képletű csoport és R, R_f, Y, Z, m és p a fent megadott jelentésűek, egy kapcsolási reakcióban és adott esetben az adott esetben jelenlévő védőcsoport ezt követő lehasitásával (I) általános képletű fémkomplexxé átalakítjuk, vagy amikor R⁵ jelentése egy védőcsoport, ennek lehasítás után egy következő lépésben önmagában ismert módon legalább egy 21-29, 3133, 37-39, 42-44, 49, 57-83 rendszámú elem fémoxidjával vagy fémsójával átalakítjuk, és ezt követően, kívánt esetben, az adott esetben jelenlévő savas hidrogénatomokat szervetlen és/vagy szerves bázisok, aminosavak vagy aminosav-amidok kationjaival helyettesítjük.

A (Ila)-(VIIa) általános képletű kiindulási karbonsavak ismert vegyületek vagy a példákban leírt eljárásokkal előállíthatok. így pl. a (Ha) általános képletű karbonsavak előállítása a DE 196 52 386 sz. közrebocsátási iratból ismert. A (Illa) általános képletű karbonsavak előállítása a 3. példával analóg módon történhet. A (IVa) általános képletű karbonsavak előállítása a DE 197 28 954 sz. iratból megismerhető.

Az (Va) általános képletű vegyületekhez az N³-(2,6-dioxo76.204/ZSO ··· · * ♦··· • · · · · ·· · ·· · ·♦ ··*

-morfolino-etil)-N⁶-(etoxi-karbonil-metil)-3,6-diazaoktándisav kiindulási anyagot az EP 263 059 szabadalomban írták le.

Az (Vb) általános képletű vegyületek az izomer dietiléntriamin-pentaecetsavból levezethetők, amely a középső N-atomon álló ecetsavon keresztül kapcsolódik. Ezt a DTPA-t a DE 195 07 819 sz. és a DE 195 08 058 sz. szabadalmakban írták le.

A (VI) általános képletű vegyületek az N-(karboxi-metil)-N-[2-(2,6-dioxo-4-morfolinil)-etil]-glicinből vezethetők le, melynek előállítását a J. Am. Oil. Chern. Soc. .59 (2), 104-107 (1982) irodalmi helyen ismertették.

A (VII) általános képletű vegyületek az 1-(4-karboxi-metoxi-benzil)-etilén-diamin-tetraecetsavból vezethetők le, melyet az US 4,622,420 sz. szabadalomban írtak le.

A (IX) általános képletű aminok és a (X) általános képletű karbonsavak előállítását a példákban részletesen leírtuk és a példákban leírt eljárásokkal analóg módon megvalósíthatók. A (Villa) általános képletű amin egy ismert kiindulási anyag.

A kiindulási anyagként alkalmazott perbenzilezett cukorsavak Lockhoff által leírtakkal (Angew. Chem. 110 (4), 3634, 1998) analóg módon előállíthatók. így például az 1-O-ecetsav perbenzilglükózból 2 lépésen keresztül, triklór-acetimidát útján és hidroxi-ecetsav-etil-észterrel, BF₃-katalizátorral THF-ban történő átalakítással és ezt követő NaOH-os elszappanosítással MeOH/THF-ben előállítható.

Egy célszerű eljárásban a kiindulási anyagként alkalmazott perbenzilezett cukorsavakat is előállíthatjuk, amelyben a perbenzilezett 1-OH-cukrot egy vízzel nem-elegyedő szerves oldó76.204/ZSO szerben feloldjuk és egy (XI) általános képletű alkilező reagenssel, ahol Nu egy nukleofágot jelent, L jelentése -(CH₂)-_n, (ahol n=l-5), -CH₂-CHOH-, -CH(CHOH-CH₂OH) -CHOH-CHOH- csoport és Sg egy védőcsoportot jelent, bázis és adott esetben egy fázistranszfer-katalizátor jelenlétében átalakítjuk. Nukleofágokként a (XI) általános képletű alkilező reagenst alkalmazhatjuk, például melyek -Cl, -Br, -J, -OTs, -OMs, -OSO₂CF₃, -OSO₂C₄F₉ vagy -OSO₂C₈Fi7 csoportot tartalmaznak.

Védőcsoportoknál a szokásos sav-védőcsoportok jönnek szóba. Ezek a védőcsoportok a szakember számára jól ismertek (Protective Groups in Organic Syntheses, 2. ed., T.W. Greene és P.G.M. Wuts, John Wiley & Sons Inc., New York, 1991).

A találmány szerinti átalakítást 0-50 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 0°C és szobahőmérséklet között végezzük. A reakcióidő 10 perc és 24 óra között változhat, előnyösen 20 perc és 12 óra közötti.

A bázist vagy szilárd formában, előnyösen finomra porítva, vagy 10-70%-os , előnyösen 30-50%-os vizes oldat formájában alkalmazzuk. Előnyös bázisként szolgálnak a NaOH és KOH.

Szerves, vízzel nem-elegyedő oldószerként a találmány szerinti alkilező eljárásban például toluolt, benzolt, CF₃-benzolt, hexánt, ciklohexánt, dietil-étert, tetrahidrofuránt, diklórmetánt, MTB-t vagy ezek keverékét alkalmazzuk.

Fázistranszfer-katalizátorként a találmány szerinti eljárásban az erre a célra ismert kvaterner ammonium- vagy foszfóniumsók vagy a korona-éterek szolgálnak, mint pl. [ 15]-korona-5 vagy [18]-korona-6. Előnyös katalizátorként azok a kvaterner 76.204/ZSO ammóniumsók jönnek szóba, melyek a kationon négy azonos vagy különböző szénhidrogén-csoportot, így metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil- vagy izobutil-csoportot tartalmaznak. A szénhidrogén-csoportoknak a kationon elegendőnek nagynak kell lenniök, hogy az alkilező reagens szerves oldószerben való jó oldhatóságát biztosítsuk. A találmány szerint különösen előnyösek az N (butil)/-Cl', N (butil) 4⁺-HSO₄~ csoportok, de az N (metil) 4⁺-Cl“ csoport is előnyös.

Kimutattuk, hogy a találmány szerinti fémkomplexek különösen NMR- és röntgen-diagnosztikára, de radiodiagnosztikára és radioterápiára is alkalmasak. A találmány tárgyát képezi tehát a találmány szerinti cukorrészeket hordozó perfluoralkil-tartalmú fémkomplexek alkalmazása is kontrasztanyagok előállítására NMRés röntgen-diagnosztikában történő felhasználáshoz, különösen limfográfiához, tumordiagnosztikához és infarktus- és nekrózisleképezéséhez, valamint radiodiagnosztikában és radioterápiában történő felhasználáshoz. Kiemelkedően alkalmasak a találmány szerinti vegyületek intersticiális és különösen intravénás limfográfiában. Emellett az értérfogatnak a kimutatására (bloodpool-agent) is szolgálhatnak.

A találmány tárgya továbbá egy gyógyszerkészítmény, amely legalább egy fiziológiailag elviselhető találmány szerinti vegyületet tartalmaz, adott esetben a gyógyszerkészítésben szokásos adalékanyagokkal együtt.

A találmány szerinti vegyületek azzal tűnnek ki, hogy szisztémásán nagyon jól elviselhetek és a nyirokcsomókban három egymást követő nyirokcsomó-állomásban felhalmozódnak (ez különösen

76.204/ZSO .·> _;··_; • · · · · «· ··*· · · · ··

i.v. limfográfiánál fontos). Ezáltal különösen jól alkalmazhatók MRT-limfográfiában.

A találmány szerinti vegyületek kiemelkedő módon alkalmasak érmegbetegedések felismerésére és lokalizációjára, mivel ezek az éren belüli beadásnál kizárólag ebben oszlanak szét. A találmány szerinti vegyületek lehetővé tesznek a magspintomográfia segítségével egy jó vérellátottságú szövetnek a rossz vérellátottságú szövettől való elhatárolását és ezáltal egy isémia diagnosztizálását. Az infarktusos szövetek is anémiájuk alapján az őket körülvevő egészséges vagy isémiás szövetektől elhatárolhatók, amikor a találmány szerinti kontrasztanyagot alkalmazzuk. Ennek különösen nagy jelentősége van, amikor pl. azért alkalmazzuk, hogy egy szívinfarktust egy isémiától megkülönböztessünk.

Az eddig vér-pool-ágensként (blood-pool-agent) alkalmazott makromolekuláris vegyületekkel szemben, mint például a Gd-DTPAlizin, a találmány szerinti vegyületek ugyancsak magasabb T¹relaxivitást mutatnak, és azáltal tűnnek ki, hogy fokozzák a szignálintenzitást az NMR-képalkotásnál. Mivel emellett még meghosszabbodott retencióval rendelkeznek a vértérfogatban, viszonylag kis dózisokban (pl. < 50 pmól Gd/1 testtömeg) alkalmazhatók. Mindenekelőtt azonban a találmány szerinti vegyületek gyorsan és messzemenően teljes mértékben eliminálódnak a szervezetből .

Továbbá kimutattuk, hogy a találmány szerinti vegyületek megnövelt érátjárhatósággal bíró területeken, így pl. tumorokban, feldúsulnak; lehetővé teszik a kinyilvánítást a szövetek perfúziója által, lehetőséget adnak arra, hogy a vértérfogatot a

76.204/ZSO szövetekben meghatározzuk, a vér relaxációs idejét illetve denzitását szelektíven lerövidítsük, és a véredények permeabilitását képszerűen bemutassuk. Ilyen fiziológiai információkhoz az extracelluláris kontrasztanyagok, mint pl. Gd-DTPA (Magnevist®) alkalmazásával nem lehet jutni. Ezekből a nézőpontokból adódnak az alkalmazási területek is a modern képalkotási eljárásokban, magspintomográfiában és komputertomográfiában: rosszindulatú tumorok specifikus diagnózisa, korai terápiakontroll citosztatikus, antiflogisztikus vagy vazodilatátor terápiánál, korai felismerése a kevésbé perfundált területeknek (pl. szívizomban), angiográfia érmegbetegedésekben, és steril vagy fertőző gyulladások felismerése és diagnózisa.

A találmány szerinti gyógyszerkészítmények előállítása önmagában ismert módon történik, amelyben a találmány szerinti komplex-vegyületet - adott esetben a gyógyszerkészítésben szokásos adalékanyagok hozzáadása mellett - vizes közegben szuszpendáljuk vagy oldjuk, és ezt követően a szuszpenziót vagy oldatot adott esetben sterilizáljuk. Megfelelő adalékanyagok például a fiziológiásán elfogadható pufferek (mint pl. trometamin), komplexképző adalékok vagy gyenge komplexek (mint pl. dietilén-triaminpentaecetsav vagy a találmány szerinti fémkomplexeknek megfelelő kalcium-komplexek) vagy - ha szükséges -elektrolitok, mit pl. nátrium-klorid vagy - ha szükséges antioxidánsok, mint pl. aszkorbinsav.

Enterális illetve parenterális vagy más célú beadásra a találmány szerinti készítmények szuszpenziói vagy oldatai célszerűek, ehhez a hatóanyagokat egy vagy több gyógyszerkészítésben 76.2O4/ZS0 ²⁴ :

·· ···· ·« · ·· szokásos segédanyaggal [például metil-cellulóz, laktóz, mannit] és/vagy tenziddel [például lecitin, Tween®, Myrj®] és/vagy aromanyagokkal az ízkorrekcióhoz [például illó olajok] összekeverj ük.

Lényegében az is lehetséges, hogy egy találmány szerinti gyógyászati készítményt a komplex izolálása nélkül állítsunk elő. Abban az esetben különös óvatossággal kell arra figyelni, hogy a találmány szerinti komplexek gyakorlatilag mentesek legyenek a nem-komplexálódott toxikus hatású fémionoktól.

Ezt például színindikátorok segítségével, mint xilenolorange, kivitelezhetjük az eljárási folyamat alatti kontrolltitrálásokkal. A találmány ezért a komplexvegyületek és sóik előállítási eljárására is vonatkozik. Legutolsó biztonsági intézkedésként marad az izolált komplexek tisztítása.

A találmány szerinti szerek in vivo beadásánál ezeket egy alkalmas hordozóval együtt, mint pl. szérum vagy fiziológiás sóoldat és egy másik fehérjével együtt, mint pl. humán szérumalbumín (HSA) adhatjuk be.

A találmány szerinti készítmények szokásosan parenterálisan, előnyösen intravénásán (i.v.) adhatók be. Alkalmazhatjuk azokat intravazálisan vagy intersticiálisan/intrakután is, aszerint, hogy a test-ereket vagy -szöveteket akarunk-e vizsgálni.

A találmány szerinti készítmények előnyösen 0,1 μΜοΙ - 2 Mol/1 komplexet tartalmaznak és 0,0001 - 5 mMol/kg mennyiségekben adagolhatok.

A találmány szerinti készítmények sokirányú feltételnek eleget tesznek, alkalmasak mint kontrasztanyagok magspintomog76.204/ZSO

ráfiéhoz. így kiválóan alkalmasak orális vagy parenterális beadás után a szignálintenzitás megnövelése által a magspintomográfia segítségével a kapott képet az kinyilvánítási erejükkel megjavítani. Továbbá nagy hatékonyságot mutatnak, ami ahhoz szükséges, hogy a testet lehetőség szerint kis mennyiségű idegenanyagokkal· terheljük, és a szervezet számára jól elviselhetek, ami ahhoz szükséges, hogy a vizsgálatok nem-invazív jellegét fenntartsuk.

A találmány szerinti szerek jó vízoldékonysága és csekély ozmolalitása lehetővé teszi, hogy nagyon koncentrált oldatokat készítsünk, ezáltal a keringési rendszer térfogatterhelését az átléphetőségi határon belül tudjuk tartani és a hígítás a testfolyadékokkal kiegyenlítődik. Továbbá a találmány szerinti készítmények nemcsak in vitro rendelkeznek nagy stabilitással, hanem meglepő módon in vivo is nagy stabilitást mutatnak, úgyhogy a komplexben kötött - önmagában mérgező - ionok felszabadulás vagy kicserélődése azon időn belül, amelyben az új kontrasztanyagok teljesen ismét kiválnak, csak rendkívül lassan megy végbe .

Általánosságban a találmány szerinti készítményeket NMRdiagnosztikában történő alkalmazáshoz 0,0001-5 mMol/kg, előnyösen 0,005-0,5 mMol/kg mennyiségekben adagoljuk.

Továbbá a találmány szerinti komplex-vegyületeket mint szuszeptibilitási reagenseket és mint shift-reagenseket in vivo NMR-spektroszkópiában is felhasználhatjuk.

A találmány szerinti készítmények megfelelő radioaktív tulajdonságaik és a bennük lévő komplex-vegyületek jó stabilitása

76.204/ZSO alapján' radiodiagnosztiára is alkalmasak. Egy ilyen alkalmazásnak a részleteit és dózisait pl. a „Radiotracers for Medical Applications c. kiadványban, CRC-Press, Boca Raton, Florida írták le.

A találmány szerinti vegyületek és készítmények a pozitronemissziós-tomográfiában is, mint pozitront kibocsátó izotópok, mint pl. ⁴³Sc, ⁴⁴Sc, ⁵²Fe, ⁵⁵Co, ⁶⁸Ga és ⁸⁶Y alkalmazhatók (Heiss W.D., Phelps M.E.: Positron Emission Tomography of Brain, Springer Verlag Berlin, Heidelberg, New York, 1983).

A találmány szerinti vegyületek meglepő módon a rosszindulatú és jóindulatú tumorok differenciálásához is a vér-agy-gát nélküli területeken felhasználhatók.

A találmány szerinti kontrasztanyagokat intravénás beadása után a kapilláris-integritás megváltozásának meghatározására is felhasználhatjuk, amely hiperoxia következtében jött létre (beleértve az „akut kapilláris lyukakat és a normális endoteliális integritás helyreállítását a hiperoxiás károsodás után).

A hisztológiai vizsgálatok egy regionális mikrovaszkuláris hiperpermeabilitást állapítottak meg. Ezért a találmány szerinti kontrasztanyagokat abnormális kapilláris-permeabilitás kimutatásához is alkalmazhatjuk.

Ezek az anyagok azzal is kitűnnek, hogy a szervezetből teljes mértékben eliminálódnak és ezáltal jól elviselhetők.

Mivel a találmány szerinti vegyületek a tumorokban feldúsulnak (nincs diffúzió az egészséges szövetekbe, azonban nagy a tumorerek átjárhatósága), a rosszindulatú tumorok sugárterápiá76.204/ZSO ját is alátámaszthatják. Ezek a megfelelő diagnosztikumoktól csak mennyiségben és az alkalmazott izotópok fajtájában különböznek. A cél ezáltal a tumorsejtek széttörése energiagazdag, rövidhullámú sugárzással egy lehetőség szerint szűk hatótávolságban. Ehhez a komplexben lévő fémek (mint pl. vas vagy gadolinium) kölcsönhatásait használjuk ki az ionizálandó sugárzással (pl. röntgensugárzás) vagy neutron-sugárzással. Ezen a hatáson keresztül a lokális sugárdózis azon a helyen, ahol a fémkomplex található (pl. tumorokban), szignifikánsan megnövekszik. Hogy azonos sugárdózist biztosítsunk a rosszindulatú szövetekben, az ilyen fémkomplexek alkalmazásakor az egészséges szövet sugárterhelését jelentősen csökkenteni lehet, és ezáltal a betegek számára terhelő mellékhatások elkerülhetők. A találmány szerinti fémkomplex-konjugátumok ezért radioszenzibilizáló anyagoknak is bizonyulnak a rosszindulatú tumorok sugárterápiájában (pl. a MÖssbauer-effektusok kihasználása vagy neutronbefogóterápiánál). Alkalmas β-emittáló ionok például a ⁴⁶Sc, ⁴⁷Sc, ⁴⁸Sc, ⁷²Ga, ⁷³Ga és ⁹⁰Y. Megfelelő csekély féléletidejű alfa-emittáló ionok például a ²¹¹Bi, ²¹²Bí, ²¹³Bí és ²¹⁴Bi, ahol ²¹²Bi az előnyös. Egy alkalmas foton- és elektron-emittáló ion a ¹⁵⁸Gd, amely ¹⁵⁷Gd-ből neutronbefogással nyerhető.

Hogy a találmány szerinti készítményt Mills R.L. és mtsai (Nature 336, 787, 1988) által javasolt sugárterápia változatokban történő felhasználáshoz alkalmassá tegyük, ahhoz a központi ionnak egy Mössbauer-izotópból, mint pl. ⁵⁷Fe vagy ¹⁵¹Eu kell származni.

A találmány szerinti készítmények in vivo beadásánál a ve76.204/ZSO <4 ·« «« ·<*· < * · * » « *

gyületeket egy megfelelő hordozóval, mint pl. szérum vagy fizio lógiás sóoldat és egy másik fehérjével, mint pl. humán szérumalbumin együtt adhatjuk be. A dozirozás a sejtes roncsolás milyenségétől, a felhasznált fémiontól és képalkotó módszertől függ.

A találmány szerinti készítményeket szokásosan parenterálisan, előnyösen i.v. adjuk be. Amint már kihangsúlyoztuk, ezek beadhatók intravazálisan vagy intersticiálisan/ interkután attól függően, hogy a testben ereket vagy szöveteket kívánunk vizsgálni.

A találmány szerinti készítmények különösen röntgenkontrasztanyagokként alkalmazhatók, ahol előnyösen ki kell emelni, hogy ezek használatával a jódtartalmú kontrasztanyagok ismert anafilaxiás reakcióinak semmiféle jelét a biokémiaifarmakológiai vizsgálatokban nem lehet felismerni.

Általánosságban a találmány szerinti készítményeket röntgenkontrasztanyagokként történő alkalmazáshoz a meglumin-diatrizoát példával analóg módon 0,1 - 5 mMol/kg, előnyösen 0,25 - 1 mMol/kg mennyiségben dozírozzuk.

Előnyösen a találmány szerinti vegyületek magasabb vérkoncentrációt érnek el, mint az extracelluláris kontrasztanyagok. Intravénás beadás után csak az éren belüli (intravazális) térben oszlanak el és ezáltal döntő előnnyel rendelkeznek az extracelluláris kontrasztanyagokkal szemben.

1. példa a) 2-N-(Trifluor-acetil)-6-N-(benzil-oxi-karbonil)-L-lizin

100,0 g (365,7 mmól) 6-N-(benzil-oxi-karbonil)-L-lizint 1000

76.204/ZSO ml trifluor-ecetsav-etil-észter és 500 ml etanol elegyében oldjuk és 24 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Szárazra pároljuk és a maradékot diizopropil-éterből átkristályosítjuk. Kitermelés: 128,9 g (96%) színtelen kristályos por.

Olvadáspont: 98,5°C.

Elemanalízis:

számított: C 51,07, H 5,09, N 7,44, F 15,14;

talált: C 51,25, H 5,18, N 7,58, F 15,03%.

b) 2-N-(Trifluor-acetil)-6-N-(benzil-oxi-karbonil)-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

125,0 g (332,0 mmól) la) példa cím szerinti vegyület és 188,7 g (332,0 mmól) 1-perfluor-oktil-szulfonil-piperazin (DE 19603033 szerint előállítva) 750 ml tetrahidrofuránban készült oldatához 0°C-on 164,2 g (0,664 mmól) EEDQ-t (2-etoxi-l,2dihidrokinolin-l-szénsav-etil-észter) adunk és egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Vákuumban szárazra pároljuk és szilikagélen kromatografáljuk (eluens: diklór-metán/metanol 20:1) . Kitermelés: 286,0 g (93%) színtelen szilárd anyag. Olvadáspont: 92,0 °C. Elemanalízis: számított: C 36,30, H 2,83, N 6,05, F 41,04, S 3,46;

talált: C 36,18, H 2,94, N 6,98, F 40,87, S 3,40%.

c) 6-N-(Benzil-oxi-karbonil)-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

280,0 g (302,2 mól) 1b) példa cím szerinti vegyület 200 ml etanolban készült oldatába 0°C-on 1 órán át ammóniagázt vezetünk

76.204/ZSO .··..··..··.:··· • · ···· ·« »·· be. Ezt követően 0°C-on 4 órán át keverjük. Szárazra pároljuk és a maradékot vízben elkeverjük. A szilárd anyagot kiszűrjük és 50°C-on vákuumban szárítjuk.

Kitermelés: 243,5 g (97%) amorf szilárd anyag.

Elemanalízis:

számított: C 37,60, H 3,28, N 6,75 F 38,89, S 3,86;

talált: C 37,55, H 3,33, N 6,68, F 38,78, S 3,81%.

d) 6-N-(Benzil-oxi-karbonil)-2-N-[1-O-á-D-karbonil-metil-(2,3,4,6-tetra-O-benzil-mannopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

100,0 g (120,4 mól) 1c) példa cím szerinti vegyület, 72,1 g (120,4 mól) l-O-á-D-karboxi-metil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-mannópiranóz és 13,86 g (120,4 mól) N-hidroxi-szukcinimid 500 ml dimetil-formamidban készült oldatához 0°C hőmérsékleten 41,27 g (200,0 mmól) N,N-diciklohexil-karbodiImidet adunk. Az elegyet 3 órán át 0°C-on, majd egy éjszakán át pedig szobahőmérsékleten keverjük. A kivált karbamidot kiszűrjük, a szűrlett vákuumban szárazra pároljuk és szilikagélen kromatografáljuk (eluens: diklór-metán/etanol = 20:1). Kitermelés: 136,1 g (87%) sűrű olaj. Elemanalízis: számított: C 57,32, H 4,89, N 4,31 F 24,86, S 2,47;

talált: C 57,38, H 5,07, N 4,22, F 24,78, S 2,39%.

e) 2-N-[1-O-á-D-Karbonil-metil-mannopiranóz]-L-lizin-[1-(4-per fluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

130,0 g (100,0 mmól) Id) példa cím szerinti vegyületet 2000 ml etanolban oldunk és ehhez 10,0 g palládium-katalizátort (10%

76.204/ZSO

Pd/C) adunk. 12 órán át szobahőmérsékleten hidrogénezzük. A katalizátort kiszűrjük és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. Kitermelés: 91,7 g (kvantitatív) színtelen szilárd anyag. Elemanalízis: számított: C 34,07, H 3,63, N 6,11, S 3,50, F 35,24;

talált: C 33,91, H 3,72, N 6,04, S 3,40, F 35,31%.

f) 6-N-[1,4,7-Trisz(karboxiláto-metil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-10-Ν-(pentanoil-3-aza-4-oxo-5-metil-5-il)]-2-N-[1-O-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid-gadolínium-komplex (Gd-komplex)

50,0 g (54,55 mmól) le) példa cím szerinti vegyületet, 6,28 g (54,55 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet, 4,62 g (109,0 mól) lítium-kloridot és 34,35 g (54,55 mol) 1,4,7-trisz-(karboxiláto-metil)-10-(karboxi-3-aza-4-oxo-5-metil-pent-5-il)-1,4,7,10tetraazaciklododekán-gadolínium-komplexet enyhe melegítés közben 400 ml dimetil-szulfoxidban oldunk. 10°C-on 16,88 g (81,8 mól) Ν,Ν-diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá, majd éjjelen át szobahőmérsékleten keverjük. Az oldatot 3000 ml acetonba öntjük és 10 percig keverjük. A kivált szilárd anyagot kiszűrjük, majd kromatográfiával (RP-18; grádiens elúció víz/etanol/acetonitril elegyekkel) tisztítjuk. Kitermelés: 75,9 g (91,0%) színtelen szilárd anyag. Víztartalom: 8,6%. Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): szám.: C 35,34, H 4,09, N 8,24, S 2,10, F 21,12, Gd 10,28 talált: C 35,28, H 4,15, N 8,19, S 2,15, F 21,03, Gd 10,14%.

76.204/ΖΞΟ

2. példa

a) 6-N-[1,4,7-Trisz(karboxilát-metil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-lÖ-N-(pentanoil-3-aza-4-oxo-5-il)]-2-N-[1-0-á-D-karbonil -metil-mannopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid,Gd-komplex

50,0 g (54,55 mmól) le) példa cím szerinti vegyületet, 6,28 g (54,55 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet, 4,62 g (109,0 mól) litium-kloridot és 34,35 g (54,55 mól) 1,4,7-trisz(karboxilát-metil)-10-(karboxi-3-aza-4-oxo-5-metil-pent-5-il)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-gadolinium-komplexet enyhé melegítés közben 400 ml dimetil-szulfoxidban oldunk. 10°C-on 16,88 g (81,8 mmól) N,N-diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá és ezt követően éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Az oldatot 3000 ml acetonba öntjük és 10 percig keverjük. A kivált szilárd anyagot kiszűrjük, majd kromatográfiával (RP-18; grádiens elúció víz/etanol/acetonitril elegyekkel) tisztítjuk. Kitermelés: 76,0 g (92,0%) színtelen szilárd anyag. Víztartalom: 6,88%. Elemanalízis: Szám.: C 34,90, H 3,93, N 8,32, S 2,12, F 21,33, Gd 10,38 talált: C 34,81, H 4,02, N 8,27, S 2,09, F 21,22, Gd 10,19%.

3. példa

a) 2-[4-3-Oxapropionsav-etil-észter]-fenil-ecetsav-metil-észter 200,0 g (1204,0 mmól) 4-hidroxi-feníl-ecetsav-metí1-észter, 212,0 (2000,0 mmól) nátrium-karbonát 2000 ml acetonban készült elegyéhez 233,8 g (1400,0 mmól) 2-bróm-ecetsav-etil-észtert 76.204/ZSO • · ···· · ♦ · ·* adunk és 5 órán át visszafolyató hűtő alatt forraljuk. A kivált szilárd anyagot kiszűrjük és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: n-hexán/ecetsavetil-észter = 15:1).

Kitermelés: 288,5 g (95,0%) színtelen olaj.

Elemanalízis:

számított: C 61,90, H 6,39;

talált: C 61,75, H 6,51%.

b) 2-[4-3-Oxapropionsav-etil-észter]-fenil-2-bróm-ecetsavmetil-észter

285,0 g (1130,0 mmól) 3a) példa cím szerinti vegyületet 2000 ml széntetrakloridban oldjuk, ehhez 201,0 g (1130,0 mmól) N-bróm-szukcinimidet és 100,0 mg dibenzoil-peroxidot adunk és nyolc órán át visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Jeges kádban lehűtjük, a kivált szukcinimidet kiszűrjük és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot szilikagélen (eluens: n-hexán/aceton = 15:1) tisztítjuk. Kitermelés: 288,5 g (95,0%) színtelen sűrű olaj. Elemanalízis: számított: C 47,28, H 4,57, Br 24,16;

talált: C 47,19, H 4,71, Br 24,05%.

c) 2-[4-3-Oxapropionsav-etil-észter]-fenil-2-[1-(1,4,7,10-tetraazaciklododekán-l-il]-ecetsav-metil-észter

603,0 g (3500,0 mmól) 1,4,7,10-tetraaza-ciklododekán 6000 ml kloroformban készült oldatához 350,0 g (1057,0 mmól) 3b) példa cím szerinti vegyületet adunk és egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Háromszor 3000 ml jeges vízzel kirázzuk, a szer76.204/ZSO vés fázist magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot további tisztítás nélkül a következő reakciólépésben (3d példa) feldolgozzuk.

Kitermelés: 448,0 g (kvantitatív) sűrű olaj.

Elemanalízis:

számított: C 59,70, H 8,11, N 13,26;

talált: C 59,58, H 8,20, N 13,18%.

d) 2-[4-(3-0xapropionsav)]-fenil-2-[1,4,7-trisz-(karbox-metil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-10-il]-ecetsav

445,0 g (1053,0 mmól) 3c) példa cím szerinti vegyületet és 496,0 g (5270,0 mmól) klór-ecetsavat 4000 ml vízben oldunk. A pH értéket 30% vizes nátrium-hidroxiddal 10-re beállítjuk és 8 órán keresztül 70°C-on keverjük. Ezt követően a reakcióelegy pH-ját 30% vizes nátrium-hidroxid hozzáadásával 13-ra állítjuk be és 30 percig visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Az oldatot jeges fürdőben lehűtjük és koncentrált sósav hozzáadásával a pH-t 1 értékre beállítjuk. Vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 4000 ml metanolban felvesszük és egy órán át szobahőmérsékleten keverjük. A kivált konyhasót kiszűrjük, a szűrletet szárazra pároljuk és a maradékot kromatografáljuk (Rp-18; grádiens elúció víz/etanol/acetonitril elegyekkel). Kitermelés: 403,0 g (69,0%) színtelen szilárd anyag. Víztartalom: 10,2%. Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): számított: C 51,98, H 6,18, N 10,10;

talált: C 51,80, H 6,31, N 10,01%.

e) 2-[4-(3-0xapropionsav)]-fenil-2-[1,4,7-trisz-(karbox-metil)76.204/ΖΞΟ ³⁵ ·Σ3: ΚΓ ·· ···· ·· · ··

-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-10-il]-ecetsav,Gd-komplex

400 g (721,3 mmól) 3d) példa cím szerinti vegyület 2000 ml vízben készült oldatához 130,73 g (360,65 mmól) gadolíniumoxidot adunk és 5 órán át 80°C-on keverjük. Az oldatot leszűrjük és a szűrletet fagyasztva szárítjuk. Kitermelés: 511 g (kvantitatív) amorf szilárd anyag. Víztartalom: 11,0%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): számított: C 40,67, H 4,41, N 7,98, Gd 22,19;

talált: C 40,51, H 4,52, N 8,03, Gd 22,05%.

f) 6-N-[2-[4-(3-oxapropionil)-fenil]-2-[1,4,7-trisz(karboxiláto

-metil)-1,4,7,10-tetraazacxklododekán-10-il]-ecetsav)-2-N-(l-O-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz)-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktilszulfonil)-piperazin]-amid,Gd-komplex-nátriumsó

50,0 g (54,55 mmól) le) példa cím szerinti vegyületet, 6,28 g (54,55 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet, 4,62 g (109,0 mmól) lítium-kloridot és 38,66 g (54,55 mmól) 3e) példa cím szerinti vegyületet enyhe melegítés közben 400 ml dimetil-szulfoxidban oldunk. 10°C-on 16,88 g (81,8 mmól) N,N-diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá, majd éjjelen át szobahőmérsékleten keverjük. Az oldatot 3000 ml acetonba öntjük és 10 percig keverjük. A kivált szilárd anyagot kiszűrjük, majd kromatográfiával (Rp-18; grádiens elúció víz/etanol/acetonitril elegyekkel) tisztítjuk. A kapott terméket kevés vízben feloldjuk, és vizes nátriumhidroxid-oldattal a pH-t 7,4-re állítjuk be. Végül a kapott oldatot fagyaszta szárítjuk.

Kitermelés: 79,1 g (89%) színtelen szilárd anyag.

76.204/ZSO :1/ • * ···· ·· · ··

Víztartalom: 10,3%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

szám.: C 36,86, H 3,77, N 6,88, S 1,97, F 19,82, Gd 9,65;

talált: C 36,75, H 3,84, N 6,80, S 2,03, F 19,75, Gd 9,57%.

4. példa

a) 6-N-[1,4,7-Trisz(t-butil-oxi-karbonil-metil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-10-karbonil-metil]-2-N-(1-O-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz)-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

15,0 g (26,19 mmól) l,4,7-trisz(t-butil-oxi-karbonil-metil)-10-karboxi-metil-l,4,7,10-tetraazaciklododekánt (WO 91/05762 szerint előállítva), 24,0 g (26,19 mmól) le) példa cím szerinti vegyületet és 3,01 g (26,19 mmmól) N-hidroxi-szukcinimidet 150 ml dimetil-formamidban oldunk és 0°C hőmérsékleten 8,25 g (40,0 mmól) N,N-diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá. Szobahőmérsékleten egy órán át keverjük. A kivált karbamidot kiszűrjük és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: diklór-metán/metanol = 20:1). Kitermelés: 35,45 g (92,0%) színtelen szilárd anyag. Elemanalízis: számított: C 44,08, H 5,69, N 7,62, S 21,95, F 2,18;

talált: C 44,01, H 5,81, N 7,53, S 21,87, S 2,03%.

b) 6-N-[1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-10-karbonil-metil]-2-N-(1-O-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz)-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid,Gd-komplex

76.204/ZSO

30,0 g (20,39 mmól) 4a) példa cím szerinti vegyületet 50 ml kloroformban oldunk és 300 ml trifluor-ecetsavat adunk hozzá. Szobahőmérsékleten 10 percig keverjük, majd vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot 300 ml vízben feloldjuk. 3, 69 g (10,19 mmól) gadolínium-oxidot adunk hozzá és 5 órán át 80°C-on keverjük. Az oldatot vákuumban szárazra pároljuk és szilikagélen tisztítjuk (Rp-18; grádiens elució: víz/etanol/acetonitril elegyekkel ) . Kitermelés: 11,0 g (37,0%) színtelen és amorf szilárd anyag. Víztartalom: 11,3%. Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): szám.: C 34,62, H 3,87, N 7,69, F 22,16, S 2,20, Gd 10,97;

talált: C 64,57, H 3,95, N 7,60, F 22,05, S 2,13, Gd 10,90%.

5. példa

a) 6-N-[3,6,9-Trisz(karboxi-metil)-3,6,9-triazaundekán-disav-l-

-karboxi-ll-oil]-2-N-[1-O-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

24,0 g (26,19 mmól) le) példa cím szerinti vegyuletet 100 ml dimetil-formamid/30 ml piridin elegyében oldunk és 12,10 g (30,0 mmól) 3-N-(dioxo-morfolino-etil)-6-N-(etoxi-karbonil-metil)-3,6-diazaoktán-disavat adunk hozzá és 50°C-on 5 órán át keverjük. Vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 200 ml vízben oldjuk és a kapott reakcióelegy pH-ját 20% vizes nátrium-hidroxid hozzáadásával 13 értékre beállítjuk. 22°C-on 8 órán át keverjük és a pH-t 13-ra állítjuk be. Az oldat pH-ját koncentrált sósav hozzáadásával 7,2-re beállítjuk, majd vákuumban szárazra pároljuk. A

76.204/ZSO maradékot szilikagélen kromatografáljuk (RP-18; gradiens elúció: víz/etanol/acetonitril elegyekkel).

Kitermelés: 17,26 g (51,0%) színtelen szilárd anyag. Víztartalom: 9,3%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

számított: C 37,19, H 4,21, N 7,59, F 25,00, S 2,48;

talált: C 37,10, H 4,30, N 7,48, F 25,07, S 2,42%.

b) 6-N-[3,6,9-Trisz(karboxiláto-metil)-3,6,9-triazaundekán-disav-l-karboxi-ll-oil]-2-N-[1-O-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid,Gd-komplex-nátriumsó

10,0 g (7,74 mmól) 5a) példa cím szerinti vegyület 100 ml vízben készült oldatához 1,40 g (3,87 mmól) gadolínium-oxidot adunk és 2 órán át 70°C-on keverjük. Az oldatot leszűrjük, a szűrlet pH-ját 2N nátrium-hidroxid-oldattal 7,4 értékre beállítjuk és szárazra pároljuk. Kitermelés: 11,36 g (kvantitatív) amorf szilárd anyag. Víztartalom: 10,5%. Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): szám:C 32,72, H 3,43, N 6,68, S 2,18, Gd 10,71, Na 1,57, F 22,00 tai: C 32,65, H 3,51, N 6,71, S 2,08, Gd 10,61, Na 1,68, F 21,87.

6. példa

a) 6-N-(Benzil-oxi-karbonil)-2-N-[1,4,7-trisz(karboxiláto-

-metil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-10-(pentanoil-3-aza-4-oxo-5-metil-5-il)]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid,Gd-komplex

76.204/ZSO

50,0 g (60,20 mmól) le) példa cím szerinti vegyületet, 6,93 g (60,20 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet, 5,09 g (120,0 mmól) lítium-kloridot és 37,91 g (60,20 mmól) 1,4,7-trisz(karboxilátometil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-10-(pentanoil-3-aza-4-oxo5-metil-5-il)-gadolínium-komplexet enyhe melegítés közben 400 ml dimetil-szulfoxidban oldunk. 10°C-on 20,63 g (100,0 mmól) N,Ndiciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá, majd egy éjszakán át szobahőmérséklete keverjük. Az oldatot 3000 ml acetonhoz adjuk és 10 percig keverjük. A kivált szilárd anyagot kiszűrjük, és ezt követően kromatográfiával (szilikagél RP-18; grádiens elúció: víz/etanol/acetonitil elegyekkel) tisztítjuk. Kitermelés: 75,53 g (87,0%) színtelen szilárd anyag. Víztartalom: 10,1%. Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): szám.: C 37,48, H 3,84, N 8,74, S 2,22, F 22,39, Gd 10,90 talált: C 37,39, H 4,02, N 8,70, S 2,16, F 22,29, Gd 10,75%.

b) 2-N-[1,4,7-Trisz(karboxiláto-metil)-1,4,7,10-tetraazaciklo- dodekán,Gd-komplex-10-(pentanoil-3-aza-4-oxo-5-metil-5-il)]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

70,0 g (48,53 mmól) Id) példa cím szerinti vegyületet 500 ml víz/ 100 ml etanol elegyében oldjuk, 5,0 g palládiumkatalizátort (10% Pd/C) adunk hozzá és szobahőmérsékleten hidrogénatmoszférában (1 atm) addig hidrogénezzük, amíg hidrogénfelvétel már nem figyelhető meg. Ezt követően a katalizátort eltávolítjuk, kétszer 75 ml etanollal alaposan kimossuk és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. A cím szerinti vegyület erősen viszkózus, színtelen olaj. 76.204/ZSO

Kitermelés: 63,5 g (kvantitatív).

Víztartalom: 9,8%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

szám.: C 37,48, H 3,84, N 8,74, S 2,22, F 22,39, Gd 10,90;

talált: C 37,39, H 4,03, N 8,65, S 2,20, F 22,31, Gd 10,78%.

c) 6-N-(l-O-á-D-Karbonil-metil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-manno- piranóz)-2-N-[1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán,Gd-komplex-10-(pentanoil-3-aza-4-oxo-5-metil-5-il)]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

50,0 g (38,22 mmól) 6b) példa cím szerinti vegyületet, 4,40 g (38,22 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet, 3,39 g (80,0 mmól) lítium-klorídot és 22,88 g (38,22 mmól) 1-O-á-D-karboxi-metil2,3,4,6-tetra-O-benzil-mannopiranózt enyhe melegítés közben (30ról 40°C-ra) 400 ml dimetil-szulfoxidban oldjuk. 10°c-on 10,32 g (50,0 mmól) N,N-diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá, majd egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Az oldatot 3000 ml acetonhoz adjuk és 10 percig keverjük. A kivált szilárd anyagot kiszűrjük, végül kromatográfiával (szilikagél RP-18; grádiens elúció víz/etanol/acetonitril elegyekkel·) tisztítjuk. Kitermelés: 64,25 g (89,0%) színtelen szilárd anyag. Víztartalom: 10,9%. Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): szám.: C 46,42, H 4,54, N 6,67, S 1,70, F 17,10, Gd 8,33;

talált: C 46,36, H 4,71, N 6,60, S 1,61, F 17,19, Gd 8,21.

d) 6-N- (l-O-á-D-Karbonil-metil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-man.nopiranóz)-2-N-[1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-1,4,8,10-tetraazaciklododekán,Gd-komplex-10-(pentanoil-3-aza-4-oxo-5—metil-5-

76.204/ZSO

-il)]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

60,0 g (31,77 mmól) 6c) példa cím szerinti vegyületet 500 ml etanolban oldjuk 6,0 g palládium-katalizátort adunk hozzá (10% Pd/C) . Ezt szobahőmérsékleten hidrogénatmoszférában (1 atm) addig hidrogénezzük, amíg hidrogénfelvétel már nem figyelhető meg. Ezt követően a katalizátort eltávolítjuk, kétszer 150 ml etanollal alaposan átmossuk és vákuumban szárazra pároljuk. Kitermelés: 48,55 g (kvantitatív) színtelen szilárd anyag. Víztartalom: 3,9%. Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): szám.: C 35,37, H 4,02, N 8,25, S 2,10, F 21,13, Gd 10,29;

talált: C 35,28, H 4,13, N 8,17, S 2,03, F 21,05, Gd 10,20%.

7. példa

a) 1,7-Bisz(benzil-oxi-karbonil)-4-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil]-amino]-acetil]-1,4,7,10-tetraazaciklododekán

50,0 g (113,5 mmól) 1,7-bisz(benzil-oxi-karbonil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán és 66,42 g (113,5 mmól) 2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino-ecetsav (DE 19 603 033 szerint előállítva) 300 ml tetrahidrofuránban készül oldatához O’C-on 49,46 g (200,0 mmól) EEDQ-t (2-etoxi-l,2-dihidro-kinolin-lszénsav-etil-észter) adunk és szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverjük. Vákuumban szárazra pároljuk és szilikagélen kromatografáljuk (eluens: diklór-metán/metanol = 20:1). Kitermelés: 65,2 g (57%) színtelen szilárd anyag. Elemanalízis: számított: C 42,91, H 3,80, N 6,95, F 32,05, S 3,18;

76.204/ZSO talált: C 42,85, H 3,90, N 6,87, F 31,98, S 3,15%.

b) 1,7-Bisz(benzil-oxi)-4-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-10-[l-O-á-D-karbonil-metil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-mannopiranóz)]-1,4,7,10-tetraazaciklododekán

60,0 g (59,53 mmól) 7a) példa cím szerinti vegyülethez és 35,64 g (59,53 mmól) l-O-á-D-karboxi-metil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-mannopiranóz (DE 19 728 954 szerint előállítva) 300 ml tetrahidrofuránban készült oldatához 0°C-on 24,73 g (100 mmól) EEDQ-t (2-etoxi-l,2-dihidro-kinolin-l-szénsav-etil-észter) adunk és egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Vákuumban szárazra pároljuk és szilikagélen kromatografáljuk (eluens: diklórmetán/metanol = 20:1). Kitermelés: 76,6 g (81,0%) színtelen szilárd anyag.

Elemanalízis:

számított: C 54,44, H 4,70, N 4,41, F 20,33, S 2,02;

talált: C 54,37, H 4,81, N 4,35, F 20,27, S 1,96%.

a) 1-[2-(N-Etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-7-(1-O-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán

70,0 g (44,07 mmól) 7b) példa cím szerinti vegyületet 800 ml etanolban oldunk és 8 g palládium-katalizátort (10% Pd/C) adunk hozzá. Szobahőmérsékleten hidrogénezzük, a katalizátort kiszűrjük és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. Kitermelés: 42,3 g (kvantitatív) színtelen szilárd anyag. Elemanalízis: számított: C 35,04, H 3,99, N 7,30, F 33,65, S 3,34;

talált: C 35,15, H 4,13, N 7,13, F 33,48, S 3,26%.

76.204/ZSO

3 ,·%:··· ♦·· · · « *·· -· *·» ♦ ·*

d) 1,7-Bisz[1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-Gd-komplex-10-(pentanoil-3-aza-4-oxo-5-metil-5-il)-4-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-10-[1-0-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz)]-1,4,7,10-tetraazaciklododekán g (20,84 mmól) 7c) példa cím szerinti vegyületet, 5,09 g (120 mmól) lítium-kloridot és 37,78 g (60 mmól) 1,4,7trisz(karboxiláto-metil)-10-(pentanoil-3-aza-4-oxo-5-metil-5-11)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-gadolínium-komplexet enyhe melegítés közben 400 ml dimetil-szulfoxidban oldunk. 10°C hőmérsékleten 29,67 g (120 mmól) EEDQ-t adunk hozzá és egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet 3000 ml acetonhoz adjuk és 10 percen keresztül keverjük. A kivált szilárd anyagot kiszűrjük, végül kromatográfiával tisztítjuk (szilikagél RP-18; grádiens elúció víz/etanol/acetonitril elegyekkel) . Kitermelés: 13,2 g (29,0%) színtelen szilárd anyag. Víztartalom: 11,8%. Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): szám.: C 36,31, H 4,34, N 9,62, S 1,47, F 14,79, Gd 14,41;

talált: C 36,24, H 4,27, N 9,58, S 1,51, F 14,85, Gd 14,25%.

8. példa

a) 1,7-Bisz(benzil-oxi-karbonil)-4-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil]-amino]-acetil]-10-(pentanoil-3-aza-4-oxo-5-metil-5-il)-[1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-Gd-komplex-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-10-il]-1,4,7,10-tetraazaciklododekán

50,0 g (49,61 mmól) 7a) példa cím szerinti vegyületet, 5,71

76.204/ZSO ·* • ·. V ♦ Φ . Φ **· ·' · · *· · ^;4·*4 ·ΦΦ g (49,61 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet, 4,24 g (100 mmól) lítium-kloridot és 31,24 g (49,61 mmól) 1,4,7-trisz(karboxilátometil)-10-(pentanoil-3-aza-4-oxo-5-metil-5-il)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-gadolínium-komplexet enyhe melegítés közben 350 ml dimetil-szulfoxidban oldunk. 10°C hőmérsékleten 15,47 g (75 mmól) N, N-diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá és éjjelen át szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet 2000 ml acetonhoz adjuk és 10 percig keverjük. A kivált szilárd anyagot kiszűrjük, végül kromatográfiával tisztítjuk (szilikagél RP-18; grádiens elúció viz/etanol/acetonitril elegyekkel).

Kitermelés: 65,1 g (81,0%) színtelen szilárd anyag.

Víztartalom: 7,9%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

szám.: C 40,79, H 4,11, N 8,65, S 1,98, F 19,94, Gd 9,72;

talált: C 40,71, H 4,20, N 8,58, S 2,03, F 19,87, Gd 9,68%.

b) 1-[2-(N-Etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-7-{pentanoil-3-aza-4-oxo-5-metil-5-il-[trisz(karboxiláto-metil-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-10-il]-Gd-komplex]-1,4,7,10tetraazaciklododekán

60,0 g (37,05 mmól) 8a) példa cím szerinti vegyületet 600 ml etanolban oldunk és 6,0 g palládium-katalizátort (10% Pd/C) adunk hozzá. Szobahőmérsékleten hidrogénezzük, a katalizátort kiszűrjük és vákuumban szárazra pároljuk.

Kitermelés: 50,06 g (kvantitatív) színtelen szilárd anyag. Víztartalom: 3,9%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

szám.: C 34,67, H 4,03, N 10,37, S 2,37, F 23,90, Gd 11,64;

76.204/ZSO talált: C 34,58, H 4,15, N 10,28, S 2,03, F 23,84, Gd 11,57%.

c) l-[2-(N-Etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-4,10-bisz[l-O-á-D-karbonil-metil-2,3,4,6-tetra-0-benzil-mannopiranóz]-7-{pentanoil-3-aza-4-oxo-5-metil-5-il-[1,4,7-trisz(karboxiláto-metil-1,4,7-10-tetraazaciklododekán-10-il]-Gd-komplex]-1,4,7,10-tetraazaciklododekán

40,0 g (29,60 mmól) 8b) példa cím szerinti vegyületet, 2,54 g (60,0 mmól) lítium-kloridot és 44,9 g (75,0 mmól) 1-O-á-Dkarboxi-metil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-mannopiranózt enyhe melegítés közben 300 ml dimetil-szulfoxidban oldjuk. 10°C hőmérsékleten 24,73 g (100,0 mmól) EEDQ-t adunk hozzá és egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet 3000 ml acetonhoz adjuk és 10 percig keverjük. A kivált szilárd anyagot kiszűrjük, végül kromatográfiával (szilikagél RP-18; grádiens elúció víz/etanol/acetonitril elegyekkel·) tisztítjuk. Kitermelés: 31,98 g (43,0%) színtelen szilárd anyag. Víztartalom: 3,5%. Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): szám.: C 53,06, H 5,05, N 5,57, S 1,28, F 12,85, Gd 6,26;

talált: C 52,95, H 5,19, N 5,48, S 1,23, F 12,77, Gd 6,14%.

d) 1-[2-(N-Etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-4,10-

-bisz[l-O-á-D-karbonil-metil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-mannopiranóz]-7-{pentanoil-3-aza-4-oxo-5-metil-5-il-[1,4,7-trisz(karboxiláto-metil-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-10-il]-Gd-komplex}-1,4,7,10-tetraazaciklododekán

30,0 g (11,94 mmól) 8c) példa cím szerinti vegyületet 300 ml etanol/30 ml víz elegyében oldunk és 4,0 g palládium76.204/ZSO • · ···· · · ··· katalizátort (10% Pd/C) adunk hozzá. Szobahőmérsékleten hidrogénezzük, a katalizátort kiszűrjük és a szűrletet szárazra pároljuk.

Kitermelés:· 21,39 g (kvantitatív) színtelen szilárd anyag. Víztartalom: 3,4%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): szám.: C 36,87, H 4,39, N 7,82, S 1,79, F 18,03, Gd 8,78;

talált: C 36,80, H 4,50, N 7,85, S 1,68, F 17,91, Gd 8,70%.

9. példa

a) 6-N-[3,6-Bisz(karboxi-metil)-oktán-1,8-dikarbonsav-l-karboxi-8-oil]-2-N-(1-O-á-D-karboxi-metil-mannopiranóz)-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

27,5 g (30,0 mmól) le) példa cím szerinti vegyületet 300 ml dimetil-formamid/100 ml piridin elegyében oldjuk és 25,62 g (100,0 mmól) etilén-diamin-N,N,Ν',Ν'-tetraecetsav-dianhidridet.

adunk hozzá és 5 órán át 50°C-on keverjük. Vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 300 ml vízben oldjuk és 20% vizes nátriumhidroxid hozzáadásával a pH-t 10-re beállítjuk, majd a lúgos reakcióelegy pH értékét koncentrált sósav hozzáadásával 3-ra állítjuk be és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot szilikagélen RP-18 kromatografáljuk (grádiens elúció víz/ezanol/acetonitril elegyekkel). Kitermelés: 18,22 g (51,0%) színtelen szilárd anyag. Víztartalom: 7,9%. Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): szám.: C 36,31, H 3,98, N 7,06, F 27,12, S 2,69;

76.204/ZSO talált: C 36,23, H 4,07, N 6,98, F 27,05, S 2,62%.

b) 6-N-[3,6-Bisz(karboxiláto-metil)-oktán-1,8-dikarbonsav-l-karboxiláto-8-oil-Mn-komplex-nátriumsó]-2-N-(1-O-á-D-karboxi-metil-mannopiranóz)-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

10,0 g (8,397 mmól) 9a) példa cím szerinti vegyületet 200 ml vízben oldjuk és 965 mg (8,397 mmól) mangán (11)-karbonátot adunk hozzá, majd 3 órán át 60°C-on keverjük. A reakcióelegy pH-ját 5% vizes nátrium-hidroxiddal 7,4-re beállítjuk, leszűrjük, végül fagyasztva szárítjuk. Kitermelés: 10,52 g (99,0%) színtelen szilárd anyag. Víztartalom: 7,8%. Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): szám.: C 34,16, H 6,50, N 6,64, S 2,53, F 25,52, Mn 4,34,

Na 1,82;

talált: C 34,06, H 3,61, N 6,58, S 2,47, F 25,47, Mn 4,30,

Na 1,97%.

10. példa a) 1,2,3,4,6-Penta-0-acetil-á,á-D-mannopiranóz

Az irodalomban ismertetett eljárással [M.L. Wolfrom és A. Thompson in Methods in Carbohydrate Chemistry (R.L. Whistler, M.L. Wolfrom and J.N. BeMiller, Eds.), Academic Press, New York, Vol.II. 53, 211-215, (1963)] analóg módon 150 g (832,5 mmól) á,á-D-mannopiranózt 1500 ml absz. piridin és 1500 ml ecetsavanhidrid elegyével átalakítunk és a feldolgozás után 315 g (96,7%) cím szerinti vegyületet nyerünk egy viszkózus és színtelen ola76.204/ZSO jós nyers termék formájában. Az ¹H-NMR spektroszkópiai vizsgálatok alapján az így kapott cím szerinti vegyületben az ά:β anomerek arányát 4:l-ként lehet meghatározni. Az említett vegyület á,h anomerjeinek szétválasztásához az alábbi reakciólépéseket kivitelezzük.

Elemanalízis:

számított: C 49,21, H 5,68;

talált: C 49,12, H 5,78%.

b) 1-O-á-D-(5-Etoxi-karbonil)-pentil-2,3,4,6-tetra-O-acetil -mannopiranóz

Az aril-glikopiranozidok szintézisére az irodalomban leírt eljárással [J. Conchie és G.A. Lewy in Methods in Carbohydrate Chemistry (R.L. Whistler, M.L. Wolfrom and J.N. BeMiller, Eds.), Academic Press, New York, Vol.II 90, 345-347 (1963)] analóg módon átalakítunk 156,2 g (400 mmól) 10a) példa cím szerinti vegyületet, mint á,fi-anomer keveréket 67 ml (400 mmól) 6-hidroxihexánsav-etil-észterrel és 60,8 ml (520 mmól) cink-IV-kloriddal összesen 600 ml 1,2-diklór-etánban. Oszlopkromatográfiás tisztítás után (eluens: hexán/etil-acetát= 2:1) 100,05 g (51%) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen, viszkózus olaj formájában. Az így kapott cím szerinti vegyület ¹H-NMR spektroszkópiai vizsgálata azt mutatta, hogy kizárólag tiszta á-anomerről van szó. Elemanalízis: számított: C 52,94, H 6,77;

talált: C 52,80, H 6,78%.

c) 1-O-á-D-(5-Karboxi)-pentil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-mannopiranóz

76.204/ZSO

141,0 g (289 mmól) 10b) példa cím szerinti vegyület 200 ml dioxánban készült kevert szuszpenziójához szobahőmérsékleten, egyidejű erős keverés közben, részletekben összesen 238,5 g (4,26 mmól) porított kálium-hidroxidot adunk. A keverhetőség növelésére további 200 ml dioxánt adunk a reakcióelegyhez, és az így kapott szuszpenziót végül forráspontig melegítjük és ezen a hőmérsékleten két óra alatt összesen 372 ml (3,128 mmól) benzilbromidot csepegtetünk hozzá. 110°C-on 4 órás, majd szobahőmérsékleten 12 órás reakcióidő után a reakcióelegyhez összesen 2,5 liter jeges vizet adunk lassanként és a vizes fázist alaposan dietil-éterrel kirázzuk. Az így kapott éteres fázisnak a mosása és azt követő nátrium-szulfáton történő szárítása után a sót kiszűrjük és a dietil-étert vákuumban eltávolítjuk. A benzilbromid felesleget ezt követően olajpumpa vákuumban kvantitatíve 180°C-os olajfürdőben a reakcióelegyből kidesztilláljuk. Az így kapott gyanta-olajszerű maradékot szilikagélen (eluens: etilacetát/hexán = 1:10) tisztítjuk. Kitermelés: 172,2 g (91,0%) cím szerinti vegyület színtelen viszkózus olaj formájában. Elemanalízis: számított: C 75,68, H 7,16;

talált: C 75,79, H 7,04%.

d) 6-N-(Benzil-oxi-karbonil)-2-N-[1-O-á-D-(5-karbonil)-pentil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-mannopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

100,0 g (134,0 mmól) 10c) példában előállított karbonsavat és 32,4 g (281,4 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet 500 ml dimetil76.204/ZSO • · ·«·· · · ··· formamidban oldunk és 0°C hőmérsékleten részletekben összesen 58,0 g (281,4 mmól) N,Ν' -diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá, majd 3 órán át ezen a hőmérsékleten keverjük. Az így kapott aktív-észter-oldatához 111,3 g (134,0 mmól) 1c) példa cím szerinti vegyület 300 ml dimetil-formamidban készült, 0°C-ra hűtött oldatát adjuk cseppenként, és 2 órán át 0°C-on, majd 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Feldolgozáshoz a kivált diciklohexilkarbamidot kiszűrjük, majd az oldatot szárazra pároljuk. A így kapott maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: diklórmetán/etanol = 20:1; a kromatográfiát oldószer gradiens alkalmazásával végezzük az etanolrész folyamatos növelésével).

Kitermelés: 132,5 g (67,4%) szerinti vegyület színtelen és erősen viszkózus olaj formájában.

Elemanalízis:

számított: C 54,02, H 4,88, N 3,82, F 22,01, S 2,19;

talált: C 53,87, H 4,85, N 4,02, F 22,55, S 2,06%.

e) 2-N-[1-O-á-D-(5-Karbonil)-pentil-mannopiranóz]-L-lizin-[1 -(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

120,0 g (81,77 mmól) lOd) példában előállított vegyületet 800 ml etanolban oldunk és 4,5 g Pearlman-katalizátort (Pd 20%, C) adunk hozzá és szobahőmérsékleten hidrogénatmoszférában (1 atm) addig hidrogénezzük, amíg hidrogénfelvétel már nem figyelhető meg (kb. 8 óra). Ezt követően a katalizátort eltávolítjuk, etanollal alaposan átmossuk (kb. 200 ml) és vákuumban szárazra pároljuk. A cím szerinti vegyületet nagyon viszkózus és színtelen olaj formájában kapjuk meg.

Kitermelés: 78,5 g (98,7%).

76.204/ZSO ⁵¹ • * ··«· ·» «·*

Elemanalízis:

számított: C 37,04, Η 4,25, N 5,76, F 33,20, S 3,30;

talált: C 36,96, H 4,85, N 5,41, F 34,13, S 3,22%.

f) 2-N-[1-O-á-D-(5-Karbonil)-pentil-mannopiranóz]-6-N-[1,4,7-

-trisz(karboxiláto-metil)-10-(3-aza-4-oxo-5-metil-5-il-pentanoil) -1,4,7,10-tetraazaciklododekán]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid,Gd-komplex

99,8 g (158,4 mmól; 2,2. mólekvivalens a lOe) példa szerinti aminkomponensre számítva) DE 197 28 954 Cl szabadalmi bejelentés 31h) példájában leírt 10-(4-karboxi-l-metil-2-oxo-3-azabutil)1,4,7,10-tetraazaciklododekán-l,4,7-triecetsav-Gd-komplexét és

6,7 g vízmentes lítium-kloridot (158,4 mmól) 40°C hőmérsékleten keverés közben absz. dimetil-szulfoxidban oldunk. Ezen a hőmérsékleten összesen 18,2 g (158,4 mmól) N-hidroxi-szukcinimid és 70,0 g (71,96 mmól) lOe) példa cím szerinti vegyület 250 ml absz. dimetil-szulfoxidban készült oldatát adjuk hozzá. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után a reakcióelegyet 32,7 g (158, 4 mmól) N,Ν'-diciklohexil-karbodiimiddel elegyítjük és 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A kapott szuszpenzióhoz annyi acetont adunk, amíg a cím szerinti vegyület teljes mértékben kicsapódik, a csapadékot kiszűrjük, szárítjuk, vízben felvesszük, az oldhatatlan diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, és a szűrletet AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és a kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. A visszamaradó oldatot (retentát) ezt követően fagyasztva szárítj uk. Kitermelés: 93,0 g (81,6%) színtelen liofilizátum.

76.204/ZSO

H₂O-tartalom (Karl-Fischer): 9,53%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): számított: C 37,15, H 4,39, N 7,96, F 20,38, S 2,02, Gd 9,92;

talált: C 36, 92, H 4,50, N 7,68, F 19,77, S 1,91, Gd 10,08

11, példa

a) 2-N-[1-O-á-D-(5-Karbonil)-pentil-mannopiranóz]-6-N-{2-[4-(3-oxapropionil)-fenil]-2-[1,4,7-trisz-(karboxiláto-metil)1,4,7,10-tetraazaciklododekán-10-il]-ecetsav}-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid,Gd-komplex-nátriumsó

5,0 g (9,06 mmól) 3e) példa cím szerinti vegyület 15 ml absz. dimetil-szulfoxidban készült szuszpenziójához 70°C-on 0,68 g (15,9 mmól) 1ítium-kloridot adunk. 30 percig keverjük, majd a tiszta reakcióoldathoz részletekben összesen 1,83 g (15,9 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet adunk és ezen a hőmérsékleten még egy órát állni hagyjuk. 0°C-ra lehűtjük, majd 4,52 g (23,85 mmól) diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá és a reakcióelegyet még egy órán át 0°C-on, majd 12 órán át 22°C-on keverjük. Az így kapott reakcióoldathoz 22°C-on cseppenként 3e) példa cím szerinti N-hidroxi-szukcinimid-észtert, 4,0 g (4,12 mmól) lOe) példa cím szerinti vegyület 15 ml dimetil-szulfoxidban készült oldatával együtt hozzáadunk és további 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A feldolgozáshoz a reakcióoldatot 22°C-on 900 ml acetonba csepegtetjük, miközben a cím szerinti vegyület színtelen csapadék formájában kiválik. A csapadékot leszűrjük, 200 ml desztillált vízben oldjuk, majd 1 mólos nátrium-hidroxiddal a pH-t pontosan 7,2-re beállítjuk. A így kapott vizes termékoldatot 76.204/ZSO ·· ···· ·· ···

YM3-ultraszűrőmembránon (AMICON®; vágási érték: 3000 Da) sótalanitjuk és kismolekulájú összetevők elválasztása céljából háromszor ultraszűrjük. Az így kapott oldatot (retentát) végül fagyasztva szárítjuk.

Kitermelés: 6,33 g (92,4%, az aminkomponensre számítva) színtelen liofilizátum, 7,38% víztartalommal.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

szám.: C 38, 48, H 4,13, N 6,65, F 19,16, S 1,90, Gd 9,33,

Na 1,36;

talált: C 39,52, H 4,12, N 6,67, F 19,70, S 1,89, Gd 9,30,

Na 1,41%.

12. példa

a) 3,5-bisz(benzil-oxi-kabonil-amino)-benzoesav-N-(3-oxa-

-1H,1H,2H,2H,4H,4H,5H,5H-perfluor-tridecil)-amid

125 ml vízmentes tetrahidrofuránt és 125 ml vízmentes dioxánt tartalmazó oldószerelegyben 20 g (47,5 mmól) 3,5-bisz(benzil-oxi-karbonil-amino)-benzoesavat (előállítva az alábbi irodalmi helyen ismertetett eljárás szerint: Skulnick, Harvey I.; Johnson, Pal D.; Aristoff, Paul A.; Morris, Jeanette K.; Lovász, Kristine D. et al. ; J. Med. Chem. 40, 7, 1149-1164 (1997)) valamint 4,78 g (47,5 mmól) trietil-amint oldunk. Az elegyet -15°C hőmérsékletre lehűtjük, majd keverés közben lassan 6,56 g (48 mmól) klór—hangyasav-izobutil-észter 30 ml vízmentes tetrahidrofuránban készült oldatát csepegtetjük hozzá, miközben a belsőhőmérsékletet -10°C alatt tartjuk. -15°C-on 15 perc reakcióidő után 58,6 g (47,5 mmól) 1-amino-lH,1H,2H,2H,4H,4H,5H,5H76.204/ZSO

3-oxa-perfluortridekán és 4,78 g (47,5 mmól) trietil-amin 100 ml vízmentes tetrahidrofuránban készült oldatát csepegtetjük hozzá -20°C-on. A reakcióelegyet egy órát -15°C-on, valamint két órát szobahőmérsékleten tartjuk, majd vákuumban szárazra pároljuk. A bepárlási maradékot 300 ml etil-acetátban felvesszük és kétszer 200 ml telített nátrium-karbonát-oldattal, valamint egyszer 300 ml vízzel mossuk. A szerves fázist nátrium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és az etil-acetátot vákuumban eltávolítjuk. Az olajos maradékot szilikagélen (eluens: diklór-metán/hexán/2-propanol = 10:5:1) tisztítjuk.

Kitermelés: 36,2 g (82,5%) cím szerinti vegyület színtelen olaj forrnáj ában.

Elemanalízis:

számított: C 46,82, H 3,27, N 4,55, F 34,97;

talált: C 47,21, H 3,31, N 4,61, F 34,48%.

b) 3,5-Di-amino-benzoesav-N-(3-oxa-lH,1H,2H,2H,4H,4H,5H,5H-perfluor-tridecil)-amid

30,0 g (32,4 mmól) 12a) példában előállított amidot 300 ml etanolban oldjuk és 1,2 g Pearlman-katalizátort (Pd 20%, C) adunk hozzá. Szobahőmérsékleten hidrogénatmoszférában (1 atm) addig hidrogénezzük, amíg hidrogénfelvétel már nem figyelhető meg. Ezt követően a katalizátort eltávolítjuk, etanollal alaposan átmossuk (kb. 300 ml) és vákuumban szárazra pároljuk. A cím szerinti vegyületet erősen viszkózus, sárgás olaj formájában kapjuk meg.

Kitermelés: 20,12g (94,8%).

Elemanalízis:

76.204/ZSO számított: C 36,66, H 2,77, N 6,41, F 49,28;

talált: C 36,07, H 2,87, N 6,23, F 49,43%.

c) 3-N-(1-O-á-D-Karbonil-metil)-2,3,4,6-tetra-O-benzil-mannopiranóz)-5-amino-benzoesav-N-(3-oxa-lH,1H,2H,2H,4H,4H,5H,5H-perfluor-tridecil)-amid

10,95 g (18,30 mmól) l-karboxi-metil-oxi-2,3,4-tetra-O-benzil-á-D-mannopiranozid (DE 197 28 954 Cl szabadalmi bejelentésben leírt) 150 ml dimetil-formamidban oldjuk és összesen 2,09 g (18,3 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet adunk hozzá. A reakcióelegyet 0°C-ra hűtjük és 3,78 g (18,3 mmól) diciklohexilkarbodiimidet adunk hozzá. Az elegyet 0°C-on egy órán át, majd szobahőmérsékleten 4 órán át keverjük. A reakcióelegyet 0°C hőmérsékletre hűtjük és 24,0 g (36,6 mmól; 2 mólekvivalens a karbonsavra számítva) fenti 12b) példa szerint előállított diaminovegyület 350 ml dimetil-formamidban készült oldatát lassan hozzácsepegtetjük. Ezt követően további egy órán át 0°C-on, majd egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Az így kapott elegyet vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot 300 ml etilacetátban felvesszük. A kivált karbamidot kiszűrjük és a szűrletet kétszer 100 ml 5% vizes nátrium-karbonát-oldattal mossuk. A szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: n-hexán/izopropanol = 13:1) . így 16,8 g (74,3%; a karbonsavra számítva) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olaj formájában. Az eluenselegy polaritásának növelésével nhexán/izopropanol 5:1-re, a további kromatográfiás frakciókban összesen 10,15 g át nem alakult 12b) diaminovegyületet nyerünk

76.204/ZSO vissza, amely a fenti reakcióban ismét felhasználható. Elemanalizis: számított: C 64,42, H 4,40, N 3,40, F 26,13;

talált: C 54,32, H 4,49, N 3,48, F 25,94%.

d) 3-N-[(1-0-á-D-Karbonil-metil-mannopiranóz)]-5-amino-benzoe sav-N-(3-oxa-lH,1H,2H,2H,4H,4H,5H,5H-perfluor-tridecil)-amid

A 12b) példa cím szerinti vegyület előállításával analóg módon 12,0 g (9,70 mmól) 12c) példa szerinti vegyületet 0,5 g Pearlman-katalizátor (Pd 20%) jelenlétében hidrogénezünk. Etanol/víz (9:1) elegyéből történő feldolgozás után 8,08 g (96,7%) cím szerinti vegyülethez jutunk sárgás színű, viszkózus olaj forrnáj ában. Elemanalízis: számított: C 37,64, H 3,28, N 4,88, F 37,49;

talált: C 37,32, H 3,17, N 4,97, F 37,55%.

e) 3-N-(1-O-á-D-Karbonil-metil-mannopiranóz)-5-N-{2-[4-(3-oxa-propionil)-fenil]-2-[1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-10-il]-ecetsav}-benzoesav-N-(3-oxa-1H,1H,2H,2H,4H,4H,5H,5H-perfluor-tridecil)-amid,Gd-komplex-nátriumsó

13,6 g (19,2 mmól; 2,2 mólekvivalens a 12d) példa szerinti aminkomponensre számítva) 3e) példában leírt Gd-komplex és 0, 81 g vízmentes lítium-kloridot (19,2 mmól) 40°C hőmérsékleten keverés közben 100 ml absz. dimetil-szulfoxidban oldunk. Ezen a hőmérsékleten összesen 2,2 g (19,2 mmól) N-hidroxi-szukcinimid és 7,5 g (8,7 mmól) 12d) példa cím szerinti vegyület 50 ml absz. dimetil-szulfoxidban készült oldatát adjuk hozzá. Szobahőmérsék

76.204/ZSO letre történő lehűtés után a reakcióoldatot 3,96 g (19,2 mmól) N,N'-diciklohexil-karbodiimiddel elegyítjük és 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A kapott szuszpenzióhoz annyi acetont adunk, amíg a cím szerinti vegyület teljes mértékben kicsapódik, a csapadékot kiszűrjük, szárítjuk, vízben felvesszük, az oldhatatlan diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, és a szűrletet AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és a kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. A visszamaradó oldatot (retentát) ezt követően fagyasztva szárítjuk.

Kitermelés: 11,51 g (84,5%) színtelen liofilizátum.

H₂0-tartalom (Karl-Fischer): 6,77%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

számított: C 40,05, H 3,94, N 6,29, F 20,71, Gd 10,08,

Na 1,47;

talált: C 39, 98, H 4,00, N 6,31, F 20,73, Gd 10,11,

Na 1,42%.

13. példa

a) 3,5-Bisz(benzil-oxi-karbonil-amino)-1-{N-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]}-benzamid ml vízmentes tetrahidrofuránt és 70 ml vízmentes dioxánt tartalmazó oldószerelegyben 10 g (23,75 mmól) 3,5-bisz(benzil-oxi-karbonil-amino)-benzoesavat (előállítva az alábbi irodalmi helyen ismertetett eljárás szerint: Skulnick, Harvey I.; Johnson, Pal D.; Aristoff, Paul A.; Morris, Jeanette K.; Lovász, Kristine D. et al. ; J. Med. Chem. 40, 7, 1149-1164 (1997)) valamint 2,39 g (23,75 mmól) trietil-amint oldunk. Az

76.204/ZSO elegyet -15°C hőmérsékletre lehűtjük, majd keverés közben lassan 3,28 g (24 mmól) klór—hangyasav-izobutil-észter 20 ml vízmentes tetrahidrofuránban készült oldatát csepegtetjük hozzá, miközben a belsőhőmérsékletet -10°C alatt tartjuk. -15°C-on 15 perc reakcióidő után 23,0 g (23,75 mmól) perfluor-oktil-szulfonil-piperazin és 2,39 g (23,75 mmól) trietil-amin 50 ml vízmentes tetrahidrofuránban készült oldatát csepegtetjük hozzá -20°C-on. A reakcióelegyet egy órát -15°C-on, valamint két órát szobahőmérsékleten tartjuk, majd vákuumban szárazra pároljuk. A bepárlási maradékot 200 ml etil-acetátban felvesszük és kétszer 100 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, valamint egyszer 300 ml vízzel mossuk. A szerves fázist nátrium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és az etil-acetátot vákuumban eltávolítjuk. Az olajos maradékot szilikagélen (eluens: diklór-metán/hexán/2propanol = 15:5:1) tisztítjuk.

Kitermelés: 18,35 g (79,6%) cím szerinti vegyület színtelen olaj formáj ában.

Elemanalízis:

számított: C 43,31, H 2,80, N 5,77, F 33,27, S 3,30;

talált: C 43,21, H 2,75, N 5,61, F 33,38, S 3,22%.

b) 3,5-Di-amino-l-{N-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin] }-benzamid

9,70 g (10,0 mmól) 13a) példában előállított amidot 100 ml etanolban oldjuk és 0,4 g Pearlman-katalizátort (Pd 20%, C) adunk hozzá. Szobahőmérsékleten hidrogénatmoszférában (1 atm) addig hidrogénezzük, amíg hidrogénfelvétel már nem figyelhető meg. Ezt követően a katalizátort eltávolítjuk, etanollal alapo76.204/ZSO san átmossuk (kb. 150 ml) és vákuumban szárazra pároljuk. A cím szerinti vegyületet erősen viszkózus, sárgás olaj formájában kapjuk meg.

Kitermelés: 6,9 g (98,2%).

Elemanalizis:

számított: C 32,49, H 2,15, N 7,98, F 45,98, S 4,56;

talált: C 32,56, H 2,17, N 8,09, F 45, 63, S 4,61%.

c) 5-Amino-3-N-(1-O-á-D-karbonil-metil)-2,3,4,6-tetra-O-benzil-

-mannopiranóz)-benzoesav-N-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

5,48 g (9,15 mmól) l-karboxi-metil-oxi-2,3,4-tetra-0-benzil-á-D-mannopiranozid (DE 197 28 954 szabadalmi leírás szerint előállítva) 100 ml dimetil-formamidban oldjuk és összesen 1,04 g (9,15 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet adunk hozzá. A reakcióelegyet 0°C-ra hűtjük és 1,89 g (9,15 mmól) diciklohexilkarbodiimidet adunk hozzá. Az elegyet 0°C-on egy órán át, majd szobahőmérsékleten 4 órán át keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet 0°C hőmérsékletre hűtjük és 3 óra alatt 12,85 g (18,30 mmól; 2 mólekvivalens a karbonsavra számítva) alábbi 13b) példa szerint előállított diaminovegyület 250 ml dimetil-formamidban készült oldatát lassan hozzácsepegtetjük. Ezt követően további egy órán át 0°C-on, majd egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Az így kapott elegyet vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot 100 ml etil-acetátban felvesszük. A kivált karbamidot kiszűrjük és a szűrletet kétszer 100 ml 5% vizes nátriumkarbonát-oldattal mossuk. A szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 76.204/ZSO szilikagélen kromatografáljuk (eluens: n-hexán/izopropanol = 13:1). így 8,14 g (69,4%; a karbonsavra számítva) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olaj formájában. A kromatográfia alatt az eluenselegy polaritásának növelésével 6:l-re (nhexán/izopropanol) a következő kromatográfiás frakciókban összesen még 4,36 g át-nem-alakult 13b) diaminovegyületet nyerünk vissza, melyet ismét a fenti reakcióban átalakíthatunk. Elemanalízis: számított: C 51,49, H 4,01, N 4,37, F 24,17, S 2,50;

talált: C 51,60, H 4,19, N 4,28, F 25,14, S 2,44%.

d) 5-Amino-3-N-[(1-O-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz)-benzoe sav-N-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

A 13b) példa cím szerinti vegyület előállításával analóg módon 6,4 g (5,0 mmól) 13c) példa cím szerinti vegyületet 0,3 g Pearlman-katalizátor (Pd 20%, C) jelenlétében etanol/víz (8:1) elegyében hidrogenolízisnek vetünk alá. Feldolgozás után 4,43 g (96,2%) cím szerinti vegyülethez jutunk sárgás színű, viszkózus olaj formájában. Elemanalízis: számított: C 35,15, H 2,95, N 6,07, F 35,01, S 3,48;

talált: C 35,32, H 3,02, N 5,89, F 35,05, S 3,58%.

e) 3-N-(1-O-á-D-Karbonil-metil-mannopiranóz)-5-N-[1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-10-(3-aza-4-oxo-5-metil-5-il-pentanoil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán]-benzoesav-N-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid,Gd-komplex

5,54 g (8,8 mmól; 2,2 mólekvivalens a 13d) példa szerinti aminkomponensre számítva) DE 197 28 954 Cl szabadalmi leírás 76.204/ZSO

31h) példájában leirt 10-(4-karboxi-l-metil-2-oxo-3-azabutil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-l,4,7-triecetsav-Gd-komplexét és 0,37 g vízmentes lítium-kloridot (8,8 mmól) 40°C hőmérsékleten keverés közben 60 ml absz. dimetil-szulfoxidban oldunk. Ezen a hőmérsékleten összesen 1,01 g (8,8 mmól) N-hidroxi-szukcinimid és 3,7 g (4,0 mmól) 13d) példa cím szerinti vegyület 40 ml absz. dimetil-szulfoxidban készült oldatát adjuk hozzá. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után a reakcióoldatot 1,82 g (8,8 mmól) N, Ν'-diciklohexil-karbodiimiddel elegyítjük és 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A kapott szuszpenzióhoz annyi acetont adunk, amíg a cím szerinti vegyület teljes mértékben kicsapódik, a csapadékot kiszűrjük, szárítjuk, vízben felvesszük, az oldhatatlan diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, és a szűrletet AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és a kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. Végül a visszamaradó oldatot (retentát) fagyasztva szárítjuk.

Kitermelés: 5,36 g (87,4%) színtelen liofilizátum. H₂0-tartalom (Karl-Fischer): 6,77%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): számított: C 36,01, H 3,61, N 8,22, F 21,05, Gd 10,25,

S 2,09;

talált: C 35,87, H 3,70, N 8,22, F 20,91, Gd 10,18,

Na 2,16%.

14. példa

a) 1,4,7-Triaza-heptán-l,7-bisz(2-N-trifluor-acetil-6-N-benzil-oxi-karbonil-L-lizin)-diamid

76.204/ZSO .4 :í..

»· * ’ . * * * *

100,0 g (107,9 mmól) la) példában előállított karbonsavat és 26,1 g (226,59 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet 500 ml dimetilformamidban oldunk és 0°C hőmérsékleten részletekben összesen 46,7 g (226,59 mmól) N,N'-diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá, majd 3 órán keresztül ezen a hőmérsékleten keverjük. Az így kapott aktív-észter-oldatához 5,57 g (53,95 mmól) dietilén-triamin 60 ml dimetil-formamidban készült, 0°C-ra hűtött oldatát adjuk cseppenként, és 2 órán át 0°C-on, majd 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Feldolgozáshoz a kivált diciklo-hexil-karbamidot kiszűrjük, majd az oldatot szárazra pároljuk. A így kapott maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: diklór-metán/etanol = 15:1; a kromatográfiát oldószer gradiens alkalmazásával végezzük az etanolrész folyamatos növelésével). Kitermelés: 26,0 g (58,8%, az aminokomponensre számítva) cím szerinti vegyület színtelen és erősen viszkózus olaj formájában. Elemanalízis: számított: C 52,74, H 5,78, N 11,96, F 13,09;

talált: C 52,66, H 5,89, N 11,88, F 14,02%.

b) 1,4,7-Triaza-heptán-l,7-bisz(2-N-trifluor-acetil-6-N-benzil-

-oxi-karbonil-L-lizin)-diamid-4-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil g (24,4 mmól) 14a) példa szerint előállított diamid 150 ml tetrahidrofuránban és 15 ml kloroformban készült oldatához 0°C-on nitrogénatmoszférában 16,18 g (27,0 mmól) 2-[N-etil-Nperfluor-oktil-szulfonil)-aminoecetsav (előállítva DE 196 03 033 szerint) 50 ml tetrahidrofuránban készült oldatát adjuk. Ezt követően 0°C hőmérsékleten részletekben összesen 18,0 g (36,6

76.204/ZSO mmól) EEDQ-t (2-etoxi-l-etoxi-karbonil-1,2-dihidrokinolin) adunk hozzá, majd egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük és vákuumban szárazra pároljuk. A visszamaradt olajat szilikagélen kromatografáljuk (eluens: n-hexán/izopropanol = 15:1). így 24,74 g (72,4% a szekunder aminra számítva) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olaj formájában.

Elemanalízis:

számított: C 42,01, H 3,96, F 31,19, N 8,00, S 2,29;

talált: C 41,92, H 4,07, F 31,22, N 7,87, S 2,34%.

c) 1,7-Bisz(6-N-benzil-oxi-karbonil-L-lizin)-diamid-4-[2-(N-

-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-1,4,7-triazaheptán

22,0 g (15,7 mmól) 14b) példa cím szerinti vegyületet 100 ml etanolban oldunk és ezen az oldaton 0°C-on, 40 percen keresztül ammóniagázt buborékoltatunk át. Ezt követően további 4 órán át 0°c-on, valamint 3 órán át szobahőmérsékleten keverjük és 40°Cos vízfürdőn vákuumban szárazra pároljuk. A bepárlási olajos maradékot szilikagél kromatografiával tisztítjuk (eluens: diklórmetán/hexán/2-propanol = 20:10:1).

Kitermelés: 12,92 g (98,4%) cím szerinti vegyület színtelen és erősen viszkózus olaj formájában.

Elemanalízis:

számított: C 44,22, H 4,64, N 9,38, S 2,68, F 27,03;

talált: C 44,31, H 4,72, N 9,30, S 2,74, F 26,99%.

d) 1,7-Bisz[6-N-benzil-oxi-karbonil-2-N-(1-O-á-D-karbonil-metil

-2,3,4,6-tetra-O-benzil-mannopiranóz)-L-lizin]-diamid-4- [2- (N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-1,4,7-triaza76.204/ZSO .··..··..··.:··· •·· · · ···· • · ···· · · · «· hep tán

5,47 g (9,15 mmól) l-karboxi-metil-oxi-2,3,4-tetra-O-benzil-á-D-mannopiranozid (DE 197 28 954 Cl szabadalmi leírás szerint előállított) 80 ml dimetil-formamidban oldunk és összesen 1,05 g (9,15 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet adunk hozzá. Az elegyet 0°Cra hűtjük és 1,9 g (9,15 mmól) diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá és 1 órán át 0°C-on, majd 4 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet 0°C-ra hűtjük és 3 óra alatt összesen 7,65 g (9,15 mmól) 14c) példa szerinti_aminovegyület 50 ml dimetil-formamidban készül oldatát csepegtetjük lassan hozzá. Ezt követően további 1 órán át 0°C-on, majd egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A kapott elegyet vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot 100 ml etil-acetátban felvesszük. A kivált karbamidot kiszűrjük és a szűrletet kétszer 50 ml 5% vizes nátrium-karbonát-oldattal mossuk. A szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban szárazra-pároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: n-hexán/izopropanol = 20:1). így 17,01 g (78.9%, karbonsavra számítva) cím szerinti vegyülethez jutunk színtelen olajként. Elemanalízis: számított: C 59,13, H 5,43, N 4,76, F 13,71, S 1,36;

talált: C 59,22, H 5,39, N 4,85, F 13,70, S 1,40%.

e) 1,7-Bisz[2-N-(1-O-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz)-L-lizin]-diamid-4-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-1,4,7-triazaheptán

15,0 g (6,36 mmól) 14d) példában előállított amidot 150 ml etanolban oldunk és 0,5 g Pearlman-katalizátort (Pd 20%, C)

76.204/ZSO ··· · · ···· • · ···· ·· · ·· adunk hozzá. Szobahőmérsékleten hidrogénatmoszférában (1 atm) addig hidrogénezzük, amíg hidrogénfelvétel már nem figyelhető meg. Ezt követően a katalizátort eltávolítjuk, etanollal alaposan átmossuk (kb. 100 ml) és vákuumban szárazra pároljuk. A cím szerinti vegyületet nagyon viszkózus, sárgás olaj formájában kapjuk meg.

Kitermelés: 8,54 g (97,2%).

Elemanalízis:

számított: C 39,13, H 5,04, N 8,11, F 23,38, S 2,32;

talált: C 39,07, H 4,98, N 8,18, F 23,40, S 2,30%.

f) 1,7-Bisz[2-N-(1-O-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz)-6-N-

-[1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-10-(3-aza-4-oxo-5-metil-5-il-pentanoil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán]-L-lizin]-diamid-4-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-1,4,7-triazaheptán, digadolinium-komplex

5,7 g (9,06 mmól) DE 197 28 954 Cl szabadalmi bejelentés 31h) példájában leírt 10-(4-karboxi-l-metil-2-oxo-3-azabutil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-l,4,7-triecetsav-Gd-komplex 75 ml absz. dimetil-szulfoxidban készült kevert szuszpenziójához 70°Con 0,68 g (15,9 mmól) lítium-kloridot adunk. 70°c-on 30 percig keverjük, majd a reakcióoldathoz részletekben összesen 1,83 g (15,9 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet adunk és további egy órán át ezen a hőmérsékleten tartjuk. 0°C-ra történő lehűtés után 4,52 g (23,85 mmól) diciklohexil-karbodiimiddel elegyítjük és a reakcióoldatot további 1 órán át 0°C-on, majd 12 órán át 22°C-on keverjük. A 10-(4-karboxi-l-metil-2-oxo-3-azabutil)-

-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-l,4,7-triecetsav-Gd-komplex-N76.204/ZSO ··· · · ···· • · ···· ·· ···

-hidroxi-szukcinimid-észter így kapott reakcióelegyéhez 22°C-on cseppenként 2,84 g (2,06 mmól) 14e) példa cím szerinti vegyület 15 ml absz. dietil-szulfoxidban készült oldatát adjuk és további 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A feldolgozáshoz a reakcióoldatot 22°C-on 500 ml acetonba csepegtetjük, miközben a cím szerinti vegyület színtelen csapadékként kicsapódik. A csapadékot kiszűrjük, 200 ml desztillált vízben feloldjuk és YM3ultraszűrőmembránon (AMICON®; vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és kismolekulájú összetevők elválasztása céljából háromszor ultraszűrjük. Az így kapott oldatot (retentát) végül fagyasztva szárítjuk.

Kitermelés: 4,80 g (89,6%, az aminokomponensre számítva) színtelen liofilizátum 8,98% víztartalommal.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

Szám.: C 38,28, H 4,84, N 9,68, F 12,40, S 1,23, Gd 12,07;

talált: C 38,20, H 4,91, N 9,77, F 12,45, S 1,19, Gd 12,10%.

15. példa

a) 1,7-Bisz(benzil-oxi-karbonil)-4-[3-oxa-pentán-l,5-dikarbon- sav-l-oil-5-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid}-1,4,7,10-tetraazaciklododekán

10,75 g (24,4 mmól) 1,7-bisz(benzil-oxi-karbonil)-1,4,7,10tetraazaciklododekán 150 ml tetrahidrofuránban és 15 ml kloroformban készült oldatához 0°C-on nitrogénatmoszférában 16,56 g (24,4 mmól) 15e) cím szerinti vegyület 150 ml tetrahidrofuránban készült oldatát adjuk. Ezt követően 0°C hőmérsékleten részletekben összesen 18,0 g (36,6 mmól) EEDQ-t (2-etoxi-l-etoxi76.204/2SO karbonil-1,2-dihidrokinolin) adunk hozzá és egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd vákuumban szárazra pároljuk. A visszamaradt olajat szilikagélen kromatografáljuk (eluens: nhexán/izopropanol = 12:1). így 17,22 g (64,3% a szekunder aminra számítva) monoamidot, valamint 3,8 g (8,8%) diamidot kapunk melléktermékként. A cím szerinti vegyületet színtelen olaj formájában izoláljuk. Elemanalízis:

számított: C 43,41, H 3,92, F 29,18, N 7,59, S 2,60;

talált: C 43,52, H 4,07, F 29,24, N 7,67, S 2,55%.

b) 1,7-Bisz(benzil-oxi-karbonil)-4-[3-oxa-pentán-l,5-dikarbonsav-l-oil-5-[1-(4-perfluor-oktil~szulfonil)-piperazin]-amid}-10-[1-O-á-D-(5-karbonil)-pentil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-mannopiranóz]-1,4,7,10-tetraazaciklododekán

10,0 g (13,4 mmól) 10c) példában előállított karbonsavat és 3,24 g (28,1 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet 100 ml dimetilformamidban oldunk és 0°C hőmérsékleten részletekben összesen 5,8 g (28,1 mmól) N,N'-diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá, majd 3 órán keresztül ezen a hőmérsékleten keverjük. Az így kapott aktív-észter-oldatához 14,83 g (13,4 mmól) 15a) példa cím szerinti vegyület 100 ml dimetil-formamidban készült, 0°C-ra hűtött oldatát adjuk cseppenként, és 2 órán át 0°C-on, majd 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Feldolgozáshoz a kivált diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, majd az oldatot szárazra pároljuk. A így kapott maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: diklór-metán/etanol = 20:1; a kromatográfiát oldószer gradiens alkalmazásával végezzük az etanolrész folyamatos növe76.204/ZSO ·· ···· ·· ··· lésével).

Kitermelés: 18,3 g (78,2%) cím szerinti vegyület színtelen és erősen viszkózus olaj formájában.

Elemanalízis:

számított: C 55,11, H 5,03, N 4,82, F 18,52, S 1,84;

talált: C 54,87, H 4,85, N 4,92, F 18,55, S 1,86%.

c) l-{3-oxa-pentán-l,5-dikarbonsav-l-oil-5-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid}-7-[1-O-á-D-(5-karbonil)-pentil-mannopiranóz]-1,4,7,10-tetraazaciklododekán

17,0 g (9,75 mmól) 14b) példában előállított vegyületet 150 ml etanolban oldjuk és 1,0 g Pearlman-katalizátort (Pd 20%, C) adunk hozzá és szobahőmérsékleten hidrogénatmoszférában (1 atm) addig hidrogénezzük, amíg hidrogénfelvétel már nem figyelhető meg. Ezt követően a katalizátort eltávolítjuk, kétszer 75 ml etanollal alaposan kimossuk és vákuumban szárazra pároljuk. A cím szerinti vegyületet erősen viszkózus és színtelen olaj formájában kapjuk meg. Kitermelés: 10,76 g (99,0%) . Elemanalízis: számított: C 38,78, H 4,61, N 7,54, F 28,97, S 2,88;

talált: C 38,86, H 4,65, N 7,41, F 29,02, S 2,92%.

d) 1,7-Bisz[1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-1,4,7,10-tetraaza- ciklododekán-Gd-komplex-10-(pentanoil-3-aza-4-oxo-5-metil-5-il)-4-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-2-oxaacetil]-10-[l-0-á-D-6-karbonil-pentil-mannopiranóz]-1,4,7,10-tetraazaciklododekán

24,86 g (39,46 mmól; 4,4 mólekvivalens a 15c) példa szerinti

76.204/ZSO aminkomponensre számítva) DE 197 28 954 Cl szabadalmi bejelentés 31h) példájában leírt 10-(4-karboxi-l-metil-2-oxo-3-azabutil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-l,4,7-triecetsav-Gd-komplexét és 1,67 g vízmentes lítium-kloridot (39,46 mmól) 40°C hőmérsékleten keverés közben 200 ml absz. dimetil-szulfoxidban oldunk. Ezen a hőmérsékleten összesen 4,53 g (39,46 mmól) N-hidroxi-szukcinimid és 10,0 g (8,97 mmól) 14c) példa cím szerinti vegyület 100 ml absz. dimetil-szulfoxidban készült oldatát adjuk hozzá. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után a reakcióelegyet 8,14 g (39,46 mmól) N,Ν'-diciklohexil-karbodiimiddel elegyítjük és 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A kapott szuszpenzióhoz annyi acetont adunk, amíg a cím szerinti vegyület teljes mértékben kicsapódik, a csapadékot kiszűrjük, szárítjuk, vízben felvesszük, az oldhatatlan diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, és a szűrletet AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és a kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. A visszamaradó oldatot (retentát) ezt követően fagyasztva szárítjuk.

Kitermelés: 16,37 g (79,3%) színtelen liofilizátum. HaO-tartalom (Karl-Fischer): 7,65%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

szám.: C 38,01, H 4,61, N 9,58, F 13,81, S 1,37, Gd 13,45;

talált: C 37,92, H 4,55, N 9,58, F 13,77, S 1,31, Gd 13,48%.

e) 3-Oxa-pentán-l,5-dikarbonsav-mono-[1-(4-perfluor-oktil-szul fonil)-piperazinj-amid g (44,0 mmól) 1-perfluor-oktil-szulfonil-piperazint 150 ml tetrahidrofuránban oldunk és szobahőmérsékleten összesen 5,1

76.204/ZSO g (44,0 mmól) diglikolsav-anhidridet adunk hozzá és az így kapott reakcióoldatot 12 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Szobahőmérsékletre történő hűtés után szárazra pároljuk és a bepárlási olajos maradékot szilikagélen (eluens: diklór-metán/2-propanol = 16:1) tisztítjuk.

Kitermelés: 27,94 g (92,8%) cím szerinti vegyület színtelen viszkózus olaj formájában.

Elemanalízis:

számított: C 58,52, H 4,27, N 1,98, S 2,26, F 22,80;

talált: C 58,42, H 4,41, N 1,80, S 2,28, F 23,02%.

16. példa

a) 1,7-Bisz(benzil-oxi-karbonil)-4-{3-oxa-pentán-l,5-dikarbon- sav-l-oil-5-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid}-[10-[l-0-á-D-6-karbonil-pentil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-glükopiranóz]-1,4,7,10-tet.raazaciklododekán)

68,5 g (91,79 mmól) 1-(karboxi-metil-oxi)-2,3,4,6-tetra-Obenzil-á-D-mannopiranozid (DE 197 28 954 Cl szabadalmi bejelentésben leírt) 750 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldjuk, majd 9,25 g (91,79 mmól) trietil-amint aduk hozzá. A reakcióelegyet 15°C és -20°C közötti hőmérsékletre lehűtjük, majd keverés közben lassan 12,64 g (92,5 mmól) klór—hangyasav-izobutil-észter 150 ml vízmentes tetrahidrofuránban készült oldatát csepegtetjük hozzá, miközben a csepegtetés sebességét úgy választjuk meg, hogy a belső hőmérséklet -10°C alatt maradjon. -15°C-on 15 perc reakcióidő után 101,6 g (91,79 mmól) 15a) példa cím szerinti vegyület és 9,25 g (91,79 mmól) trietil-amin 500 ml vízmentes 76.204/ZSO tetrahidrofuránban készült oldatát csepegtetjük hozzá -20°C-on. A reakcióelegyet egy órát -15°C-on, valamint két órát szobahőmérsékleten tartjuk, majd vákuumban szárazra pároljuk. A bepárlási maradékot 450 ml etil-acetátban felvesszük és kétszer 300 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, valamint egyszer 400 ml vízzel mossuk. A szerves fázist nátrium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és az etil-acetátot vákuumban eltávolítjuk. Az olajos maradékot szilikagélen (eluens: diklór-metán/hexán/2propanol = 10:20:1) tisztítjuk.

Kitermelés: 130,6 g (81,6%) cím szerinti vegyület színtelen és erősen viszkózus olaj formájában.

Elemanalízis:

számított: C 55,11, H 5,03, N 4,82, F 18,52, S 1,84;

talált: C 55,20, H 5,09, N 4,91, F 18,48, S 1,80%.

b) l-{3-Oxa-pentán-l,5-dikarbonsav-l-oil-5-[1-(4-perfluoroktil-szulfonil)-piperazin]-amid}-7-[l-0-á-D-(5-karbonil)pentil-mannopiranóz]-1,4,7,10-tetraazaciklododekán

110,0 g (63,08 mmól) 16a) példában előállított vegyületet 1000 ml etanolban oldunk és 5,0 g Pearlman-katalizátort (Pd 20%, C) adunk hozzá és kvantitatív hidrogénfelvételig hidrogénezzük. Ezt követően a katalizátort eltávolítjuk, etanollal alaposan kimossuk és vákuumban szárazra pároljuk. A cím szerinti vegyületet erősen viszkózus, színtelen olaj formájában kapjuk. Kitermelés: 92,61 g (99,5%). Elemanalízis: számított: C 52,10, H 5,12, N 5,70, F 21,89, S 2,17;

talált: C 52,20, H 5,09, N 5,71, F 21,87, S 2,20%.

76.204/ZSO • · · · · • · *··· ·* · **

c) 1,7-Bisz-l,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-10-(3-aza-4-oxo-5-

-metil-5-il-pentanoil)-4-{3-oxa-pentán-l,5-dikarbonsav-l-oil-5-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid)-10-[l-0-á-D-(5-karbonil)-pentil-mannopiranóz]-1,4,7,10-tetraazaciklododekán -digadolinium-komplex

55,4 g (88,0 mmól; 4,4 mólekvivalens a 13d) példa szerinti diaminkomponensre számítva) DE 197 28 954 Cl szabadalmi leírás 31h) példájában leírt 10-(4-karboxi-l-metil~2-oxo-3-azabutil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-l,4,7-triecetsav-Gd-komplexét és 3,7 g (88,0 mmól) vízmentes lítium-kloridot 40°C hőmérsékleten keverés közben 500 ml absz. dimetil-szulfoxidban oldunk. Ezen a hőmérsékleten összesen 10,1 g (88,0 mmól) N-hidroxi-szukcinimid és 29,5 g (20,0 mmól) 16b) példa cím szerinti vegyület 200 ml absz. dimetil-szulfoxidban készült oldatát adjuk hozzá. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után a reakcióelegyet 18,2 g (88,0 mmól) N,N'-diciklohexil-karbodiimiddel elegyítjük és 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A kapott szuszpenzióhoz annyi acetont adunk, amíg a cím szerinti vegyület teljes mértékben kicsapódik, a csapadékot kiszűrjük, szárítjuk, vízben felvesszük, az oldhatatlan diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, és a szűrletet AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és a kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. A visszamaradó oldatot (retentát) ezt követően fagyasztva szárítjuk . Kitermelés: 35,96 g (76,9%) színtelen liofilizátum. H₂0-tartalom (Karl-Fischer): 5,98%. Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

76.204/ZSO szám.: C 38,01, H 4,61, N 8,22, F 13,81, Gd 13,45, S 1,37;

talált: C 37,87, H 4,70, N 8,22, F 13,90, Gd 13,48, S 1,36%

17. példa

a) 5-(Etoxi-karbonil)-pentil-2,3,4,6-tetra-O-acetil-á-D-mannopiranóz

Az aril-glikopiranozidok szintézisére az irodalomban leírt eljárással [J. Conchie és G.A. Lewy in Methods in Carbohydrate Chemistry (R.L. Whistler, M.L. Wolfrom and J.N. BeMiller, Eds.), Academic Press, New York, Vol.II 90, 345-347 (1963)] analóg módon átalakítunk 156,2 g (400 mmól) D-mannóz-pentaacetátot, mint á,á-anomer keveréket (á:á anomerek = 4:1) [1,2,3,4,6-penta-Oacetil-á,á-D-mannopiranóz szintézisére lásd M.L. Wolfrom és A.Thompson on Methods in Carbohydrate Chemistry (R.L. Whistler, M.L. Wolfrom and J.N. BeMiller, Eds.), Academic Press, New York, Vol.II 53, 211-215 (1963)] 67 ml (400 mmól) 6-hidroxi-hexánsav-etil-észterrel és 60,8 ml (520 mmól) cink-IV-kloriddal összesen 600 ml 1,2-diklór-etánban. Oszlopkromatográfiás tisztítás után (eluens: hexán/etil-acetát= 2:1) 100,05 g (51%) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen, viszkózus olaj formájában. Az így kapott cím szerinti vegyület ^XH-NMR spektroszkópiai vizsgálata azt mutatta, hogy kizárólag tiszta á-anomerről van szó. Elemanalízis: számított: C 52,94, H 6,77;

talált: C 52,80, H 6,78%.

b) 5-(Karboxi)-pentil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-á-D-mannopiranóz 141,0 g (289 mmól) 17a) példa cím szerinti vegyület 200 ml

76.204/ZSO dioxánban készült kevert szuszpenziójához szobahőmérsékleten, egyidejű erős keverés közben, részletekben összesen 238,5 g (4,26 mmól) porított kálium-hidroxidot adunk. A keverhetőség növelésére további 200 ml dioxánt adunk a reakcióelegyhez, és az így kapott szuszpenziót végül forráspontig melegítjük és ezen a hőmérsékleten két óra alatt összesen 372 ml (3,128 mmól) benzil-bromidot csepegtetünk hozzá. 110°C-on 4 órás, majd szobahőmérsékleten 12 órás reakcióidő után a reakcióelegyhez összesen 2,5 liter jeges vizet adunk lassanként és a vizes fázist alaposan dietil-éterrel kirázzuk. Az így kapott éteres fázis mosása, majd nátrium-szulfáton történő szárítása után a sót kiszűrjük és a dietil-étert vákuumban eltávolítjuk. A benzil-bromid felesleget ezt követően olajpumpa vákuumban kvantitatíve 180°C-os olaj fürdőben a reakcióelegyből kidesztilláljuk. Az így kapott gyantaolaj szerű maradékot szilikagélen (eluens: etil-acetát/hexán = 1:10) tisztítjuk.

Kitermelés: 172,2 g (91,0%) cím szerinti vegyület színtelen viszkózus olaj formájában.

Elemanalízis:

számított: C 75,68, H 7,16;

talált: C 75,79, H 7,04%.

c) 5-[(Karboxi)-pentil-2,3,4,6-tetra-0-benzil-mannopiranóz]-Nhidroxi-szukcinimid-észter

60,0 g (91,5 mmól) 17b) példa cím szerinti vegyületet 750 ml dimetil-formamidban oldunk és összesen 10,4 g (91,5 mmól) Nhidroxi-szukcinimidet adunk hozzá. A reákcióelegyet 0°-ra hűtjük, majd 18,9 g (91,5 mmól) diciklohexil-karbodiimiddel eleve. 204/2SO gyítjük Az így kapott elegyet 1 órán át O’C-on, majd 4 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az oldószert vákuumban bepároljuk és a bepárlási maradékhoz 100 ml etil-acetátot adunk és 0°C-ra hűtjük. A kivált karbamidot kiszűrjük és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. Az így kapott gyanta-olaj szerű maradékot szilikagélen (eluens: etil-acetát/hexán = 1:10) tisztítjuk. Kitermelés: 61,23 g (89,0%) cím szerinti vegyület színtelen és viszkózus olaj formájában.

Elemanalízis:

számított: C 70,29, H 6,57, N 1,86;

talált: C 70,39, H 5,64, N 1,91%.

d) 2,6-Bisz{6-N_s-2-N_á-[ [l-O-á-D-6-karbonil-pentil- (2,3,4,6 -tetra-O-benz il)-mannopiranóz}-L-lizin}-metil-észtér

4,26 g (18,30 mmól; 0,5 mólekvivalens a karbonsavra számítva) L-lizin-metil-észter-dihidroklorid (beszerezve Bachem gyártól) és 4,05 g (40,26 mmól) trietil-amin 100 ml dimetilformamidban készült, 0°c-ra hűtött oldatához 27,51 g (36,6 mmól) 17c) példa cím szerinti vegyület 150 ml dimetil-formamidban készült oldatát csepegtetjük. Ezt követően a reakcióelegyet egy órán át 0°C-on, majd egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. Vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot 300 ml etil-acetátban felvesszük. A kivált karbamidot kiszűrjük és a szűrletet kétszer 100 ml 5% vizes nátrium-karbonát-oldattal mossuk. A szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: n-hexán/izopropanol = 25:1), így 39,56 g (75,4%) cím szerinti vegyülethez jutunk színtelen olaj formájában.

76.204/ZSO

Elemanalízis:

számított: C 72,88, Η 7,31, N 1,95;

talált: C 72,90, Η 7,29, N 2,02%.

e) 2,6-Bisz[6-N_á-2-N_á-[l-O-á-D-6-karbonil-pentil-(2,3,4,6-tetra-O-benzil)-mannopiranóz]]-L-lizin

30,0 g (20,92 mmól) 17d) példa szerint előállított vegyületet 150 ml etanolban oldunk és 4 g (100,0 mmól) nátrium-hidroxid 10 ml desztillált vízben készült oldatát adjuk hozzá, majd 3 órán át 50°C-on keverjük. Vékonyrétegkromatográfia alapján az elszappanosítás kvantitatív. A reakcióelegyet vákuumban szárazra pároljuk, a bepárlási maradékot 300 ml etil-acetátban felvesszük és a szerves fázist kétszer 100 ml hígított, vizes citromsavoldattal kirázzuk. Ezt követően nátrium-szulfáton szárítjuk és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: n-hexán/izopropanol = 13:1). így 25,56 g (88,5%) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olajként. Elemanalizis: számított: C 72,88, H 7,31, N 1,95;

talált: C 72,78, H 7,33, N 7,96%.

f) 2,6-Bisz[6-N₄-2-N_á-[l-O-á-D-6-karbonil-pentil-(2,3,4,6-

-tetra-O-benzil)-mannopiranóz]]-L-lizin]-N-hidroxi-szukcinimid-észter

14,0 g (9,15 mmól) 17e) példa cím szerinti vegyületet 100 ml dimeti1-formamidban oldunk és összesen 1,04 g (9,15 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet adunk hozzá. A reakcióelegyet 0°C-ra hűtjük és 1,89 g (9,15 mmól) diciklohexil-karbodiimiddel elegyítjük, majd 1 órán át 0°C-on és 4 órán át szobahőmérsékleten ke76.204/ZSO verjük. Ezt követően az oldószert vákuumban bepároljuk és a bepárlási maradékhoz 100 ml etil-acetátot adunk és 0°C-ra lehűtjük. A kivált karbamidot kiszűrjük és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. Az így kapott gyanta-olaj maradékot szilkagélen (eluens: etil-acetát/n-hexán =1:20) tisztítjuk.

Kitermelés: 12,94 g (92,4%) cím szerinti vegyület színtelen és viszkózus olajként. Elemanalízis: számított: C 71,40, H 7,05, N 2,74;

talált: C 71,39, H 7,14, N 2,81%.

g) 2,6-N,Ν'-Bisz[1-O-á-D-(6-karbonil)-pentil-2,3,4,6-tetra-O -benzil)-mannopiranóz]-L-lizin-1,7-(1,4,7-triazaheptán)-diamid

0,47 g (4,57 mmól) dietilén-triamin 25 ml dimetilformamidban készült, 0°C-ra hűtött oldatához lassan 14,0 g (9,15 mmól; 2 mólekvivalens az aminra számítva) 17e) példa cím szerinti vegyület 100 ml dimetil-formamidban készült oldatát csepegtetjük. Ezt követően 1 órán át 0°C-on és egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. Vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot 200 ml etil-acetátban felvesszük. A kivált karbamidot kiszűrjük és a szűrletet kétszer 50 ml 5% vizes nátriumkarbonát-oldattal mossuk. A szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: n-hexán/izopropanol = 25:1), így 69,53 g (71,4 %) cím szerinti vegyülethez jutunk színtelen olajként. Elemanalízis: számított: C 72,79, H 7,42, N 3,36;

76.204/ZSO

talált: C 72,90, H 7,39, N 3,32%.

h) 2-N-[2-(N-Etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-6-N-(benzil-oxi-karbonil)-L-lizin-metil-észter

20,8 g (35,6 mmól) 2-[N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil) -aminosavat valamint 3,60 g (35,6 mmól) trietil-amint 200 ml diemtil-formamidban oldunk és 4,09 g ( 35,6 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet adunk hozzá. A reakcióelegyet 0°C-ra hűtjük és 7,34 g (35,6 mmól) diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá és 1 órán át 0°C-on, majd 4 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az elegyet 0°C-ra hűtjük és 10 perc alatt összesen 11,77 g (35,6 mmól) 6-N-benzil-oxi-karbonil-L-lizin-metil-észter-hidroklorid és 4,0 g (40,0 mmól) trietil-amin 100 ml dimetil-formamidban készült oldatát csepegtetjük hozzá. 1 órán át 0°C-on, majd egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. Vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot 100 ml etil-acetátban felvesszük. A kivált karbamidot kiszűrjük és kétszer 100 ml 5% vizes. .nátriumkarbonát-oldattal mossuk. A szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: n-hexán/etil-acetát = 20:1), így 27,43 g (88,0 mmól) színtelen olajhoz jutunk. Elemanalízis: számított: C 38,41, H 3,45, N 4,80, F 36,89, S 3,66;

talált: C 38,45, H 3,38, N 4,88, F 37,02, S 3,71%.

i) 2-Ná-{[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil]-amino-acetil}6-N_á-(benzil-oxi-karbonil)-L-lizin

25,0 g (28,55 mmól) 17h) példában előállított vegyületet 150 ml etanolban oldjuk. Ezt követően 4 g (100,0 mmól) nátrium76.204/ZSO hidroxid 10 ml desztillált vízben készült oldatát adjuk hozzá és 3 órán át 50°C-on keverjük. Vékonyrétegkromatográfia alapján az elszappanosítás kvantitatív. A reakcióelegyet vákuumban szárazra pároljuk és a bepárlási maradékot 300 ml etil-acetátban felveszzük és a szerves fázist kétszer 100 ml hígított, vizes citromsav-oldattal kirázzuk. Nátrium-szulfáton szárítjuk és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: n-hexán/izopropanol = 10:1). így 22,73 g (92,4%) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olajként.

Elemanalízis:

számított: C 37,64, H 3,28, N 4,88, F 37,49, S 3,72;

talált: C 37,65, H 3,38, N 4,88, F 37,52, S 3,73%.

j) l,4,7-Triazaheptán-4-{2-N-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-6-N-benzil-oxi-karbonil}-L-lizin-amid-l,7-bisz{2,6-N,N'-bisz[l-0-á-D-(5-karbonil)-pentil-2,3,4,6-tetra-0-benzil-mannopiranóz]-L-lizin-diamid]

15,33 g (17,8 mmól) 17i) példa cím szerinti vegyületet valamint 1,80 g (17,8 mmól) trietil-amint 250 ml tetrahidrofuránban oldunk. Az reakcióelegyet -15°C és -20°C közötti hőmérsékletre lehűtjük, majd keverés közben lassan 4,92 g (35,6 mmól) klór—hangyasav-izobutil-észter 50 ml vízmentes tetrahidrofuránban készült oldatát csepegtetjük hozzá, miközben a becsepegtetés ütemét úgy választjuk meg, hogy a belső hőmérséklet — 10°C alatt maradjon. -15°C-on 15 perc reakcióidő után 52,0 g (17,8 mmól) 17g) példa cím szerinti vegyület és 1,80 (17,8 mmól) trietil-amin 300 ml vízmentes tetrahidrofuránban készült oldatát csepegtetjük hozzá -20°C-on. A reakcióelegyet egy

76.204/ZSO

·. ·· *♦♦· • - * · · · t·» · · · ··*

A * » « · órát -15°C-on, valamint két órát szobahőmérsékleten tartjuk, majd vákuumban szárazra pároljuk. A bepárlási maradékot 500 ml etil-acetátban felvesszük és kétszer 200 ml telített nátriumhidrogén-karbonát-oldattal, valamint egyszer 200 ml vízzel mossuk. A szerves fázist nátrium-szulfáton szárítjuk, majd sótalanítjuk és az etil-acetátot vákuumban eltávolítjuk. Az olajos maradékot szilikagélen (eluens: etil-acetát/n-hexán = 1:20) tisztítjuk.

Kitermelés: 54,6 g (81,6%) cím szerinti vegyület színtelen, erősen viszkózus olaj formájában. Elemanalízis: számított: C 65,09, H 6,45, N 3,72, F 8,58, S 0,85;

talált: C 65,13, H 4,41, N 3,69, F 8,52, S 0,90%.

k) l,4,7-Triazaheptán-4-{2-N-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil}-L-lizin-amid-l,7-bisz{2,6-N,N'-bisz[1-O-á-D-(5-karbonil)-pentil-mannopirinóz]-L-lizin-dimaid]

50,0 g (13,28 mmól) 17 j) példában előállított vegyületet 500 ml etanolban oldjuk és 4,0 g Pearlman-katalizátort (Pd 20%, C) adunk hozzá és szobahőmérsékleten hidrogénatmoszférában (1 atm) addig hidrogénezzük, amíg hidrogénfelvétel már nem figyelhető meg. Ezt követően a katalizátort eltávolítjuk, etanollal alaposan átmossuk (kb. 400 ml) és vákuumban szárazra pároljuk. A cím szerinti vegyületet erősen viszkózus, színtelen olaj formájában kapjuk meg. Kitermelés: 26,85 g (93,0%). Elemanalízis: számított: C 45,85, H 6,35, N 6,44, F 14,86, S 1,47;

76.204/ZSO «# - r 81- ,··, ,··. .··. ΐ“· talált: C 45,76, Η 6,35, Ν 6,41, F 14,92, S 1,39%.

1) 1,4,7-Triazaheptán-4-(2-N-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szul- fonil)-amino]-acetil-6-N-[1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-10-(3-aza-4-oxo-5-metil-5-il-pentanoil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán}-L-lizin-amid-1,7-bisz{2,6-N,N'-bisz[l-O-á-D-(5-karbonil)-pentil-mannopiranóz]-L-lizin-diamid}-gadolinium-komplex

5,54 g (8,8 mmól); 2,2 mólekvivalens a 17k) példából kapott aminkomponensre vonatkoztatva) DE 197 28 954 szabadalmi leírás 31h) példájában leírt 10-(4-karboxi-l-metil-2-oxo-3-azabutil)1,4,7,10-tetraazaciklododekán-l,4,7-triecetsav-Gd-komplexet és 0,37 g (8,8 mmól) vízmentes lítium-kloridot 40°C-on 60 ml absz. dimetil-szulfoxidban keverés közben oldunk, és ezen a hőmérsékleten 1,01 g (8,8 mmól) N-hidroxi-szukcinimid és 1,84 g (4,0 mmól) 17k) példa cím szerinti vegyület 40 ml absz. dimetilszulfoxidban készült oldatát hozzáadjuk. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után a reakcióelegyet 1,82 g (8,8 mmól) N,N'diciklohexil-karbodiimiddel reagáltatjuk és 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A így kapott szuszpenzióhoz annyi acetont adunk, amíg a cím szerinti vegyület teljes mértékben kicsapódik, a csapadékot kiszűrjük, szárítjuk, vízben felvesszük, az oldhatatlan diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, és a szűrletet AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és a kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. A visszamaradó oldatot ezt követően fagyasztva szárítjuk. Kitermelés: 8,77 g (78,7%) színtelen liofilizátum. H₂O-tartalom (Karl-Fischer): 4,43%. Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

76.204/ZSO számított: C 43,98, H 5,97, N 7,54, F 11,59, Gd 5,64, S 1,15;

talált: C 43,97, H 6,02, N 7,62, F 11,61, Gd 10,18, S 1,15

18. példa

a) 2-N_á-6-N_s-Bisz[l-O-á-D-karbonil-metil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-mannopiranóz]-L-lizin-metil-észter

10,95 g (18,30 mmól) l-karboxi-metil-oxi-2,3,4-tetra-O-benzil-á-D-mannopiranozid (DE 197 28 954 Cl szabadalmi leírás szerint előállítva) 150 ml dimetil-formamidban oldunk és összesen 2,09 g (18,3 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet adunk hozzá. Az elegyet 0°C-ra hűtjük és 3,78 g (18,3 mmól) diciklohexilkarbodiimidet adunk hozzá és 1 órán át 0°C-on, majd 4 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet 0°C-ra hűtjük és 1 óra alatt 2,13 g (9,15 mmól; 0,5 mólekvivalens hozzáadott karbonsavra számítva) L-lizin-metil-észter-dihidrokloridot (kereskedelemben beszerezhető a Bachem cégtől) és 2,02 g (20,13 mmól) trietil-amint csepegtetünk hozzá 70 ml dimetilformamidban. Ezt követően további 1 órán át 0°C-on, majd egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A kapott elegyet vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot 300 ml etil-acetátban felvesszük. A kivált karbamidot kiszűrjük és a szűrletet kétszer 100 ml 5% vizes nátrium-karbonát-oldattal mossuk. A szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: nhexán/izopropanol = 25:1). így 10,05 g (82,3%) cím szerinti vegyülethez jutunk színtelen olajként. Elemanalízis:

76.204/ZSO ⁸³ • β · · · · • · ·<·· ·· »·· számított: C 71,94, Η 6,79, N 2,10;

talált: C 71,90, H 6,79, N 2,09%.

b) 2-N_á-6-N_&-Bisz[l-O-á-D-karbonil-metil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-mannopiranóz]-L-lizin

A 17e) példában leírtakkal analóg módon 15 g (11,23 mmól) 18a) példában kapott metilésztert elszappanosítunk, és így 13,89 g (93,6%) fenti cím szerinti vegyülethez jutunk színtelen, viszkózus olaj formájában. Elemanalízis: számított: C 71,80, H 6,71, N 2,11;

talált: C 71,84, H 6,69, N 2,15%.

c) 2-N_á-6-N_s-Bisz[l-O-á-D-karbonil-metil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-mannopiranóz]-L-lizin-N-hidroxi-szukcinimid-észter

12,09 g (9,15 mmól) 18b) példában kapott vegyületet 100 ml diemtil-formamidban feloldunk és összesen 1,04 g (9,15 mmól) Nhidroxi-szukcinimidet adunk hozzá. Az elegyet 0°C-ra lehűtjük és 1,89 g (9,15 mmól) diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá, majd 1 órán át 0°C-on és 4 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a párlási maradékot 100 ml etil-acetáttal elegyítjük és 0°C-ra lehűtjük. A kivált karbamidot kiszűrjük és a kapott szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. Az így-kapott gyantás-olajos maradékot Kiesel-gélen etilacetát/n-hexán (1:20) eluenssel tisztítjuk. Kitermelés: 12,24 g (94,4%) színtelen, viszkózus olaj. Elemanalízis: számított: C 70,27, H 6,47, N 2,96;

talált: C 71,31, H 6,44, N 3,01%.

76.204/ZSO

d) 6-N-(Benzil-oxi-karbonil)-2-N-{[2,6-N,N'-bisz(l-O-á-D-karbonil-metil-2,3,4,6-tetra-0-benzil-mannopiranóz)]-L-lizil]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

19,0 g (13,4 mmól) 18c) példában előállított karbonsav-Nhidroxi-szukcinimid-észtert 75 ml dimetil-formamidban oldunk, és 0°C-on 11,13 g (13,4 mmól) 1c) példa szerinti vegyület 50 ml dimetil-formamidban oldott és 0°C-ra lehűtött oldatát csepegtetjük hozzá. A kapott reakcióelegyet még 2 órán át 0°C-on, majd 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A feldolgozáshoz a kivált diciklohexil-karbamidot kiszűrjük és az oldószert vákuumban teljesen lepároljuk. Az így-kapott maradékot Kiesel-gélen kromatografáljuk [futtatószer: diklór-metán/etanol 28:1; a kromatografálást oldószer-gradienssel végezzük, mely a kromatográfia során folyamatosan emelkedik az alkalmazott tiszta poláros eluenskomponensig (itt: etanol)]. Kitermelés: 25,28 g (88,4%) színtelen, erősen viszkózus olaj. Elemanalízis: számított: C 59,10, H 5,34, N 3,94, F 15,13, S 1,50;

talált: C 59,18, H 5,35, N 4,02, F 15,15, S 1,56%.

e) 2-N-{[2,6-N,N'-Bisz(l-0-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz)]-L-lizil]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

20,0 g (9,37 mmól) 18d) példában előállított vegyületet 200 ml etanolban feloldunk, és 1,5 g Pearlman-katalizátort (Pd 20%, C) adunk hozzá és szobahőmérsékleten hidrogénatmoszférában (1 atm) addig hidrogénezzük, amíg hidrogénfelvételt már nem észlelünk. Ekkor a katalizátort kiszűrjük, etanollal alaposan átmossuk (kb. 2x100 ml) és a szűrletet vákuumban szárazra bepároljuk.

76.204/ZSO ⁸⁵ ·’*··”· ::E* • · ···* · · · ··

A cím szerinti vegyületet erősen viszkózus, színtelen olaj formájában kapjuk.

Kitermelés: 11,62 g (97,0%)

Elemanalízis:

számított: C 38,50, H 4,65, N 6,57, F 25,25, S 2,51;

talált: C 38,46, H 4,65, N 6,51, F 25,23, S 2,52%.

f) 6-N-[1,4,7-Trisz(karboxiláto-metil)-10-(3-aza-4-oxo-5-metil-5-il-pentanoil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán)-2-N-{[2,6-N,Ν' -bisz [1-O-á-D-karbonil-met.il-mannopiranóz) ] -L-lizil}-L-lizin- [1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid,Gd-komplex

9,98 g (15,84 mmól); 2,2 mólekvivalens a 18e) példából kapott aminkomponensre számítva) DE 197 28 954 szabadalmi leírás 31h) példájában leírt 10-(4-karboxi-l-metil-2-oxo-3-azabutil)1,4,7,10-tetraazaciklododekán-l,4,7-triecetsav-Gd-komplexet és 0,67 g (15,84 mmól) vízmentes lítium-kloridot 40°C-on 100 ml absz. dimetil-szulfoxidban keverés közben oldunk, és ezen a hőmérsékleten 1,82 g (15,84 mmól) N-hidroxi-szukcinimid és 9,19 g (7,19 mmól) 18e) példa cím szerinti vegyület 50 ml absz. dimetil-szulfoxidban készült oldatát hozzáadjuk. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után a reakcióelegyet 3,27 g (15,84 mmól) N,N'-diciklohexil-karbodiimiddel reagálhatjuk és 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az így kapott szuszpenzióhoz annyi acetont adunk, amíg a cím szerinti vegyület teljes mértékben kicsapódik, a csapadékot kiszűrjük, szárítjuk, vízben felvesszük, az oldhatatlan diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, és a szűrletet AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és a kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. A

76.204/ZSO visszamaradó oldatot ezt követően fagyasztva szárítjuk.

Kitermelés: 11,85 g (87,2%) színtelen liofilizátum.

H2O-tartalom (Karl-Fischer): 5,54%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

számított: C 38,12, H 4,64, N 8,15, F 20,38, S 1,70, Gd 8,32;

talált: C 38,16, H 4,59, N 8,18, F 20,37, S 1,68, Gd 8,28%

19. példa a) 1,7-Bisz(benzil-oxi-karbonil)-4-(3-oxa-2H,2H,4H,4H,5H,5H-perfluor-tridekanoil) -1,4,7,10-tet.raazaciklododekán

10,75 g (24,4 mmól) 1,7-bisz(benzil-oxi-karbonil)-1,4,7,10tetraazaciklododekán 150 ml tetrahidrofurán és 15 ml kloroformban készült oldatához 0°C-on és nitrogénatmoszférában 12,74 g (24,4 mmól) 19g) példa cím szerinti vegyület 150 ml tetrahidrofuránban készült oldatát adjuk. Ezt követően 0°C-on részletekben 18,0 g (36,6 mmól) EEDQ-t (2-etoxi-l-etoxikarbonil-1,2-dihidrokinolin) adunk és egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, végül vákuumban bepároljuk. A visszamaradó olajat szilikagélen kromatografáljuk (eluens: nhexán/izopropanol = 16:1). így 15,89 g (69,0% a kiindulási szek.-aminra számítva) monoamidot valamint 3,8 g (8,8%) diamidot kapunk melléktermékként. A cím szerinti vegyületet színtelen olajként izoláljuk. Elemanalízis: számított: C 45,77, H 3,95, F 34,19, N 5,93;

talált: C 45,72, H 4,01, F 34,22, N 5,88%.

b) 1,7-Bisz(benzil-oxi-karbonil)-4-(3-oxa-2H,2H,4H,4H,5H,5H-

76.204/ZSO ··· · · · · · · • · · · · ...· ί» ·»³

-perfluor-tridekanoil)-10-[1-S-á-D-(2-karbonil)-etil-2,3,4,6-tetra-O-acetil-mannopiranóz] -1,4,7,10-tetraazaciklododekán

7,09 g (13,4 mmól) 3- (2,3,4,6-tetra-O-acetil-l-tio-á-Dmannopiranozil)-propionsav-N-hidroxi-szukcinimid-észtert (előállítva J. Haensler et al. szerint: Bioconjugate Chem. _4, 85 (1993); Chipowsky S. és Lee Y C (1973), Synthesis of 1-thioaldosides; Carbohydrate Research 31, 339-346) 100 ml dimetilformamidban feloldunk, és 0°C-on 12,65 g (13,4 mmól) 19a) példa szerinti vegyület 100 ml dimetil-formamidban készült és 0°C-ra lehűtött oldatát csepegtetjük hozzá. A kapott reakcióelegyet még 2 órán át 0°C-on, majd 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A feldolgozáshoz a kivált diciklohexil-karbamidot kiszűrjük és az oldószert vákuumban teljesen lepároljuk. Az így-kápott maradékot Kiesel-gélen kromatografáljuk (eluens: diklór-metán/etil-acetát 20:1; a kromatografálást oldószer-gradienssel végezzük, mely a kromatográfia során folyamatosan emelkedik az alkalmazott etilacetát részig). Kitermelés: 16,23 g (88,9%) színtelen, erősen viszkózus olaj. Elemanalízis: számított: C 46,70, H 4,36, N 4,11, F 23,69, S 2,35;

talált: C 46,66, H 4,35, N 4,12, F 23,65, S 2,30%.

c) 1-(3-Oxa-2H,2H,4H,4H,5H,5H-perfluor-tridekanoil)-7-[1-S-á-D-

-(2-karbonil)-etil-2,3,4,6-tetra-O-acetil-mannopiranóz]-1,4,7,10-tetraazaciklododekán

15,0 g (11,0 mmól) 19b) példában előállított vegyületet 150 ml etanolban oldunk, és 1,0 g Pearlman-katalizátort (Pd 20%, C) adunk hozzá és szobahőmérsékleten hidrogénatmoszférában (1 atm)

76.204/ZSO addig hidrogénezzük, amíg hidrogénfelvételt már nem észlelünk. Ekkor a katalizátort kiszűrjük, etanollal alaposan átmossuk (kb. 2x75 ml) és a szűrletet vákuumban szárazra bepároljuk. A cím szerinti vegyületet erősen viszkózus, színtelen olaj formájában kapjuk.

Kitermelés: 11,56 g (96,0%)

Elemanalízis:

számított: C 40,59, H 4,33, N 5,12, F 29,50, S 2,93;

talált: C 40,63, H 4,35, N 5,11, F 29,52, S 2,92%.

d) 1-(3-Oxa-2H,2H,4H,4H,5H,5H-perfluor-tridekanoil)-7-[1-S-á-D -(2-karbonil)-etil-mannopiranóz]-1,4,7,10-tetraazacxklododekán

10,0 g (9,13 mmól) 19c) példa cím szerinti vegyületet 100 ml absz. metanolban szuszpendálunk és 5°C-on katalitikus mennyiségű nátrium-metanoláttal elegyítünk. Szobahőmérsékleten 3 órán át tartó reakcióidő után a reakció lefolyását vékonyréteg kromatográfiával ellenőrizve (eluens: kloroform/metanol =4:1) a reakció már kvantitatívan lejátszódott. Feldolgozáshoz a tiszta reakcióoldatot Amberlite IR 120 (H⁺-forma) kationcserélő gyantával elkeverve semlegesítjük, a kationcserélőt kiszűrjük, metanollal átmossuk, és az így kapott metanolos szűrletet vákuumban szárazra bepároljuk. Az olajos maradékot szilikagél oszlopkromatográfiával (eluens: diklór-metán/n-hexán/eti-acetát = 15:20:1, kromatográfiát oldószergradienssel, az etil-acetát-rész folyamatos növelésével végezzük) tisztítjuk. A kapott cím szerinti vegyület ¹H-NMR-spektroszkópos vizsgálata alapján a Ji,2⁼0,9 Hz Kopplungkonstansok nagysága alapján egyértelműen a D-mannopiranóz anomer centrumában az á-konfiguráció előfordulására lehetett következve. 204/ZSO

9 , · , 0 η * ♦ .^v vV ·»*tetni. Az á-konfiguráció az anomer-centrumban kizárólag előforduló konfiguráció, azaz mennyisége a lehetőség szerint megképződött és á-konfigurációjú anomereknek felel meg. Ezáltal az ¹H-NMR spektroszkópos kimutatási határ alatt. A fenti cím szerinti vegyület ennek következtében csak tiszta á-konfigurációjú anomer formájában keletkezik.

Kitermelés: 8,28 g (98,0%) színtelen, erősen viszkózus olaj. Elemanalízis: számított: C 37,59, H 4,24, N 6,05, F 34,85, S 3,46;

talált: C 37,57, H 4,28, N 6,02, F 34,85, S 3,44%.

e) 1-(3-Oxa-2H,2H,4H,4H,5H,5H-perfluor-tridekanoil)-7-[1-S-á-D-

-(2-karbonil)-etil-mannopiranóz]-4,10-bisz[1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-10-(3-aza-4-oxo-5-metil-5-il-pentanoil)]-1,4,7,10-tetraazaciklododekán, digadolínium-komplex

2,48 g (3,94 mmól; 4,4 mólekvivalens a 19d) példából kapott diaminkomponensre számítva) DE 197 28 954 szabadalmi leírás 31h) példájában leírt 10-(4-karboxi-l-metil-2-oxo-3-azabutil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-l,4,7-triecetsav-Gd-komplexet és 167 mg (3,94 mmól) vízmentes lítium-kloridot 40°C-on 40 ml absz. dimetil-szulfoxidban keverés közben oldunk, és szobahőmérsékleten 453 mg (3,94 mmól) N-hidroxi-szukcinimid és 980 mg (0,895 mmól) 19d) példa cím szerinti vegyület 50 ml absz. dimetilszulfoxidban készült oldatát hozzáadjuk. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után a reakcióelegyet 814 mg (3,946 mmól) N,N'diciklohexil-karbodiimiddel reagáltatjuk és 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az így kapott szuszpenzióhoz annyi acetont adunk, amíg a cím szerinti vegyület teljes mértékben kicsapódik,

76.204/ZSO a csapadékot kiszűrjük, szárítjuk, vízben felvesszük, az oldhatatlan diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, és a szűrletet AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és a kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. A visszamaradó oldatot ezt követően fagyasztva szárítjuk.

Kitermelés: 1,32 g (69,1%) színtelen liofilizátum.

H₂O-tartalom (Karl-Fischer): 7,65%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): számított: C 37,43, H 4,45, N 9,12, F 15,02, S 1,49, Gd 14,63 talált: C 37,42, H 4,50, N 9,18, F 15,07, S 1,51, Gd 14,58

f) 3-Oxa-2H,2H,4H,4H,5H,5H-perfluor-tridekánsav-t-butil-észter

25,0 g (53,8 mmmól) 1H,1H,2H,2H-perfluor-l-dekanolt (kereskedelemben beszerezhető Lancaster cégtől) 250 ml absz. toluolban oldunk és szobahőmérsékleten katalitikus mennyiségű (kb. 0,75 g) tetra-n-butil-ammónium-hidrogán-szulfáttal elegyítünk. Ezt követően 0°C-on összesen 7,55 g (134,6 mmól; 2,5 ekvivalens az alkoholkomponensre számítva) finoman elporított káliumhidroxidot, majd 15,73 g (80,7 mmól; 1,5 ekv. az alkoholkomponensre számítva) bróm-ecetsav-terc-butil-észtert adunk hozzá és még két órán át 0°C-on keverjük. Az így kapott reakcióelegyet 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük és feldolgozáshoz 500 ml etil-acetáttal és 250 ml vízzel elegyítjük. A szerves fázist elválasztjuk és kétszer vízzel mossuk. A szerves fázist nátriumszulfáton szárítjuk a sót kiszűrjük és az oldószert vákuumban lepároljuk. Az olajos maradékot szilikagélen etil-acetát/hexán (1:10) eluenssel tisztítjuk.

Kitermelés: 26,3 g (84,6%) cím szerinti vegyületet színtelen,

76.204/ZSO • · ·«·· · · · ·· erősen viszkózus olaj formájában kapjuk. Elemanalízis: számított: C 33,23, H 2,61, F 55,85;

talált: C 33,29, H 2,61, F 55,90%.

g) 3-Oxa-2H,2H,4H,4H,5H,5H-perfluor-tridekánkarbonsav

20,0 g (34,58 mmól) 19f) példa cím szerinti vegyületet 200 ml metanol és 0,5 M nátrium-hidroxid 2:1 arányú elegyében, keverés közben, szobahőmérsékleten szuszpendálunk és ezt követően 60°C-ra felmelegítünk. 60°C-on történő 12 órás reakcióidő után a most már tiszta reakcióelegyet feldolgozáshoz Amberlite IR 120 (H⁺-forma) kationcserélő gyantával elkeverve semlegesítjük, a kationcserélőt kiszűrjük, és az így kapott metanolos-vizes szűrletet vákuumban szárazra bepároljuk. Az amorf-olajos maradékot szilikagél oszlopkromatográfiával (eluens: etil-acetát/n-hexán = 1:3) tisztítjuk. Kitermelés: 16,0 g (88,6%) cím szerinti vegyületet színtelen, erősen viszkózus olaj formájában kapjuk. Elemanalízis: számított: C 27,60, H 1,35, F 61,85;

talált: C 27,58, H 1,36, F 61,90%.

20. példa

a) 6-(Benzil-oxi-karbonil)-2-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-L-lizin-metil-észter

8,0 g (24,4 mmól) a-(karbonil-oxi-benzil)-l-lizin-metilészter-hidrokloridot (kereskedelemben beszerezhető Bachem cégtől) 150 ml tetrahidrofurán és 15 ml kloroform és 2,62 g (26,0

76.204/ZSO mmól) trietil-amin elegyében oldunk, majd 0°C-on és nitrogénatmoszférában 16,18 g (27,0 mmól) 2-[N-etil-N-perfluor-oktilszulfonil)-aminoecetsav (előállítva DE 196 03 033 szerint) 50 ml tetrahidrofuránban készült oldatát cseppenként hozzáadjuk. Ezt követően 0°C-on részletekben 18,0 g (36,6 mmól) EEDQ-t (2-etOXÍ1-etoxi-karbonil-l,2-dihidrokinolin) adunk hozzá és egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, végül vákuumban bepároljuk. A visszamaradó olajat szilikagélen kromatografáljuk (eluens: nhexán/izopropanol = 15:1). így 17,0 g (79,6% a kiindulási primer-aminra számítva) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olaj ként.

Elemanalízis:

számított: C 38,41, H 3,45, F 36,89, N 4,80, S 3,66;

talált: C 38,42, H 3,47, F 36,92, N 4,87, S 3,64%.

b) 2-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-L-lizin-metil-észter

15,0 g (20,23 mmól) 20a) példában előállított vegyületet 200 ml etanolban oldunk, és 800 mg Pearlman-katalizátort (Pd 20%, aktívszén) adunk hozzá és a számított mennyiségű hidrogénfelvételig hidrogénezzük. Ekkor a katalizátort kiszűrjük, etanollal alaposan átmossuk és a szűrletet vákuumban szárazra bepároljuk. A cím szerinti vegyületet színtelen olaj formájában kapjuk .

Kitermelés: 14,68 g (97,9%)

Elemanalízis:

számított: C 32,40, H 3,26, F 43,56, N 5,67, S 4,32;

talált: C 32,42, H 3,27, F 43,60, N 5,67, S 4,34%.

76.204/ZSO

c) 6-(l-O-á-D-Karbonil-metil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-manno- piranóz)-2-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-L-lizin-metil-észter

21,31 g (35,6 mmól) l-karboxi-metil-oxi-2,3,4-tetra-0-benzil-a-D-mannopiranozid (DE 197 28 954 Cl szabadalmi leírás szerint előállítva) valamint 3,60 g (35,6 mmól) trietil—amint 500 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldunk. Az elegyet -15°C20°C-ra lehűtjük, majd ezen a hőmérsékleten keverés közben lassan 4,92 g (35,6 mmól) klór—hangyasav-izobutil-észter 75 ml vízmentes tetrahidrofuránban készült oldatát csepegtetjük hozzá, miközben a belsőhőmérsékletet -10°C alatt tartjuk. -15°C-on 15 perc reakcióidő után 26,39 g (35,6 mmól) 20b) példa cím szerint vegyületet és 3,60 g (35,6 mmól) trietil-amin 100 ml vízmentes tetrahidrofuránban készült oldatát csepegtetjük hozzá -20°C-on. A reakcióelegyet egy órát -15°C-on, valamint két órát szobahőmérsékleten tartjuk, majd vákuumban szárazra pároljuk. A bepárlási maradékot 250 ml etil-acetátban felvesszük és kétszer 100 ml telített nátrium-karbonát-oldattal, valamint egyszer 200 ml vízzel mossuk. A szerves fázist nátrium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és az etil-acetátot vákuumban eltávolítjuk. Az olajos maradékot szilikagélen (eluens: etil-acetát/n-hexán = 1:10) tisztítjuk. Kitermelés: 38,12 g (81,0%) cím szerinti vegyület színtelen, erősen viszkózus olaj formájában. Elemanalízis: számított: C 49,92, H 3,92, N 2,53, F 29,18, S 2,90;

talált: C 49,99, H 4,11, N 2,69, F 29,22, S 3,01%.

76.204/ZSO ·· * · · · ·· · ·«

d) 6-(l-O-á-D-Karbonil-metil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-manno- piranóz)-2-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-L-lizin

27,65 g (20,92 mmól) 20c) példa szerint előállított vegyületet 250 ml metanolban oldunk. Majd az oldathoz 4,0 g (100,0 mmól) nátrium-hidroxid 10 ml desztillált vízben készült oldatát adjuk és 3 órán át 50°C-on keverjük. A reakció lefolyását vékonyrétegkromatográfiával ellenőrizve a metil-észter elszappanosítás kvantitatív. Ezután vákuumban bepároljuk és a maradékot 300 ml etil-acetátban felvesszük, és a szerves fázist kétszer 100 ml citromsav-oldattal extraháljuk. Nátrium-szulfáton történő szárítás után szűrjük és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. A kapott maradékot szilikagélen kromatog-rafáljuk (eluens: n-hexán/kloroform/izopropanol = 15:10:1). így 24,31 g (88,9%) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen, viszkózus olaj formáj ában. Elemanalízis: számított: C 51,46, H 4,70, N 3,21, F 24,71, S 2,45;

talált: C 51,49, H 4,71, N 3,19, F 24,72, S 2,41%.

e) 6-(1-O-á-D-Karbonil-metil-mannopiranóz)-2-[2-(N-etil-N -perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-L-lizin

20,0 g (15,30 mmól) 20d) példa szerinti vegyületet 250 ml 2propanol és 25 ml víz elegyében oldunk és 1,0 g Pearlmankatalizátort (Pd 20%, aktívszén) adunk hozzá. 12 órán át szobahőmérsékleten hidrogénatmoszférában hidrogénezzük. Ezt követően a katalizátort kiszűrjük és a szűrletet vákuumban szárazra bepároljuk. A maradékot 200 ml metanolban oldjuk és a reakciótermé76.204/ZSO két összesen 800 ml· dietil-éter hozzáadásával kicsapjuk. Az így kivált szilárd anyagot vákuumban 50°C-on szárazra pároljuk. Kitermelés: 14,32 g (99,0%) amorf szilárd anyag.

Elemanalízis:

számított: C 35,56, H 3,84, N 4,44, S 3,39, F 34,15;

talált: C 35,58, H 3,81, N 4,45, S 3,40, F 34,17%.

f) 6-(1-O-á-D-Karbonil-metil-mannopiranóz)-2-[2-(N-etil-N-

-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-L-lizin-N-{2-hidroxi-prop-3-il-[1,4,7,10-tetraazaciklododekán-10-il]}-amid,Gd-komplex

7,48 g (7,91 mmól) 20e) példa cím szerinti vegyületet 40°Con 50 ml dimetil-szulfoxidban oldunk, és 1,00 g (8,70 mmól) Nhidroxi-szukcinimidet adunk hozzá. 20°C-ra történő lehűtés után a reakcióelegyet 1,795 g (8,70 mmól) N,N'-diciklohexilkarbodiimiddel reagáltak juk. Egy órán át 20°C-on és 4 órán át 40°C-on keverjük. Majd ezen a hőmérsékleten 10 percen belül 4,53 g (7,91 mmól) 10-(2-hidroxi-3-amino-propil)-4,7,10trisz(karboxi-metil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekanin-gadolínium-komplex (előállításhoz lásd WO 97/02051) 20 ml dimetilszulfoxidban készült oldatát adjuk hozzá és egy órán át 40°C-on, majd egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. A így kapott szuszpenzióhoz annyi acetont adunk, amíg a cím szerinti vegyület teljes mértékben kicsapódik, a csapadékot kiszűrjük, vízben felvesszük, az oldhatatlan diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, és a szűrletet AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és a kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. A visszamaradó oldatot ezt követően fagyasztva szárítjuk.

76.204/ZSO

Kitermelés: 9,71 g (81,7%) színtelen liofilizátum.

HgO-tartalom (Karl-Fischer): 3,97%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

számított: C 35,16, H 4,16, N 7,45, F 21,48, S 2,13, Gd 10,46 talált: C 35,17, H 4,20, N 7,42, F 21,49, S 2,09, Gd 10,48

21. példa

a) 6-N-[1-O-á-D-(5-Karbonil)-pentil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-

-mannopiranóz]-2N-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-L-lizin-metil-észter

5,23 g (8,0 mmól) 10c) példában leírt 5-(karboxi)-pentil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-á-D-mannopiranozidot, 1,3 g (8,0 mmól)

1-hidroxi-benzotriazolt és 2,6 g (8,0 mmól) 2-(lH-benzotriazol1-il)-1,1,3,3-tetrametil-urónium-tetrafluorborátot (TBTU; Peboc Limited, Nagy-Britannia) 75 ml DMF-ben oldunk és 15 percig keverünk. Ezt az oldatot 5,16 ml (30,0 mmól) N-etil-diizopropil-aminnal és 5,93 g (8,0 mmól) 20b) példában leírt aminnal elegyítjük, és másfél napig szobahőmérsékleten keverjük. Feldolgozáshoz a reakcióelegyet vákuumban szárazra pároljuk, és az így kapott maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: diklórmetán/etil-acetát = 30:1; a kromatográfiát oldószer gradienssel, az etil-acetát-rész folyamatos növelésével végezzük). Kitermelés: 9,70 g (88,0%) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen, erősen viszkózus olajként. Elemanalízis: számított: C 52,29, H 4,97, N 3,05, F 23,43, S 2,33;

talált: C 52,33, H 4,95, N 3,12, F 23,50, S 2,30%.

76.204/ZSO

b) 6-N-[l-0-á-D-(5-Karbonil)-pentil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-mannopiranóz]-2N-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-L-lizin

9,0 g (12,40 mmól) 21a) példa szerint előállított vegyületet 150 ml metanolban oldunk. Majd az oldathoz 2,48 g (62,0 mmól) nátrium-hidroxid 15 ml desztillált vízben készült oldatát adjuk és 3 órán át 50°C-on keverjük. A reakció lefolyását vékonyrétegkromatográfiával ellenőrizve a metil-észter elszappanosítás kvantitatív. Ezután vákuumban bepároljuk és a maradékot 300 ml etil-acetátban felvesszük, és a szerves fázist kétszer 100 ml hígított vizes citromsav-oldattal extraháljuk. Nátriumszulfáton történő szárítás után szűrjük és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. A kapott maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: n-hexán/kloroform/ izopropanol = 25:10:1). így 15,88 g (93,9%) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen, erősen viszkózus olaj formájában. Elemanalizis: számított: C 51,95, H 4,88, N 3,08, F 23,67, S 2,35;

talált: C 51,99, H 4,91, N 3,09, F 23,70, S 2,33%.

c) 6-N-[1-O-á-D-(5-Karbonil)-pentil-mannopiranóz]-2N-[2-(N -etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-L-lizin

13,0 g (9,52 mmól) 21b) példa szerinti vegyületet 150 ml 2propanol és 25 ml víz elegyében oldunk és 1,0 g Pearlmankatalizátort (Pd 20%, aktívszén) adunk hozzá. 12 órán át szobahőmérsékleten hidrogénatmoszférában (1 atm) hidrogénezzük. Ezt követően a katalizátort kiszűrjük és a szűrletet vákuumban szárazra bepároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk

76.204/ΖΞΟ (eluens: n-hexán/kloroform/izopropanol = 15:10:1).

Kitermelés: 9,09 g (95,1%) színtelen, erősen viszkózus olaj. Elemanalízis:

számított: C 37,10, H 4,22, N 4,19, F 32,18, S 3,10;

talált: C 37,09, H 4,21, N 4,19, F 32,20, S 3,13%.

d) 6-N-[1-O-á-D-(5-Karbonil)-pentil-mannopiranóz]-2N-[2-(N-

-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-L-lizin-N-{2-hidroxi-prop-3-il-[1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-10-il]}-amid,Gd-komplex

7,93 g (7,91 mmól) 21c) példa cím szerinti vegyületet 40°Con 75 ml dimetil-szulfoxidban oldunk, és 1,00 g (8,70 mmól) Nhídroxi-szukcinimidet adunk hozzá. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után a reakcióelegyet 1,795 g (8,70 mmól) N,N' diciklohexil-karbodiimiddel reagáltatjuk. Egy órán át 20°C-on és 4 órán át 40°C-on keverjük. A 21c) példa vegyületéből képzett aktív-észter oldathoz 40°C-on 10 percen belül 4,53 g (7,91 mmól) 10-(2-hidroxi-3-amino-propil)-4,7,10-trisz(karboxi-metil)1,4,7, 10-tetraazaciklododekanin-gadolínium-komplex (előállításhoz lásd WO 97/02051) 20 ml dimetil-szulfoxidban készült oldatát adjuk hozzá és egy órán át 40°C-on, majd egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. A így kapott szuszpenzióhoz annyi aceton/2-propanol (2:1) elegyet adunk, amíg a cím szerinti vegyület teljes mértékben kicsapódik, a csapadékot kiszűrjük, etil-acetáttal átmossuk, szárítjuk, vízben felvesszük, az oldhatatlan diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, és a szűrletet AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és a kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. A

76.204/ZSO visszamaradó oldatot ezt követően fagyasztva szárítjuk. Kitermelés: 9,71 g (78,8%) színtelen liofilizátum. H20-tartalom (Karl-Fischer): 6,65%.

Elemanalízis, (vízmentes anyagra számítva) :

számított: C 36,97, H 4,52, N 7,19, F 20,71, Gd 10,08, S 2,06 talált: C 37,02, H 4,50, N 7,22, F 20,69, Gd;10,08, S 2,09

22. példa

a) 6-N-{4-[2,3-Bisz(Ν,Ν-bisz(t-butil-oxi-karbonil-metil)-

-amino)-propil]-fenil}-3-oxa-propionil-2-N-(1-O-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

5,25 g (7,72 mmól) 1-(4-karboxi-metoxi-benzil)-EDTA-tetraterc-butil-észtert (US 4,622,420) és 7,81 mg (7,72 mmól) trietil-amint 50 ml metilén-kloridban oldunk. 1,16 g (8,5 mmól) klór-hangyasav-izobutil-észter 10 ml metilén-kloridos oldatát csepegtetjük hozzá -15°C-on 5 percen belül és még további 20 percig -15°C-on keverjük. Ezután az oldatot -15°C-ra lehűtjük és 30 perc alatt 7,07 g (7,72 mmól) lOe) példa cím szerinti vegyület és 2,12 g (21,0 mmól) trietil-amin 70 ml tetrahidrofuránban készült oldatát csepegtetjük hozzá. További 30 percig -15°C-on, majd egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Feldolgozáshoz az oldószert vákuumban leszivatjuk és a visszamaradó olajos maradékot 250 ml kloroformban felvesszük. A kloroformos fázist kétszer 100 ml 10% vizes ammónium-klorid-oldattal kirázzuk, a szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk

76.204/ZSO loo ··· · · ···· • · ·*·· · » ·*· (eluens: metilén-klorid/etanol = 20:1).

Kitermelés: 9,60 g (79,0%) színtelen és nagyon erősen viszkózus olaj .

Elemanalízis :

számított: C 46,39, H 5,55, N 5,32, F 20,45, S 2,03;

talált: C 46,42, H 5,51, N 5,29, F 20,49, S 2,09%.

b) 6-N-{4-[2,3-Bisz(Ν,Ν-bisz(karboxi-metil)-amino)-propil]-fenil)-3-oxa-propionil-2-N-(1-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

9, 0 g (5,70 mmól) 22a) példa szerint előállított vegyületet 150 ml metanolban oldunk. Majd az oldathoz 4,0 g (100,0 mmól) nátrium-hidroxid 25 ml desztillált vízben készült oldatát adjuk és 6 órán át 60°C-on keverjük. A reakció lefolyását vékonyrétegkromatográfiával ellenőrizve a tetra-t-butil-észter elszappanosítása kvantitatív. Ezután vákuumban bepároljuk és a maradékot 50 ml dimetil-szulfoxidban melegítéssel felvesszük, és ezt követőn annyi aceton/etil-acetát (1:1) elegyet adunk hozzá, hogy a cím szerinti vegyület teljes mértékben kicsapódjon. Az így kapott csapadékot leszűrjük, etil-acetáttal alaposan átmossuk, szárítjuk, vízben felvesszük, az oldat pH-ját 1M sósavval 3,5-re beállítjuk, a lehetőség szerint jelenlévő oldhatatlan alkotórészeket kiszűrjük, és a szűrletet AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és a kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. A visszamaradó oldatot ezt követően fagyasztva szárítjuk. Kitermelés: 6,76 g (87,6%) színtelen liofilizátum. HaO-tartalom (Karl-Fischer): 3,30%.

76.204/ZSO

101

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): számított: C 39,89, H 4,09, N 6,20, F 23,84, S 2,37;

talált: C 39,92, H 4,15, N 6,22, F 23,92, S 2,29%.

c) 6-N-{4-[2,3-Bisz(Ν,Ν-bisz(karboxiláto-metil)-amino) -propil]-fenil}-3-oxa-propionil-2-N-(1-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz)-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid,Mn-komplex-dinátriumsó

3,0 g (2,22 mmól) 22b) példa cím szerinti vegyületet 150 ml víz/etanol (3:1) elegyben a forrási hőmérsékleten oldunk és 80°C-on részletekben 0,25 g (2,22 mmól) mangán(II)-karbonátot adunk hozzá. Az így kapott reakcióelegyet 5 órán át visszafolyatás közben forraljuk. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után az oldószer elegyet vákuumban teljesen lepároljuk és a maradékot 200 ml desztillált víz/n-butanol (1:1) elegyben oldjuk. Erőteljes keverés közben IN nátrium-hidroxid hozzáadásával a pH-t 7,2re beállítjuk. Miután az n-butanolt vákuumban teljesen eltávolítottuk a visszamaradó vizes fázist AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és a kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. A visszamaradó oldatot ezt követően fagyasztva szárítjuk. Kitermelés: 3,19 g (99,0%) színtelen liofilizátum. H20-tartalom (Karl-Fischer): 5,08%. Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): számított: C 37,23, H 3,54, F 22,25, Mn 3,78, N 5,79,

Na 3,17, S 2,21;

talált: C 37,30, H 3,49, F 22,29, Mn 3,81, N 5,76,

Na 3,19, S 2,18%.

76.204/ZSO

102

23. példa

a) 3-(Benzil-oxi-karbonil)-amino-glutársav-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-monoamid

25,0 g (94,96 mmól) 3-N-(benzil-oxi-karbonil)-glutársavanhidrid [szintézisre lásd: Hatanaka, Minoru; Yamamoto, Yu-ichi; Nitta, Hajime; Ishimaru, Toshiyasu; TELEAY; Tetrahedron Lett.: EN 22; 39; 3883-3886 (1981)] 150 ml absz. tetrahidrofuránban készül oldatához keverés közben 53,97 g (95,0 mmól) 1-perfluoroktil-szulfonil-piperazin 150 ml tetrahidrofurános oldatát csepegtetjük, és az így kapott reakcióoldatot 12 órán át visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után szárazra pároljuk, az olajos maradékot szilikagélen kromatográfiával (eluens: diklór-metán/2-propanol = 20:1) tisztítjuk. Kitermelés: 75,80 g (96,0%) cím szerinti színtelen, viszkózus olaj . Elemanalízis: számított: C 36,11, H 2,67, N 5,05, S 3,86, F 38,84;

talált: C 36,12, H 2,61, N 5,08, S 3,88, F 38,82%.

b) 3-Amino-glutársav-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin] -monoamid

31,50 g (37,88 mmól) 23b) példa szerinti vegyületet 300 etanolban oldunk és 2,5 g Pearlman-katalizátort (Pd 20%, aktívszén) adunk hozzá. A kvantitatív hidrogénfelvételig 1 atm. Hidrogénnyomás alatt hidrogénezzük. Ezt követően a katalizátort kiszűrjük, etanollal mossuk és vákuumban szárazra bepároljuk. így cím szerinti vegyületet fehéres-sárgás, viszkózus olajként kapjuk.

76.204/ZSO

103

Kitermelés: 25,22 g (95,5%). Elemanalízis: számított: C 29,28, H 2,31, N 6,03, S 4,06, F 46,31;

talált: C 29,32, H 2,29, N 6,08, S 4,08, F 46,28%.

c) 3-N-(l-O-á-D-karbonil-metil-2,3,4,6-tetra-0-benzil-mannopiranóz)-glutársav-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-monoamid

21,52 g (18,96 mmól) 1-(karboxi-metil-oxi)-2,3,4-tetra-O-benzil-á-D-mannopiranozid (DE 197 28 954 szabadalmi leírás szerint előállítva) 100 ml absz. dimetil-formamidban oldjuk és 0°Con összesen 2,56 g (22,2 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet, majd 4,55 g (22,2 mmól) diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá. Az elegyek 0°C-on egy órán át, majd 3 órán át 22°C-on keverjük, ezután az oldhatatlan diciklohexil-karbodiimidet kiszűrjük és az így kapott tiszta aktív-észter-oldatot 0°C-on lassan 13,22 g (18,96 mmól) 23b) példa vegyület 100 ml dimetil-formamidos, kevert oldatához csepegtetjük. Szobahőmérsékleten 12 órás reakcióidő után az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot 300 ml etil-acetátban felvesszük. A kivált karbamidot kiszűrjük és a szűrletet kétszer 100 ml telített nátrium—hidrogén-karbonátoldattal és egyszer 100 ml 10% vizes citromsav oldattal és egyszer 200 ml vízzel mossuk. A szerves fázist nátrium-szulfáton szárítjuk, a sót kiszűrjük és az etil-acetátot vákuumban eltávolítjuk. A visszamaradó olajos maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: etil-acetát/n-hexán = 1:15). Kitermelés: 21,39 g (88,3 mmól) színtelen, erősen viszkózus olaj .

76.204/ZSO

104

Elemanalízis:

számított: C 49,81, Η 4,10, N 3,29, F 25,27, S 2,51;

talált: C 49,89, H 4,11, N 3,32, F 25,22, S 2,51%.

d) 3-N-(l-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz)-glutársav-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-monoamid

19,55 g (15,30 mmól) 23c) példa cím szerinti vegyületet 250 ml 2-propanol és 25 ml víz elegyében oldunk és 1,5 g palládiumkatalizátort (10% Pd/C) adunk hozzá. 12 órán át szobahőmérsékleten 1 atm. hidrogénnyomásnál hidrogénezzük. A katalizátort kiszűrjük és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk, a maradékot 200 ml metanolban oldjuk és összesen 800 ml dietil-éter hozzáadásával a reakcióterméket kicsapjuk. Az így kapott csapadékot leszivatjuk és vákuumban 40°C-on szárítuk. Kitermelés: 17,49 g (97,5%) amorf szilárd anyag. Elemanalizis: számított: C 32,73, H 3,08, N 4,58, S 3,49, F 35,20;

talált: C 32,68, H 3,15, N 4,55, S 3,50, F 35,17%.

e) 3-N-(1-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz)-glutársav-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid-5-N-{2-hidroxi-prop-3-il-[1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-10-il]}-amid,Gd-komplex

14,43 g (15,84 mmól) 23d) példa cím szerinti vegyületet 0,67 g (15,84 mmól) vízmentes lítium-kloridot 40°C-on 100 ml absz. dimetil-szulfoxidban keverés közben oldunk, és ezen a hőmérsékleten 1,82 g (15,84 mmól) N-hidroxi-szukcinimid és 9,08 g (15,84 mmól) 10-(2-hidroxi-3-amino-propil)-4,7,10-trisz(karboximetil)-1,4,7,1O-tetraazaciklododekanin [szintézis-hez lásd WO 76.204/ZSO ¹⁰⁵ * · > « ' « * · «‘>^4 V« -<

97/02051] 50 ml dimetil-szulfoxidban készült oldatát hozzáadjuk. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után a reakcióelegyet 3,27 g (15,84 mmól) N,Ν'-diciklohexil-karbodiimiddel reagálhatjuk és 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A így kapott szuszpenzióhoz annyi acetont adunk, amíg a cím szerinti vegyület teljes mértékben kicsapódik, a csapadékot kiszűrjük, vízben felvesszük, az oldhatatlan diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, és a szűrletet AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és a kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. A visszamaradó oldatot ezt követően fagyasztva szárítjuk.

Kitermelés: 18,71 g (80,2%) színtelen liofilizátum.

HaO-tartalom (Karl-Fischer): 4,87%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

szám.: C 34,24, H 3,83, N 7,61, F 21,92, S 2,18, Gd 10,67;

talált: C 34,26, H 3,79, N 7,58, F 21,87, S 2,18, Gd 10,68%.

24. példa

a) 1,7-Bisz(benzil-oxi-karbonil)-4-{3-oxa-pentán-l,5-dikarbonsav-l-oil-5-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid-10-[2,6-N,Ν'-bisz(l-O-á-D-karbonil-metil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-mannopiranóz)]-L-lizil-1,4,7,10-tetraazaciklododekán

27,0 g (24,4 mmól) 15a) példában előállított szék.-amin 150 ml tetrahidrofurán és 15 ml kloroform elegyében készült oldatához 0°C-on és nitrogénatmoszférában 33,04 g (25,0 mmól) 18c) példa cím szerinti vegyület 250 ml tetrahidrofuránban készült oldatát adjuk. Ezt követően 0°C~on részletekben összesen 18,0 g (36,6 mmól) EEDQ-t (2-etoxi-l-etoxi-karbonil-l,2-dihidrokinolin)

76.204/ZSO

106 adunk és egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezt követően vákuumban szárazra pároljuk és a visszamaradó olajat szilikagélen kromatografáljuk (eluens: n-hexán/izopropanol = 25:1). így 45,87 g (78,0% a kiindulási szek.-aminra számítva) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olajként. Elemanalízis: számított: C 59,30, H 5,39, F 13,40, N 4,65, S 1,33;

talált: C 59,32, H 5,37, F 13,37, N 4,70, S 1,34%.

b) l-{3-oxa-pentán-l,5-dikarbonsav-l-oil-5-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid-7-[2,6-N,Ν'-bisz(1-O-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz)]-L-lizil-1,4,7,10-tetraazaciklododekán

24,1 g (10,0 mmól) 24a) példában előállított vegyületet 250 ml etanolban feloldunk és 1,4 g Pearlman-katalizátort (Pd 20%, C) adunk hozzá. A hidrogén kvantitatív felvételéig hidrogénezzük, a katalizátort kiszűrjük, etanollal alaposan átmossuk és vákuumban szárazra pároljuk. A cím szerinti vegyületet sárgás, rendkívül viszkózus olaj formájában kapjuk meg. Kitermelés: 12,80 g (90,1%). Elemanalízis: számított: C 39,72, H 4,89, N 22,73, F 7,88, S 2,26;

talált: C 39,72, H 4,87, N 22,77, F 7,90, S 2,24%.

c) 1-{3-oxa-pentán-1,5-dikarbonsav-l-oil-5-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid-7-[2,6-N,N'-bisz(1-O-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz)]-L-lizil-4,10-bisz[1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-10-(3-aza-4-oxo-5-metil-5-il-pentanoil)]-1,4,7,10-tetraazaciklododekán, digadolinium-komplex

76.204/ZSO

107

5,54 g (8,8 mmól; 2,2 mólekvivalens a 24b) példából kapott aminkomponensre vonatkoztatva) DE 197 28 954 szabadalmi leírás 31h) példájában leírt 10-(4-karboxi-l-metil-2-oxo-3-azabutil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-l,4,7-triecetsav-Gd-komplexet és

0,37 g (8,8 mmól) vízmentes lítium-kloridot 40°C-on 60 ml absz. dimetil-szulfoxidban keverés közben oldunk, és ezen a hőmérsékleten 1,01 g (8,8 mmól) N-hidroxi-szukcinimid és 5,68 g (4,0 mmól) 24b) példa cím szerinti vegyület 40 ml absz. dimetilszulfoxidban készült oldatát hozzáadjuk. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után a reakcióelegyet 1,82 g (8,8 mmól) N,N'diciklohexil-karbodiimiddel reagáltatjuk és 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A így kapott szuszpenzióhoz annyi acetont adunk, amíg a cím szerinti vegyület teljes mértékben kicsapódik, a csapadékot kiszűrjük, vízben felvesszük, az oldhatatlan diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, és a szűrletet AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és a kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. A visszamaradó oldatot ezt követően fagyasztva szárítjuk. Kitermelés: 8,52 g (80,6%; a kiindulási diaminkomponensre számítva) színtelen liofilizátum. HaO-tartalom (Karl-Fischer): 6,09%. Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): szám.: C 38,61, H 4,76, N 9,53, F 12,21, Gd 11,89, S 1,12;

talált: C 38,57, H 4,82, N 9,52, F 12,21, Gd 11,93, S 1,15%.

25. példa

a) 1,7-Bisz(benzil-oxi-karbonil)-4-{3-oxa-pentán-l,5-dikarbon76.204/ZSO

108 sav-l-oil-5-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid-10-(2,6-N,Ν'-bisz(l-0-á-D-(5-karbonil)-pentil-2,3,4,6-tetra-0-benzil-mannopiranóz)}-L-lizil-1,4,7,10-tetraazaciklododekán

27,0 g (24,4 mmól) 15a) példában előállított szék.-amin 150 ml tetrahidrofurán és 15 ml kloroform elegyében készült oldatához 0°C-on és nitrogénatmoszférában 35,80 g (25,0 mmól) 17e) példa cím szerinti vegyület 250 ml tetrahidrofuránban készült oldatát adjuk. Ezt követően 0°C-on részletekben összesen 18,0 g (36,6 mmól) EEDQ-t (2-etoxi-l-etoxi-karbonil-l,2-dihidrokinolin) adunk és egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezt követően vákuumban szárazra pároljuk és a visszamaradó olajat szilikagélen kromatografáljuk (eluens: n-hexán/izopropanol = 20:1). így 49,48 g (80,4% a kiindulási szek.-aminra számítva) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olajként. Elemanalízis: számított: C 60,47, H 5,79, F 12,80, N 4,44, S 1,27;

talált: C 60,52, H 5,77, F 12,77, N 4,50, S 1,30%.

b) 1-{3-oxa-pentán-l,5-dikarbonsav-l-oil-5-[1-(4-perfluor-

-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid-7-[2,6-N,Ν'-bisz(1-O-á-D-(5-karbonil)-pentil-mannopiranóz)]-L-lizil-1,4,7,10-tetraazaciklododekán

25,2 g (10,0 mmól) 25a) példában előállított vegyületet 250 ml etanolban feloldunk és 1,8 g Pearlman-katalizátort (Pd 20%, C) adunk hozzá. A hidrogén kvantitatív felvételéig hidrogénezzük, a katalizátort kiszűrjük, etanollal alaposan átmossuk és vákuumban szárazra pároljuk. A cím szerinti vegyületet sárgás, rendkívül viszkózus olaj formájában kapjuk meg.

76.204/ZSO

109

Kitermelés: 14,11 g (92,5%).

Elemanalízis:

számított: C 49,60, H 7,20, N 21,17, F 7,34, S 2,10;

talált: C 49,62, H 7,17, N 21,20, F 7,303, S 2,14%.

c) l-{3-oxa-pentán-l,5-dikarbonsav-l-oil-5-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid-7- [ 2,6-N,N'-bisz(1-O-á-D-(5-karbonil)-pentil-mannopiranóz)]-L-lizil-4,10-bisz[1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-10-(3-aza-4-oxo-5-metil-5-il-pentanoil)]-1,4,7,lO-tetraazaciklododekán-digadolznium-komplex

5,54 g (8,8 mmól); 2,2 mólekvivalens a 25b) példából kapott aminkomponensre vonatkoztatva) DE 197 28 954 szabadalmi leírás 31h) példájában leírt 10-(4-karboxi-l-metil-2-oxo-3-azabutil)-1,4,7, 10-tetraazaciklododekán-l,4,7-triecetsav-Gd-komplexet és 0,37 g (8,8 mmól) vízmentes lítium-kloridőt 40°C-on 60 ml absz. dimetil-szulfoxidban keverés közben oldunk, és ezen a hőmérsékleten 1,01 g (8,8 mmól) N-hidroxi-szukcinimid és 6,10 g (4,0 mmól) 25b) példa cím szerinti vegyület 40 ml absz. dimetilszulfoxidban készült oldatát hozzáadjuk. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után a reakcióelegyet 1,82 g (8,8 mmól) Ν,Ν'diciklohexil-karbodiimiddel reagáltatjuk és 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A így kapott szuszpenzióhoz annyi acetont adunk, amíg a cím szerinti vegyület teljes mértékben kicsapódik, a csapadékot kiszűrjük, szárítjuk, vízben felvesszük, az oldhatatlan diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, és a szűrletet AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és a kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. A visszamaradó oldatot ezt követően fagyasztva szárítjuk.

76.204/ZSO

110

Kitermelés: 9,26 g (84,0%; a kiindulási diaminkomponensre számítva) színtelen liofilizátum.

HsO-tartalom (Karl-Fischer): 5,89%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

szám.: C 40,52, H 5,16, N 9,15, F 11,72, Gd 11,41, S 1,16;

talált: C 40,57, H 5,20, N 9,12, F 11,69, Gd 11,43, S 1,18%.

26. példa

a) 6-N-t-But.il-oxi-karbonil-2-N-benzil-oxi~karbonil-L-lizin~ [1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

19,02 g (50,0 mmól) á-N-(benzil-oxi-karbonil)-á-N'-(tercbutil-oxi-karbonil)-L-lizint (kereskedelemben beszerezhető Bachem cégtől) 150 ml tetrahidrofuránban oldunk. 0°C-on 8,31 g (50,0 mmól) karbonil-diimidazol és 5,03 g (50,0 mmól) trietilamin 75 ml tetrahidrofuránban készült oldatát csepegtetjük hozzá és 10 percig ezen a hőmérsékleten keverjük. Ezt követően 0°C-on 48,42 g (50,0 mmól) perfluor-oktil-szulfonil-piperazin és 5,03 (50,0 mmól) trietil-amin 250 ml vízmentes tetrahidrofuránban készült oldatát csepegtetjük hozzá. A reakcióelegyet egy éjszakán át keverjük és a tetrahidrofuránt vákuumban eltávoltjuk és abepárlási olajat szilikagélen kromatografáljuk (eluens: nhexán/izopropanol = 15:1). így 49,48 g (80,4%; a kiindulási szek.-aminra számítva) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olaj formájában. Elemanalízis: számított: C 40,01, H 3,79, N 6,02, F 34,70, S 3,45;

talált: C 40,07, H 3,82, N 6,02, F 34,67, S 3,48%.

76.204/ZSO

Ill

b) 6-N-t-Butil-oxi-karbonil-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

30,0 g (32,2 mmól) 26a) példában előállított vegyületet 300 ml izopropanolban oldunk és 1,5 g Pearlman-katalizátort (Pd 20% palládium-hidoxid aktív szénen) adunk hozzá. Szobahőmérsékleten 10 órán át hidrogénezzük, miközben a reakciólefolyásának vékonyrétegkromatográfiás kontrollja azt mutatja, hogy a megadott reakcióidő alatt a benzil-oxi-karbonil-védőcsoport hidrogenolítikus lehasítása már kvantitatív. A katalizátort kiszűrjük, vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: n-hexán/izopropanol = 25:1). így 25,13 g (98,0 mmól) cím szerinti vegyületet színtelen olajként kapunk. Elemanalízis: számított: C 34,68, H 3,67, F 40,55, N 7,03, S 4,03;

talált: C 34,72, H 3,70, F 40,60, N 7,01, S 3,98%.

c) 6-N-t-Butil-oxi-karbonil-2-N-[1-S-á-D-(2-karbonil)-etil-2,3,4,6-tetra-O-acetil-mannopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

15,53 g (35,60 mmól) 3-(2,3, 4,6-tetra-O-acetil-l-tio-á-Dmannopiranozil)-propionsav (előállítva J. Haensler et al. szerint: Bioconjugate Chem. _4, 85 (1993); Chipowsky S. és Lee Y. C. (1973), Synthesis of 1-thio-aldosides; Carbohydrate Research 31, 339-346) valamint 3,60 g (35,60 mmól) trietil-amint 300 ml tetrahidrofuránban oldunk. Az elegyet -15°C-20°C-ra lehűtjük, majd ezen a hőmérsékleten keverés közben lassan 4,92 g (35,6 mmól) klór—hangyasav-izobutil-észter 75 ml vízmentes tetrahidrofuránban készült oldatát csepegtetjük hozzá, miközben

76.204/ZSO

112 a csepegési sebességet úgy állítjuk be, hogy a belső hőmérsékletet —10°C alatt maradjon. -15°C-on 15 perc reakcióidő után 28,35 g (35,60 mmól) 22b) példa cím szerinti vegyület és 3,60 g (35,6 mmól) trietil-amin 200 ml vízmentes tetrahidrofuránban készült oldatát csepegtetjük hozzá lassan -20°C-on. A reakcióelegyet egy órát -15°C-on, valamint két órát szobahőmérsékleten tartjuk, majd vákuumban szárazra pároljuk. A bepárlási maradékot 250 ml etil-acetátban felvesszük és kétszer 100 ml telített nátriumkarbonát-oldattal, valamint egyszer 200 ml vízzel mossuk. A szerves fázist nátrium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és az etilacetátot vákuumban eltávolítjuk. Az olajos maradékot szilikagélen (eluens: etil-acetát/n-hexán = 1:25) tisztítjuk.

Kitermelés: 34,21 g (79,1%) cím szerinti vegyület színtelen, erősen viszkózus olaj formájában.

Elemanalízis:

számított: C 39,54, H 4,23, N 4,61, F 26,58, S 5,28;

talált: C 39,49, H 4,21, N 4,59, F 26,52, S 5,31%.

d) 6-N-t-Butil-oxi-karbonil-2-N-[1-S-á-D-(2-karbonil)-etil-

-mannopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

29,93 g (24,64 mmól) 26c) példa cím szerinti vegyületet 400 ml absz. metanolban szuszpendálunk és 5°C-on katalitikus mennyiségű nátrium-metanoláttal elegyítünk. Szobahőmérsékleten 3 órán át tartó reakcióidő után a reakció lefolyását vékonyréteg kromatográfiával ellenőrizve (eluens: kloroform/metanol =9:1) a reakció már kvantitatívan lejátszódott. Feldolgozáshoz a tiszta reakcióoldatot Amberlite IR 120 (H⁺-forma) kationcserélő gyantá

76.204/ZSO

113 val elkeverve semlegesítjük, a kationcserélőt kiszűrjük, metanollal átmossuk, és az így kapott metanolos szűrletet vákuumban szárazra bepároljuk. Az amorf maradékot szilikagél kromatográfiával (eluens: propanol/etil-acetát/n-hexán = 1:1:15) tisztítjuk. Kitermelés: 23,42 g (90,8%) színtelen, viszkózus olaj. Elemanalízis: számított: C 36,72, H 4,14, N 5,35, F 30,85, S 6,13;

talált: C 36,69, H 4,11, N 5,35, F 30,82, S 6,11%.

e) 2-N-[1-S-á-D-(2-karbonil)-etil-mannopiranóz]-L-lizin-[1- (4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

20,93 g (20,0 mmól) 26d) példa cím szerinti vegyületet 50 ml trifluor-ecetsav és 100 ml diklór-metán elegyében 0°C-on erőteljes keverés közben oldunk és 10 percig ezen a hőmérsékleten keverünk. Ezt követően a reakcióelegyet vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot 150 ml vízben felvesszük. A vizes oldat pH-ját 2 mólos vizes nátrium-hidroxid-oldat cseppenkénti hozzáadásával 9,5-re beállítjuk. A vizes termékoldatot egy AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és az egyidejűleg jelenlévő kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. A visszamaradó oldatot ezt követően fagyasztva szárítjuk. Kitermelés: 17,79 g (94,2%) szabad amint színtelen liofilizátum formájában kapjuk. HzO-tartalom (Karl-Fischer): 3,09%. Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): szám.: C 34,26, H 3,73, N 5,92, F 34,12, S 6,77;

talált: C 34,26, H 3,79, N 5,88, F 34,07, S 6,80%.

f) 2-N-[1-S-á-D-(2-karbonil)-etil-mannopiranóz]-6-N-[1,4,7-

76.2O4/2SO

114

-trisz(karboxiláto-metil)-10-(3-aza-4-oxo-5-metil-5-il-pentanoil) -1,4,7,10-tetraazaciklododekán]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid-gadolinium-komplex

5,54 g (8,8 mmól); 2,2 mólekvivalens a 26e) példából kapott aminkomponensre vonatkoztatva) DE 197 28 954 szabadalmi leírás 31h) példájában leírt 10-(4-karboxi-l-metil-2-oxo-3-azabutil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-l,4,7-triecetsav-Gd-komplexet és 0,37 g (8,8 mmól) vízmentes lítium-kloridot 40°C-on 60 ml absz. dimetil-szulfoxidban keverés közben oldunk, és ezen a hőmérsékleten 1,01 g (8,8 mmól) N-hidroxi-szukcinimid és 3,89 g (4,0 mmól) 28d) példa cím szerinti vegyület 60 ml absz. dimetilszulfoxidban készült oldatát hozzáadjuk. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után a reakcióelegyet 1,82 g (8,8 mmól) N,N' diciklohexil-karbodiimiddel reagálhatjuk és 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A így kapott szuszpenzióhoz annyi acetont adunk, amíg a cím szerinti vegyület teljes mértékben kicsapódik, a csapadékot kiszűrjük, szárítjuk, vízben felvesszük, az oldhatatlan diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, és a szűrletet AMIGON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és a kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. A visszamaradó oldatot ezt követően fagyasztva szárítjuk. Kitermelés: 4,81 g (75,9%) színtelen liofilizátum. HaO-tartalom (Karl-Fischer): 8,98%. Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): számított: C 37,15, H 4,39, N 7,96, F 20,38, Gd 9,92, S 2,02;

talált: C 37,27, H 4,40, N 8,02, F 20,31, Gd 10,00, S 1,98

76.204/ZSO

115

27. példa

a) 6-N-Benzil-oxi-karbonil-2-N-[l-O-á-D-karbonil-metil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-glükopiranóz)-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil) -piperazin]-amid

8,02 g (13,0 mmól) DE 197 28 954 szabadalmi leírás 46a) példájában leírt [l-karboxi-metil-oxi-2,3,4,6-tetra-ö-benzil-á-D-glükopiranozidot és 3,24 g (28,14 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet 100 ml dimetil-formamidban oldunk és 0°C hőmérsékleten részletekben összesen 5,80 g (28,14 mmól) N,N' -diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá, majd 3 órán át ezen a hőmérsékleten keverjük. Az így kapott aktív-észter-oldatához 11,13 g (13,40 mmól) 1c) példa cím szerinti vegyület 50 ml dimetil-formamidban készült, 0°C-ra hűtött oldatát adjuk cseppenként, és 2 órán át 0°C-on, majd 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Feldolgozáshoz a kivált diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, majd az oldatot szárazra pároljuk. A így kapott maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: diklór-metán/etanol = 20:1; a kromatográfiát oldószer gradiens alkalmazásával végezzük az etanolrész folyamatos növelésével). Kitermelés: 12,67 g (67,0%) cím szerinti vegyület színtelen és erősen viszkózus olaj formájában. Elemanalízis: számított: C 52,77, H 4,50, N 3,97, F 22,89, S 2,27;

talált: C 52,75, H 4,61, N 3,98, F 22,94, S 2,26%.

b) 2-N-(1-O-á-D-Karbonil-metil-glükopiranóz)-L-lizin-[1-(4 -perfluor-oktil-szul-fonil)-piperazin]-amid

11,52 g (8,17 mmól) 27b) példában előállított vegyületet 100

76.204/ZSO

116 ml etanolban feloldunk és 0,5 g Pearlman-katalizátort (Pd 20%, C) adunk hozzá. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten hidrogénatmoszférában addig hidrogénezzük, amíg hidrogénfelvétel már nem figyelhető meg. Ekkor a katalizátort kiszűrjük, etanollal alaposan átmossuk (háromszor kb. 40 ml) és vákuumban szárazra pároljuk. A cím szerinti vegyületet erősen viszkózus olaj formájában kapjuk meg.

Kitermelés: 7,36 g (98,4%).

Elemanalízis:

számított: C 34,07, H 3,63, N 6,11, F 35,24, S 3,50;

talált: C 34,11, H 3,59, N 6,08, F 35,23, S 3,52%.

c) 2-N-[1-O-á-D-Karbonil-metil-glükopiranóz)-6-N-[1,4,7-

-trisz(karboxiláto-metil)-10-(aza-4-oxo-5-metil-5-il-pentanoil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid,Gd-komplex

9,98 g (15,84 mmól); 2,2 mólekvivalens a 27b) példából kapott aminkomponensre vonatkoztatva) DE 197 28 954 szabadalmi leírás 31h) példájában leírt 10-(4-karboxi-l-metil-2-oxo-3azabutil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-l,4,7-triecetsav-Gdkomplexet és 0,67 g (15,84 mmól) vízmentes lítium-kloridot 40°Con 80 ml absz. dimetil-szulfoxidban keverés közben oldunk, és ezen a hőmérsékleten 1,82 g (15,84 mmól) N-hidroxi-szukcinimid és 7,25 g (7,19 mmól) 27b) példa cím szerinti vegyület 30 ml absz. dimetil-szulfoxidban készült oldatát hozzáadjuk. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után a reakcióelegyet 3,27 g (15,84 mmól) N,N'-diciklohexil-karbodiImiddel reagáltatjuk és 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A így kapott szuszpenzióhoz any76.204/ZSO

117 nyi acetont adunk, amíg a cím szerinti vegyület teljes mértékben kicsapódik, a csapadékot kiszűrjük, vízben felvesszük, az oldhatatlan diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, és a szűrletet AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és a kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. A visszamaradó oldatot ezt követően fagyasztva szárítjuk.

Kitermelés: 9,11 g (83,0%) színtelen liofilizátum.

HaO-tartalom (Karl-Fischer): 4,02%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): számított: C 35,37, H 4,02, N 8,25, F 21,13, S 2,10, Gd 10,29 talált: C 35,42, H 4,07, N 8,18, F 21,09, S 2,06, Gd 10,34

28, példa a) 2-N-Trifluor-acetil-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

10,0 g (11,46 mmól) 1b) példában előállított vegyületet 100 ml etanolban feloldunk és 1,0 g Pearlman-katalizátort (Pd 20%, C) adunk hozzá. A reakcióelegyet hidrogénatmoszférában addig hidrogénezzük, amíg hidrogénfelvétel kvantitatívvá válik. Ekkor a katalizátort kiszűrjük, etanollal mossuk és vákuumban szárazra pároljuk. A cím szerinti vegyületet sűrű, színtelen olaj formájában kapjuk meg. Kitermelés: 8,85 g (97,5%). Elemanalízis: számított: C 30,31, H 2,54, N 7,07, F 47,95, S 4,05;

talált: C 30,36, H 2,50, N 7,11, F 47,99, S 4,00%.

b) 2-N-Trifluor-acetil-6-N-[l-0-á-D-(5-karbonil)-pentil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-mannopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor76.204/ZSO

118 ..........

··· « « · ··« ·· ···· ·*

-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

29,0 g (36,6 mmól) 28a) példa cím szerinti vegyület és 4,05 g (40,26 mmól) trietil-amin 100 ml dimetil-formamidban készült, 0°C-ra hűtött oldatához 27,51 g (36,6 mmól) 17c) példa cím szerinti vegyület 150 ml dimetil-formamidban készült oldatát csepegtetjük. A kapott reakcióelegyet egy órán át 0°C-on, majd egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezt követően vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot 300 ml etil-acetátban felveszszük. Az oldhatatlan alkotórészeket kiszűrjük és szűrletet kétszer 100 ml 5% vizes nátrium-karbonát-oldattal mossuk. A szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: nhexán/izopropanol = 25:1), így 42,05 g (80,4%) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olajként. Elemanalízis: számított: C 50,42, H 4,51, N 7,96, F 26,59, S 2,24;

talált: C 50,38, H 4,50, N 7,91, F 26,62, S 2,20%.

c) 6-N-[1-O-á-D-(5-Karbonil)-pentil-2,3,4,6-tetra-O-benzil-

-mannopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

20,0 g (14,0 mmól) 28b) példa szerint előállított vegyületet 150 ml etanolban oldunk. Ehhez az oldathoz 2,8 g (70,0 mmól) nátrium-hidroxid 25 ml desztillált vízben készült oldatát adjuk, és 50°C-on fél órán át keverjük. A vékonyrétegkromatográfia szerint a reakció eddig az időpontig már kvantitatívan végbement. A reakcióelegyet szárazra pároljuk és a víznyomokat többszöri etanol ledesztillálásával eltávolítjuk. A maradékot szilikagélen

76.204/ZSO

119 ·»· · · · ·«· kromatografáljuk (eluens: n-hexán/izopropanol 20:1). így 16,66 g (89,3%) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olajként.

Elemanalízis:

számított: C 52,25, H 4,91, N 4,20, F 24,22, S 2,41;

talált: C 52,30, H 4,90, N 4,18, F 24,22, S 2,38%.

d) 6-N-[1-O-á-D-(5-Karbonil)-pentil-mannopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

15,0 g (11,25 mmól) 28c) példában előállított vegyületet 150 ml etanol és víz 10:1 arányú elegyében feloldunk és 1,0 g Pearlman-katalizátort (Pd 20%, C) adunk hozzá. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten hidrogénatmoszférában addig hidrogénezzük, amíg hidrogénfelvétel kvantitatívvá válik. Ekkor a katalizátort kiszűrjük, etanol/víz (10:1) arányú elegyével mossuk és vákuumban szárazra pároljuk. A cím szerinti vegyületet sűrű, színtelen olaj formájában kapjuk meg. Kitermelés: 10,77 g (98,4%). Elemanalízis: számított: C 37,04, H 4,25, N 5,76, F 33,20, S 3,30;

talált: C 37,06, H 4,20, N 5,81, F 33,19, S 3,30%.

e) 6-N-[1-O-á-D-(5-Karbonil)-pentil-mannopiranóz]-2-N-[1,4,7-

-trisz(karboxiláto-metil)-10-(3-aza-4-oxo-5-metil-5-il-pentanoil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid,Gd-komplex

5,54 g (8,8 mmól); 2,2 mólekvivalens a 28d) példából kapott aminkomponensre vonatkoztatva) DE 197 28 954 szabadalmi leírás 31h) példájában leírt 10-(4-karboxi-l-metil-2-oxo-3-azabutil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-l,4,7-triecetsav-Gd-komplexet és

76.204/ZSO

120

0,37 g (8,8 mmól) vízmentes lítium-kloridot 40°C-on 60 ml absz. dimetil-szulfoxidban keverés közben oldunk, és ezen a hőmérsékleten 1,01 g (8,8 mmól) N-hidroxi-szukcinimid és 3,89 g (4,0 mmól) 28d) példa cím szerinti vegyület 60 ml absz. dimetilszulfoxidban készült oldatát hozzáadjuk. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után a reakcióelegyet 1,82 g (8,8 mmól) N,N'diciklohexil-karbodiimiddel reagáltatjuk és 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A így kapott szuszpenzióhoz annyi acetont adunk, amíg a cím szerinti vegyület teljes mértékben kicsapódik, a csapadékot kiszűrjük, szárítjuk, vízben felvesszük, az oldhatatlan diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, és a szűrletet AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és a kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. A visszamaradó oldatot ezt követően fagyasztva szárítjuk.

Kitermelés: 4,81 g (75,9%) színtelen liofilizátum. H₂0-tartalom (Karl-Fischer): 8,98%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

számított: C 37,15, H 4,39, N 7,96, F 20,38, Gd 9,92, S 2,02;

talált: C 37,27, H 4,40, N 8,02, F 20,31, Gd 10,00, S 1,98

29. példa

a) 1,7-Bisz(benzil-oxi-karbonil)-4-(1-O-á-D-karbonil-metil-

-2,3,4,6-tetra-O-benzil-glükopiranóz)-10-{3-oxa-pentán-l,5-dikarbonsav-l-oil-5-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid]-1,4,7,10-tetraazaciklododekán

27,0 g (24,4 mmól) 15a) példában előállított szék.-amin 150 ml tetrahidrofurán és 15 ml kloroformban készült oldatához 0°C76.204/ZSO

121 ** ♦· ♦·*· hr . · · 9 * »·· « « <*·*> · · on és nitrogénatmoszférában 35,80 g (25,0 mmól) 17e) példa cím szerinti vegyület 250 ml tetrahidrofuránban készült oldatát adjuk. Ezt követően 0°C-on részletekben összesen 18,0 g (36,6 mmól) EEDQ-t (2-etoxi-l-etoxi-karbonil-l,2-dihidrokinolin) adunk és egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezt követően vákuumban szárazra pároljuk és a visszamaradó olajat szilikagélen kromatografáljuk (eluens: n-hexán/izopropanol = 20:1). így 32,11 g (78,0% a kiindulási szék.-aminra számítva) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olajként. Elemanalízis: számított: C 54,09, H 4,72, F 19,14, N 4,98, S 1,90;

talált: C 54,12, H 4,77, F 19,17, N 5,03, S 1,90%.

b) 1-(1-O-á-D-Karbonil-metil-galaktopiranóz)-7-{3-oxa-pentán-1,5-dikarbonsav-l-oil-5-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid}-1,4,7,10-tetraazaciklododekán

30,0 g (17,77 mmól) 29a) példában előállított vegyületet 250 ml etanolban feloldunk és 3,0 g Pearlman-katalizátort (Pd 20%, C) adunk hozzá. Addig hidrogénezzük, amíg a hidrogénfelvétel kvantitatívvá válik, majd a katalizátort kiszűrjük, etanollal alaposan átmossuk és vákuumban szárazra bepároljuk. A terméket sárgás színű, rendkívül viszkózus olajként kapjuk. Kitermelés: 17,89 g (95,1%). Elemanalízis: számított: C 36,30, H 4,09, F 30,50, N 7,94, S 3,03;

talált: C 36,26, H 4,12, F 30,46, N 7,90, S 3,04%.

c) 1-(1-O-á-D-karbonil-metil-galaktopiranóz)-7-{3-oxa-pentán-

-1,5-dikarbonsav-l-oil-5-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)76 .204/ZSO

122 • · ···· · · ···

-piperazin]-amid]-4,10-bisz[1,4,7-(karboxiláto-metil)-10-(3-aza-4-oxo-5-metil-5-il-pentanoil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán]-1,4,7,10-tetraazaciklododekán, digadolinium-komplex

5,54 g (8,8 mmól; 4,4 mólekvivalens a 29b) példából kapott aminkomponensre számítva) DE 197 28 954 szabadalmi leírás 31h) példájában leírt 10-(4-karboxi-l-metil-2-oxo-3-azabutil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-l,4,7-triecetsav-Gd-komplexet és 0,37 g (8,8 mmól) vízmentes 11tium-kloridot 40°C-on 60 ml absz. dimetrl-szulfoxidban keverés közben oldunk, és ezen a hőmérsékleten összesen 1,01 g (8,8 mmól) N-hidroxi-szukcinimid és 2,11 g (2,0 mmól) 29b) példa cím szerinti vegyület 25 ml absz. dimetilszulfoxidban készült oldatát hozzáadjuk. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után a reakcióelegyet 1,82 g (8,8 mmól) N,N'~ diciklohexil-karbodiimiddel reagáltatjuk és 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az így kapott szuszpenzióhoz annyi acetont adunk, amíg a cím szerinti vegyület teljes mértékben kicsapódik, a csapadékot kiszűrjük, szárítjuk, vízben felvesszük, az oldhatatlan diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, és a szűrletet AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) sótalanítjuk és a kismolekulájú összetevőktől megtisztítjuk. A visszamaradó oldatot ezt követően fagyasztva szárítjuk. Kitermelés: 3,29 g (72,2%, a kapott aminkomponensre számítva) színtelen liofilizátum. H2O-tartalom (Karl-Fischer): 5,99%. Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): számított: C 36,84, H 4,37, N 9,82, F 14,15, Gd 19,63, S 1,40 talált: C 36,87, H 4,40, N 9,28, F 14,09, Gd 19,59, S 1,38

76.204/ZSO

123

30. példa

a) 3-(l-O-á-D-2,3,4,6-tetra-O-benzil-mannopiranóz)-2-N-(benzil-oxi-karbonil)-L-szerin-metil-észter

21,42 g (39,61 mmól) 2,3,4,6-tetra-O-benzil-á-D-mannopiranóz (előállítva: F. Kong et al.: J. Carbohydr. Chem. 16, 6, 877-890 (1997)) 500 ml vízmentes acetonitrilben oldunk. A reakcióelegy 5°C-ra történő lehűtése után ezen a hőmérsékleten, keverés közben lassan 13,23 g (59,52 mmól) trifluor-metánszulfonsavtrimetil-szilil-észter 30 ml acetonitrilben készült oldatát, majd 20,06 g (79,21 mmól) N- (benzil-oxi-karbonil)-L-szerinmetil-észter (kereskedelemben beszerezhető Bachem cégtől) 50 ml aceto-nitrilben készült oldatát csepegtetjük hozzá, miközben a csepegtetés sebességét úgy választjuk meg, hogy a belső hőmérséklet 10°C alatt tartjuk. Szobahőmérsékleten 15 perc reakcióidő után a reakcióelegyet vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 250 ml etil-acetátban felvesszük és kétszer 100 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, valamint egyszer 200 ml vízzel mossuk. A szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk, majd a sót kiszűrjük és az etil-acetátot vákuumban eltávolítjuk. A bepárlási olajos maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: etil-acetát/n-hexán = 1:5) tisztítjuk.

Kitermelés: 23,60 g (76,8%) cím szerinti vegyület színtelen olaj ként.

Elemanalízis:

számított: C 71,21, H 6,37, N 1,81;

talált: C 71,19, H 6,41, N 1,79%.

76.204/ZSO

124

b) 3-(l-O-á-D-2,3,4,6-Tetra-O-benzil-mannopiranóz)-2-N-(benzil-oxi-karbonil)-L-szerin ml metanol, 20 ml víz és 50 ml tetrahidrofurán elegyében 10,0 g (12,90 mmól) 30a) példában előállított vegyületet oldunk. Ezt követően szobahőmérsékleten 0,47 g (19,35 mmól) lítiumhidroxid 25 ml desztillált vízben készült oldatát hozzáadjuk és 6 órán át 60°C-on keverjük. A reakció lefolyását vékonyréteg kromatográfiával ellenőrizve (eluens: metilén-klorid/metanol = 10:1) a 30a) példában kapott metil-észter elszappanositása a fent-megadott reakcióidő alatt már kvantitatívan lejátszódott. Feldolgozáshoz a termékoldatot vákuumban szárazra pároljuk és a bepárlási maradékot 250 ml etil-acetátban melegítés közben (kb. 60°C) felvesszük. Az így kapott etil-acetátos fázist kétszer 50 ml 15% vizes sósavval, valamint egyszer 100 ml desztillált vízzel mossuk. A szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: n-hexán/etil-acetát = 5:1). így 8,40 g (85,7 mmól) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen olaj formájában . Elemanalízis: számított: C 70,09, H 6,22, N 1,84;

talált: C 70,97, H 6,30, N 1,78%.

c) 3-(l-O-á-D-2,3,4,6-Tetra-0-benzil-mannopiranóz-2-N-(benzil-oxi-karbonil)-L-szerin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

13,86 g (24,40 mmól) 1-perfluor-oktil-szulfonil-piperazint (előállítva DE 196 03 033 szerint) 150 ml tetrahidrofurán és 15

76.204/ZSO

125 ml kloroform elegyében oldunk és 0°C-on, nitrogénatmoszférában 20,57 g (27,0 mmól) 30b) példában előállított karbonsavat csepegtetünk hozzá. Ezt követően 0°C-on részletekben összesen 18,0 g (36,60 mmól) EEDQ-t (2-etoxi-l-etoxi-karbonil-l,2dihidrokinolin) adunk hozzá és egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Feldolgozáshoz a reakcióelegyet vákuumban szárazra pároljuk és a visszamaradt viszkózus olajat szilikagélen kromatografáljuk (eluens: n-hexán/izopropanol =15:1). így 17,0 g (76,9%; a kapott primer aminra számítva) cím szerinti vegyületet kapunk színtelen viszkózus olaj formájában. Elemanalízis: számított: C 51,53, H 4,23, N 3,15, F 25,65, S 2,41;

talált: C 51,48, H 4,27, F 3,10, F 25,71, S 2,35%.

d) 3-(1-O-á-D-Mannopiranóz) -L-szerin- [1- (4-perfluor-ok.til -szulfonil)-piperazin]-amid

15,0 g (11,41 mmól) 30c) példában előállított vegyületet 200 ml etanolban feloldunk és 1,5 g Pearlman-katalizátort (Pd 20%, C) adunk hozzá. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten hidrogénatmoszférában (1 atm) addig hidrogénezzük, amíg hidrogénfelvételt már nem észlelünk (kb. 8 óra). Ekkor a katalizátort kiszűrjük, etanollal alaposan átmossuk (kb. 2x100 ml) és a terméket tartalmazó etanolos szűrletet vákuumban szárazra bepároljuk. A cím szerinti vegyületet színtelen, erősen viszkózus olaj formájában kapjuk. Kitermelés: 8,79 g (94,0%) . Elemanalízis: számított: C 30,78, H 3,20, N 5,13, F 39,41, S 3,91;

76.204/ZSO

126 .··..··.

• · «··· ·· ··« talált: C 30,87, H 3,14, N 5,19, F 39,50, S 3,88%.

e) 3-(1-O-á-D-Mannopiranóz)-2-N-trisz(karboxiláto-metil) -10-(3-aza-4-oxo-5-metil-5-il-pentanoil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán] -L-szerin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid, Gd-komplex

5,7 g (9,06 mmól; 1,5 mólekvivalens a 30d) példa cím szerinti primer aminra számítva) DE 197 28 954 szabadalmi leírás 31h) példájában leírt 10-(4-karboxi-l-metil-2-oxo-3-azabutil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-l,4,7-triecetsav-Gd-komplex 75 ml absz. dimetil-szulfoxidban készült kevert szuszpenziójához 70°Con 0,68 g (15,9 mmól) lítium-kloridot adunk. 30 percig keverjük, majd 70°C-on a tiszta reakcióoldathoz részletekben összesen 1,83 g (15,9 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet adunk és a reakcióelegyet ezen a hőmérsékleten még egy órát állni hagyjuk. A reakcióoldat 10°C-ra történő lehűtése után 4,52 g (23,85 mmól) diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá és a reakcióelegyet még egy órán át 0°C-on, majd 12 órán át 22°C-on keverjük. A 10-(4-karboxi-lmetil-2-oxo-3-azabutil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-l,4,7-triecetsav-Gd-komplex-N-hidroxi-szukcinimid-észter így kapott oldatához 22°C-on cseppenként 4,94 g (6,03 mmól) 30d) példa cím szerinti vegyület 15 ml dimetil-szulfoxidban készült oldatát adjuk és további 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A feldolgozáshoz a reakcióoldatot 22°C-on 250 ml aceton és 250 ml 2propanol elegyébe csepegtetjük, miközben 10°C-on 12 óra után a cím szerinti vegyület világos sárga olaj formájában kiválik. A felülúszó eluenselegyet óvatosan dekantáljuk és az olajos terméket 200 ml desztillált vízben felvesszük, miközben az teljesen

76.204/ZSO

127 oldatba megy, úgyhogy a cím szerinti vegyület világossárgára színezett vizes oldatát kapjuk. A vizes termékoldatot először egy membránszűrőn szűrjük, és azután sótalanítás és kismolekulájú összetevők elválasztása céljából egy YM3-ultraszűrőmembránon (AMICON®; vágási érték: 3000 Da) háromszor ultraszűrjük. Az így kapott oldatot (retentát) végül fagyasztva szárítjuk.

Kitermelés: 8,63 g (80,2%, a 30d) példa cím szerinti vegyületre számítva) színtelen liofilizátum, 7,65% víztartalommal.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

szám.: C 33,57, H 3,80, N 7,83, F 22,57, Gd 10,99, S 2,24;

talált: C 33,57, H 3,76, N 7,82, F 22,63, Gd 11,06, S 2,18%.

31. példa

a) 6-N-(Benzil-oxi-karbonil)-2-N-[O-á-D-Galaktopiranozil-(1—>4) -glükonozil]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

4,98 g (6,0 mmól) 1c) példa cím szerinti vegyület 40 ml absz. dimeti1-szulfoxidban készült oldatához szobahőmérsékleten 13,3 g (37,2 mmól) O-á-D-galaktopiranozil-(1—>4)-D-glukono-1,5-lakton [Lactobionolacton; előállítást lásd: a) Williams T.J., Plessas N.R., Goldstein I.J.: Carbohydr. Rés. 1978, 67, Cl.; b) Kobayashi K. , Sumimoto H., Ina Y. : Polym. J. 17, 567(c), 1985; c) Hiromi K. , Katsuko S., Ayako K. : Bioconjugate Chem. 6^ 131134, 1995] 40 ml absz. dimeti1-szulfoxidban készült oldatát csepegtetjük. Az így kapott reakcióelegyet 14 órán át 40°C-on keverjük. Feldolgozáshoz szobahőmérsékleten 500 ml absz. 2propanolt adunk hozzá és a kivált színtelen csapadékot G476.204/ZSO

128 • · ···« · a a ·* üvegszűrőn (Fritte) kiszűrjük és összesen 250 ml absz. 2propanolal átmossuk. Az így kapott szilárd anyagot 300 ml desztillált vízben feloldjuk és YM3-ultraszűrőmembránon (AMICON®; vágási érték: 3000 Da) háromszor ultraszűrjük. A háromszoros ultraszűrés során mind a laktonbionolakton felesleget mind a lehetőség szerint még jelenlévő, kismolekulájú komponenseket a kívánt termékből leválasztjuk. Az ultraszűrőmembránban visszamaradt maradékot 300 ml desztillált vízben oldjuk és fagyasztva szárítjuk.

Kitermelés: 6,51 g (92,7%) színtelen liofilizátum.

Víztartalom: 10,03%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

szám.: C 38,98, H 4,05, N 4,79, F 27,58, S 2,74;

talált: C 39,04, H 4,09, N 4,82, F 27,61, S 2,71%.

b) 2-N- [0-á-D-Galaktopiranozil(l—>4) -glükonozil]-L-lizin- [1- (4 -perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

5,0 g (4,27 mmól) 31a) példában előállított vegyületet 100 ml etanolban feloldunk és 0,5 g Pearlman-katalizátort (Pd 20%, C) adunk hozzá és szobahőmérsékleten hidrogénatmoszférában (1 atm) addig hidrogénezzük, amíg hidrogénfelvételt már nem észlelünk. Ekkor a katalizátort kiszűrjük, etanollal alaposan átmossuk és a szűrletet vákuumban szárazra bepároljuk. A cím szerinti vegyületet színtelen, viszkózus olaj formájában kapjuk. Kitermelés: 4,36 g (98,5%). Elemanalízis: számított: C 34,76, H 3,99, N 5,40, F 31,51, S 3,09;

talált: C 34,78, H 4,04, N 5,34, F 31,51, S 3,15%.

76.204/ZSO

129 ................

··· · · ···« • · ···· ·· · ··

c) 2-N-[0-á-D-Galaktopiranozil(l->4) -glükonozil] -6-N- [1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-10- (3-aza-4-oxo-5-metil-5-il-pentanoil)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid,Gd-komplex

5,54 g (8,8 mmól); 2,2 mólekvivalens a 31b) példából kapott aminkomponensre számítva) DE 197 28 954 szabadalmi leírás 31h) példájában leírt 10-(4-karboxi-l-metil-2-oxo-3-azabutil)1,4,7,10-tetraazaciklododekán-l,4,7-triecetsav-Gd-komplexet és

0,37 g (8,8 mmól) vízmentes lítium-kloridot 40°C-on keverés közben 60 ml absz. dimetil-szulfoxidban oldunk, és ezen a hőmérsékleten összesen 1,01 g (8,8 mmól) N-hidroxi-szukcinimid és 3,85 g (4,0 mmól) 31b) példa cím szerinti vegyület 60 ml absz. dimetilszulfoxidban készült oldatát adjuk hozzá. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után a reakcióelegyet 1,82 g (8,8 mmól) N,N'diciklohexil-karbodiimiddel reagálhatjuk és 12 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A így kapott szuszpenzióhoz annyi aceton/2-propanol (1:1) elegyet adunk, amíg a cím szerinti vegyület teljes mértékben kicsapódik és a csapadékot kiszűrjük: Az így kapott csapadékot 300 ml vízben felvesszük, az oldhatatlan diciklohexil-karbamidot kiszűrjük. A szűrletet AMICON® YM-3 ultraszűrőmembránon (vágási érték: 3000 Da) háromszor ultraszűrjük. A háromszoros ultraszűréssel mind a Gd-komplex felesleget, mind a lehetőség szerint még jelenlévő, kismolekulájú alkotórészeket a kívánt termékből leválasztjuk. Az ultraszűrőmembránon visszamaradt maradékot 500 ml desztillált vízben oldjuk és fagyasztva szárítjuk. Kitermelés: 4,64 g (70,4%) színtelen liofilizátum.

76.204/ZSO

130 .··..♦·.

··· · · ···· ·· ·*·· ·· ·*·

H2O-tartalom (Karl-Fischer): 10,08%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

számított: C 35,70, H 4,22, N 7,65, F 19,59, Gd 9,54, S 1,95;

talált: C 35,77, H 4,17, N 7,71, F 19,61, Gd 9,60, S 1,99%

32, példa a) 6-N-(Benzil-oxi-karbonil)-2-N-(2,3,4,5-pentahidroxi-hexanoil)-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

100,0 g (120,4 mmól) 1c) példa cím szerinti vegyület 500 ml vízmentes tetrahidrofuránban készült oldatához 50°C-on 21,45 g (120,4 mmól) 5-glukonolakton 50 ml tetrahidrofuránban készült oldatát csepegtetjük. A reakcióelegyet 3 órán át 60°C-on, majd egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezt követően vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: diklór-metán/etanol = 20:1). Kitermelés: 98,37 g (82%) sűrű olaj. Elemanalízis: számított: C 38,10, H 3,70, F 32,02, N 5,55, S 3,18;

talált: C 38,22, H 3,79, F 32,02, N 5,42, S 3,29%.

b) 2-N-(2,3,4,5-Pentahidroxi-hexanoil)-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

100,9 g (100,0 mmól) 32a) példa cím szerinti vegyületet 2000 ml etanolban oldunk és 10,0 g palládium-katalizárot (10% Pd/C) adunk hozzá. 12 órán át szobahőmérsékleten hidrogénezzük, majd a katalizátort kiszűrjük és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk .

Kitermelés: 87,46 g (kvantitatív) színtelen szilárd anyag.

76.204/ZSO

131

Elemanalízis:

számított: C 32,96, Η 3,57, N 6,41, S 3,67, F 36, 93;

talált: C 32,91, H 3,72, N 6,34, S 3,50, F 36,78%.

c) 6-N-[1,4,7-Trisz(karboxiláto-metil)]-1,4,7,10-tetraazaciklo- dodekán-10-Ν-(pentanoil-3-aza-4-oxo-5-metil-5-il)]-2-N-[l-0-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid,Gd-komplex

50,0 g (54,55 mmól) le) példa cím szerinti vegyületet, 6,28 g (54,55 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet, 4,62 g (109,0 mmól) lítium-kloridot és 34,35 g (54,55 mmól) 1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-10-(karboxi-3-aza-4-oxo-5-metil-pent-5-il)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-Gd-komplexet enyhe melegítés közben 400 ml dimetil-szulfoxidban oldunk. A reakcióelegyhez 10°C-on 16,88 g (81,8 mmól) N,N-diciklohexil-karbodiimidet adunk és egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióoldatot 3000 ml acetonba öntjük és 10 percig keverjük. A kivált szilárd anyagot kiszűrjük, majd kromatográfiával (RP-18 grádiens elució: víz/etanol/acetonitril elegyekkel) tisztítjuk. Kitermelés: 75,9 g (91,0%) színtelen szilárd anyag. Víztartalom: 8,6%. Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva): számított: C 35,34, H 4,09, N 8,24, S 2,10, F 21,12, Gd 10,28 talált: C 35,28, H 4,15, N 8,19, S 2,15, F 21,03, Gd 10,14

33. példa

a) 6-N-(Benzil-oxi-karbonil)-2-N-(2,3,4,5-pentahidroxi-hexa- noil)-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

76.204/ZSO

132

100,0 g (120,4 mmól) 1c) példa cím szerinti vegyület és 12,18 g (120,4 mmól) trietil-amin 500 ml vízmentes tetrahidrofuránban készült oldatához 50°C-on 21,45 g (120,4 mmól) 5-glukonolakton 50 ml tetrahidrofuránban készült oldatát csepegtetjük. A reakcióelegyet 3 órán át 60°C-on, majd egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezt követően 400 ml 5% vizes sósavat adunk hozzá és 5 percig szobahőmérsékleten keverjük, majd nátrium-kloridot adunk hozzá és a szerves fázist elválasztjuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot szilikagélen kromatografáljuk (eluens: diklór-metán/etanol = 20:1).

Kitermelés: 100,97 g (82%) sűrű olaj.

Elemanalízis:

számított: C 37,58, H 3,45, F 31,58, N 5,48, S 3,14;

talált: C 37,72, H 3,59, F 31,72, N 5,42, S 3,29%.

b) 2-N-(2,3,4,5-Pentahidroxi-hexanoil)-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

100,9 g (100,0 mmól) 32a) példa cím szerinti vegyületet 2000 ml etanolban oldunk és 10,0 g palládium-katalizárót (10% Pd/C) adunk hozzá. 12 órán át szobahőmérsékleten hidrogénezzük, majd a katalizátort kiszűrjük és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk.

Kitermelés: 87,46 g (kvantitatív) színtelen szilárd anyag. Elemanalízis:

számított: C 32,96, H 3,57, N 6,41, S 3,67, F 36,93;

talált: C 32,91, H 3,72, N 6,34, S 3,50, F 36,78%.

c) 6-N-[1,4,7-Trisz(karboxiláto-metil)]-1,4,7,10-tetraazaciklo-

76.204/ZSO

133 dodekán-10-Ν-(pentanoil-3-aza-4-oxo-5-metil-5-il)]-2-N-[1-O-á-D-karbonil-metil-mannopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid,Gd-komplex

50,0 g (54,55 mmól) le) példa cím szerinti vegyületet, 6,28 g (54,55 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet, 4,62 g (109,0 mmól) lítium-kloridot és 34,35 g (54,55 mmól) 1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-10-(karboxi-3-aza-4-oxo-5-metil-pent-5-il)-1,4,7, 10-tetraazaciklododekán-Gd-komplexet enyhe melegítés közben 400 ml dimetil-szulfoxidban oldunk. A reakcióelegyhez 10°C-on 16,88 g (81,8 mmól) N, N-diciklohexil-karbodiimidet adunk és egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióoldatot 3000 ml acetonba öntjük és 10 percig keverjük. A kivált szilárd anyagot kiszűrjük és végül kromatográfiával (RP-18 grádiens elució: viz/etanol/acetonitril elegyekkel) tisztítjuk. Kitermelés: 75,9 g (91,0%) színtelen szilárd anyag. Víztartalom: 8,6%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

számított: C 35,34, H 4,09, N 8,24, S 2,10, F 21,12, Gd 10,28 talált: C 35,28, H 4,15, N 8,19, S 2,15, F 21,03, Gd 10,14

34. példa

a) 6-N-(Benzil-oxi-karbonil)-2-N-[1-O-á-D-karbonil-metil-

-(2,3,4,6-tetra-O-benzil-glükopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

100,0 g (120,4 mmól) 1c) példa cím szerinti vegyületet, 72,1 g (120,4 mmól) l-O-á-D-karboxi-metil-2,3,4-tetra-O-benzil-glükopiranózt és 13,86 g (120,4 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet

76.204/ZSO ¹³⁴ Ό ·*ζ :**; s?

* t ·» β

-<

500 ml dimetil-formamidban oldunk és 0°C-on 41,27 g (200,0 mmól) N,N-diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá. A reakcióelegyet 3 órán át 0°C-on, majd egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A kivált karbamidot kiszűrjük, a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk és szilikagélen kromatografáljuk (eluens: diklór-metán/etanol = 20:1) . Kitermelés: 136,1 g (87%) sűrű olaj. Elemanalizis: számított: C 57,32, H 4,89, N 4,31, F 24,86, S 2,47;

talált: C 57,48, H 5,04, N 4,20, F 24,69, S 2,38%.

b) 2-N-[1-O-á-D-Karbonil-metil-glükopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

130,0 g (100,0 mmól) 34a) példa cím szerinti vegyületet 2000 ml etanolban oldunk és 10,0 g palládium-katalizárot (10% Pd/C) adunk hozzá. 12 órán át szobahőmérsékleten hidrogénezzük, majd a katalizátort kiszűrjük és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk . Kitermelés: 91,7 g (kvantitatív) színtelen szilárd anyag, számított: C 34,07, H 3,63, N 6,11, S 3,50, F 35,24;

talált: C 33,92, H 3,71, N 6,02, S 3,42, F 35,33%.

c) 6-N-[1,4,7-Trisz(karboxiláto-metil)]-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-10-Ν-(pentanoil-3-aza-4-oxo-5-metil-5-il)-2-N-[1-O-á-D-karbonil-metil-glükopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid,Gd-komplex

50,0 g (54,55 mmól) 34b) példa cím szerinti vegyületet, 6,28 g (54,55 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet, 4,62 g (109,0 mmól) litium-kloridot és 34,35 g (54,55 mmól) 1,4,7-trisz(karboxiláto76.204/ZSO

135

-metil)-10-(karboxi-3-aza-4-oxo-5-metil-pent-5-il)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-Gd-komplexet enyhe melegítés közben 400 ml dimetil-szulfoxidban oldunk. A reakcióelegyhez 10°C-on 16,88 g (81,8 mmól) N,N-diciklohexil-karbodiimidet adunk és egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióoldatot 3000 ml acetonba öntjük és 10 percig keverjük. A kivált szilárd anyagot kiszűrjük és végül kromatográfiával (RP-18 grádiens elució: víz/etanol/acetonitril elegyekkel) tisztítjuk.

Kitermelés: 75,9 g (91,0%) színtelen szilárd anyag.

Víztartalom: 8,6%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

számított: C 35,34, H 4,09, N 8,24, S 2,10, F 21,12, Gd 10,28 talált: 0 35,26, H 4,18, N 8,14, S 2,15, F 21,01, Gd 10,13

35. példa

a) 6-N-(Benzil-oxi-karbonil)-2-N-[1-O-á-D-karbonil-metil-

-(2,3,4,6-tetra-O-benzil-galaktopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

50,0 g (60,2 mmól) 1c) példa cím szerinti vegyületet, 36,05 g (60,2 mmól) l-O-á-D-karboxi-metil-2,3,4,6-tetra-0-benzil-galaktopiranózt és 6,93 g (60,2 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet 500 ml dimetil-formamidban oldunk és 0°C-on 20,64 g (100,0 mmól) N,N-diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá. A reakcióelegyet 3 órán át 0°C-on, majd egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A kivált karbamidot kiszűrjük, a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk és szilikagélen kromatografáljuk (eluens: diklór-metán/etanol = 20:1).

76.204/ZSO

136

Kitermelés: 68,1 g (87%) sűrű olaj.

Elemanalízis:

számított: C 57,32, H 4,89, N 4,31, F 24,86, S 2,47;

talált: C 57,47, H 5,05, N 4,19, F 24,72, S 2,29%.

b) 2-N-[1-0-á-D-Karbonil-metil-galaktopiranóz]-L-lizin-[1-(4perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

65,0 g (50,0 mmól) 35a) példa cím szerinti vegyületet 1000 ml etanolban oldunk és 5,0 g palládium-katalizárot (10% Pd/C) adunk hozzá. 12 órán át szobahőmérsékleten hidrogénezzük, majd a katalizátort kiszűrjük és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk .

Kitermelés: 45,85 g (kvantitatív) színtelen szilárd anyag, számított: C 34,07, H 3,63, N 6,11, S 3,50, F 35,24;

talált: C 33,93, H 3,74, N 6,01, S 3,39, F 35,05%.

c) 6-N-[1,4,7-Trisz(karboxiláto-metil)]-1,4,7,10-tetraazaciklo- dodekán-10-Ν-(pentanoil-3-aza-4-oxo-5-metil-5-il)]-2-N-[1-O-á-D-karbonil-metil-galaktopiranóz]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid,Gd-komplex

50,0 g (54,55 mmól) 35b) példa cím szerinti vegyületet, 6,28 g (54,55 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet, 4,62 g (109,0 mmól) lítium-kloridot és 34,35 g (54,55 mmól) 1,4,7-trisz(karboxiláto-metíl)-10-(karboxi-3-aza-4-oxo-5-metil-pent-5-il)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-Gd-komplexet enyhe melegítés közben 400 ml dimetil-szulfoxidban oldunk. A reakcióelegyhez 10°C-on 16,88 g (81,8 mmól) N,N-diciklohexil-karbodiimidet adunk és egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióoldatot 3000 ml acetonba öntjük és 10 percig keverjük. A kivált szilárd anyagot

76.204/ZSO

137 kiszűrjük és végül kromatográfiával (RP-18 grádiens elució: viz/etanol/acetonitril eleggyel) tisztítjuk.

Kitermelés: 37,95 g (91,0%) színtelen szilárd anyag.

Víztartalom: 8,6%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

számított: C 35,34, H 4,09, N 8,24, S 2,10, F 21,12, Gd 10,28 talált: C 35,22, H 4,17, N 8,18, S 2,19, F 20,91, Gd 10,12

36. példa a) N-Trifluor-acetil-L-glutaminsav-monobenzil-észter

100 g (421,5 mmól) L-glutaminsav-mono-benzil-észtert 1000 ml trifluor-ecetsav-etil-észter/500 ml etanol elegyében oldunk és 24 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az elegyet szárazra pároljuk és a maradékot diizopropil-éterből átkristályosítjuk. Kitermelés: 140,47 g (96%) színtelen kristályos por. Elemanalízis: számított: C 50,46, H 4,23, F 17,10, N 4,20;

talált: C 51,35, H 4,18, F 17,03, N 4,28%.

b) N-Trifluor-acetil-L-glutaminsav-monobenzil-5-N-(metil)-N-(2,3,4,5,6-pentahidroxi-hexil)-amid

24,9 g (24,08 mmól) 36a) példa cím szerinti vegyület, 2,0 g (24,08 mmól) N-metil-glukamin és 2,77 g (24,08 mmól) N-hidroxi-szukcinimid 150 ml dimetil-formamidban készült oldatához 0°C-on 8,25 g(40 mmól) N,N-diciklohexil-karbodiimidet adunk. A reakcióelegyet 3 órán át 0°C-on, majd egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A kivált karbamidot kiszűrjük, a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk és szilikagélen kromatografáljuk

76.204/ZSO

138 (eluens: diklór-metán/etanol = 20:1) Kitermelés: 109,4 g (89%) sűrű olaj. Elemanalízis:

számított: C 51,43, H 5,51, F 13,56, N 6,66;

talált: C 51,22, H 5,41, F 13,40, N 6,75%.

c) N-Trifluor-acetil-L-glutaminsav-N-(metil)-N-(2,3,4,5,6 -pentahidroxi-hexil)-amid

77,3 g (15,15 mmól) 36b) példa cím szerinti vegyületet 500 ml etanolban oldunk és 3 g palládium-katalizárot (10% Pd/C) adunk hozzá. Szobahőmérsékleten hidrogénezzük, majd a katalizátort kiszűrjük, a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. Kitermelés: 43,0 g (kvantitatív) színtelen szilárd anyag, számított: C 40,01, H 5,19, F 17,26, N 8,48;

talált: C 39,84, H 5,13, F 17,09, N 8,68%.

d) Trifluor-acetil-L-glutaminsav-5-N-(metil)-N-(2,3,4,5,6-

-pentahidroxi-hexil)-amid-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid-piperazin]-amid

10,96 g (33,2 mmól) 36c) példa cím szerinti vegyület és 18,87 g (33,2 mmól) 1-perfluor-oktil-szulfonil-piperazin (előállítva DE 196 03 033 szerint) 80 ml tetrahidrofuránban készült oldatához 0°C-on 16,42 g (66,4 mmól) EEDQ-t (2-etoxi-1,2-dihidrokinolin-l-karbonsav-etil-észter) adunk, majd egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet vákuumban szárazra pároljuk és szilikagélen kromatografáljuk (eluens: diklór-metán/metanol = 20:1). Kitermelés: 28,67 g (92%) színtelen szilárd anyag. Elemanalízis:

76.204/ZSO

139 számított: C 39,61, H 2,89, F 35, 66, N 6,19, S 3,54;

talált: C 39,68, H 2,74, F 35,81, N 6,13, S 3,40%.

e) L-glutaminsav-5-N-(metil)-N-(2,3,4,5,6-pentahidroxi-hexil)-amid-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

28,36 g (30,22 mmól) 36d) példa cím szerinti vegyületet 200 ml etanolban oldunk és 0°C-on egy órán át ammóniagázt buborékoltatunk át rajta. A reakcióelegyet 4 órán át 0°C-on keverjük, majd szárazra pároljuk és a maradékot vízben felvesszük. A szilárd anyagot kiszűrjük és vákuumban (50°C) szárítjuk. Kitermelés: 24,19 g (95%) amorf szilárd anyag.

Elemanalízis:

számított: C 41,12, H 2,89, F 35,66, N 6,19, S 3,54;

talált: C 41,15, H 2,83, F 35,78, N 6,28, S 3,71%.

f) N-[1,4,7-Trisz(karboxiláto-metil)]-1,4,7,10-tetraazaciklo- dodekán-10-(pentanoil-3-aza-4-oxo-5-metil-5-il)]-L-gluatminsav-5-N-(metil)-N-(2,3,4,5,6-pentahidroxi-hexil)-amid-5-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid,Gd-komplex

20,43 g (24,25 mmól) 36e) példa cím szerinti vegyületet, 2,79 g (24,25 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet, 2,12 g (50 mmól) lítium-kloridot és 15,27 g (24,25 mmól) 1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-10-[(3-aza-4-oxo-5-metil-5-il)-pentánsav]-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-Gd-komplexet enyhe melegítés közben 200 ml dimetil-szulfoxidban oldunk. A reakcióelegyhez 10°C-on 8,25 g (40,0 mmól) N,N-diciklohexil-karbodiimidet adunk és egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióoldatot 3000 ml acetonba öntjük és 10 percig keverjük. A kivált szilárd anyagot kiszűrjük és végül kromatográfiával (szilikagél RP-18 grádiens 76.204/ZSO

140 elució: víz/etanol/acetonitril eleggyel) tisztítjuk. Kitermelés: 28,45 g (79%) színtelen szilárd anyag. Víztartalom: 11,0%.

Elemanalízis (vízmentes anyagra számítva):

számított: C 34,41, H 3,83, F 23,13, N 9,03, S 2,30, Gd 11,26 talált: C 34,34, H 3,98, F 23,29, N 9,19, S 2,15, Gd 11,07

37. példa

a) 6-N-Benzil-oxi-karbonil-2-N-[l-0-á-D-karbonil-metil-(2,3,4-tri-O-benzil-glukuronsav-benzil-észter]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

100,0 g (120,4 mmól) 1c) példa cím szerinti vegyületet, 73,77 g (120,4 mmól) l-O-á-D-karboxi-metil-2,3,4-tri-O-benzil-glukuronsav-benzil-észtert és 13,86 g (120,4 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet 500 ml dimetil-formamidban oldunk és 0°C-on 41,27 g (200,0 mmól) N,N-diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá. A reakcióelegyet 3 órán át 0°C-on, majd egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A kivált karbamidot kiszűrjük, a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk és szilikagélen kromatografáljuk (eluens: diklór-metán/etanol = 20:1). Kitermelés: 147,58 g (86,0%) sűrű olaj. Elemanalízis: számított: C 52,25, H 4,31, N 3,93, F 22,66, S 2,45;

talált: C 52,38, H 4,17, N 4,12, F 22,78, S 2,39%.

b) 2-N-[l-O-á-D-Karbonil-metil-glukuronsav]-L-lizin-[1-(4 perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid

142,52 g (100,0 mmól) 37a) példa cím szerinti vegyületet .204/ZSO

141

2000 ml etanolban feloldunk, és 10,0 g palládium-katalizátort (10% Pd/C) adunk hozzá. 12 órán át szobahőmérsékleten hidrogénezzük, majd a katalizátort kiszűrjük és a szűrletet vákuumban szárazra bepároljuk.

Kitermelés: 93,06 g (kvantitatív) színtelen szilárd anyag. Elemanalízis:

számított: C 33,56, H 3,36, N 6,02, S 3,45, F 34,71;

talált: C 33,31, H 3,42, N 6,04, S 3,40, F 35,51%.

c) 6-N-[l,4,7-Trisz(karboxiláto-metil)]-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-10-Ν-(pentanoil-3-aza-4-oxo-5-metil-5-il)]-2-N-[1-O-á-D-karbonil-metil-glukuronsav]-L-lizin-[1-(4-perfluor-oktil-szulfonil)-piperazin]-amid,Gd-komplex-nátriumsó

50,76 g (54,55 mmól) 37b) példa cím szerinti vegyületet, 6,28 g (54,55 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet, 4,62 g (109,0 mmól) lítium-kloridot és 34,35 g (54,55 mmól) 1,4,7-trisz(karboxiláto-metil)-10-(karboxi-3-aza-4-oxo-5-metil-pent-5-il)-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-Gd-komplexet enyhe melegítés közben 400 ml dimetil-szulfoxidban oldunk. A reakcióelegyhez 10°C-on 16,88 g (81,8 mmól) N,N-diciklohexil-karbodiimidet adunk és egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióoldatot 3000 ml acetonba öntjük és 10 percig keverjük. A kivált szilárd anyagot kiszűrjük és végül kromatográfiával (RP-18 grádiens elució: víz/etanol/acetonitril eleggyel) tisztítjuk. Kitermelés: 75,14 g (88,0%) színtelen szilárd anyag. Víztartalom: 8,6%. Elemanalízis:

szám.: C 34,53, H 3,80, N 8,05, Na 1,47, S 2,05, F 20,63, Gd

76.204/ZSO

142

10,05; talált: C 34,38, H 3,95, N 8,19, Na 1,63, S 2,15, F 20,83, Gd

10,14%.

38. példa a) 6-N-Benzil-oxi-karbonil-2-N-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil]-amino]-acetil-L-lizin

31,82 g (113,5 mmól) 6-N-(benzil-oxi-karbonil)-L-lizin és 6,42 g (113,5 mmól) 2-[N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-aminoecetsav (előállítva DE 196 03 033 szerint) 300 ml tetrahidrofuránban készült oldatához 0°C-on 49,46 g (200,0 mmól) EEDQ-t (2-etoxi-l,2-dihidrokinolin-l-karbonsav-etil-észter) adunk, majd egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet vákuumban szárazra pároljuk és szilikagélen kromatografáljuk (eluens: diklór-metán/metanol = 20:1). Kitermelés: 55,79 g (58%) színtelen szilárd anyag. Elemanalízis: számított: C 36,85, H 3,09, N 4,96, F 38,11, S 3,78;

talált: C 36,85, H 3,19, F 4,87, F 38,28, S 3,95%.

b) 6-N-Benzil-oxi-karbonil-2-N-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil]-amino]-acetil-L-lizin-N-metil-N-(2,3,4,5,6-pentahidroxi-hexil)-amid

51,02 g (60,2 mmól) 38a) példa cím szerinti vegyület, 11,75 g (0,2 mmól) N-metil-glukamin és 6,93 g (60,2 mmól) N-hidroxi-szukcinimid 250 ml dimetil-formamidban készült oldatához 0°C hőmérsékleten 20,64 g (100,0 mmól) N,N-diciklohexilkarbodiimidet adunk. 3 órán át 0°C-on, majd egy éjszakán át szo

76.204/ZSO

143 bahőmérsékleten keverjük. A kivált karbamidot kiszűrjük, vákuumban szárazra pároljuk és szilikagélen kromatografáljuk (eluens: diklór-metán/etanol = 20:1).

Kitermelés: 53,05 g (86%) sűrű olaj. Elemanalízis: számított: C 38,68, H 4,03, N 5,47, F 31,52, S 3,13;

talált: C 38,49, H 4,17, N 5,32, F 31,70, S 3,29%.

c) 2-N-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil]-amino]-acetil-L-lizin-N-metil-N-(2,3,4,5,6-pentahidroxi-hexil)-amid

102,48 g (100,0 mmól) 38b) példa cím szerinti vegyületet 2000 ml etanolban oldunk és 10,0 g palládium-katalizátort (10% Pd/C) adunk hozzá. 12 órán át szobahőmérsékleten hidrogénezzük, majd a katalizátort kiszűrjük és a szűrletet vákuumban szárazra párolj uk. Kitermelés: 89,06 g (kvantitatív) színtelen szilárd anyag. Elemanalízis: számított: C 33,72, H 3,96, N 6,29, S 3,60, F 36,26;

talált: C 33,91, H 3,82, N 6,14, S 3,47, F 36,31%.

d) 6-N-[1,4,7-Trisz(karboxiláto-metil)]-1,4,7,10-tetraazaciklododekán-10-Ν-(pentanoil-3-aza-4-oxo-5-metil-5-il)]-2-N-[2-(N-etil-N-perfluor-oktil-szulfonil)-amino]-acetil-L-lizin-N-metil-N-(2,3,4,5,6-pentahidroxi-hexil)-amid,Gd-komplex

48,58 g (54,55 mmól) 38c) példa cím szerinti vegyületet, 6,28 g (54,55 mmól) N-hidroxi-szukcinimidet, 4,62 g (109,0 mmól) lítium-kloridot és 34,35 g (54,55 mmól) 1,4,7-trisz(karboxilátometil) -10-(karboxi-3-aza-4-oxo-5-metil-pent-5-il)-1,4,7,10tetraazaciklododekán-Gd-komplexet enyhe melegítés közben 400 ml

76.204/ZSO

144 dimetil-szulfoxidban oldunk. A reakcióelegyhez 10°C-on 16,88 g (81,8 mmól) N,N-diciklohexil-karbodiimidet adunk és egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióoldatot 3000 ml acetonba öntjük és 10 percig keverjük. A kivált csapadékot kiszűrjük és végül kromatográfiával (RP-18 grádiens elució: viz/etanol/acetonitril eleggyel) tisztítjuk.

Kitermelés: 73,27 g (89,4%) színtelen szilárd anyag.

Víztartalom: 8,6%.

Elemanalízis:

számított: C 35,18, H 4,23, N 4,23, S 2,13, F 21,50, Gd 10,47 talált: C 35,28, H 4,15, N 4,19, S 2,18, F 21,33, Gd 10,61

39. példa

Az 1. példában kapott találmány szerinti kontrasztanyag prosztata-karcinómás patkányok szerveiben történő eloszlása (beleértve a tumor- és nyirokcsomófeldúsulást) intravénás beadás után

Az 1. példa cím szerinti vegyületének 225 μπιόΐ összgadolínium/kg testtömeg dózisban patkányokba (Cop-Inzucht, 12 nappal a prosztata-karcinóma Dunning R3327 MAT-Lu i.m. implantálása előtt) történő intravénás beadása után 10 perccel, 1 órával és 24 órával meghatároztuk a fémtartalmat a különböző szervekben, a tumorban, valamint a nyirokcsomókban (pooloztuk mint mezenteriális és perifériás nyirokcsomókat) (MW ± SD, n=3) . A kapott eredményeket az alábbi táblázatban mutatjuk be.

76.204/ZSC

145

		1.	példa cím szerinti vegyület
	Gd-koncentráció	imol/1]	Dózis	(%) összes szövetre
	10 perc	1 óra	24 óra	10 perc	1 óra	24 óra
	p.i.	p.i.	p.i.	p.i.	p.i.	p.i.
Máj	387 + 26	364 ± 8	746 ± 34	5,46 ± 0,16	5,81 ± 0,16	11,65+ 0,97
Lép	548 + 22	487 + 25	645 + 27	0,39 + 0,03	0,39 + 0,02	0,57 + 0,03
Pankreáz	229 ± 27	199 + 30	130 + 13	0,26 + 0,05	0,21 + 0,05	0,17 ± 0,02
Vese	208 ± 537	883 + 94	1178+ 139	5,02 + 1,29	2,15 + 0,23	2,97 ± 0,21
Tüdő	837 ± 32	658 ± 29	370 ± 34	1,69 + 0,06	1,38 ± 0,08	0,73 ± 0,04
Szív	438 ± 29	289 ± 24	131 + 9	0,46 + 0,01	0,31 + 0,03	0,14 ± 0,02
Agy	47 + 13	26 ± 5	14 + 2	0,15 ± 0,03	0,08 + 0,02	0,04 ± 0,00
Izom**	99 + 5	78 + 1	36 + 1	0,11 + 0,03	0,09 + 0,03	0,04 + 0,00
Tumor	185 ± 36	184 + 13	199 1 19	0,28 ± 0,10	0,21 + 0,02	0,31 ± 0,01
Combcsont	184 + 4	127 ± 9	87 + 6	0, 65 ± 0,01	0,46 ± 0,03	0,31 ± 0,03
Mez.nyirokcsomó	359 + 72	697 + 42	854 + 135	0,11 ± 0,04	0,24 + 0,02	0,32 + 0,04
Perif.nyirokcs.	229 ± 15	436 ± 44	373 + 24	0,10 ±0,01	0,20 + 0,03	0,18 + 0,01
Gyomor(üres)	231 + 10	219 + 46	138 + 9	0,57 + 0,04	0,54 ± 0,12	0,37 + 0,06
Bél(üres)	342 + 16	409 ± 67	243 ± 22	2,91 + 0,18	3,41 + 1,02	2,14 + 0,14
Vér*	166 + 110	825 + 67	214 + 9	42,95+ 2,59	21,47± 1,78	1,78 + 0,03
Maradék test****	—		225 ± 31		— — —	30,83+ 4,05
Vizelet 0-24h	-- -		94 + 20	— _		20,20+ 4,41
Széklet 0-24h	—	—	31281204	__		21,85+ 1,46

ml vér/kg testtömeg csak szövetalikvot vagy jobb alszárizom összes szerv 10 és 60 perc p.i. maradéktest nélkül maradék test beleértve a maradék vért is

76.204/ZSO

146

40. példa Nyirokcsomóleképezés (MRT) az 1. példa szerinti kontrasztanyag intravénás beadása után VX2-tumort hordozó nyulakban

Az 1. ábrán bemutatjuk a lágyéki nyirokcsomók MR-felvételeit a kontrasztanyag nélkül, valamint egészen 24 órával 200 μmól Gd/kg testtömeg 1. példa cím szerinti vegyületének intravénás beadása után olyan nyulakba, melyeket i.m. VX2-tumorral implantáltunk. A Τι-súlyozott gradientenecho-felvételek (1,5 T; szekvencia: MPtartomány; TR 11,1 ms, TE 4,3 ms, a 15°) megvilágítanak erős szignálemelkedést az egészséges nyirokcsomószövetben. A nyirokcsomón belül a szignálemelkedés nélküli zónák metasztázisokként lettek diagnosztizálva és hisztológiailag (a nyirokcsomó-metszetek H/E-festése) igazolva. A legkésőbbi időpontig (24 óra) a kontrasztanyag beadása után ezzel szemben meglepő módon egy szignál-inverziót lehetett megfigyelni. Az egészséges nyirokcsomó-szövetben a szignálfokozódás csökkent, mellyel szemben most a metasztázisok egy jelentős szignálemelkedéssel rendelkeznek.

Meglepő módon már közvetlenül a beadás után a primer tumor jelentős növekedését (különösen a periférián) lehetett megfigyelni. A későbbi időpontokban (24 óra p.i.) ez a növekedés a tumorcentrum irányába is kiterjedt.

41. példa

Infarktus-leképezése (MRT) az 1. példa szerinti kontrasztanyag intravénás beadása után patkányokban

76.204/ZSO

147

A 2. ábrán bemutatjuk a szív MR-felvételeit (in vivo és post mortem) 24 órával 100 μιηόΐ Gd/kg testtömeg dózisban az 1. példa cím szerinti vegyületének akut indukált szívinfarktusos patkányokba történő intravénás beadása után. A Τι-súlyozott spin-echofelvételek (1,5 T; TR: 400 ms; TE: 6 ms; NA: 4; Matrix: 128*128; rétegvastagság: 2,5 mm) erős szignálerősödést világítanak meg az infarktusos területen. Az akut szívinfarktus sikeres indukcióját NBT-festéssel állapítottuk meg.

76.204/ZSO

Claims (23)

148

Szabadalmi igénypontok

1. (I) általános képletű, cukormaradékokat hordozó, perfluoralkil-tartalmú komplexek, mely képletben R jelentése 1-0H- vagy 1-SH-helyzeten keresztül kapcsolódó mono- vagy oligoszacharid-maradék, Rf jelentése egy perfluorozott, egyenes vagy elágazó -C_nF_2nE képletű szénlánc, amelyben E egy véghelyzetű fluor- klór-, bróm-, jód- vagy hidrogénatom és n jelentése 4-től 30-ig terjedő egész szám, K jelentése (II) általános képletű fémkomplex, ahol

R¹ jelentése hidrogénatom vagy egy 21-29, 31-33, 37-39, 42-44, 49 vagy 57-83 rendszámú fémionekvivalens:, azzal a megkötéssel, hogy legalább két R¹ fémionekvivalenst jelent, ο o

R es R jelentese egymástól független hidrogénatom, C1-C7alkil, benzil-, fenii-, -CH2OH vagy -CH2OCH3 csoport és

U jelentése -C₆H₄-O-CH₂-ü-, -(CH₂)i-5-ü, feniléncsoport, -CH₂-NHCO-CH2-CH (CH₂COOH) -C₆H₄-ü-, -C₆H₄- (OCH₂CH₂) 0-1-N (CH2COOH) -

-CH₂-ü vagy adott esetben egy vagy több oxigénatommal, 1-3 -NHCO-, 1-3 -CONH-csoporttal megszakított és/vagy 1-3 - (CH₂) o-sCOOH-csoporttal szubsztituált Ci-Ci₂-alkilén- vagy C7-C₁₂-C₆H₄-0-csoport, ahol ü egy -CO- kötéshelye, vagy egy (III) általános képletű csoport, ahol

R¹ jelentése a fentiekben megadott, R⁴ jelentése hidrogénatom vagy R¹ jelentésére megnevezett fémionekvivalens és

76.204/ZSO ¹⁴⁹ »· · *· · ·« «*·

U¹ jelentése -C6H₄-O-CH₂-ü- csoport, ahol ü egy -CO- kötéshelyét jelenti, vagy egy (IV) általános képletű csoport, ahol

R¹ és R² jelentése a fentiekben megadott, vagy egy (VA) vagy (VB) általános képletű csoport, ahol

R¹ jelentése a fentiekben megadott, vagy egy (VI) általános képletű csoport, ahol R¹ jelentése a fentiekben megadott, vagy egy (VII) általános képletű csoport, ahol R¹ jelentése a fentiekben megadott, és

U¹ -C6H4-O-CH2—ü—, ahol ü egy -CO- kötéshelye, vagy egy (VIII) általános képletű csoport, ahol

R¹ jelentése a fentiekben megadott, és a K maradékban adott esetben jelenlévő szabad savcsoportok adott esetben mint szerves és/vagy szervetlen bázisok vagy aminosavak vagy aminosav-amidok sójaként fordulhatnak elő, G jelentése abban az esetben, amikor K egy (II)-(VII) általános képletű fémkomplexet jelent, egy legalább háromszorosan funkcionalizált maradék, mely az (a)-(j) képletű csoportokból kerül kiválasztásra, és

G jelentése abban az esetben, amikor K egy (VIII) általános képletű fémkomplexet jelent, legalább háromszorosan

76.204/ZSO

150 funkcionalizált (k) vagy (1) képletű maradék, ahol á G-nek a K komplexhez való kötési helyét, β G-nek az Y-hoz való kötési helyét és γ G-nek a Z részhez való kötési helyét jelenti,

Y jelentése -CH₂-, δ-(CH₂) _nCO-B (ahol n=l-5) , δ- (CH₂) -CHOH-CO-β vagy δ-CH(CHOH-CH₂OH)-CHOH-CHOH-CO-fi csoport, ahol δ a R cukkorrészhez való kötési hely és β a G részhez való kötési hely,

Z jelentése (m)-(r) képletű csoport, ahol γ Z-nek a G részhez való kötési helyét jelenti és ε Z-nek a perfluorozott R_fcsoporthoz való kötési helyét jelenti, és

1 és m jelentése egymástól függetlenül 1 vagy 2 egész szám, és p jelentése 1-4 közötti egész szám.

2. Az 1. igénypont szerinti fémkomplex, azzal jellemezve, hogy az R¹ fémionekvivalens egy 21-29, 39, 42, 44 vagy 57-83 rendszámú elem.

3. Az 1. igénypont szerinti fémkomplex, azzal jellemezve, hogy az R¹ fémionekvivalens egy 27, 29, 31-33, 37-39, 43, 49, 62, 64, 70, 75 vagy 77 rendszámú elem.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti fémkomplex, azzal jellemezve, hogy R jelentése egy 5-6 szénatomos monoszacharidrész vagy ennek dezoxi-származéka, előnyösen glükóz, mannóz vagy galaktóz.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti fémkomplex, azzal jellemezve, hogy K egy (II) általános képletű fémkomplexet jelent .

6. Az 5. igénypont szerinti fémkomplex, azzal jellemezve,

76.204/ZSO

151 hogy R² és R³ egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy C1-C4alkilcsoportot jelentenek.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti fémkomplexek, azzal jellemezve, hogy E a -C_nF_2nE képletben fluoratomot jelent.

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti fémkomplex, azzal jellemezve, hogy G az (I) általános képletben (a) vagy (b) képletű lizinrészt jelent.

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti fémkomplex, azzal jellemezve, hogy Z az (I) általános képletben (m) képletű csoportot jelent, ahol γ Z-nek a G részhez való kötési helyét és ε Z-nek a perfluorozott R_f részhez való kötési helyét jelenti.

10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti fémkomplex, azzal jellemezve, hogy Y az (I) általános képletben Ö-CH₂CO-5 csoportot jelent, ahol δ az R cukorrészhez való kötési hely és β a G-hez való kötési helyet jelenti.

11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti fémkomplex, azzal jellemezve, hogy U a K fémkomplexben -CH₂- vagy -C₆H₄-O-CH₂-ro csoportot jelent, ahol ω egy -CO- kötéshelye.

12. A 2. igénypont szerinti fémkomplexek alkalmazása kontrasztanyagok előállítására NMR- vagy röntgen-diagnosztikában történő felhasználásra.

13. A 12. igénypont szerinti alkalmazás kontrasztanyagok előállítására infarktus- és nekrózis-leképezéséhez.

14. A 3. igénypont szerinti fémkomplexek alkalmazása kontrasztanyagok előállítására radiodiagnosztikában és radioterápiában történő felhasználásra.

15. A 2. igénypont szerinti fémkomplexek alkalmazása kont-

76.204/ZSO

152 · .· f ;

·· »»»· « *« rasztanyagok előállítására a nyirokrendszer elváltozásainak diagnózisára szolgáló limfográfiához .

16. A 2. igénypont szerinti fémkomplexek alkalmazása kontrasztanyagok előállítására indirekt limfográfiában történő felhasználáshoz .

17. A 2. igénypont szerinti fémkomplexek alkalmazása kontrasztanyagok előállítására i.v. limfográfiában történő felhasználásra .

18. A 2. igénypont szerinti fémkomplexek alkalmazása kontrasztanyagok előállítására éren belüli terület bemutatásához.

19. A 2. igénypont szerinti fémkomplexek alkalmazása kontrasztanyagok előállítására tumorleképezésre.

20. A 2. igénypont szerinti fémkomplexek alkalmazása kontrasztanyagok előállítására abnormális kapilláris-permeabilitás bemutatásához.

21. Gyógyszerkészítmény, amely legalább egy fiziológiásán elviselhető 1-11. igénypont bármelyike szerinti vegyületet tartalmaz, adott esetben a gyógyszerkészítésben szokásos adalékanyagokkal együtt.

22. Eljárás (I) általános képletű, cukorrészt hordozó, perfluoralkil-tartalmú fémkomplexek előállítására, melyekben K jelentése egy 1. igénypont szerinti (II)-(VII) általános képletű fémkomplex-csoport és G jelentése egy 1. igénypont szerinti (a) (j) képletű csoport, ahol Y, Z, R, R_f, m, p és 1 jelentése az 1. igénypontban megadott, azzal jellemezve, hogy önmagában ismert módon egy (Ha) általános képletű karbonsavat, ahol R⁵ egy 21-29, 31-33, 37-39, 42-44, 49 vagy 57-83 rendszámú

76.204/ZSO ¹⁵³ Ρ··.

fémionekvivalenst vagy egy karboxil-védőcsoportot jelent, és R², R³ és U jelentése a fentiekben megadott, vagy egy (Illa) általános képletű karbonsavat, ahol R⁴, R⁵ és U¹ a megadott jelentéssel bírnak, vagy egy (IVa) általános képletű karbonsavat, ahol R⁵ és R² a megadott jelentésűek, vagy egy (Va) vagy (Vb) általános képletű karbonsavat, ahol R⁵ jelentése a fentiekben megadott, vagy egy (Via) általános képletű karbonsavat, ahol R⁵ jelentése a fentiekben megadott, vagy egy (Vila) általános képletű karbonsavat, ahol R⁵ és U¹ a megadott jelentésekkel bírnak, egy (IX) általános képletű, adott esetben aktivált formában lévő aminnal, mely képletben G, R, R_f, Y, Z, m és p jelentése a tárgyi körben megadott, egy kapcsolási reakcióban és adott esetben az adott esetben jelenlévő védőcsoport ezt követő lehasításával (I) általános képletű fémkomplexxé átalakítjuk, vagy amikor R⁵ jelentése egy védőcsoport, ennek lehasítás után egy következő lépésben önmagában ismert módon legalább egy 21-29, 3133, 37-39, 42-44, 49, 57-83 rendszámú elem fémoxidjával vagy fémsójával átalakítjuk, és ezt követően, kívánt esetben, az adott esetben jelenlévő savas hidrogénatomokat szervetlen és/vagy szerves bázisok, aminosavak vagy aminosav-amidok kationjaival helyettesítjük.

23. Eljárás (I) általános képletű, cukorrészt hordozó, perfluoralkil-tartalmú fémkomplexek előállítására, melyekben K

76.204/ZSO

154 ,¹--. »·\ J·* ··· « · » «** ·.,* · jelentése egy 1. igénypont szerinti (VIII) általános képletű csoport és G jelentése az 1. igénypont szerinti (k) vagy (1) képletű csoport, Y, Z, R, R_f, m, p és 1 jelentése pedig az 1. igénypontban megadott, azzal jellemezve, hogy önmagában ismert módon egy (Villa) általános képletű amint, ahol R⁵ jelentése egy 21-29, 31-33, 42-44, 49 vagy 57-83 rendszámú fémionekvivalens vagy karboxi-védőcsoport, egy (X) általános képletű, adott esetben aktivált karbonsavval, amelyben G, R, R_f, Y, Z, m és p jelentése a tárgyi körben megadott, egy kapcsolási reakcióban és adott esetben az adott esetben jelenlévő védőcsoport ezt követő lehasításával (I) általános képletű fémkomplexxé átalakítjuk, vagy amikor R⁵ jelentése egy védőcsoport, ennek lehasítás után egy következő lépésben önmagában ismert módon legalább egy 21-29, 3133, 37-39, 42-44, 49, 57-83 rendszámú elem fémoxidjával vagy fémsójával átalakítjuk, és ezt követően, kívánt esetben, az adott esetben jelenlévő savas hidrogénatomokat szervetlen és/vagy szerves bázisok, aminosavak vagy aminosav-amidok kationjaival helyettesítjük.

/r

szabadalmi ügyvivő az S.B.G. & K. Szabadalmi Ügyvivői Iroda tagja H-1062 Budapest, Andrássy út 113. Telefon: 461-1000 Fax: 461-1099

76.204/ZSO