HU223100B1

HU223100B1 - Eljárás nukleozidanalógok előállítására és a köztitermékek

Info

Publication number: HU223100B1
Application number: HU9801576A
Authority: HU
Inventors: Michael David Goodyear; Mirna C. Samano; Vicente Samano
Original assignee: The Wellcome Foundation Limited
Priority date: 1995-03-31
Filing date: 1996-03-26
Publication date: 2004-03-29
Also published as: JPH11502826A; HUP9801576A3; NO316174B1; CN1995022A; DE69628424T2; JP4173195B2; NO974512D0; NO974512L; EP0817784B1; DE69628424D1; EP0817784A1; US6143748A; ATE241619T1; HK1009451A1; PT817784E; WO1996030369A1; BR9607850A; PL188693B1; CN1180356A; ES2200060T3

Abstract

A találmány tárgya eljárás antivirális hatású 1,3-oxatiolán szerkezetűnukleozidok előállítására. Az eljárásban a ?-- diasztereomerkizárólagos kialakítására intramolekuláris glikozilezést alkalmaznak.Az eljárás abban áll, hogy az (I) általános képletű vegyületekelőállítására – ahol a képletben R jelentése hidrogén- vagyhalogénatom; vagy 1–6 szénatomos alkilcsoport; és Y jelentésehidroxil-, aminocsoport; 1–6 szénatomos alkoxicsoport; vagy OR1általános képletű csoport, ahol R1 királis segédcsoportot jelent – egy(II) általános képletű vegyületet – ahol R és Y jelentése a fenti, ésR2 hidrogén- vagy halogénatomot, 1–6 szén- atomos alkil- vagy 1–6szénatomos acilcsoportot jelent – megfelelő Lewis-savval vagy olyanreagenssel kezelnek, amellyel az OR2 általános képletű csoportkilépőcsoporttá alakítható. A találmány az eljárásban kapott újközbenső termékekre is vonatkozik. ŕ

Description

KIVONAT

A találmány tárgya eljárás antivirális hatású 1,3-oxatiolán szerkezetű nukleozidok előállítására. Az eljárásban a β-diasztereomer kizárólagos kialakítására intramolekuláris glikozilezést alkalmaznak. Az eljárás abban áll, hogy az (I) általános képletű vegyületek előállítására ahol a képletben

R jelentése hidrogén- vagy halogénatom; vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport; és

Y jelentése hidroxil-, aminocsoport; 1-6 szénatomos alkoxicsoport; vagy OR¹ általános képletű csoport, ahol R¹ királis segédcsoportot jelent egy (II) általános képletű vegyületet - ahol R és Y jelentése a fenti, és R² hidrogén- vagy halogénatomot, 1-6 szénatomos alkil- vagy 1-6 szénatomos acilcsoportot jelent - megfelelő Lewis-savval vagy olyan reagenssel kezelnek, amellyel az OR² általános képletű csoport kilépőcsoporttá alakítható.

A találmány az eljárásban kapott új közbenső termékekre is vonatkozik.

Y

(I)

A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül 2 lap ábra)

HU 223 100 Bl

A találmány tárgya eljárás antivirális hatású 1,3-oxatiolán szerkezetű nukleozidok előállítására. Az eljárásban intramolekuláris glikozilezést alkalmazunk a β-diasztereomer kizárólagos kialakítására. A találmány az eljárás útján kapott új közbenső termékekre is vonatkozik.

Az 1,3-oxatiolán-nukleozidok két királis centrumot tartalmaznak (a fúranóz számozási rendje szerint Cl’és C4’-helyzetben), és általában az a- és β-alakok diasztereomerpárjai, ahol mindegyik alak két enantiomerből áll. Az a- és β-diasztereomerek antivirális hatása különböző, általában a β-forma a hatásosabb. Hasonlóképpen a két diasztereomer enantiomerpárjainak a tulajdonságai is különbözők.

A β-diasztereomereket hagyományos módon úgy állították elő, hogy előbb diasztereomerkeveréket állítottak elő, és ezt munkaigényes úton követte a β-forma elkülönítése fizikai eszközökkel, például oldhatósági különbségek vagy kromatográfia útján. Ennek következménye, hogy a β-izomer összhozama általában 50%nál kevesebb.

A WO 91/11186 számon közzétett PCT nemzetközi szabadalmi bejelentésben eljárást írnak le, amelynek útján az 1,3-oxatiolán-nukleozidok nagy β-diasztereoszelektivitással állíthatók elő úgy, hogy egy szénhidrátot vagy szénhidrátszerű szerkezeti egységet valamilyen specifikus Lewis-sav, általában ón(IV)-klorid jelenlétében heterociklusos bázissal kondenzálnak. Az eljárásra további példákat adnak meg a WO 92/14743 számon közzétett PCT nemzetközi szabadalmi bejelentésben.

Nukleozidanalógok előállítására további diasztereoszelektív eljárásokat közölnek a WO 92/20669 és WO 95/29174 számon közzétett PCT nemzetközi szabadalmi bejelentésekben. Ezen eljárásokban egy szénhidrátot vagy szénhidrátszerű egységet pufin- vagy pirimidinbázissal kondenzálnak.

Új, hatékony eljárást fejlesztettünk ki, amely kizárólagosan biztosítja az 1,3-oxatiolán-pirimidin-nukleozid^-diasztereomer előállítását az a-diasztereomerszennyezés nélkül. Az eljárás kritikus lépéseiben megfelelő heterociklusos acetaldehidet l,4-ditián-2,5diollal ciklizálva ,,5’-determinált” 1,3-oxatiolán-nukleozidanalógot kapunk, amely a következőkben a szénhidrátgyűrű azonos oldalán intramolekuláris glikozilezésbe lép, s így kizárólag az (Γ-determinált) β-diasztereomerhez vezet. Az 5'-determinált furanóz-nukleozidok intramolekuláris glikozilezése - többek között - a 06263792-A számú japán szabadalmi dokumentumból ismert, mindeddig azonban (a technika jelenlegi állása szerint) nem írták le e módszer alkalmazását antivirális hatású 1,3-oxatiolán-nukleozidok előállítására. A fentiek szerint kapott β-diasztereomer a megfelelő citidinanalóggá hidrolizálható, vagy bármely, a szakterületen gyakorlott személy számára ismert, alkalmas módon rezolválható, például észterezéssel és azt követő szelektív enzimes hidrolízissel, a „nem kívánt” enantiomer eltávolításával, s végül a kívánt enantiomerkonfigurációjú észter hidrolízisével. Egy másik lehetőség például valamilyen királis segédanyag felhasználása lényegében tiszta enantiomer közbenső termékek előállítása céljából, amelyek a szintézis további menetében a nem kívánt enantiomer szempontjából tiszta termékhez vezetnek.

A találmány egyik jellemző vonása eljárás az (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol a képletben R jelentése hidrogénatom; halogénatom; 1-6 szénatomos alkilcsoport; és

Y jelentése hidroxil-, aminocsoport; 1-6 szénatomos alkoxicsoport; vagy OR¹ általános képletű csoport, amelyben R¹ jelentése királis segédcsoport.

Az eljárás abban áll, hogy egy (II) általános képletű vegyületet - ahol R és Y jelentése a fenti, és R² jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos acil- vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport, vagy halogénatom megfelelő Lewis-savval vagy olyan reagenssel kezeljük, amely az OR²-csoport kilépőcsoporttá alakítására alkalmas.

Megfelelő Lewis-sav például az ón(IV)-klorid vagy a trimetil-szilil-triftalát. A Lewis-savval végbemenő reakciót célszerűen alacsony hőmérsékleten (például 0 °C és -20 °C közötti hőmérsékleten), poláris aprotikus oldószerben hajtjuk végre, s ezt követi a kezelés bázissal.

Ha R² hidrogénatomot jelent, akkor az OR²-csoport célszerűen halogénezőszerrel, például tionil-halogeniddel, oxalil-halogeniddel, tozil- vagy mezil-halogeniddel reagáltatva alakítható kilépőcsoporttá. Az OR²csoport más módon is átalakítható kilépőcsoporttá (azaz olyan csoporttá, amelyet a gyűrű nitrogénatomja könnyen leszoríthat); ezek a módszerek a szakterületen jártas egyén számára nyilvánvalóak.

Figyelembe kell venni, hogy ha az R változó egy általános képletében egynél többször fordul elő, akkor valamennyi helyzetében azonos vagy különböző csoportokat jelenthet.

E leírásunkban a „halogénatom” bróm-, klór-, fluorvagy jódatomot, különösen klór- vagy fluoratomot, még különösebben fluoratomot jelent.

A „királis segédanyag” olyan aszimmetrikus molekulára vonatkozik, amely a racém keverék kémiai rezolválására használható. Ezek a királis segédanyagok tartalmazhatnak egyetlen királis centrumot - így az a-metil-benzil-amin - vagy több királis központot, mint a mentol. A kiindulóanyagba épített királis segédanyag célja, hogy a kapott diasztereomerkeverék elkülönítését egyszerűbbé tegye [lásd például: J. Jacques és munkatársai: Enantiomers, Racemates and Resolutions („Enantiomerek, racemátok és rezolválási módszerek”), 251-369. old., John Wiley & Sohns, New York (1981)].

Ha R¹ jelentése királis segédcsoport, akkor ez előnyösen (d)-mentil-, (l)-mentil-, (d)-8-fenil-mentil-, (1)8-fenil-mentil-, (+)-norefedrin- vagy (-)-norefedrincsoport. Még előnyösebben R¹ (l)-mentil- vagy (d)mentil-csoportot, legelőnyösebben (l)-mentil-csoportot jelent.

Egy másik jellemző vonása szerint a találmány eljárást biztosít az (la) általános képletű vegyületek előállítására - ahol a képletben R és Y jelentése a fentiekben meghatározott -, ami abban áll, hogy egy (Ha) általános képletű vegyületet - ahol R, Y és R² jelentése a fenti - alkalmas Lewis-savval vagy olyan reagenssel keze2

HU 223 100 Bl lünk, amely az OR²-csoport kilépőcsoporttá alakítására megfelelő.

A találmány egy további jellemző szempontja alapján lehetővé válik egy eljárás a (II) általános képletű vegyületek előállítására, aminek során egy (III) általános képletű vegyületet - ahol R és Y jelentése a fenti 1.4- ditián-2,5-diollal magasabb hőmérsékleten (például 100 °C-on) nem poláris, aprotikus oldószerben reagáltatva olyan (II) általános képletű vegyületet kapunk, ahol R² hidrogénatomot jelent. Az olyan (II) általános képletű vegyületek, ahol R² jelentése a hidrogénatomtól eltérő, a megfelelő hidroxilvegyületből származékképzéssel, bármely standard eljárás alkalmazásával, például alkanoil-halogeniddel és bázissal, vagy karbonsavanhidriddel és bázissal végzett kezelés útján állíthatók elő.

Egy (III) általános képletű vegyület és 1,4-ditián2.5- diol reagáltatásával olyan (II) általános képletű vegyületek izomerkeverékét kapjuk, ahol R² jelentése hidrogénatom. Ha Y OR'-csoportot jelent, akkor a (Ha) általános képletű vegyületek a diasztereomerkeverékből szelektíven kristályosíthatok. Ennek megfelelően egy további jellemzője alapján a találmány eljárást tesz lehetővé (Ila) általános képletű vegyületek előállítására - ahol R hidrogénatomot és Y OR¹ általános képletű csoportot jelent - izomerek keverékéből olyan módon, hogy az izomerek keverékét, legalább részben oldatban, olyan szerrel kezeljük, amely képes az izomerek interkonverziójának (egymássá alakulásának) a kiváltására a kívánt, egyetlen (Ila) általános képletű enantiomer kristályosodásának teljes megakadályozása nélkül, ahol a szer egy alkohol vagy szerves bázis.

Az izomereknek a transz-izomerek kristályosodásának teljes elnyomása nélkül végbemenő interkonverziója kiváltására képes szerek: az alkoholok, így például a metanol, etanol, n-propanol, izopropanol, n-butanol, izobutanol, terc-butanol; továbbá szerves bázisok, különösen tercier aminok, például a piridin és trietilamin, valamint Hunig-bázis. Előnyösen alkalmazható a trietil-amin.

Az izomerek interkonverziója bármilyen megfelelő oldószerben vagy oldószerkeverékben elérhető, amely egyébként a (II) általános képletű alkoholokkal - olyan koncentrációs és hőmérsékleti viszonyok között, amelyek a kívánt izomer vagy izomerek kristályosodását lehetővé teszik, s amelyek a kívánt izomer vagy izomerek jelentősebb bomlását nem idézik elő - egyébként nem reagálnak. E célra alkalmazható oldószerek például: alifás vagy aromás szénhidrogének, éterek, észterek és klórozott szénhidrogének. Az interkonverziót előnyösen -20 °C és 120 °C közötti hőmérsékleten, még előnyösebben -10 °C és 80 °C közötti hőmérséklet-tartományban, például körülbelül 0 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten játszatjuk le.

A szakterületen jártas egyének számára nyilvánvaló, hogy az oldószer, hőmérséklet, interkonverziós szer és különösen az interkonverziós szer mennyiségének a megválasztását integrált megvalósításként kell végrehajtani, és ez az izomerekben jelen lévő R, R¹ és R² csoportok jellegétől függ. Ha azonban szerves bázist alkalmazunk interkonverziós szer minőségében, akkor annak előnyös mennyisége általában kevesebb, mint a jelen lévő (II) általános képletű vegyület izomerjei összes mennyiségének kétszeres mólekvivalense.

Az izomerek interkonverziója elvégezhető az izomerkeverék előállításától elkülönítetten; célszerű azonban ennek előállításával párhuzamosan végrehajtani.

Az interkonverziós eljárás az izolált (Ila) általános képletű vegyület izomertisztaságának a növelésére is felhasználható.

Az interkonverziós eljárás segítségével a kívánt (Ila) általános képletű izomer izolált hozama több mint 50%a az elméleti hozamnak (az összes sztereoizomerek termelődésére vonatkoztatva), általában az elméletinek körülbelül 60%-a, és körülbelül 90%-ára növelhető; nem zárható ki, hogy elméletileg 100%-ot megközelítő hozamok is elérhetők.

A (III) általános képletű vegyületek úgy állíthatók elő, hogy egy (IV) általános képletű vegyületet - ahol R (amely azonos vagy különböző lehet) és Y jelentése a fenti - magasabb hőmérsékleten 90%-os vizes trifluor-ecetsavval (TFA) reagáltatunk.

A (IV) általános képletű vegyületek úgy állíthatók elő, hogy egy (V) általános képletű vegyületet - ahol R és Y jelentése a fenti, és Z megfelelő (alkalmas) kilépőcsoportot, például klóratomot jelent - egy (VI) általános képletű vegyülettel - ahol R (amely azonos vagy különböző lehet) jelentése a fenti - alacsony hőmérsékleten, poláris, aprotikus oldószerben, bázis jelenlétében reagáltatunk.

Az (V) általános képletű vegyületeket úgy hozzuk létre, hogy egy (VII) általános képletű vegyületet ahol R és Z (amelyek azonosak vagy különbözők lehetnek) jelentése a fenti - alkalmas nukleofillel reagáltatjuk, például abban az esetben, ha az (V) általános képletű vegyületben Y csoportként etoxicsoportot kívánunk bevinni, EtO~ nukleofillel (etanolos nátrium-etanoláttal) reagáltatunk.

A (VI) és (VII) általános képletű vegyületek kereskedelmi forgalomból beszerezhetők, vagy kereskedelmi forgalomban lévő kiindulóanyagokból a szakterületen jártas egyén számára ismert módszerekkel előállíthatok; például abban az esetben, ha a (VII) általános képletű vegyületben R csoportként fluoratomot, és Z csoportként klóratomot kívánunk, úgy járunk el, hogy az 5-fluor-uracilt magasabb hőmérsékleten, bázis jelenlétében foszfor-oxi-kloriddal kezeljük.

Amint már említettük, olyan (I) általános képletű vegyületek, ahol C4-helyzetben lévő Y jelentése 1 -6 szénatomos alkoxicsoport, vagy OR¹ általános képletű csoport, citidinanalógokká (ahol Y NH₂-csoportot jelent) alakíthatók úgy, hogy azokat ammóniás metanollal hevítjük; és ha racémek, akkor bármely, a szakterületen jártas személy számára ismert eljárással - például a WO 92/14743 számon közzétett PCT nemzetközi bejelentésben leírt enzimes eljárások egyikével - rezol válhatok.

Egy ilyen eljárás szerint az (I) általános képletű, racém β-diasztereomert a C5’-helyzetben például vajsavanhidrid használatával észterezzük, a (VIII) általános

HU 223 100 Bl képletű racém észtert alkalmas enzimmel, általában sertésmájészterázzal kezeljük, s így preferenciálisan (elsősorban) a „nem kívánt” enantiomert hidrolizáljuk (IX) általános képletű 5’-OH-vegyületté, amely vízben oldható, s így a kívánt (nem hidrolizált) (X) általános képletű enantiomer elkülöníthető. Az utóbbi vegyület kívánt enantiomerkonfigurációjú 4-NH₂-, 5’-OH-származékká alakítható ammóniás metanollal végzett hevítés útján.

A találmány szerinti eljárás konkrét alkalmazást nyer a (2R,5S)-5-fluor-l-[2-(hidroxi-metil)-l,3-oxatiolán-5-il]-citozin, (2R,5S)-l-[2-(hidroxi-metil)-l,3-oxatiolán-5-il]-citozin, (+)-cisz-5-fluor-l-[2-(hidroxi-metil)-l,3-oxatiolán-5-il]-citozin és (+)-cisz-l-[2-(hidroxi-metil)-l,3-oxatiolán-5-il]-citozin előállításában.

A találmány még további lehetőséget nyújt a (IV), (III), (II) és (I) általános képletű új vegyületek kialakítására [az utóbbiak közé tartoznak: a racemát, a (IX) általános képletű (2R,5S)-enantiomer, a (VIII) általános képletű észterezett racemát, valamint a (X) általános képletű észterezett (2R,5S)-enantiomer]. A (2R,5S)-5-fluor-l[2-(hidroxi-metil)-l,3-oxatiolán-5-il]-citozin, (2R,5S)-1[2-(hidroxi-metil)-l ,3-oxatiolán-5-il]-citozin, (+)-cisz5-fluor-l-[2-(hidroxi-metil)-l,3-oxatiolán-5-il]-citozin és (+)-cisz- l-[2-(hidroxi-metil)-1,3-oxatiolán-5-il]-citozin előállításából származó, specifikus közbenső termékek például az alábbiak:

2-(2,2-dimetoxi-etoxi)-4-etoxi-5-fluor-pirimidin;

2-(2,2-dimetoxi-etoxi)-4-etoxi-pirimidin;

2-[(4-etoxi-5-fluor-2-pirimidinil)-oxi]-acetaldehid;

2-[(4-etoxi-2-pirimidinil)-oxi]-acetaldehid;

2- {[(4-etoxi-5-fluor-2-pirimidinil)-oxi]-metil} -1,3-oxatiolán-5-ol;

2-{[(4-etoxi-2-pirimidinil)-oxi]-metil}-l,3-oxatiolán5-ol;

2- {[(4-etoxi-5-fluor-2-pirimidinil)-oxi]-metil} -1,3oxatiolán-5-il-acetát;

2- {[(4-etoxi-2-pirimidinil)-oxi] -metil} -1,3 -oxatiolán5-il-acetát;

(2S*,5R*)-4-etoxi-5-fluor-l-[2-(hidroxi-metil)-l,3-oxatiolán-5-il]-pirimidin-2-on;

(2S*,5R*)-4-etoxi-l-[2-(hidroxi-metil)-l,3-oxatiolán5-il]-pirimidin-2-on;

(2S*,5R*)-4-etoxi-5-fluor-l-[2-(butanoil-oxi-metil)l,3-oxatiolán-5-il]-pirimidin-2-on;

(2S*,5R*)-4-etoxi-l-[2-(butanoil-oxi-metil)-l,3-oxatiolán-5-il]-pirimidin-2-on;

(2S,5R)-4-etoxi-5-fluor-l-[2-(hidroxi-metil)-l,3oxatiolán-5-il]-pirimidin-2-on;

(2S,5R)-4-etoxi-l-[2-(hidroxi-metil)-l,3-oxatiolán-5il]-pirimidin-2-on;

(2R,5S)-4-etoxi-5-fluor-l-[2-(butanoil-oxi-metil)-l,3oxatiolán-5-il]-pirimidin-2-on; és a (2R,5 S)-4-etoxi-1 -[2-(butanoil-oxi-metil)-1,3-oxatiolán-5-il]-pirimidin-2-on.

Az alább következő példák a találmány szerinti eljárás szemléltetését célozzák, de nem céljuk a találmány oltalmi körének bárminő korlátozása.

Az Ή-NMR-színképek elemzése és az elemanalízis C-, H-, N-re kapott értékei a feltételezett szerkezettel minden esetben összhangban voltak.

1. példa (2R, 5S)-5-Fluor-l-[2-(hidroxi-metil)-l, 3-oxatiolán-5in-citozin előállítása (a) 2,4-Diklór-5-fluor-pirimidin

8,00 g (61,5 mmol; az Aldrich cég terméke) 5-fluoruracil és 41,12 g (15,0 ml, 268 mmol) foszfor-oxi-klorid szuszpenziójához 11,81 g (12,6 ml; 80 mmol) N,N-dietilanilint adunk, és a reakcióelegyet 1,5 órán át 100 °C-on melegítjük. Ezután az oldószert vákuumban ledesztilláljuk, és a maradékot jéghideg víz és éter 400 ml térfogatú, 1:1 arányú keverékébe öntjük. A vizes fázist dietil-éterrel extraháljuk, az egyesített szerves fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és vízsugárszivattyú alkalmazásával 35 °C hőmérsékleten bepároljuk. így sárgás, szilárd termékként 10,2 g (99%) kívánt terméket kapunk, olvadáspont: 34-36 °C (irodalmi olvadáspont: 35-36 °C).

(b) 2-Klör-4-etoxi-5-fluor-pirimidin

10,0 g (59,9 mmol) (a) lépésből származó vegyület és 40 ml abszolút etanol oldatához nitrogénatmoszférában, 0 °C hőmérsékleten 61 ml (61 mmol) 1 moláris etanolos nátrium-etanolát-oldatot adunk, és az elegyet 1 órán át keverjük, majd az oldószert vákuumban lepároljuk, és a maradékot víz és dietil-éter között megoszlatjuk. A vizes fázist dietil-éterrel extraháljuk, az egyesített szerves fázist tömény konyhasóoldattal mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, és vízsugárszivattyú alkalmazásával 35 °C hőmérsékletig bepároljuk. így 8,74 g (83%) sárgás, szilárd kívánt terméket kapunk, olvadáspont: 30-32 °C (irodalmi olvadáspont: 31-32 °C). ‘H-NMR-spektrum (CDC1₃) δ (ppm): 1,46 (t,

J=7,0 Hz, 3H), 4,53 (kvartett, J=7 Hz, 2H), 8,17 (d, J=2,l Hz, 1H).

MS: m/z 179 (M+3, 17%), 177 (M+l, 50%), 149 (100%).

Elemanalízis a C₆H₆C1FN₂O összegképletre:

számított: C%=40,81, H%=3,42, N%= 15,86; talált: C%=40,90, H%=3,45, N%= 15,81.

(c) 2-(2,2-Dimetoxi-etoxi)-4-etoxi-5-fluor-pirimidin 2,88 g (72,2 mmol) 60%-os ásványolajos nátriumhidrid és 70 ml vízmentes dimetil-formamid (DMF) szuszpenziójához 0 °C hőmérsékleten, nitrogénatmoszférában lassú ütemben 6,13 g (57,7 mmol) glikolaldehiddimetil-acetált adagolunk (a Lancaster cég terméke). Az elegyet környezeti hőmérsékleten 1 órán át keverjük, majd olyan oldatba visszük át -55 °C hőmérsékleten 15 perc alatt, amely 8,5 g (48,1 mmol) (b) lépésből származó terméket és 70 ml vízmentes DMF-et tartalmaz. Az elegyet -20 °C-ra hagyjuk felmelegedni 2 óra alatt, és ecetsavval közömbösítjük. Az oldószert vákuumban lepároljuk, a maradékot víz és diklór-metán (DKM) között megoszlatjuk. A vizes fázist további DKM-mel extraháljuk, az egyesített szerves fázist nátrium-szulfáton szárítjuk, bepároljuk. A maradékot „gyors”-kromatográfiával tisztítjuk, eluálószerként etil-acetát és hexán 1:5 arányú elegyét alkalmazzuk, így a kívánt terméket olajszerű formában 9,75 g (82%) hozammal kapjuk. ‘H-NMR-spektrum (CDC1₃) δ (ppm): 1,42 (t,

J=7,0 Hz, 3H), 3,43 (s, 6H), 4,32 (d, J=5,2 Hz, 2H), 4,50 (kvartett, J = 7,0 Hz, 2H), 4,75 (t, J=5,2 Hz, 1H), 8,03 (d, J=2,4 Hz, 1H).

HU 223 100 Bl

MS: m/z215 (M-OCH₃,100%).

Elemanalízis a C₁₅H|5FN₂O₄ összegképletre:

számított: C%=48,78, H%=6,14, N%=11,38; talált: C%=48,84, H%=6,06, N%=11,36.

(d) 2-[(4-Etoxi-5-fluor-2-pirimidinil)-oxi-acetaldehid

6,0 g (24,4 mmol) (c) lépésben előállított vegyület és 50 ml 90%-os vizes TFA elegyét 2,5 órán át 50 °Con melegítjük, utána az oldószert vákuumban lepároljuk, és a maradékot kloroform és telített vizes nátriumhidrogén-karbonát-oldat között megoszlatjuk. A vizes fázist kétszer extraháljuk kloroformmal, az egyesített kivonatot nátrium-szulfáton szárítjuk, és bepároljuk, így 4,82 g (99%) kívánt terméket kapunk színtelen olaj alakjában, amelyet tisztítás nélkül használunk a soron következő lépésben. A terméket „gyors”-kromatográfiával tisztítjuk. Eluálószerként etil-acetát és hexán 1:2 arányú elegyét alkalmazva színtelen olaj alakjában analitikailag tiszta terméket kapunk.

H-NMR-spektrum (CDC1₃) δ (ppm): 1,43 (t,

J=7,0 Hz, 3H), 4,40 (kvartett, J=7,0 Hz, 2H), 4,81 (s, 2H), 8,03 (d, J=1,8 Hz, 1H), 9,74 (s, 1H).

MS: m/z201 (M+l, 100%).

Elemanaiízis a C₈H₉FN₂O₃.0,25 H₂O összegképletre:

számított: C%=46,95, H%=4,68, N%=13,69; talált: C%=46,81, H%=4,61, N%=13,64.

(e) 2-[(4-Etoxi-5-fluor-2-pirimidinil)-oxi]-metil1.3- oxatiolán-5-ol

4,6 g (23,0 mmol) (d) lépésben előállított vegyület és 1,92 g (12,65 mmol) l,4-ditián-2,5-diol (Aldrich) 90 ml vízmentes toluollal készült oldatát 2 órán át 100 °C-on melegítjük, utána a keveréket szűrjük, és a szűrletet bepároljuk, majd vákuumban szárítjuk, s így 6,27 g (99%) kívánt terméket kapunk halványsárga, viaszos termékként, amelyet a következő lépésben további tisztítás nélkül alkalmazunk. (Ez a tennék 'H-NMRspektroszkópiai elemzés alapján a diasztereomerek körülbelül 1:1 arányú keveréke.) „Gyors”-kromatográfiával, eluálószerként etil-acetát és hexán 1:2 arányú elegyét használva fehér, szilárd, analitikailag tiszta anyagot kapunk, olvadáspont: 85-87 °C.

'H-NMR-spektrum (CDC1₃) δ (ppm): 1,41 (t,

J=7,0 Hz, 3H), 2,42 (széles s, 1H), 3,10 (d,

J=ll,0 Hz, 1H), 3,20 (dd, J=ll,0, 3,5 Hz, 1H),

4,40 (dd, J=12,0, 3,5 Hz, 1H), 4,43 (kvartett,

J=7,0 Hz, 2H), 4,77 (dd, J=12,0, 7,0 Hz, 1H), 5,70 (dd, J=7,0, 3,5 Hz, 2H), 5,92 (d, J=3,5 Hz, 1H),

8,04 (d, J=2,5 Hz, 1H).

Hasonló szignálkészlet jelentkezik a másik diasztereomer esetében:

MS: m/z201 (M-C₂H₃OS, 100%).

Elemanalízis a C₁₀H₁₃FN₂O₄S összegképletre:

számított: C%=43,47, H%=4,74, N%=10,14,

S%=11,61;

talált: C%=43,56, H%=4,78, N%=10,04,

S%= 11,66.

(f) 2-{[(4-Etoxi-5-fluor-2-pirimidinil)-oxil]-metil}1.3- oxatiolán-5-il-acetát

1,0 g (3,62 mmol) (e) lépésben előállított termék, 0,8 ml (0,78 g, 9,88 mmol) piridin és 12 ml DKM oldatához 0 °C-on 0,37 g (0,35 ml, 4,7 mmol) acetil-kloridot adunk, majd szobahőmérsékleten 1 órán át állni hagyjuk, utána telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot adunk hozzá, és a vizes fázist kloroformmal extraháljuk. Az egyesített szerves fázist tömény konyhasóoldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, bepároljuk és vákuumban szárítjuk. így a kivánt terméket sárga olaj alakjában 1,13 g (99%) hozammal kapjuk, és a következő lépésben további tisztítás nélkül alkalmazzuk. (Az 'H-NMR-spektroszkópiai elemzés alapján ez a tennék a diasztereomerek körülbelül 2:1 arányú keveréke.) „Gyors”-kromatográfiával, eluálószerként aceton és DKM 1:24 arányú elegyét alkalmazva színtelen olaj alakjában analitikailag tiszta anyagot kapunk. Ή-NMR-spektrum (CDC1₃) δ (ppm): 1,42 (t,

J=7,0 Hz, 3H), 2,07 (s, 3H), 3,15 (d, J=11,5 Hz,

1H), 3,38 (dd, J=11,5, 4,0 Hz, 1H), 4,40-4,60 (m,

4H), 5,73 (m, 1H), 6,70 (d, J=4,0 Hz, 1H), 8,03 (d,

J=2,5 Hz, 1H).

Hasonló szignálkészlet jelentkezik a minor diasztereomer esetében:

MS: m/z 259 (M-OAc, 9%), 159 (100%).

Elemanalízis a C₁₂H₁₅FN₂O₅S összegképletre:

számított: C%=45,28, H%=4,75, N%=8,80, S%= 10,07;

talált: C%=45,35, H%=4,76, N%=8,83,

S%= 10,11.

(g) (2S*,5R*)-4-Etoxi-5-fluor-l-[2-(hidroxi-metil)l,3-oxatiolán-5-il]-pirimidin-2-on

0,21 g (0,66 mmol) (f) lépésben előállított termék, 0,3 g 4 A méretű molekulaszita és 20 ml vízmentes acetonitril elegyéhez -20 °C hőmérsékleten nitrogénatmoszférában lassú ütemben 0,16 g (0,14 ml, 0,73 mmol) (trimetil-szilil)-triftalátot (Aldrich) adagolunk. A reakcióelegyet -20 °C hőmérsékleten 2 órán át keveijük, majd 1 moláris vizes nátrium-hidroxid-oldatot (2,0 ml, 2,0 mmol mennyiségben) adunk hozzá. Az elegyet 2 órán át 0 °C-on tartjuk, majd ecetsavval közömbösítjük. Az oldószert vákuumban lepároljuk, és a maradékot „gyors”-kromatográfiával tisztítjuk. Az eluálást etil-acetát és hexán 9:1 arányú elegy ével végezve 0,11 g (60%) kívánt terméket kapunk fehér, szilárd anyag alakjában; olvadáspont: 162-164 °C.

Ή-NMR-spektrum (DMSO-d₆) δ (ppm): 1,39 (t,

J=7,0 Hz, 3H), 3,29 (dd, J=12,0, 2,7 Hz, 1H), 3,60 (dd, J=12,0, 5,4 Hz, 1H), 3,80 (ddd, J=12,5, 5,4,

3,5 Hz, 1H), 3,95 (ddd, J=12,5, 5,4, 3,5 Hz, 1H),

4,45 (kvartett, J=7,0 Hz, 2H), 5,31 (t, J=3,5 Hz,

1H), 5,63 (t, J=5,4 Hz, 1H), 6,20 (m, 1H), 8,74 (d,

J=6,7 Hz, 1H).

MS: m/z 277 (M+l, 4%), 159 (100%).

Elemanalízis a C₁₀H₁₃FN₂O₄S összegképletre:

számított: C%=43,47, H%=4,74, N%=10,14,

S%=11,61;

talált: C%=43,54, H%=4,76, N%=10,18,

S%=11,52.

(h) (2S*,5R*)-4-Etoxi-5-fluor-l-[2-butanoil-oxi-metil)-l,3-oxatiolán-5-in-pirimidin-2-on mg (g) lépésben előállított termék és 0,2 ml piridin oldatához 1,0 ml vajsavanhidridet adunk, és a kapott keve5

HU 223 100 Bl réket szobahőmérsékleten 18 órán át keverjük, majd jeges vizet adunk hozzá, a vizes oldat pH-értékét 1 N vizes sósavoldattal 2-re állítjuk, és az elegyet kloroformmal háromszor extraháljuk. Az egyesített szerves fázist telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és tömény konyhasóoldattal mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, és bepároljuk. Az olajszerű maradékot vákuumban 18 órán át nitrogénáramban 50 °C hőmérsékleten szárítva színtelen, szilárd alakban 100 mg kívánt terméket kapunk. ‘H-NMR-spektrum (CDC1₃) δ (ppm): 0,99 (t, 3H),

1,42 (t, 3H), 1,70 (szextuplett, 2H), 2,42 (t, 2H),

3,23 (d, 1H), 3,60 (dd, 1H), 4,45 (dd, 1H), 4,50 (kvartett, 2H), 4,65 (dd, 1H), 5,40 (m, 1H), 6,30 (m,

1H), 8,15 (d, 1H).

MS: m/z 347 (M+l, 25%), 159 (100%).

(i) (2R,5S)-4-Etoxi-5-fluor-l-[2-(butanoil-oxi-metil)-l, 3-oxatiolán-5-ilJ-pirimidin-2-on mg (h) lépésben előállított termék és 20% acetonitrilt tartalmazó puffer 3,0 ml (0,05 mol/1, pH=8,0, foszfát) oldatához 1,5 μΐ PLE-t (sertésmájészteráz; a Sigma cég terméke) adunk, és az elegyet környezeti hőmérsékleten 24 órán át keveijük. A vizes oldatot hexánnal kétszer extraháljuk, az egyesített kivonatot nátrium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A HPLC (túlnyomásos, nagy teljesítményű folyadékkromatográfiás) elemzés (Chiral Pack AS; EtOH; 1,5 ml/perc) mutatja, hogy a szerves kivonatban csak egyetlen enantiomer butirát-észter van (4 mg). Az enantiomer alkohol a vizes fázisban volt kimutatható. Az észter jellemzői:

‘H-NMR-spektrum (CDC1₃) δ (ppm): 0,97 (t,

J = 7,4 Hz, 3H), 1,42 (t, J=7,0 Hz, 3H), 1,67 (szextuplett, J=7,4 Hz, 2H), 2,40 (t, J=7,4 Hz, 2H),

3,23 (d, J=12,8 Hz, 1H), 3,60 (dd, J=12,8, 5,3 Hz,

1H), 4,46 (dd, J= 12,6, 2,5 Hz, 1H), 4,52 (kvartett,

J=7,0 Hz, 2H), 4,65 (dd, J=12,6, 4,0 Hz, 1H), 5,37 (m, 1H), 6,29 (m, 1H), 8,12 (d, J=6 Hz, 1H).

(j) (2R,5S)-5-Fluor-l-[2-(hidroxi-metil)-l,3oxatiolán-5-il]-citozin mg (i) lépésben kapott észter és 2 ml metanolos ammónia oldatát acélbombában (amelynek teflonbélése van) lezárva 18 órán át 70 °C-on melegítjük, utána az oldószert vákuumban lepároljuk. így 2 mg kívánt terméket kapunk, amelynek HPLC-elemzési eredményei, ‘H-NMR- és MS-színképi sajátságai egy autentikus mintával azonosak.

2. példa (2R,5S)-l-[2-(Hidroxi-metil)-l,3-oxatiolán-5-il]-citozin előállítása (a) 2-Klór-4-etoxi-pirimidin

10,0 g (67,12 mmol) 2,4-diklór-pirimidin (Aldrich) és 120 ml abszolút etanol oldatához -3 °C-on nitrogénatmoszférában lassú ütemben 2 óra alatt 68 ml (68 mmol) 1 mol/1 etanolos nátrium-etanolát-oldatot csepegtetünk, majd a kapott elegyet 1 órán át keveijük. Az oldószert vákuumban lepároljuk, és a maradékot víz és éter között megoszlatjuk. A vizes fázist dietil-éterrel extraháljuk, az egyesített szerves fázist tömény konyhasóoldattal mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, és vízsugárszivattyú használatával 35 °C-on bepároljuk. A kapott maradékot szüljük, és petroléterrel mossuk. így sárgás, szilárd alakban 8,05 g (75%) kívánt terméket kapunk; olvadáspont: 30-31 °C (irodalmi olvadáspont: 35 °C). ‘H-NMR-spektrum (CDC1₃) δ (ppm): 1,40 (t,

J=7,2 Hz, 3H), 4,44 (kvartett, J=7,2 Hz, 2H), 6,62 (d, J=5,7 Hz, 1H), 8,27 (d, J=5,7 Hz, 1H).

MS: m/z 161 (M+3, 34%), 159 (M+l, 100%). Elemanalízis a C₆H₇C1N₂O összegképletre:

számított: C%=45,44, H%=4,45, N%= 17,66, Cl%=22,36;

talált: C%=45,32, H%=4,41, N%=17,60,

Cl%=22,43.

(b) 2-(2,2-Dimetoxi-etoxi)-4-etoxi-pirimidin

2,55 g (63,96 mmol) 60%-os ásványolajos nátriumhidrid és 70 ml vízmentes DMF szuszpenziójához 0 °Con nitrogénatmoszférában lassú ütemben 5,65 g (53,3 mmol) glikolaldehid-dimetil-acetált csepegtetünk. A reakcióelegyet környezeti hőmérsékleten 1 órán át keverjük, majd olyan oldatba visszük át -55 °C hőmérsékleten 15 perc alatt, amely 8,05 g (50,76 mmol) (a) lépésben előállított terméket tartalmaz 70 ml vízmentes DMF-ben. Az elegyet 2 óra alatt -20 °C-ra hagyjuk melegedni, majd ecetsavval közömbösítjük. Az oldószert vákuumban lepároljuk, a maradékot víz és DKM között megoszlatjuk. A vizes fázist DKM-mel ismét extraháljuk, az egyesített szerves fázist nátrium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A maradékot „gyors”kromatográfiával tisztítjuk. Eluálásra etil-acetát és hexán 1:4 arányú elegyét alkalmazva színtelen olaj alakjában 7,92 g (69%) kívánt terméket kapunk. Ή-NMR-spektrum (CDC1₃) δ (ppm): 1,37 (t,

J=7,0 Hz, 3H), 3,44 (s, 6H), 4,36-4,43 (m, 4H),

4,78 (t, J=5,0 Hz, 1H), 6,34 (d, J=6,0 Hz, 1H), 8,15 (d, J=6,0 Hz, 1H).

MS: m/z 229 (M=l, 13%), 197 (100%).

Elemanalízis a Ci₀H₁₆N₂O₄ összegképletre:

számított: C%=52,62, H%=7,07, N%= 12,27; talált: C%=52,45, H%=7,01, N%=12,26.

(c) 2-[(4-Etoxi-2-pirimidinil)-oxi]-acetaldehid

6,0 g (24,4 mmol) (b) lépésben előállított termék és ml 90%-os vizes TFA elegyét 50 °C hőmérsékleten 2 órán át melegítjük, majd az oldószert vákuumban lepároljuk, és a maradékot kloroform és telített nátriumhidrogén-karbonát-oldat között megoszlatjuk. A vizes fázist kloroformmal kétszer extraháljuk, az egyesített kivonatot szárítjuk nátrium-szulfáton, és vákuumban bepároljuk. így színtelen olaj alakjában 4,48 g (94%) kívánt terméket kapunk.

‘H-NMR-spektrum (CDC1₃) δ (ppm): 1,38 (t, J=7,0 Hz, 3H), 4,37 (kvartett, J=7,0 Hz, 2H), 4,80 (s, 2H), 6,40 (d, J=6,0 Hz, 1H), 8,15 (d, J=6,0 Hz, 1H), 9,74 (s, 1H).

MS: m/z 183 (M+l, 100%).

Elemanalízis a C₈H₁₀N₂O₃.0,25 H₂O összegképletre: számított: C%=51,47, H%=5,67, N%=15,01; talált: C%=51,38, H%=5,69, N%= 14,76.

(d) 2-{[(4-Etoxi-2-pirimidinil)-oxi]-metil}-l,3-oxatiolán-5-ol

4,0 g (22,0 mmol) (c) lépésben előállított tennék és

1,67 g (11,0 mmol) l,4-ditián-2,5-diol és 80 ml vízmen6

HU 223 100 Bl tes toluol oldatát 2 órán át 100 °C-on melegítjük, utána az elegyet szűrjük, és a szűrletet bepároljuk, majd vákuumban szárítjuk. így 6,27 g (99%) kívánt terméket kapunk viaszos, halványsárga olaj alakjában, amelyet a következő lépésben tisztítás nélkül használunk. (E termék az •H-NMR-spektroszkópiai adatok szerint a diasztereomerek körülbelül 1:1 arányú keveréke.) A terméket „gyors”-kromatográfiával tisztítva, eluálószerként etil-acetát és hexán 2:3 arányú keverékét alkalmazva színtelen olaj alakjában analitikailag tiszta anyagot kapunk.

•H-NMR-spektrum (CDC1₃) δ (ppm): 1,37 (t, J=7,0 Hz, 3H), 3,07 (d, J=ll,0 Hz, IH), 3,18 (d, J=2,3 Hz, IH), 3,26 (dm, J=ll,0 Hz, IH), 4,38-4,58 (m, 3H), 4,85 (dd, J=12,0, 6,0 Hz, IH), 5,72 (dd, J=6,0,4,5 Hz, IH), 5,92 (m, IH), 6,39 (d, J=6,0 Hz, IH), 8,15 (d, J=6,0 Hz, IH).

Hasonló szignálkészlet jelentkezik a másik diasztereomer esetében:

MS: m/z 197 (M-C₂H₅O,41%), 113 (100%). Elemanalízis a C₁₀H₁₄N₂O₄S összegképletre:

számított: C%=46,50, H%=5,46, N%= 10,85, S%= 12,41;

talált: C%=46,40, H%=5,44, N%=10,79,

S%= 12,49.

(e) 2- {[(4-Etoxi-2-pirimidinil)-oxi]-metil}-l,3-oxatiolán-5-il-acetát

1,0 g (3,9 mmol) (d) lépésben előállított termék,

0,68 g (0,7 ml, 8,65 mmol) piridin és 2,26 g (2,0 ml, 21,2 mmol) ecetsavanhidrid elegyét szobahőmérsékleten 1,5 órán át keverjük, majd jeges vizet adunk hozzá, és az így kapott elegyet 15 percig keveijük. Ekkor az elegyet etil-acetáttal extraháljuk, és az egyesített kivonatot telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, vákuumban bepároljuk és szárítjuk. így narancsszínű olaj alakjában 1,15 g (99%) kívánt terméket kapunk, amelyet a következő lépésben tisztítás nélkül használunk. (E termék az •H-NMR-spektroszkópiai adatok szerint a diasztereomerek körülbelül 2:1 arányú elegye.) •H-NMR-spektrum (CDC1₃) δ (ppm): 1,40 (t, 3H), 2,05 (s, 3H), 3,08 (d, IH), 3,27 (dd, IH), 4,40-4,70 (m, 4H), 5,79 (m, IH), 6,38 (d, IH), 6,75 (d, IH), 8,18 (d, IH).

Hasonló szignálkészlet jelentkezik a minor diasztereomer esetében is:

MS: m/z241 (M-OAc, 4%), 141 (100%).

Elemanalízis a C_]2H₁₆N₂O₅S összegképletre:

számított: C%=47,99, H%=5,37, N%=9,33, S%= 10,68;

talált: C%=47,88, H%=5,43, N%=9,22,

S%=10,60.

(j) (2S*, 5R*)-4-Etoxi-l-[2-(hidroxi-metil)-l, 3-oxatiolán-5-il]-pirimidin-2-on

0,20 g (0,66 mmol) (e) lépésben előállított termék és ml vízmentes acetonitril oldatához nitrogénatmoszférában lassú ütemben 0,27 g (0,12 ml, 1,05 mmol) ón(IV)-kloridot adunk, és az elegyet 2 órán át 0 °C hőmérsékleten keveijük, majd 5,5 ml (5,5 mmol) 1 mol/1 vizes, nátrium-hidroxid-oldatot adunk hozzá, és 0 °C hőmérsékleten tartjuk 1 órán át, majd ecetsavval közömbösítjük. Az oldószert vákuumban lepároljuk, és a maradékot kloroform és víz között megoszlatjuk. A vizes fázist kloroformmal kétszer extraháljuk, az egyesített kivonatot nátrium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A maradékot „gyors”-kromatográfiával tisztítjuk, eluálásra etil-acetát és hexán 2:1 arányú elegyét, majd etil-acetátot alkalmazunk, s így fehér, szilárd termékként 0,10 g (60%) kívánt vegyülethez jutunk; olvadáspont: 117-118 °C.

•H-NMR-spektrum (DMSO-d₆) δ (ppm): 1,26 (t,

J=7,0 Hz, 3H), 3,15 (dd, J=12,0,3,5 Hz, IH), 3,51 (dd, J=12,0, 5,5 Hz, IH), 3,71-3,84 (m, 2H),

4,26 (kvartett, J=7,0 Hz, 2H), 5,22 (t, J=4,0 Hz,

IH), 5,40 (t, J=6,0 Hz, IH), 6,0 (d, J=7,4 Hz, IH),

6,18 (dd, J=5,5, 3,5 Hz, IH), 8,25 (d, J=7,4 Hz,

IH).

MS: m/z 259 (M + l, 4%), 141 (100%).

Elemanalízis a C₁₀H₁₄N₂O₄S összegképletre:

számított: C%=46,50, H%=5,46, N%=10,85,

S%= 12,41;

talált: C%=46,58, H%=5,49, N%= 10,84,

S%=12,34.

(g) (2S*,5R*)-4-Etoxi-l-[2-(butanoil-oxi-metil)l,3-oxatiolán-5-il]-pirimidin-2-on

0,30 g (1,16 mmol) (f) lépésben előállított termék és 0,18 g (0,19 ml, 2,32 mmol) piridin oldatához 0,36 g (0,37 ml, 2,32 mmol) vajsavanhidridet adunk, és a kapott elegyet 2 órán át környezeti hőmérsékleten keverjük. Telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot adunk hozzá, 1 óra múlva az elegyet etil-acetáttal kétszer extraháljuk, az egyesített kivonatot nátrium-szulfáttal szárítjuk, vákuumban bepároljuk, és a maradékot „gyors”-kromatográfiával tisztítjuk. Eluálószerként etil-acetát és hexán 1:1 arányú elegyét alkalmazva sárgás, szilárd termékként 0,21 g (55%) kívánt vegyületet kapunk; olvadáspont: 59-61 °C.

•H-NMR-spektrum (CDC1₃) δ (ppm): 0,96 (t,

J=7,4 Hz, 3H), 1,36 (t, J=7,l Hz, 3H), 1,68 (szextuplett, J=7,4 Hz, 2H), 1,80 (széles s, IH), 2,36 (t, J=7,4 Hz, 2H), 3,14 (dd, J=12,3, 3,5 Hz, IH), 3,59 (dd, J=12,3, 5,2 Hz, IH), 4,40 (m, 3H), 4,59 (dd, J=12,3, 5,2 Hz, IH), 5,36 (dd, J=5,2, 3,4 Hz, IH), 5,89 (d, J=7,3 Hz, IH), 6,34 (dd, J=5,2, 3,9 Hz, IH), 7,91 (d, J=7,3 Hz, IH).

MS: m/z 329 (M = l, 11%), 141 (100%).

Elemanalízis a C₁₄H₂₀N₂O₅S összegképletre:

számított: C%=51,21, H%=6,14, N%=8,53,

S%=9,76;

talált: C%=51,08, H%=6,15, N%=8,39,

S%=9,69.

(h) (2R,5S)-4-Etoxi-l-[2-(butanoil-oxi-metil)-l,3oxatiolém-5-il]-pirimidin-2-on mg (g) lépésben előállított termék és 3,0 ml (0,05 mol/1) 20% acetonitrilt tartalmazó pufferoldat (pH=8,0, foszfát) elegyéhez 1,5 μΐ sertésmájészterázt adunk, és az elegyet környezeti hőmérsékleten 24 órán át keverjük. A vizes oldatot hexánnal kétszer extraháljuk, az egyesített kivonatot nátrium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban bepárolva kapjuk a kívánt terméket.

HU 223 100 Bl

A szerves fázis HPLC-elemzése szerint egyetlen enantiomer butirát-észter van jelen. Az enantiomer alkoholt a vizes fázisban mutatjuk ki.

(i) (2R,5S)-l-[2-(Hidroxi-metil)-l,3-oxatiolán-5ilj-citozin mg (h) lépésben előállított észter és 2 ml metanolos ammónia elegyét teflonbélésű acélbombában lezárva 18 órán át melegítjük. Az oldószert vákuumban lepárolva kapjuk a kívánt terméket, amelynek HPLCelemzése, Ή-NMR- és MS-spektroszkópiai sajátságai egy autentikus mintával azonosak.

3. példa (2S* ,5R*)-5-Fluor-l-[2-(hidroxi-metil)-l ,3-oxatiolán5-il]-citozin előállítása

10,0 mg (g) lépésben előállított termék és 2 ml metanolos ammónia (2 ml metanol, 0 °C hőmérsékleten 45 percig ammóniagázzal telítve) oldatát teflonbélésű acélbombába zárva 70 °C hőmérsékleten 18 órán át melegítjük. Az oldószert vákuumban lepároljuk, és a maradékhoz acetont adva 8,8 mg (99%) kívánt terméket kapunk fehér, szilárd alakban; olvadáspont: 195-196 °C.

'H-NMR-spektrum (DMSO-d₆) δ (ppm): 3,10 (dd,

J=12,0,4,2 Hz, IH), 3,40 (dd, J=12,0, 5,3 Hz, IH),

3,70 (ddd, J=12,0, 5,5, 3,5 Hz, IH), 3,77 (ddd,

J=12,0, 5,5, 3,5 Hz, IH), 5,16 (t, J=3,5 Hz, IH),

5,39 (t, J=5,5 Hz, IH), 6,11 (m, IH), 7,56 (széles s,

IH), 7,80 (széles s, IH), 8,17 (d, J=7,4 Hz, IH). MS: m/z248 (M+l, 34%), 130 (100%).

Elemanalízis a C₈H₁₀FN₃O₃S összegképletre:

számított: C%=38,86, H%=4,08, N%=17,00, S%= 12,97;

talált: C%=38,97, H%=4,05, N%= 16,96,

S%=12,95.

4. példa (2S*,5R*)-l-[2-(Hidroxi-metil)-l,3-oxatiolán-5-il]-citozin előállítása

0,21 g (2S*,5R*)-4-etoxi-l-[2-(hidroxi-metil)l,3-oxatiolán-5-il]-pirimidin-2-on és metanolos ammónia (8 ml metanol ammóniagázzal 0 °C-on 45 percig telítve) oldatát teflonbélésű acélbombában zárt térben 70 °C-on 18 órán át melegítjük. Utána az oldószert vákuumban lepároljuk, és a maradékot „gyors”kromatográfiával tisztítjuk. így 0,16 g (89%) fehér, szilárd, kívánt vegyülethez jutunk; olvadáspont: 184-185 °C.

Ή-NMR-spektrum (DMSO-d₆) δ (ppm): 3,00 (dd,

J=ll,8,5,0 Hz, IH), 3,38 (dd,J=l 1,8, 5,5 Hz, IH),

3,63-3,80 (m, 2H), 5,15 (t, J=4,5 Hz, IH), 5,30 (t,

J=6,0 Hz, IH), 5,70 (d, J=7,3 Hz, IH), 6,18 (t,

J=5,0 Hz, IH), 7,20 (széles d, 2H, NH₂), 7,79 (d,

J=7,3 Hz, IH).

MS: m/z 229,8 (M+l, 4%), 112 (100%).

Elemanalízis a C₈H_nN₃O₃S összegképletre:

számított: C%=41,91, H%=4,84, N%= 18,33,

S%= 13,99;

talált: C%=41,97, H%=4,83, N%=18,24,

S%= 13,93.

Claims

1. Eljárás az (I) általános képletű vegyületek előállítására - ahol a képletben

R jelentése hidrogén- vagy halogénatom; 1-6 szénatomos alkilcsoport; és

Y jelentése hidroxil-, aminocsoport; 1-6 szénatomos alkoxicsoport; vagy OR' általános képletű csoport, ahol R' királis segédcsoportot jelent -, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű vegyületet - ahol R és Y jelentése a fenti, és R² hidrogén- vagy halogénatomot, 1-6 szénatomos alkil- vagy 1-6 szénatomos acilcsoportot jelent - alkalmas Lewis-savval vagy olyan reagenssel kezelünk, amellyel az OR² általános képletű csoport kilépőcsoporttá alakítható.

2. Eljárás az (la) általános képletű vegyületek előállítására - ahol a képletben

Y jelentése hidroxil-, aminocsoport; 1-6 szénatomos alkoxicsoport; vagy OR' általános képletű csoport, ahol Rí királis segédcsoportot jelent -, azzal jellemezve, hogy egy (Ha) általános képletű vegyületet - ahol R, Y és R² jelentése a fenti - megfelelő Lewis-savval vagy olyan reagenssel kezelünk, amellyel az OR² általános képletű csoport kilépőcsoporttá alakítható.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy Lewis-savként ón(IV)-kloridot vagy (trimetil-szilil)-triftalátot alkalmazunk.

4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy Lewis-savként ón(IV)-kloridot alkalmazunk, és a kezelést alacsony hőmérsékleten, poláris, aprotikus oldószerben végezzük.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a (II) általános képletű vegyületet úgy állítjuk elő, hogy egy (III) általános képletű vegyületet - ahol R hidrogén- vagy halogénatomot, vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot jelent; és Y jelentése hidroxil-, aminocsoport, 1-6 szénatomos alkoxicsoport vagy OR* általános képletű csoport, ahol R' királis segédcsoportot jelent - l,4-ditián-2,5-diollal reagáltatunk, és szükséges vagy kívánt esetben származékot alakítunk ki.

6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az l,4-ditián-2,5-diollal végbemenő reakciót magasabb hőmérsékleten, nempoláris oldószerben hajtjuk végre.

7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az l,4-ditián-2,5-diollal végbemenő reakciót vízmentes toluolban körülbelül 100 °C hőmérsékleten hajtjuk végre.

8. Eljárás a (Ila) általános képletű vegyületek előállítására - ahol a képletben R hidrogénatomot, és Y OR* általános képletű csoportot jelent - izomerek keverékéből, azzal jellemezve, hogy az izomerek keverékét, legalább részben oldatban, olyan szerrel kezeljük, amellyel az izomerek interkonverziója a kívánt, egyetlen (Ila) általános képletű enantiomer kristályosodásának teljes akadályozása nélkül kiváltható, és az említett szer egy alkohol vagy egy szerves bázis.

HU 223 100 Bl

9. A (IV) általános képletű vegyületek - ahol R (amelyek azonosak vagy különbözők lehetnek) jelentése hidrogén- vagy halogénatom, vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport; és Y jelentése hidroxil-, aminocsoport, 1-6 szénatomos alkoxicsoport vagy OR¹ általános képletű csoport, amelyben R¹ királis segédcsoportot jelent - közül a következők: 2-(2,2-dimetoxi-etoxi)-4-etoxi5-fluor-pirimidin és 2-(2,2-dimetoxi-etoxi)-4-etoxi-5pirimidin.

10. Az 5. igénypont szerinti (III) általános képletű vegyületek közül a következők: 2-[(4-etoxi-5-fluor-2pirimidinil)-oxi]-acetaldehid és 2-[(4-etoxi-2-pirimidinil)-oxi]-acetaldehid.

11. Az 1. igénypont szerinti (II) általános képletű vegyületek közül a következők: 2-{[(4-etoxi-5-fluor-2-pirimidinil)-oxi]-metil}-l,3-oxatiolán-5-ol, 2-{[(4-etoxi-2pirimidinil)-oxi]-metil} -1,3-oxatiolán-5-ol, 2- {[(4-etoxi5-fluor-2-pirimidinil)-oxi]-metil} -1,3-oxatiolán-5-il-acetát és 2-{[(4-etoxi-2-pirimidinil)-oxi]-metil}-l,3-oxatiolán-5-il-acetát.

12. A (Ha) általános képletű vegyületek, ahol

R jelentése hidrogén- vagy halogénatom; vagy

1-6 szénatomos alkilcsoport;

R² jelentése hidrogén- vagy halogénatom; 1-6 szénatomos acil- vagy 1 -6 szénatomos alkilcsoport; és Y jelentése OR¹ általános képletű csoport, ahol R¹ jelentése (d)-mentil-, (l)-mentil-, (d)-8-fenil-mentil-, (l)-8-fenil-mentil-, (+)-norefedrin- vagy (-)-norefedrin-csoport.

13. A 12. igénypont szerinti vegyületek, ahol R¹ jelentése (l)-mentil-csoport.

14. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek közül a következők: (2S*,5R*)-4-etoxi-5fluor-1 -[2-(hidroxi-metil)-1,3-oxatiolán-5-il]-pirimidin-2-on és (2S*,5R*)-4-etoxi-l-[2-(hidroxi-metil)l,3-oxatiolán-5-il]-pirimidin-2-on.

15. A (VIII) általános képletű vegyületek - ahol R (amelyek azonosak vagy különbözők lehetnek) jelentése hidrogén- vagy halogénatom, vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport; X jelentése kénatom; és Y jelentése hidroxil-, aminocsoport, vagy 1 -6 szénatomos alkoxicsoport - közül a következők: (2S*,5R*)-4-etoxi-5-fluor1- [2-(butanoil-oxi-metil)-l,3-oxatiolán-5-il]-pirimidin2- on és (2S*,5R*)-4-etoxi-l-[2-(butanoil-oxi-metil)1,3 -oxatiolán-5 -il] -pirimidin-2-on.

16. A (IX) általános képletű vegyületek - ahol R hidrogén- vagy halogénatomot, vagy 1-6 szénatomos alkilcsoportot jelent; és Y jelentése hidroxil-, aminocsoport, vagy 1-6 szénatomos alkoxicsoport - közül a következők: (2S,5R)-4-etoxi-5-fluor-l-[2-(hidroxi-metil)-l,3-oxatiolán-5-il]-pirimidin-2-on és (2S,5R)4-etoxi-1 -[2-(hidroxi-metil)-1,3-oxatiolán-5-il]-pirimidin-2-on.

17. A (X) általános képletű vegyületek - ahol R (amelyek azonosak vagy különbözők lehetnek) jelentése hidrogén- vagy halogénatom, vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport; és Y jelentése hidroxil-, aminocsoport, vagy 1-6 szénatomos alkoxicsoport - közül a következők: (2R,5S)-4-etoxi-5-fluor-l-[2-(butanoil-oxi-metil)-l,3-oxatiolán-5-il]-pirimidin-2-on és (2R,5S)4-etoxi-l-[2-(butanoil-oxi-metil)-l,3-oxatiolán-5-il]-pirimidin-2-on.