HU222915B1 - Zárószerkezet tartályok, különösen palackok lezárására - Google Patents

Abstract

A tartályok, különösen palackok lezárására alkalmas zárószerkezet egyzárókupak (10) és egy külső menetes nyakú (11) tartály (12), különösenpalack kombinációjából áll. A tartály (12) nyakának (11) külső meneteegymást váltó menetbordákat (25) és menethornyokat (26) tartalmazótöbb-bekezdéses menetként van kialakítva. Mindegyik menethorony (26) anyak (11) felső szabad szájpereménél vagy annak közelében kezdődik, ésegy, a nyakon (11) kialakított körben futó bemélyedésben (27)végződik. A zárókupaknak (10) van egy lényegében kör alakú tetőrésze(13) és egy lényegében hengeres szoknyarésze (14), amelynek belsőfelületén több nyúlvány (21) van elhelyezve. A nyúlványok (21)tangenciális irányban akkora osztásközzel helyezkednek el egymástól,amely megfelel a menethornyok (26) osztásközének, axiális iránybanpedig a tetőrész (13) belsejétől olyan távolságban vannak, hogyzárókupaknak (10) a tartály (12), különösen palack nyakára ráhúzottüzemi állapotában minden egyes nyúlvány (21) egy, a nyakon (11)kiképzett menethornyok (26) egyikével megegyező magassági helyzetetfoglal el, miközben a zárókupak (10) tömítőérintkezésben van a tartály(12) nyakával (11). Mindegyik horonyhoz egy menesztőfelület (29) vanhozzárendelve úgy, hogy legalább néhány nyúlvány (21) legalább néhánymenesztőfelületre (29) felfekvő helyzetben van, és a tartály (12)nyakára (11) felhelyezett zárókupak (10) relatív elforgatásakor amenesztőfelületek (29) a nyúlványokat (21) a zárókupaknak (10) atartály (12) nyakáról (11) lecsavarással történő eltávolítását adómódon a megfelelő menethoronyba (26) terelik be. ŕ

Description

A találmány tárgya zárószerkezet tartályok, különösen palackok lezárására, amely egy zárókupak és egy külső menetes nyakú tartály, különösen palack kombinációjából áll, ahol a külső menet egymást váltó menetbordákat és menethomyokat tartalmazó több-bekezdéses menetként van kialakítva, mindegyik menethorony a nyak felső szabad szájpereménél vagy annak közelében kezdődik, és egy, a nyakon kialakított körben futó bemélyedésben végződik. A zárókupaknak van egy lényegében kör alakú tetőrésze és egy lényegében hengeres szoknyarésze, amelynek belső felületén több nyúlvány van elhelyezve. A zárószerkezet egyik kombinációs szerkezeti eleme egy olyan kiképzésű zárókupak, amely záráshoz rátolható a tartályra, míg nyitás céljából arról lecsavarható.

Közismertek olyan zárókupakok, amelyek rátolható módon erősíthetők fel egy tartály nyakára, majd arról lecsavarhatók. Az ilyen zárókupakok az úgynevezett rátolható zárókupakok. Az ilyen ismert rátolható kupakos zárószerkezetek működésmódja rendszerint a zárókupakon és a tartályon kialakított komplementer finommeneten alapszik. A tartály lezárásakor a zárókupakot ráhelyezik annak nyakára, és erővel rányomják a nyakra. A zárókupak ilyen felkényszerítése során a két komplementer csavarmenet átugrik egymáson. A zárókupak eltávolításához azt elforgatják a tartályhoz képest úgy, hogy a komplementer menetek elváljanak egymástól, és a zárókupak levehető legyen az edény nyakáról. Ilyen megoldást ismertet a GB 227 3493 számú irat.

Az ilyen zárókupakok előnye, hogy az első, gépi lezáráshoz nincs szükség bonyolult kialakítású lezárószerszámra, amelynek a normál, felcsavarható zárókupakok felerősítésekor a nyakhoz képest el is kell csavarnia a zárókupakot annyira, hogy a zárókupakon létrejöjjön a tartály szájnyílása tömítéséhez szükséges nyomaték. A rátolható zárókupakos zárószerkezetek hátránya ugyanakkor, hogy a tartályon és a zárókupakon lévő finommenetek hajlamosak átszakadni, és átugrani egymáson, ha hossztengelyirányú ellenállás van a zárókupak eltávolításával szemben. Ilyen ellenállás lehet például, ha a zárókupak egy originálószalagot tartalmaz.

A találmány célja egy olyan rátolható zárókupakos zárószerkezet létrehozása, amelynél nem kell finommenetet alkalmazni.

A kitűzött célt tartályok, különösen palackok lezárására szolgáló, a bevezető bekezdésben felsorolt ismert jegyekkel rendelkező olyan zárószerkezet kialakításával és alkalmazásával érjük el, amelynél a zárókupak lényegében hengeres szoknyarészének belső felületén elrendezett több nyúlvány tangenciális irányban a találmány szerint akkora osztásközzel helyezkedik el egymástól, amely megfelel a menethomyok osztásközének, axiális irányban pedig a nyúlványok a tetőrész belsejétől olyan távolságban vannak elhelyezve, hogy zárókupaknak a tartály, különösen palack nyakára ráhúzott üzemi állapotában minden egyes nyúlvány egy, a nyakon kiképzett menethomyok egyikével megegyező magassági helyzetet foglal el, miközben a zárókupak tömítőérintkezésben van a tartály nyakával. Mindegyik horonyhoz továbbá egy menesztőfelület van hozzárendelve úgy, hogy legalább néhány nyúlvány legalább néhány menesztőfelületre felfekvő helyzetben van, és a tartály nyakára felhelyezett zárókupak relatív elforgatásakor a menesztőfelületek a nyúlványokat a zárókupaknak a tartály nyakáról lecsavarással történő eltávolítását adó módon a megfelelő menethoronyba terelik.

A tartály, különösen palack nyakán kiképzett többbekezdésű menetnek előnyösen négytől nyolcig teijedő számú, célszerűen hat menetbordája és menethomya van. A menethomyok célszerűen közvetlenül egy, a tartály nyakának szabad végét képező szájperemet körülvevő kúpos palástrész alatt kezdődő kialakításúak. A kúpos palástrész arra szolgál, hogy elősegítse a nyúlványok radiális irányú kihajlását, amikor a zárókupakot rányomjuk a nyakra és átkény szeri tjük az azon lévő menetbordákon. Az egyes menethomyok célszerűen egy, a nyakon kialakított körben futó bemélyedésbe fúrnak ki, amelyet megfelelő helyeken a keresztező menesztőfelületek szakítanak meg. Előnyösnek bizonyult, ha a zárókupak lecsavarásakor a menesztőfelületekkel a menethomyokba beterelődő nyúlványok radiálisán akkora osztásközzel helyezkednek el egymástól, amely megegyezik a menethomyok tangenciális osztásközével. A zárókupak a szoknyarész belső palástfelületén előnyösen annyi nyúlvánnyal van ellátva, ahány menethornya van a menetnek. Ennél kevesebb nyúlvány is alkalmazható lenne, amely esetben azonban egyes menethornyok kihasználatlanok lennének. Alternatív megoldásként több nyúlvány is alkalmazható lenne, mint ahány menethorony van. Ebben az esetben a zárókupak lecsavarása során az éppen fölösleges nyúlványok rugalmasan deformálódott helyzetekbe kerülnének a menetgerincek fölött. A nyúlványok előnyösen a szoknya belső felületén ugyanazon vízszintes síkban helyezkednek el, a menethomyok szelvénye derékszögű, és a menethornyok közötti menetgerincek felső sarkukon lekerekített szelvényű kialakításúak. A szelvény lekerekített kialakítása megkönnyíti a nyúlványok menetgerinceken való áthaladását, amikor a zárókupakot felhúzzuk a palack nyakára. A találmány szerinti zárószerkezet előnyös kiviteli alakjai esetében a nyúlványok hossztengelye tangenciális irányban áll, és minden nyúlvány egyik vége le van kerekítve, illetve le van gömbölyítve, és adott esetben egy csúcsban végződhet. A legömbölyítés hatására a zárókupaknak a tartály nyakáról való lecsavarásakor a nyúlványok könnyebben együttműködnek a megfelelő menesztőfelülettel. A menesztőfelületek felső oldala célszerűen ugyanabba a csavarvonalba esik, mint annak a menethoronynak az alsó oldala, amelyikbe a nyúlvány benyúlik. Ilyen kialakítás esetén a zárókupak lecsavarásakor a menesztőfelület felső oldalával érintkezésbe került nyúlvány simán bevezetődik felfelé a hozzá tartozó menethoronyba.

A találmány szerinti zárószerkezet előnyös és célszerű kiviteli alakjait képezik az olyan megoldások, amelyek esetében a zárókupak egy, a tartály nyaka és a zárókupak között hermetikus zárást adó kiegészítőtömítéssel is el van látva. A gyakorlatban ugyanis bebizonyosodott, hogy a tartály, különösen palack nyaka és a zárókupak között valamilyen formájú kiegészítőtömí2

HU 222 915 Bl tés alkalmazása jelentősen javítja a találmány szerinti zárószerkezettel ellátott kiszerelések használhatóságát és kelendőségét. A kiegészítőtömítés előnyösen a zárókupak tetőrésze alsó felületéből lefelé kinyúló, a tetőrészhez anyagában csatlakozó deformálható tömítőelemként lehet kialakítva. Ilyen tömítőelem-kialakítás megismerhető többek között az US 5 423 444 és az AU 637 706 lajstromszámú szabadalmi leírásokból, továbbá 74 544/94 bejelentési számú közzétett ausztrál szabadalmi publikációból.

Már említettük, hogy a tömítőelem előnyösen egy gyűrű alakú tömítőelem lehet, amely lefelé áll ki a tetőrész alsó, belső felületéből, és van egy első, előnyösen hengeres elemrésze, amely célszerűen anyagában a tetőrészhez csatlakozik, és egy belső felülettel rendelkezik, amely a szoknyarészen belül helyezkedik el. A tömítőelemnek van egy második, csonka kúp alakú elemrésze, amely az első elemrészhez csatlakozik, és a tetőrésztől az első elemrész belső felülete által van elválasztva. A második elemrész radiálisán befelé áll, és egy kör alakú szabad élben végződik. Az első elemrész belső átmérője akkora a tartály nyakának külső átmérőjéhez képest, hogy a zárókupaknak a nyakra történő fölerősítésekor az edény nyakának szabad vége érintkezésbe kerül a második elemrésszel, és azt visszahajtja a tömítőelem első, hengeres elemrészének belső felülete felé, célszerűen neki is nyomja annak úgy, hogy hermetikusan tömítő zárás jön létre a tartály nyaka és a zárókupak között.

A találmány szerinti zárószerkezet zárókupakjának egy előnyös kiviteli alakja esetében a tömítőelem első hengeres elemrésze a szoknyarészen belül helyezkedik el, és köztük egy körben futó hézag van. Egy másik kiviteli alaknál az első elemrész hézagmentesen végig felfekszik a szoknyarész belső palástfelületére. A tömítőelem első elemrésze kialakítható a szoknyarésznek egy, a tetőrészhez közeli megvastagított tartományaként is. Egy további kiviteli alaknál a tömítőelem egy előirányzott körben futó gyengített tartományt is tartalmazhat, amely a tömítőelem egy belső felülete körül, előnyösen a tömítőelem első és második elemrésze közötti átmeneti tartományban van kialakítva. A borda első, lényegében hengeres elemrésze a zárókupak tetőrészétől kiindulóan vastagodó kiképzésű is lehet. A tartály, különösen palack szabad, kör alakú szájpereme élénél vagy annak közelében a tömítőelem második elemrésze felső felületén egy kiálló folyamatos vagy szegmentált gyűrű alakú borda is ki lehet képezve. A tömítőelem első elemrészén belüli tartományban a zárókupak tetőrészének alsó felületén is kialakított lehet egy szegmentált vagy folyamatos gyűrű alakú gerinc. A tömítőelemnek lehet egy harmadik elemrésze is, amely a kör alakú élperemnél vagy ahhoz közel a második elemrészhez csatlakozik, és a tetőrésztől távolodó irányban áll. A harmadik elemrész általában nem vastagabb a második elemrésznél, és a hossza nagyobb a vastagságánál.

A tömítéssel is ellátott találmány szerinti zárószerkezet más ismert tömítések és tömítőelemek variánsainak bármelyikével is megvalósítható. Tömítésként alkalmazható például valamely összenyomható anyagból, például szintetikus műanyaghabból lévő tömítőelem is. Egy másik kiviteli alaknál a tömítés egy hengeres dudor vagy cső alakú nyúlvány lehet, amely axiálisan áll ki a zárókupak tetőrészének belső felületéből, és alkalmas tömítőcsatlakozás létrehozására a tartály nyakának belső felületével. Egy további kiviteli alaknál a tömítőelem egy olyan zárókupak lehet, amelynél egy körben futó borda van kialakítva a tetőrész belső felületén, és ennek belsejében egy tömítőmembrán helyezkedik el, amely előnyösen centrifugálöntéssel vagy más alkalmas technológiai eljárással állítható elő.

További célszerű és előnyös kiviteli alakok esetében a zárókupak egy a fogyasztó számára a zárókupak első eltávolításának kísérletét vagy megtörténtét tanúsító originálószalaggal is el van látva. Elvárt felhasználói, fogyasztói igény ugyanis, hogy a zárókupak egy originálószalaggal legyen ellátva, amely jelzi a fogyasztónak, hogy megpróbálták-e, sikeresen vagy sikertelenül, eltávolítani a zárókupakot a tartályról. A találmány szerinti zárószerkezet egy különösen előnyös kiviteli alakjánál az originálószalag az AU 668 197 vagy az US 5 676 269 lajstromszámú USA szabadalmi leírás szerint kialakított szerkezeti elem lehet, amelyet az alábbiakban kivonatosan ismertetünk.

Egy célszerűnek bizonyult kialakítás szerint az originálószalag egy hengeres testrészből állhat, amelyen egy, a testrészből befelé kiálló szegmentált borda van kiképezve, amelynek belső szabad pereme a zárókupak tartályra felhelyezett állapotában beakaszkodik egy, a tartály, különösen palack nyakának külsején lévő megtartókarima alá. A szegmentált borda együttes hossza az originálószalag belső kerületének előnyösen legalább 50%-a. Az originálószalag belső felületén számos befelé álló nyúlvány van kialakítva, amelyek a szalag fentebb említett szabad peremétől indulnak ki. Az originálószalag külső felületén hosszirányban elhelyezkedő helyi vastagításokkal lehet ellátva, amelyeket egymástól nem megvastagított területek választanak el. A vastagítások növelik a szalag testrészének hosszirányú merevségét, ugyanakkor még mindig lehetővé teszik, hogy a zárókupaknak az edényre való első, gépi felhelyezésekor a szalag testrésze kitáguljon annyira, hogy roncsolódás nélkül átmenjen a tartály nyakán kialakított megtartókarimán.

Egy további kiviteli alaknál az originálószalag belső felületén lévő bordaszegmenseknek lehet egy felső felületük, amely a zárókupak tetőrésze felé néz, és egy alsó felületük, mely a tetőrésszel ellenkező irányba néz. Mindegyik bordaszegmens felső felületén van egy, a szalag testrészéhez csatlakozó, befelé és lefelé, azaz a tetőtől távolodva lejtő első felület, és egy második felület, amely befelé nyúlik az első felület belső végétől, és lejtésszöge merőleges a zárókupak szoknyarészére.

Alternatív változatokként a találmány szerinti zárószerkezethez természetesen más ismert típusú originálószalagok is használhatók. Bármilyen típusú originálószalag használata esetén biztosítani kell azonban, hogy a szalagot a zárókupak szoknyarészének aljához csatlakoztató szakadóhidak roncsolásához ne legyen szükség akkora erőre, amely nagyobb annál, mint amekkorát rá3

HU 222 915 Bl juk ki tud fejteni a menethomyokban felfelé mozgó nyúlványokkal kifejtett húzóerő. Ellenkező esetben ugyanis az első felnyitás során a nyúlványok lenyíródnának vagy átugomának a menetgerinceken, és ez a zárószerkezet használhatatlanságához vezetne.

A találmány szerinti zárószerkezet lényegét az alábbiakban egy előnyös példaképpeni kiviteli alak bemutatásával, a csatolt rajz ábráira hivatkozva ismertetjük részletesebben. A rajzon az

1. ábra a példaképpeni találmány szerinti zárószerkezetet hosszmetszetben bemutató vázlat, a

2. ábra az 1. ábrán feltüntetett zárószerkezet kiemelt részleteként a tartály nyakán kialakított menetet feltüntető félnézeti vázlat, a

3. ábra a példaképpeni zárószerkezet 4. ábrán feltüntetett III—III sík mentén vett metszete, a

4. ábra a példaképpeni zárószerkezet 3. ábrán feltüntetett IV-IV síkvonulat mentén vett metszete, míg az

5. ábra a példaképpeni zárószerkezet 4. ábrán feltüntetett V-V sík mentén vett metszete.

Az 1. ábrán bemutatott példaképpeni találmány szerinti zárószerkezet egy 12 tartály, az adott esetben egy palack találmány szerinti kiképzésű 11 nyakát lezáró 10 zárókupakot tartalmaz.

A 10 zárókupaknak van egy kör alakú 13 tetőrésze és egy hengeres 14 szoknyarésze. Több 16 szakadóhíd közvetítésével egy 15 originálószalag csatlakozik a 14 szoknyarész alsó pereméhez. A 10 zárókupak belső felületén egy 17 tömítőelem van kiképezve, amely az adott, ábrázolt kivitel esetében a 10 zárókupak 13 tetőrészének anyagában csatlakozó szerkezeti elemét képezi. A 17 tömítőelemnek van egy 18 hengeres elemrésze, amely egy, a 14 szoknyarész átmérőjénél némileg kisebb átmérőjű belső körkerületen helyezkedik el. Jóllehet az 1. ábrán csupán példaképpen egy ilyen 17 tömítőelemet tüntettünk fel, lehetséges olyan kiviteli alak is, amelynél 17 tömítőelem 18 hengeres elemrésze körben a 10 zárókupak 14 szoknyarészének belső felületére felfekszik, és a 18 hengeres elemrész a 14 szoknyarésszel anyagában egybefüggő kialakítású is lehet. A 18 hengeres elemrész alsó vége egy 19 csonka kúp alakú elemrészben folytatódik. Amint az a 4. ábrán látható, a 18 hengeres elemrész és a 19 csonka kúp alakú elemrész közötti átmenetet egy 20 sarkos él képezi. A 10 zárókupaknak a lezárandó 12 tartályra, különösen palackra felhelyezett állapotában a 11 nyak 23 szájpereme érintkezésbe kerül a 19 csonka kúp alakú elemrésszel, és azt a 18 hengeres elemrész belseje felé célszerűen annyira visszahajtja, hogy köztük felfekvő érintkezés jön létre. A 20 sarkos él, bár ez nem elengedhetetlen, egy előirányzott gyengített tartományt képez a 18 hengeres elemrész és a 19 csonka kúp alakú elemrész között, és megkönnyíti a 19 csonka kúp alakú elemrésznek a 18 hengeres elemrészhez való egyenletes visszahajlítását a 10 zárókupaknak 12 tartály 11 nyakára való felhelyezése során. A 10 zárókupak 12 tartályra felerősített állapotában a visszahajlott 19 csonka kúp alakú elemrész folyadékzáró tömítést hoz létre a 11 nyak 23 száj peremével.

Jóllehet a rajzon nem ábrázoltuk, lehetséges olyan kiviteli változat is, amelynél 17 tömítőelem 19 csonka kúp alakú elemrészén, közel annak szabad széléhez, egy, a felületből kiemelkedő gyűrű alakú borda van kialakítva, amely a 19 csonka kúp alakú elemrész 18 hengeres elemrészre visszahajlított állapotában érintkezésbe kerül, pontosabban rányomódik a 13 tetőrész alsó felületére. Elképzelhető egy, a 13 tetőrész alsó felületén kialakított gyűrű alakú komplementer gerinc alkalmazása is, amely a 18 hengeres elemrészen belül lehet elhelyezve.

A 14 szoknya belső felülete egyenletes szögosztással elosztott elrendezésű hat 21 nyúlvánnyal van ellátva. A 21 fülek a 17 tömítőelem alatt, hossztengelyeikkel a 14 szoknyarész 16 szakadóhidak fölötti síkjában elhelyezkedő elrendezésűek. A 21 fülek elülső, tehát azon végeik, amelyek a 10 zárókupak 11 nyakról történő lecsavarása során elöl vannak (a 4. ábrán látható zárókupak 21 füleinek bal oldali végei), egy hegyes 22 nyúlványvégben végződő kúpos kialakításúak.

Külső felületén és közvetlenül a 23 szájperem körül a 12 tartály 11 nyaka egy lefelé bővülő 24 kúpos palástrésszel van ellátva. A 24 kúpos palástrész alatt a nyak külső felületén egymást váltakozva követő csavarmenet alakú hat 25 menetborda és 26 menethorony van kialakítva. A 25 menetbordák és a 26 menethornyok együttesen egy több-bekezdésű csavarmenetet alkotnak. All nyak külsején lévő menet alatt egy 27 körben futó bemélyedés van, amely vízszintes síkban helyezkedik el a 11 nyak körül, és mélysége megegyezik a 26 menethomyok mélységével. A 27 körben futó bemélyedést felülről a 25 menetbordák alsó végének alja határolja. Alulról a 27 körben futó horony egy 28 megtartókarimával határos, amely a 10 zárókupak 15 originálószalagjával együtt dolgozó szerkezeti elemként szolgál. A 27 körben futó bemélyedésben hat 29 menesztőfelület is ki van alakítva. Mindegyik 29 menesztőfelület alsó végén a 28 megtartókarimához, felső végén pedig a 25 menetbordák egyikének alsó végéhez csatlakozik. A 29 menesztőfelület felső felülete ugyanabba a csavarvonalba esik, mint annak a 25 menetbordának a felső felülete (amely egyben a vele szomszédos, fölötte elhelyezkedő 26 menethorony alsó felülete is), amelyhez a 29 menesztőfelület csatlakozik.

A 12 tartály, különösen palack megtöltést követő első, gépi lezárása során a 10 zárókupak egy zárómechanizmus szerszámfejében helyezkedik el a 12 tartály 11 nyaka fölött. A lezáró technológiai művelet során a szerszámfej a 10 zárókupakot függőlegesen lefelé mozdítja el. Ennek során a 21 nyúlványok átcsúsznak all nyak 24 kúpos palástrészén, majd a 25 menetbordákon, és közvetlenül a 27 körben futó bemélyedés felső széle alatti szintre kerülnek. A 10 zárókupakot ekkor a szerszámfej hossztengelye körül a 12 tartályhoz képest csekély mértékben elfordítja az óramutató járásával megegyező irányba. Ennek hatására a 21 nyúlványok a 29 menesztőfelületek által szabadon hagyott helyeken behatolnak a 27 körben futó bemélyedésbe, és a 25 menetbordák alsó végei alatti helyzetekben rögzülnek.

HU 222 915 Bl

A 10 zárókupaknak all nyakra való rátolásakor a 17 tömítőelem érintkezésbe kerül all nyak 23 szájperemével. A 19 csonka kúp alakú elemrészt a 11 nyak visszahajlítja a 17 tömítőelem 18 hengeres elemrészének belső felülete felé, és azt célszerűen nekinyomja annak. Ezáltal a 17 tömítőelem tömítő zárást hoz létre a nyak 23 szájperemének 24 kúpos palástrésze mentén a 10 zárókupak és a 12 tartály között.

A 10 zárókupak első felhelyezésekor all nyakra a originálószalag belső felületén lévő 30 befelé álló bordák, amelyek egy befelé álló ajkat alkotnak, a 15 originálószalag roncsolódása nélkül átsiklanak a 28 megtartókarimán, és a 10 zárókupak 11 nyakra teljesen ráhúzott állapotában beakaszkodnak a 28 megtartókarima alá. Ezt követően a 10 zárókupakot azonban csak a szakadóhidak szétroncsolásával lehet eltávolítani a tartályról, miközben a 15 originálógyűrű visszamarad a 12 tartály nyakán.

A befelé néző 30 borda 31 bordaszegmensekből áll, amelyeket 32 rövid hézagok választanak el egymástól, és a 31 bordaszegmensek az ábrázolt kiviteli alaknál a 15 originálószalag teljes kerületének kb. 85%-át teszik ki. A 32 rövid hézagok tangenciális rugalmasságot biztosítanak a 15 originálószalagnak ahhoz, hogy a 10 zárókupak első felhelyezése során a 30 borda anélkül átmenjen a 28 megtartókarimán, hogy az ennek során keletkező húzófeszültség a 16 szakadóhidak roncsolódását okozná.

Mindegyik 31 bordaszegmensnek van egy felső oldala, amely a 13 tetőrész felé néz, és van egy alsó oldala, amely az ellenkező irányba néz. A felső oldal egy sugárirányban kívül elhelyezkedő csonka kúp alakú 33 kúpos felületrészből és egy radiálisán belül elhelyezkedő gyűrű alakú 34 belső hengeres felületrészből áll. A gyűrű alakú 34 belső hengeres felületrész egy, a 10 zárókupak hossztengelyére merőleges síkban helyezkedik el, a csonka kúp alakú 33 kúpos felületrész pedig befelé és lefelé, a 13 tetőtől elfelé néző irányba lejt. A csonka kúp alakú 33 kúpos felületrész megkönnyíti a 10 zárókupak fröccsöntéses előállítását, különösen az elkészült munkadarabok kilökését a fröccsöntő szerszámból.

A lezárt 12 tartály kinyitásakor a felhasználó a 10 zárókupakot elforgatja az óramutató járásirányával ellentétes irányba. Ennek során a 21 nyúlványok érintkezésbe kerülnek a megfelelő 29 menesztőfelületekkel, és ezáltal bevezetődnek a 26 menethomyok alsó végeibe. A csavarmenetes kiképzés hatására a 21 nyúlványok és velük együtt all nyakhoz képest a 10 zárókupak is felfelé mozdulnak el, és a 31 bordaszegmensek érintkezésbe kerülnek a 28 megtartókarima alsó oldalával. A 10 zárókupak további elforgatásának hatására a 10 zárókupak annyira felemelkedik all nyakon, hogy a 16 szakadóhidak legalább részben eltörnek. A 10 kupak ezután tovább csavarható mindaddig, amíg az le nem emelhető all nyakról.

A szakember számára nyilvánvaló, hogy a bemutatott kiviteli alakon a találmány szellemétől vagy alkalmazási körétől való eltérés nélkül a találmány szerinti lezárás számos variációja és/vagy módosítása valósítható meg. A jelen leírásban ismertetett példaképpen! kiviteli alak ezért minden tekintetben csak illusztrációnak, és nem korlátozó jellegűnek tekintendő.

Claims (13)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Zárószerkezet tartályok, különösen palackok lezárására, amely egy zárókupak és egy külső menetes nyakú tartály, különösen palack kombinációjából áll, ahol a külső menet egymást váltó menetbordákat és menethornyokat tartalmazó több-bekezdéses menetként van kialakítva, mindegyik menethorony a nyak felső szabad szájpereménél vagy annak közelében kezdődik, és egy, a nyakon kialakított körben futó bemélyedésben végződik, a zárókupaknak van egy lényegében kör alakú tetőrésze és egy lényegében hengeres szoknyarésze, amelynek belső felületén több nyúlvány van elhelyezve, azzal jellemezve, hogy a nyúlványok (21) tangenciális irányban akkora osztásközzel helyezkednek el egymástól, amely megfelel a menethomyok (26) osztásközének, axiális irányban pedig a tetőrész (13) belsejétől olyan távolságban vannak, hogy zárókupaknak (10) a tartály (12), különösen palack nyakára (11) ráhúzott üzemi állapotában minden egyes nyúlvány (21) egy, a nyakon (11) kiképzett menethomyok (26) egyikével megegyező magassági helyzetet foglal el, miközben a zárókupak (10) tömítőérintkezésben van a tartály (12) nyakával (11), és mindegyik menethoronyhoz (26) egy menesztőfelület (29) van hozzárendelve úgy, hogy legalább néhány nyúlvány (21) legalább néhány menesztőfelületre (29) felfekvő helyzetben van; és a tartály (12) nyakára (11) felhelyezett zárókupak (10) relatív elforgatásakor a menesztőfelületek (29) a nyúlványokat (21) a zárókupaknak (10) a tartály (12) nyakáról (11) lecsavarással történő eltávolítását adó módon a megfelelő menethoronyba (26) terelik be.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy a több-bekezdésű menetnek négytől nyolcig terjedő számú menetbordája (25) és menethomya (26) van.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy a menethomyok (26) közvetlenül egy, a tartály (12) nyakának (11) szabad végét képező szájperemet (23) körülvevő kúpos palástrész (24) alatt kezdődő kialakításúak.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy a zárókupak (10) lecsavarásakor a menesztőfelületekkel (29) a menethomyokba (26) beterelődő nyúlványok (21) radiálisán akkora osztásközzel helyezkednek el egymástól, amely megegyezik a menethomyok (26) tangenciális osztásközével.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy a nyúlványok (21) a szoknya (14) belső felületén ugyanazon vízszintes síkban helyezkednek el.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy a menethomyok (26) szelvénye derékszögű, és a menethomyok (26) közötti menetbordák (25) felső sarkukon lekerekített szelvényű kialakításúak.

   HU 222 915 Bl
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy a nyúlványok (21) hossztengelye tangenciális irányban áll, és minden nyúlvány (21) egyik vége le van kerekítve.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti záró- 5 szerkezet, azzal jellemezve, hogy a menesztőfelületek (29) felső oldala ugyanabba a csavarvonalba esik, mint annak a menethoronynak (26) az alsó oldala, amelyikbe a nyúlvány (21) benyúlik.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti záró- 10 szerkezet, azzal jellemezve, hogy a zárókupak (10) egy, a tartály (12) nyaka (11) és a zárókupak (10) között hermetikus zárást adó kiegészítőtömítéssel van ellátva.
10. 10. A 9. igénypont szerinti zárószerkezet, azzal jelle- 15 mezve, hogy a kiegészítőtömítés a zárókupak (10) tetőrésze (13) alsó felületéből lefelé kinyúló, a tetőrészhez (13) anyagában csatlakozó deformálható tömítőelemként (17) van kialakítva.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti zárószerkezet, azzal jellemezve, hogy a zárókupak (10) egy, a fogyasztó számára a zárókupak (10) első eltávolításának kísérletét vagy megtörténtét tanúsító originálószalaggal (15) is el van látva.
12. 12. Tartály, különösen palack, azzal jellemezve, hogy az 1-11. igénypontok bármelyikében meghatározott zárószerkezet egyik kombinációs szerkezeti elemeként van kialakítva és felhasználva.
13. 13. Zárókupak, azzal jellemezve, hogy az 1-11. igénypontok bármelyikében meghatározott zárószerkezet egyik kombinációs szerkezeti elemeként van kialakítva és felhasználva.