HU220165B

HU220165B - Endoteliális zavarok megelőzésére és kezelésére alkalmas gyógyászati készítmények

Info

Publication number: HU220165B
Application number: HU9602671A
Authority: HU
Inventors: Georg Kojda; Eike Albrecht Noack
Original assignee: Isis Pharma Gmbh.
Priority date: 1994-03-30
Filing date: 1995-03-28
Publication date: 2001-11-28
Also published as: NO964102D0; CZ283696A3; MX9604434A; BG63073B1; DE4410997A1; CA2186783A1; LV11666A; BG100930A; CN1150387A; EP0752858A1; IS4365A; DE19580261D2; AU698359B2; NO964102L; FI963883A0; EE9600139A; AU2134595A; HUT76676A; HU9602671D0; SK121896A3

Description

A találmány nitrogén-monoxidot felszabadító és/vagy átvivő vegyületekként és nitrogén-monoxid endogén képzését serkentő anyagokként szerves nitrátvegyületek alkalmazására vonatkozik endoteliális zavarok, valamint endoteliális zavarok okozta vagy endoteliális zavarokkal járó megbetegedések kezelésére és gyógyítására alkalmas gyógyszerkészítmények előállításánál.

Szerves salétromsav-észterek, így glicerin-trinitrát (GTN) [Murrel, Láncét: 80, 113, 151 (1879)], pentaeritritil-tetranitrát (PETN) [Riseman és munkatársai, Circulation, XVII. köt., 22 (1958), US-PS 2 370437], izoszorbid-5-mononitrát (ISMN) (DE-OS 22 21 080, DE-OS 27 51 934, DE-OS 30 28 873, DE-PS 29 03 927, DE-OS 31 02 947, DE-OS 31 24 410, EPPS 45 076, EP-PS 57 847, EP-PS 59 664, EP-PS 64 194, EP-PS 67 964, EP-PS 143 507, US 3 886 186, US-PS 4 065 488, US-PS 4 417 065, US-PS 4 431 829), izoszorbid-dinitrát (ISDN) [L. Goldberg, Acta Physiolog. Scand. 15, 173 (1948)], propatil-nitrát [Médard, Mem. Poudres 35: 113 (1953)], trolnitrát (FR-PS 984 523) vagy nikorandil (US-PS 4 200 640) és hasonló vegyületek értágító hatásúak, és egy részük már évtizedek óta az angina pectoris, illetve ischaemiás szívbetegség elleni terápiában széleskörűen kerül alkalmazásra (Nitrangin®, Pentalong®, Monolong; Isoket®, Elantan® stb.). Újabb típusú szerves nitrátok, így például az SPM 3672 [N-(3-nitráto-pivaloil)-L-ciszteinetil-észter] (US-PS 5 284 872) és származékai az említett indikációs területeken hasonló és jobb gyógyászati hatást mutatnak. Szerves nitritek, így az izoamil-nitrit szívkoszorúér-tágítókénti alkalmazása szintén régóta ismert [Brunton, Láncét: 97 (1857)]. Egyéb, nitrogénmonoxidot felszabadító, illetve átvivő vegyületek, így például tionitritek, tionitrátok, S-nitrozo-tiolok vagy nitrozo proteinek [Harrison és munkatársai, Circulation 87: 1461-1467 (1993)], valamint furoxánok (1,2,5oxadiazol-2-oxidok, furazán-N-oxidok) [Feelisch és munkatársai, Biochem. Pharmacol. 44:1149-1157 (1992)] vagy szubsztituált szidno-iminek, főleg molszidomin (DE-AS 16 95 897, DE-AS 25 32 124, DD-PS 244 980) szintén hatékony szívkoszorúér-tágítóként váltak ismertté. Ezek az anyagok önmagukban vagy gyógyászatilag hatásos anyagcseretermékeik alakjában, így például a molszidomin „SIN 1” és „SIN-1A” jelű metabolitjai (Noack, Nitroglycerin VII, Walter de Gruyter & Co., Berlin 1991,23-28), valamint származékaik és szerkezeti analógjaik [Noack és Feelisch, Molecular mechanism of nitrovascular bioaktivation; az „Endothelial Mechanisms of Vasomotor Control” című könyvben, kiadó: Drexler és munkatársai, 37-50. old., Steinkopff Verlag, Darmstadt, NSZK (1991)] mind képesek nitrogén-monoxid in vivő felszabadítására és átvitelére.

A szerves nitrátok, illetve nitritek, valamint egyéb, nitrogén-monoxidot felszabadító vagy átvivő vegyületek angina pectoris és ischaemiás szívbetegség kezelésére alkalmas gyógyászati készítményekké történő galenikus feldolgozása általánosan ismert, és a farmakológiai szakember számára ismert munkamódszerekkel történik; ennek során az alkalmazandó technológia és a felhasználásra kerülő gyógyászati segédanyagok kiválasztása elsősorban a feldolgozni kívánt hatóanyagtól függ. Itt különös jelentősége van a hatóanyag kémiai-fizikai tulajdonságainak, az alkalmazási fonnának, a hatás kívánt tartósságának, valamint a hatóanyag és a segédanyag közötti összeférhetetlenség megakadályozásának. Az Angina pectoris és az ischaemiás szívbetegség kezelésére alkalmas gyógyászati készítmények esetén főleg a perorális, parenterális, szublingvális vagy transzdermális alkalmazást írták le tabletták, drazsék, kapszulák, oldatok, permetek vagy tapaszok alakjában (DD-PS 293 492, DE-AS 26 23 800, DE-OS 33 25 652, DE-OS 33 28 094, DE-PS 40 07 705, DE-OS 40 38 203, 59/10513 számú japán szabadalmi bejelentés (1982)].

A nitrozáló hatású anyagok már régóta ismert fenti alkalmazása mellett leírták az olyan megbetegedések kezelésére és megelőzésére történő alkalmazásukat is, mely megbetegedések oka, hogy a testnedvekben kéntartalmú aminosavak kórosan feldúsulnak. Ezeket a betegségeket a kéntartalmú aminosavak anyagcseréjében fellelhető, veleszületett vagy szerzett hiányosságok okozzák, a kóros állapotra jellemző az említett aminosavak magas koncentrációja a vérben és vizeletben (homocisztinuria; cisztinkristályok a vizeletben), összefoglaló elnevezésük homociszteinémia (WO 92/18002).

A szerves nitrátok és az egyéb fent említett anyagosztályok ischaemia elleni hatását hemodinamikus (a véráramlással kapcsolatos) hatással, főleg a szívet tehermentesítő olyan hatással magyarázzák, amely a szív oxigénfogyasztását csökkenti, illetve a szívischaemia esetén az O₂-készlet és O₂-szükséglet között fennálló különbséget korrigálja. Ennek oka a nagy térfogatú vénák tágulása (vénás pooling), illetve az előterhelés csökkenése és a koszorúerek közvetlen tágulása, főleg a koszorúér-szűkületek tartományában. Feltehető, hogy ez éppen a szűkület utáni csökkentett áramlást kedvezően befolyásolja (pozitív Steal-hatás), tekintettel arra, hogy a szerves nitrátok hatása érelmeszesedéses területeken, főleg a koszorúér-szűkületben nyilvánvalóan erősebb, mint egészséges érszakaszokban [Kojda és munkatársai, Endothelium 1 (Suppl.: Abstr. 299, p. s76 (1993)]. Ezt a tisztán hemodinamikus hatást a nitrogénmonoxid gyöke (NO) közvetíti. Az összes nitrogénes értágító - az egyes vegyületek igen különböző kémiai szerkezete ellenére - ezt a gyököt teszi szabaddá. A végül is a hatás helyén, azaz az endotélium-sejtben és az ér simaizomsejtjében NO-gyököt eredményező bioaktiválási utak azonban igen különbözőek [Noack és Feelisch, Molecular mechanism of nitrovascular bioaktivation; az „Endothelial Mechanisms of Vasomotor Control” című könyvben, kiadó: Drexler és munkatársai, 37-50. old., Steinkopff Verlag, Darmstadt, NSZK (1991)]. Ezt az utolsó években különböző módszerekkel végzett közvetlen NO-mérések minden kétséget kizáróan tisztázták [módszer Noack és munkatársai., Neuroprotocols 1: 133-139 (1992)]. Az NO azért hat értágítóként, mert az oldódó guanilát-ciklázt aktiválja. Ez a cGMP GTP-ből való képződését serkenti, a cGMP viszont (például protein-kinázokon) számos foszforilező

HU 220 165 Β reakció kiváltója, amelyek a sejten belüli Ca-felhalmozodást segítik elő [Karczewski és munkatársai, Z. Kardiol. 79 (Suppl. 1): 212 (1990)]. A sejten belüli szabad Ca+⁺ szintjének csökkenése révén végül bekövetkezik az elernyedés. 1987 óta ismert, hogy az Endothelium derived relaxing factor (EDRF) NO-val vagy NO-tartalmú anyaggal azonos [Palmer és munkatársai, Natúré, 327: 524-526 (1987); Ignarro és munkatársai, Proc. Natl. Acad. Sci. 84: 9265-9269 (1987)] és fontos szerepet tölt be a helyi vérellátásban.

Az endotélium-sejtek a véredények belső falán összefüggő egyrétegű laphámot képeznek. Felnőtt ember esetén e laphám összfelülete körülbelül 800 m², tömege - 1,5-2 kg - megfelel a máj tömegének. Mai ismereteink szerint az endotélium-sejteknek két funkciója van: mechanikai és endokrin funkciója. Egyrészt egyfajta sorompót alkotnak, amely a vér alkotóinak, például low-density-lipoproteinnek (LDL) a belső véredényfalhoz közeli rétegbe (Intima) való behatolását teszi lehetetlenné. Másrészt endokrin (belső elválasztású) funkciójuk is van. Különböző kiváltó okokból fokozattan termelnek bioaktív anyagokat, mint például: EDRF/NO-t és prosztaglandin-l₂-t (PGI₂), amelyek az áramló sejteket [Pohl és Busse, Eur. Heart. J.: 11 (Suppl. B) 35-42 (1990)], a helyi áramlási viszonyokat [Furchgott, Circ. Rés. 53 : 557-573 (1983)] és az érfal szerkezeti felépítését [Di Corleto, Exp. Cell Rés. 153: 167-172 (1984)] erősen befolyásolják. Ez jó magyarázatot nyújt arra is, hogy az endotélium bármilyen károsodása [a vér magas koleszterintartalma által kiváltott endotélium-kárododás: T. J. Verbeuren és munkatársai, Circ. Rés. 58: 552-564], [infarktus utáni endotélium-károsodás: M. R. Sigreid és munkatársai, Circ. 86 (Suppl. 1): 21 (1992)] esetén az endoteliális funkciók kóros változása következik be, amelynek különböző következményei lehetnek, például az erek helyi összehúzódása, érgörcsök és az érfalban lezajló átalakulási és növekedési folyamatok, amelyeket az érelmeszesedést kiváltó folyamatoknak tekintenek.

Az endotélium zavart működésére általában jellemző az endotélium közvetítette fiziológiai értágulás elvesztése. Ezzel egyidejűleg az NO által közvetített érelemyedés, az NO által közvetített érvédelem csökkenése vagy megszűnése, valamint az NO által visszaszorított növekedési folyamatok figyelhetők meg az érfal belső és középső rétegében. Az endotélium zavart működésére továbbá jellemző a fokozott mitogenezis miatt az érfalban végbemenő proliferációs folyamat, a leukociták és makrofágok fokozott migrációja és az endotéliumhoz való tapadása, valamint az endotéliumra károsan ható low-density-lipoproteinek (LDL) fokozott oxidációja. Ez a zavart működés rendszerint az érelmeszesedés, a magas vérnyomás, a vér magas koleszterintartalma, a cukorbetegség és a szívelégtelenség keretében fellépő kóros állapotok esetén figyelhető meg [Creager és munkatársai, J. Clin. Invest. 86: 228-234 (1990); Lindner és munkatársai, Circulation 81: 1762-1769 (1990); Zeiher és munkatársai, Circulation 83: 391-401 (1991)]. Ugyanígy hipoxia és alacsony nyíróerők válthatják ki az endotélium zavart működését. Ennek egyebek között az a következménye, hogy normális esetben érelemyedést kiváltó anyagok, például az acetil-kolin vagy szerotonin, mivel az erek simaizomzatára közvetlenül érszűkítés irányában hatnak, a kórképet negatív módon befolyásoló érösszehúzódást eredményeznek [Golino és munkatársai, N. Engl. J. Med., 324: 641-648 (1991)]. Az érmozgatás fiziológiai szabályozása tehát az endotélium diszfunkciója esetén nemcsak zavart, hanem az ellenkezőjére megfordított. Ezek a változások a belső érfal érelmeszesedéses átalakulásakor még erőteljesebben érvényesülnek [Ludmer és munkatársai, N. Engl. J. Med. 315: 1046-1051 (1986)].

Az endotélium autokrin és parakrin aktivitása nemcsak a véredények falának az épségben tartását szolgálja, hanem a kívülről bevitt NO-felszabadító anyagok, így PETN vagy GTN hatását is befolyásolja azáltal, hogy maga is EDFR/NO-t képez. Ha az endotéliumot mechanikai úton eltávolítják az artéria faláról (például behatolásos katéter-diagnosztika esetén, vagy testen kívül, izolált érszakaszon), vagy az endotélium NO-képzését különleges inhibitorokkal elnyomják, akkor a nitrós értágítók, így GTN vagy PETN értágító hatása felerősödik [Busse és munkatársai, Cardiovasc. Pharmacol. 14 (Suppl. 11): S81-S85 (1989); Kódja és munkatársai, J. Vasc. Rés. 29: 151 (1992A)]. Az endotéliumos NO-szintézis gyógyszeres elnyomása a szívkoszorú vénás szakaszán hasonló hatáshoz vezet [Kódja és munkatársai, NaunynSchmiedeberg Arch. Pharmacol. 346: R35 (1992B)]. Ismert, hogy a kalciumantagonisták, főleg az 1,4-dihidropiridin típusú kalciumantagonisták (DHP-k) hatása az endotélium eltávolítása után csökken [Kódja és munkatársai, Bas. Rés. Cardiol. 86: 254-256 (1991)]. További vizsgálatok azt mutatták, hogy ezek az anyagok vélhetően az endotéliumos NO-képzés és -felszabadítás serkentői [Günther és munkatársai, Basic Rés. Cardiol. 87: 542-460 (1992)]. Hasonlóképpen a kininek, így a bradikinin biológiai hatása is az EDRF/NO fokozott endotéliumos szintézisén és felszabadításán alapul [V. A. Briner és munkatársai, Am. J. Physiol. 264: F322-F327 (1993); Keim és munkatársai, Biochem. Biophys. Rés. Commun. 154: 236-244(1988)].

Az endotélium zavart működését ma gyakori és patofiziológiailag jelentős szív- és keringésbetegségek, így az érelmeszesedés kiváltójának tekintik. Ezért e működészavar, és ezzel együtt a vele járó vagy általa előidézett betegségek megelőzése, kezelése, megszüntetése fontos és szükséges gyógyászati feladat.

Azt találtuk, hogy nitrogén-monoxidot felszabadító és/vagy átvivő vegyületek, az endogén nitrogén-monoxid-képződést serkentő anyagok, valamint a guanilátciklázt, főleg az oldódó guanilát-ciklázt serkentő anyagok alkalmazhatók az endotélium működési zavarának, valamint az ezzel együtt járó és/vagy általa előidézett betegségek megelőzésére, kezelésére és megszüntetésére. Ezek a működési zavarok és betegségek főleg az alábbiak: a vér magas koleszterinszinttől károsodott endotélium, hipoxiától károsodott endotélium, mechanikai és kémiai ártalmak által károsodott endotélium, főleg elszűkült véredények gyógyszeres vagy mechanikai újranyitása, így bőrön át végzett transzluminális angiog3

HU 220 165 Β rafia (PTA) és bőrön keresztül végzett transzluminális koszorúér angiográfia (PTCA) során és után, endotélium-károsodás infarktus után (endotéliás zavar visszaáramoltatáskor), endotélium közvetítette újraelzáródás bypass-műtét után, perifériás ütőerek elégtelen vérszállítása, továbbá szív- és keringési betegségek, például ateroszklerózis, magas vérnyomás, ideértve a pulmonális és portális magas vérnyomást is, magas vérnyomással összefüggő szívbetegségek, a cukorbaj okozta érbántalom, a szívkoszorúerek betegségei, elégtelen szívműködés és egyéb betegségek, amelyeknek oka az endotélium zavart működése.

A jelen találmány értelmében NO-felszabadító és/vagy átvivő vegyületen, az endogén NO-képződést serkentő vegyületeken, valamint a guanilát-ciklázt serkentő vegyületeken olyan vegyületeket értünk, amelyek hatása általánosan az endogén vagy exogén nitrogénmonoxid felszabadításán és/vagy átvitelén alapszik. Ezek különösen az alábbi : szerves nitrátok, főleg glicerin-trinitrát, pentaeritritil-tetranitrát, izoszorbid-5-mononitrát, izoszorbid-dinitrát, mannitol-hexanitrát, inozitolhexanitrát, propatil-nitrát, trolnitrát, nikorandil, újabb nitrátok, így a SPM 3672, és fiziológiailag elfogadható származékaik. Tekintettel arra, hogy az NO-felszabadítás és/vagy átvitel in vivő gyakran aktivált anyagcseretermékeken keresztül történik, ezek az anyagcseretermékek (metabolitik) a találmány céljaira ugyancsak alkalmasak. Végül a fent említett összes vegyület fiziológiailag elfogadható származékainak alkalmazása is lehetséges. Az ilyen variációk főleg a szokásos addíciós vegyületek, sók vagy enzimesen, illetve hidrolitikusan bontható vegyületek, így észterek, amidok és hasonlók.

Az adott hatóanyag kiválasztása szakember számára ismert általános gyógyászati alapelvek és terápiás követelmények alapján történik. A kívánt gyógyászati hatás mellett az alany egészségi állapota, fizikai kondíciója, a betegség stádiuma, az ismert hatások és mellékhatások, kontraindikációk, a kezelés gyakorisága és időtartama, az esetleg szedett egyéb gyógyszerekkel való összeférhetőség is figyelembe veendő.

Az adagolás terápiás dózisokban történik, a dózisok hasonlóak azokhoz, amelyekben az ismert hatóanyagok ismert alkalmazási területeken már alkalmazásra kerülnek. A napi összdózis, a hatóanyagtól függően, elérheti az 500 mg-ot. Általában napi 350 mg-nál nagyobb dózisra nincs szükség. A dózist és az adagolás rendjét úgy kell megválasztani, hogy a hatóanyag szintje lehetőleg állandó legyen. A találmány szerint alkalmazható vegyületek önmagukban vagy galenikus készítmény részeként, egyedüli hatóanyagként vagy más hatóanyagokkal kombinálva kerülhetnek alkalmazásra, a kombináció más hatóanyaga lehetnek például ismert, a szívre és keringésre ható anyagok, így ACE-gátlók, érelmeszesedés elleni anyagok, vérnyomáscsökkentők, betablokkolók, a koleszterinszintet csökkentő anyagok, vízhajtók, kalciumantagonisták, a koszorúereket tágító anyagok, a lipidszintet csökkentő anyagok, a perifériás vérellátást javító anyagok, a trombociták aggregációját gátló vegyületek vagy egyéb, szintén a szív/keringés-terápiában alkalmazott vegyületek.

A gyógyászati készítmények előállítása általánosan ismert, és a farmakológiai szakember számára ismert munkamódszerekkel történik; ennek során az alkalmazandó technológia és a felhasználásra kerülő gyógyászati segédanyagok kiválasztása elsősorban a feldolgozni kívánt hatóanyagtól függ. Itt különös jelentősége van a hatóanyag kémiai-fizikai tulajdonságainak, az alkalmazási formának, a hatás kívánt tartósságának, valamint a hatóanyag és a segédanyag közötti összeférhetetlenség megakadályozásának. Szakember feladata, hogy az anyag- és eljárásparaméterek ismeretében a gyógyszerformát, segédanyagokat és előállítási technológiát kiválassza. A gyógyszerformát előnyösen úgy kell kialakítani, hogy a hatóanyag vérplazmaszintje állandó legyen; ehhez szükséges, hogy késleltetett felszabadítású készítmény esetén 1 vagy 2, más gyógyszerforma esetén akár 10 részadagra osszuk be a napi dózist. Alkalmas a folyamatos adagolás (infúzió) is.

A találmány szerint az említett vegyületek főleg orálisan, intravénásán, parenterálisan, szublingválisan vagy transzdermálisan alkalmazhatók. A gyógyászati készítmények előnyösen szilárd vagy folyékony halmazállapotúak, alkalmasak például az oldatok, főleg cseppek, injekciós oldatok vagy aeroszol-spray készítésére, továbbá szuszpenziók, emulziók, szirupok, tabletták, filmtabletták, drazsék, kapszulák pelletek, porok, pasztillák, implantátumok, kúpok, krémek, gélek, kenőcsök, tapaszok vagy egyéb, bőrön keresztül felszívódó kiszerelési forma.

A gyógyászati készítmények a szokásos, szerves vagy szervetlen hordozó- és segédanyagokat tartalmazzák, amelyek az adott hatóanyaggal szemben közömbösek. A korlátozás szándéka nélkül az alábbi alkalmas segédanyagokat soroljuk fel: víz, sóoldatok, alkoholok, növényi eredetű olajok, polietilén-glikolok, zselatin, laktóz, amilóz, magnézium-sztearát, talkum, nagy diszperzitású szilícium-dioxid, paraffin, zsírsavmonoés -digliceridek, cellulóz-származékok, polivinil-pirrolidon és hasonlók. A készítményt sterilizálhatjuk. A készítmény továbbá segédanyagként az alábbiakat tartalmazhatja: töltő- és kötőanyagok, csúsztató, formaelválasztó, kenőanyagok, a szétesést elősegítő vagy gátló adalékok, a nedvességet tartó anyagok, adszorbensek, tartósítok, stabilizátorok, emulgeátorok, az oldódást elősegítő anyagok, az ozmotikus nyomást befolyásoló sók, puffer-oldatok, színező-, illatosító, aroma- vagy édesítőszerek. A szakember az ismert anyagparaméterek alapján megfelelően választja az anyagokat, hogy a hatóanyag-segédanyag összeférhetetlenségét kizáija.

A fentiekben ismertetett találmány új lehetőséget nyit az endotélium működését zavaró kóros helyzetek, így hipoxia, magas koleszterinszint, magas vérnyomás, cukorbaj, érszűkület utáni visszaáramlás (például szívizominfarktus, mechanikai és kémiai ártalmak esetén) elleni védekezésre, illetve az endotélium működési zavarának teljes megakadályozására. A kiszereléstől függetlenül a fenti vegyületek terápiás alkalmazása első ízben lehetővé teszi a kóroktanilag az endotéliummal összefüggő szív- és érbetegségek, így például az érelmeszesedés és az ebből származó következmény-beteg4

HU 220 165 Β ségek megelőzését és aktuális terápiáját. A kóroktanilag a fentiekhez számító betegségek például a szívkoszorúér szűkülése, érszűkületek, a perifériás artériák vérkeringési zavarai, a cukorbetegség okozta kóros érelváltozások stb. Meglepő módon a fent leírt vegyületek- 5 nek saját endotéliumvédő hatása van, amely független például a szerves nitrátok eddig ismert, főleg tisztán hemodinamikus és ischaemia, valamint hiperciszteinémia elleni hatásától. A vegyületek alkalmazása a fenti kóros folyamatokat megállítja, sőt visszafordíthat- 10 ja, amíg irreverzibilissé nem válnak. Itt tehát új, nem várt hatáskomponensről van szó, amelyet eddig nem írtak le és amely nem is volt várható.

A találmány lényegét és kivitelét az alábbi példákkal közelebbről megvilágítjuk a korlátozás minden szándéka nélkül.

Kiviteli példák

Kísérletek farmakológiai in vivő modelen (új-zélandi házinyúl)

1. példa

Állatkísérletben a koleszterinben dús táp alkalmas arra, hogy hetek, hónapok alatt működési zavart idézzen elő az endotéliumban, ami lehetővé teszi gyógyászati hatóanyagok hatékonyságának, hatáserősségének a vizs- 25 gálatát [Jayakody és munkatársai, Can. J. Physiol. Pharmacol. 63 : 1206-1209 (1985); Verbeuren és munkatársai, Circ. Rés. 58: 552-564 (1986); Freiman és munkatársai, Circ. Rés. 58: 783-789 (1986)].

9-9 nőnemű új-zélandi házinyúlból álló két csopor- 30 tót 15 héten keresztül szabványtáppal, illetve koleszterinben dús (0,75%) táppal etettünk (40 g/kg.nap). A koleszterines táp a vérplazmaszintet 69,8 ±10,4-től 907,1 ±85,5 mg/dl-re emelte és az aorta tartományában ateroszklerotikus léziókat idézett elő. A léziókat szu- 35 dán IV-gyel festettük és területüket komputervezéreit lézer-letapogatással határoztuk meg. Az aorta elváltozásainak a területe az aortaívben 73,3 ±1,9%, a mellkasi aortában 46,3 ±2,5% és a hasi aorta esetén 49,6±3,5 volt. Ezt a 2. ábrán szereplő kontrollcsoport (fekete oszlop) mutatja. (A 2. ábrát a 3. példával kapcsolatosan magyarázzuk részletesebben.)

2. példa

Az ateroszklerotikusan károsodott véredények fenilefrin hatására változatlanul készséget mutattak összehúzódásra, az 1 μΜ acetil-kolinnal kiváltott endotéliumközvetítette elernyedés azonban a kontrolihoz (szabványtáp) képest olyan eltérést mutatott, amely a legjobban az endotélium zavart működésével írható le. A koleszterinnel etetett állatok (±) mellkasi aortájának szegmensei szignifikánsan kisebb acetilkolin-érzékenységet mutattak, mint a kontrolállatok aortaszegmensei (1. ábra).

Az 1. ábra az acetil-kolin endotélium-függő értágító-elemyesztő hatását és ezzel az endotélium működését mutatja a mindenkori acetilkolin-koncentráció mellett, a fenil-efrinnel kiváltott összehúzódásból még megmaradó részként, százalékban kifejezve.

Az endotélium működési zavarának mért foka és az ateroszklerotikus léziók között közvetlen korreláció állt fenn (r=0,67, p < 0.0001). A 3. ábra egy érszegmensben fellelhető léziók összfelülete és az 1 μΜ acetilkolinnal kiváltott, ugyanabban a szegmensben mért elernyedés közötti összefüggést mutatja koleszterines étrend után (0,75%, 15 hét). Látszik, hogy minél na15 gyobb a léziók felülete, annál rosszabb az endotélium működése. Ezek az adatok tanúsítják, hogy a koleszterinben gazdag táp az endotéliumot károsítja.

3. példa

Két további, szintén 9-9 tagú csoport állatai a koleszterin mellett pentaeritril-nitrátot kaptak naponta 6 mg/kg dózisban, amit a tápba bedolgozva adagoltunk. Az egyidejűleg PETN-nel kezelt állatoknál az ateroszklerotikus léziók szignifikáns csökkenését figyeltük meg. A léziók területét az 1. példa szerint határoztuk meg. A 2. ábra mutatja az aorta különböző szakaszain figyelt léziók területét a koleszterinnel etetett állatok (fekete oszlopok) és a koleszterin mellett naponta 6 mg/kg PETN-nel kezelt állatok (fehér oszlopok) esetében. Az ateroszklerotikus léziókat Sudan IV festékkel festettük és a színezett területek százalékos mennyiségét (az összfelületre vonatkoztatva) computeres lézerletpogatással határoztuk meg. PETN adagolása az ateroszklerotikus léziók szignifikáns (p < 0,05) csökkenését eredményezte (aortaív: 58,6±2,1%, mellkasi aorta 34,7±2,0%, hasi aorta 39,3±3,1%)4. példa

A koleszterinnel etetett, pentaeritritil-tetranitráttal ke40 zelt állatok azonban a maximális dózis (1 μΜ acetilkolin) esetén a koleszterinmentes kontrolihoz képest már nem mutattak különbséget az endotélium-közvetítette elernyedésben, ami egyértelműen a PETN pozitív hatására utal, mivel az a találmány értelmében az endoteliás mű45 ködési zavart csökkenti. (3. és 4. ábra, 1. táblázat). A 3. és 4. ábrát összevetve megállapíthatjuk, hogy a PETN a ateroszklerotikus léziók területét csökkenti és az endotélium működését javíthatja. A PETN csoportban tapasztalható rosszabb korrelációs együttható arra utal, hogy a

PETN is lazítja az ateroszklerotikus léziók és az endotéliumműködés között fennálló szoros kapcsolatot.

1. táblázat

	Kontroll	PETN
	Szabvány	Koleszterin	Szabvány	Koleszterin
Acetil-kolin hatásának erőssége [pD₂-értékek]	6,91 ±0,02	6,12±0,05*	6,62 ±0,06#	6,47 ±0,13#
Acetil-kolin maximális értágító hatása [%]	84,8±1,2	60,7±8,5*	74,7±4,9*	65,0±4,7

HU 220 165 Β

Az 1. táblázat azt mutatja, milyen a PETN (6 mg/kg.nap) befolyása a fehér új-zélandi házinyúl mellkas-aortájában kialakuló, 15 héten keresztül adott koleszterines étrend (0,75%) által kiváltott endoteliumos zavar fejlődésére. A hatásában az endotéliumtól függő acetilkolin hatásának erősségét akként a koncentrációként (logM-ben, pD2-érték) adjuk meg, amely együttes adagolásnál a fenil-effin hatásának a felét antagonizálta (minél nagyobb ez az érték, annál jobb az acetil-kolin hatása). A maximális értágító hatást a fenil-efrin 1 μΜ acetilkolin-koncentrációja mellett antagonizált hatásának százalékában fejezzük ki. A kizárólag koleszterines táppal etetett állatok (kontroll) esetében fellépő endotéliumos zavar felismerhető az acetil-kolin szignifikánsan csökkentett hatáserősségéből és csökkentett maximális értágító hatásából (*, p < 0,05). PETN egyidejű adagolása esetén már nincs különbség. Emellett PETN szignifikánsan (#, p < 0.05) javítja az acetil-kolin hatáserősségét és ezzel a koleszterines táp miatt kialakult rossz endotéliumfunkciót, míg a szabványtápon élő állatok esetén az endotélium működése szignifikánsan rosszabb. Összefoglalva megállapítható, hogy a pentaeritritil-tetranitrátnak pozitív hatása van a kísérletileg kiváltott arteroszklerózisra. A PETN felszívódását és vérplazmában való jelenlétét még az állatok utolsó etetése után 24 órával is ki lehetett mutatni a pentaeritritil-mononitrát (PEMN) metabolit mért plazmabeli koncentrációja alapján (5. ábra).

Az 5. ábra a pentaeritritil-mononitrát plazmabeli koncentrációját mutatja fehér új-zélandi nyulak esetén 24 órás éheztetés után. A szabványtáp mindkét esetben 150 mg/kg pentaeritritil-tetranitrátot, és a koleszterines csoport esetén még 0,75% koleszterint is tartalmazott. A pentaeritritil-mononitrát koncentrációját a plazmaminták feldolgozása után gázkromatográfiásán és tö-

megspektroszkópikusan mértük. Az alábbi példákban a DAB 10 rövidítés a Deutsches Arzneimittelbuch (Német Gyógyszerkönyv) 10. kiadását jelenti.
5. példa
Egy tipikus tabletta	összetétele az alábbi
Pentaeritritil-tetranítrát	ISIS PHARMA	20 mg
laktóz	DAB 10	137 mg
burgonyakeményítő	DAB 10	80 mg
zselatin	DAB 10	3 mg
talkum	DAB 10	22 mg
magnézium-sztearát	DAB 10	5 mg
nagy diszperzitású
szilícium-dioxid	DAB 10	6 mg

273 mg

6. példa mg pentaeritritil-trinitrátot (PETriN) tartalmazó tabletta összetétele az alábbi:

PETriN	20 mg
laktóz	DAB 10	137 mg
burgonyakeményítő	DAB 10	80 mg
zselatin	DAB 10	3 mg
talkum	DAB 10	22 mg
magnézium-sztearát	DAB 10	5 mg

nagy diszperzitású szilícium-dioxid DAB 10 6 mg

273 mg

7. példa mg pentaeritritil-dinitrátot (PEDN) tartalmazó tabletta összetétele az alábbi:

PETDN	20 mg
laktóz	DAB 10	137 mg
burgonyakeményítő	DAB 10	80 mg
zselatin	DAB 10	3 mg
talkum	DAB 10	22 mg
magnézium-sztearát	DAB 10	5 mg
nagy diszperzitású
szilícium-dioxid	DAB 10	6 mg

273 mg

8. példa mg eritritil-tetranitrátot (ETN) tartalmazó tabletta összetétele az alábbi:

ETN		20 mg
laktóz	DAB 10	137 mg
burgonyakeményítő	DAB 10	80 mg
zselatin	DAB 10	3 mg
talkum	DAB 10	22 mg
magnézium-sztearát	DAB 10	5 mg
nagy diszperzitású
szilícium-dioxid	DAB 10	6mg

273 mg

9. példa mg izoszorbid-mononitrátot (ISMN) tartalmazó tabletta összetétele az alábbi:

ISMN	20 mg
laktóz	DAB 10	137 mg
burgonyakeményítő	DAB 10	80 mg
zselatin	DAB 10	3 mg
talkum	DAB 10	22 mg
magnézium-sztearát	DAB 10	5 mg
nagy diszperzitású
szilícium-dioxid	DAB 10	6 mg

273 mg

10. példa mg izoszorbid-dinitrátot (ISDN) tartalmazó tab-

letta összetétele az alábbi:
ISDN		20 mg
laktóz	DAB 10	137 mg
burgonyakeményítő	DAB 10	80 mg
zselatin	DAB 10	3 mg
talkum	DAB 10	22 mg
magnézium-sztearát nagy diszperzitású	DAB 10	5 mg
szilícium-dioxid 11. példa	DAB 10	273 mg

mg pentaeritritil-tetranitrátot (PETN) és 40 mg propanolol-hidrokloridot tartalmazó tabletta összetétele az alábbi:

HU 220 165 Β

PETN	40 mg
propranolol-hidroklorid	40 mg
laktóz	224 mg
burgonyakeményítő	80 mg
zselatin	3 mg
talkum	22 mg
magnézium-sztearát	5 mg
nagy diszperzitású szilícium-dioxid	6 mg 420 mg

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims

1. Szerves nitrátvegyületek alkalmazása endoteliális zavarok, valamint endoteliális zavarok okozta és/vagy endoteliális zavarokkal együtt járó olyan megbetegedések megelőzésére, kezelésére és gyógyítására alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására, amelyek az alábbi csoportba tartoznak:

a) magas koleszterinszint okozta endotélium-károsodások,

b) hipoxia okozta endotélium-károsodások,

c) mechanikai és kémiai ártalmak által - kivéve a homociszteint - okozott endotélium-károsodások, főleg elszűkült véredények gyógyszeres vagy mechanikai újranyitása, így bőrön át végzett transzluminális angiográfia (PTA) és bőrön keresztül végzett transzluminális koszorúér angiográfia (PTCA) során és után,

d) endotélium-károsodás infarktus után (endotéliás zavar visszaáramoltatáskor),

e) endotélium közvetítette újraelzáródás bypassműtét után,

f) perifériás ütőerek érelmeszesedési elváltozásai okozta keringési zavarok, valamint ateroszklerózis általában,

g) magas vérnyomás, ideértve a pulmonális és portális magas vérnyomást is,

h) magas vérnyomással összefüggő szívbetegség,

i) a cukorbaj okozta érbántalmak mikro- és makroformái,

j) szívelégtelenség, kivéve a genetikai okra visszavezethető enzimhiány kiváltotta vagy szerzett homociszteinémiát és az általa okozott betegségeket.

2. Glicerin-trinitrát (GTN), pentaeritritil-tetranitrát (PETN), izoszorbid-5-mono-nitrát (ISMN), izoszorbiddinitrát (ISDN), mannitol-hexanitrát, inozitol-hexanitrát, propatil-nitrát, trolnitrát, nikorandil vagy SPM 3672 vagy a felsoroltak fiziológiailag elfogadható származékai alkalmazása endoteliális zavarok, valamint endoteliális zavarok okozta és/vagy endoteliális zavarokkal együtt járó olyan megbetegedések megelőzésére, kezelésére és gyógyítására alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására, amelyek az alábbi csoportba tartoznak:

a) magas koleszterinszint okozta endotélium-károsodások,

b) hipoxia okozta endotélium-károsodások,

e) endotélium közvetítette újraelzáródás bypassműtét után,

h) magas vérnyomással összefüggő szívbetegség,

i) a cukorbaj okozta érbántalmak mikro- és makroformái,

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti alkalmazás, amelynél a vegyületek egyéb, szív- és keringési betegségek kezelésére használt hatóanyagokkal, előnyösen az ACE-gátlók, antiarteroszklerotikumok, vérnyomáscsökkentők, betablokkolók, koleszterinszint-csökkentők, vizhajtók, kalciumantagonisták, koszorúértágítók, lipidszint-csökkentők, perifériás értágítók vagy a trombociták aggregálódását gátlók csoportjaiba tartozó hatóanyagokkal kombinálva kerülnek alkalmazásra.