HU220018B - Eljárás és berendezés levegő lebontására - Google Patents

Abstract

A találmány eljárás és berendezés levegő alacsony hőmérsékletűlebontására rektifikációval. Az eljárás lényege, hogy nagyobb nyomásúfolyékonyfrakció-részt előhőcserélőben (10) felmelegítik, és nagyobbnyomású gázt nyerve elgőzölögtetik, míg üzemzavar esetén a folyékonyfrakció legalább egy részét egy tartályból (13) elveszik éselgőzölögtetik, majd szükségfelhasználásra alkalmazzák. A találmánytovábbá berendezés levegő alacsony hőmérsékletű lebontásárarektifikációs rendszerben egy főhőcserélőbe (2) vezető, és onnan arektifikációs rendszerbe vezető levegővezetékkel, amelynek van egyvezetéke egy folyékony frakció elvételére a rektifikálórendszerből, ésa tartályba (13) vezetésére, egy vezetéke (12) a folyadéknak atartályból (13) egy előhőcserélőbe (10) vezetésére, kapcsolata azelőhőcserélő (10) és a főhőcserélő (2) között, egy vezetéke azelgőzölögtetett folyékony frakció mint gáztermék elvételére afőhőcserélőből (2), egy folyadékvezetékben elrendezett szivattyúja(23b) a folyadékfrakció nyomásának növelésére, és egy, afolyadékvezetékből a nyomásnövelésre szolgáló szivattyú (23b) utánelágazó vezetéke az elgőzölögtető berendezéshez (26b)szükségellátására. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás és berendezés levegőnek megnövelt nyomás melletti alacsony hőmérsékleten lebontásával gáz előállítására rektifikációval. A levegőlebontó készülékeknél a nyert gázhoz nagyon gyakran nagy nyomásra van szükség. A nyomás növelése vagy a gáz alakú termék utósűrítésével történik kompresszor segítségével, vagy pedig a nyert terméknek folyékony állapotban történő nyomásnövelésével, és végül elgőzölögtetésével. Ez utóbbi eljárás mint belső sűrítés ismeretes, és a gáz alakú sűrítéssel szemben kisebb berendezési költségeket igényel.

A gáz alakú sűrítés a kétféle nyomásnövelési módszer egyike. A nyomásnövelés ugyanis két módon történhet, vagy a gáz alakú termék utánsűrítésével kompresszor segítségével, vagy a termék folyadékállapotában történő nyomásnövelésével, majd az utáni elgőzölögtetéssel. Az első változat a gáz alakú sűrítés, míg a második a belső sűrítés.

Ugyancsak ismeretesek levegőlebontó készülékek, amelyeknél egy üzemzavar esetén, például egy szivattyú meghibásodásakor, vagy üzemkiesésnél, a gáz szükségellátásáról kell gondoskodni. Ehhez járulékos szerkezeti részekre, lényegében tárolótartályokra van szükség, amelyekben a normál üzem alatt a folyékony termék egy része tárolásra kerül, és ugyanígy szükség van egy szükséghelyzeti elgőzölögtetőre, valamint szivattyúra, amelyek segítségével igény esetén a tartályból a szükséghelyzeti elgőzölögtető felé folyadékot lehet szivattyúzni, és azt ott el lehet gőzölögtetni.

Az US 5,566,556 számú leírásból ismeretes egy eljárás, amely gáz alakú termékek kinyerésére szolgál belső sűrítéssel. Itt például folyékony oxigént vesznek el egy alacsony kolonna aljából és amely egy folyadéktartályban kerül közbenső tárolásra, vagy egy szivattyú révén nyomását megnövelik, és egy főelgőzölögtetőben elgőzölögtetik, majd környezeti hőmérsékleten melegítik. A tartályban tárolt oxigén adott esetben egy segédelgőzölögtető révén gőzölögtethető el, és szükségellátásra felhasználható.

A főhőcserélőn keresztül általában mintegy főhőhordozóként szolgáló nagynyomású levegőáramot vezetnek át, amely a főhőcserélő után alacsonyabb nyomású lesz egy fojtás révén, és ezért a következőkben fojtási áramnak nevezzük és mint lebontási levegőáramnak nevezett áramot vezetünk tovább. Ez utóbbit maximálisan a harmatpontjára hűtjük le, és gáz alakú állapotban egy nyomóoszlopba vezetjük, míg közben a fojtási áramot legtöbbször folyékony halmazállapotban a rektifikációhoz juttatjuk. A választott megjelölési mód azonban nem jelenti azt, hogy a fojtási áramot nem lehet szintén rektifikáció segítségével lebontani.

Itt magyarázatként megjegyezzük, hogy egy levegő lebontására szolgáló berendezésnél a nyomóoszlop mintegy 5-6 bar nyomáson üzemel. A levegőt, amit itt kell szétbontani, erre a nyomásra kell sűríteni, és le kell hűteni. Ezt a levegőáramot nevezik lebontási levegőáramnak. Gyakran ezen levegőáram egy részét nagyobb, mintegy 5-70 bar nyomásra sűrítik, lehűtik, majd megint az oszlop nyomására hozzák, azaz nyomását lecsökkentik. A nyomás csökkenésekor keletkező hideget a berendezés hűtőigényéhez hasznosítják. A levegőáram ezen részét nevezik fojtási áramnak.

A belső sűrítésű folyadékáramok lényegesen hidegebbek, mint a rektifikáló berendezésből származó termékáramok, és ezért a belső sűrítésű folyadékáramok elgőzölögtetésénél a főhőcserélőben az a probléma léphet fel, hogy a szétbontási levegő, amely gázalakban a nyomóoszlopba kerül bevezetésre, a főhőcserélő hideg végén cseppfolyóssá válik. Ez viszont a rektifikációt befolyásolja hátrányosan.

A találmány feladata a bevezetőben említett típusú eljárás olcsóbb és technikailag egyszerűbb kivitelének megvalósítása, valamint berendezés létesítése a találmány szerinti eljárás foganatosítására, amely berendezés szükségellátással és belső sűrítéssel dolgozik, és lehetőleg rugalmasan üzemeltethető.

A találmány eljárás levegő alacsony hőmérsékleten lebontására rektifikációval, ahol sűrített levegőt egy előhőcserélőben hűtjük, és egy rektifikációs rendszerbe vezetjük. A rektifikációs rendszerben folyékony frakciót nyerünk, és ezt egy tartályban tároljuk. A folyékony frakció legalább egy részét a tartályból elvesszük, és nagyobb nyomás alá helyezzük, majd ezt a nagyobb nyomású folyékonyfrakció-részt főhőcserélőben felmelegítjük és elgőzölögtetjük, miközben nagyobb nyomás alatt gázt nyerve elgőzölögtetjük, míg üzemzavar esetén a folyékony frakció legalább egy részét a tartályból elvesszük és elgőzölögtetjük, majd szükségfelhasználásra alkalmazzuk.

Előhőcserélőként egy olyan hőcserélőt alkalmazunk, amely egy hőcserélő blokk egyik tagja, vagy a hőcserélő blokk egy szakasza. Az előhőcserélő és a főhőcserélő nem kell, hogy külön építési részekként kerüljön megvalósításra, azok egyetlen hőcserélő blokkba lehetnek integrálva. Lényeges, hogy az előhőcserélőben olyan melegítés történik, amelyet megnövelt nyomás alatt álló folyadékkal érünk el, továbbá lényeges, hogy a lebontásra kerülő, és a nyomóoszlopba vezetendő levegő cseppfolyósítása a főhőcserélő hideg oldalán ne következzen be. Ezért kell az előhőcserélőben a megnövelt nyomású levegőt annyira melegíteni, hogy a maradék hideg a levegő cseppfolyósítására már ne legyen elegendő.

Amennyiben az alacsony nyomású levegőlebontó készülékben üzemzavar lép fel, akkor a tartályban tárolt folyadékot a nyomás növelésére szolgáló berendezés segítségével nem az előhőcserélőbe, hanem egy szükséghelyzeti elgőzölögtetőbe szivattyúzzuk, és ott elgőzölögtetjük. A szükséghelyzeti elgőzölögtetőben nyert gáz alakú terméket ezután egy megfelelő felhasználási helyre lehet szállítani, hogy ezáltal a szükségellátást biztosítsuk.

Üzemzavar alatt minden olyan üzemi állapotot értünk, amelynél az előállított és lebontott termékek mennyisége és minősége nem felel meg ezen termékekkel szemben támasztott követelményeknek. Ez például előfordulhat kiesések következtében, vagy készülékrészek működésének hibája révén. A szükségellátás időközönként biztosítható, amikor a pillanatnyilag nyert termékmennyiség nem felel meg a követelményeknek, azaz például nincs elegendő gázellátás.

HU 220 018 Β

Tartályként folyadéktárolásra bármilyen ismert berendezés alkalmazható, A tartály elrendezhető az alacsony hőmérsékletű levegőlebontó készüléken belül, vagy azon kívül. A folyékony frakció nyomásnövelése például egy, a tartály után elrendezett szivattyúval történhet, vagy a folyadék statikus magasságának változtatásával.

A találmány kombinálja a gáz alakú termék belső sűrítéssel előállítására szolgáló eljárást egy szükségellátásra szolgáló eljárással. Az eddigi eljárásnál, ahol a belső sűrítés és a szükségellátás egymástól függetlenül történt, a folyékony termék belső sűrítése és a szükségellátás külön-külön saját szivattyút, megfelelő vezetékeket és szelepeket igényelt. A találmány szerinti lebontás esetén a berendezési ráfordítás jelentősen csökken.

A megnövelt nyomásra hozott folyadék előnyösen indirekt hőcserélőbe kerül, és a rektifikációs rendszerből nyert frakcióval lesz felmelegítve. Különösen előnyös, hogy ha a megnövelt nyomásra hozott folyékony frakció hőmérsékletét egy nitrogénben gazdag, vagy oxigénben gazdag frakcióval kerül felmelegítésre. Amellett azonban vigyázni kell arra, hogy a mennyiségi-, nyomás- és entalpiaviszonyok a hőhordozóban és a folyékony frakcióban egymáshoz igazítottak legyenek.

Megmutatkozott, hogy az a hidegmennyiség, amelyet a tartályból elvett és megnövelt nyomás alá helyezett folyadékkal kell közölni, nagyon jól felvehető abból a folyadékáramból, amelyet a rektifikálórendszerből a tartály felé vezetünk. Amennyiben több folyadékterméket veszünk el a rektifikálórendszerből, amelyek legalább részben belső sűrítésre kerülnek, szerkezeti okokból előnyös lehet a belső sűrítési folyadéktermékek egyikének más összetételű folyadéktermékkel történő melegítése. Azonban általában ugyanazon folyadéktermékkel történő melegítés a belső sűrítés előtt előnyös. Itt olyan folyadéktermékeket értünk, amelyek csak hőmérsékletükben és nyomásukban térnek el egymástól.

A megnövelt nyomásra hozott folyékony frakciónak a rektifikálórendszerből származó gáz alakú vagy folyékony termékkel történő melegítése mellett ezen frakciónak a főhőcserélőből kilépő sűrített levegővel történő melegítése is előnyös lehet.

Célszerűen a megnövelt nyomásra hozott folyékony frakciót a főhőcseréből kilépő fojtási árammal melegítjük. Kisebb mennyiségű melegítendő megnövelt nyomású hozott folyadék esetén a gáz alakú szétbontandó levegőáram a főhőcserélő után hőhordozóként szolgálhat.

Annak eldöntése, hogy az említett hőhordozók közül melyiket alkalmazzuk egyes esetekben, berendezési adottságoktól kell függővé tenni, például a vezetékek elrendezésétől és a részt vevő gáz és/vagy folyadékáramok hőmérsékletviszonyától.

Amennyiben különböző folyékony frakciókat nyerünk a rektifikációval, és azután belső sűrítésnek vetjük alá, akkor szerkezeti okokból kedvezőbb a belső sűrítésű áramokat indirekt hőcserében a komprimált levegővel melegíteni. A termékekhez viszonyítva természetesen lényegesen nagyobb mennyiségű levegő esetén több belső sűrítésű áramot lehet az előhőcserélőben a sűrített levegővel szemben melegíteni. Ez egyszerűbb berendezést tesz lehetővé, és megtakaríthatóvá teszi az előhőcserélőt.

A levegő alkalmazása hőhordozóként a belső sűrítésű folyadék számára megmutatta az előnyét a rektifikációból származó termékáramokkal szemben. A fent említett szerkezeti megtakarításon túl előnyökkel jár, ha az alkalmazott levegő hőmérséklete a főhőcserélő után nagyobb, mint a termékáramé. Ha ezzel szemben a rektifikációs rendszerből származó termékáramok melegebbek, mint a levegőáram, akkor a belső sűrítésű folyadéktermékek, előnyösen indirekt hőcserében ezen termékáramokkal kerülnek felmelegítésre.

A rektifikációs rendszerből atmoszferikusnál nagyobb nyomásnál folyékony termékáramokat nyerünk, amelyeket végül normál nyomású tartályba vezetünk. Az eközben fellépő nyomáscsökkenésnél a folyékony termékek egy része elgőzölög, és így folyadékveszteség következik be. A belső sűrítésű folyadékoknak a hőcserélőben történő melegítésekor, mégpedig a rektifikációs rendszerből származó termékáramok révén történő melegítése esetén ez utóbbiak a tartályba történő bevezetés előtt hűtésre kerülnek, aminek következtében az említett veszteség, amely a folyadékok nyomáscsökkenésekor következik be, kisebb lesz.

Előnyösen oxigént és/vagy nitrogént alkalmazunk folyékony termékként, amely a rektifikációs rendszerből elvezetésre kerül egy tartályba, és legalább részben a tartályból újra elvesszük, folyékony állapotban sűrítjük, majd végül melegítjük és elpárologtatjuk. Megmutatkozott, hogy a megnövelt nyomású folyékony frakciónak indirekt hőcserében történő hőmérséklet-növelése 1-1,5 K-ig, a rektifikációban nyert frakció fonáspontjáig előnyös.

Ilyen módon kiküszöbölhető a lebontásra kerülő levegőnek a cseppfolyósodása a magasabb nyomású folyékony frakciónak az elgőzölgésénél, és az elő- és főhőcserélő kialakítása viszonylag egyszerű lehet.

Amennyiben a megnövelt nyomású folyékony frakciót indirekt hőcserével a főhőcserélőből kilépő levegővel, különösen a fojtott árammal melegítjük, akkor nagyobb hőmérséklet-emelkedés lehetséges. Előnyösen ebben az esetben a magasabb nyomású folyékony frakció azonos hőmérsékletre hozható, mint a főhőcserélő másik hideg végéből vezetett áramoké. Ezáltal a főhőcserélő kialakítása egyszerűbb.

Üzemzavar esetén a találmány szerint a folyékony frakció egy részét a tartályból elvesszük, és a szükséghelyzeti elgőzölögtetőhöz vezetjük. Az előhőcserélőhöz áramló folyadék, amely normál üzemben a belül sűrített folyadékot melegíti, előnyösen megszakításra kerül. A szükséghelyzeti elgőzölögtetőben a folyékony frakciót környezeti levegővel, vagy vízzel mint hőhordozóval elgőzölögtetjük.

A találmány a levegő alacsony hőmérsékletű lebontásán kívül egy berendezésre is vonatkozik, amely rendelkezik rektifikálórendszerrel és egy levegővezetékkel, amely egy főhőcserélőbe és onnan a rektifikálórendszerbe vezet, továbbá egy vezetékkel a folyékony frakció elvételére a rektifikálórendszerből, és ugyanennek egy tartályba vezetésére, továbbá egy vezetékkel a

HU 220 018 Β folyékony terméknek a tartályból egy előhőcserélőbe vezetésére, továbbá egy vezetékkel az elgőzölögtetett folyékony frakciónak, mint gáz alakú terméknek az elvételére, továbbá rendelkezik a folyadéktermék vezetéke fölött elrendezett berendezéssel a folyékony frakció nyomásának növelésére. A főhőcserélő és az előhőcserélő össze vannak kapcsolva.

Előnyösen az előhőcserélő a rektifikációs rendszerből levegőt elvevő vezetékben van elrendezve úgy, hogy a nyomásnövelésre szolgáló berendezés révén a nagyobb nyomásra hozott folyékony termék a rektifikálórendszerből a tartályba vezetett termék révén felmelegítésre kerül. Ugyancsak előnyös az előhőcserélőt a levegővezetékben a főhőcserélő után elrendezni, és így a főhőcserélőből kilépő levegő előmelegítésére lehet felhasználni. Ebben az esetben különösen előnyös az előhőcserélőt és a főhőcserélőt egyetlen építési résszé összefogni, például egy hőcserélőblokká, amelyben különböző funkciójú szakaszok vannak az előhőcserélő és főhőcserélő feladatának ellátására.

A találmány további részletei a rajzokból és azokhoz tartozó leírásból ismerhetők meg, ahol az

1. ábra a találmány szerinti levegő lebontására szolgáló, oxigén és nitrogén megnövelt nyomással történő kinyerésére szolgáló berendezés rajza, kombinálva egy szükségellátó berendezéssel, a

2. ábra az 1. ábra szerinti berendezés egy változata.

A tisztított levegőt 1 fojtott áramra (5-70 bar nyomással) és egy nyomóoszlopnyomásra sűrített 31 levegőáramra osztjuk fel, és 2 főhőcserélőbe vezetjük. Azt a maximális nyomást, amelyre a levegőt komprimálni lehet, a 2 főhőcserélő kialakítása határozza meg. A 2 főhőcserélőben a gáz alakú 31 levegőt harmatpontjára lehűtjük, és 3 vezetéken keresztül a rektifikálórendszer 4 nyomóoszlopába juttatjuk. Az 1 fojtóáram, amennyiben lehetséges, ugyancsak lehűtésre kerül. A rektifikációs rendszer még egy 5 alacsony nyomású oszloppal is rendelkezik. Ez az oszlop 1,1-3 bar, előnyösen 1,3-1,7 bar nyomáson üzemeltethető. A 4 nyomóoszlop és az 5 alacsony nyomású oszlop egy 6 főkondenzátor révén kapcsolatban állnak egymással.

A 4 nyomóoszlop fejéből származó gáz alakú 7 nitrogén a 6 főkondenzátorban 8 vezetéken az 5 alacsony nyomású oszlopból vett folyékony oxigénnel hőcserére lép. Az ezáltal elgőzölögtetett oxigént 15 vezetéken keresztül újra az 5 alacsony nyomású oszlopba vezetjük. A folyékony nitrogént mint 9 visszaömlő folyadékot a 4 nyomóoszlopra adjuk fel, és még 10 előhőcserélőn keresztül egy folyadék 11 leválasztóba vezetjük. A 11 leválasztóban leválasztott folyadék egy részét mint 14 visszaömlő folyadékot az 5 alacsony nyomású oszlopban használjuk fel, a maradék folyékony nitrogént, amely az 5 alacsony nyomású oszlop fejnyomása alatt áll, egy 12 vezetéken keresztül egy 13 tartályban nyomásmentesítjük. A folyékony nitrogén a 13 tartályban atmoszferikus nyomás alatt van. A 10 előhőcserélőben a nitrogén hőmérséklete csökken úgy, hogy a nyomáscsökkenés révén a folyékony nitrogénnek a 13 tartályba történő bevezetésekor az elgőzölgési veszteség igen kicsi.

Az 5 alacsony nyomású oszlop aljából folyékony oxigént veszünk el, és egy részét a 6 főkondenzátorhoz vezetjük, más részét egy 16 előhőcserélőben lehűtjük. A lehűtött folyékony oxigén egy 17 folyadéktartályba kerül bevezetésre, ahol az oxigén atmoszferikus nyomáson kerül tárolásra.

A 13 tartályból a folyékony nitrogént 18 szivattyúval mintegy 200 bar nyomásra hozzuk, és 10 előhőcserélőbe vezetjük egy 19 vezetéken. A 10 előhőcserélőben a nyomás alatt lévő nitrogént, amelynek például 80 K hőmérséklete van, ellenáramban a 6 főkondenzátorból elvont nitrogénnel mintegy 95 K hőmérsékletre hozzuk. Az így felmelegített nyomás alatt álló nitrogént 20 vezetéken keresztül a 2 főhőcserélőhöz juttatjuk. A 2 főhőcserélő előtt ágazik el a 20 vezeték a 2 főhőcserélőbe vezető 21a, 21b vezetékekbe. A 21a vezetéken keresztül a nagy nyomású nitrogént közvetlenül a 2 főhőcserélőbe vezetjük, ott elgőzölögtetjük, és azután 22a vezetéken keresztül mint nagy nyomású terméket, mintegy 60 bar nyomásig terjedő nyomáson elvesszük. A 2 főhőcserélőbe vezetett nitrogén nyomása nagyobb is lehet, mint 60 bar, a maximális nyomás azonban a 2 főhőcserélő nyomásállóságától függ. A 21b vezetéken keresztül a nyomás alatt álló nitrogén nyomásmentesíthető, majd elgőzölögtethető, és 22b vezetéken keresztül mint gáz alakú termék elvezethető.

A 17 folyadéktartályban tárolt oxigén legalább egy része analóg módon a 23a, 23b szivattyúkkal belső sűrítésre kerül. A 16 előhőcserélőben mindkét megnövelt nyomású oxigénáramot hőcserével az 5 alacsony nyomású oszlopból nyert oxigénárammal melegítjük. A belső sűrített oxigénnek a 2 főhőcserélőben történő elgőzölögtetése után a gáz alakú oxigént 24a és 24b vezetékeken elvezetjük.

Arra az esetre, ha a berendezés üzemét már nem lehet fenntartani, például valamelyik berendezési rész kiesése miatt, a további oxigén és nitrogénellátás egy szükségellátással nyer biztosítást. A szükségellátás akkor is bekapcsolásra kerül, ha az igény gáz alakú termékben rövid ideig a termelési érték fölé nő. Ebből a célból a 13 tartályból folyékony nitrogént a 18 szivattyú segítségével egy 25 vízfurdő-gőzölögtetőhöz szivattyúzzuk, és ott elgőzölögtetjük. Analóg módon a 23a és 23b szivattyúkkal folyékony oxigén vezethető a 26a és 26b elgőzölögtetőhöz, ahol az oxigén környezeti levegő, vagy víz ellenében elgőzölög.

A 2. ábra a találmány szerinti levegőlebontó készülék egy változatát szemlélteti. Az 1. és 2. ábrán azonos szerkezeti részek azonos hivatkozási számokkal vannak jelölve. A 2. ábra szerinti berendezés annyiban különbözik az 1. ábra szerinti berendezéstől, hogy a 18 és 23a, 23b szivattyúk által belül sűrített termékáramok egy 30 előhőcserélőben a 2 főhőcserélő hideg végén kilépő fojtóárammal kerülnek felmelegítésre. A belül sűrített oxigén és nitrogén melegítésére szolgáló 10, 16 előhőcserélők az 5 alacsony nyomású oszlopból elvett termékáramok előhőcserélőjével szemben elmaradnak.

A 2. ábrán ismertetett kivitel különösen akkor előnyös, ha a 2 főhőcserélőből kilépő komprimált fojtólevegő melegebb, mint a rektifikációs termék. így a nyo4

HU 220 018 Β más alatt álló folyékony termék jobb előmelegítése érhető el, és a szerkezet beruházási igénye is kisebb, mivel két előhőcserélő helyett csak egy előhőcserélőre van szükség.

Claims (10)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás levegő alacsony hőmérsékleten lebontására rektifikációval, ahol sűrített levegőt egy előhőcserélőben hűtjük és egy rektifikációs rendszerbe vezetjük, a rektifikációs rendszerben folyékony frakciót nyerünk és azt egy tartályban tároljuk, a folyékony frakció legalább egy részét a tartályból elvesszük és nagyobb nyomás alá helyezzük, azzal jellemezve, hogy ezt a nagyobb nyomású folyékonyffakció-részt főhőcserélőben (10) felmelegítjük, és nagyobb nyomású gázt nyerve elgőzölögtetjük, míg üzemzavar esetén a folyékony frakció legalább egy részét a tartályból (13) elvesszük és elgőzölögtetjük, majd szükségfelhasználásra alkalmazzuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a nagyobb nyomású folyékony frakciót indirekt hőcserében a rektifikációs folyamatból nyert frakcióval melegítjük.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy nagyobb nyomású folyékony frakciót indirekt hőcserével a tartályba (13) vezetett frakcióval melegítjük.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a nagyobb nyomású frakciót indirekt hőcserével a főhőcserélőből (2) kilépő, sűrített levegővel melegítjük.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy folyékony frakcióként oxigént állítunk elő.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy folyékony frakcióként nitrogént állítunk elő.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy üzemzavar esetén a folyékony frakciót levegővel vagy vízzel elgőzölögtetjük.
8. 8. Berendezés levegő alacsony hőmérsékletű lebontására rektifikációs rendszerben, amelynek egy főhőcserélőbe vezető, és onnan a rektifikációs rendszerbe vezető levegővezetéke, a folyékony frakciónak a rektifikálórendszerből történő elvételére és egy tartályba vezetésére szolgáló vezetéke, továbbá az elgőzölögtetett frakció mint gáztermék főhőcserélőből történő elvételére szolgáló vezetéke, valamint a folyadékvezetékben elrendezett, a folyadékfrakció nyomásának növelésére szolgáló berendezése van, azzal jellemezve, hogy egy folyadékvezetéke (8) van a folyadéknak a tartályból (13) egy előhőcserélőbe (16) történő vezetésére, és az előhőcserélő (10,16) és a főhőcserélő (2) között kapcsolat van.
9. 9. A 8. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az előhőcserélő (10) a folyékony frakciónak rektifikálórendszerből történő elvételére szolgáló vezetékben (19) van elrendezve.
10. 10. A 8. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az előhőcserélő (16) a vezetékben (19) a főhőcserélő (2) után van elrendezve.