HU217546B - Eljárás 4'-jód-4'-dezoxi-doxorubicint tartalmazó, amiloidózis kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmények előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás 4’-jód-4’-dezőxi-dőxőrűbicint vagygyógyászatilag elfőgadható sóját tartalmazó, amilőidózis kezelésérehasználható gyógyszerkészítmény előállítására. A találmány szerintikészítmény különösen Alzheimer-kór és Dőwn-kór következtében létrejövőamilői- dózis kezelésére alkalmas. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás egy ismert, daganatellenes hatású antraciklinszármazékot tartalmazó, amiloidózis kezelésére alkalmazható gyógyszerkészítmény előállítására.

Közelebbről a találmány tárgya a 4’-jód-4’-dezoxidoxorubicint vagy gyógyászatilag elfogadható sóját tartalmazó, amiloidózis kezelésére alkalmazható gyógyszerkészítmény előállítása.

Az (A) képletű 4’-jód-4’-dezoxi-doxorubicint (IDX)

előállítási eljárásával együtt leírják és oltalmazzák a 4 438 105 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésben (A. Suarato és munkatársai).

Ez az antraciklin, ami abban különbözik a doxorubicintől, hogy a cukor 4’-helyzetében levő hidroxilcsoportot egy jódatom helyettesíti, jó daganatellenes hatású.

Az „amiloidózis” kifejezés különböző halálos állapotokat jelent, amelyeknek közös patológiás jellemzője bizonyos proteinek polimerizálódási és kicsapódási hajlama a sejtközi térben oldhatatlan szálak alakjában, amelyek szervek és szövetek szerkezeti és működési károsodását okozzák.

Bár különböző protein alegységek számos eltérő fajtáját tartalmazzák, az amiloidok különböző típusainak ultrastrukturális szervezettsége azonos összefonódó β-lapok formájában.

A szálak monoklonális immunglobulinok bizonyos könnyű láncaiból képződnek, továbbá számos más amiloidogén proteinből, úgymint protein AA-ból, transztiretrin^-2-mikroglobulinból, β-proteinből, ami az amiloidózist okozza Alzheimer-kór és Down-kór esetében, és más hasonlókból.

Meglepő módon azt találtuk, hogy az IDX és különösen hidrokloridja hatásos az amiloidszálak degradálódásának kiváltására.

A hatóanyag/szál kölcsönhatás az alapja az amiloidózisos betegeken észlelt jótékony klinikai hatásnak. Mivel az ismeretes, hogy a szerkezet β-lapok alakjában van, ami közös az amiloidózis valamennyi formájánál, a 4’-jód-4’-dezoxi-doxorubicin ésszerű reményt nyújt az amiloidózis valamennyi formájának és különösen az Alzheimer-kómak a gyógyítására.

Találmányunk tárgya tehát eljárás gyógyszerkészítmény előállítására; a találmány értelmében ismert módon előállított 4’-jód-4’-dezoxi-doxorubicint vagy gyógyászatilag elfogadható sóját a gyógyszertechnológiában szokásos hordozó- és/vagy segédanyagokkal amiloidózis kezelésére alkalmas gyógyszerkészítménnyé szerelünk ki.

Az IDX és különböző biokémiai összetételű amiloidszálak kötődésére vonatkozó kísérleti adatok

Amiloidszálak előre meghatározott mennyiségét (1 mg/ml) különböző koncentrációban alkalmazott IDXhidrokloriddal inkubáljuk.

Az inkubálást 2 órát folytatjuk fiziológiás oldatban, miközben a rendszert állandóan finoman keverjük.

A szálakat azután 5000 fordulat/percen centrifugáljuk, a felülúszó meghatározott optikai sűrűsége 478 nm.

A mosási eljárást háromszor ismételjük.

A végső centrifugálási lépés után pellet alkalmazásával elvégezzük a szálakkal képződött kötés kvantitatív és kvalitatív elemzését.

Kvantitatív elemzés:

A pelletet szuszpendáljuk egy foszfátpuffer-oldatban (PBS), majd egy éjszakán át inkubáljuk proteáz enzimmel. Ez a proteáz a proteinek teljes hidrolízisét váltja ki.

A szálakhoz kötődött IDX mennyiségét a felülúszóban spektrofotometriásán mérhetjük 478 nm-en.

A vizsgálatok 4± 1 mg IDX/mg szál kötődést mutatnak.

A közölt adatokat két, amiloidózisban szenvedő beteg amiloidszálainak vizsgálatával (ND és CAT) kaptuk.

Kvalitatív elemzés:

Az immunfluoreszcenciás mikroszkóppal végzett kvalitatív elemzést az IDX spektrofluorometriás tulajdonságainak kihasználásával végezzük. A következő összetevőkből álló szálakat értékeltük:

- könnyű immunglobulinláncok (AL)

- amiloid A (AA)

- β-2-mikroglobulinok (ABzM)

- β-protein (AB)

- transztiretrin (Var. Met 30) (ATTR).

A szálakat inkubáljuk 10“⁷ M IDX-szel és DOXszal 0,15 M nátrium-kloridban 1 órát, majd alaposan mossuk 0,15 M nátrium-kloriddal. A jellegzetes antraciklin fluoreszcenciát 484 nm-en végzett gerjesztéssel és 610 nm-en végzett leolvasással határozzuk meg.

Valamennyi IDX-szel inkubált szál intenzív fluoreszcenciát mutatott, míg a DOX-szal végzett inkubálás nem eredményezett figyelembe vehető fluoreszcenciát.

Inzulinszál képződésének gátlása in vitro mg kereskedelmi borjúinzulint szuszpendálunk 1 ml (1,74χ 10 ³ M) 5%-os ecetsavban 85 °C-on, 2 óra hosszat, amíg tiszta gél képződik. Megfagyasztjuk -80 °C-on, felengedjük 37 °C-on, és ezt megismételjük ötször, ezután a szálakat centrifugáljuk egy mikrocentriíugában.

IDX-et és DX-et adunk hozzá különböző mólarányokban a fehérje perkurzor szálakhoz (inzulin) képest (IDX-DX: inzulin = 1:1, 1:2, 1:4, 1:8).

1:1 és 1:2 mólaránynál, és részben 1:4 mólaránynál is az IDX teljesen meggátolta az amiloidszálak képződését, a DX azonban nem.

A vizsgálat azt mutatja, hogy az IDX gátolja az in vitro szálképződést (fibrilogenezist).

Glükáz-amino-glikánok (GAG-k) extrahálása amiloidszálakból és az IDX-hez való kötődés értékelése

HU 217 546 Β

A GAG-ket ioncserés kromatográfiával választjuk el az amiloidszálaktól 6 M karbamid jelenlétében. Az eljárást FPLC alkalmazásával, Mono Q oszlopon (Pharmacia) végezzük.

A szálakat feloldjuk 50 mM pH=5 foszfátpufferben, ami 6 M karbamidot és 0,2% CHAPS-t tartalmaz.

A szétválasztást 0-5 mólos nátrium-klorid-gradienssel végezzük.

Ennek a módszernek az alkalmazásával a szálfehérje alkotórészeket úgy választjuk el a glükóz-amino-glikánoktól (dermatan és heparan-szulfát), hogy semmilyen visszafordíthatatlan denaturálódás nem lép fel.

A szétválasztott protein alkotórész igazolta azt az IDX-szel szembeni nagy affinitást, amit természetes szálaknál megfigyeltünk.

Ennek a vizsgálatnak az eredményei azt mutatják, hogy bár a glükóz-amino-glikánok az amiloidszálak mindig jelen levő alkotórészei, de nem szükségesek az IDX-kötéshez.

A kapott eredmények alapján az IDX és gyógyászatilag elfogadható sói előnyösen alkalmazhatók az amiloidózisban szenvedő betegek kezelésére.

A beadási mód parenterális megfelelő befecskendezhető vizes oldatok formájában.

Ezeket az oldatokat szokásos módon, szokásos hordozók és/vagy hígítószerek jelenlétében állíthatjuk elő [vö. például L. Gianni és munkatársai közleményével: „Activity and Toxicity of 4’-iodo-4’-deoxydoxorubicin in patients with advanced breast cancer” Annals of Oncology 2:, 719-725 (1991)].

A dózisok 5-150 mg/m² testfelületig terjedhetnek intravénásán beadva hetente. Előnyösen a dózisok 15 mg/m² és 30 mg/m² testfelület között váltakoznak intravénásán beadva hetente, 2-4 hétig.

betegre vonatkozóan alapvető klinikai leírást adunk az alábbiakban.

1. beteg éves férfi beteg (DEP), aki multiple myelomában (Iga) amiloidózis AL-ben szenved, előrehaladott kután és muszkuláris lerakódásokkal.

1991 júliusában autológ csontvelő-átültetésen esett át.

IDX-et adtunk neki 190 mg-os intravénás adagban 4 órán át.

A beteg már másnap reggel jelentős javulást észlelt bőre állapotában és lába mozgékonyságában. A következő napokban nagy mennyiségű amiloidózisos protein fragmenst tartalmazó vizelet ürítését jegyeztük fel a bőrben levő amiloidlerakódások és az interventrikuláris kardiális szeptum szintjén levő lerakódások jelentős csökkenésével együtt (13-ról 10 mm-re).

A javulás a láb mozgékonyságában és az amiloidlerakódásokban további kezelés nélkül folytatódott a következő 6 hónapban.

2. beteg éves férfi beteg (MÁN), aki amiloidózis AL-ben (IgA) szenved, mely dominánsan a gyomor-bél rendszert érinti (8-10 hasmenéses székletürítés naponta), hónap alatt jelentős testtömegcsökkenést (15 kg) szenvedett (testtömege 64 kg) és vesetünetei voltak (proteinuria 7 g/nap).

ciklus melphalan- és prednisonkezelést kapott

1991 januárjában befejezve, minden eredmény nélkül.

1992 februárjában két dózis (80 és 100 mg/m²) IDXszel kezeltük. A kezelés után azonnal a hasmenés rosszabbodását észleltük, amit részlegesen visszafogtunk somatostatinnal (lajstromozott védjegy), és a proteinuria is fokozódott (41 g/nap), a következő hónapok során azonban az alvus fokozatosan javult az ürítések csökkenésével (3-4-szer naponta).

A beteg visszanyert a testtömegéből (68 kg), és a proteinuria megállapodott 4 g/nap körüli értéken.

A beteg általános állapota jelentősen javult olyan mértékig, hogy vissza tudott térni a munkájához.

3. beteg

Nőbeteg (GAB), aki amiloidózisban (IgA) szenved, mely főleg a vesében nyilvánul meg (vesetünetek g/nap proteinuriával), és kiteljed a lépre is, amit 1991 ben diagnosztizáltak.

1991 decemberétől 1992 májusáig a beteget alkilezőszerekkel kezelték minden javulás nélkül. Júniusban a beteget testszcintigráfiának vetették alá az amiloidlerakódások ¹³¹I-SAP-pal való vizsgálatára, ami megerősítette, hogy a vese és a lép érintett. 1992 júliusában a beteget IDX-szel kezeltük 30 mg/m² intravénás dózisban hetente, két héten át, és 15, illetve 20 mg/m²rel a következő két kezelésnél.

Kezdeti növekedés után a proteinuria 6 g/napra csökkent, és ez így maradt a következő 6 hónapban.

4. beteg éves férfi beteg (GRO), aki plazmacytomában és amiloidózis AL-ben (IgGK) szenved.

A betegséget 1991 júliusában diagnosztizálták, amikor a beteg erős hátfájásról kezdett panaszkodni, ami kisugárzott a bal alsó lábszárba, úgyhogy a járás fájdalmassá vált. A műszeres vizsgálat egy szilárd, körülbelül 10 cm átmérőjű tömeg jelenlétét mutatta ki, ami a hemiszakrum és a bal oldali iliac ala lízisét okozta, benyomult a medenceüregbe, behatolt a gerinccsatornába és beszűrődött a gluteális izomzatba.

A biopszia megmutatta, hogy myloidoma van jelen.

A beteg 1991 októbere és 1992 januárja között 75 telekobalt-kezelést kapott összesen 50 Gy dózisban, és 1992 márciusában egy kemoterápiás ciklust kezdtek 500 mg/nappal öt napig havonta, összesen 6 ciklusban, anélkül azonban, hogy akár az amyloidoma méreteiben radiográfiásán kimutatható csökkenés, akár a fájdalomszimptómák csökkenése bekövetkezett volna, 1992 novemberében szcintigráfiát végeztek az amiloidlerakódások kimutatására ¹³¹I-SAP-pal, ami megerősítette a tracer elhelyezkedését a szakrum szinten.

A beteget ezután IDX-szel kezeljük 30 mg/m² dózisban intravénásán két hétig és 20 mg/m² dózisban a következő két hétben, így a fájdalomszimptómák szinte azonnali csökkenését értük el, és ez lehetővé tette a fájdalomcsillapítók szedésének abbahagyását.

HU 217 546 Β

Egy 1993 januárjában végrehajtott ultrahangos diagnózis a gluteálisokba beszűrődött tömeg csökkenését mutatta (12 cm-ről 5 cm-re), míg a medence mágneses rezonanciás vizsgálata az amyloidoma átmérőjének csökkenését mutatta körülbelül 10 cm-ről 8 cm-re.

A fájdalomszimptómák javulása az IDX-es kezelés után 14 hónappal még tart. Az amiloidlerakódások kimutatására ^l31I-SAP-pal végzett szcintigráfia az IDXes kezelés után 1 hónappal és 14 hónappal az amiloidlerakódások fokozatos, de teljes feloldódását mutatja.

5. beteg éves férfi beteg (LUS), aki amiloidózis AL-ben (CLL) szenved, ami főleg a vesét és a lépet érinti. A betegség 1992 szeptemberében kezdődött kiterjedt ödémák megjelenésével. A biohumorális vizsgálat erős proteinuriát (12,6 g/nap) mutatott, a dyslipemia és az elektroforetikus szeroprotein tünetek a vesetünetekkel összhangban álltak.

Szeptember folyamán a betegen echovezérelt vesebiopsziát végeztek, ami amiloidlerakódások jelenlétét mutatta a glomerulusok és az intersticiális edények szintjén. Elkezdték kortikoszterodiokkal kezelni, de rövid idő múlva abbahagyták, mivel nem hatott. A betegen 1993 januárjában szcintigráfiát végeztek amiloidlerakódások ¹³¹I-SAP-pal való kimutatására, ami a tracer jelentős felhalmozódását mutatta a lép és a vese szintjén.

A beteget február folyamán IDX-szel kezeltük intravénásán, 30 mg/m² dózisban, összesen négyszer.

1993 márciusára a kiterjedt ödémák láthatóan csökkentek, a mért proteinuria 6 g/nap körül volt, és az ultrahangos ellenőrzés azt mutatta, hogy a lép mérete 12,3 cm-ről (longitudinális átmérő) 11,3 cm-re csökkent.

Claims (4)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy ismert módon előállított 4’-jód-4’dezoxi-doxorubicint vagy gyógyászatilag elfogadható sóját a gyógy szer-technológiában szokásos hordozóés/vagy segédanyagokkal amiloidózis kezelésére alkalmazható gyógyszerkészítménnyé szerelünk ki.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy Alzheimer-kór vagy Down-kór kezelésére alkalmas gyógyszerkészítményt állítunk elő.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy parenterálisan beadható gyógyszerkészítményt állítunk elő.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy intravénás oldatot állítunk elő.