HU216795B

HU216795B - Ciklopeptidek, eljárás előállításukra, a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények és a vegyületek alkalmazása

Info

Publication number: HU216795B
Application number: HU9501253A
Authority: HU
Inventors: Simon Goodmann; Roland Haubner; Günter Hölzemann; Alfred Jonczyk; Horst Kessler; Jochen Wermuth
Original assignee: Merck Patent Gmbh.
Priority date: 1994-04-30
Filing date: 1995-04-28
Publication date: 1999-08-30
Also published as: CN1116628A; JPH07304795A; NO951645L; HU9501253D0; KR950032275A; PL181272B1; CA2148194A1; AU1772495A; DE4415310A1; US5693612A; AU697614B2; ZA953467B; PL308420A1; HUT75057A; GR3031696T3; RU95106821A; CZ107395A3; JP3711154B2; KR100360831B1; ATE183199T1

Abstract

A találmány tárgya új, (I) általánős képletű ciklőpeptidek, ahől aképletben A jelentése Gly vagy Ala, R1 jelentése 2-karbőxi-8-aminő-4-tia-piperőlidin-9-őn-(Btd), ő-(aminő-metil)-ő'-karbőxi-bifenil-(Biph), 2-(aminő-metil)-5-(karbőxi-metil)-tiőfén- (Act) csőpőrt vagy2-(1,7-diaza-6-őxő-spirő[ ,4]nőnán-7-il)-4-metil-pentánsav((S,S)spirő-Prő-Leű)- vagy 2-(3-aminő-1-pirrőlid-2-őnil)-4-metil-pentánsav-csőpőrt ((S)Gly[ANC-2]-Leű vagy (R)Gly[ANC-2]-Leű), és acsőpőrtők mindig peptidkötésen ker sztül kapcsőlódnak. A vegyületekintegrininhibitőrők, és alkalmazhatók különösen a keringési rendszer,a csőntők megbetegedéseinek a kezelésére és megelőzésére, valamint adaganatterápiában, valamint antimikrőbás és ant virális hatóanyagként. ŕ

Description

A találmány tárgya új, (I) általános képletű ciklopeptidek, ahol a képletben A jelentése Gly vagy Alá,

R¹ jelentése 2-karboxi-8-amino-4-tia-piperolidin-9-on(Btd), o-(amino-metil)-o’-karboxi-bifenil- (Biph), 2(amino-metil)-5-(karboxi-metil)-tiofén- (Act) csoport vagy 2-(l,7-diaza-6-oxo-spiro[4,4]nonán-7-il)4-metil-pentánsav ((S,S)spiro-Pro-Leu)- vagy 2-(3amino-1 -pirrolid-2-onil)-4-metil-pentánsav-csoport ((S)Gly[ANC-2]-Leu vagy (R)Gly[ANC-2]-Leu), és a csoportok mindig peptidkötésen keresztül kapcsolódnak.

A vegyületek integrininhibitorok, és alkalmazhatók különösen a keringési rendszer, a csontok megbetegedéseinek a kezelésére és megelőzésére, valamint a daganatterápiában, valamint antimikrobás és antivirális hatóanyagként.

Cycto—(Arg — A—Asp — R¹) (i)

HU 216 795 B

A leírás terjedelme 8 oldal (ezen belül 1 lap ábra)

HU 216 795 Β

Gly[ANC-2]-Leu 2-(3-amino-l-pirrolid-2-onil)-4-metil-pentánsav spiro-Pro-Leu 2-( 1,7-diazapsiro[4,4]nonán-7-il)-4metil-pentánsav.

Továbbá alkalmazzuk a következő jelöléseket:

A találmány tárgyát új, I általános képletű ciklopeptidek, valamint fiziológiai szempontból elfogadható sóik képezik. A találmány tárgyát képezi a vegyületek előállítási eljárása, a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények és a vegyületek alkalmazása is. A képletben A jelentése Gly vagy Alá,

R¹ jelentése 2-karboxi-8-amino-4-tia-piperolidin-9-on(Btd), o-(amino-metil)-o’-karboxi-bifenil- (Biph), 2(amino-metil)-5-(karboxi-metil)-tiofén- (Act) csoport vagy 2-(l,7-diaza-6-oxo-spiro[4,4]nonán-7-il)4-metil-pentánsav ((S,S)spiro-Pro-Leu)- vagy 2-(3amino-1 -pirrolid-2-onil)-4-metil-pentánsav-csoport ((S)Gly[ANC-2]-Leu vagy (R)Gly[ANC-2]-Leu) és a csoportok mindig peptidkötésen keresztül kapcsolódnak.

Hasonló vegyületek ismertek a Pharmazie 40 (8), 532-5 (1985) irodalmi helyről.

Találmányunk feladatául tűztük ki új, értékes farmakológiái tulajdonságú vegyületek kidolgozását, amelyek alkalmasak gyógyászati készítmények előállítására.

Azt tapasztaltuk, hogy az I általános képletű vegyületek és sóik értékes tulajdonságokkal rendelkeznek. A vegyületek mindenekelőtt integrininhibitorok, különösen a β₃- és Pj-integrinreceptoroknak ligandumokkal végbemenő kölcsönhatását gátolják. Különösen hatásosak a vegyületek az otyPb ος,β₃, OE-Ps, cePő és α_ΙΠ,β₃ integrinekkel szemben. A vegyületeknek ezt a hatását J. W. Smith és munkatársai J. Bioi. Chem. 265, 12 267-12 271. (1990) irodalmi helyen leírt eljárásával bizonyíthatjuk. A vegyületek gyulladásgátló hatásúak is. Az említett hatások irodalomból ismert módszerekkel bizonyíthatók.

A vegyületek alkalmazhatók gyógyszerhatóanyagként a humán- és állatgyógyászatban, különösen a keringési rendszer megbetegedései, trombózis, szívinfarktus, érelmeszesedés, gyulladásos megbetegedések, apoplexia, angina pectoris, daganatos megbetegedések, oszteolitikus megbetegedések, különösen oszteoporózis és angioplasztiát követően fellépő angiogenézis és resztenózis esetén. A vegyületek alkalmazhatók a sebek gyógyulásának az elősegítésére is.

A vegyületek kitűnnek antimikrobás és antivirális hatásukkal is, alkalmazhatók például a baktériumok, gombák, élesztők és vírusok által kiváltott megbetegedések megakadályozására. A vegyületek különösen kísérő antimikrobás hatóanyagként alkalmazhatók olyan esetekben, amikor a szervezetbe történik beavatkozás testidegen anyagokkal, például bioanyagokkal, implantátumokkal, katéterrel vagy szívritmus-szabályozó berendezéssel. A vegyületek antiszeptikus hatásúak is.

Az előzőekben és a következőkben az aminosavcsoportok vonatkozásában a következő rövidítéseket al-

kalmazzuk.
Act	2-amino-metil-tiofén-5-ecetsav
Alá	alanin
Asp	aszparaginsav
Arg	arginin
Biph	o-(amino-metil)-bifenil-o’-karbon- sav
Btd	8-amino-4-tia-piperolidin-9-on-2- karbonsav

BOC	terc-butoxi-karbonil
CBZ	benzil-oxi-karbonil
DCCL	diciklo-hexil-karbodiimid
DMF	dimetil-formamid
EDC1	N-etil-N’-[3-(dimetil-amino)- propilj-karbodiimid-hidroklorid
FMOC	9-fluorenil-metoxi-karbonil
HOBt	1 -hidroxi-benzotriazol
Mtr	4-metoxi-2,3,6-trimetil- fenilszulfonil
OBut	terc-butoxi
POA	fenil-oxi-acetil
TFA	trifluor-ecetsav.

Az aminisavak hárombetűs rövidítése L izomert jelent. Az aminosavak megfelelő védőcsoporttal védhetők.

Találmányunk tárgyát képezi eljárás is az 1. igénypont szerinti I általános képletű vegyületek és sóik előállítására, amelyre az jellemző, hogy

a) valamely I általános képletű ciklopeptid védett származékát szolvolizáljuk, vagy hidrogenizáljuk, vagy

b) egy II általános képletű peptidet, ahol A és R¹jelentése a megadott, és

Z j elentése - Arg-A-Asp-R¹ A-Asp-R'-Arg-Asp-R'-Arg-A vagy -R'-Arg-A-Aspvagy reakcióképes származékát ciklizálószerrel kezeljük, és kívánt esetben a kapott bázikus vagy savas I általános képletű ciklopeptidet savval vagy bázissal történő kezeléssel sójává alakítunk.

Az előzőekben és a következőkben leírt A, R¹, és Z csoportok az I és II általános képletű vegyületeknél megadott jelentésűek, ha másként nem adjuk meg.

Az (S,S)spiro-Pro-Leu az 1 képletű 2-(1,7diazaspiro[4,4]-6-oxo-nonán-7-il)-4-metil-pentánsavmaradék, míg az (S)Gly[ANC-2]-Leu, illetve az (R)Gly[ANC-2]-Leu a 2 képletű 3(S)-, vagy 3(R)-2-(3amino-1 -pirrolid-2-onil)-4-metil-pentánsav-csoportnak felel meg.

Biph jelentése o-(amino-metil)-bifenil-o’-karbonsav-csoport, ahol Biphl és Biph2 a lehetséges atropizomerek.

Az R¹ szubsztituensre vonatkozóan az előzőekben megadott definíciók egyidejűleg előnyösek. A találmányunk egyidejűleg vonatkozik ciklusos penta- és tetrapeptidekre.

A jelentése előnyösen Gly, jelenthet azonban Ala-t.

Az I általános képletű vegyületek és az előállításukhoz alkalmazott kiindulási vegyületek ismert módon állíthatók elő például Houben-Weyl, Methoden dér organischen Chemie, Georg-Thieme-Verlag, Stuttgart irodalmi helyen leírt módszerek szerint a megadott átalakításokra vonatkozó reakciókörülmények között. Az itt nem említett ismert változatok is alkalmazhatók.

HU 216 795 Β

A Gly[ANC-2]-Leu (R)- és (S)-alakú peptid intermediert R. M. Freidinger és munkatársai J. Org. Chem. 47, 104 (1982) irodalmi helyen leírtak szerint állíthatjuk elő. A spiro-Pro-Leu építőelemet például P. Ward és munkatársai, J. Med. Chem. 33, 1848 ff. (1990) irodalmi helyen leírtak szerint állíthatjuk elő, míg a Btd szintézise U. Nagai és munkatársai, Tetrahedron 49, 3577-3592 (1993) irodalmi helyen leírtak szerint végezhető el.

A kiindulási vegyületeket kívánt esetben in situ képezhetjük úgy, hogy azokat a reakcióelegyből nem izoláljuk, hanem azonnal az I általános képletű vegyületekké alakítjuk.

Az I általános képletű vegyületeket előállíthatjuk úgy, hogy azokat védett származékaikból szolvolízissel különösen hidrolízissel vagy hidrogenolízissel szabadítjuk fel.

A szolvolízis, illetve hidrogenolízis szempontjából előnyös kiindulási vegyületek az olyan vegyületek, amelyek egy vagy több amino- és/vagy hidroxilcsoport helyén megfelelően védett amino- és/vagy hidroxilcsoportot tartalmaznak. Előnyösek az olyan vegyületek, amelyek egy nitrogénatomhoz kapcsolódó hidrogénatom helyén amino védőcsoportot tartalmaznak, például ilyenek az olyan I általános képletű vegyületek, amelyek egy NH₂-csoport helyén NHR’ általános képletű csoportot tartalmaznak, ahol R’ jelentése amino védőcsoport, például BOC vagy CBZ.

Előnyösek az olyan kiindulási vegyületek is, amelyek egy hidrogénatom helyén hidroxilcsoportot vagy hidroxil védőcsoportot tartalmaznak, ezek például olyan I általános képletű vegyületek, amelyek egy hidroxilcsoport helyén R”O-fenil-csoportot tartalmaznak, ahol R” jelentése hidroxil védőcsoport.

A kiindulási vegyület molekulájában több azonos, vagy különböző módon védett amino- és/vagy hidroxilcsoport lehet. Ha a védőcsoportok egymástól különbözőek, ezeket számos esetben szelektív lehet lehasítani.

Az amino védőcsoport kifejezés általánosan ismert, és olyan csoportokat jelöl, amelyek alkalmasak egy aminocsoportnak a kémiai átalakulástól való védelmére (blokkolására), és amelyek azonban könnyen eltávolíthatók a kívánt kémiai reakciónak a molekula más részein történő lefolytatását követően. Tipikus csoportok különösen a helyettesítetlen vagy helyettesített acil-, aril-, aralkoxi-metil- és aralkilcsoportok. Mivel az amino védőcsoportokat a kívánt reakció (vagy reakciósor) után eltávolítjuk, fajtájuk és méretük általában nem kritikus. Előnyösen azonban 1-20, különösen 1-8 szénatomosak. Az „acilcsoport” kifejezés a találmányunk szerinti eljárásban a legszélesebb értelemben értelmezhető. Magában foglalja az alifás, aralifás, aromás vagy heterociklusos karbonsavakból vagy szulfonsavakból levezethető acilcsoportokat, ilyenek különösen az alkoxikarbonil-, aril-oxi-karbonil-, és mindenekelőtt az aralkoxi-karbonil-csoportok. Az acilcsoportok példáiként megemlítjük az alkanoilcsoportot, így az acetil-, propionil-, butirilcsoportot; az aralkanoilcsoportot, így a fenil-acetil-csoportot, az aroilcsoportot, így a benzoilvagy toluilcsoportot, az aril-oxi-alkanoil-csoportot, így a POA-t; az alkoxi-karbonil-csoportot, így a metoxikarbonil-, etoxi-karbonil-, 2,2,2-(triklór-etoxi)-karbonil-, BOC-, 2-jód-etoxi-karbonil-csoportot; az aralkiloxi-karbonil-csoportot, így a CBZ-t (benzil-oxikarbonil-csoportot); a 4-metoxi-benzil-oxi-karbonil-, az FMOC-csoportot; az aril-szulfonil-csoportot, így az Mtr-csoportot. Előnyös amino védőcsoport a BOC-, az Mtr-, továbbá a CBZ-, az FMOC-, a benzil- és az acetilcsoport.

A hidroxil védőcsoport kifejezés szintén általánosan ismert, és olyan csoportokra vonatkozik, amelyek egy hidroxilcsoportot a kémiai átalakításokban védenek, amelyek azonban könnyen eltávolíthatók a kívánt reakciónak a molekula más részein történő lefolytatását követően. Ilyen tipikus csoportok az előzőekben említett helyettesítetlen vagy helyettesített aril-, aralkil- és acilcsoportok, továbbá az alkilcsoportok. A hidroxil védőcsoport természete és mérete nem kritikus, mivel a kívánt reakciót vagy reakciósort követően ismét eltávolításra kerül; előnyösek az 1-20, különösen 1-10 szénatomos csoportok. A hidroxil védőcsoportok példáiként megemlítjük többek között a benzil-, a p-nitrobenzoil-, a ρ-toluolszulfonil-, a terc-butil- és acetilcsoportot, különösen előnyös a benzil- és a terc-butilcsoport. Az aszparaginsavban és glutaminsavban a COOH-csoportot előnyösen terc-butil-észtere formájában védjük [például Asp(OBut)].

Az I általános képletű vegyületek kiindulási vegyületeként alkalmazott védett származékok az aminosavés peptidszintézis ismert módszerei szerint állíthatók elő, például Merrifield szerinti szilárd fázisú eljárással [B. F. Gysin és R. B. Merrifield, J. Am. Chem. Soc. 94, 3102ff (1972)]. Különösen előnyös az FMOC-védőcsoporttal lefolytatott reakció folyadék fázisú reaktorban, amelyet A. Jonczyk és J. Meienhofer ír le a Peptides, Proc. 8. Am. Pept. Symp. 77—73 (1983) (Eds. V. J. Hruby és D. H. Rich) irodalmi helyen.

Az I általános képletű vegyületeknek védett származékaikból történő felszabadítását az alkalmazott védőcsoporttól függően például erős savval, célszerűen TFAval vagy perklórsawal, vagy erős szervetlen savval, így sósavval vagy kénsavval, erős szerves karbonsavval, így triklór-ecetsawal, vagy szulfonsavakkal, így benzolvagy p-toluolszulfonsawal végezhetjük. További inért oldószert is alkalmazhatunk, de ez nem mindig szükséges. Inért oldószerként megfelelőek előnyösen a szerves oldószerek, például a karbonsavak, így az ecetsav, az éterek, így a tetrahidrofurán és a dioxán, az amidok, így a DMF, a halogénezett szénhidrogének, így a diklór-metán, továbbá az alkoholok, így a metanol, etanol és izopropanol, valamint a víz. A felsorolt oldószerek elegyét is alkalmazhatjuk. A TFA-t előnyösen feleslegben alkalmazzuk további oldószer hozzáadása nélkül, a perklórsavat ecetsavból és 70%-os perklórsavból álló 9:1 arányú elegy formájában alkalmazzuk. A védőcsoport lehasításának reakció-hőmérséklete célszerűen mintegy 0 és mintegy 50 °C közötti, előnyösen 15 és 30 °C között (szobahőmérséklet) dolgozunk.

A BOC-, OBut- és Mtr-csoportok például előnyösen TFA-val hasíthatok le diklór-metánban, vagy pedig 3-5 n HCl-oldattal dioxánban 15-30 °C hőmérsékle3

HU 216 795 Β ten, az FMOC-csoport mintegy 5-50%-os szekunder amin-oldattal, így dimetil-aminnak, dietil-aminnak vagy piperidinnek az oldatával hasítható le DMF-ben 15-30 °C hőmérsékleten.

A hidrogenolitikusan eltávolítható védőcsoportok (például CBZ- vagy benzilcsoport) például hidrogénnel katalizátor (például nemesfém katalizátor, így palládium, célszerűen hordozóra, így szénre felvitt palládium) jelenlétében távolíthatók el. Oldószerként ebben az esetben az előzőekben megadott oldószerek alkalmazhatók, különösen pedig alkoholok, így metanol vagy etanol, vagy amidok, így DMF használható. A hidrogenolízist általában mintegy 0 és 100 °C közötti hőmérsékleten, mintegy 1 és 200 bar nyomáson, előnyösen 20-30 °C hőmérsékleten, és 1-10 bar nyomáson folytatjuk le. A CBZ-csoport hidrogenolízisét például jól lefolytathatjuk 5-10%-os Pd-C-vel metanolban vagy ammónium-formiáttal (hidrogén helyett) Pd-C-re felvitt formában metanol/DMF elegyében 20-30 °C hőmérsékleten.

Az I általános képletű vegyületek előállíthatok a II általános képletű vegyieteknek a peptidszintézisből ismert módon lefolytatott ciklizálásával is. Ennek során a peptidszintézisekből ismert módon, például a HoubenWeyl, 1. c., Bánd 15/11, 1-806. oldalak (1974) irodalmi helyen leírt módon dolgozunk.

A reakciót előnyösen dehidratálószer, például karbodiimid, így DCCL vagy EDC1, továbbá propánfoszfonsavanhidrid [Angew. Chem. 92, 129 (1980)] difenil-foszforil-azid vagy 2-etoxi-N-(etoxi-karbonil)1,2-dihidrokinolin jelenlétében folytatjuk le inért oldószerben, például halogénezett szénhidrogénben, így diklór-metánban, éterben, így tetrahidrofuránban vagy dioxánban, amidban, így DMF-ben vagy dimetilacetamidban, nitrilben, így acetonitrilben, vagy a felsorolt oldószerek elegyében mintegy -10 és 40 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 0 és 30 °C közötti hőmérsékleten. Az intramolekuláris ciklizálásnak az intermolekuláris peptidkötés kialakítását megelőzően történő lefolytatása céljából célszerűen híg oldatokban dolgozunk (hígítási elv).

A II általános képletű vegyületek helyett megfelelő reakcióképes származékok is alkalmazhatók a reakcióban. Ezek olyan vegyületek, amelyekben a reakcióképes csoportokat átmenetileg védőcsoportokkal blokkoljuk. A II általános képletű aminosavszármazékok például aktivált észtereik formájában alkalmazhatók, amelyeket célszerűen in situ képezünk például HOBt vagy N-hidroxi-szukcinimid adagolásával.

A II általános képletű kiindulási vegyületek általában újak. Előállíthatok ismert módon, például a peptidszintézis előzőekben ismertetett módszereivel, majd a védőcsoportoknak az eltávolításával.

Általában először a védett R’-Z-OR” általános képletű pentapeptid-észtert, például BOC-Z-OMe-t vagy BOC-Z-OEt-et állítunk elő, amelyet ezt követően először az R’-Z-OH általános képletű savvá, például BOCZ-OH-vá szappanosítunk el, majd ebből az R’ védőcsoportot lehasítjuk, és így a szabad II általános képletű H-Z-OH általános képletű peptidet kapjuk.

Egy I általános képletű bázis savval a megfelelő savaddíciós sóvá alakítható. Ebben az átalakításban különösen olyan savakat alkalmazunk, amelyek fiziológiai szempontból elfogadható sókat eredményeznek. így alkalmazhatók szervetlen savak, például kénsav, salétromsav, hidrogén-halogenidek, így hidrogén-klorid vagy hidrogén-bromid, foszforsavak, így orto-foszforsav, szulfaminsav, továbbá szerves savak, különösen alifás, aliciklusos, aralifás, aromás vagy heterociklusos egy- és többértékű karbon-, szulfon- vagy kénsavak, például hangyasav, ecetsav, propionsav, pivalinsav, dietil-ecetsav, malonsav, borostyánkősav, pimelinsav, fumársav, maleinsav, tej sav, borkősav, almasav, benzoesav, szalicilsav, 2- vagy 3-fenil-propionsav, citromsav, glükonsav, aszkorbinsav, nikotinsav, izonikotinsav, metán- vagy etánszulfonsav, etándiszulfonsav, 2-hidroxi-etánszulfonsav, benzolszulfonsav, p-toluol-szulfonsav, naftalinmono- és -diszulfonsavak, lauril-kénsav. A fiziológiai szempontból nem elfogadható sók, például pikrátok az I általános képletű vegyületek izolálásához és/vagy tisztításához alkalmazhatók. Ezeket ismert módon állítjuk elő.

Egy I általános képletű sav bázissal fiziológiai szempontból elfogadható fém- vagy ammóniumsójává alakítható. Sóként különösen a nátrium-, kálium-, magnézium-, kalcium- és ammóniumsók jönnek számításba, továbbá a helyettesített ammóniumsók, így például a dimetil-, dietil- és diizopropilammónium-sók, a monoetanol-, dietanol- és trietanol-ammónium-sók, a ciklohexil-, diciklohexil-ammónium-sók, a dibenzil-etilén-diammónium-sók, továbbá N-metil-D-glükaminnal vagy argininnel vagy lizinnel képzett sók.

Az új, I általános képletű vegyületek és fiziológiai szempontból elfogadható sóik alkalmazhatók gyógyászati készítmények előállítására, amelynek során a vegyületeket legalább egy hordozó- vagy segédanyaggal és kívánt esetben egy vagy több további hatóanyaggal megfelelő adagolási formává alakítjuk. Az így kapott készítmények alkalmazhatók gyógyszerként a humán- és állatgyógyászatban. A hordozóanyagok lehetnek szerves vagy szervetlen anyagok, amelyek enterális (például orális vagy rektális), parenterális (például intravénás injekció) vagy lokális (például topikus, dermális, oftalmikus vagy nazális) adagolásra, vagy inhalációs spray formájában történő adagolásra alkalmasak, és az új vegyületekkel nem reagálnak. Ilyen például a víz, a vizes izotóniás konyhasóoldat, a rövid szénláncú alkoholok, a növényi olajok, a benzil-alkoholok, a polietilénglikolok, a glicerin-triacetát és más zsírsav-gliceridek, a zselatin, a szójalecitin, a szénhidrátok, így a laktóz és a keményítő, a magnézium-sztearát, a talkum, a cellulóz, a vazelin. Orális adagolásra szolgálnak a tabletták, drazsék, kapszulák, szirupok, szaftok és cseppek, különösen előnyösek a lakkbevonatú tabletták és gyomorsavrezisztens bevonattal ellátott kapszulák, például kapszulaburkok. Rektális adagolásra szolgálnak a kúpok, parenterális adagolásra az oldatok, előnyösen az olajos és vizes oldatok, továbbá szuszpenziók, emulziók és implantátumok. Topikus adagolásra alkalmasak az oldatok, amelyek lehetnek szemcseppek, továbbá például szuszpenziók, emulziók, krémek, kenőcsök vagy a komprimátumok. Inhalációs spray

HU 216 795 Β formájában történő alkalmazás során olyan spray-eket alkalmazunk, amelyek a hatóanyagot oldják vagy szuszpendálják valamilyen hajtógázban vagy hajtógázelegyben (például CO₂-ben vagy fluor-klór-szénhidrogénben). A hatóanyagot ennek során célszerűen mikronizált alakban alkalmazzuk, egy vagy több további fiziológiai szempontból elfogadható oldószert is adagolhatunk, ilyen például az etanol. Az inhalálóoldatokat szokásos inhalátorokból adagolhatjuk. Az új vegyületek liofilizálhatók is, és a kapott liofilizátumot például injekciós készítmények előállítására alkalmazhatjuk. Az injekciókat ennek során boluszként vagy folyamatos infúzióként (például intravénás, intraperitonális, intramuszkuláris, szubkután vagy intratekális) alkalmazhatjuk. A megadott készítmények sterilizálhatok is, és/vagy tartalmazhatnak segédanyagokat, így konzerválószereket, stabilizátorokat és/vagy nedvesítőszereket, emulgeátorokat, az ozmotikus nyomás szabályozásához szükséges sókat, pufferanyagokat, színezékeket és/vagy aromaanyagokat. Kívánt esetben tartalmazhatnak egy vagy több további hatóanyagot, például egy vagy több vitamint.

A találmány szerinti vegyületeket általában más ismert, kereskedelemben hozzáférhető peptidekkel analóg módon, különösen az US-A-4472305-ben leírt vegyületekkel analóg módon adagoljuk, előnyösen mintegy 0,05-500 mg, különösen 0,5-100 mg mennyiségben adagolási egységenként. A napi adagolási mennyiség előnyösen mintegy 0,01-2 mg/kg testtömeg. Az egyes betegek számára meghatározott speciális adagolási mennyiség különböző tényezőktől függ, így az alkalmazott vegyület hatásosságától, a kezelt beteg korától, testtömegétől, általános egészségi állapotától, nemétől, táplálkozásától és az adagolás egymásutániságától és módjától, az alkalmazott egyéb gyógyszerektől, a megbetegedés súlyosságától. Előnyös a parenterális adagolás.

Az I általános képletű vegyületek interligandumként alkalmazhatók integrinek tiszta formában történő előállításához alkalmazott affinitáskromatográfiai oszlopok előállítására.

Ennek során a ligandumot, azaz az I általános képletű peptidszármazékot befogócsoporton keresztül kovalens kapcsoljuk polimer hordozóhoz.

Polimer hordozóanyagként alkalmasak a peptidkémiából ismert szilárd polimer fázisok, amelyek előnyösen hidrofil tulaj donságúak, ilyenek például a térhálósított policukrok, így a cellulóz, a Sepharose vagy Sephadex^R, az akrilamidok, polietilénglikol-alapú polimerek és Tentakel-polimerek^R.

A polimer hordozóanyaghoz kapcsolódó befogó funkciós csoportok előnyösen lineáris 2-12 szénatomos alkiléncsoportok, amelyek egyik végükkel közvetlen a polimerhez kapcsolódnak, másik végükön pedig funkciós csoport, így hidroxil-, amino-, merkapto-, malein-imido- vagy COOH-csoport helyezkedik el, és alkalmasak egyik funkciós oldalláncúkkal a mindenkori pepiidhez történő kapcsolódásra.

A peptidet a polimer befogócsoportjával közvetlenül vagy második ilyen funkciós csoporton keresztül kapcsolhatjuk.

A meghatározott aminosavcsoportok, amelyek az I általános képletű peptidek részét képezik, oldalláncúkban úgy módosíthatók, hogy a befogás során, például

NH₂, SH-, OH-, NH₂- vagy COOH-csoporton keresztül kapcsolódjanak a polimer befogócsoportjával.

Az olyan aminosavak példáiként, amelyeknek az oldallánca közvetlenül befogó funkciós csoportként szolgálhat, megemlítjük például az Arg-t vagy Asp-t.

A szabad NH₂-csoporton keresztül kapcsolódó befogócsoportok például a -CO-C„H_2n-NH₂, -CO-C_nH_2n-OH, -CO-C_nH_2n-SH és a -COC_nH_2n-COOH általános képletű csoportok, ahol n értéke 2-12, és az alkillánc hossza nem kritikus, és ezeket adott esetben például megfelelő aril- vagy alkilaril-csoportok helyettesíthetik.

A szabad savcsoportokhoz kapcsolódó C-terminális befogócsoportok például az -O-C_nH_2n-SH, -OC_nH_2n-OH, -O-C_nH_2n-NH₂, -O-C_nH_2n-COOH, -NH-C_nH_2n-SH, -NH-QH^-OH, -NH-C_nH_2n-NH₂vagy -NH-C_nH_2n-COOH általános képletű csoportok, ahol n értéke, valamint az alkillánc az előzőekben írtaknak megfelelő.

Az integrinek tisztításához alkalmazott affinitáskromatográfiánál alkalmazott anyagok előállítását aminosavaknak szokásos kondenzálása szerint végezzük ismert módon, mint azt az I általános képletű vegyületek előállításánál már leírtuk.

Tioltartalmú befogóvegyületek esetén addíciós reakciók, így Michael-féle addíciós reakció mehet végbe a maleinimid-származékokon, vagy diszulfidképződés léphet fel polimerhez kötött tiollal.

Az előzőekben és a továbbiakban a hőmérsékletértékeket °C-ban adjuk meg. A következő példában az ismert módon történő feldolgozás a következőket jelenti: a reakcióelegyhez szükséges esetben vizet adunk, semlegesítjük, éterrel vagy diklór-metánnal extraháljuk, elválasztjuk, a szerves fázist nátriumszulfát felett szárítjuk, szűrjük, bepároljuk és kovasavgélen kromatográfiásan és/vagy kristályosítással tisztítjuk. RT jelentése retenciós idő (perc) nagynyomású folyadékkromatográfiás vizsgálatnál; A rendszer, illetve B rendszer alkalmazásával, ahol az A rendszer Lichrosorb^R RP (250x4; 5 pm) és a B rendszer Lichrosorb^R RP 18 (250x4; 5 pm); a futtatószer (A rendszer): 0,3% TFA vízben; izopropanolgradiens 0-80 térfogat%; 50 perc, 1 ml/perc sebességnél. Az átfolyatást és a detektálást 215 nm-nél végeztük. Futtatószer (B rendszer): A eluálószer: 0,1% TFA vízben; B eluálószer: 0,1 TFA acetonitril/víz (9:1) elegyben; gradiens 20-90% B; 50 perc 1 ml/perc értéknél, M+= a molekulacsúcs a tömegspektrumban, amelyet gyors atombombázási módszerrel (FAB) nyertünk, és a megadott molekulatömeg egy tömegegységgel nagyobb a számított értéknél.

1. példa

0,28 g ciklo-(Arg(Mtr)-Gly-Asp-Btd)-nek [előállítható az 1. példa szerinti ciklizálással] 8,4 ml TFA-ban, 1,7 ml diklór-metánban, és 0,9 ml tiofenolban készített oldatát 4 órán át szobahőmérsékleten hagyjuk állni,

HU 216 795 Β majd a reakcióelegyet bepároljuk, vízzel hígítjuk és fagyasztva szárítjuk. Sephadex G 10 oszlopon végzett gélszűrés (ecetsav/víz 1:1), majd ezt követően a megadott körülmények között végzett nagynyomású folyadékkromatográfiás tisztítás után kapjuk a ciklo-(ArgGly-Asp-Btd)-t; RT=13,2; M+ 527.

Analóg állítjuk elő ciklo-(Arg(Mtr)-Gly-Asp-(S)Gly[ANC-2]-Leu)-ból a ciklo-Arg-Gly-Asp-(S)Gly[ANC-2]-Leu)-t; RT=4,8; M⁺ 525;

ciklo-(Arg(Mtr)-Gly-Asp-(R)Gly[ANC-2]-Leu)-ból a ciklo-(Arg-Gly-Asp-(R)Gly[ANC-2]-Leu)-t; RT=6,3;M+ 525;

ciklo-(Arg(Mtr)-Gly-Asp-(S,S)spiroPro-Leu)-ból a ciklo-(Arg-Gly-Asp-(S,S)spiroPro-Leu)-t; RT=14,6;M+ 565;

ciklo-(Arg(Mtr)-Gly-Asp-Biph 1 )-ből a ciklo-(Arg-Gly-Asp-Biphl)-et; RT=20,7; M+ 538; ciklo-(Arg(Mtr)-Gly-Asp-Biph2)-ből a ciklo-(Arg-Gly-Asp-Biph2)-et; RT=20,8;

M+ 538;

ciklo-(Arg(Mtr)-Gly-Asp-Act)-ból a ciklo-(Arg-Gly-Asp-Act)-t, RT=14,3; M⁺ 547;

A következő példákban gyógyászati készítményeket ismertetünk.

A példa: injekciósüveg

100 g I általános képletű ciklopeptidnek és 5 g dinátrium-hidrogén-foszfátnak 3 1 kétszer desztillált vízben készített oldatának pH-értékét 2 n sósavoldattal 6,5-re állítjuk be, az oldatot sterilen szűrjük, injekciós üvegekbe töltjük, és steril körülmények között liofilizáljuk, és sterilen lezárjuk. Minden injekciós üveg 5 mg hatóanyagot tartalmaz.

B példa: kúpok g I általános képletű hatóanyagnak és 100 g szójalecitinnek és 1400 g kakaóvajnak az elegyét megolvasztjuk, formákba öntjük, és hagyjuk kihűlni. Minden kúp 20 mg hatóanyagot tartalmaz.

C példa: oldat g I általános képletű hatóanyagnak, 9,38 g NaH₂PO₄ x 2 H₂O-nak, 28,48 g Na₂HPO₄ x 12 H₂O-nak és 0,1 g benzalkónium-kloridnak 940 ml kétszer desztillált vízben készített oldatának pH-értékét beállítjuk 6,8ra, az oldatot feltöltjük 1 literre és besugárzással sterilizáljuk. A kapott oldatot szemcseppekként alkalmazzuk.

Dpélda: kenőcs

500 mg I általános képletű hatóanyagot összekeverünk 99,5 g vazelinnel aszeptikus körülmények között.

Epélda: tabletták

100 g I általános képletű ciklopeptidnek, 1 kg laktóznak, 600 g mikrokristályos cellulóznak, 600 g búzakeményítőnek, 100 g poli(vinil-pirrolidon)-nak, 80 g talkumnak és 10 g magnézium-sztearátnak a keverékét ismert módon tablettákká sajtoljuk úgy, hogy minden tabletta 10 mg hatóanyagot tartalmaz.

Fpélda: drazsék

Az E példában leírtak szerint tablettákat sajtolunk, és ezeket ismert módon szacharózból, búzakeményítőből, talkumból, tragantból és színezékből álló bevonattal vonjuk be.

G példa: kapszulák

Ismert módon keményzselatin kapszulákba töltünk I általános képletű hatóanyagot úgy, hogy minden kapszula 5 mg hatóanyagot tartalmaz.

Hpélda: inhalálóspray g I általános képletű hatóanyagot feloldunk 10 1 izotóniás NaCl-oldatban, és az oldatot kereskedelemben hozzáférhető pumpás mechanizmusú porlasztóedénybe töltjük. A kapott oldatot szájba vagy orrba porlaszthatjuk. Egy porlasztási nyomás (mintegy 0,1 ml) mintegy 0,14 mg adagolási mennyiségnek felel meg.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. (I) általános képletű ciklopeptidek, ahol A jelentése Gly vagy Alá,

R¹ jelentése 2-karboxi-8-amino-4-tia-piperolidin-9-on(Btd), o-(amino-metil)-o’-karboxi-bifenil- (Biph), 2(amino-metil)-5-(karboxi-metíl)-tiofén- (Act) -csoport vagy 2-(l,7-diaza-6-oxo-spiro[4,4]nonán-7-il)4-metil-pentánsav ((S,S)spiro-Pro-Leu)- vagy 2-(3amino-1 -pirrolid-2-onil)-4-metil-pentánsav-csoport ((S)Gly[ANC-2]-Leu, vagy (R)Gly[ANC-2]-Leu), és a csoportok mindig peptidkötésen keresztül kapcsolódnak, valamint fiziológiai szempontból elfogadható sóik.
2. (a) ciklo-(Arg-Gly-Asp-(S)Gly[ANC-2]-Leu);

(b) ciklo-(Arg-Gly-Asp-(R)Gly[ANC-2]-Leu);

(c) ciklo-(Arg-Gly-Asp-(S,S)spiro-Pro-Leu);

(d) ciklo-(Arg-Gly-Asp-Act);

(e) ciklo-(Arg-Gly-Asp-Btd);
3. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű ciklopeptidek egyik enantiomere vagy egyik diasztereomere.
4. Eljárás az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek, ahol A és R¹ jelentése az 1. igénypontban megadott, vagy sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy a) valamely (I) általános képletű ciklopeptid védett származékát szolvolizáljuk vagy hidrogenizáljuk, vagy b) egy (II) általános képletű peptidet, ahol A és R¹jelentése az 1. igénypontban megadott és

Z jelentése -Arg-A-Asp-R¹A-Asp-R*-Arg-Asp-R>-Arg-A vagy -R>-Arg-A-Asp, vagy reakcióképes származékát ciklizálószerrel kezeljük és kívánt esetben a kapott ciklopeptidet savval vagy bázissal történő kezeléssel sójává alakítjuk.
5. Gyógyászati készítmény, amely legalább egy 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületet, ahol A és R¹ jelentése az 1. igénypontban megadott, és/vagy ennek fiziológiai szempontból elfogadható sóját tartal6

HU 216 795 Β mázzá a gyógyszergyártásban szokásos segédanyagokkal együtt.
6. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületeknek, ahol A és R¹ jelentése az 1. igénypontban megadott, vagy fiziológiai szempontból elfogadható sóiknak az alkalmazása a keringési rendszer megbetegedéseinek, trombózisnak, szívinfarktusnak, érelmeszesedésnek, gyulladásos megbetegedéseknek, apoplexiának, angina pectorisnak, daganatos megbetegedéseknek, oszteolitikus megbetegedéseknek, és angioplasztiát követően fellépő angiogenézisnek és resztenózisnak a gyógyítására alkalmas gyógyászati készítmények előállítására.
7. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek, ahol A és R¹ jelentése az 1. igénypontban

5 megadott, alkalmazása affinítás-oszlopkromatográfiánál alkalmazott, immobilizált ligandumok előállítására.
8. Az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek, ahol A és R¹ jelentése az 1. igénypontban megadott, alkalmazása integrineknek affinitáskromatog10 ráfiásan történő tisztítására.