HU213608B

HU213608B - Process for producing 2 beta,19-(methylene-amino)-androst-4-ene-3,17-dione as aromatase inhibitor and pharmaceutical composition containing it

Info

Publication number: HU213608B
Application number: HU9301588A
Authority: HU
Inventors: Joseph Paul Burkhart; John O'neal Johnston; Norton Paul Peet
Original assignee: Merrell Dow Pharma
Priority date: 1990-11-30
Filing date: 1991-10-17
Publication date: 1997-08-28
Also published as: NO931951L; CA2096020A1; ATE154606T1; NO302123B1; EP0559706A1; HUT64365A; US5126488A; DE69126622T2; ES2104736T3; DK0559706T3; EP0559706B1; FI932446A; FI932446A0; DE69126622D1; CA2096020C; AU9027991A; NO931951D0; GR3024298T3; KR100200462B1; JPH06509543A

Description

A találmány tárgya eljárás (I) képletű vegyület és a vegyületet hatóanyagként tartalmazó, aromatáz inhibiáló hatású gyógyszerkészítmény előállítására.

Az ösztrogén hormonok, mint például az ösztron és az ösztradiol számos fiziológiai folyamaiban szerepet játszanak. Ezeknek a szteroidoknak a képződését számos enzim szabályozza. Az aromatáz enzim egy sebességmeghatározó enzim, amely szerepet játszik az androgén hormonok nem reverzibilis konverziójában, amely hormonok a tesztoszteron és az androszteron, és ezek a folyamat során ösztrogén hormonokká, ösztradiollá, ill. ösztronná alakulnak. Azok a vegyületek, amelyek aromatáz-inhibitor hatással rendelkeznek, szabályozhatják vagy inhibiálhatják az androgének átalakulását ösztrogén anyagokká. Ezen tulajdonságok alapján terápiás felhasználásra alkalmazhatók, olyan klinikai állapot kezelésére, amely ösztrogének jelenlétével hozható összefüggésbe.

A jelen találmány tárgya 2,19-(metilén-amino)-hidat tartalmazó (I) képletű szteroid vegyület előállítási eljárása, amely szteroid aromatáz-inhibitor hatással rendelkezik. A találmány tárgya továbbá eljárás az (I) képletű vegyületet hatóanyagként tartalmazó aromatáz-inhibitor hatású gyógyszerkészítmény előállítására.

A találmány szerinti vegyület ismertetése során 2p,19-metilén-amino-hidat tartalmazó szteroidot írunk le, ill. hasonló nevezéktant alkalmaztunk bizonyos közbenső termékek esetében is, amelyeket a találmány szerinti vegyület előállításában alkalmazunk. A nevezéktan azt jelzi, hogy a -CH2-NH-csoport a szokásos szteroid molekula 2- és a 19-helyét köti össze úgy, hogy az a 2-helyzetű szteroid szénatomhoz, ill. a 19-helyzetü nitrogén-atomhoz kötött. A β-elnevezés ezen túlmenően a 2-helyzettel kapcsolatos és azt jelzi, hogy az áthidaló egység β-oldalról kötődik a molekulához.

A találmány szerinti eljárással az (I) általános vegyület úgy állítható elő, hogy belső ciklizációt hajtunk végre a megfelelő 19-szubsztituált-amino-szteroid vegyületen, ahol a 3- és a 17-helyzetben található oxo-csoportok szilil-enoléter formában védettek. Részletesebben, a találmány szerinti vegyületet az alábbi (II) általános képletű szteroid vegyület reakciójával állíthatjuk elő, ahol az általános képletben Z jelentése egy amino-védőcsoport és R jelentése 1—4 szénatomszámú alkilcsoport. A reakciót úgy hajtjuk végre, hogy titán-tetrakloridot alkalmazunk inért oldószerben alacsony, 0 °C alatti hőmérsékleten, majd az enamin-védőcsoportot eltávolítjuk. A kezdeti ciklizációs lépésben valamint a feldolgozás során a szilil-enoléter védőcsoportok ugyancsak hasítottak és így a keletkezett vegyület megfelel a kívánt terméknek, azzal az eltéréssel, hogy az aminocsoport védőcsoportja még a molekulában található. A ciklizációs reakciólépést célszerűen kb. -20 °C hőmérsékleten hajtjuk végre és az alkalmazott oldószer általában halogénezett szénhidrogén, előnyösen diklórmetán. A 3- és a 17-oxigénatomok előnyösen trimetil-szilil-enoléter formában védettek.

A Z amino-védőcsoportok olyanok, amelyek enyhe reakciókörülmények alkalmazásával könnyen eltávolíthatók anélkül, hogy a molekula egyéb részeit befolyásolnánk. Előnyösen alkalmazható amino-védőcsoport a trifluorecetsav-anhidrid segítségével képzett amidcsoport. A kapott trifluoracetil-védőcsoportot szobahőmérsékleten enyhe bázis, mint például kálium-karbonát segítségével alkanol oldószerben, mint például metanolban könnyen eltávolíthatjuk. A kapott 3-keto-17P-hidroxi-vegyület, amely a találmány szerinti anyag, úgy nyerhető, hogy a 3,17-diketon vegyületet redukáljuk lítium-tri-(terc-butoxi)-alumínium-hidrid segítségével.

Az eljárásban leírt kiindulási anyagot könnyen nyerhetjük 19-(trifluor-acetamido)-androszt-4-én-3,17-dion kiindulási anyagból. Ezután ezt az amid vegyületet (2-metoxi-etoxi)-metil-kloriddal (MEM-kloriddal) reagáltatjuk erős bázis, mint például kálium-hidrid jelenlétében és a megfelelő N-[(2-metoxi-etoxi)-metil]- szubsztituált vegyületet állítjuk elő. A 3- és 17-helyzetekben kívánatos szilil-védőcsoportot ezután úgy alakítjuk ki, hogy a 3,17-diketon-vegyületet erős bázissal (például lítium-diizopropil-amid) reagáltatjuk trialkil-szilil-halogenid, mint például trimetil-szilil-klorid jelenlétében inért oldószerben, amely lehet például tetrahidrofürán. A reakcióban a fent leírt kívánt közbenső termék keletkezik.

A találmány szerinti vegyület aromatáz-inhibitor hatással rendelkezik. Mint aromatáz-inhibitorok alkalmasak túlzott ösztrogénkoncentrációjával járó betegségek kezelésére. A találmány szerinti vegyületek alkalmasak a túlzottan magas koncentrációjú ösztrogéntünetek kezelésére amennyiben ez a magas ösztrogénkoncentráció hosszasan fennáll, vagy amennyiben ilyen magas koncentráció, mint a ciklusos testműködés egyik része csak rövid ideig tart. Kezelhetők nők és férfiak egyaránt, azonban nyilvánvalóan a magas ösztrogénkoncentráció a férfiakban sokkal alacsonyabb mint a nőkben. A találmány szerinti vegyületek alkalmazhatók fogamzásgátló szerként, mivel megakadályozzák az ovulációt, ill. a nőnemű fél megtermékenyülését, továbbá alkalmasak hímnemű egyedekben a közösülési hajlam csökkentésére, amennyiben agy-aromatizálás szükséges az ilyen viselkedéshez. A találmány szerinti vegyületek továbbá alkalmasak ginaecomastia (férfiakon nőies emlő), hím meddőség kezelésére, amely magas ösztrogénkoncentrációból ered, továbbá magas ösztrogénkoncentráció kezelésére, amely megelőzheti a szívizominfarktust. A találmány szerinti vegyületek továbbá alkalmazhatók mellrák kezelésére, ill. egyéb ösztrogén-indukált vagy ösztrogén-stimulált tumor-megbetegedések kezelésére, továbbá túlfejlődött szövet-rendellenességek kezelésére.

A kívánt hatás eléréséhez a találmány szerinti vegyületet orális, parenterális, például intravénás, intraperitoneális, intramuszkuláris vagy szubkután úton adagolhatjuk, amelybe beleértjük az aktív hatóanyag injektálását közvetlenül a szövetbe vagy a tumorhelyekre az ilyen kezelést igénylő betegekben. A beteg elnevezés alatt meleg vérű állatokat értünk, amelyek lehetnek például emlősök, főemlősök, marha, kutya, macska, ló, birka, egér, patkány, sertés, valamint az ember. A találmány szerinti vegyület adagolható gyógyszerkészítmény formában, továbbá kialakíthatók nyújtott kiszerelési formák is. Az adagolt hatóanyag-mennyiség széles határon

HU 213 608 Β belül változhat és minden esetben hatásos mennyiséget jelent. A kezelendő betegegyedtől, a kezelendő betegségtől, és az adagolás módjától függően a hatásos adag lehet kb. 0,01-150 mg vegyület/kg testtömeg/nap, előnyösen kb. 1,0-50 mg vegyület/kg testtömeg/nap érték.

Orális adagolás céljára a találmány szerinti vegyületeket szilárd vagy folyékony készítménnyé alakíthatjuk, amelyek lehetnek kapszula, pirula, tabletta, pilula, por, oldat, szuszpenzió vagy emulzió formák. A szilárd egységdózis formák lehetnek kapszulák, így például szokásos zselatin típusú kapszulák, ezek az aktív hatóanyagot és egy hordozóanyagot tartalmaznak, amely hordozóanyag lehet ezenkívül kenőanyag vagy inért töltőanyag, mint például laktóz, szacharóz és kukoricakeményítő. Más esetben a találmány szerinti aktív vegyület tabletta formává alakítható szokásosan alkalmazott tabletta-alapanyaggal, mint például, laktóz, szacharóz és kukoricakeményítő, továbbá kötőanyagokkal, mint például akácia, kukoricakeményítő, alginsavak, ill. kenőanyagokkal, mint például sztearinsav vagy magnézium-sztearát.

Parenterális adagolás céljára a találmány szerinti vegyületet alkalmazhatjuk injektálható készítmény formában, amely lehet oldat vagy szuszpenzió. Az oldat vagy szuszpenzió forma esetében a készítményt fiziológiásán elfogadható hígítóanyaggal képezzük, amely lehet gyógyszerészeti hordozóanyag, például steril folyadék, mint például víz-olajban elegy, melyet alkalmazhatunk felületaktív anyag vagy más gyógyszerészetileg elfogadható adalékanyag nélkül, de adalékanyagokat is alkalmazhatunk. Az ilyen készítményekben alkalmazható olajok például a petróleum, az állati, a növényi vagy a szintetikus eredetű olajok, például a mogyoróolaj, a szójaolaj és az ásványi olaj. Általában az előnyösen alkalmazott folyékony hordozóanyagok a víz, a fiziológiás sóoldat, a vizes dextróz és hasonló cukoroldatok, etanolok és glikolok, mint például propilén-glikol vagy polietilén-glikol, amelyeket különösen injektálható oldatok esetében használhatunk.

A találmány szerinti vegyületek továbbá adagolhatok bőrtapasz formában, tartós hatóanyag-kibocsátású injekció formában, ill. beültetett készítmény alakban, amelyek mind úgy készíthetők, hogy lehetővé teszik az aktív hatóanyag késleltetett kibocsátását. Az aktív hatóanyag préselhető labdacs vagy kis hengeres formában és beültethető szubkután vagy intramuszkuláris módon, mint hosszú időtartamú kibocsátással rendelkező injekció, ill. beültetett forma. A beültetett formában inért anyagokat, mint például biológiailag lebontható polimereket, valamint szintetikus szilikonokat alkalmazhatunk, amelyek lehetnek például Silastic szilikongumi, amely a Dow Corning Corporation terméke. További alkalmazható gyógyszerészeti hordozóanyagok és formálási eljárások szakirodalmi leírása található a Remington’s Pharmaceutical Sciences, Mack Publishing Company, Easton, Pennsylvania közleményben.

Az alábbi példákon részletesen bemutatjuk a gyógyszerkészítményeket, amelyek orális adagolásra alkalmasak és a találmány szerinti hatóanyag adagolását teszik lehetővé.

Tabletta (a) 2β, 19-(metilén-amino)-androszt-4-én-3,17-dion 150 g (b) laktóz 1,216 kg (c) kukoricakeményítő 0,3 kg

Az aktív hatóanyagot, a laktózt és a kukoricakeményítőt egyenletesen elkeverjük. Ezután 10%-os keményítőpaszta segítségével granuláljuk. A kapott granulátum nedvességtartalmát szárítással kb. 2,5% értékre csökkentjük. Ezután a granulátumot 12 mesh (1,14 μ) méretű szitán szitáljuk. Ezt követően az alábbi alkotóelemeket keverjük hozzá:

(a) magnézium-sztearát 0,015 kg (b) kukoricakeményítő 1,725 kg

Alkalmas tablettázógép segítségével 0,115 g tömegű tablettákká préseljük.

Lágy zselatin-kapszula (a) 2β,19-(ιη6ΐί1έη-ΗΓηίηο)-Βη0Γθ5ΖΙ-4-όη-3,17-dion 0,50 kg (b) poliszorbát 80 0,25 kg (c) kukoricaolaj 25,0 kg

Az alkotóelemeket elkeverjük, majd 50,000 lágy zselatinkapszulába töltjük.

A találmány szerinti vegyületek aromatáz-inhibiáló aktivitását a 4,322,416 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban közölt eljáráshoz hasonló módszerrel, ill. a Johnston és munkatársai Endocrinology 115:776, 1984, és Burkhart és munkatársai, Steroids 45 : 357, 1985 közleményekben leírt módszerrel határozzuk meg.

A tesztvizsgálati eljárás során az inhibitor-anyagot az enzimmel előinkubáljuk, majd aktivitását vizsgáljuk magas koncentrációjú szubsztrát jelenlétében. Az enzimaktivitás időtől függő csökkenése azt jelzi, hogy előnyös inhibiálás történt.

Az időfüggő tesztvizsgálatot úgy végezzük, hogy 100 μΐ fent leírt tesztvizsgálati pufferbe bemérünk olyan mennyiségű enzim-inhibitort, hogy az inhibitor tesztvizsgálati koncentrációja általában 1 nmol-10 pmol közötti legyen. Ezt követően az oldatot 35 ml térfogatú centrifúga-csövekbe töltjük, amely csövek 600 μΐ NADPH-előállító rendszert tartalmaznak. Az előinkubálást 700 μΐ aromatáz-készítmény hozzáadásával kezdjük. Ez a készítmény rendszerint 300-800 pg mikroszóma fehérjét tartalmaz 1 ml tesztvizsgálati puffer térfogatban. A preparátumokat örvénykeveréssel keverjük és 0, 5, 10 vagy 20 percen át inkubáljuk 25 °C hőmérsékleten. Ezt követően 100 pl androsztén-diont (6,8 pmol), amely 1 β^Η-Ηηάτοβζίέη-όίοηί tartalmaz, adagolunk a tesztvizsgálati pufferhez, és így megfelelő tesztviszgálati szubsztrát-koncentrációt alakítunk ki (0,55 mmol), amely legalább tízszerese az androsztén-dion K_m értékének (0,04 pmol). Ezután örvénykeverés alkalmazásával az enzim-inkubálást 10 percen át folytatjuk, majd az inkubálást kloroform hozzáadagolásával leállítjuk. A vizes fázis radioaktivitását szcintillációs eljárással mérjük. Az enzim-aktivitást minden egyes inhibitor-koncentrációra és valamennyi előinkubálási időtartamra úgy számítjuk, hogy a „0” perc hordozó kont3

HU 213 608 Β rollanyag értékét önkényesen 100%-nak tekintjük. Az egyes inhibitor-értékeket ennek %-ában adjuk meg. Ebből eredően az enzim-inhibiálást %-ban fejezzük ki: 100% mínusz az inhibitor jelenlétében mért %-os enzimaktivitás.

Az enzimkinetikus analízist Kitz-Wilson eljárással végezzük az időfüggő-tesztvizsgálatoknál. Az analízis segítségével becsüljük a látszólagos K, inaktiválás-értékeket, amelyek azt az inhibitor-koncentrációt adják meg, ami ahhoz szükséges, hogy az enzim-inaktiválás maximális mértékének fél értékét kapjuk. Meghatározzuk az enzim-inaktiválás pszeudo elsőrendű sebességi állandóját (kkat) és a végetlenített inhibitor-koncentrációk inaktiválási felezési idejét (₅₀). A k^/K, (inaktiválás hányados) egy olyan indexszám, amely az enzim-inaktiválás növekvő hatásosságával növekszik, ill. az inhibitor enzim aktív helyhez történő növekvő affinitásával is növekszik. A tesztvizsgálat alkalmazása az alábbi eredményeket szolgáltatta 2p,19-(metilén-amino)-androszt-4-én-3,17-dion esetében.

Kj (nmol) = 259 t₅₀ (perc) = 2,66 kkat/Kj= 16,760

A találmány szerinti eljárást az alábbi példákon részletesen bemutatjuk. A példák nem jelentik a találmány tárgykörének korlátozását.

1. példa

952 mg (8,30 mmol, 35 tömeg% ásványi olajos diszperzió) kálium-hidridet argon atmoszférában 3x15 ml hexánnal mosunk abból a célból, hogy az ásványi olajat eltávolítsuk. Ezt követően a hexán-maradékot argon árammal elpárologtatjuk és a kálium-hidridhez 40 ml tetrahidrofuránt adunk. A kálium-hidrid kevert szuszpenziójához ezután 3,00 g (7,55 mmol) [Lovett és munkatársai, J. Med. Chem., 27, 734 (1984)] 19-(trifluor-acetamido)-androszt-4-én-3,17-dion 40 ml tetrahidrofuránban készült oldatát adagoljuk. A gázfejlődés befejeződése után 2,99 g (11,32 mmol) 18-koronaéter-6-vegyületet, majd ezt követően 1,21 ml (10,57 mmol) (2-metoxi-etoxi)-metil-kloridot adagolunk a keverékhez. A reakcióelegyet 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 25 órán át visszafolyatás mellett forraljuk. Ezután az elegyet hagyjuk szobahőmérsékletre hülni és kb. az eredeti térfogat 1/4 részére bepároljuk. A maradékhoz 100 ml etilacetátot, majd 50 ml diklórmetánt és 100 ml víz és 100 ml telített vizes kálium-klorid oldat keverékét adagoljuk. A fázisokat elválasztjuk, majd a szerves fázist 3^χ100 ml telített vizes kálium-klorid oldattal mossuk. Ezután a szerves oldatot nátrium-szulfáton megszárítjuk, majd az oldószert elpárologtatjuk. A kapott sárga olajos maradékot gyorskromatográfia segítségével (7^χ17 cm méretű szilikagél-oszlopon) etilacetát/hexán 65 : 35 eluens alkalmazásával tisztítjuk, így 1,09 (30% termelés) olajos, sárga, habos 19- {N-[(2-metoxi-etoxi)-metil]-trifluor-acetamido}-androszt-4-én-3,17-diont nyerünk.

HRMS spektrum a C₂₅H₃5F₃NO5 képlet alapján számított (MH⁺) = 468.2467; mért (NH) = 486,2445; hiba = -4,5 ppm.

*H-NMR spektrum (CDC1₃) δ 5.96 (s, IH, vinil), 4.87 és 4.72 (pr d, 2H, j = 11 Hz, NCH₂O), 4.32 és 3,91 (pr d, 2H, J= 14 Hz, CH₂N), 3.57 (sz s, 4H, OCH₂CH₂O), 3.39 (s, 3H, OCH₃), 0,94 (s, 3H)

IR spektrum (vékony film) 2935, 1736, 1700, 1670, 1450, 1195, 1150, 1090 cm-¹.

MS spektrum (Cl, CH₄) m/z (rel. intenzitás) 486 (MH⁺, 100), 410 (65), 392 (12), 89 (19).

MS spektrum (El) m/z (rel. intenzitás) 485 (M⁺, 5), 409 (28), 368 (9), 360(9), 284 (14), 89 (100), 59 (73), 49 (14)

2. példa

1,03 ml (7,34 mmol) diizopropil-amin 65 ml tetrahidrofuránban készült oldatához argon atmoszférában -20 °C hőmérsékleten keverés közben 2,76 ml (2,42 mól hexános oldat, 6,67 mól) n-butil-lítiumot adagolunk. 9 perc elteltével az elegyhez lassan hozzáadagolunk -20 °C hőmérsékletre hűtött 2,82 ml (22,24 mmol) trimetil-szilil-klorid 10 ml tetrahidroíuránban készült oldatot. 2 perc elteltével az elegyhez 1,08 g (2,22 mmol) 19-{N-[(2-metoxi-etoxi)-metil]-trifluor-acetamido}-androszt-4-én-3,17-dion 10 ml tetrahidroíuránban készült -20 °C hőmérsékletre hűtött oldatát csepegtetjük. A reakcióelegyet 30 percen át -20°C hőmérsékleten keverjük, majd lassan hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni. Az elegyet 30 percen át szobahőmérsékleten keveijük, hogy 10 ml trietilamint és ezt követően 350 ml etilétert adagolunk hozzá. A szerves fázist elválasztjuk, majd 2^χ100 ml telített vizes nátrium-hidrogénkarbonát oldattal, 150 ml telített vizes nátrium-hidrogénkarbonát és víz 1:2 arányú keverékével mossuk, végül a szerves oldatot 100 ml telített sóoldat és telített vizes nátrium-hidrogénkarbonát oldat 3 : 1 arányú elegyével mossuk. Ezután a szerves oldatot nátrium-szulfáton megszáritjuk, majd az oldószert elpárologtatjuk. Halványsárga viszkózus, olajos 19-{N-[(2-metoxi-etoxi)-metil]-trifluor-acetamido} -3,17-bisz-(trimetil-szililoxi)-androszta-2,4,16-triént nyerünk (kvantitatív termelés).

'H-NMR spektrum (CDClj) δ 5.45-5.49 (m, IH, vinil), 4.94 és 4.86 (pr d, 2H, j = 11 Hz, OCH₂N), 4.52U.60 (m, IH, vinil), 4.46-4.52 (m, IH, vinil), 3.84 és 3.78 (pr d, 2H, J = 15 Hz, CH₂N), 3.55 (s, 4H, OCH₂CH₂O), 3.38 (s, 3H, OCH₃), 0,84 (s, 3H, I8-CH3), 0.15 (pr s, SiCH₃).

3. példa

6,66 ml (1,0 molos diklórmetános oldat, 6,66 mmol) titán-tetraklorid további 25 ml diklór-metánnal készült kevert oldatához argon atmoszférában-20 °C hőmérsékleten gyors ütemben hozzáadagoljuk 2,22 mmol 19- {N[(2-metoxi-etoxi)-metil]-trifluor-acetamido}-3,17-bisz-(trimetil-szililoxi)-androszta-2,4,16-trién 3 ml diklór-metánban készült oldatát. Az elegyet 1,5 órán át -20 °C hőmérsékleten keveijük, majd 150 ml telített vizes nátrium-hidrogénkarbonát oldatba öntjük. Ezután a keveréket 150 ml, majd 2x100 ml diklór-metánnal extraháljuk. Az egyesített szerves oldatokat 150 ml telített vizes nátrium-hidrogénkarbonát oldattal, 100 ml vízzel, 2^χ100 ml In sósavoldattal és végül 75 ml telített sóol4

HU 213 608 Β dattal mossuk. Ezután a szerves oldatot nátrium-szulfáton megszárítjuk, majd az oldószert elpárologtatjuk. Olajos sárga szilárd anyagot kapunk. A szilárd anyagot szilikagél-oszlopon etil-acetát/hexán 75 : 25 arányú eluens alkalmazásával leszűrjük, és így eltávolítjuk a titánsó-maradékot. A szűrletet bepároljuk, és így nyersterméket kapunk. A nyersterméket gyorskromatográfia segítségével (4x12 cm méretű szilikagél-oszlopon) etil-acetát/hexán 55 :45 eluens alkalmazásával tisztítjuk. 86 mg (9% termelés) fehér, szilárd 2β, 19-[N-trifluor-acetil-(metilén-amino)]-androszt-4-én-3,17-diont nyerünk.

'H-NMR spektrum (CDC1₃) δ 6.01-6.06 (m, 1H, vinil), 4.62 (ddd, 1H, J = 12.8, 2.2, 2.2 Hz, 1/4 CH₂NCH₂), 4.00-4.10 (m, 1H, 1/4 CH2NCH2) 3.28 (dd, 1H, J = 14.0,3.2 Hz, 1/4 CH₂NCH₂), 2.92 (d, 1H, J = 12.8 Hz, 1/4 CH₂NCH₂), 0.95 (s, 3H, 18-CH₃).

¹³C NMR spektrum (CDC1₃) δ 219.9, 197.9, 165.5, 156.9 (q, COCF₃), 128.6, 116.2 (q, CF₃). Csak alsótér jelek.

¹⁹F NMR spektrum (CDC1₃) δ -68.62 (s, CF₃).

IR spektrum (film) 2926, 2882, 2858, 1736, 1692, 1666, 1606, 1202, 1180, 1142 cm-'.

MS spektrum (Cl, CH₄) m/z (rel. intenzitás) 410 (MH⁺, 100).

MS spektrum (El) m/z (rel. intenzitás) 410 (12), 409 (M⁺, 36), 43 (100).

4. példa mg (0,18 mmol) 2 β, 19-[N-trifluor-acetil-(metilén-amino)]-androszt-4-én-3,17-dion 15 metanolban készült kevert oldatához 2,5 ml 10%-os vizes kálium-karbonát oldatot adagolunk. Az elegyet 2,5 órán át keveijük, majd eredeti térfogatának kb. 1/3 részére bepároljuk. Az elegyet 5%-os kálium-karbonát (25 ml) és 35 ml diklórmetán elegyébe öntjük. A fázisokat elválasztjuk, majd a vizes fázist 2x15 ml további diklór-metánnal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat 25 ml 5% -os vizes kálium-karbonát oldattal, majd 20 ml telített sóoldat/5%-os kálium-karbonát oldat 3 : 1 arányú elegyével mossuk. Ezután a szerves oldatot nátrium-szulfáton megszárítjuk, majd az oldószert elpárologtatjuk. A kapott olajos maradékot gyorskromatográfia segítségével (3x13 cm szilikagél-oszlopon) metanol/kloroform 7 : 93 eluens alkalmazásával tisztítjuk. 38 mg (69% termelés)

2β, 19-(metilén-amino)-androszt-4-én-3,17-diont nyerünk. Fehér, szilárd anyag, o.p.: 168-171 °C.

HRES spektrum a C₂oH₂7N0₂ képlet alapján számított (M⁺) = 313,2042; mért (M⁺) = 313.2030; hiba =

-3.8 ppm.

¹ H-NMR spektrum (CDC1₃) δ 6.15 (d, 1H, J = 1.9 Hz, vinil), 2.98 (ddd, 1H, J = 13.5, 1.9, 1.9 Hz, 1/4 CH₂NCH₂), 2.90 (d, 1H, J = 13.0 Hz, 1/4 CH₂NCH₂), 2.78 (dd, 1H, J= 13.0,2.4 Hz, 1/4 CH₂NCH₂), 2.73 (dd, 1H, J = 13.5, 3.4 Hz, 1/4 CH₂NCH₂), 0.91 (s, 3H, 18-CH₃).

¹³C NMR spektrum (CDC1₃) δ 220.1, 201.7, 166.4, 129.4,51.3,51.2,47.4,47.3,45.8,44.0,40.5,37.7,35.7,35. 0,32.2,31.5,29.5,21.7,20.3,13.6.

IR-spektrum (film) 3328, 2928, 2858, 1738, 1664, 1610, 1454, 1220, 918, 730 cm'¹

MS-spektrum (Cl, CH₄) m/z (rel. intenzitás) 314 (MH⁺, 100).

MS-spektrum (El) m/z (rel. intenzitás) 314 (MH⁺, 12),313 (M⁺, 15), 43 (100).

A kapott termék az (I) képletü anyag.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás (I) képletü 2β,19-(metilén-amino)-androszt-4-én-3,17-dion előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely (II) általános képletü vegyületet - ahol az általános képletben Z jelentése amino-védőcsoport és R jelentése 1-4 szénatomszámú alkilcsoport - titán-tetrakloriddal reagáltatunk inért oldószerben, 0 °C alatti hőmérsékleten, majd az amino-védőcsoportot eltávolítjuk.
2. Eljárás aromatáz-inhibiáló aktivitással rendelkező gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti eljárással előállított (I) képletü vegyületet valamely gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal és adott esetben adalékanyagokkal összekeverve gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.
3. A 2. igénypont szerinti eljárás ösztrogéngátló aktivitással rendelkező gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási komponenseket és gyógyszertechnológiai lépéseket alkalmazzuk.