HU209594B

HU209594B - Process for producing pyrrolo/2,3-d/pyrimidine derivatives and pharmaceutical preparations containing them

Info

Publication number: HU209594B
Application number: HU148792A
Authority: HU
Inventors: Akira Awaya; Mitsuyuki Takesue; Takumi Kitahara; Kazutoshi Horikomi; Tadayuki Sasaki; Akira Mizuchi; Noriaki Kihara; Ikuo Tomino
Original assignee: Mitsui Petrochemical Ind; Mitsui Pharmaceuticals
Priority date: 1988-12-29
Filing date: 1989-12-22
Publication date: 1994-08-29
Also published as: HU9201488D0; HUT61313A; HU9201485D0; HUT61293A; HU9201487D0; HU210001B; HU209574B; HUT61288A

Description

A leírás terjedelme: 18 oldal (ezen belül 6 lap ábra)

HU 209 594 B

A találmány tárgya eljárás új pirrolo[2,3-d]pirimidinszármazékok, farmakológiailag elfogadható sóik és az ezeket tartalmazó, állatok perifériás és központi idegrendszeri megbetegedéseinek kezelésére szolgáló gyógyszerkészítmények előállítására.

A 23 394/1971 számú közrebocsátott japán szabadalmi bejelentés az (A) általános képletű aminopirimidineket ismerteti, ahol

A jelentése 16 szénatomszámig terjedő alkiléncsoport vagy aminocsoporttal helyettesített rövidszénláncú alkilén-csoport vagy egy 2-5 szénatomos acilaminocsoport,

M jelentése hidrogén-, nátrium-, kálium-, ammónium-, magnézium-, kalciumatom vagy szerves bázikus ammóniumsó, n értéke megegyezik az M vegyértékszámával, amelyek fontos terápiás aktivitással rendelkeznek, különösen antimelankolikus és pszichoanaleptikus szerként alkalmazhatók a pszichózis területén.

A 22 044/1976 számú japán szabadalmi bejelentés szerint a 2-izopropil-amino-pirimidin diklór-rövidszénláncú karbonsavsói, mint például a 2-izopropil-aminopirimidin-diklór-acetát, neurológiai betegségre terápiás szerekként alkalmazható.

A 100 477/1977 számon közzétett japán szabadalmi bejelentés szerint a 2-izopropil-amino-pirimidin-foszfát neurológiai megbetegedések terápiás szereként alkalmazható.

A 393/1980 számon közzétett japán szabadalmi bejelentés a 2-izopropil-amino-pirimidin nagy kitermeléssel történő előállítását ismerteti. A leírás egyik kiviteli példája a 2-izopropil-amino-pirimidin 60%-kal történő előállítását írja le.

A 122 768/1980 számon közzétett japán szabadalmi bejelentés a (B) általános képletű 2-izopropil-aminopirimidin hidroxil-származékait ismerteti, ahol A⁴, A⁵ és A⁶ jelentése hidrogénatom vagy hidroxilcsoport, és ezek közül legalább egy hidroxilcsoportot jelent, amelyek idegek regenerálása területén és miodisztrófia kezelésére alkalmazhatók.

A145 670/1980 számon közzétett japán szabadalmi bejelentés a (C) általános képletű 2-izopropil-aminohalogén-pirimidin-származékokat ismerteti, ahol A₄',A₅'és A/jelentése hidrogén- vagy halogénatom, és ezek közül legalább egy halogénatomot képvisel, amelyek kükönböző neurológiai megbetegedések és miodisztrófia kezelésére alkalmazhatók.

A145 671/1980 számon közzétett japán szabadalmi bejelentés a 2-izopropil-amino-pirimidin egy hidroxilszármazékának előállítását ismerteti.

A151 571/1980 számon közzétett japán szabadalmi bejelentés a 2-izopropil-amino-5-halogén-pirimidineket mint a neurológiai megbetegedések fontos terápiás anyagait ismerteti.

A 10 177/1981 számon közzétett japán szabadalmi bejelentés a 2-izopropil-amino-pirimidin előállítását ismerteti lényegében véve kvantitatív kitermeléssel a 2metil-szulfonil-pirimidin izopropil-aminnal történő aminálása útján.

A 26 880/1981 számon közzétett japán szabadalmi bejelentés a 2-izopropil-amino-pirimidin előállítását ismerteti bisz(izopropil-guanidin)-szulfát 1,1,3,3-tetraetoxi-propánnal történő reagáltatása útján.

A 90 013/1981 számon közzétett japán szabadalmi bejelentés miodisztrófia, miopátia, izommerevség és/vagy neuro-muszkuláris transzmisszió diszfunkciója terápiás szereként alkalmazhható, helyettesített pirimidin-származékokat, illetve ezek terápiás elfogadható sóit vagy metabolitjait ismerteti. Hatóanyagként azonban csak a különböző sókat, például a 2-izopropil-amino-pirimidin ortofoszfátját ismerteti.

A 65 873/1986 számon közzétett japán szabadalmi bejelentés a (D) általános képletű 2-piperazino-pirimidineket ismerteti, ahol

R¹ jelentése hidrogénatom vagy aralkilcsoport, és Y jelentése egy szerves csoport, amelyek rizsföldeken és felföldi farmokon herbicidként alkalmazhatók.

A WO 87/04 928 számon közzétett nemzetközi PCT bejelentés neurológiai megbetegedések terápiás szereként bizonyos 2-piperazino-pirimidin-származékokat és farmakológiailag elfogadható sóikat ismerteti.

A találmány tárgya eljárás új pirrolo[2,3-d]pirimidinszármazékok és farmakológiailag elfogadható sóik előállítására, továbbá ezeket tartalmazó olyan gyógyszerkészítmények előállítására, amelyek neurológiai betegségek és gerinc-idegösszeomlás gyógyítására, továbbá idegsejtek regenerálására alkalmasak, perifériás idegrendellenességek, agyi-gerinci sérülések esetén, továbbá a központi idegrendszer olyan betegségei esetén alkalmazhatók, amelyek a pszichózistól eltérőek, és amelyekben a működési rendszer abnormalitása vagy a kémiai transzmitterek metabolikus rendszerének abnormalitása tekinthető primer tényezőnek, továbbá agyi betegségek kezelésére, amelynek során a tanulás és a memória megjavul, illetve regenerálódik, és amely készítményeknek csekély mellékhatása, például májkárosító hatása van.

A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket az (I) általános képletű szemlélteti, ahol R²²jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport,

A jelentése (t) vagy (u) képletű csoport, ahol

R²¹ jelentése metil-szulfonil-, trifenil-metil-, (a) általános képletű vagy (b) képletű csoport, értéke 0 vagy 1

R²³ jelentése halogénatom, hidrogénatom vagy 1-7 szénatomos alkilcsoport,

R²⁴ jelentése hidrogénatom, 1-7 szénatomos alkilcsoport, fenilcsoport, 4-halogén-fenil-csoport vagy piridil-csoport, azzal a feltétellel, hogy R²³ és R²⁴ egyszerre nem jelenthet hidrogénatomot.

R²³ és R²⁴ csoport helyén lévő 1-7 szénatomos alkilcsoportok lehetnek egymástól függetlenül egyenes vagy elágazó, előnyösen 1-4 szénatomos alkilcsoportok. Ilyenek például a metil-, etil-, η-propil-, izopropil-, η-butil-, szek-butil- és izobutil-csoportok.

Az R²⁴ helyén előforduló 4-halogén-fenil-csoport lehet például 4-fluor-fenil-, 4-klór-fenil- vagy 4-brómfenil-csoport.

HU 209 594 Β

Az (I) általános képletben R²² jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport, amelynek képviselőit az R²³ csoport esetén felsoroltuk. 1 értéke lehet 0 vagy 1.

Az (I) általános képletű vegyületek közül példaképpen felsoroljuk a következő vegyületeket:

(3100) képletű vegyület, (3104) képletű vegyület, a (3100) képletű vegyület hidrokloridja, (3108) képletű vegyület, (3112) képletű vegyület, a (3108) képletű vegyület ptoluol-szulfonátja, (3124) képletű vegyület, (3128) képletű vegyület, a (3124) képletű vegyület hidrokloridja, (3132) képletű vegyület, (3136) képletű vegyület. a (3132) képletű vegyület hidrokloridja, (3140) képletű vegyület, (3144) képletű vegyület, a (3140) képletű vegyület hidrokloridja, (3148) képletű vegyület, (3152) képletű vegyület, a (3148) képletű vegyület ptoluol-szulfonátja, (3172) képletű vegyület, (3176) képletű vegyület, a (3172) képletű vegyület ptoluol-szulfonátja, (3180) képletű vegyület, (3184) képletű vegyület, a (3180) képletű vegyület ptoluol-szulfonátja, (3188) képletű vegyület, (3192) képletű vegyület, a (3188) képletű vegyület ptoluol-szulfonátja, (3196) képletű vegyület, (3200) képletű vegyület, a (3196) képletű vegyület hidrokloridja, (3300) képletű vegyület, (3400) képletű vegyület, (3404) képletű vegyület, a (3400) képletű vegyület ptoluol-szulfonátja, (3408) képletű vegyület, (3412) képletű vegyület, a (3408) képletű vegyület hidrokloridja, (3416) képletű vegyület, (3420) képletű vegyület, a (3416) képletű vegyület hidrokloridja.

Az (I) általános képletű vegyületeket az A) és B) reakcióvázlaton bemutatott módon állíthatjuk elő.

A (VII) általános képletű vegyületek előállíthatok a J. A. C. S., 71, 2731 (1949) szakirodalmi helyen ismertetett módon.

Az A reakcióvázlat értelmében a (VII) általános képletű vegyületet N-formil-piperazinnal oldószerben, mint például acetonitrilben vagy dimetil-formamidban, vagy oldószer jelenléte nélkül, adott esetben egy bázis jelenlétében, 20-150 °C, előnyösen 20-100 °C hőmérsékleten reagáltatva a (VIII) általános képletű vegyületeket kapjuk. Bázikus vegyületként alkalmazhatunk egy szervetlen bázist, mint például nátrium-karbonátot vagy kálium-karbonátot vagy egy szerves bázist, mint például trietil-amint vagy piridint. A kapott (VIII) általános képletű vegyületet azután egy sav vagy egy bázis jelenlétében hidrolizáljuk, így a (IX) általános képletű vegyületeket kapjuk. A hidrolízist egy oldószerben, például vízben, metanolban vagy etanolban, 0-150 °C, előnyösen 20-100 °C hőmérsékleten hajtjuk végre.

A (IX) általános képletű vegyület (II) általános képletű pirimidinszármazékkal, majd foszfor-oxi-kloriddal és (1-7 szénatomos alkil)-aminnal reagáltatjuk.

Az (I) általános képletű vegyületek másik részét a (X) általános képletű vegyületekből a B) reakcióvázlaton bemutatott módon állíthatjuk elő, azaz egy (X) általános képletű vegyületet egy (II) általános képletű pirimidinszármazékkal, majd foszfor-oxi-kloriddal és (1-7 szénatomos alkil)-aminnal reagáltatunk.

A (X) általános képletű vegyületeket a Bleistein 20(2), 73 (ha 1 = 1), illetve A Bleistein 20(1), 35 (ha 1 = 0) helyen ismertetett módon állíthatjuk elő.

Kutatásaink során úgy tapasztaltuk, hogy az (I) általános képletű vegyületek neurológiai betegségek kezelésére használhatók.

Az (I) általános képletű vegyületeket farmakológiai kompozíciók formájában alkalmazhatjuk különböző úton, például orálisan, szubkután, intramuszkulárisan, intravénésan, intrarinálisan, bőrön át vagy végbélen keresztül.

A találmány tárgya továbbá eljárás farmakológiai készítmények előállítására, amelyek hatóanyagként (I) általános képletű vegyületet vagy ennek farmakológiailag elfogadható sóját tartalmazzák. Farmakológiailag elfogadható sók lehetnek a savaddíciós sók és kvaterner ammónium (vagy amin) sók.

Az (I) általános képletű vegyületek farmakológiailag elfogadható sói az olyan savakkal alkotott sók, amelyek farmakológiailag elfogadható, nemtoxikus savaddíciós sókat képeznek, amelyek például a következő anionokat tartalmazhatják: klorid, bromid, szulfát, biszulfit, foszfát, hidrofoszfát, acetát, maleát, fumarát, szukcinát, laktát, tartarát, benzoát, citrát, glükonát, metán-szulfonát, p-toluolszulfonát, naftalinszulfonát vagy ezek hidrátjai, továbbá kvatemer ammónium (vagy amin) sók, vagy ezek hidrátjait.

A találmány szerinti eljárással előállított gyógyszerkészítmények elkészíthetők például tabletta, kapszula, por, granulátum, pirula, ostya, elixír, emulzió, oldat, szirup, szuszpenzió, aeroszol, kenőcs aszeptikus injekció, olvadt kataplazma, szalag, lágy vagy kemény zselatinkapszula, kúp és aszeptikusán csomagolt por formájában. Farmakológiailag elfogadható hordozóként alkalmazhatunk például laktózt, glükózt, szacharózt, szorbitot, mannitot, kukoricakeményítőt, kristályos cellulózt, gumiarábikumot, kalcium-foszfátot, polivinil-pirrolidont, tragantgyantát, zselatint, szirupot, metil-cellulózt, karboxi-metil-cellulózt, metil-hidroxibenzoesav-észtereket, propil-hidroxi-benzoesav-észtereket, talkumot, magnézium-sztearátokat, inért polimereket, vizet és ásványi olajokat.

A szilárd és a folyékony kompozíciók tartalmazhatják a fenti töltőanyagokat, továbbá kötőanyagokat, síkosítóanyagokat, nedvesítőszereket, dezintegrálószereket, emulgeálószereket, szuszpendálószereket, konzer3

HU 209 594 Β válószereket, ízesítőszereket és édesítőszereket. A találmány szerinti eljárással előállított készítmények előállíthatok olyan formában, hogy a betegnek adagolva a hatóanyag gyorsan, folyamatosan vagy lassan szabaduljon fel.

Orális adagolás során az (I) általános képletű vegyületeket hordozóval vagy hígítóanyaggal keverve tablettává, kapszulává, stb.-vé alakítjuk. Parenterális adagolás esetén a hatóanyagot 10%-os vizes glükózoldatban, izotóniás sóoldatban, steril vízben vagy hasonló folyadékban oldjuk, fiolában vagy ampullában töltjük, intravénás, infúzió vagy injekció vagy intramuszkuláris injekció céljára. A közeg előnyösen egy helyi érzéstelenítőt, konzerválószert és egy puffért is tartalmazhat. A stabilitás javítás érdekében a kompozíciót a fiolában vagy ampullában történt töltés után liofilizálhatjuk. A parenterális adagolásra szánt készítményeket elkészíthetjük a bőrön át ható készítmény formájában is, azaz kenőcs vagy kataplazma formájában. Ebben az esetben az olvadt kataplazma vagy a szalag előnyös.

A találmány szerinti eljárással előállított kompozíció dózisegységként 0,1-2000 mg, előnyösen 0,51000 mg hatóanyagot tartalmazhat.

Az (I) általános képletű vegyületek széles dózishatárok között hatékonyak. A vegyület naponta adagolható mennyisége például 0,03 mg/kg és 100 mg/kg között változhat. A vegyület aktuális adagolandó mennyiségét az orvos határozza meg, például az adagolandó vegyület típusától, a kezelendő személy korától, testtömegétől és általános állapotától, valamint az adagolás módjától függően.

Az adagolás történhet naponta 1-6, általában 1—4 alkalommal.

Az (I) általános képletű vegyületek a perifériás idegrendszer és a központi idegrendszer rendellenességeinek gyógyítására alkalmasak. Kívánt esetben legalább egy más, hasonlóan hatásos hatóanyaggal együtt is adagolható. Ilyen hatóanyagok lehetnek például a gangliozidok, mecobalamin és izaxonin.

Az (I) általános képletű vegyületek előállítását, és ezek biológiai aktivitását a következő, nem korlátozó jellegű példákkal szemléltetjük.

Referenciapélda

-Difenil-metil-piperazin előállítása

11,2 g (98 mmól) 1-formil-piperazint hozzáadunk g (49 mmól) klór-difenil-metánhoz, és az oldatot szobahőmérsékleten 48 óra hosszat keverjük, majd az elegyet vízzel és metilén-kloriddal extraháljuk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfáton megszárítjuk, és az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. A maradékot szilikagél oszlopon kromatográfiásan tisztítjuk.

8,9 g (31,9 mmól) kapott formilszármazékot feloldunk 100 ml etanolban, és hozzáadunk 6,6 g (64 mmól) koncentrált sósavat, és az oldatot 1 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, és a maradékot kálium-karbonáttal és vízzel kezeljük, és metilén-kloriddal extraháljuk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, így 6,8 g (55%) kívánt terméket kapunk. Op.: 93-95 ’C.

Ή-NMR (CDC1₃ δ ppm): 2,33 (4H, m), 2,87 (4H, m)

4,19 (1H, s), 7,1-7,5 (10H, m).

1. példa

2-(4-Difenil-metil-piperazino)-5,6-dihidro-7-metil6-oxo-(7H)-pirrolo[2,3-d]pirimidin (3124. számú vegyület előállítására

1,9 g (7,5 mmól) 1-difenil-metil-piperazint és 1,7 g (7,5 mmól) etil-(2-metil-tio-4-hidroxi-pirimidin-5-il)acetátot hozzáadunk 60 ml n-amil-alkoholhoz, és az elegyet 170 ’C hőmérsékleten 20 óra hosszat keverjük. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk. A maradékhoz hozzáadunk 10 ml foszfor-oxi-kloridot, és 2 óra hosszat 100 ’C hőmérsékleten reagáltatjuk. A reakció befejezése után az elegyet fokozatosan hozzáadjuk kálium-karbonát vizes oldatához, majd metilénkloriddal extraháljuk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfáton megszárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk. A maradékot, valamint 15 ml etanolt és metil-amin 40%-os metanolos oldatát egy reaktorba helyezzük és 10 óra hosszat 140 ’C hőmérsékleten reagáltatjuk. Ezután az oldószert lepároljuk, és a maradékot szilikagél oszlopon kromatografálva tisztítjuk, így 0,9 g (kitermelés: 30%) cím szerinti terméket kapunk. Op.: 75-80 ’C.

‘H-NMR spektrum (CDCI₃ oldat, δ ppm):

2,43 (4H, m), 3,13 (3H, s), 3,37 (2H, s) 3,80 (4H, m) 4,23 (1H, s), 7,08-7,52 (10H, m), 7,82 (1H, s).

Az ugyanilyen módon előállított vegyületeket és fizikai adataikat az 1. táblázatban foglaltuk össze.

1. táblázat

Vegyület száma	Kitermelés (%)	Op. (’C)	‘H-NMR spektrum (CDC1₃ oldat, δ ppm)
3100	78	210-213	2,47 (4H, m), 3,17 (3H, s), 3,39 (2H, s), 3,50 (2H, s), 3,82 (4H, m), 7,28 (4H, m), 7,88 (1H, s)
3108	56	82-86	0,74 (3H, d, J = 7Hz), 1,02 (3H, d, J = 7 Hz), 2,38 (4H, m), 3,13 (3H, s), 3,35 (2H, s), 3,74 (4H, m), 4,10 (1H, m), 7,20 (5H, m), 7,80 (1H, s)
3132	38	80-85	2,42 (4H, m), 3] 15 (3H, s), 3,38 (2H, s), 3,81 (4H, m), 4,24 (1H, s), 6,8-7,5 (9H, m), 7,85 (1H, s)
3140	54	105-110	2,43 (4H, m), 3,15 (3H, s), 3,39 (2H, s), 3,82 (4H, m), 4,24 (1H, s), 7,32 (9H, m), 7,88 (1H, s)

HU 209 594 B

Vegyület száma	Kitermelés (%)	Op. (’C)	'H-NMR spektrum (CDC1₃ oldat, δ ppm)
3148	35	-	2,29 (3H, s), 2,43 (4H, m), 3,14 (3H, s), 3,38 (2H, s), 3,80 (4H, m), 4,21 (1H, s), 6,9-7,5 (9H, m), 7,84 (lH,s)
3172	26	-	2,41 (4H, m), 3,14 (3H, s), 3,36 (2H, s), 3,80 (4H, m), 4,22 (1H, s), 7,28 (8H, m), 7,84 (1H, s)
3180	12	91-94	240 (4H, m), 3,14 (3H, s), 3,37 (2H, s), 3,80 (4H, m), 4,23 (1H, s), 6,8-7,4 (8H, m), 7,83 (1H, s)
3188	44	170-175	2,50 (4H, m), 3,16 (3H, s), 3,40 (2H, s), 3,84 (4H, m), 4,44 (1H, s), 7,1-7,6 (8H, m), 7,84 (1H, s), 8,49 (lH,m)
3196	51	179-181	2,66 (4H, m), 3,12 (3H, s), 3,36 (2H, s), 3,76 (4H, m), 4,88 (1H, s), 7,28 (4H, m), 7,70 (4H, m), 7,84 (1H, s)
3300	49	263-267 (bomlik)	2,36 (4H, m), 3,13 (3H, s), 3,36 (2H, s), 3,92 (4H, m), 7,1-7,6 (15H, m), 7,82 (1H, s)
3400	40	-	2,78 (3H, s), 3,18 (3H, s), 3,26 (4H, m), 3,40 (2H, s), 3,94 (4H, m), 7,87 (1H, s)
3408	68	-	1,1-2,0 (12H, m), 3,18 (3H, s), 3,32 (4H, m), 4,20 (2H, m), 7,84 (1H, s)
3416	61	-	1,2-2,4 (12H, m), 3,18 (3H, s), 3,3-3,8 (4H, m), 7,86 (1H, s)

2. példa

2-(4-Difenil-metil-piperazino)-5,6-dihidro-7-metil6-oxo-(7H)-pirrolo[2,3 -dJpirimidin-hidroklorid (3128. számú vegyület) előállítása 0,23 g (2,2 mól) koncentrált sósavat hozzáadunk 2-(4 difenil-metil-piperazino)-5,6-dihidro-7-metil-6-oxo-(7H)pirrolo[2,3-d]pirimidin etanolos/metilén-kloridos oldatá hoz, és az oldatot szobahőmérsékleten 1 óra hosszat ke vegük. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson lepároljuk. A maradékot dietil éterrel mossuk, így 0,88 g (kitermelés: 90%) cím szerinti terméket kapunk. Op.: 217-222 ’C.

'H-NMR spektrum (CDC1₃, δ ppm):

3,18 (3H, s), 3,20 (4H, m), 3,52 (2H, s), 4,40 (4H,

m),5,20(lH, s) 7,2-7,9 (1H, m).

Az ugyanilyen módon előállított vegyületeket és fizikai adataikat a 2. táblázatban foglaltuk össze.

2. táblázat

Vegyület száma	Kitermelés (%)	Op. (’C)	'H-NMR spektrum (CDC1₃ oldat, δ ppm)
3104	82	>300	(CDC1₃-CD₃OD), 3,20 (3H, s), 3,30 (4H, m), 3,48 (2H, s), 4,32 (2H, s), 4,54 (4H, m), 7,52 (4H, m), 7,93 (1H, s)
3136	80	238-243 (bomlik)	(CDC1₃-CD₃OD), 3,20 (3H, s), 3,24 (4H, m), 3,50 (2H, s), 3,8-4,6 (4H, m), 5,10 (1H, s), 7,08,0 (10H, m)
3144	93	238-245 (bomlik)	3,20 (3H, s), 3,29 (4H, m), 3,57 (2H, s), 4,58 (4H, m), 5,26 (1H, s), 7,40 (5H, m), 7,90 (5H, m)
3200	73	244-245 (bomlik)	3,12 (3H, s), 3,14 (4H, m), 3,40 (2H, s), 4,56 (4H, m), 5,45(1H, s), 7,17-8,27 (9H, m)
3412	70	250-252 (bomlik)	1,2-2,2 (12H, m), 3,26 (3H, s), 3,52 (4H, m), 4,50 (2H, m), 8,00 (1H, s)
3420	70	256-257 (bomlik)	1,2-2,5 (12H, m), 3,25 (3H, s), 3,3-4,2 (4H, m), 7,99 (1H, s)

HU 209 594 Β

3. példa

2-{4-[a.( 4-Metil-fenil)-benzil ]-piperazino}-5,6-dihidro-7-metil-6-oxo-(7H)-pirrolo [2,3-d]pirimidinp-toluolszulfonát (3152. számú vegyidet) előállítása

0,13 g (0,75 mmól) p-toluolszulfonsav etil-acetátos, metanolos oldatát hozzáadjuk 0,31 (0,75 mmól) 2-{4-[a-(4-metil-fenil)-benzil]-piperazino}-5,6-dihidro-7-metil-6-oxo-(7H)-pirrolo[2,3-d]pirimidin etil-acetátos, metanolos oldatához, és az elegyet szobahőmérsékleten 1 óra hosszat keveijük. Ezután az oldószerként csökkentett nyomáson lepároljuk, és a maradékot hexánnal mossuk, így 0,36 g (kitermelés: 82%) cím szerinti terméket kapunk. Op.: 150-155 °C.

’H-NMR spektrum (CDC1₃ oldat, ppm):

2,28 (3H, s), 2,34 (3H, s), 3,00 (4H, m), 3,11 (3H,

s), 3,39 (2H, s), 4,14 (4H, m), 4,73 (1H, s), 7,0-7,8 (13H, m), 7,93 (1H, s).

Az ugyanilyen módon előállított vegyületeket és 10 fizikai adataikat a 3. táblázatban foglaltuk össze.

3. táblázat

Vegyület száma	Kitermelés (%)	Op. (’C)	’H-NMR spektrum (CDC1₃ oldat, δ ppm)
3112	92	-	0,86 (3H, d, J = 7Hz), 1,16 (3H, d, J = 7Hz), 2,35 (3H, s), 3,12 (7H, m), 3,39 (2H, s), 4,20 (5H, m), 7,14 (2H, d, J = 7Hz), 7,35 (5H, m), 7,76 (2H, d, J = 7Hz), 7,87 (1H, s)
3176	90	145-150	2,34 (3H, s), 2,83 (4H, m), 3,13 (3H, s), 3,43 (2H, s), 4,06 (4H, m), 4,72 (1H, s), 7,0-7,5 (10H, m), 7,66 (2H, d, J = 7Hz), 8,03 (1H, s)
3184	91	124-130	2,34 (3H, s), 2,74 (4H, m), 3,14 (3H, s), 3,43 (2H, s), 4,04 (4H, m), 4,56 (1H, s), 6,8-7,8 (12H, m), 8,01 (1H, s)
3192	100	135-140	2,35 (3H, s), 3,0-3,4 (4H, m), 3,16 (3H, s), 3,44 (2H, s), 4,18 (4H, m), 5,34 (1H, s), 7,0-7,8 (8H, m), 7,11 (2H, d, J = 7Hz), 7,74 (2H, d, J = 7Hz), 7,96 (1H, s), 8,60 (1H, m)
3404	70	220-223 (bomlik)	(CDCI₃-CD₃OD), 2,38 (3H, s), 2,86 (3H, s), 3,27 (3H, s), 3,38 (4H, m), 3,60 (2H, s), 4,03 (4H, m), 7,16 (2H, d, J = 7Hz), 7,64 (2H, d, J = 7Hz), 8,02 (1H, s)

1B példa mg hatóanyagot tartalmazó, következő összetételű tablettákat készítjük el:

Hatóanyag	Tablettánként 10 mg
Kukoricakeménytő	55 mg
Kristályos cellulóz	35 mg
Polivinil-pirrolidon (10%-os vizes ol
dat)	5 mg
Karboxi-metil-cellulóz-kalcium	10 mg
Magnézium-sztearát	4 mg
Talkum	1 mg
Összesen:	120 mg
A hatóanyagot, kukoricakeményítőt és a kristályos

2B példa

200 mg hatóanyagot tartalmazó, következő összetételű tablettákat készítjük:

Tablettánként

Hatóanyag 200 mg

Kukoricakeményítő 50 mg

Kristályos cellulóz 42 mg

Szilícium-dioxid 7 mg

Magnézium-sztearát 1 mg

Összesen: 300 mg cellulózt egy 0,177 mm lyukméretű szitán átengedjük, és jól összekeverjük. Az elkevert port polivinil-pirrolidon-oldattal granuláljuk, és egy 1,00 mm lyukméretű szitán engedjük át. A kapott granulátumot 50-60 °C hőmérsékleten szárítjuk, és újra átengedjük egy 1,00 mm lyukméretű szitán. A granulátumhoz hozzáadjuk az összekevert és egy 0,177 mm lyukméretű szitán átengedett karboxi-metil-cellulóz-kalciumot, magnézium-sztearátot és talkumot. A kapott elegyet homogénen elkeverjük, és egy tablettázógépen 120 mg méretű tablettákká alakítjuk.

A komponenseket átengedjük egy 0,177 mm lyukméretű szitán, és alaposan elkeverjük. A kapott porkeveréket nyomás alatt megolvasztjuk, és 300 mg tömegű tablettákká alakítjuk.

3B példa

100 mg hatóanyagot és a következő komponenseket tartalmazó tablettákat készítjük:

Kapszulánként

Hatóanyag 100 mg

Kukoricakeményítő 40 mg

Laktóz 5 mg

Magnézium-sztearát 5 mg

Összesen: 150 mg

A komponenseket összekeverjük, egy 0,177 mm

HU 209 594 Β lyukméretű szitán átengedjük és alaposan összekeverjük. A kapott porkeveréket 150 mg-onként kapszulákba töltjük.

4B példa mg hatóanyagot tartalmazó, a következő összetételű injektálható készítményt készítjük:

Fiolánként

Hatóanyag 5 mg

Mannit 50 mg

Alkalmazása előtt a komponenseket 1 ml injekciós desztillált vízben feloldjuk és adagoljuk.

5B példa mg hatóanyagot tartalmazó, a következő összetételű injektálható készítményt töltjük ampullákba:

Ampullánként

Hatóanyag 50 mg

Nátrium-klorid 18 mg

Injekciós desztillált víz szükséges mennyiség összesen: 2 ml

6B példa

17,5 mg hatóanyagot tartalmazó tapaszt készítünk a következőképpen.

tömegrész poli(ammónium-akrilát)-ot feloldunk 60 tömegrész vízben. 2 tömegrész glicerin-diglicidilétert feloldunk 10 tömegrész vízben melegítés közben. Ezenkívül 10 tömegrész polietilén-glikolt (polimerizációs fok 400), 10 tömegrész vizet és 1 tömegrész hatóanyagot oldódásig keverünk. Keverés közben a vizes poli(ammónium-akrilát)-oldathoz hozzáadjuk a vizes glicerin-diglicidil-éter és a hatóanyag oldatát, majd polietilén-glikolt és vizet adunk hozzá és jól elkeverjük. A kapott hidrogél-oldatot rugalmas műanyagfilmre viszszük fel olyan mennyiségben, hogy a hatóanyag cm²enként 0,5 mg legyen. A felületet leválasztó papírral fedjük be, és 35 cm²-es darabokra vágjuk.

7B példa mg hatóanyagot tartalmazó tapaszt készítünk a következő eljárással.

Vizes szolt készítünk a következő komponensekből: 100 tömegrész poli(nátrium-akrilát), 100 tömegrész glicerin, 150 tömegrész víz, 0,2 tömegrész triepoxi-propil-izocianurát, 100 tömegrész etanol, 25 tömegrész izopropil-mirisztát, 25 tömegrész propilénglikol és 15 tömegrész hatóanyag. A kapott szolt 100 μπι vastagságban egy nem-szövött rayon textíliából és polietilén-filmből álló összetett fűm nem-szövött textil felületére visszük fel, így hatóanyagot tartalmazó tapadós réteget alakítunk ki. A rétegben a felszabadítást biztosító komponensek (izopropil-mirisztát és propilén-glikol) aránya körülbelül 30 tömeg%. A tapadós réteget 25 °C hőmérsékleten 24 óra hosszat térhálósítjuk, és a tapadós réteg felületére egy eltávolítható filmet helyezünk. A kialakított többrétegű filmet ezután 35 cm²-es darabokra vágjuk.

Az (I) általános képletű vegyületek idegrendszeri sejtekre kifejtett biológiai aktivitását in vitro vizsgáltuk. Vizsgálati sejtekként egér neuroblasztóma neuro2a sejtvonal (Dainippon Pharmaceutical Co., Ltd.) NS-20Y, stb. sejteket alkalmaztunk, amelyeket idegrendszeri sejtek vizsgálatához tenyésztettek ki. Az említett idegsejteket 37 °C hőmérsékleten, 5% széndioxidot tartalmazó gáz jelenlétében inkubátorban növesztettük, és meghatározott ideig a találmány szerinti eljárással előállított vegyületekkel együtt tenyésztettük. Az eredmények azt mutatják, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek az idegsejtekre növekedés-fokozó aktivitást, neurit-képző hatást és sarjadzást elősegítő aktivitást fejtenek ki, amely aktivitások szignifikánsan magasabbak, mint a kontroll, illetve azonosak, vagy magasabbak, mint a kontroll hatóanyagként alkalmazott izoxanin (28548/1984 számú közzétett japán szabadalmi bejelentés szerinti vegyület) aktivitása.

A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek patkány PC-12 paraganglioma sejtvonalra kifejtett biológiai aktivitását szintén vizsgáltuk. Amikor a PC-12 sejtekhez NGF-t adunk, a neuritok sarjadzanak. Úgy találtuk, hogy amikor egyidejűleg a találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket adagoltunk, az NGF PC-12 sejtekhez való kötődése és az NGF sejtekbe történő bejutása fokozódik, és a neuritok sarjadzása szintén fokozódik.

Amikor a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek hatását az NGF nyúl felső nyaki ganglionhoz való kötődésére nézve vizsgáltuk, úgy találtuk, hogy a vegyületek fokozzák az NGF kötődését.

Elzúzott ülőideggel rendelkező patkányokkal modelleztük a perfériás idegi rendellenességeket, és a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek hatását ezen vizsgáltuk. Kimutattuk, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek elősegítik a két ujj közötti távolság helyreállítódását, és a talpemelő izom normál tömegre történő visszaállítását.

A központi idegrendszer rendellenességére patkány és egér modelleket készítettünk, és a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek farmakológiai hatását ezeken vizsgáltuk. Nevezetesen patkány egy fekete dopaminsejtjeit nagyon kis mennyiségű 6-hidroxi-dopamin injektálásával kémiailag elroncsoltuk a mozgásos bizonytalanság redukálására. Két héttel később embrió agy dopamin sejteket ültettünk be a patkány agy farkos nunkleuszainak megsértett oldalára, és megkíséreltük kijavítani a mozgásos zavart. Nevezetesen, a beültetés napján kezdve a találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket intraperitoneálisan adagoltuk minden nap két héten keresztül, és vizsgáltuk a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek hatását a mozgásos bizonytalanság javítására és az átültetett sejtek növekedésére nézve. Úgy találtuk, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek elősegítik a mozgásos zavar javulását.

Higanymérgezéssel hoztunk létre idegkárosodást patkányokban és egerekben, és a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek erre kifejtett aktivitását vizsgáltuk. Úgy találtuk, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek elősegítik a kémiailag in7

HU 209 594 B dukált zavar gyógyulását és a normál körülmények helyreállítását, és elősegítik a tanulás és a memória helyreállását és javulását.

A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek tehát alkalmasak emlősök különböző neurológiai betegségeinek, így például a perifériás és központi idegek zavarainak gyógyítására, továbbá a tanulás és a memóriajavítására.

Ilyen idegbetegségként említhetők különböző típusú idegbetegségek, beleértve például különböző idegzavarokat, amelyekhez mozgásos, érzékelő vagy objektív hajlító lassulás társul, továbbá alkohollal vagy gyógyszerrel indukált, diabetikus és metabolikus vagy idiopatikus perifériás idegi zavarokat, beleértve a baleseti, gyulladásos vagy immunológiai ideggyökér károsodást. Közelebbről említhetők például az arcidegbénulás, ülőideg paralízis, gerincizom sorvadás, izom táplálási zavar, nehézkedési izomgyengeség, szklerózis multiplex, izomsorvadásos szklerózis laterális, akut többközpontú agyvelőgyulladás, Guillan-Barre szindróma, vakcinázás utáni agy-gerincvelő gyulladás, SMON-betegség, elmebaj, Alzheimer szindróma, koponyasérülés utáni állapot, agyi iszkémia, agyinfarktus vagy agyvérzés utókövetkezménye, agy- és gerincsérülés, reuma. Az említett példák nem korlátozó jellegűek.

A toxicitási vizsgálatokban a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek csak gyengén bizonyultak toxikusnak, és gyenge mellékhatásokkal rendelkeznek, így alkalmasak és biztonságosak gyógyszerkészítmények hatóanyagaiként.

1. kísérleti példa

A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek neuroblasztóma sejtekre kifejtett hatását a következő módszerrel vizsgáltuk.

10% FCS-t tartalmazó, Dulbecco által módosított

Eagle-féle tápközegen (DMEM, 100 egység/ml penicillin G nátrium és a 100 mikorgram/ml sztreptomicin-szulfát tartalommal) logaritmikus növekedési szakaszban levő neuro 2a egérsejtekkel egy 48 mélyedéssel lapot oltottunk be úgy, hogy a sejtszám 1000/mélyedés legyen, és mélyedésenként 0,25 ml tápközegen tenyésztettük 5% szén-dioxid gázt tartalmazó levegőben 37 °C hőmérsékleten. Ezután a tápközeggel azonos mennyiségű (0,25 ml) 4%-os vizes glutáraldehid oldatot adtunk minden mélyedéshez, és a tenyésztett folyadékot szobahőmérsékleten 2 óra hosszat állni hagytuk a sejtek rögzítésére. Ezután vízzel mostuk, és 0,05%-os vizes metilén-kék-oldattal megfestettük a sejteket. Mikroszkóp alatt megszámoltuk azokat a sejteket, amelye kinövő neuritokat tartalmaztak, azaz azo20 kát a sejteket, amelyek legalább egy olyan neuritot tartalmaztak, amelynek a hossza legalább kétszerese a sejt nagyobbik átmérőjének, és az ilyen sejtek arányát számítottuk az összes sejtre vonatkoztatva. Egy mélyedést 5 vagy több látómezőnyi területen figyeltünk meg (a mélyedés teljes felületének legalább 2%-a) folyamatosan a mélyedés közepén elhelyezett jeltől jobbra és balra, és több mint 200 sejtet számoltunk meg. Minden vegyületet 6 különböző koncentrációban vizsgáltuk, és minden koncentrációnál 3 párhuzamos mérést végeztünk. Az eredményeket át30 lag ± standard deviáció formájában fejeztük ki, és a 4. táblázatban foglaltuk össze.

4. táblázat Hatás a neuro-2a-ra

Kísérletek száma	Vegyület	A sejt átmérőjének legalább kétszerese hosszúságú neuritokkal rendelkező sejtek száma az összes sejtekre vonatkoztatva (%) (a vegyület koncentrációja)
35	3104	2,8±0,8 (0,03 mmol/1), 4,0±2,2 (0,1 mmol/1), 7,2±2,8 (0,3 mmol/1), 6,1±1,6 (1 mmol/1)
izaxonin	16,8±3,4 (3 mmol/1)
kontroll	2,6+3,4 (3 mmol/1)
36	3144	20,8±4,7 (0,03 mmol/1), 34,1±3,8 (0,1 mmol/1), 44,5+9,7 (0,3 mmol/1), 32,2±1,6 (1 mmol/1)
izaxonin	30,8+2,9 (10 mmol/1)
kontroll	3,2±1,6
37	3200	3,6±0,5 (0,03 mmol/1)
izaxonin	23,3±2,9 (10 mmol/1)
kontroll	2,3+0,6
38	3300	6,1±1,2 (0,3 mmol/1), 7,8±l,0 (1 mmol/1)
3200	2,7+0,7 (0,01 mmol/1), 2,5±2,3 (0,03 mmol/1)
izaxonin	19,4+3,1 (3 mmol/1)
kontroll	3,2±1,2
39	3136	5,8±0,6 (0,01 mmol/1), 13,8+4,8 (0,03 mmol/1), 20,9±5,3 (0,1 mmol/1), 7,1+3,0 (0,3 mmol/1)
izaxonin	22,6±0,5 (10 mmol/1)
kontroll	1,8±1,4

HU 209 594 B

40	3128	14,2±1,9 (0,1 mmol/1), 11,9±4,5 (0,3 mmol/1)
3112	6,3±0,4 (0,03 mmol/1), 6,2±3,4 (0,1 mmol/1)
3152	11,4±3,1 (0,03 mmol/1), 6,8±4,2 (0,1 mmol/1)
3176	7,3±3,3 (0,03 mmol/1), 23,1±4,8 (0,1 mmol/1), 21,2±4,9 (0,3 mmol/1), 14,6±5,0 (1 mmol/1)
3184	3,7+1,1 (0,003 mmol/1), 13,9±2,3 (0,1 mmól/1) 18,4±1,9 (0,3 mmól/1), 17,0±2,1 (1 mmól/1)
3192	9,7±1,1 (0,1 mmol/1), 3,7+3,2 (0,3 mmol/1)
izaxonin	19,4+3,1 (10 mmól/1)
kontroll	2,2±l,0
41	3404	3,3±1,3 (0,03±, 3,4±1,4 80,3 mmol/1)
3412	2,9+0,9 (0,03 mmol/1), 20,6±8,2 (0,1 mmol/1)
3420	4,2±1,9 (0,03 mmol/1), 8,7±2,3 (0,1 mmol/1)
izaxonin	19,4+2,4 (10 mmol/1)
kontroll	l,7±0,9

2. kísérleti példa

Terápiás hatás szétzúzott ülőideggel rendelkező patkányokon

A találmány szerinti vegyület terápiás hatását szétzúzott ülőideggel rendelkező patkányokon vizsgáltuk, mint perifériás idegi rendellenesség modellen, amelynek során vizsgálatuk (1) a szétzúzott ülőideggel rendelkező hátsó mancs akciójában történő változást, mint a perifériás idegek degenerációjának és regenerációjának a folyamata indexét.

A kísérletben csoportonként 7, hathetes korú hím Wistar patkányt használtunk. Az ülőidegeket Yamatsu és munkatársai módszeréhez hasonló módszerrel [Kiomi Yamatsu, Takenori Kaneko, Akifumi Kitahara and Isao Ohkawa, Journal of Japanese Pharmacological Society, 72, 259-268 (1976)] és Hasegawa és munkatársai módszerével [Kazuo Hasegawa, Naoji Mikuni and Yutaka Sakai, Journal of Japanese Pharmacological Society, 74, 721-734 (1978)] zúztuk szét. Közelebbről úgy jártunk el, hogy pentobarbitallal végzett altatásban (40 mg/kg, i. p.) a bal oldali ülőideget a combnál feltártuk, és egy ércsípővel 30 másodpercig a feltárt ülőideget egy speciális helyen elszorítottuk. Az elszorítás vagy összenyomás után az operációs helyet azonnal összevarrtuk. Ezután 100 mg/kg dózisban hetente egyszer intraperitoneálisan vincristint adagoltunk, amely ismert módon gátolja a perifériás ideg regenerálódását.

A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket intraperitoneálisan adagoltuk naponta egyszer a szétzúzás napjától a 30. napig. A kontroll csoport csak 0.9%-os sóoldatot kapott.

1) Funkcionális változás a szétzúzott ideggel rendelkező hátsó mancsban

A rángási tenziót, amely az uralkodó izmok összezúzódásával járó múlandó tenzió, és amely a mozgatóidegek elektromos ingerlésére vagy hasonlóra következik be, az idegek és izmok funkcionális változására utaló paraméternek tekintik, amint ez az eset az ismertetendő ujjvégek közötti távolság esetén is.

így, 30 nappal később klorál-hidráttal (400 mg/kg, i. p.) végzett kezelésben, érzékelés közben mértük a patkányok rángási tenzióját Kern és munkatársai módszerével [J. Neurosci. Methods, 19, 259 (1987)]. Közelebbről, úgy jártunk el, hogy a patkányok hátsó mancsáról a szőrt leborotváltuk, és bekentük Cardiocream-mel (Nihon Denko K. K. terméke). Ezután a hátsó mancs bőréhez krokodilcsipesszel elektródákat kapcsolunk. A katódot a tompor fenékrészéhez kapcsoltuk, az anódot pedig a katódtól 1 cm-re hátrafelé, és 1 cm-re a hát irányában. A patkányt rögzítettük a hátánál, a mérendő hátsó mancsát pedig függőlegesen rögzítettük. Egy körülbelül 20 cm hosszú ujjához selyemcéma egyik végét, a mérendő hátsó mancs harmadik ujjához kötöztük, a másik végét pedig egy tenzió átalakítóhoz. A harmadik digitus flexus izom izotóniás összehúzódásait egy poligráffal rögzítettük. Elektromos stimulálást végeztünk 100 V feszültséggel 1 msec ideig folyamatosan, 2 Hz frekvenciájú derékszögű hullámokkal. A statikus tenzió 15-30 g volt, és 10 stimulálást ismételtünk háromszor 15 másodperc időközönként. Az összehúzódási erőt tenzió (g) formájában fejeztük ki. A két mancsnál mért értékekből az összezúzott ülőideggel rendelkező összehúzódási erejének regenerálódási százalékát (%, bal/jobb) számítottuk. Az eredményeket az 5. táblázatban foglaltuk össze.

5. táblázat Rángási tenzió

Vegyület	Dózis (mg/kg)	Esetek száma	Rángási tenzió bal/jobb (%)
18. nap	23. nap
Fiziológiás sóoldat	-	7	44,2±17,6	49,8±14,8
3144	30	8	54,5±17,1	57,9+15,5

A vizsgált vegyületek láthatóan javították a rángási tenzió regenerálódását, amely egy elektrofiziológiás index, és javították a tüneteket a kontrollcsoporthoz képest.

Mértük az ujjak közötti távolságot, mert ez egy jó index arra nézve, hogy funkcionálisan mutatja az idegek degenerálódását és regenerálódását, és ennek változása az időben mérhető.

Hasegawa módszeréhez [Hasegawa, K., Experien9

HU 209 594 B tia, 34, T5Q-151 (1978)] hasonló módszerrel mértük az első és ötödik ujj közötti távolságot a hátsó mancson.

A mért távolság és egy normál hátsó mancs ujjai közötti távolság arányát számítottuk és százalékban kifejeztük. A szétzúzott idegekkel rendelkező hátsó mancs ujjak közötti távolsága közvetlenül a szétzúzás után egy normál hátsó mancs esetén mért értéknek kevesebb mint 50%-a volt. Az ujjak közötti távolság regenerálódása 12-16 nap múlva kezdődött meg, és a kezelt csoportban fokozott regenerálódás volt megfigyelhető a kontrollcsoporthoz viszonyítva körülbelül a

17. naptól az utolsó mérési napig (26. nap).

Egy példát bemutatunk a 6. táblázatban.

6. táblázat

Összezúzott ülőideggel rendelkező patkányokra kifejtett terápiás hatás

Vegyület	Dózis (mg/kg, i. p.)	Ujjak közötti távolság regenerálódása
18. nap	23. nap
Fiziológiás sóoldat	1 ml/kg	67,6±16,1	76,5+20,2
3144	30	72,7±14,0	83,8±12,2

A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek tehát terápiás szerként alkalmazhatók a perifériás idegek zavarainak gyógyítására.

3. kísérleti példa

Patkányok agysejtjeinek sérülése következtében fellépő mozgásos bizonytalanság javítását elősegítő hatás embrió agysejtek átültetésével 100 g testtömegű, 4 hetes nőnemű Wistar patkányok agyának baloldali nigrális dopaminerg idegsejtjeit nagyon kis mennyiségű 6-hidroxi-dopamin injektálásával megsértettük. A patkányok spontán módon forogtak a sérült oldallal ellenkező irányban néhány napig, ezután azonban abnormális mozgás nem volt megfigyelhető. Miután a sérült nigrális dopaminerg sejtekkel rendelkező patkányoknak 5 mg/kg metamfetamint adtunk i. p., a sérült oldal irányába kezdtek forogni.

A hatóanyag adagolásával történt destrukció után két héttel a dopamin sejteket tartalmazó kérges test törzs részét (azaz a substantia nigrát és a hasi oldali tagmentumot) elvágtuk az agytól egy 14—17 napos korú patkány embrióban, finoman felaprítottuk, és tripszinnel kezeltük. Ezután az extrahált szövetet 37 °C hőmérsékleten 30 percig inkubáltuk, és a szövetet szuszpendáltuk. 5 μΐ szuszpenziót bejuttatunk a sérült oldal farkos nucleosaihoz (összesen 10 μΐ, körülbelül 10⁵ sejt), két helyen.

A találmány szerint eljárással előállított 168. számú vegyületet 156 mg/kg i. p. dózisban adagoltuk 4 napig a transzplantáció után, majd 10 napig 50 mg/kg i. p. dózisban 10 napig all. naptól.

A 3144. számú vegyületet 135 mg/kg, majd 45 mg/kg dózisban adagoltuk ugyanilyen módon.

A metamfetaminnal kiváltott forgómozgást vizsgáltuk a transzplantáció és a hatóanyag adagolása előtt 2 héttel, 1 héttel, majd 2 (vagy 3), 4,6 és 8 héttel utána. A forgások számát a metamfetamin adagolás után az első percben megszámoltuk 10 perces időközönként, és 6 számolás összes forgását átlagoltuk, így egy átlag forgási számot kaptunk. Az eredményeket a 7. táblázat tartalmazza.

Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált vegyületek a központi idegrendszer zavarainak javítására terápiás szerként alkalmasak.

7. táblázat

Vegyület	-1 hét	3 hét	4 hét	6 hét	8 hét
3144	14,1+4,7	7,7±4,7	4,0±5,6	0,2±2,2	1,1+4,1
Fiziológiás sóoldat	16,7+9,1	11,2+9,6	5,3±8,3	2,8±5,4	2,2±6,0

4. kísérleti példa

Higanymérgezéssel indukált idegi rendellenességgel rendelkező egerek tanulásának és memóriájának javítása és regenerálódása 7 hetes, hímnemű BalbC egereket egy T-formájú labirintusban tanítottunk hetente háromszor, hogy egy kiindulási pontról egyenes irányba fussanak egy biztonságos területre. Ezután orálisan metil-merkurikloridot (MMC) adagoltunk 6 mg/kg/nap dózisban 6 napig. A kontrollcsoport egerei 0,1 ml/10 g/nap dózisban sóoldatot kaptak. Az MMC adagolása másnapjától kezdve a találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket adagoltunk intraperitoneálisan 10 napig. A hatóanyag adagolása után a 6. napon (azaz a kísérlet kezdetétől számítva a 12. napon) a T-formájú labirintus tanulását újrakezdtük, és az egerek futási viselkedését megfigyeltük. Megszámoltuk azokat az egereket, amelyek az újrakezdés után a 10. és 11. napon (azaz a kísérlet kezdetétől számítva a 21. és 22. napon) képesek voltak kísérletezni a T-formájú labirintusban, és ezeket vettük a nevezőnek. Megszámoltuk azokat az egereket, amelyek 5 másodpercen belül 10 kísérletből legalább nyolcszor biztonságos helyre futottak, és ezeket vettük a számlálónak. A tesztállatok számának a csökkenése az MMC mérgezés következménye volt. Mértük azt az időt (másodperc), amelyre az állatoknak szükségük volt ahhoz, hogy biztonságos helyre fussanak, és számítottuk az átlag ± standard hiba (SE) értékét.

Az eredmények azt mutatják, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek javítják az egerek tanulását és memóriáját, és ennek regenerálódását.

5. kísérleti példa

A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek akut toxicitását a következő módszenei vizsgáltuk.

Kísérleti állatként hímnemű, 5 hetes ddy törzsbeli egereket használtunk, 4-6 állatot csoportonként. A vegyületeket intraperitoneálisan adagoltuk, és a toxixitást

HU 209 594 B az adagolás után 24 órával értékeltük ki. Az eredményeket a 8. táblázat tartalmazza.

8. táblázat Akut toxicitás egéren

Vegyület	LD₅₀ (mg/kg, i. p.)
3144,3176, 3184 és 3420	500-1000

A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületek elősegítik az idegsejtek szaporodását és képződését, a neuritokat sarjadzását, az idegek regenerálódását és a mozgásos funkciók regenerálódását patkányokban és egerekben, amelyek idegrendszeri zavarral rendelkeznek, és alkalmasak idegbetegségek, például perifériás idegek és központi idegek zavarainak és elmebetegségnek a gyógyítására. Alkalmasak érzékelő és észlelő funkciót ellátó és autonóm funkcióval rendelkező idegszövetek és sejtek neurológiai betegségeinek gyógyítására és regenerálásra.

Úgy találtuk, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek biológiai aktivitása azonos vagy jobb, mint az izaxonin hatása, amint ezt az 1. kísérleti példa és a 4. táblázatban mutatja. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek tehát nagy aktivitású és biztonságos hatóanyagok, csekély toxicitással alkalmazhatók.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás (I) általános képletű vegyületek és farmakológiailag elfogadható sóik előállítására, ahol a képletben

R²²jelentése 1-7 szénatomos alkilcsoport,

A jelentése (t) vagy (u) általános képletű csoport, ahol

1 értéke 0 vagy 1,

R²¹ jelentése metil-szulfonil-, trifenil-metil- vagy egy (b) képletű (a) általános képletű csoport, ahol R²³ jelentése halogén- vagy hidrogénatom vagy 17 szénatomos alkilcsoport,

R²⁴ jelentése hidrogénatom, 1-7 szénatomos alkilcsoport, fenilcsoport, 4-halogén-fenil-csoport vagy 2-piridil-csoport, azzal a feltétellel, hogy R²³ és R²⁴ egyszerre nem jelenthet hidrogénatomot, azzal jellemezve, hogy egy (IX) vagy (X) általános képletű vegyületet egy (II) általános képletű pirimidin-származékkel, majd foszfor-oxi-kloriddal és egy (1-7 szénatomos alkil)-aminnal reagáltatunk, és kívánt esetben a kapott (I) általános képletű vegyületet farmakológiailag elfogadható sóvá alakítjuk.
2. Eljárás gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületet, ahol a képletben R²² és A jelentése az 1. igénypont szerinti vagy farmakológiailag elfogadható sóját a gyógyszerkészítésben szokásos hordozó-, hígító- és/vagy egyéb segédanyagokkal összekeverve gyógyszerkészítménnyé alakítunk.