HU201546B

HU201546B - Process for producing aromatic omega-alkyliminotetrahydro-6h-1,3-thiazin-6-one derivatives and pharmaceutical compositions comprising such compounds

Info

Publication number: HU201546B
Application number: HU87905A
Authority: HU
Inventors: Maurice W Gittos; Marcel Hibert
Original assignee: Merrell Dow Pharma
Priority date: 1986-03-05
Filing date: 1987-03-04
Publication date: 1990-11-28
Also published as: KR870008887A; NO870889L; DE3788581D1; CN87101690A; DE3788581T2; KR900000676B1; NO166182C; PH25227A; HUT47105A; CN1021825C; CA1288101C; JPS62221683A; AU6960587A; JPH0667933B2; PT84406A; FI89919B; EP0236931A2; ES2061445T3; PT84406B; AU589256B2

Description

A találmány tárgya eljárás (I) általános képletű (ú-alkil-imino-tetrahidro-6H-1,3-triazin-6-on vegyületek és gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sóik előállítására.

Ezek a vegyületek szorongásgátló és vérnyomáscsökkentő gyógyszerkészítmények hatóanyagaiként alkalmazhatók.

A szorongás - az ismert meghatározás szerint tudatos észlelése bizonyos kedvezőtlen jövő eseménynek vagy aggodalom ilyen esemény bekövetkezése miatt. A legtöbb embernél ha nem is mindenkinél, alkalmanként egyes ingerek hatására a szorongás bizonyos tünetei jelentkeznek. Egyes emberekre a szorongásnak vagy a félelemnek ezek az érzései, amelyek az élet napi problémáival kapcsolatosak, nyomasztóak lehetnek és az embereket a társadalom csökkent értékű tagjaivá teszik. Jóllehet a különleges csoportos foglalkozás képviseli az előnyös és elsődleges gyógymódot, mégis a kemoterápiás szerek használata hasznos kisegítésnek bizonyult a szorongásos betegek kezelésénél, emellett lehetővé teszi azt, hogy a súlyos levertségben szenvedő emberek visszanyerjék cselekvőképességüket, miközben csoportos pszichoterápiás kezelésen vesznek részt.

Jelenleg a benzodiazepin-osztály vegyületei a választott terápiás szerek hatóanyagai szorongásos betegek kezelésénél. Különösen a klór-diazepoxid, a diazepam és az oxepam használatosak általában. Ez a vegyületosztály azonban nagy mértékű visszaélést tesz lehetővé, különösen olyan betegek esetében, akik kezelés alatt vannak. Ezen túlmenően a diazepinek általában nem kívánt nyugtató hatással is rendelkeznek és károsító hatást fejtenek ki más gyógyszerekkel, vagy például alkohollal való együttes használat esetén.

Munkánk során felismertük, hogy az új aromás w-alkil-imino-tetrahidro-óH-l ,3-tiazin-6-on- származékok használhatók szorongásgátló szerek hatóanyagainkén! és általában mentesek a benzodiazepinek nem kívánt hatásaitól. Ezek a vegyületek, amennyiben a találmány szerinti módon kerülnek alkalmazásra, elősegítik a szorongás, így a kifejezett félelem, zavar, türelmetlenség, feszültség, nyomás (stress), neurotikus lehangoltság, tüneteinek a megszűntetését és felhasználhatók bizonyos személyiségzavarok feloldására. Ezenkívül bizonyos fent említett vegyületek hasznos antihipertenzív gyógyszerkészítmények hatóanyagaiként is alkalmazhatók, amelyek szükség esetén csökkentik a vérnyomást a betegeknél,

A találmány szerinti eljárással előálítható új aromás ω-alkil- imono-tetrahidro-6H-l,3-tiazin-6-on-származékok az (I) általános képletnek felelnek meg. Ebben a képletben n 2-5 értékű szám;

Rl és R₂ mindegyike metilcsoport vagy ezek együtt tetrametilén- vagy pentametilén-gyűrűt alkotnak; és

X (a) vagy (b) képletű csoport.

A találmány kiterjed az (I) általános képletű vegyületek gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sóinak az előállítására, továbbá az (I) képletű vegyületeket tartalmazó vérnyomáscsökkentő és szorongásos betegségek elleni gyógyszerkészítmények előállítására.

Az itt alkalmazott „gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sók” megjelölés az (I) általános képlet 2 által képviselt alapvegyület bármely nem-toxikus szerves vagy szervetlen savaddíciós sójára vonatkozik. Olyan szervetlen savak, amelyek megfelelő sókat alkotnak, a hidrogénklorid, hidrogénbromid, kénsav és a foszforsav. További megfelelő sók a savanyú fémsók, így nátrium-monohidrogén-ortofoszát és a kálium-hidrogénszulfát. Azok a szerves savak, amelyek alkalmas sókat alkotnak, a mono-, di- és a trikarbonsavak. Ilyen savak például az esetsav, glikolsav, tejsav, piroszőlősav, malonsav, szukcinsav, glutársav, fumársav, almasav, borkősav, citromsav, aszkorbinsav, maleinsav, hidroxi-maleinsav, benzoesav, p-hidroxi-benzoesav, fenil-ecetsav, fahéjsav, szalicilsav, 2-fenoxi-benzoesav és a szulfonsavak, így a metán-szulfosav vagy a 2-hidroxi-etán-szulfonsav. Mind a mono-, mind a disavakkal alkotott sók képezhetők, ha lehetséges, és az ilyen sók létezhetnek hidratált vagy lényegében vízmentes formában. Általában az (I) általános képletnek megfelelő vegyületek savaddíciós sói kristályos anyagok és oldhatók vízben vagy különböző hidrofil szerves oldószerekben. A szabad bázisformájukhoz viszonyítva, az ilyen sók általában magasabb olvadáspontúak és megnövekedett kémiai stabilitásúak.

Ahogy az (I) általános képlet mutatja, az ilyen vegyületek két jellegzetes vegyületosztályba sorolhatók. Ilyenek az (la) általános képletnek megfelelő 2-[oo-((2,2-d i hidro-1,4-benzodioxin- 2-il)-metil-amino)-alkil-imino]-tetrahidro-6H-l,3-tiazin-6-on vegyületek és az (Ib) általános képletnek megfelelő 2-[ω(4-(2- pirimidinil)-l-piperazinil)-alkil-amino]-tetrahidro-6H-1,3-tiazin-6-on vegyületek.

Az (la) általános képletnek megfelelő vegyületek képviselik az előnyösebb vegyületosztályt. Az ebbe az osztályba tartozó vegyületek mind szorongásgátló, mind vérnyomáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkeznek. Másrészt az (Ib) általános képletnek megfelelő vegyületek csupán szorongásgátló hatásúak és nem rendelkeznek vérnyomáscsökkentő hatással.

A -(CH₂)_n- általános képlettel ábrázolt alkiléncsoport olyan összekötő hídként fogható fel, amely összekapcsolja a két véghelyzetű heterociklusos gyűrűrendszert. Ahogy az előzőekben említettük, az n betű értéke 2-5 szám. Azok az alkiléncsoportok, amelyekben n értéke 2-4 előnyös alkilén-lánchosszak.

Az (I) általános képletű aromás ω-alkil-imino-tetrahidro-6H-l,3-tiazin-6-on-származékokat a szakterületen ismert analóg módszerekkel állíthatjuk elő. így ezeket a vegyületeket valamely (II) általános képletű megfelelő 3-izotiociano-propionsav-alkilésztemek egy (ΙΠ) általános képletű alkalmas nukleofil alkil-aminnal való nukleofil kondenzálása útján állítjuk elő, amely a (IV) általános képletű 3-[(N-alkil)-tioureido]-propionsavalkilészterek képzéséhez vezet. A folyamatot az A) reakcióvázlat mutatja.

Ezekben a képletekben n, Rí, R₂ és X jelentése az előzőekben megadott és R3 jelentése 1-4 szénatomos rövidszénlácú alkilcsoport. A rövidszénláncú alkilcsoportok képviselői például metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil- és szek-butil-csoportok.

A nukleofil kondenzálást előnyösen úgy vitelezzük ki, hogy egyenértékű mennyiségű (III) általános képletnek megfelelő alkil-amint reagáltatunk (II) általános képletnek megfelelő 3-izotiociano-propionsav-alkilészterrel körülbelül 1-24 óra hosszat az alkalmazott

-2HU 201546 Β reagensektől függően. A reakcióhőmérséklet 25 °C-tól 140 °C-ig terjedő tartományban van. A reakciót előnyösen 40 °C és 125 °C közötti hőmérséklettartományban hajtjuk végre,

Mivel a reakcióban résztvevő anyagok jellegzetesen kristályos anyagok, ezért előnyösen oldószereket használunk. Előnyös oldószerek a nem-reakcióképes oldószerek, különösen a protonmentes oldószerek, amelyeknek a forráspontja 40-150 °C tartományban van. Az alkalmazható oldószerek a petroléterek; klórozott szénhidrogének, így a széntetraklorid, etilénklorid, metilén-klorid vagy a kloroform; klórozott aromás vegyületek, így az 1,2,4-triklór-benzol vagy az o-diklór-benzol; széndiszulfid; éteres oldószerek, így a dietil-éter, tetrahidrofurán vagy a p-dioxán; aromás oldószerek, így a benzol, toluol vagy a xilol. Különösen előnyösek azok az oldószerek, amelyek ismertek arról, hogy elősegítik a nukleofil reakciókat. Ilyenek a dimetil-szulfoxid és a diemtil-formamid.

A (II) általános képletű 3-izotiociano-propionsavésztereket úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (V) általános képletű 3-amino-propionsav-alkilésztert széndiszulfiddal reagáltatunk valamely bázis, így nátrium-hidroxid vagy trietil-amin jelenlétében a szokásosan alkalmazott szabványos módszerekkel. A keletkező (IV) általános képletű 3-[(N-alkil)-tioureido]propionsav-alkilésztereket nem különítjük el, mivel azok azonnal ciklizálódnak a kívánt aromás ω-alkilimino-tetrahidro-6H-1,3-tiazin-6-on vegyületekké, amelyek az (I) általános képletnek felelnek meg. A ciklizálódást segítjük katalitikus mennyiségű erős bázis, így nátrium- vagy kálium-tere-butoxid adagolásával és 40-100 ’C hőmérséklettartományban való melegítéssel.

A (III) általános képletű alkil-aminok, amelyekben X a (b) csoportnak felel meg, ismert vegyületek és az 1 332 194, számú USA-beli szabadalmi leírásban vannak leírva.

Azokat a (III) általános képletű alkil-aminokat, amelyekben X jelentése 2-(2,3-dihidro-l,4-benzodioxin-2-il)-metil-amino-rész a megfelelő 2-(2,3-dihidro1,4-benzodioxin-2-il)-metil-amin felhasználásával, amely ismert vegyület, állíthatjuk elő. Ennek során Schiff-bázist képezünk benzaldehiddel vagy helyettesített benzaldehiddel, így p-metoxi-benzaldehiddel, ezt követően az iminocsoportot katalitikusán redukáljuk hidrogénnel Pd/C katalizátor alkalmazása mellett, amelynek eredményeként a megfelelő benzil-amint kapjuk. A benzil-amint klór-alkil- nitrillel visszafolyatás közben együtt melegítjük, utána a nitrilcsoportot lítium-alumínium-hidriddel vagy hidrazinnal és Raney-nikellel redukáljuk és így a megfelelő N-benzil4-(2,3- dihidro-1,4-benzodioxin-2-il-metil)-1 ,ω-diamino-alkánt kapjuk. A benzilcsoport vagy a helyettesített benzilcsoport katalitikus hidrogenolízise Pd/C katalizátor alkalmazása mellett a kívánt (III) általános képletnek megfelelő 2-(2,3-dihidro-l,4-benzodioxin2-il-meti 1) 1 ,ω-diamino-alkánt eredményezi.

Más változatban az (I) általános képletű vegyületeket az ismert (V) általános képletű 3-amino-propionsav-alkilészterek felhasználásával úgy is előállíthatjuk, hogy ezeket a kiindulási vegyületeket megfelelő lehasító csoportot tartalmazó (VI) általános képletű alkilizotiocianáttal reagáltatjuk és így a (VII) általános képletű 3-[(N-alkil)-tiokarbamido]-propionsav- alkilészter-származékokat kapjuk. A (VII) általános képletnek megfelelő vegyületeket valamely aromás aminnal reagáltatjuk és így (IV) általános képletnek megfelelő 3-[(N-alkil)-tioureido]- propionsav-alkilészterhez jutunk, amelyeket azután az előzőekben leírt (I) általános képletű vegyületekké ciklizálunk. A reakciófolyamatot az alábbi B) reakcióvázlat szemlélteti.

Ezekben a képletekben Rí, R2, R3 és n jelentése az előzőekben megadott, és Y klór-, bróm- vagy jódatomot vagy egy megfelelő lehasító csoportot, így tozilátot vagy mezilátot jelent.

Az (I) általános képletű vegyületek hatásos szorongásgátló tulajdonságokkal rendelkeznek. A szorongásgátló tulajdonságok 5- HTia in vitro receptor kötő vizsgálatokkal mutathatók ki, amelyeket Middlemiss et al., az Eur. J. Pharmacol., 90, 151-153 (1983) folyóiratba, valamint Glaser et al., az Arch. Pharmacol., 329, 211— 215 (1985) folyóiratban ismertetnek. Ezenkívül a vegyületeknek a szorongásgátló tulajdonságait in vivő is meghatározhatjuk az úgynevezett nyalóvizsgálattal, amelyet patkányokkal végzünk, és amely ismert állatkísérlet a szorongás meghatározására. A kísérletet Vogel et al., irtják le a Psychopharmacologica, 21, 1-7 (1971) irodalmi helyen.

Ezenkívül az (la) általános képletnek megfelelő tú-[(2,3-dihidro- l,4-benzodioxin-2-il)-metil-amino]származékok vérnyomáscsökkentő tulajdonságokkal is rendelkeznek. A vérnyomáscsökkentő hatást mind anesztéziáit normál érzékenységű patkányok és/vagy éber spontán hipertenzív patkányok segítségével határozhatjuk meg Fozard, J. Cardiovascular Pharm., 4, 829-838 (1982) irodalmi helyen leírt módszerével.

Az (I) általános képletnek megfelelő hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerkészítményeket beadhatjuk orálisan, szubkután, intravénásán, intramuszkulárisan, intraperitoneálisan vagy rektálisan. Az előnyös beadás az orális úton történő beadás. A beadandó hatóanyag mennyisége bármilyen hatásos mennyiség lehet, de természetesen változik a beteg állapotától, a beadás módjától és a szorongást állapot súlyosságától függően. A napi többszöri beadás előnyös és a hatóanyag mennyisége függ a beteg állapotától és a beadás módjától.

Orális beadás esetén a szorongásgátló vagy magas vérnyomáscsökkentő hatásos mennyiség 0,005-10 mg/kg beteg testsúly/nap, előnyösen 0,05-5 mg/kg testsúly/nap tartományban van. Az előnyös szorongásgátló adag (la) általános képletű hatóanyag esetén körülbelül 0,4 mg/kg beteg testsúly/nap. A gyógyszerkészítmények egységadag formában 1-50 mg hatóanyagot tartalmaznak naponta egyszeri vagy többszöri beadásra.

Az (I) általános képletű vegyületeket szilárd vagy folyékony gyógyszerkészítmények alakjában is előállíthatjuk. Ilyen gyógyszerkészítmények a kapszulák, pilulák, tabletták, kenőcsök, krémek, porok, oldatok, szuszpenziók vagy az emulziók. A szilárd egységadagformák, amelyeket alkalmazunk, a kapszulák és a tabletták. A kapszulák rendszerint zselatin típusú kapszulák lehetnek, amelyek a hatóanyag mellett tartalmazhatnak adalékanyagokat, így felületaktív anyagokat, csúsztató anyagokat és töltőanyagokat, például laktózt, szukrózt és kukoricakeményítőt. Az (I) általános képletnek megfelelő hatóanyagokat tartalmazó tablettákat formálhatjuk hagyományos tab3

HU 201546 Β lettaalapok felhasználásával, amelyek a laktóz, szukróz és a kukoricakeményítő közül kerülnek ki, de a tabletták emellett tartalmaznak kötőanyagokat, így arabgumit, kukoricakeményítőt vagy zselatint, továbbá szétesést elősegítő anyagokat, így burgonyakeményítőt vagy alginsavat, valamint csúsztató anyagokat, így sztearinsavat vagy magnézium-sztearátot.

Parenterális beadásra az (I) általános képletnek megfelelő szorongásgátló és vémyomáscsökentő hatóanyagok mennyisége 0,005-10 mg/kg testsúly naponta, előnyösen 0,05-5 mg/kg testsúly naponta. Valamely parenterális beadásra alkalmas készítmény egységadag formájában 0,1-10 mg hatóanyagot tartalmaz és naponta egy vagy több alkalommal adható be a betegnek.

Az (I) általános képletű vegyületeket beadhatjuk a betegnek injekció alakjában is, amelyek a hatóanyagot valamely fiziológiailag elfogadható hígítószerben oldva vagy szuszpendálva tartalmazzák gyógyszerészeti vivőanyaggal együtt vagy anélkül. Alkalmas hígítóanyagok vagy vivőanyagok a steril folyadékok, így a víz vagy az olajok felületaktív anyagokkal vagy más gyógyszerészetileg elfogadható segédanyagokkal együtt. A gyakorlatban különböző olajféleségek alkalmazhatók erre a célra. Ilyenek az ásványolajszármazékok, az állati vagy a növényi zsírok és olajok, vagy a szintetikus eredetű olajok. Ilyenek a földimogyoróolaj, szójaolaj és az alkalmas ásványolajszármazékok. Általában a víz, sóoldat, a vizes dektróz és a megfelelő cukoroldatok, az etanol és a glikolok, így a propilén-glikol vagy a polietilén-glikol az előnyös folyékony vivőanyagok különösen injekciós készítmény számára.

A következő példák segítségével részletesen is bemutatjuk az (I) általános képletű vegyületek és az ilyen vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítását.

1. példa

2-[4-((2,3-dihidro-l ,4-benzodioxin-2-il)-metil. -amino)-butti- imino]-tetrahidro-4,4-dimetil-6H-l ,3-tiazin-6-on-oxalát (1) képletű vegyület

N-benzil-(2,3-dihidro-l ,4-benzodioxin-2-il)-metil-amin

4,13 g (2,3-dihidro-I,4-benzodioxin-2-il)-metilamin, 2,65 g benzaldehid és 25 ml metilén-klorid elegyét 3 óra hosszat keverjük szobahőmérsékleten és utána a metilén-kloridot lepárlással eltávolítjuk. A maradékot 30 ml etanolban oldjuk és az oldatot légköri nyomáson 2,4 g metán-szulfonsav és 0,4 g szénre felvitt 10 %-os palládium jelenlétében hidrogénezzük. Számított mennyiségű hidrogén (510 ml) elfogyasztása után az oldatot szűrjük és az etanolt lepároljuk, a maradékot meglugosítjuk, vizes káliumkarbonát oldattal és a keletkező oldatot éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot bepároljuk szárítás után és így olajos maradékot kapunk, amely az N-benzil(2,3-dihidro-l,4-benzodioxin-2-il)-metil-amin. Kitermelés 5,9 g.

N-benzil-4f25-dihidro-l ,4-benzodioxin-2-il)-metil-amino-butiro-nitril

5,9 g N-benzil-(2,3-dihidro-l,4-benzodioxin-2-il)metil-amin, 3,2 g 4-klór-butiro-nitril, 2,8 g nátriumkarbonát és 30 ml izobutanol elegyét visszafolyatás 4 közben melegítjük 64 óra hosszat. Ezután a reakcióelegyet csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A maradékot megosztjuk etil-acetát és víz között. Az etil-acetátos frakciót szilikagél oszlopon kromatografáljuk és az eluálást 30:70 arányú etil-acetát/hexáneleggyel végezzük. Ilymódon 5,3 g N-benzil-4-(2,3dihidro-l,4-benzodioxin-2-il)- metil-amino-butiro-nitrilt kapunk olaj alakjában.

N-(2,3-dihidro-l,4-benzodioxin-2-il-metií)-l,4-diamino-bután

5,3 g fenti butiro-nitril 50 ml etanollal készített oldatát, amely 3,28 g metán-szulfonsavat tartalmaz, légköri nyomáson és szobahőmérsékleten hidrogénezzük először 0,5 g platina-oxid jelenlétében és utána 0,5 g szénre felvitt 10 %-os palládium alkalmazása mellett. Mintegy 3 mól hidrogén felvétele után a hidrogénezést abbahagyjuk, az oldatot szűrjük, betöményítjük és a maradékot erősen meglugosítjuk vizes nátrium-hidroxid-oídattal. A terméket metilén-kloriddal extraháljuk és az oldószert lepároljuk. Ilymódon 2,55 g N-(2,3-dihidro-l,4-benzodioxin-2-il- inetil)-!,4diamino-butánt kapunk olaj alakjában.

2-[4-((2,3-dihidro-],4-benzodioxin-2-i!)-metil-amino)-butil-amino]-imino]-tetrahldro-4,4-dimetil-6H-1j-tiazin-6-on-oxalát

0,95 g fenti diamin, 2. példa szerint előállított 0,58 g 2-etoxi- karbonil-l,l-dimetil-etil-izotiocianát és 5 ml metilén-klorid elegyét visszafolyatás közben melegítjük 2 óra hosszat. Eztuán az oldószert lepároljuk és a maradékot éteres oxálsavval kezeljük. A keletkező csapadékot etil-acetátból átkristályosítjuk és így 0,67 g kívánt 2-[4-((2,3-dihidro-l,4-benzodioxin-2-il)-metilamino)-butil-imino]-tetrahidro-4,4-dimetil-6H-l,3-tia zin-6-on- oxalátot kapunk. Op. 210 ’C.

2. példa

2-[4-(4-(2-pirimidinil)-l-piperazinil)-butil-imÍno]-tetrahidro-4,4-dimetil-6H-l ,3-tiazin-6-on (2) képletű vegyület

2-etoxi-karbonil-l ,1 -dimetil-etil-izotiocianát

4,1 g széndiszulfid 20 ml metilén-kloriddal készített oldatát keverés közben hozzáadjuk 7,8 g etil-3amino-3-metil-butirát 5,5 g trietil-amin és 30 ml metilén-klorid elegyével készített oldatához -10 ’C-on. Az elegyet 15 percig keverjük szobahőmérsékleten, utána 0 ’C-ra hűtjük és 5,85 g etil- kloroformáttal kezeljük. Az elegy hőmérsékletét keverés közben 20 ’C-ra engedjük felemelkedni 20 perc alatt és utána 5,5 g trietil- amin 30 ml metilén-kloriddal készített oldatával kezeljük. A keverést további 30 percig folytatjuk. Az elegyet ezt követően 5 %-os NaOHoldattal, 5 %-os HCl-oldattal és vízzel mossuk, szárítjuk és desztilláljuk. Ilymódon 5,2 g 2-etoxi-karboηίί-Ι,Ι-dimetil-etil-izocianátot gyűjtünk össze 80-85 ’C 133,3 Pa.

2-[4-(4-(2-pirimidinil)-l-piperazinil)-butil-imino]-tetrahidro-4,4-dimetil-6H-l ,3-tiazin-6-on

1,87 g 2-etoxi-karbonil-l,l-dimetil-etil-izotiocianát, 2,45 g 4- [(2-pirimidinil)-l-piperazinil]-butil-amin és 10 ml metilén- klorid elegyét visszafolyatás közben melegítjük 2 óra hosszat. Ezután az oldószert lepároljuk és a maradékot etil-acetátból átkristályosítjuk. Ilymódon 3,1 g kívánt 2-[4-(4-(2-pirimidinil)- 1-piperazinil)-butil-imino]-tetrahidro-4,4-dimetil-6H-1,3-t iazin- 6-ont kapunk. Op. 148 ’C.

HU 201546 Β

3. példa

2-[4-(4-(2-pirimidinil)-l-piperazinil)-butil-imino]-tetrahidro-4,4-tetrametilén-6H-15-tiazin-6-on (3) képletű vegyület

1- (etoxi-karbonil-metil)-ciklopentil-izotiocianát

A 2. példában leírt módon járunk el és 15 g etil-3-amino- ciklopentil-acetátot, 6,9 g széndiszulfidot és 9,52 g etil- kloroformátot használunk fel és így kívánt 1 -(etoxi-karbonil-metil)-ciklopentil-izotiocianátot kapunk, amelyet ledesztillálunk 102-107 ’C 133,3 Pa-on és így 2,8 g termékhez jutunk.

2- [4-(4-(2-pirimidinil)-l-piperazinil)-butil-iminoj-tetrahidro-4,4-tetrametilén-6H-l,3-tiazin-6-on

1,4 g l-(etoxi-karbonil-metil)-ciklopentil-izotiocianát, 16,1 g 4-(2-pirimidinil)-l-piperazinil-butilamin és 10 ml metilén-klorid elegyét 2 óra hosszat visszafolyatás közben melegítjük. Eztuán 0,1 g kálium-terc-butoxidot adunk az elegyhez és az egészet további egy óra hosszat keverjük és visszafolyatás közben melegítjük. Ezután az elegyet vízzel mossuk, a lehűtött metilén- kloridos oldatot szárazra pároljuk és a maradékot etil-acetátból átkristályositjuk. Ilymódon 2 g 2-[4-(2-pirimidinil)-l-piperazinil)-butil-imino]-tetrahidro-4,4-tetrametilén-6H-l,3- tiazin-6-on vegyületet kapunk. Op.: 128-129 'C.

4. példa

A szorongásgátló tulajdonságok in vitro meghatározása 5HTia kötődés útján

Az 5-HTía jellemző helyek radioaktív kötődő atomcsoportjainak a tanulmányozását a következő módon végeztük.

Normál érzékenységű Sprague-Dawley patkányagy homlok kéregállományát kimetszettük, utána cseppfolyós nitrogénben megfagyasztottuk és -20 °C-on tároltuk a szükséges ideig. Szöveteket vettünk ki 4-8 patkányból és ezeket a szöveteket 70 térfogat 50 mmólos, 7,7 pH-jú Trisz-HCl pufferben homogenizáltuk kinematikus Polytron segítségével (ülepedés 2/3-as legnagyobb sebességnél, 20 másodpercig). A homogenizált anyagot centrifugáltuk (36500 g, 10 perc), a pelletet ismét homogenizáltuk ugyanolyan mennyiségű pufferben és a folyamatot még kétszer megismételtük. A második és a harmadik centrifugálás között a homogenizált szövetet 37 ’C-on 10 percig inkubáltuk. Az utoljára kapott pelletet ugyanolyan mennyiségű Trisz-pufferben szuszpendáltuk. A puffer 10 mól pargilint, 5,7 mmól CaCh-ot és 0,1 % aszkorbinsavat tartalmazott. Ezt a szuszpenziót 10 percig inkubáltuk 37 ’C-on és utána jégen tároltuk a kötődési vizsgálatnál történő felhasználásig.

0,7 mól homogenizált szövetet, 0,1 ml radioaktív (kötött) atomot és 0,1 ml megfelelő töménységű vizsgálandó vegyületet pufferrel 1 ml-re egyenlítettük ki és az egészet 37 ’C-on inkubáltuk 15 percig. Az inkubálást Whatman CF/B szűrőn való gyors szűréssel befejeztük és ezután 5-5 ml 50 mmólos, 7,0-es pH-jú Trisz-HCl pufferrel háromszor mostuk. A radioaktivitást ezt követően Aquasol-Z (NEN)-nel 45-50 százalékos hatásfokkal történő extrahálással mértük. Az 5-HTia jellemző helyek radioaktív atomkötését és koncentrációját [³H]-8-hidroxi-2-(di-n-propil-amino)tetralin, [³H]-8-OH-DPAT, ImM-nek találtuk.

Lényegében a fenti módszer szerint jártunk el és az alábbi vegyületeket vizsgáltuk. Az eredményeket pICso-ként az alábbi táblázatban foglaljuk össze (pICso a vizsgált vegyület azon koncentrációjának 10-es alapú logaritmusa, amely 50 %-ban gátolja a fajlagos kötődést).

Vizsgált 5-HTia kötődési affinitás patkányagy vegyület kéregállomány esetén

Buspiron 1. példa szerinti	7,52
vegyület 2. példa szerinti	8,55
vegyület 3. példa szerinti	7,32
vegyület	6,78

5. példa

A szorongásgátló hatás in vivő meghatározása

Vogel et al., által a Psychopharmacologia 27, 1-7 (1971) irodalmi helyen leírt módszer szerint jártunk el, amely abban áll, hogy szomjas fiatal patkányokat meghatározott időközökben sokkolnak megfelelő vizsgáló készülékben, amely víz nyalására alkalmas, és ezáltal olyan módszert alakítanak ki, amely az állatokat küzdelemre ösztökéli

Vizsgálatunk során körülbelül 170 gram súlyú fiatal, kifejlett hím Sprague-Dawley patkányokat alkalmaztunk, amelyeket véletlenszerűen 5 csoportba osztottunk és kísérlet megkezdése előtt 48 órával elvontuk tőlük a vizet, táplálékot viszont kaptak az egész idő alatt a ketrecükben.

Szubkután beadás után 30 perccel mindegyik állatot a készülékbe helyeztük és lehetővé tettük számunkra, hogy megtalálják az itatócsövet és 20-szor megnyalják azt a sokk alkalmazása előtt. A vizsgálati állat szabályozza a sokk tartalmát azzal, hogy eltávolítjuk az itatócsőtől. Az első sokk befejeződésekor minden 20 nyalás után sokkoltuk az állatokat. A nyalások számát, amely a sokkok számát is megmutatja egy 3 perces időtartam alatt, feljegyeztük minden állatnál és placeboval (hatóanyagot nem tartalmazó anyag), illetve megfelelő szorongásgátló szerrel kezelt állatokkal összehasonlítottuk. Az elfojtott nyalóreakciótól való „felszabadulás” például a nyalások számának a növekedése a kontrolihoz vizsonyítva, a szorongás gátló hatás mértéke.

Lényegében a fenti módon jártunk el és az alábbi táblázatban megadott eredményeket kaptunk. A vizsgálatnál a 2. példa szerint előállított 2-[4-4-(2-pirimidinil)-1 -piperazinil-butil-imino] - tetrahidro-4,4-dimetil-6H-l,3-tiazin-6-on vegyületet alkalmazunk.

Vizsgált vegyület	Adag (mg/kg)	Nyalások száma 3 perces időtartam alatt*
Kontroll	-	119+30
Diazepam	0,75	247±36
2. példa szerinti
vegyület	0,05	150±28
	0,25	223±34
	1,25	220±27

* arányos a sokkok számával, amennyiben minden egyes sokkot 20 nyalással tekintünk egyenértékűnek.

Claims

1. Eljárás (I) általános képletű aromás ω-alkil-imino-tetrahidro-6H-1,3 -tiazin-6-on-származékok és gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sóik előállítására, a képletben n 2-5 értékű egész szám;

Rl és R2 mindegyike metilcsoport vagy ezek együtt tetrametilén vagy pentametilén-gyűrűt alkotnak; és

X (a) vagy (b) képletű csoport azzal jellemezve, hogy oldatban valamely (II) általános képletű 3-izotiociano-propionsav-alkilésztert egy (ΠΙ) általános képletű alkil-aminnal reagáltatunk - a képletekben Rí, R2, X és n jelentése a fenti és R3 valamely 1-4 szénatomos alkilcsoport - 25140 °C hőmérsékleten, előnyösen bázis jelenlétében, majd az aromás o-alkil-imino-tetrahidro-6H-l,3-tiazin-6-on-származékot elkülönítjük, és kívánt esetben a kapott vegyületet gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sóvá alakítjuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás (la) általános képletű vegyületek és gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazunk.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás 2-(4-((2,3-dihidro-1,4- benzodioxin-2-il)-metil-amino)-butil-imino]-tetrahidro-4,4-dimetil-6H-1,3-tiazin-6-on előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazunk.

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás (Ib) általános képletű vegyületek és gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazunk.

5. Az 1. igénypont szerinti eljárás 2-[4-(4-(2-pirimidinil)l- piperazinil)-butil-imino]-tetrahidro-4,4-dimetil-6H-l,3-tiazin-6- on előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazunk.

6. Az 1. igénypont szerinti eljárás 2-[4-(4-(2-pirimidinil) 1 - piperazinil)-butil-imino]-tetrahidro-4,4-tetrametilén-6H-l,3- tiazin-6-on előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási vegyületeket használunk.

7. Eljárás szorongásgátló és vérnyomáscsökkentő gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti eljárással előállított (I) általános képletnek megfelelő vegyületek - a képletben n, Rí , R2, és X jelentése az 1. igénypont szerinti - vagy gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sóik hatásos mennyiségét valamely a gyógyszerkészítésnél szokásosan alkalmazott segédanyaggal összekeverjük és gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.