HU186514B

HU186514B - Process for producing 6-bracket-1,3-dihydroxy-2-propoxy-methyl-bracket closed-guanine

Info

Publication number: HU186514B
Application number: HU821614A
Authority: HU
Inventors: P Julien Verheyden; C John Martin
Original assignee: Syntex Inc
Priority date: 1981-05-21
Filing date: 1982-05-20
Publication date: 1985-08-28
Also published as: PT74934A; CA1305140C; NO161740B; JPH046195B2; ES8601204A1; NL930022I1; RO87387B; ES8606869A1; PT74934B; DK504183A; US4355032A; PL242101A1; SG81687G; ATE15899T1; KR830010112A; JPH04217983A; IN156469B; LU88334I2; ES8500276A1; PL136637B1

Description

A találmány tárgya eljárás az új 9-(l ,3-dihidroxi-2-propoxi-metil)-guanin és gyógyászati szempontból elfogadható sói, valamint az e vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására. A fenti vegyület és sói kiváló szelektív víruseüenes hatással rendelkeznek.

A vírusos fertőzések elterjedtek, és sokféle tünetben nyilvánulhatnak meg. Egyes vírusos fertőzéseket könnyen leküzd a szervezet védekező mechanizmusa, ugyanakkor más, súlyosabb fertőzések tartós károsodáshoz, például vaksághoz vezethetnek, sőt, halállal is járhatnak. A Herpes vírusok képezik a vírusoknak egyik olyan csoportját, amely súlyos fertőzéseket okozhat.

A vírusos fertőzések kezelésére jelenleg alkalmazott gyógyszerek sok esetben hatástalanok, vagy ha van is hatásuk, nagy dózis vagy folyamatos adagolás szükséges, s ennek következtében súlyos mellékhatások jelentkeznek, illetve a toxikusság okoz problémát. Ezért szükség van olyan vírusellenes hatású szerre, amely a jelenleg rendelkezésre álló gyógyszereknél kisebb dózisban hatásos, csökkentve ezáltal a mellékhatások valószínűségét.

A 4.199.574. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (A) általános képletű vegyületeket ismertet, ahol X jelentése kénatom vagy oxigénatom, R¹ jelentése hidrogénatom, halogénatom, hídroxilcsoport, alkoxicsoport, azidcsoport, tiocsóport, alkiltiocsoport, amino-csoport, alkil-amino-csoport vagy dialkíl-arnino-csoport, R² jelentése hidrogénatom, halogénatom, alkiltiocsoport, acil-amino-csoport, aminocsoport, vagy azidcsoport, R³jelentése hidrogénatom, egyenes vagy elágazó láncú vagy gyűrűs alkilcsoport, hidroxi-alkil-csoport, benziloxi-alkil-csoport vagy fenil-csoport, R⁴ jelentése hidrogénatom, hídroxilcsoport vagy alkilcsoport, R⁵jelentése hidrogénatom, hídroxilcsoport, aminocsoport, alkilcsoport, hidroxi-alkil-csoport, benzil oxicsoport, benzoiloxicsoport, benzoiloxi-metil-csoport, szulfamoiloxicsoport, foszfátcsoport, karboxi-propioniloxi-csoport, 1—8 szénatomos egyenes láncú vagy gyűrűs aciloxicsoport, például acetoxicsoport vagy egy -NHCO—Z általános képletű helyettesített karbamoilcsoport, ahol Z jelentése alkil-, aril- vagy aralkilcsoport, amelyet adott esetben egy vagy több szulfonilcsoport, aminocsoport, karbamoilcsoport vagy halogénatom helyettesít, R° jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport, azzal a feltétellel, hogy ha X jelentése oxigénatom és R², R³, R⁴ és R^e jelentése hidrogénatom, akkor R¹ aminocsoporttól eltérő vagy R¹ metil-amino-csoporttól eltérő, ha R⁵ jelentése hidrogénatom vagy hidroxilcsoport.

A 4.199.574. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban leírt (A) általános képletű vegyítetek és gyógyászatilag alkalmas savaddíciós sóik vírusellenes hatásúak. Lásd még Tetrahedron Letters, 21,327-30 (1980).

Azt találtuk, hogy az idézett amerikai leírásban nem ismertetett (1) képletű 9-(l ,3-dihidroxi-2-propoxi-metil)-guanin és gyógyászatilag alkalmas sói meglepő módon különösen erős és szelektív vírusellenes hatásúak. Az (I) képletű vegyület szelektív hatása kiderül, ha a vegyületet összehasonlítjuk a 4.199.574. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett, szerkezetileg leginkább közelálló vegyüíetek hatásával. A vírusellenes hatást értékelő teszten, amint azt az 5. példában részletezzük.

A találmány az (I) képletű vegyület és sói előállításán túlmenően hatóanyagként e vegyületet vagy sóit tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására is kiterjed. A gyógyszerkészítmények más, hasonló hatású, gyógyászatilag aktív anyagokat is tartalmazhatnak, szinergetikus hatású kombinációk előállítása azonban nem tartozik a találmány körébe. A gyógyszerkészítmények a gyógyszerkészítésnél szokásos vivőanyagokat és/vagy segédanyagokat is tartalmazhatnak.

Az (I) képletű 9-(l,3-dihidroxi-2-propoxi-metíl) -guanint és gyógyászati szempontból elfogadható sóit a találmány szerint úgy állítjuk elő, hogy

a) valamely (IX) általános képletű vegyületet ahol R egy R”CO- általános képletű acilcsoportot és ebben R” 1—5 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoportot, például metil-, etil-, izopropil-, η-butil-, izobutií-, terc-butil- vagy hasonló csoportot képvisel - hidrolizálunk, vagy

b) valamely (X) általános képletű vegyület - ahol R’ védőcsoportot, még pedig adott esetben egy vagy két rövidszénláncú aikoxicsoporttal, célszerűen metoxicsoporttal, vagy rövidszénláncú alkilcsoporttal, célszerűen metilcsoporttal helyettesített benzilcsoportot képvisel - védőcsoportjait eltávolítjuk, vagy

c) valamely (VIII) általános képletű vegyületből - ahol R és R’a fenti jelentésűek - az R alcsoportot és az R’ védőcsoportokat eltávolítjuk, és kívánt esetben az a)-c) eljárások bármelyikével kapott (I) képletű 9-(l,3-dihidroxi-2-propoxi-metil)-guanint gyógyászati szempontból elfogadható sóvá alakítjuk, vagy az (I) képletű vegyület sójából a bázist felszabadítjuk, vagy az (I) képletű vegyület valamely sóját valamely más, gyógyászati szempontból elfogadható sóvá alakítjuk.

A leírásban és az igénypontokban gyógyászati szempontból elfogadható sókon olyan sókat értünk, amelyek rendelkeznek a 9-(l,3-dihidroxi-2-propoxi-metü)-guanin biológiai hatékonyságával és tulajdonságaival, és amelyek nem kifogásolhatók biológiai vagy más szempontból. A sók lehetnek savaddíciós sók vagy fémsók, előnyösen alkálifém- vagy alkáliföldfémsók.

A savaddíciós sók képzésére alkalmas savak példáiként a következők említhetők: szervetlen savak, például sósav, hidrogénbromid, kénsav, salétromsav, foszforsav stb., szerves savak, például trifluor-ecetsav, metán-szulfonsav, etán-szulfonsav, p-toluol-szulfonsav stb.

Alkalmas bázisok a sóképzéshez a szerves bázisok, a szervetlen fémbázisok, például réz vagy ezüst bázisok, és az alkáli fémbázisok, például az alkálifémhldroxidok, így a nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid stb.

A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy a guanin gyűrű 9-es helyzetébe bevitt 1,3-dihidroxi-2-propoxi-metil-csoport biológiailag igen aktív vegyületet szolgáltat.

Az (I) képletű vegyület és gyógyászatilag alkalmas sói hatékony vírusellenes hatást fejtenek ki embereknek, állatoknak, különösen emlősöknek vagy hidegvérő állatoknak, például halaknak vagy madaraknak történő beadása esetén. Az (I) képletű vegyület például igen aktív a következő vírusokkal szemben: Herpes Simplex vírus 1 és II, valamint hasonló víru-21 sok, például cytörnegalo vírus, Epstein-Barr vírus és varicella Zoster vírus.

Az (I) képletü vegyületet vagy sóit tartalmazó, állatgyógyászati vagy humán gyógyászati, vírusellenes hatású egyógyszerkészítményeket önmagában ismert módon állíthatjuk elő. A gyógyszerkészítmények ismert vivőanyagokat is tartalmazhatnak. Az alkalmas módszereket és komponenseket a következő irodalmi hely ismerteti: Remington’s Pharmaceutical Sciences, szerkesztő E. W. Martin, Mark Publ. Co., 15. kiadás, 1975.

A találmány szerint előállított gyógyszerkészítmények más vírusellenes hatású anyagokat is tartalmazhatnak. A hatóanyag-tartalom általában 0,1—90 súly%.

Az (I) képletü vegyületet és sóit beadhatjuk parenterálisan, például intravénásán, intraperitoneálisan vagy intramuszkulárisan, befecskendezéssel, továbbá orálisan, helyi kezeléssel vagy rektálisan, attól függően, hogy a készítménnyel belső vagy külső vírusos fertőzést kívánunk-e kezelni,

Belső fertőzések leküzdéséhez az (I) képletü vegyületet vagy sóit orálisan vagy parenterálisan adjuk be, a szabad bázisra számított 0,1—300 mg/kg, előnyösen 1,0-30 mg/kg testsúly mennyiségben. Emberek kezelésénél dózisegységet tartalmazó gyógyszerkészítményeket alkalmazhatunk, amelyeket naponta 1-4 alkalommal adunk be, s a dózisegység 1—250 mg hatóam agot tartalmazhat.

Orális beadáshoz a finom porok vagy granulátumok tartalmazhatnak hígító, diszpergáló és/vagy felületaktív anyagokat, s kiadagolt por alakjában vagy vízben vagy szirup formájában vehetők be. Száraz állapotban kapszulákban is beadhatók. A hatóanyag beadható nemvízes oldatban vagy szuszpenzióban, ahol szuszpendálószerek is jelen lehetnek, tablettában, amely kötőanyagokat és kenőanyagokat is tartalmazhat, vagy vizes szuszpenzióban avagy szirupban, A gyógyszerkészítmények kívánt esetben ízesítő, tartósító, szuszpendáló, sűrítő vagy emulgeáló szereket is tartalmazhatnak. Előnyös a tabletták és a granulátumok alkalmazása, amelyek bevonattal is elláthatók,

Parenterális beadáshoz vagy cseppek alakjában történő beadáshoz például szemfertőzések kezelésénél az (1) képletü vegyületet vagy sóit vizes oldatban alkalmazhatjuk, 0,1-10%, előnyösen 0,1—7% koncentrációban. Az oldat tartalmazhat még antioxidánsokat, puffer anyagokat stb.

A szem vagy más külső szövet, például a száj és a bőrfelület fertőzéseinek kezeléséhez a gyógyszerkészítményt helyileg alkalmazzuk a test fertőzött részén, s ehhez általában kenőcsöt, krémet, aeroszolt ^vagy port használunk, előnyösen kenőcsöt vagy krémet. Az (I) képletü vegyület vagy sói 0,01—10 vegyes %, előnyösen 0,1—7 vegyes %, különösen előnyösen 0,5 vegyes % koncentrációban lehetnek jelen a kenőcsben, amely például vízben oldható kenőcsalapú vagy a krémben, amely például olajfvíz alapú.

A szem vírusos fertőzéseit, például a Herpes vírus okozta szaruhártya-gyulladást az (I) képletü vegyü|ptbő] készült, nyújtott hatású gyógyszerkészítményiiyel is kezelhetjük. A nyújtott hatású készítménytípusok előállítását például a 4.217.898. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti.

Az (I) képletü vegyületet és sóit tartalmazó gyógyszerkészítmények emlősállatok, madarak, például csirke és pulyka, valamint hidegvérű állatok, például halak kezelésére is felhasználhatók. A maradar vírusos fertőzései, például a New Castle betegségek, Marék betegség stb. megakadályozhatok és/vagy kezelhetők az (I) képletü vegyülettel és sóival az állatgyógyászatban szokásosan alkalmazott módszerekkel, például úgy, hogy a kikeletlen tojásokat a vegyületet tartalmazó oldatba merítjük, vagy a madarakba befecskendezzük az (I) képletü vegyületet tartalmazó gyógyszerkészítményt, avagy az (I) képletü vegyületet vagy sóit a táphoz vagy az ivóvízhez adjuk.

A behatárolt területen, például medencében, akváriumban vagy tároló tartályban tartott halakat szintén kezelhetjük vírusos fertőzésekkel, például herpeszszerű vírusokkal, mint amilyen a csatorna törpeharcsa vírus, Nerka vírus stb. szemben. A kezelést úgy végezhetjük, hogy a vegyületet közvetlenül a medencében, akváriumban vagy tároló tartályban lévő vízhez adjuk,vagy a tápba bekeverjük.

Az, hogy a vegyületeket és a gyógyszerkészítményeket pontosan milyen mennyiségben és milyen módon alkalmazzuk a kezeléshez, természetesen függ a kezelést igénylő személy vagy élőlény állapotától, a kezelés típusától és az orvos megítélésétől.

Az (I) képletü vegyület előállítását az A. reakcióvázlat szemlélteti. A képletekben R és R’jelentése a fent megadott.

A (III) általános képletü vegyületet úgy állítjuk elő, hogy adott esetben szubsztituált benzilalkohol alkálifémsójának, célszerűen nátriumsójának oldatához (II) képletü epiklorhidrint csepegtetünk 0-100 °C, előnyösen 15-40 °C közötti hőmérsékleten. Oldószerként például dimetil-formamidot, dimetil-acetamidot, hexametil-foszforamidot, dimetilszulfoxidot, szulfolánt, tetrahidrofuránt vagy dioxánt alkalmazunk. A reakeióelegyet ezután 10-24 órán át, előnyösen 12-18 órán át keverjük 0-100 °C, előnyösen 20—50 °C közötti hőmérsékleten.

A (III) általános képletü vegyületből klórmetilezéssel állítjuk elő a (IV) általános képletü vegyületet. A (III) általános képletü vegyület és paraformaldehid halogénezett szénhidrogénnel készített és 0—25 °C-ra, előnyösen 0 °C-ra hűtött oldatába száraz sósavgázt buborékoltatunk. Az oldószerként alkalmazott halogénezett szénhidrogén például diklór-etán, kloroform, diklór-metán vagy 1,1,2-triklór-etán lehet. A sósavgáz bevezetését 0,5-3 órán át, előnyösen 1—2 órán át végezzük, a paraformaldehid oldódásáig. Az oldatot 0-10 °C közötti hőmérsékleten tartjuk 12-48 órán át, előnyösen 0—5 °C-on tartjuk 16—24 órán át.

Az (V) általános képletü vegyületet úgy állítjuk elő, hogy az oldószerben, például dimetil-formamidban, tetrahidrofuránban, dimetil-acetamidban, hexametil-foszfortriamidban, dimetil-szulfoxidban, szulfolánban vagy dioxánban oldott (IV) általános képletü vegyületet alkálifém-acetáttal, például nátriumacetáttal reagáltatjuk 0-45 °C, előnyösen 0-25 °C közötti hőmérsékleten. Az oldatot 5-24 órán át, célszerűen 10—18 órán át keveijük 10-30 °C, előnyösen 15—25 C közötti hőmérsékleten.

A (VII) általános képletü vegyületet úgy állítjuk elő, hogy a (VI) képletü guanint 2—20 szénatomos karbonsav-anhidriddel, például ecetsavanhidriddel, vajsavanhidriddel, valeriánsavanhidriddel, kaprilsavan-31 hidriddel, előnyösen azonban ecetsavanhidriddel melegítjük, visszafolyató hűtő alatt forralva 10—24 órán át,célszerűen 12—18 órán át.

A (VII) általános képletű N² 9-diacil-guanlnt az (V) általános képletű vegyülettei reagáltatva alakítjuk a (Vili) általános képletű vegyületté. A reagáltatást végezhetjük oldószer nélkül vagy oldószerben, például dioxánban vagy szulfolánban, katalitikus menynyiségű sav, például blsz(p-nitro-fenil)-foszfát, toluolszulfonsav, metil-foszfonsav vagy dildór-e cetsav jelenlétében 75-200 °C, célszerűen 110-180 C közötti hőmérsékleten. Katalitikus mennyiségben vett savként különösen előnyösen bisz(p-nitro-fenil)-foszfátot használunk. A reagáltatáshoz általában 0,8-13 mól (V) általános képletű vegyületet hasz-, nálunk a (VII) általános képletű vegyület minden móljára.

A (Vili) általános képletű vegyületből egyszerre is eltávolíthatjuk az összes védőcsoportot, vagy először az adott esetben helyettesített benzilcsoportot távo-, Htjuk el és utána az acilcsoportot, vagy megfordítva, először az acilcsoportot távolítjuk el, és utána az adott esetben helyettesített benzilcsoportot.

Ha a (VIII) általános képletű vegyületből először az R’ védőcsoportokat távolítjuk el, különböző módszereket alkalmazhatunk: katalitikus hidrogénezést, Lewis-savakkal végzett reagáltatást vagy acetolízist. Bármelyik módszert alkalmazzuk is, a (IX) általános képletű vegyületet kapjuk.

A katalitikus hidrogénezést hidrogénező katalizátor, például vivőanyagra, így szénre felvitt palládium, platina, ródium vagy nikkel jelenlétében végezzük, s a (IX) általános képletű vegyület szempontjából közömbös oldószert alkalmazunk. Hidrogént vezetünk az oldatba 1.10®-13,8.10⁵ Pa, előnyösen 2.10’-5,5.10⁵ Pa közötti nyomáson. A reakcióhŐmérséklet rendszerint 0-50 °C.

Előnyösen úgy járunk el, hogy palládium/szén katalizátor szuszpenzióját hozzáadjuk a (Vili) általános képletű vegyület oldatához. Oldószerként valamely vizes, 1 -4 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkanolt, előnyösen vizes metanolt alkalmazunk.

Az (I) képletű vegyületet a (IX) általános képletű vegyület dezacilezésével állíthatjuk elő. Ennek során önmagában ismert módon távolítjuk el az R védőcsoportot. Az R csoport eltávolítása történhet szolvolízissel, amelynek során egy alkalmas oldószer visszaállítja a guanin gyűrűrendszer 2-es helyzetében a szubsztituálatlan aminocsoportot. Az alkalmas oldószerek közül például a vizet és az 1 -4 szénatomos alkanolokat említhetjük meg.

A szolvolízist kivitelezhetjük savas vagy bázikus körülmények között. A reakcióhőmérséklet rendszerint 0-50 °C, előnyösen 10-30 °C között van. Különösen előnyös a 15—25 °C közötti hőmérséklettartomány. Célszerű a bázikus körülmények között kivitelezett szolvolízis. Alkalmas bázisok például az álkáUfémhidroxidok, alkálifémkarbonátok vagy az ammónia. Oldószerként célszerűen kisszénatomszámú alkanolokat alkalmazunk. Különösen előnyös oldószer a metanol. Előnyösen úgy járunk el, hogy a (IX) általános képletű vegyület és a bázis oldatát 1—36 órán át, előnyösen 10—24 órán át keverjük 10-30 ’C, célszerűen 15-25 °C közötti hőmérsékleten.

Abban az esetben, ha először az R acilcsoportot távolítjuk el a (Vili) általános képletű vegyületből, a fentebb leírt módon járhatunk el.

A (X) általános képletű vegyületből az R’ védő5 csoportot önmagában ismert módon távolíthatjuk el, például katalitikus hidrogénezéssel, Lewis-savakkal való reagáltatással vagy acetolízissel, s ekkor az (I) képletű terméket kapjuk.

A katalitikus hidrogénezést általában hidrogénező katalizátor, például hordozóra, így szénre felvitt pal^ιυ ládium, platina, ródium vagy nikkel jelenlétében, a (X) általános képletű vegyület közömbös oldószerében végezzük. A hidrogéngázt 1.10’-13,8.10’ Pa, előnyösen 2.10’-5,5.1 (r Pa nyomáson vezetjük be az oldatba. A reakcióhőmérséklet rendszerint 0—50 °C. Előnyösen úgy járunk el, hogy palládium/szén katalizátor szuszpenzióját hozzáadjuk a (X) általános képletű vegyület oldatához. Oldószerként valamely vizes, 1 -4 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú alkanolt, célszerűen vizes metanolt használunk.

A (VIII) általános képletű vegyületből mind az R, mind pedig az R’ csoportot egyetlen lépésben is eltávolíthatjuk, és ekkor közvetlenül az (I) képletű terméket kapjuk.

Ennél a találmány szerinti eljárásváltozatnál úgy járunk el, hogy a (VIII) általános képletű vegyület kis feleslegben alkalmazott nátrium cseppfolyós ammó25 niával készült oldatával forraljuk (-25 és —40 °C közötti hőmérsékleten). Az oldathoz kis mennyiségű protonforrást adunk, amely például 1—4 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú alkanol, előnyösen etanol vagy metanol lehet. Végül az ammóniát lepároljuk, a maradékot pedig ammónium-kloriddal trituráljuk. A visszamaradó anyag az (1) kcpletű vegyület.

Az (I) képletű vegyület gyógyászati szempontból elfogadható sóit olyan módon állítjuk elő, hogy az (I) képletű vegyületet valamely alkalmas sawal vagy bázissal reagáltatjuk. Az e célra alkalmas savak és bá35 zisok körét fentebb már ismertettük. A sóképzést valamely alkalmasba reakció szempontjából közömbös oldószerben, 0 C és 50 °C közötti hőmérsékleten vítelezhetjük ki úgy, hogy az (I) képletű vegyület oldatához közelítőleg sztöchiometriás mennyiségű savat, illetőleg bázist adunk.

Az (I) képletű bázist sóiból olymódon szabadíthatjuk fel, hogy a savaddíciós sóhoz sztöchiometriás mennyiségű bázist, illetőleg a bázissal képezett sóhoz sztöchiometrikus mennyiségű savat adunk. A reakciót valamely alkalmas oldószerben, 0 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten folytatjuk le.

Az (I) képletű vegyület sóját kívánt esetben valamely más, gyógyászati szempontból elfogadható sóvá is átalakíthatjuk. Ebben az esetben a kiindulási só anionját vagy kationját valamely más, gyógyászati szempontból elfogadható anionra, illetőleg kationra cq cseréljük ki. Az átalakítást rendszerint olymódon végezzük, hogy az oldhatóbb sóból 0 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten valamely kevésbé oldható sót készítünk, amely azután a reakcióelegyből könnyel elválasztható.

A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik, megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre semmilyen szempontból nincs e konkrét példák tartalmára korlátozva. A találmány szerrinti eljárásra vonatkozó példák előtt az I.-V. példában a kiindulási vegyületek, illetőleg köztitermékek előállítását mutatθθ juk be közelebbről.

I. példa

13-Di-O-ben zil-glicerin előállítása

100 g (2,08 mól) nátrium-hidridet (ásványolajjal készült, 50%-os diszperzió) kétszer átmossuk 1 liter hexánnal, majd nitrogéngáz atmoszférában szárítjuk.

3 liter vízmentes dimetil-formamidot adunk hozzá, majd ezt követően 400 ml benzil-alkoholt, olyan ütemben, hogy a hőmérséklet 50 °C alatt maradjon. A benzil-alkohol hozzáadása 2 órít vesz igénybe. Ezután 923 g (1 mól) epiklórhidrint csepegtetünk hozzá 30 perc alatt, jeges hűtés közben, hogy a reakcióhőmérsékletet 40 °C alatt tartsuk. A reakcióelegyet 16 óra hosszat keverjük 21 °C-on, majd

2,5 óra hosszat 50 °C-on. Ezután a dimetil-formamidot csökkentett nyomáson lepároljuk, az olajos maradékot 2,5 liter dietil-éterben oldjuk. A szerves oldatot 2 liter vízzel, majd 2 liter 2%-os sósav-oldattal, 2 liter 1%-os nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és végül 1 liter nátrium-klorid-oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk és bepároljuk. A visszamaradó barna olajat desztilláljuk. 147,8 g

1,3-di-0-benzil-glicerint kapunk, amely 133,3 Pa nyomáson 170—180 °C-on forr.

II. példa

1,3-Di-0-benzíl-2-0-(kIór-metil)-glícerin előállítása g (55 millimól) 1,3-di-O-benzil-glicerin (amelyet az 1. példa szerint állítunk elő) és 3,3 g (110 millimól) paraformaldehid 175 ml 1,2-diklór-etánnal készített oldatába 0 °C hőmérsékleten száraz sósavgázt buborékoltatunk 1,5 óra hosszat. Az oldatot bedugaszolt lombikban 4 °C-on tároljuk 21 órahoszszat, azután vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, miközben 21 °C-ra melegítjük, majd szárítjuk és bepároljuk. 17,5 g 1,3-di-0-benzil-2-0-(klór-metil)-glicerint kapunk.

III. példa

2-0-(Acetoxi-metil)-l ,3-di-O-benzil-glicerin előállítása

173 g (55 millimól) l,3-di-0-benzil-2-0-(klór-metil)-glicerin (amelyet a II. példa szerint állítunk elő) 400 ml dimetil-formamiddal készült oldatához 0 °C-on, szárítócső alatt hozzáadunk 6 g nátrium-acetátot. Az oldatot 21 °C-ra melegítjük és 15 órahoszszat keverjük mágneses keverő segítségével. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk, az olajos maradékot 450 g dietil-éterben oldjuk, az éteres oldatot egyszer 750 ml vízzel, majd kétszer 250 ml vízzel, végül egyszer 250 ml nátrium-klorid-oldattal mossuk. A szerves oldatot vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, majd bepároljuk. 19 g 2-0-(acetoxi-metil)-l ,3-di-0-benzil-glicerint kapunk olaj alakjában.

IV. példa

N²,9-Diacetil-guanin előállítása g (0,132 mól) guaninhoz 300 ml ecetsavanhidridet adunk és a reakcióelegyet 16 óra hosszat forraljuk visszafolyatás közben. Az elegyet lehűtjük és az ecetsavanhidrid feleslegét csökkentett nyomáson le pároljuk, a maradékot dimetil-szulfoxidból átkristályosítjuk és így 25,6 g N²,9-diacetil-guanint kapunk.

V. példa

a) N² -Acetil-9-(l ,3-dibenziloxi-2-propoxi-metil)-guanin előállítása

15,61 g (66 millimól) N²,9-diacetil-guanin (amelyet a IV. példa szerint állítunk elő), 19 g (55 millimól) 2O-(acetoxi-metil)-l ,3-di-O-benzíl-glicerint (amelyet a III. példa szerint állítunk elő) és 0,5 g bisz(p-rútro-fenil)-foszfát, továbbá 150 ml dietil-éter elegyét szobahőmérsékleten keverjük, majd az oldószert lepároljuk és a maradékot 1,5 óra hosszat nitrogéngáz-áramban 175 °C hőmérsékletű olajfürdőben tartjuk. Az így kapott terméket oszlopkromatográfiával, ahol eluálószerként metanol és diklór-metán 19 arányú elegyét alkalmazzuk, majd etilacetátban végzett átkristályosítással tisztítjuk és így 4,75 g N²-acetil-9-(l ,3-dibenziloxi-2-propoxi-metil)-guanint kapunk, op.: 145-146 °C.

b) N²-Acetil-9-l ,3-dihidroxi-2-propoxi-metil)-guanin előállítása

4,64 g (9,67 millimól) N²-acetíl-9-(l,3-dibenziloxi-2-propoxi-metil)-guanin 150 ml metanol és 40 ml víz elegyével készült oldatához 3,1 g 20%-os palládiumhidroxid/szén katalizátort adunk 10 ml vízzel készült szuszpenzió alakjában. Az elegyet Parr hidrogénező berendezésben 4,7.10⁵ Pa nyomáson 38 óra hosszat hidrogénezzük, majd celite szűrési segédanyagon át szűrjük és a szürletet bepároljuk. A kapott fehér anyagot metanol és etilacetát elegyéből átkristályosítjuk. 1,4 g N²-acetil-9-(l,3-dihidroxi-2-propoxi-metil)-guanint kapunk, op. 205—208 °C.

Az anyalúgot 150 ml metanol és 50 ml víz elegyében, 1 g 10%-os palládium/szén katalizátor hozzáadásával 4,14.10⁵ Pa nyomáson 47 óra hosszat tovább redukáljuk.

összesen 2,11 g N²-acetil-9-(l,3-dihidroxi-2-propoxi-metil)-guanint kapunk.

1. példa

9-(l 3-Dihidroxi-2-propoxi-metil)-guanin előállítása

721,9 mg (2,4 millimól) N² -acetil-9-(l ,3-dihidroxi-2-propoxi-metil)-guanint 50 ml metanolos ammóniaoldattal 21 °C hőmérsékleten 17 óra hosszat keverünk. (A metanolos ammóniaoldatot úgy állítjuk elő, hogy metanolt 0 °C-on ammóniával telítünk). A reakcióelegyet bepároljuk és a visszamaradó fehér anyagot metanolból átkristályositjuk. 582,3 mg 9-( 13 -díhidroxi-2-propoxi-metil)-guanint kapunk, op.: 250 °C (bomlik).

2. példa

Az acilcsoport és a benzilcsoportok egyidejű eltávolítása

0.31 g (0,65 mmól) N²-acetiI-9-(l ,3-dibenziloxi-2-propoxi-metil)-guanin 10 ml ammónia és 0,1 ml etanol elegyével készített oldatát visszafolyatás közben forraljuk és addig adunk hozzá nátriumot míg az oldat kék nem marad. A reakcióelegyhez 0,3 g ammónium-kloridot, majd metanolt adunk és a kapott oldatot bepároljuk. A maradékot vízből átkristályosítjuk, ilymódon 9-(l,3-dihidroxi-2-propoxi-metil)-guanint kapunk, op.: 250 °C (bomlik).

3. példa

A benzil-védőcsoportok lehasítása katalitikus hidrogénezéssel

0,87 g (2 mmól) 9-(l,3-dibenziloxi-2-propoxi-metil)-guanint 20 ml etanol és 10 ml ciklohexán elegyével készített oldatához 1 g 20%-os palládium-hidroxidos aktívszén katalizátort adunk és az elegyet 24 óra hosszat forraljuk visszafolyatás közben. A reakcióelegyhez 100 ml vizet adunk és forrón leszűrjük. A szűrletet lehűtjük és a kivált kristályokat szűréssel elkülönítjük. Ilymódon 9-(l,3-dihidroxi-2-propoxi-metil)-gua unt kapunk, op.: 250 °C (bomlik).

4. példa

A benzil-védőcsoportok eltávolítása Lewis-sawal

0,87 g (2 mmól) 9-(l,3-dibenziloxi-2-propoxi-metil)-guanin 100 ml diklór-metánnal készített oldatát —78 °C-ra hűtjük és ezen a hőmérsékleten 4 mmól bór-tribromidot adunk és az elegyet 24 óra hosszat állni hagyjuk, majd 5 ml metanolt adunk hozzá és bepároljuk. A maradékot 20—20 ml metanollal kétszer mossuk, majd vízből átkristályosítjuk. Ilymódon 9-(1,3-hidroxi-2-propoxi-metil)-guanint kapunk, op.: 250 °C (bomlik).

5. példa

Nátriumsó előállítása

9-(l ,3-Dihidroxi-2-propoxi-metil)-guanint mólekvivalens mennyiségű nátrium-hidroxidot tartalmazó vizes oldatban oldunk. Az oldat liofilizálásával fehér por alakjában kapjuk a 9-(l,3-dihidroxi-2-propoxi-metil)-guanin -nátriumsót.

UV: = 265 nm, Σ = 11400.

max

6. példa

N-Acilszármazék közvetlen átalakítása sóvá

089 g (3 mmól) N²-acetil-9-(l ,3-dihidroxi-2-propoxi-metil)-guanin 40 ml metanollal készített oldatához 10 ml tömény ammónium-hidroxid-oldatot adunk és az elegyet 24 óra hosszat keveijük szobahőmérsékleten, majd bepároljuk és a maradékot vákuumban megszárítjuk. A maradékot 0,12 g (3 mmól)

NaOH vízzel készített oldatában oldjuk, az oldatot megfagyasztjuk és liofilizáljuk, ilymódon 9-(l,3-dihidroxi-2-propoxi-metil)-guanin-nátriumsót kapunk fehér por alakjában.

7. példa

A bázis felszabadítása alkálifémsóból

9-(l 3-Dihidroxi-2-propoxi-me til )-guanin-nátriumsót minimális mennyiségű vízben oldunk és az oldat pH-értékét híg vizes sósavoldattal 7-re állítjuk be. A 9-(l ,3-dihidroxi-2-propoxi-metil)-guanin bázis kristályos alakban válik ki az oldatból, op.: 250 °C (bomlik).

8. példa

Nátriumsó átalakítása káliumsóvá

0,83 g (3 mmól) 9-(l,3-dihidroxi-2-propoxl-metil)-guanin 10 ml vízzel készített oldatához 0,48 g (9 mmól) ammónium-kloridot adunk és a kapott oldatot 0 °C-ra hűtjük. A kivált kristályokat szűréssel elkülönítjük és megszárítjuk. Ezt a kristályos terméket 0,17 g (3 mmól) kálium-hidroxid 100 ml vízzel készített oldatában oldjuk, az oldatot megfagyasztjuk és liofilizáljuk, ilymódon 9-(l,3-dihidroxi-2-propoxi-metil)-guanin-káliumsót kapunk.

9. példa

Gyógyszerkészítmények előállítása

Ez a példa az (I) képletü vegyületet vagy annak valamely gyógyászati szempontból elfogadható sóját hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények összetételét és előállítási módját szemlélteti.

A) Gyógyszerkészítmény helyi kezelésre

Hatóanyag 0,2—2 g

Span 60 2 g

Tween 60 2 g

Ásványolaj 5 g

Petrolátum 10 g

Metil-parabén 0,15g

Propil-parabén 0,05g

BHA (butilezett hidroxi-anizol) 0,01 g

Víz ad 100 ni

A felsorolt komponenseket, a víz kivételével, elegyítjük, és keverés közben 60 °C-on melegítjük. Annyi vizet adunk hozzá 60 C-on erőteljes keverés közben, hogy 100 g krémet kapjunk, amelyet szobahőmérsékletre hűtünk.

Az alábbi gyógyszerkészítmény intraperitoneális és intramuszkuláris befecskendezésre alkalmas.

B) Ip. és im. gyógyszerkészítmény Hatóanyag 0,5 g

Propilénglikol 20 g

Polietilénglikol 20 g

Tween 80 lg

0,9%-os nátriumklorid-oldat ad lOOnil

A hatóanyagot propilénglikolban, polictilénghkol 400-ban és Tween 80-ban oldjuk. Ezután annyi 0,9%-os nátriumklorid-oldatot adunk hozzá keverés közben, hogy 100 ml oldatot kapjunk, amelyet 0,2 mikron pórusméretű membránszűrőn szűrünk, és steril körülmények között csomagoljuk.

Az alábbi gyógyszerkészítmény alkalmas intravénás befecskendezésre.

C) ív. gyógyszerkészítmény

Hatóanyag 0,5 g

0,9%-os nátriumklorid-oldat 100 g

A hatóanyagot hozzáadjuk 100 ml 0,9%-os nátriumklorid-oldathoz és keverés közben oldjuk. Az oldatot 0(2 mikron pórusméretű membránszűrőn át szűrjük, és steril körülmények között csomagoljuk, így 100 ml, Intravénásán befecskendezhető oldatot kapunk.

D) Tabletta

Hatóanyag 200 súlyrész

Magnézium-sztearát 3 súlyrész

Keményítő 30 súlyrész

Laktóz ' 116 súlyrész

PVP (polivinilpirrolidon) 3 súlyrész

A felsorolt komponenseket összekeverjük és granuláljuk, oldósszerként metanolt használva. A készítményt szárítjuk, és alkalmas tablettázó gép segítségével tablettázzuk. Egy-egy tabletta 200 mg hatóanyagot tartalmaz.

10. példa

Az (I) képletű vegyület kivételes vírusellenes hatását az alábbi teszten mutatjuk be.

Mesterséges fertőzéshez Herpes simplex vírus 2 G törzset tenyésztettünk HEp-2 sejttenyészeteken. A vírus 1 óra alatt megkötődött, majd friss táptalajt vittünk a sejtekre, és 35 °C-on addig inkubáltuk, amíg az összes sejt meg nem lett fertőzve. A sejtszuszpenziót -70 °C-on megfagyasztottuk, majd megolvasztottuk és centrifugáltuk a sejttörmelék eltávolítására. A fel ül úszó folyadékot alikvot részekre osztottuk, és felhasználásig megfagyasztva tároltuk -70 °Con.

A felülúszó folyadék 10^6,7-szeres hígítása a sejttenyészet 50%-os fertőző dózisát (CCID50) biztosította HEp-2 sejteken, 10³’⁷-eszeres hígítása pedig egéren bizonyult 50%-os halálos dózisnak (LDS 0).

20-20 darab, 15-17 g testsúlyú svájci Webster nőstényegérből álló csoportokat megfertőztünk 0(2 ml EMEM Íntraperitoneális beadásával. A 0,2 ml mennyiség 10 LD₅o vírusnak felelt meg. A 10 LD₅₀vírusmennyiségnél 10° ⁵ -szer több vagy kevesebb vírus szolgált a virulencia ellenőrzésére, annak biztosítására, hogy az alkalmazott modell megfelelő.

A megfertőzés után 6 órával kezdtük meg a kezelést a vizsgált vegyületekkel. A 20-20 állatból álló csoportokra osztott egereknek 5 mg/kg, 10 mg/kg, illetve 20 mg/kg dózisban adtuk be a vegyületeket fiziológiás sóoldatban szubkután. A szintén 20 állatból álló kontroll csoportnak fiziológiás sóoldatot adtunk be szubkután. A kezelést megismételtük a fertőzést követő 24,48,72 és 96 óra elteltével.

A teszt során az (I) képletű vegyületet vizsgáltuk a 4.199574. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban szereplő három olyan vegyülettel együtt, amelyek kémiai szerkezete részben nasonlít az (I) képletű vegyületre.

Vizsgált vegyület DőzL Túlélők száma 20 állatból mg/kg 12 14 21 nappal a fertőzés után

Kezeletlen kontroll	0	0	0
9-(l,3-dibenzoxi-2-	5	2	2	2
-propoxi-metil)-adenin	10	1	0	0
	20	1	1	1
9-(l,3-dibenzoxi-2-	5	2	0	0
-propoxi-metil)~6-	10	0	0	0
-merkapto-purin	10	1	0	0
9-(l-hidroxi-2-	5	1	1	1
-etoxi-metil)-guanin	10	3	3	3
	20	5	4	4
9-(l ,3-dihidroxi-2-	5	15	14	14
-propoxi-metil)-	10	19	18	18
-guanin	20	19	18	15

Ha a fenti eredményeknél összehasonlítjuk a túlélő állatok számát az (I) képletű vegyület alkalmazásánál az ismert vegyületek adagolásánál tapasztalt túlélések számával, világosan kiderül az új vegyület lényegesen nagyobb vírusellenes hatása.

Claims

1. Eljárás az (I) képletű 9-(l,3-dihidroxi-2-propoxi-metiíj-guanin és gyógyászati szempontból elfogadható sói előállítására, azzal jellemezve, hogy

a) valamely (IX) általános képletű vegyületet ahol R egy R”C0- átltalános képletű acilcsoportot és ebben R” 1-5 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoportot képvisel — hidrolizálunk, vagy

b) valamely (X) általános képletű vegyületet — ahol R’ védőcsoportot, mégpedig adott esetben egy vagy két rövidszénláncú alkoxicsoporttal, célszerűen metoxicsoporttal, vagy rövidszénláncú alkilcsoporttal, célszerűen metilcsoporttal helyettesített benzilcsoportot képvisel — védőcsoportjait eltávolítjuk, vagy

c) valamely (VHI) általános képletű vegyületből — ahol R és R’ a fenti jelentésűek — az R acilcsoportot és az R’ védőcsoportokat eltávolitjuk, és kívánt esetben az a)—c) eljárások bármelyikével kapott (l) képletű 9-(l,3-díhiaroxi-2-propoxi-metil)•guanint gyógyászati szempontból elfogadható sóvá alakítjuk, vagy az (I) képletű vegyület sójából a bázist felszabadítjuk, vagy az (I) képletű vegyület valamely sóját valamely más, gyógyászati szempontból elfogadható sóvá alakítjuk.

2. Eljárás vírusellenes hatású gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti eljárással kapott (I) képletű 9-(l 3-dihldroxl-2-propoxi -metilj-guanint vagy gyógyászati szempontból elfogadható sóját a gyógyszerkészítésnél szokásos vivőanyagokkal és/vagy segédanyagokkal összekeverve gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.