HU185784B

HU185784B - Method for preserving vegetables for foddering purposes

Info

Publication number: HU185784B
Application number: HU80293A
Authority: HU
Inventors: Louis Ostre
Original assignee: Sanofi Sante Animale Sa
Priority date: 1979-02-12
Filing date: 1980-02-08
Publication date: 1985-03-28
Also published as: AU5541280A; YU43215B; PL122629B1; IT1212401B; IT8019844A0; GR74002B; RO85921A; RO85921B; GB2046567A; YU34980A; ES488462A2; ATA74580A; PL221935A3; GB2046567B; BG48331A3; AU537458B2; DK57980A; SE452244B; PT70817A; CA1127101A

Description

A találmány tárgya eljárás növények tartósítására, azzal jellemezve, hogy silózás előtt ezekhez a növényekhez egy készítményt adunk, ami a magasabb glucidokat olyan fermentálható glucidokká _galakítja, amelyeket a tejsavas erjedést okozó baktériumok hasznosíthatnak. Ez a készítmény enzim- és baktériumtartalmú komplex.

Az enzimtartálmú készítmény gombaeredetű cellulolitikus komplexet tartalmaz, amely a már ismert enzimes komplex-szel társult. A baktériumkomplex az Enterobacteriaceae családba tartozó Gram-negatív baktériumot tartalmazza, amelyek a már ismert módon társultak vagy nem Gram-pozitív baktériumoTckal, amelyek a kukoricakeményí- „ tőt fermentálják, a maltózt azonban nem. Ezekkel az enzimeken és baktériumon alapuló készítményekkel, amelyek gabonahordozón állnak rendelkezésünkre, különösen érdekes eredményekhez jutunk abban az esetben, ha a növények glucidokban _2θszegények.

A találmány tárgya javított eljárás friss növények tartósítására és értéknövelésére abból a célból, hogy lehetővé tegye fogyasztásukat természetes formában a szükségletek szerint, az aratás időpontja után, valamint az eljárás kivitelezéséhez ²⁵szükséges készítmény.

A silózás a friss növények tartósításának elvén alapul, tehát a növényeket hosszabb vagy rövidebb időn át zárt és vizet át nem eresztő helyen, savas közegben tárolják abból a célból, hogy megakadá- ³⁰lyozzák a lúgosító, gázfejlesztő, rothasztó csírák fejlődését, amelyek savas közegben nem fejlődnek.

A jó silózás megvalósítása nehéz és számtalan akadályba ütközik, melyek közűi a legjelentősebb az, hogy az állatok egészségére veszélyes erjedési tér- ³⁵mékek keletkeznek, melyek az ember egészségére is károsak, akik a húst és a tejtermékeket fogyasztják.

A kutatott módszer a következő: a tejsavas erjedést előidéző baktériumok számára lehetővé kell tenni, hogy tejsavat termeljenek a rendelkezésre ⁴⁰álló oldékony cukrokból kiindulva úgy, hogy a pH értékét 4 körüli értékre állítják be. Azonban gyakran előfordul, hogy a silózandó növényekben nincsen elegendő fermentálható cukor, a közegben a baktériumok szaporodása elégtelen, a pH értéke ⁴⁵nem csökken elég gyorsan 4-re; ezért elszaporodnak az anaerob és a vajsavbaktériumok, átalakítva a maradék cukrot vajsavvá, ecetsavvá, szénsavvá, valamint hidrogénné. A fehérjék ammóniára és egyéb metabolitokra bomlanak. 50

A nehézségek kiküszöbölésére különböző megoldásokat találtak. Különösen a kémiai savanyítás ismert, különböző savak hozzáadásával. Azonban ezek az eljárások nem veszélytelenek. Hasonlóképpen ismert módszer a biológiai savanyítás, erősen 55 glucidolitikus baktériumok hozzáadásával. Azonban ez a biológiai savanyítás nehezen valósítható meg.

Olyan típusú eljárásokat már szintén ismertettek, amelyek szerint a silóba glucidokban gazdag nyers- 60 anyagot - például melaszt - adagolnak. A kapott eredmények azonban nem mindig azonosak, és az eljárás költséges.

A 2 361 828 számú francia szabadalmi leírás növények tartósítására és értéknövelésére eljárást is- 65

-2meitet tejsavas savanyítással, amely szerint a növényekhez a silózás előtt tejsavas erjedést előidéző baktériumokat adnak, valamint egy lebontást elősegítő szert, amely a magasabb értékű glucidokat fermentálható cukrokká alakítja. Ez a lebontást elősegítő készítmény Gram-pozitív baktériumokat a Lactobacillus E és F-et tartalmazza, amelyek a keményítőt, a glükózt, a mannitot, a ramnózt, a szacharózt, az amígdalint, az arabinózt fermentálja, a maltózt, az inozitot és a szorbitot azonban nem; a baktériumok viselkedése a felsorolt reakciókban a következő: VP pozitív (acetil-metilkarbinol-reakció, Voges-Proskauer) oxidáz pozitív; kataláz negatív, pozitív; nitrátok negatív, pozitív; karbamid negatív; citrátok negatív; indol negatív; H₂S negatív. Ez a lebontást elősegítő szer még egy vagy több enzimet is tartalmazhat, amelyek képesek a poliszacharidokat lebontani, így a keményítőket, a pentozánokat és egyéb poliszacharidokat fermantálható cukrokká.

E szabadalmi leírás szerint különösen egy gomba eredetű hemicellulolitikus komplexet lehet a takarmányhoz adni, amelynek fő hatása a galaktomannáz aktivitás, másodlagos hatása pedig a xilanáz, anrláz, pektináz és egy amiláz aktivitás, ami a szükséges maltóz képződését biztosítja a baktériumok tejsav termeléséhez.

A 2 390 908 számú francia szabadalmi leírás szerinti megoldás a 2 361 828 számú francia szabadalmi leírásban ismertetett megoldás tökéletesítése. A 2 361 828 számú francia szabadalmi leírásban használt amiláz gomba eredetű exoamilázt is tartalmaz, amely a keményítőt nem bontja le teljesen, a 2 390 908 számú szabadalmi leírás szerint használt amiláz a Gram pozitív Enterococcus B és C (más néven Streptococcus faecalis) eredetű amiláz. Ez az enzim (endoamiláz) elcsirizesített keményítőre hat, főként α-D-maltózt és kevés α-D-glükózt termel, pH 5-8 intervallumban hat. A 2 390 908 számú francia szabadalmi leírásban szintén szerepel az amiloglükozidáz alkalmazása, ami sokkal erőteljesebben hat az amilóz és az amilopektin láncaira, így az α-D-glükózt nyerjük. E szabadalmi leírás szerinti enzimes készítmény szintén gomba eredetű hemicel'ulolitikus-komplexet tartalmaz, ami a sejtmembránokat képző poliszacharidokra és dextrinekre hat, pH 5,5-2 intervallumban.

A találmány tárgya javított eljárás növények silózására, a javított eljárás enzimes és baktériumos eljárásra vonatkozik. A silózás előtt a növényekhez a magasabb értékű glucidokat - a tejsavas erjesztő baktériumok által hasznosítható - erjeszthető glucidokká bontó enzimkompozíciót adunk, amely egy enzim- és egy baktériumkomplexből áll. Az enzimkomplexet az jellemzi, hogy a korábbiakban már alkalmazott enzimeken kívül cellulolitikus komplexet vagy cellulázt vagy ezek elegyét is tartalma zza, amely képes a poliszacharidok β-(-+ 3) és (1 4) kötéseit elbontani, amelyet a már ismert enzimes készítmény nem támadott meg.

Ez egy gomba eredetű cellulolitikus komplex, ami a sejtfalakban lévő természetes cellulózt és a többi poliszacharidot lebontja.

Ez az enzim pH 2-5 intervallumban hatékony. A növényi szerkezetek lebontásában a cellulolitikus c-

185 784 .

és a hemicellulolitikus komplex között szinergizmus áll fenn.

A növényben lévő cellulóz hidrolíziséhez több enzim szükséges, vagy pedig egy, amely több feladatot lát el, melyek a következők: ⁵

- az amorf zónák hidrolízise,

- kristályos területek felduzzasztása és a hidrogénkötések felhasítása abból á célból, hogy lineáris molekulákhoz jussunk,

- a cellobióz hidrolízise glükózzá, ¹⁰

- a di- és az oligoszacharidok transzglükozilálása, valamint a cellulóz és primer hidrolízis termékei szabálytalan kötéseinek felhasítása.

A cellulolitikus komplexet úgy választjuk meg, hogy a fenti kritériumoknak megfeleljenek külön- ¹⁵böző növényekkel végzett nagy számú vizsgálat alapján.

A cellulázt aktivitásával határozzuk meg: 1 g termékre jutó hatást nemzetközi egységekben (NE) fejezzük ki, 1 NE az az enzimmennyiség, amely ²⁰redukáló cukorból 1 mikromól glükózzal egyenértékűt szabadít fel percenként az adott cellulóztartalmú szubsztrátumból.

Az aktivitás az alkalmazott szubsztrátumok függvényében változik: ²⁵

- ha az aktivitást Wathman CC 31 papír-poron vizsgáljuk, akkor az aktivitás Cj;

- ha az aktivitást karboxi-metil-cellulózon vizsgáljuk, akkor C_x az aktivitás.

A találmány szerinti komplexnek mind a cellulo- 3θ litikus aktivitása, mind pedig a hemicellulolitikus szekunder aktivitása igen nagy. Az erőteljes cellulolitikus hatás az igen erős C, és a C_x, valamint a cellobiáz (β-glükozidáz) aktivitásban fejeződik ki. ,

A Cj enzimes komplex hatása, ami a hipotézisek ³⁵szerint a C_x aktivitásból és egy ismeretlen faktorból áll, amit a cellulózbontó képességével határozunk meg.

C, a natív cellulózt (kristályos cellulóz, amelynek polimerizációs foka PF > 3500 glükóz egység) képes lebontani amorf cellulózzá.

A C_x enzimes komplex hatása elsősorban abban nyilvánul meg, hogy az endo- és exoglukanázokat redukálni képes. Ezek az enzimek főleg a cellulózfibrillumokra hatnak a gyengén kristályos zónákban, és a hosszú glükóz láncokat kisebb egységekre hasítják.

A β-glükozidáz aktivitása a C_x hatása után a cellobióz egységekre gyakorolt hatásban nyilvánul _5Qmeg.

A különböző hatásokat nem lehet külön értékelni. A C, és C_x között szinergizmus áll fenn a homopolimerek lebontásában. A Cj és C_x enzimes mechanizmusa a cellobióz termeléséhez vezet; ezt kö- ₅₅veti a β-glükozidáz hidrolízise, aminek eredménye két egység glükóz.

A cellulóz hidrolízis reakciói az alábbi séma szerint végzik a bontást:

C natív cellulóz reaktív cellulóz 60 , , „ ,, C„ hidrolitilus „ ,., reaktív cellulóz-> cellobioz „ , ., hidrolitikus β-glükozidáz, » , . , cellobioz-^E-^s-> 2 molekula glükóz.

A Cj komplex szolubilizálja a kristályos cellulózt [polimerizációs fok (PF) több mint 3500 glükóz monomer] és reaktív cellulózt (amorf cellulózt) termel.

A C_x enzimes komplex (endo- és exoglükanázok) hatására a reaktív cellulóz láncai lehasadnak, akár a belsejében és véletlenszerűen az endoglükanázok esetében, akár a nemredukáló szélső helyekből kiindulva az exoglükanázok esetében.

Az összes reakció együtt cellobióz egységeket eredményez.

Ezeket a cellobióz egységeket egy β-glükozidáz hidrolizálja, és így két molekula glükóz keletkezik.

A találmány szerinti megoldásnál a gomba eredetű cellulázok esetében a C, és C_x enzimes komplex az oldhatatlan natív cellulózt képes glükózzá hidrolizálni.

A cellulázokat a találmány szerint nemcsak a fenti általános kritériumok alapján választjuk ki, hanem - figyelembe véve a silózás különleges közegét is - a cellulázok poliszacharidokat bontó hatása alapján.

Ezt a poliszacharidokat bontó hatást kétféle típusú szubsztrátumon (növényen) határozzuk meg:

a) - tiszta szubsztrátumon;

b) - dehidratált szubsztrátumon.

A TISZTA SZUBSZTRÁTUM VIZSGÁLATA:

Meghatározzuk az A, B, C, D, E, F cellulázok aktivitását különféle szubsztrátumokon, adott koncentrációnál 10^-4 mól acetát-puffer-közegben.

Az aktivitást a szokásos előírások szerint vizsgáljuk, vagyis pH 4,8-nál, 50 °C-nál, 20 perces hidrolízis után. A redukálóképességet hexaciano-ferrát(II)-os módszerrel határozzuk meg.

	Szjbszt^rátum \ (kon- \c3ntrá- \ ció)	Wathman papír	Karboxi-metil- -cellulóz	Pektin	Xilán	Arabino- -galaktán	Keményítő	Locus bean
		1%	1%	0,25% 0,25% 0,10% 0,25% 0,25%
Enzim (aktivitás)	NE/g (C,)	NE/g (C_x)	NE/g	NE/g	NE/g	NE/g	NE/g
A		400	6444	356	511	22	394	544
B		211	5660	322	611	33	100	300
C		266	1999	411	311	0	244	389
D		52	6440	255	511	0	120	132
E		372	8500	305	605	0	0	0
F		960	7666	1030	1200	0	0	140

A DEHIDRATÁLT SZUBSZTRÁTUM VIZSGÁLATA:

Az A, B, C, D, E, F enzimek aktivitását határozzuk meg különféle dehidratált takarmányon.

Az aktivitást pH 3,8-4,8-5,8 intervallumban vizsgáljuk 30 °C-on, 24 órás hidrolízis után. A redukálóképességet a dinitro-szalicilsavas módszerrel határozzuk meg.

-3185 784

A táblázat kiértékelése alapján meghatározhatjuk a cellulolitikus komplex aktivitását, hogy a _3θtalálmány szerinti eljárást alkalmazhassuk a silózásnál :

azt találjuk, hogy a találmány szerinti eljárásnál ezek a silózott növényhez adandó celluláz vagy cellulolitikus komplex C_t aktivitása 50-0,05 NEnek, a C_x aktivitása pedig 500-0,05 NE-nek felel ^Jmeg 100 g növényre; ezeket az aktivitásokat pH

4,8-nál és 50 °C-on 20 perces hidrolízis után határozzuk meg.

A választott celluláznak nagy aktivitásúnak kell _4Qlennie, még a silóban való hosszas tárolás után is.

Kísérletekkel kimutatjuk, hogy a silózáshoz hasonló körülmények között a cellulolitikus komplexnek még 10 nap múlva is meg kell őriznie kezdeti aktivitásának legalább 30%-át.

Tartósítás ideje napokban	0	5	10	15	20
pH 4,8	100%	97%	61%	26%	3%
pH 5,8	100%	85%	58%	27%	0%	50

A növény szerkezetének enzimes lebontási sebessége a glükóz eliminálásától a függ; az enzimes egyensúlynak ezt az eltolását úgy érjük el, hogy nagy erjesztőképességű baktériumokat alkalma- 55 zunk, a közeg savassá válása nagyon gyorsan bekövetkezik. Amikor a növény tömege stabilizálódott, a baktériumok szaporodása és így a tejsav-termelés leáll, ellentétben a celluláz cellulolitikus aktivitásával, ami 10 napnál tovább is tart. 60

Ez az aktivitás, vagyis a glükóz termelése és felhalmozása a silózás folyamán növeli a silózott növény tápértékét.

A találmány szerinti eljárásban használt enzimes készítmény tehát egy cellulázt vagy egy celluloliti- gg kus komplexet tartalmaz, ami a fenti jellemzőkkel rendelkezik, és ehhez társulhatnak a 2 390 908 számú francia szabadalmi leírásban ismertetett enzimek, tehát egy gomba eredetű exoamiláz, egy amiloglükozidáz és egy hemicellulolitikus komplex, valamint a Gram-pozitív Lactobacillus E és F enzime, valamint az Enterococcus B és C eredetű amíláz.

Ezeknek a készítményekben lévő enzimeknek kiegészítő hatásuk is van a glucidokra gyakorolt aktivitással, a legösszetettebbektől a legegyszerűbbekig, pH 7-2 intervallumban. Mindegyik enzim aktivitásának a maximuma a pH csökkenésével függ össze, ami a silóban nem csökken pH 3-5 alá, és a 10-30 °C közötti hőmérséklettartományban lép fel, ami a siló feltételeivel megegyezik.

A találmány szerinti eljárásban használt bakteriális készítményt az jellemzi, hogy új baktériumtörzset tartalmaz, amelyek a növény silózásánál használhatók ; ezeket a törzseket a már ismert baktériumtörzsekkel és enzimekkel együtt alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott készítmények sokkal jobb silózási eredményekhez vezetnek. A találmány szerinti új baktériumtörzs Gramnegatív baktérium; az Enterobacteriaceae családba, az Erwinia vagy Pectobacterium nemzetségbe, a Herbicola csoportba tartozik, nevük: Enterobacter agglomerans (az osztályozást lásd Bergey’ s Manual of Bacteriology, 8. kiadás).

Az alábbi táblázat ezen baktérium jellemzőit tartalmazza:

/. táblázat

Enterobacter agglomerans

Gram	-	szorbit	-
malonát-hasznosítás	+	arabinóz	-
glükóz	+	maltóz	-
fenil-alanin dezamináz	—	trehalóz	+
ONGP	+	xilóz	-
indol	-	keményítő	+
H₂S	-	oxidáz	—
LDC		zselatin	+
ODC	-	amigdalin	-
ureáz	-	melibióz	—
szacharóz	-	Voges-Proskauer	+
arginin dehidroláz	-	ramnóz	-
szalicin	-
ribitol	-
inozit	-

A növények silózásakor használt új baktériumtörzsek egyedül, vagy más baktériumtörzsekkel, és enzimekkel együtt ismert módszerekkel alkalmazhatók. A baktériumokat gabonalisztet tartalmazó táptalajon lehet tenyészteni. A silóba bejuttatandó készítményt a szükséges baktériumok elegyét tartalmazó oldékony vagy nem oldékony hordozóval, a találmány szerinti enzimeleggyel együtt használjuk.

A találmány szerinti eljárás előnyös módja szerint az enzimeket és baktériumokat gabonahordozóra (búzára, árpára, kicsirázott árpára), előnyösen finomra őrölt lisztre viszik fel.

A találmány szerinti másik előnyös eljárás szerint a baktériumokat és az enzimeket például előzse latinált keményítő, maltohexóz-típusú hordozóra visszük fel, ami könnyen oldódik hideg vízben.

185 784

A hordozóban lévő keményítő és egyéb poliszacharidok hozzáadódnak a növények glucidjaihoz, és így növelik a silózott anyag tápértékét. A készítmény - ami egyben a hordozón lévő baktériumelegy és a gabonahordozón lévő vagy anélküli enzimes komplex - az egyes alkotórészeket különböző arányban tartalmazhatja. A száraz elegy grammjában nagyságrendileg 100 000-1 000 000 Enteracoccus és 100 000-1 000 000 Lactobacillus lehet.

A celluláz, a hemicellulolitikus komplex, az amiláz és az amiloglükozidáz mennyisége változó lehet; ezeket a kezelendő takarmány jellegétől függően számítjuk ki.

A friss, silóba rakott növényhez adandó celluláz mennyiségének 50-0,005 NE C, aktivitás/100 g növénynek kell megfelelnie; tehát a friss növény

2-2,10^-4 súlyezreléke legyen, ha a celluláz faktora 250 NE/g. A többi enzim aránya bakteriális amiláz esetében a növény 0,05-0,20 súly%o-e, ha a faktor 250 egység/g; gomba eredetű amiláz esetében a növény 0,10-43,20 súly%o-e, ha a faktora 50 000 poliszacharid egység/g; amiloglükozidáz esetében a növény 0,10-0,70 súly%o-e, ha a faktora 200 amiIoglükozidáz E/g; a hemicellulolitikus komplex esetében a növény 0,05-0,20 súly%o-e, ha a faktora 35 000 NE/g.

Ha a találmány szerinti előnyös eljárás szerint az enzimeket gabonahordozóra visszük fel, akkor a silóba rakandó termék 1 kg enzimet tartalmazhat körülbelül 9 kg hordozón. Oldékony hordozó esetében az enzimkoncentráció aránya a hordozóhoz viszonyítva megváltozik, és 1 : 1,5-1 : 4 között változhat.

A celluláz beépítése a hordozóba megnöveli a rendelkezésre álló erjesztő cukrok mennyiségét, így a tejsav-képződés jelentősebb és gyorsabb lesz. A növényi fehérjét jobban tartósítjuk. Ezenkívül a közeg tápértéke is nő.

Hogy bemutassuk egy cellulolitikus komplex és az Enterobacteriaceae családba tartozó baktérium fontosságát, kísérleteket végzünk mikrosilókban és minisilóban. Ennek során tanulmányozzuk a tartósítás különböző, paramétereit és a növények szerkezetét befolyásoló paramétereket.

1. Kísérletek mikrosilóban

Az első laboratóriumi kísérletsorozatot mikrosilókban végezzük.

Ezeket a kísérleteket májusban hajtjuk végre lucernával : a mikrosilók kapacitása 1 kg. A lucernát finomra aprítjuk, majd az alábbi kísérleti jegyzőkönyv szerint silóba helyezzük:

A) a mikrosilókat az alábbi általános módszer szerint kezeljük tartósítószerrel :

gabonahordozó 90% premix 10%

A premix összetétele:

- egy baktériumos komplex (5 Lactobacillus E és F laktóz-hordozón)

- egy enzimes komplex, ami az alábbiakból áll:

• gomba eredetű amiláz, • Enterococcus B és C eredetű amiláz, • amiloglükozidáz, • gomba eredetű hemicellulolitikus komplex, amelynek fő hatása galaktomannáz típusú;

- egy energiadús hordozó; finomra őrölt árpa + laktoszérum, valamint az enzimes és bakteriális komplexek, a premix mindkettőből 1-4%-ot tartalmaz.

A tartósító adalékból 2%-ot adunk a lucernához (így a premix hozzáadott mennyisége 0,2%), és még 1 % árpát adunk hozzá.

B) A mikrosilókat az A-ban leírtak szerinti tartósító adalékkal kezeljük, de gomba eredetű cellulázt is adunk hozzá (amely Trichoderma viridis-ből származik), amelynek Cj aktivitása 250 E/g és C_xaktivitása 2500 E/g (az aktivitás pH 4,8-nál, 50 ’Con 20 perces reakcióidővel határozzuk meg, ebből a cellulázból 2 g/t mennyiséget adagolunk (vagyis 2,10“⁴ súly%-ot) a friss növényre vonatkoztatva (B kísérlet) és 200 g/t mennyiséget, vagyis 0,02%-ot, a friss növényre vonatkoztatva (B' kísérlet).

C) Kontrollvizsgálat mikrosilóban

- lucerna mikrosilózása, amely nem tartalmaz tartósítószert T = 0

100 nap silózás után a mikrosilókat kinyitjuk és az alábbi paramétereket vizsgáljuk: pH, tejsav, NH₃/összes N. Az eredményeket az alábbi táblázat mutatja be:

Tartósítószer mennyisége T = 0	pH	tejsav g/kg szárazanyag	NH,/összes N
5,66	26 g	25,15
Lucerna+ 0,2% premix (A) Lucerna + 0,2 % premix + gomba eredetű celluláz 2 g/t	4,13	143,68	16,33
(B) Lucerna + 0,2 % premix + gomba eredetű celluláz	4,32	144,75	16,20
200 g/t .B')	3,73	169,47	15,02

Abban az esetben, ha olyan készítményt alkalmazunk, amely a 2 390 908 számú szabadalmi leírás szerinti baktériumenzim-komplexen kívül egy cellulázt is tartalmaz, akkor a tartósítószerrel jobb eredményhez jutunk.

A növény jobb tartósítása a következőkben nyilvánul meg, ha A és B' ereményeit összehasonlítjuk:

- pH érték csökkenése: 4,13-ról 3,73-ra (10%-os csökkenés),

- tejsav-termelés 15%-os növekedése,

- az NH₃/összes N arány 8%-os csökkenése; ennek folytán jobban konzerválódik a növényi fehérje, mixel a közeg gyorsabban válik savassá.

2. Kísérletek minisilóban

Ezeket a kísérleteket júniusban végezzük lucernával, 150 kg kapacitású minisilókban.

A lucernát finomra aprítjuk, majd az alábbi kísérleti jegyzőkönyv szerint rakjuk silóba:

A - Minisilókat kezelünk ugyanazzal a tartósítóadalékkal, mint az 1. A) kísérletben a mikrosilókat, a premixet 0,2%-ban adagoljuk.

185 784

Β - Minisilókat kezelünk az 1. A) szerinti dózisú és , összetételű adalékkal, amelyhez ugyanazt a gomba eredetű cellulózt adjuk, a 2 g/t adagban.

100 nap silózás után a minisilókat kinyitjuk, a _gtartalmuk analízisével az alábbi eredményeket kapjuk:

Szárazanyag %-a	A 0,2% premixet tartalmazó silók	B 0,2% premixet+ cellulázt tartalmazó silók (2 g/t)	10
	23,67	27,27
E. N. A. g/kg száraz	51,25	48,97
anyag			1 R
PH	4,20	3,94	I □
Tejsav g/kg száraz	80,62	114,40
anyag
Ecetsav g/kg száraz	17,42	20,04
anyag
NHj/összes N	18,40	13,31	on
összes N g/kg száraz	21,70	23,12	zu
anyag
Ammónia N) g/kg	3,87	3,09
száraz anyag

A fenti eredmények világosan mutatják, hogy mi 25 a jelentősége az olyan típusú készítménynek, amely a 2 390 908 számú francia szabadalmi leírásban ismertetett baktérium-enzim-komplexen kívül cellulózt is tartalmaz. Az adalék hatása a következő :

- alacsonyabb pH-érték 3,94, szemben a pH 30 4,20-szal (kisebb mint 6 %-os csökkenés), több tejsav (29,53%-kal), a silóba rakott növények fehérjetartalma jobban konzerválódik, ha a cellulózzal egészítjük ki; ezt az analízis megerősíti. Ebben az esetben: ₃₅

- az NH₃/összes N arány 27,6%-kal alacsonyabb, a fehérjehányad 6%-kal nagyobb, az ammónia nitrogén hányad 20,1 %-kal kisebb.

A gyosabb savasodás azzal magyarázható, hogy ₄₀ a baktériumok gyorsabban dolgozzák fel a nagyobb mennyiségű erjeszthető cukrot, ami könnyen alakítható tejsawá. Ez a könnyű feldolgozhatóság a közegbe juttatott cellulóznak tulajdonítható.

A következő példákban a találmány szerinti megoldásnál a hordozón lévő elegy a 2 361 828 számú és a 2 390 908 számú francia szabadalmi leírásban ismertetett komplex, amelyhez a találmány szerinti enzimes komplexet és az Enterobacteriaceae családba az Erwinia vagy Pectobacterium nemzetségbe, a Herbicola csoportba tartozó Gram-negatív baktériumot adunk; amelyből az elegy 10^s—10® baktérium/gramm mennyiséget tartalmaz.

Példák

K ísérletet végzünk 4 m³ kapacitású silókban, júniusban aratott csomós ebírrel, a kalászbaszökkenés kezdetekor. A finomra aprított takarmányt négyféle feltétel mellett tároljuk:

Á: silózás kezelés nélkül,

B: silózás 4 liter hangyasav/tonna, ismert módszer szerint,

C: silózás a premix segítségével, amelynek összetétele a 2 361 828 és a 2 390 908 számú francia szabadalmi leírásokból ismert; 7 baktériumtenyészetből 7 kg-ot adunk hordozón, melyeknek jellemzői a 2 361 828 számú francia szabadalmi leírásból ismertek (7. oldal, 1-7 sz.) és enzimeket is tartalmaz; az adagolt mennyiség 10 kg/t.

D: a silózást a C szerinti premix segítségével végezzük, amelyhez a találmány szerinti baktériumot adjuk; és pedig az Enterobacter agglomerans nevű, Enterobacteriaceae családhoz, Erwinia vagy Pectobacterium nemzetségbe, Herbicola csoporthoz tartozó Gram-negatív baktériumokat. A komplex adagolt mennyisége 10 kg/t.

90-100 nap múlva a silókat kinyitjuk és a növények analízisét elvégezzük. Az eredmények a 2. táblázatban láthatók.

	Paraméterek	N—NR,	Oldékony N		Szerves savak g/kg szárazanyag
Kezelések	pH	összes N %	összes N	tejsav	propionsav	ecetsav	vajsav
								nyomok-
A:	nem kezelt	5,28	17,76	63,80	23	1,38	29,46	bán
B:	4%-os hangyasavas kezelés	4,05	7,10	45,43	41,36	nyomokban	14,95	0
C:	A 2 390 908 sz. francia szabadalmi leírás szerinti kezelés	4,02	14	48,10	90	0	14,20	0
D:	a találmány szerinti kezelés (C + a találmány szerinti baktériumtörzs	3,70	8	44	112	0	18,28	0

Az eredmények kiértékeléséből megállapíthatjuk, hogy a 2 361 828 és a 2 390 908 számú francia ⁵⁵szabadalmi leírások szerinti elegy már javítja a silózott anyag tartósítását, és ez a következőkben nyilvánul meg:

- a pH csökkenése 5,28-ról 4,02-re,

- a tejsav-tartalom növekedése 23-ról 90 g/kg 60 szárazanyagra,

- fehérjék megfelelőbb védelme, amit a

N—NH

-π-rr arány 17,76-ról 14-re való csökkenése összes N mutat, valamint az 65 oldekonyN , —=-rj—' arany 63,80-rol 48,10-re való csökosszes N ¹ kenése mutat.

Ennek az elegynek az az előnye, hogy nem teszi lehetővé a propionsav- és a vajsav-képződést.

A találmány szerinti elegy további javulást is eredményez, ami az alábbiakban nyilvánul meg:

- A pH-érték csökkenése 4,02-ról 3,70-re,

-a tejsavtartalom növekedése 92-ről 112g/kg szárazanyagra,

- fehérjék jobb védelme, amit az

-6_ 185 784 ίί—NH/ _arány 14-ről 8-ra való csökkenése muosszes N tat, valamint az oldékony N _ar^ csökkenése 48,10-ről 44-re is ⁵összes N jelez.

Ennek az elegynek is előnye az, hogy nincsen propionsavas és vajsavas erjedés.

Ezeknek a silózott termékeknek az emészthetősé- i q gét és bevihetőségét a gyomorba birkákon mérjük; különféle kezelések után az alábbiakat találjuk:

B: hangyasavas kezelés 0,64 HE/kg,

C: kezelés a 2 361 828 és a 2 390 908 számú francia szabadalmi leírások szerint: 0,74 HE/kg,

D: a találmány szerinti kezelés: 0,82 HE/kg.

A növekedésben lévő állatokra vonatkozó nitrogénegyensúly eredményei a találmány szerinti eljárással és készítménnyel silózott növények kezelésének eredményességét igazolják; ez a III. táblázatban látható.

IU. TÁBLÁZAT

Paraméterek	A fekáliában levő N	A vizeletben levő N	A retenciós N
Kezelések	A felvett N · g/nap
g/nap	a felvett N%-a	g/nap	a felvett N%-a	g/nap .	a felvett N%-a
A:	nem kezelt	21	7,90	3,76	13	61,9	0,10	0,50
B:	0,4% hangyasavval kezelt	18,9	7,34	38,8	10,4	55	U	5,88
C:	alapszabadalom szerinti kezelés+1. adalék	17	7,07	41,6	8,12	47,7	1.8	10,5
D:	a találmány szerinti kezelés	16,5	5,4	38,8	7,70	47	2,40	14,5

A nitrogén retencíója a találmány szerinti eljárás és készítmény esetében több mint kétszer annyi, mint amit a hangyasavas kezelés után kapunk.

Claims

1. Eljárás növények tartósítására és értéknövelésére, tejsavas savanyítással, amelynek során a silózás előtt a növényekhez a magasabb értékű glucidokat - a tejsavas erjesztő baktériumok által hasznosítható - erjeszthető glucidokká bontó enzimkompozíciót adunk, amely egy enzimkomplexből és baktériumkomplexből áll, azzal jellemezve, hogy olyan enzimkomplexet alkalmazunk, amely gomba eredetű cellulolitikus komplexet vagy cellulázt vagy ezek elegyét tartalmazza, amely a natív cellulózt glükózzá képes lebontani és C, aktivitása 50-0,005 NE lOOg friss növényre és C_x aktivitása 500-0,05 NE 100 g friss növényre számítva és a silózás körülményei között ennek az aktivitásnak legalább 30%-a 10 nap múlva is megmarad, valamint adott esetben egy gomba eredetű amilázt, amiloglükozidázt, gomba eredetű hemicellulolitikus komplexet, amelynek fő hatása a galaktomannáz aktivitás, tartalmaz és olyan baktérium komplexet alkalmazunk, amely

a) a magasabb értékű glucidokat erjeszthető glucidokká lebontani képes Enterococcus B és C (Streptococcus faecalis) Gram-pozitív baktériumokat, valamint a keményítőt, a glükózt, a mannitot, a ramnózt, a szacharózt, az amigdalint és az arabinózt erjesztő, a maltózt, az inozitot és a szerbitől azonban nem erjesztő Lactobacillus E és F Gram-pozitív baktériumokat tartalmaz, és a száraz elegy grammjában mind az Enterococcus mind pedig a Lactobacillus 100 000 és 1 000 000 közötti mennyiségben van, vagy

b) a baktériumkomplex az a) szerinti baktériumokon kívül az Enterobacteriaceae családba, az Erwinia vagy Pectobacterium nemzetségbe, Herbicola csoportba tartozó, Enterobacter agglomerans nevű, a keményítőt erjesztő, a maltózt nem erjesztő Gram negatív baktériumot tartalmaz, a száraz elegy grammjában 10⁵és 10⁶ közötti mennyiségben.

(Elsőbbsége: 1979. június 21.)

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan enzimelegyet használunk, amelynek összetétele a következő:

2x 10^_4-2%o celluláz, amelynek C, aktivitása 250 NE/g;

0,05-0,20%o bakteriális amiláz, amelynek aktivitása 250 E/g;

0,lC-0,20%o gomba eredetű amiláz, amelynek aktivitása 5000 poliszacharid E/g;

0,1C-0,70%« amiloglükozidáz, amelynek aktivitása 200 amiloglükóz E/g;

0,05-0,20%o hemicellulolitikus komplex, amelynek aktivitása 35 000 NE/g, az ezrelékek a silózott növények súlyára vonatkoznak.