HU184850B - Method and device for checking fibre rip - Google Patents

Description

(57) KIVONAT

A találmány rögzítőszerkezet, amely műanyag nyílászárók, pl. ablakok, erkélyajtók, szakipari falak és hasonlók tokjának a falba erősítésére szolgál és amelynek fenékrészből, valamint ahhoz kétoldalt csatlakozó rövid szárból és hosszú szárból álló tartóeleme és fedőeleme van.

A találmány lényege, hogy az alapelem íves kiképzésű, a fenékrész síkjába eső, a tok ferde oldalú peremei között lemezvastagságának magasságában mért méretnél nagyobb hosszúságú füllel van ellátva, valamint hogy a fenékrász és a rövid szár által bezárt szög 60° és 80° közötti.

A rögzítőszerkezet révén biztosítható a billenés- és eifordulásmentes szerelés. További előnyt jelent, hogy a beszerelésre szolgáló betongerinc vastagságának a tűrésen túli megnövekedése sem jelent akadályt az alkalmazásban. A rögzítőszerkezet ólcsó, kis helyigényű és könnyen szerelhető.

1. abra

-1184 580

A találmány tárgya rögzítőszerkezet, amely műanyag nyílászárók, pl. ablakok, erkélyajtók, szakipari falak és hasonlók tokjának a falba erősítésére szolgál.

Az építőiparban az extradált műanyagprofilokból hegesztéssel előállított nyílászáró szerkezetek, pl. ablakok, erkélyajtók, szakipari falak stb. előnyös tulajdonságaiknál fogva egyre szélesebb körben kerülnek alkalmazásra. A műanyag nyílászárók elsősorban a jó hő- és hangszigetelési tulajdonságukkal, valamint karbantartást igénytelenségükkel tűnnek ki. Az előre gyártott paneles építésben különösen szívesen alkalmazzák ezt a nyílászáró típust.

Az előre gyártott paneles gyártástechnológia ugyanakkor igen komoly követelményeket támaszt az alkalmazott nyílászáró—rögzítő szerkezetekkel szemben. Ezeknek a nyílászáróknak ugyanis nemcsak a szokásos használat során fellépő igénybevételeket kell kiállniuk, hanem a falpanelba szerelés helyszínéről az építkezés helyére történő szállítás, többszöri átemelés során fellépő rázkódások, ütések által előidézett igénybevételeket is.

A nyílászáró szerkezetek rögzítését az épület homlokzati falpaneljaiba, a panelnyílások mindegyik oldalán kialakított 36 mm széles névleges méretű betongerinc teszi lehetővé. A rögzítés oly módon történik, hogy a nyílászáró tokokra meghatározott távolságokban rögzítőszerkezet-alapelemeket erősítenek. Ezek hajlított acéllemezek, amelyek önmetsző süllyesztett fejű lemezcsavarokkal vannak a tokszerkezetre felerősítve, közvetlenül a tokprofil zárt üregébe helyezett U alakú acéllemezhez. A rögzítőszerelvény alapelemeivel felszerelt nyílászáró szerkezetet a falpanelnyílásban elhelyezik, majd az ellenelem csavarokkal történő felhelyezésével közrefogják a betongerincet. Az alapelemet és ellenelemet lemezcsavarok segítségével egymáshoz húzzák, amíg azok felfekszenek a betongerincoldal felületeire, és így az ablaktok a falpanelhoz rögzítődik.

A jelenleg alkalmazott rögzítőszerkezet konstrukciója a következő: két hajlított acéllemezből áll, amelynek alapeleme lényegében U keresztmetszetű, és egymással párhuzamos szárakkal rendelkezik, amelyek közül az egyik szára hosszabb, és ezen 2x90°-os ellentétes irányú hajtással ütközőperem van kialakítva. Az alapelem rövidebb száránál a fenékrészen két párhuzamos, de ellentétes irányú hajtás van az ellenelem szegélypereme részére kialakítva, összeszereléskor az ellenelem szegélypereme az alapelem hajtással megemelt fenékrésze és az ablaktok külső felülete közé csúszik be. Az alap- és ellenelemeket egymáshoz csavarok rögzítik, melyeknek tengelye az alapelem fenékrészének síkjával párhuzamos. A rögzítőszerkezet kialakítása olyan, hogy 1 mm-es tűrésen belül készült szélességű betongerinc esetén megfelelő; ebben az esetben a betongerincnek szorított ellenelem az alapelem szárával párhuzamos helyzetet vesz fel, vagyis a belső felületével felfekszik a betongerinc oldalára.

Ennek a rögzítőszerkezet-mcgoldásnak számos hátrányos tulajdonsága van. A rögzítőszerkezet alakja, illetve az ellenelem megtámaszkodása az alapelemen olyan, hogy csak 1 milliméter méretpontossággal készült betongerinc esetében megfelelő. A gyakorlati tapasztalat alapján ilyen méretpontosság nem biztosítható, a falpanelsablon gyártási problémái, a homlokzati fal készítésének betontechnológiái fegyelmezetlenségei, valamint a falpanelsablon elhasználódása következtében. Amennyiben a betongerinc szélességi méretének tűrése az 1 mm-t meghaladja (és általában ez a helyzet), a rögzítőszerkezet fedőelcme a szerkezet kedvezőtlen kialakítása miatt már nem tud síkban felfeküdni a betongerinc oldalfelületére, hanem ferde helyzetben — ékszerűen — csak annak élével fog vonal mentén érintkezni. Ebből több probléma is származik. Először is rögzítéskor a betongerincnél az elíenelem csavarjainak a húzása közben megpattan, majd a nyílászáró szerkezet, a falpanel szállítását követően, vagy a használat során kilazul, mozog. A másik probléma abból adódik, hogy ha kipattanás, töredezés nem is lép fel, a ferde helyzetű ellenelem miatt a rögzítőerőnek lesz egy nyílászáró szerkezet irányú komponense, ami összenyomni igyekszik azt. Ez deformálja a nyílászáró tokját, nehezíti annak nyitását-zárását.

További problémát jelent, hogy a rögzítőszerkezet alapeleme a viszonylag nagy nyílászáró oldalfelületének csak kis részén, egy keskeny sávon támaszkodik fel. Ennek következtében az alapelem felrögzítésekor gyakran elfordul vagy elbillen, ezáltal deformálja a külső takaróléc fogadására kialakított hornyot, ezért annak felszerelése nehézkessé vagy lehetetlenné válik. A ferde helyzetű alapelem ugyanakkor ismét csak csökkenti a rögzítőszerkezet és a betongerinc közötti érintkezési felületet, ami a nyílászáró falba való rögzítésének a minőségét a fentiek szerint még fokozottabban rontja.

A találmány feladata, hogy billenés- és elfordulásmentesen szerelhető olyan rögzítőszerkezetet szolgáltasson, amely nagyobb betongerincszélesség-tűrési tartományban képes a falszerkezetben a nyílászárókat maradandóan, stabilan rögzíteni.

A találmány kidolgozásához az a felismerés vezetett, hogy a billenés- és elfordulásmentes szerelhetőség olyan rögzítő alapelemmel biztosítható, amely kívánt helyzetét a tok hornyában rögzítőelemek (csavarok) nélkül is tartani tudja. A betongerinc szélességének nagyobb méretváltozását követi, és felismerésem szerint jó rögzítést ad a betongerinc oldalára a kívülről hegyesszöget bezáróan felfekvő helyzetű ellenelem. Ekkor ugyanis a csavarok meghúzása során az ellenelem ívesre deformálható, és nagy felületen képes a betongerinc oldalával érintkezni.

E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan rögzítőszerkezet segítségével oldottam meg, amelynek fenékrészből, valamint ahhoz kétoldalt csatlakozó rövid szárból és hosszú szárból álló tartóeleme és fedőeleme van, és amelynek az a lényege, hogy az alapelem íves kiképzésű, a fenékrész síkjába eső, a tok ferde oldalú peremei között lemezvastagságának magasságában mért méretnél nagyobb hosszúságú füllel van ellátva, valamint hogy a fenékrész és a rövid szár által bezárt szög 60° és 80° közötti.

Egy előnyös találmányi ismérv szerint a fül hossza 0,5-1,5 mm-rel nagyobb, mint a tok ferde oldalú peremei között a fül lemezvastagságának magasságában mért méret.

A találmány egy további előnyös kiviteli példájára jellemző, hogy a fenékrész és a rövid szár által bezárt szög 70°.

Egy további találmányi ismérv szerint elleneleme furatokkal ellátott sík lemez.

Végül a rögzítőszerkezet egy másik kiviteli alakjára az jellemző, hogy a fül íves kiképzésű végével átellenes vége a tokon levő ferde oldallapú peremen feltámaszkodó, és ily módon a rögzítőszerkezetnek a tokon elfoglalt helyzetet meghatározó egyenes élben végződik.

A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján

-2184 580 ismertetem részletesen, amelyen a rögzítőszerkezet előnyös példakénti kiviteli alakjait tüntetem fel. A rajzokon az 1. ábra a rögzítőszerkezet alapelemének axonometríkus rajza;

a 2. ábra az alapelem elölnézete; a 3. ábra az alap- és részben túlméretes betongerinc esetén alkalmazott elleneiemme! ellátott rögzítőszerkezet metszete;

a 4. ábra a lényegesen túlméretes betongerinc esetén alkalmazott ellenelemmei ellátott rögzítőszerkezet metszete.

Amint az 1. és 2. ábrákon látható, a 10 alapelem 12 lenékrészéhez az egyik oldalon, azzal α szöget bezáró 14 rövid szár, a másik oldalon derékszöget bezáró 16 hosszú szár csatlakozik. Az a szög értéke 60—80° közötti, célszerűen mintegy 70°. A 16 hosszú száron 2x90°-os hajtással 18 ütközőperemet alakítottam ki. A 12 fenékrészen található továbbá még a 20 fül is, melynek H hoszsza (2. ábra) 0,5-1,5 mm-rel nagyobb, mint a nyílászáró külső felületén levő peremek között a 20 fül lemezvastagságának magasságában mért méret.

Az 1. és 2. ábrákon bemutatott alapelem a gerinc szélességétől függően a találmány értelmében kétfajta ellenelemmel is ellátható.

A 3. ábrán látható elrendezés olyan esetekben használható előnyösen, ha a betongerinc szélességének tűrése legfeljebb plusz 4 milliméter.

Amint a 3. ábrán látható, a 22 falszerkczeten befelé ferde felső felületű 24 gerinc van kiképezve. A 24 gerinc külső 26 felületéhez csatlakozik a rögzítőszerkezet 10 alapelemének 16 hosszú szára. A 24 gerinc belső 28 felületéhez csatlakozik a rögzítőszerkezet 30 elleneleme. A 10 alapelemet és a 30 ellenelemet két lemezcsavar erősíti (rögzíti) egymáshoz. A 32 csavarok tengelye meghúzott helyzetben β hegyesszöget zár be a 12 fenékrész síkjával; ez adódik az alapelem 14 szárának és az eiienelem furatának eltérő méretéből. így biztosított az ellenelem szoros illeszkedése a 36 tokra. A 30 ellenelem a 10 alapelemmel vonal mentén érintkezik a 12 fenékrész és a 14 rövid szár találkozásánál levő íves rész tartományában. A 10 alapelem két 34 csavarral rögzítődik a csak részben ábrázolt nyílászáró 36 tokjához. A szilárdabb kötést a 36 tok üregébe csúsztatott U alakú acél 38 profil biztosítja.

Amint a 2. és 3. ábrán is látható, a 20 fül H hossza úgy van megválasztva, hogy a fül íves csúcsa belenyomódik a 36 tok külső oldalán levő perembe. A szerkezetbeépítés! rést, ill. a rögzítőszerkezetet kívülről a 36 tok 42 hornyába pattintható 44 takaróelem, belülről pedig a 36 tok belső falához ragasztott 46 íakarólemez borítja. A jobb hőszigetelés érdekében szerelés után a 36 tok és a 24 gerinc között maradó üreges részeket helyszínen habosodó poliuretán habban kitöltőm. A 3. ábrán látható, hogy a széles 12 fenékrész, és különösen a 20 fül igen nagy felfekvési felületet biztosít a 10 alapelem és a 36 tok között, amely mellett a jelenlegi típusnál gyakran előforduló billegés elképzelhetetlen. Megfigyelhető továbbá az is, hogy a 30 ellenelem a 24 gerinc tövénél fekszik csak fel, így a 24 gerinc élének letörése és emiatti toklazulás nem fordulhat elő.

A 4. ábra szerinti példakénti kiviteli alak olyan esetekben használható előnyösen, ha a 24 gerinc szélességi tűrésében a megengedett értéket 4—8 mm-rel túlhaladja. Ez a kialakítás a 3. ábra szerintitől csak az ellenelemben tér el. Itt olyan 30a ellenelemet alkalmazunk, amelyen kétszeres, azonos ívű hajtással egymással párhuzamos síkban elhelyezkedő 30a’, 30a” végek lettek kialakítva, így rögzítési helyzetben a 10 alapelem 16 hosszú szára és a 30a ellenelem belső felületei közötti távolság megnövekedik. A 32 csavarok tengelye meghúzott helyzetben itt is β hegyesszöget zár be a 12 fenékrész síkjával.

A találmány szerinti rögzítőszerkezet segítségével nyílászárók tokjainak falba rögzítése az alábbiak szerint történik.

Először a 10 alapelemeket keli a 36 tokra szerelni. Ehhez a 10 alapelemeket olyan ferde helyzetben illesztjük a 36 tok 40 ferde oldalú peremei közé, hogy a 20 fül íves oldala essék a 40 ferde oldalú perem felé. Majd az óramutató járásával ellenkező irányban elforgatjuk a 10 alapelemet a 20 fül íves felülete mentén. A 10 alapelem elfordul, és 16 hosszú szára a 40 ferde oldalú perem élének ütközve stabil helyzetbe pattan (3. és 4. ábra). Mivel a fenti művelet eredményeként a 20 fül csúcsa enyhén a 40 ferde oldalú perembe nyomódott, a 10 alapelemet ebből a helyzetből csak nagyobb erő kifejtésével lehet eltávolítani.

Az elfordítási műveletet követi a 34 csavar furatának kiíűrása és a 34 csavar behajtása. Elegendő a 20 fültől távolabb levő furatba 34 csavart helyezni. Ezzel a jelenlegi megoldáshoz képest kötőelemet is tudunk megtakarítani. Következő lépés a 36 tok kívülről történő helyére emelése, cs belülről a 30, 30a ellenelemck felszerelése. A 32 csavarok meghúzásával a nyílászáró a falszcrkezetben szilárdan rögzítődik. A szilárd rögzítés hatékonyságát tovább fokozhatjuk, ha a 32 csavarokat olyan erősen meghúzzuk, amíg - a 3. ábrán szaggatott vonallal jelölt módon - az egyébként sík 30 ellenelem homorú alakot vesz fel. Ez értelemszerűen vontatkozik a 30a ellenelemre is. Ekkor a 30, 30a ellenelem és a 28 felület között megnő az érintkező rész.

Tekintettel arra, hogy a 10 alapelem csak egy pontján, a 20 fül csúcsánál nagyobb méretű, mint a 40 peremek közötti távolság, elfordított helyzetben könnyen a 36 tok kívánt helyére illeszthető és ott bepatíintható.

A találmány előnye, hogy billenés- és elfordulásmentes szerelést biztosít. További előnyt jeleni, hogy a vasbeton falelemek gerincének méretpontatlanságai a szerelést és a rögzítés biztonságát nem •befolyásolják. Ugyanakkor a rögzítőszerkezet gazdaságos, kis helyigényű, könnyen kezelhető.

A találmány természetesen nem korlátozódik a fentiekben részletezett kiviteli példákra, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül számos formában megvalósítható.

Claims (7)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Rögzítőszerkezet műanyag nyílászárók tokjának falba erősítéséhez, amely rögzítőszerkezetnek fenékrészbői (12), valamint ahhoz kétoldalt csatlakozó rövid szárból (14) és hosszú szárból (16) álló tartóeleme (10) és fedőeleme (30, 30a) van, azzal jellemezve, hogy az alapelem íves kiképzésű, a fenékrész (12) síkjába eső, a tok (36) ferde oldalú peremei (40) között lemezvastagságának magasságában mért méretnél nagyobb hosszúságú (H) füllel (20) van ellátva, valamint hogy a fenékrész (12) és a rövid szár (14) által bezárt szög 60° és 80° közötti.
2. 2. Az 5. igénypont szerinti rögzítőszerkezet, azzal jel3

   -3184 580 lemezve, hogy a fűi hossza (H) 0,5-1,5 mm-rel nagyobb, mint a tok (36) ferde oldalú peremei (40) között a fül (20) lemezvastagságának magasságában mért méret.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypontok szerinti rögzítőszerkezet..

   azzal jellemezve, hogy a fenékrész (12) és a rövid szár (14) 5 által bezárt szög mintegy 70°.
4. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy elleneleme (30) furatokkal ellátott sík lemez.
5. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti rögzítő Ιθ szerkezet, azzal jellemezve, hogy a fül .(20) íves kiképzésű végével átellenes vége a tokon (36) levő ferde oldallapú peremen (40) feltámaszkodó, és ily módon a rögzítőszerkezetnek a tokon (36) elfoglalt helyzetét meghatározó egyenes élben (20a) végződik.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy ellenelemén (46) kétszeres, azonos ívű, de ellentétes irányú hajtással egymással párhuzamos síkokban elhelyezkedő végek (30’, 30a”) vannak kialakítva.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerkezet, azzal jellemezve, hogy meghúzott helyzetben a csavarok (32) tengelye hegyesszöget zár be a fenékrész (12) síkjával.

   4 db ábra

   -4184 580 □

   Ο

   CM

   NSZ0₃: Ε 06 Β 1/56