HU183343B - Shears for rodlike materials to be cut particularly for rolled products - Google Patents

Description

A találmány tárgya olló rúdszerű vágandó anyagokhoz, főként rúdszerű hengerelt gyártmányok, különösen bugák leszabásához vagy feldarabolásához, olyan késtartóegységgel, amelynek egy munkacsapágyon egymáshoz képest forgathatóan ágyazott két késtartója van.

A bevezetőben ismertetett típusú, profilos anyagok darabolására szolgáló olló, közismert nevén bugaolló megismerhető például a 255 171 lsz. svájci szabadalmi leírásból. Ennél az olló a vágandó anyag bevezetésére szolgáló adagolószerkezethez képest rögzített magassági helyzetben van elrendezve, ahol a késtartók egyike rugózóan utánengedő módon van megtámasztva és a másik késtartóhoz képesti kiindulási helyzete tekintetében a mindenkori vágandó anyag profilalakjához való igazodás érdekében beállíthatóan van kialakítva, azonban nem rendelkezik számottevő magassági állíthatósággal az adagol ószerkezethez képest, Egyébként a mozgatható késtartó tengelyrendezése a fő profilfelületekhez képest ferde irányú vágási folyamat speciális követelményeinek megfelelően van meghatározva.

Lengő, vagyis köralakú munkamozgást végrehajtó késekkel felszerelt ollóknál különböző keresztmetszetű vágandó anyagok feldolgozása esetén, különösen hengerműhöz való közvetlen csatlakozásnál az a probléma lép fel, hogyan lehet hozzáigazítani a vágási hely és ezzel a kések, valamint a késtartók helyzetét a különböző vágandó anyagméretekhez és adott esetben a vágandó anyag különböző kilépési illetve bevezetési magassági helyzetéhez. Ebben a tekintetben az ismert konstrukció továbbfejlesztést igényel, mivel így az egész olló számára külön felszerelt és körülményesen kezelhető helyzetbeállító szerkezetek szükségesek.

A találmány által megoldandó feladat ezért olyan, lengő késekkel felszerelt olló létrehozása, amelyre a vágandó anyag különböző méreteihez és bevezetési magasságaihoz való alkalmazkodóképesség jellemző, egyszerű kezelhetőség mellett.

A kitűzött feladatot a találmány értelmében a bevezetőben említett típusú ollónál azáltal oldjuk meg, hogy a két késtartót tartalmazó késtartóegység a gépállványhoz illetve egy rúdanyagot bevezető adagolószerkezethez képest egy, a vágási hely középtengelyétől eltoltan elhelyezkedő lengéstengely körül lengethetően van ágyazva és mozgató-rögzítő hajtással van ellátva. A késtartóegység így kialakított, rögzítőhajtással ellátott lengőcsapágyazása lényegesebb üzemmegszakítás nélkül lehetővé teszi a kívánt magassági igazodást a hajtások megfelelő vezérlése által és valamennyi helyzetbeállítás esetén a levágandó rúd- vagy bugaszakasz biztos megtámasztással rendelkezik a vágási erő nyomatéka ellen. A lengőcsapágyazás lehetővé teszi nagyobb ollók illetve késtartóegységek nagy pontosságú és viszonylag kis építési ráfordítást igénylő mozgatható és beállítható elrendezését is.

A találmány egyik különleges továbbfejlesztése értelmében a vágandó anyagot bevezető adagolószerkezethez és a gépállványhoz képest mozgatható késtartó a munkacsapágyhoz képest eltoltan elhelyezett lengőcsapágyon van ágyazva. Ezáltal az említett mozgató-rögzítő hajtás hatására mindkét késtartó olyan mozgatási sugárral történő állítási mozgatása illetve magassági állítása valósul meg, amely sugár a késtartó-emelőkar vágástechnológiailag indokolt megválasztásától, vagyis a vágási hely és a munkacsapágy távolságától függetlenül méretezhető és amely a kések lengő beállítással kapcsolatos szögváltozásainak alacsony értéken tartása érdekében különösen megnövelhető. A vágási helynek a munkacsapagy és a munkavégző hajtás egyik vagy mindkét késtartón kialakított csatlakozási pontja közötti tartományban való elrendezése ezzel összefüggésben azt az előnyt kínálja, hogy egy erőátalakító emelőkar-viszonyt lehet ily módon megvalósítani a két, munkavégző hajtással ellátott késtartóból álló gépegység viszonylag csekély belső hajlítónyomatékok általi igénybevétele mellett. A vágási erők és az általuk kiváltott hajlító nyomatékok egyébként ι csak erre a gépegységre korlátozódnak és nem adódnak tovább a gépállvány által, aminek következtében ez utóbbi viszonylag csekély igénybevételeknek van kitéve és könnyű szerkezetként lehet kivitelezni.

A találmány egyik lényeges továbbfejlesztése azt irányozza elő, hogy egyfelől a vágási hely, másfelől pedig a késtartóegység lengőcsapágya a munkacsapágyhoz képest legalább megközelítőleg egymással szemben van elrendezve. Ezáltal különleges előnyök adódnak a vágási folyamat tekintetében illetve a késeknek a különböző prof lmagasságú vágandó anyagokhoz való helyzetillesztése tekintetében, mégpedig az alábbi módon:

A vágási folyamat kifogástalan lezajlásának egyik lényeges feltétele általában, hogy a vágó késélek a vágás kezdetekor lehetőleg egyenletesen feküdjenek fel a vágandó anyag profilfelületein. Ez különösen érvényes arra a követelményre való tekintettel, hogy a rúdszerű vágandó anyagok minél kisebb hossztengelyre keresztirányú eltolódásnak illetve terhelésnek legyenek kitéve. Viszonylag egyszerű profilalakzatoknál, például négyzetes vagy téglalapalakú bugakeresztmetszeteknél ez általában biztosítható a keresztmetszet alakjához igazodó felső és alsó kések segítségével. A jelen találmány tárgyához tartozó ollóknál a lengő késtartók és az ennek megfelelő körívalakú késmozgás esetében azonban a késélek egyenletes felfekvése mindenekelőtt csak a két késtartó bizonyos szöghelyzeténél, vagyis a vágandó anyag adott profilmagassága esetén biztosított, míg más keresztmetszeti magasságoknál szögeltérések jelentkeznek a késélek és a profil felületek között a vágás kezdetekor. Ez érvényes az olló olyan üzemmódjára is, ahol mindenekelőtt a kések egyikét, például a felső kést, vágóéleivel felfektetjük a profilra, és ez a felső kés az ezt követő vágási folyamat során végig megtartja rögzített helyzetét a v gépállványhoz illetve a vágandó anyagot bevezető adagolószerkezethez képest, mialatt a másik kés, például az alsó kés hajtja végre a tulajdonképpeni vágási löketet. Az első kést a következőkben, befogókésnek, a másodikat pedig leketvégző késnek nevezzük. Az előbbi tehát már a vágási folyamat előtt elfoglalja a vágás kezdetekor változatlanul maradó szöghelyzetét, míg az utóbbi a vágás kezdetekor hatásos szöghelyzetét löketvégzés közben éri el. Mindegyik esetben egy lehetőleg pontos felfekvés illetve szögazonosság kívánatos a késélek és a profilfelületek között a vágás kezdetekor. Ezt a találmány szerinti lengő késtartóknál a késtartóhoz képesti késállítással tökéletesen el lehet érni, oly módon, hogy a késtartók * szöghelyzetei a vágandó anyag profilmagasságától függetlenül változatlanok maradjanak. A találmány erre irányuló továbbfejlesztéseit az alábbiakban még ismertetjük. Mindenesetre a késélek szöghelyzeteinek lehető legcsekélyebb változása kívánatos a vágás kezdetekor a különböző profilmagasságokra vonatkoztatva.

Ez utóbbi az előbb említett jellemzőkkel, vagyis egyfelől a vágási hely, másfelől a késtartóegység lengőcsapágyának a munkacsapágyhoz képesti egymással szemben

183 343 fekvő illetve átmérőleges elrendezése által az alábbi okok miatt érhető el:

A kívül fekvő lengéstengelyek maximális adott távolságánál, amely lényegében egy adott teljes gépszélességnek felel meg, a másjellegű tengelyelrendezésekhez képest nagyobb tengelytávolság adódik a késtartóegység lengőcsapágya és a vágási hely között, vagyis egy viszonylag nagyobb sugár a befogókés körívalakú beállító mozgásához a vágandó anyag profiljára való felfektetésnél. Emellett a löketvégző kés vágás kezdetén érvényes szöghelyzete számára a befogókéshez és ezzel a vágandó anyag profiljához képest kisebb változás adódik, mert egy adott profilmagasság-változásnál a munkacsapágy tengelyének megfelelő állítólökete viszonylag kicsi.

A találmány egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a késtartóegység mozgató-rögzítő hajtása a késtartóegység olyan pontjához csatlakozik, amely a vágási helyhez képest legalább megközelítőleg a munkacsapágygyal szemben van elrendezve. Ezáltal lehetővé válik a rendelkezésre álló gépszélesség optimális kihasználása nagyméretű, hatékony emelőkar kialakítására a mozgatórögzítő hajtás számára.

A találmány másik előnyös kiviteli alakja értelmében a késtartók, előnyösen közvetlenül egymás mellett elhelyezkedve, forgathatóan vannak a munkacsapágy által egymással összekötve és a vágási erőnek a vágandó rúdanyag hosszanti irányában, a kések szétválasztása értelmében ható tengelyirányú összetevőjével szemben meg vannak támasztva. Ezáltal kifogástalanul működő játékmentes késszerkezethez jutunk. A késtartók munkacsapágya ennél a konstrukciónál célszerűen ezen tengelyirányú összetevőket felvevő axiális csapágyként van kialakítva.

A kések közötti játéklehetőség akár nagy terhelés alatti biztosítására is adott esetben a kések egymással szembeni billentő előfeszítése van előirányozva, amely a kések tengelyirányú szétválása ellen hat, és ahol a késélek minimálisan szükséges tengelyirányú távolságának betartását alkalmasan kialakított ütközők biztosítják. Ezt az előfeszítést mindenesetre nagyobbra kell méretezni, mint amekkora a vágási erő szétválasztás irányába ható, maximálisan fellépő tengelyirányú összetevője.

Ezzel ellentétben a találmány egyik lényeges továbbfejlesztése éppen arra irányul, hogy kiküszöbölje az előfeszítő erő ezen függőségét a vágási erőtől és annak a kések szétválasztása irányába ható tengelyirányú összetevőjétől. Ehhez az előző megoldáshoz képest ellentétesen a kések szétválasztás irányába ható egymással szembeni billentő előfeszítését irányozzuk elő. Megfelelő ütközőelemek, amelyek a kések tengelyirányú szétválását behatárolják, ez esetben is egyszerű módon biztosítani tudják a szükséges kések közötti rés fenntartását. Ezen kiviteli alak különleges előnye, hogy a vágási erő tengelyirányú összetevőjét az egyszerű módon, robusztusán kialakított ütközőelemek veszik fel, míg az előfeszítés lényegesen kisebbre méretezhető, ami a szükséges rugalmas vagy munkaközeggel működtetett szorítóeszközök egyszerűbb kivitelét teszi lehetővé.

A találmány egyik további változata a leszorítóra vonatkozik, és annak összekötését irányozza elő a lengő késtartóegységgel, valamint részvételét ezen késtartóegység fogásvételi és munkamozgásában. Az ilyen kiviteli alak előnye az, hogy a leszorításhoz a vágás alatt nincs szükség folyamatos energiabevezetésre a leszorító hajtásához, míg másrészt a leszorító különösen egyszerű módon tud részt venni a késtartóval összekötött hajtása révén a vágandó anyag különböző bevezetési viszonyaihoz való igazodásakor szükséges beállítási mozgásban. A leszorító az egyszerű és robusztus konstrukció érdekében előnyösen a késtartóegység munkacsapágyával koaxiálisán, különösen előnyösen pedig azzal közös tengelytesten van ágyazva.

A találmány szerinti ollószerkezet ezenkívül különösen előnyös módon teszi lehetővé a leszorító elrendezését a levágandó rúdszakasz (bugaszakasz) számára. Az ilyen leszorítás ismeretes módon igen lényeges a vágás minősége szempontjából, különösen viszonylag rövid rúdszakaszok esetén. Ehhez a találmány egyik továbbfejlesztése értelmében olyan leszorító van előirányozva, amely a vágási munkamozgást a gépállványhoz illetve a vágandó anyagot bevezető adagolószerkezethez képest elmozdulva kivitelező késtartóval van összekapcsolva. A leszorító ezen összekapcsolása a löketvégző késsel kifogástalan megtámasztást tesz lehetővé a vágási folyamat alatt. Ezzel összefüggésben különösen előnyös a leszorítót a hozzátartozó késtartóval egy rögzítő hajtás által összekapcsolni. Ez különösen egyszerű módon lehetővé teszi a leszorító beállítását. A rögzítő hajtás ennél a kiviteli alaknál célszerűen visszafutásgátlóval van ellátva, amely a vágási nyomaték következtében fellépő nyomás felvételét a leszorító hajtásának fogásátvételi erejétől függetlenül lehetővé teszi és a leszorítót egyszerű módon megtámasztja a vágási erő nyomatékával szemben.

Az olló előzőekben ismertetett leszorítókkal felszerelt találmány szerinti kiviteli alakja lehetővé teszi továbbá viszonylag kis ráfordítással a levágandó rúdszakasz alátámasztását egészen a vágási hely közvetlen közeiéig. Ehhez a találmány egyik megfelelő továbbfejlesztése értelmében a leszorító a vágandó rúdszerű anyag hosszirányával párhuzamos irányban a szomszédos késtartó szélességének legalább egy részéig a vágási sík felé benyúló nyomóidommal van ellátva.

A vágási tartományon kívül ágyazott leszorító üyeu kialakítása feltételez bizonyos torziós nyomatékokat az oldalirányban kinyúló nyomóidomra ható vágóerők következtében. A leszorító ezen igénybevétele azonban különösen a jelen találmány szerinti, lengő késtartókkal és ezeknek megfelelően lengő leszorítóval ellátott ollószerkezetnél nehézség nélkül felvehető. Ez érvényes a leszorító lengőcsapágyazására is.

A találmány által megoldandó feladat kiterjed még egy olyan üzemeljárásra is a találmány szerinti olló számára, amelyre a különböző munkadarabformákhoz és bevezetési viszonyokhoz való automatikus igazodás jellemző, nagy üzembiztonság és hasonlóképpen nagy munkasebesség mellett. Ezt a feladatot a találmány értelmében olyan eljárással oldottuk meg, amelynek az alábbi munkalépései vannak:

a) egy adagolószerkezetből a levágandó rúdszerű anyagot, például bugaszakaszt a vágási helyen keresztül betoljuk két együttműködő kés közötti tartományba, előnyösen egy, a levágandó hosszúságnak megfelelően beállított ütközőig,

b) az egyik késtartó hajtásával a hozzátartozó kést felfektetjük a vágandó rúdszerű anyagra, például bugára annak egyik oldalán, előnyösen a szállító- vagy hordozógörgőkkel ellentétes oldalon,

c) ugyanazon az oldalon mint az előzőleg felfektetett kést, egy előnyösen a vágandó anyag profiljához iga-3183 343 zodó karommal ellátott leszorítót fektetünk fel a levágandó rúdszerű anyagon, például bugaszakaszon,

d) a vágandó rúdszerű anyag leszorítóval ellentétes oldalán a másik késtartó megfelelő fogásvételi mozgatásával az ahhoz tartozó kést is felfektetjük,

e) a leszorítót a levágandó részen, például bugaszakaszon elfoglalt helyzetében a szemben fekvő késhez képest arretáljuk, és így az a szemközti késhez képesti viszonylagos helyzetében részt vesz a vágási folyamatban,

f) a leszorítót leemeljük a levágott részről, például bugaszakaszról és ez utóbbit hordozószerkezet által felfoguk, majd eltávolítjuk az ollóból.

Az ilyen eljárásnál lényeges a levágandó rúdszakasz automatikus helyzetbiztosítása a késeknek a rúdkeresztmetszet ellentétes oldalain való felfektetésével, összekapcsolva a leszorító egyik késsel együtt történő felfektetésével a rúdszakaszon. Ez utóbbit ily módon a hárompont-alátámasztás elve szerint biztosan megtámasztjuk a vágási erőkkel szemben, miután a leszorítót felfekvési helyzetében a hozzátartozó késtartóhoz képest arretáljuk. A leszorító ily módon részt tud venni az ezt követő vágási folyamatban, anélkül, hogy megszűnne a rúdszakasz biztos megtámasztása. Ezáltal biztosított a levágandó rúdszakasz automatikus és biztos rögzítése.

A találmány további jellemzőit és előnyeit a csatolt rajzon feltüntetett kiviteli példák segítségével ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1. ábra egy találmány szerinti bugaolló vázlatos oldalnézetét mutatja, a rúdszerű vágandó anyag hosszirányával párhuzamos irányból nézve, a 2. ábra az 1. ábrán látható bugaolló II—II metszési sík szerinti részmetszete, a 3. ábra a találmány szerinti üzemeljárás lefolyást vázlata egymást követő a)-f) lépésekkel, ahol minden egyes műveleti lépcső a 3. ábra megfelelően megjelölt sorában van ábrázolva, a 4. ábra a találmány szerinti bugaolló egy másik kiviteli alakjának oldalnézetét tünteti fel, a rúdszerű vágandó anyag tengelyével párhuzamos irányból nézve, az 5. ábra a 4. ábra szerinti bugaolló felülnézete, a 6. ábra a 4. ábra A-A metszési síkja szerinti részleges tengelymetszet, az előzőeknél nagyobb méretarányban, a 7. ábra a 4. ábra B-B metszési síkja szerinti részmetszet, a 6. ábrának megfelelő méretarányban, a 8. ábra a találmány szerinti bugaolló különleges lengéstengelyrendezésű kiviteli alakjának oldalnézetét mutatja, a 9. ábra a találmány szerinti bugaolló különleges kialakítású leszorítóval rendelkező kiviteli alakjának vázlatos metszetét tünteti fel, a vágandó anyag tengelyén keresztül vett függőleges metszési síkban.

Az 1. ábrán látható találmány szerinti bugaollónak lényegében egy alaplemezből álló 1 géptere, ezen pedig 2 főcsapágytömbje van, amelyen 3 lengő csapággyal ellátott első 4 késtartó van vízszintes W lengéstengely körül, azaz függőleges síkban mozgathatóan ágyazva. Közvetlenül az első 4 késtartó mellett egy szintén függőleges síkban tengely körül mozgatható második 5 késtartó van ágyazva, mégpedig ezen mindkét késtartót összekötő, vízszintes XX tengelyű 6 munkacsapágy révén, amely robusztus axiális csapágyként van kiképezve. Ezen csapágy szerkezetét a 2. ábra kapcsán részletesen ismertetjük. A 4 és 5 késtartók a 6 munkacsap4 ággyal együtt képezik az előzőekben késtartóegységként emlegetett gépegységet, amely a 3 lengőcsapágy körül lengethető.

A 6 munkacsapágy és a 3 lengőcsapágy közötti SS vágási hely tartományában, amelynek közepén keresztül vezet a vágandó anyag YY középtengelye, mindkét 4,5 késtartó kivágásokkal rendelkezik a rúdalakú vágandó anyagként szereplő, keresztmetszetét tekintve például négyszögletes KN buga áteresztésére. Az SS vágási helyet a két 4,5 késtartóval összekötött, gyűrűalakú 11 és 12 kések képezik, amelyek közül az első a 4 késtartóra van felerősítve és befogókésként felülről fogja meg a bugát, míg a másik az 5 késtartóra van felhelyezve és löketvégző késként alulról kerül érintkezésbe a bugával. Mindegyik kés két, egymáshoz képest derékszögben elrendezett 1 l/a és 11/b illetve 12/a és 12/b vágóéllel van ellátva, amelyek a buga keresztmetszeti oldalaihoz vannak hozzárendelve és a vágási mozgás során mintegy 45 °-os szögben lépnek érintkezésbe a munkadarab felületével.

A két 4,5 késtartó egymással szembeni munkavégző mozgatásához kettős működésű munkahengerként kialakított munkavégző 8 hajtás van beépítve, amely 8/a és 8/b csuklókon keresztül közvetlenül a 4,5 késtartókra csatlakozik. A késtartóegységnek a 3 lengőcsapágy W lengéstengelye körüli mozgatásához szintén kettős működésű munkahengerként kialakított rögzítő 9 hajtás van beépítve.

Az 1. ábrán látható szerkezet további előnyös jellemzője az, hogy a 4 késtartó 3 lengőcsapágya legalább megközelítőleg egy síkban van az SS vágási hellyel és a 6 munkacsapágy XX tengelyével elrendezve. Ily módon a 3 lengőcsapágy és az YY középtengely közötti viszonylag kis távolság ellenére is a magasság állításánál a vágási hely vízszintes irányú eltolódásai igen csekély mértékben jelentkeznek.

További előnyt jelent az, hogy a 4 késtartó rögzítő hajtása 9/b csuklón keresztül ezen késtartó olyan pontjához csatlakozik, amely az SS vágási helyre vonatkoztatva a 6 munkacsapágyon illetve a 3 lengőcsapágyon túl van elrendezve. Ezáltal a 9 hajtás számára viszonylag csekély terhelés adódik a lengő gépegység súlyából kifolyólag, továbbá így nagy beállítási pontosság érhető el a 9 hajtás viszonylag nagy löketei mellett.

Amint az az 1, ábrából kivehető, a találmány szerinti bugaolló a leválasztandó bugaszakasznak a vágási erő hatására fellépő nyomatékkai szembeni megtámasztására 7 leszorítóval van ellátva. A 7 leszorító a buga keresztmetszetéhez igazodó 7/a kannával ugyanazon a helyen hat a bugára mint all kés, vagyis a 12 késsel ellentétesen, és ennek megfelelően az 1. ábrára vonatkoztatva a késtartóegység elülső oldalán helyezkedik el, miáltal a vágási erő nyomatékával szemben hárompont-alátámasztás jön létre. A 7 leszorító a 6 munkacsapággyal koaxiálisán, az XX tengely körül lengő módon van ágyazva és kettős működésű munkahengerként kialakított rögzítő hajtással van ellátva. Ez utóbbi 10/a és 10/b csuklókon keresztül csatlakozik egyrészt az 5 késtartóra, másrészt pedig a 7 leszorítóra, miáltal a 7 leszorító a rögzítő 10 hajtással együtt ugyancsak szorosan hozzátartozik a késtartóegységhez és ezzel a befogókés, vagyis a 4 késtartó mozgatásában közvetlenül részt vesz. A 7 leszorítót a 10 hajtás ereszti a bugára.

A 10 hajtás visszacsapószelepként kialakított 10/c vlsszafutásgátlóval van ellátva, így a 7/a karom a bugán

183 343 való felfekvés után előzetesen beállított szorítóerővel az 5 késtartóhoz képest meghatározott helyzetben arretálva van és így vesz részt ezt követően a löketvégző kés munkamozgásában. A leválasztott bugaszakasz elvételéhez a vágás befejezése után a 10/c visszafutásgátIót itt nem részletezett módon kioldjuk és a 7 leszoritót a 10 hajtás ellentétes értelmű nyomás alá helyezésével (amelyhez a nyomóközeg-hozzávezetést és az átkapcsolást mint önmagában ismert megoldást ugyancsak nem ábrázoltuk) az 5. késtartóhoz képest kiindulási helyze- 10 tébe visszaemeljük.

Amint az a 2. ábrán látható, a 4 és 5 késtartók a 6 munkacsapágy révén közvetlenül össze vannak kötve egymással, és az SS vágási hely tartományában az YY középtengely irányában közvetlenül egymás mellett vannak 15 elrendezve. Ezáltal a hajlító nyomatékok, amelyek a vágási erő 11 és 12 késeket egymástól szétválasztó R_y tengelyirányú összetevőjéből származnak, a késtartóegységen belül viszonylag kis értéken tarthatók. Egyébként a 4,5 késtartók ezen tengelyirányú vágóerő-összetevővel 20 szemben a 6 munkacsapágy által vannak megtámasztva.

A járulékos szétválasztó erők és az ezeknek megfelelő hajlító nyomaték kis értéken tartása érdekében a munkavégző 8 hajtás 8/a és 8/b csuklók által képzett csatlakozási pontjai a 4 és 5 késtartókon megközelítőleg 25 a 2. ábrán érzékeltetett ZZ vágási síkban vannak, elrendezve.

A robusztus axiális csapágyként kialakított 6 munkacsapágy részletei ugyancsak a 2. ábrán láthatók. Amint azt az ábra mutatja, a 4 késtartó megfelelő furatába, 30 az XX tengellyel koncentrikusan axiális rátéttel ellátott, kompakt módon kialakított 6/a tengelytest van beillesztve, amely 6/b nyomólap és 6/c csavarok segítségével a 2. ábra vonatkozásában jobboldali homlokoldalán össze van fogva a 4 késtartóval. A 6/a tengelytest külső 35 palástján fekszenek fel a 6 munkacsapágy 5 késtartót hordozó csapágyperselyei. Ezek a csapágyperselyek tengelyirányú külső végükön nagyfelületű 6a homlokperemekkel vannak ellátva, amelyek a 4 késtartó illetve a 6/b nyomólap felőli oldalon tengelyirányú megvezetés- 40 ként illetve megtámasztásként 6/e illetve 6/f homlokcsapágygyűrűkkel működnek együtt.

A példa szerinti esetben a 6 munkacsapágy illetve az 5 késtartó számára a 4 késtartóhoz képesti játékot kiküszöbölő, 11 és 12 kések kölcsönös tengelyirányú szét- 45 választására irányuló billentő előfeszítést hozunk létre, mégpedig két, az XX tengellyel párhuzamosan ható és ezen tengelytől bizonyos sugárirányú távolságra átmérőlegesen egymással szemben elrendezett 13 és 14 rászorító szerkezet segítségével. Ezen 13 és 14 rászorító 50 szerkezetek hatására az 5 késtartó 2. ábrán berajzolt forgásirányjelző D nyílpár irányába elbillen, míg a 6/d homlokperemek illetve 6/e homlokcsapágygyűrűk megfelelő ágyazó felületei kölcsönösen föl nem fekszenek egymáson. Ezek az ágyazó felületek ily módon ütköző- 55 ként szolgálnak a kések szétválasztására irányuló billenő mozgás behatárolásához. A 6/a tengelytest megfelelő tengelyirányú vastagságú méretezése és a 6/b nyomólap megfelelő tengelyirányú helyzete révén ily módon all és 12 kések közötti szükséges tengelyirányú játék nagy 60 pontossággal és stabilan beállítható. Amint azt már a bevezetőben említettük, a 13 és 14 rászorító szerkezeteknek csak egy viszonylag kis erőt kell kifejteniük, míg a vágási erőket a nagyra méretezett axiális ágyazófelületek veszik fel.

A 13 és 14 rászorító szerkezeteknek a példa szerinti esetben egy-egy, 16 beállító-előfeszítő csavarral ellátott 15 tányérrugókötegük van, ahol a 16 beállító-előfeszítő csavar az XX tengellyel párhuzamosan hat, és a 5 megfelelően beállított, rugalmas előfeszítési erőt 17 lökőrúdon keresztül adja át a D nyílpár szerinti billenő mozgás kiváltására a mindenkori szemközt elhelyezkedő 6/e illetve 6/f homlokcsapágygyűrűre és ezáltal a 6 munkacsapágy hozzátartozó 6/d homlokperemén keresztül az 5 késtartóra.

Ha a bevezetőben ismertetett lehetőséggel szemben a billentő előfeszítést a kések tengelyirányú szétválasztása ellen kell kihasználni, ez alapvetően egy ennek megfelelő elrendezéssel történhet. A 13 és 14 rászorító szerkezeteket ilyenkor értelemszerűen a 2. ábrán látható elrendezéshez képest a 6 munkacsapágy tartományában az 5 késtartó ellentétes oldalain kell elrendezni, miáltal a D nyílpárral ellentétes irányú billenő mozgás jön létre. A késélek minimális tengelyirányú távolságának beállításához szükséges ütközőelemek az előbbiekhez hasonlóan kilakíthatók a 6 munkacsapágy tengelyirányban ható tartóelemeiből és a 6/b nyomólapból.

A késtartók és a munkacsapágy a 2. ábrán látható, zárt egységet alkotó kompakt elrendezése megkönnyíti a hűtőcsatoma-rendszer kiépítését, amint az egy meleghengerlő berendezéshez csatlakoztatott melegolló üzemeltetésénél különösen a 11 és 12 kések, de célszerűen a szomszédos 6 munkacsapágy számára is elő van irányozva. Az ábrán a késtartóegység megfelelő helyein KW hűtőcsatomák láthatók, amelyeken keresztül lehetőség van a 11 és 12 kések, valamint a 6/a tengelytest és a 6/b nyomólap terjedelmes és könnyen meghibásodó külső hűtőközeg-vezetékek és -csatlakozások nélküli, közvetlen ellátására hűtőközeggel.

A késtartóegység és különösen a 6 munkacsapágy fent ismertetett robusztus szerkezete a játékbeállítással illetve a késeket szétválasztó erők elleni kitámasztással együttesen lehetővé teszi nehéz vágási munkák nagy vágási erővel történő végrehajtását viszonylag könnyű és hely takarékos berendezéssel. Ehhez különösen viszonylag nagy erőátalakítások is alkalmazhatók á megfelelő emelőkarviszonnyal rendelkező késtartóegységen belül.

A kompakt és deformációnak ellenálló ollókialakításhoz nemcsak a munkavégző 8 hajtás késtartóegységbe való bevonása járni hozzá, hanem a 6 munkacsapágy XX tengelyének, a buga YY középtengelyének illetve az SS vágási helynek, valamint a 8/a csuklónak mint a munkavégző 8 hajtás 4 késtartón kialakított csatlakozási pontjának az 1. ábrán látható egy síkban való elrendezése is. Az ilyen elrendezés ugyanis nemcsak minimális hajlítókarhosszakat eredményez a késtartóegységen belül, hanem a billentő és torziós nyomatékok csökkenéséhez is vezet a késtartókon illetve az egységen belül, mialatt a késtartóegységen belül ható igénybevételeket lényegében a 6 munkacsapágynak kell felvennie. A jelen találmány szerinti szerkezet ily módon lehetővé teszi a 6 munkacsapágy viszonylag csekély igénybevételét, ami viszont kedvező lehetőséget biztosít a 7 leszorító 7/b lengőcsapágyazásának a 6 munkacsapágy építési egységébe való,

2. ábrán feltüntetett szerkezeti bevonására.

Az 1. és 2. ábrán feltüntetett szerkezetű bugaolló működésmódját az alábbiakban a 3. ábra alapján ismertetjük.

Ennek megfelelően, amint az az ábra A) sorában lát65 ható, egy 19 adagolószerkezetből például egy meleg-51

183 343 hengerlő berendezés kimeneti szakaszáról egy levágandó KA bugaszakaszt tolunk előre 17 szállító- és hordozógörgők segítségével az SS vágási helyen keresztül a nyitott 11 és 12 kések között, mégpedig egy hosszbeállításra alkalmas AS ütközőig. Ezt követően a b) sor szerint a befogókésként működő 11 kést a 4 késtartó megfelelő hajtásvezérlésével a buga 17 görgőkkel ellentétes oldalán felfektetjük. Ezután a c) sor szerint a 7 leszorítót all késsel azonos oldalon felfektetjük a levágandó KA bugaszakaszra, majd a d) sor szerint a 7 leszorítóval ellentétes oldalon megfelelő hajtásvezérléssel a löketvégző késként működő 12 kést felfelé mozgatjuk. A 7 leszorítót a vágási folyamat megkezdéséig, vagyis a 12 kés bugán való felütközéséig az 5 késtartóhoz képest az óramutató járásával ellentétes irányban elforgatjuk és először a hajtás révén a bugán tartjuk. Ezt követően a 7 leszorító részt vesz a 12 kés vágási mozgásában és eközben a 10/c visszafutásgátló révén meg van támasztva bugával szemben, amint az az e) sorban látható. Ezek után a 7 leszorítót az f) sornak megfelelően a 10/c visszafutásgátló kireteszelése után leemeljük a bugáról és ez utóbbi levágott szakaszát 18 hordozószerkezet segítségével eltávolítjuk az ollóból.

A 4—7. ábrák szerinti kiviteli alakokra az alábbiak érvényesek (az egymásnak azonosan megfelelő elemeket az előző ismertetésnek megfelelő jelekkel láttuk el és részletesen nem ismertetjük ezeket újra):

A 4. ábra szerinti kiviteli alaknál a befogókésként működő 11 kés a hozzátartozó 11/a késbefogóval együtt a 4 késtartó 22 kivágásának 20 vezetőfelületein a lényegében függőleges munkamozgás irányába eltolhatóan van ágyazva (az 5 késtartó 12 kést tartalmazó szakasza a kés jobb felismerhetősége érdekében helyzetbeállító szerkezetével együtt szaggatott vonallal van ábrázolva). Ennek következtében a 11 kés kiindulási helyzetének vonatkozásában a vágandó anyag felső oldalán olyan tartományban állítható, amely a különböző profil- ill. keresztmetszeti magasságoknak megfelel. Eközben a rúdalakú vágandó anyagot alsó felületével egy térben stabilan elrendezett adagolószerkezeten vezetjük vágási helyzetbe. Az Y—Y középtengely és a vágandó anyag felső oldala tehát különböző keresztmetszeti magasságoknál különböző magassági helyzetet foglalnak el a gépállványhoz képest. Ennek megfelelően a 11 késnek is különböző kiindulási helyzeteket kell elfoglalnia a vágási folyamathoz.

A 11 kés kiindulási helyzetének különböző keresztmetszeti magasságok esetére történő beállítására mindenekelőtt a rögzítő 9 hajtás megfelelő vezérlése jönne számításba. Különösen előnyös azonban a jelen példában vázolt lehetőség, miszerint all kés számára a 4 késtartón belül saját helyzetbeállító szerv van előirányozva, így a rögzítő 9 hajtás és vele a 4 késtartó a különböző vágandó anyagkeresztmetszetekhez megtarthatja változatlan kiindulási helyzetét. Ennek nemcsak az az előnye, hogy az ellenkésként működő 12 kés kiindulási helyzete a vágandó anyag alsó oldalának térben stabil helyzetéhez igazodva változatlan és ezáltal viszonylag egyszerű a munkavégző 8 hajtás vezérlése, hanem hogy egyúttal a rögzítő 9 hajtás vezérlése is lényegesen leegyszerűsödik. Ezen kívül a fenti megoldás révén könnyebbé válik további funkciók kivitelezése a 9 hajtás által, mint például a 11 kés járulékos, viszonylag csekély mértékű löketmozgásai egymást követő vágási folyamatoknál, egy új levágandó rúdszakasz betolásához.

All kés 4 késtartóhoz képesti állításához 40 beállító szerkezet van beépítve, amely egyrészt a 4 késtartóra, másrészt pedig a 11/a késbefogóra van csatlakoztatva. A 40 beállító szerkezet két szinkron hajtású, a munkamozgással lényegében párhuzamos UÚ tengelyekkel rendelkező, vagyis függőlegesen elrendezett 42 és 46 beállítótaggal van ellátva, amelyek 43 ill. 47 menetes orsókkal rendelkező csigahajtóművekként vannak kiképezve. A csigahajtóművek 43 ill. 47 menetes orsói a 4 késtartó felső részében, megfelelő vezető furat okban tengelyirányban eltolhatóan vannak ágyazva. Mindegyik 43, 47 menetes orsóra külső kerületén csigakerékként kiképzett 43/a ill. 47/a anya'van ráültetve. Ezek az anyák forgathatóak, azonban tengelyirányú eltolódás ellen biztosítottan vannak a 4 késtartó megfelelő kivágásaiban ágyazva. így ezen 43/a ill. 47/a anyák elforgatása a 43 ill. 47 menetes orsók hosszanti eltolódását és ezzel a 11/a késbefogó megfelelő eltolódását váltja ki a 4 késtartón belül.

A 42 és 46 beállítótagok UU tengelyei a 4. ábra szerint egymással párhuzamosan és a rúdalakú vágandó anyag függőleges középsíkjától kétoldalt adott távolságra vannak elrendezve. A két csigahajtómű már említett szinkron hajtása így azzal jár, hogy a 11/a késbefogó a 4 késtartó 20 vezetőfelületén való megveze tésé tői függetlenül az állító mozgás során nem szándékos elforgatás ellen biztosítva van. A csigahajtóművek szinkron hajtását a 7. ábrán látható módon a két csigahajtómű közös, beállítótengelyként kialakított 48 működtetőszervvel való összekapcsolásával érjük el, amely a 43/a és 47/a anyák csigakerékfogazással ellátott külső kerületével egymással egyvonalba eső 44 és 45 csigamenet-szakaszok révén kapcsolódik.

A 48 működtetőszerv hajtható kézzel vagy, például a 4. ábrán látható, kardáncsuklóként kialakított 46 beállítótagon keresztül, egy nem ábrázolt állítómotorral vagy hasonlóval, egy hozzárendelt programvezérlésnek megfelelően.

Üzemi állapotban a 11/a késbefogót a 11 kés mindenkori beállított kiindulási helyzetében 30 rögzítőszerkezet fogja meg, amelynek felépítése részletesebben az 5. és 6. ábrán látható (az 5. ábrán a munkavégző 8 hajtás munkahengerei a jobb áttekinthetőség érdekében csak pontvonalakkal vannak feltüntetve).

A 30 rögzítőszerkezetnek két kislöketű hidraulikus munkahengerként kialakított 34 és 36 rögzítőrúdja van, amelyek az 5. ábrán látható módon a 22 kivágástól kétoldalt a 4 késtartón vannak elrendezve, mégpedig annak hátoldalán. A 6. ábrán a 34 rögzítőtag felépítése van metszetben feltüntetve. Eszerint a munkahenger 35 dugattyúja egy 35/a állócsap fejére van felültetve, amely a 4 késtartóba van becsavarozva és átnyúlik egy 37 befogópofa furatán. Egy ennek megfelelő, 38 befogópofával ellátott elrendezés van a 36 rögzítőtag számára is előirányozva. A rajzon föl nem tüntetett vezetékeken és vezérlőszelepeken keresztül történő nyomás alá helyezéssel illetve nyomásmentesítéssel a 37, 38 befogópofákat a 4 késtartó hátoldala irányába szorítjuk illetve elengedjük. Rászorításkor a 37, 38 befogópofák befelé álló 37/a ill. 38/a vállai feltámaszkodnak a 11/a késbefogó hátul levő 11/b gyűrűs vállán, és erőzáró módon arretálják a 11/a késbefogót a 4 késtartón. Ezen átmérősen ellentett megtámasztás hozzájárul a jelentős nagyságú keresztirányú vágóerők biztos felvételéhez.

A 4. ábra szerinti ollókialakításnál ezen kívül a 11 kés

183 343 hozzátartozó 4 késtartóhoz képesti állításához MS helyzetmérő berendezés van beépítve, amely például a 46 beállítótag menetes orsójához van csatlakoztatva és IZ tényleges helyzetjelzővel valamint ehhez tartozó SK helyzetskálával ellátott kijelzőszerkezete van. Ezeken kívül az SK helyzetskálára beállítható, a kívánt értéket mutató SZ helyzetjelző van felszerelve, amelynek segítségével jelölni lehet a kés adott profilmagassághoz alkalmazható magassági helyzetbeállítását a késtartóhoz képest. Adott esetben ajánlatos önmagában ismert érintkezőtagok vagy helyzetkülönbségmérő tagok segítségével, amelyek a tényleges és kívánt helyzetet mutató helyzetjelzők közötti mindenkori különbség érzékelésére alkalmasak, valamint alkalmas, szintén önmagában ismert vezérlőelemek segítségével az állító hajtásra való visszacsatolással állítószabályzó kört létrehozni. Egy ilyen szabályozóberendezéssel az előre megválasztott késbeállítás automatikusan megvalósítható.

A 8. ábra szerinti ollókialakítás lényegében megegyezik az 1. ábrán látható kiviteli alakkal, azonban ahhoz képest különleges tengelyelrendezés jellemzi. Eszerint ugyanis az SS vágási hely egyfelől, és a 4, 5 késtartókból álló gépegység 3 lengőcsapágya másfelől a 6 munkacsapágyhoz viszonyítva egymással átellenben ill. átmérősen ellentetten vannak elrendezve. Ezáltal, amint azt a bevezetőben általánosan ismertettük, a 3 lengőcsapágy és az SS vágási hely között egy viszonylag nagy távolság adódik, vagyis a késeiek ívalakú állításának viszonylag nagy a sugara. A fenti ábrázolásból látható továbbá, hogy adott késállító löket esetén a 6 munkacsapágy XX tengelyének hozzátartozó állítólökete az 1. ill. 4. ábrán feltüntetett kiviteli alakhoz képest lényegesen kisebb. Ebből a késélek szögváltozásának említett csökkenése adódik a vágandó anyag különböző profilmagasságaihoz való beállításnál, így adott esetben a kések késtartóhoz képesti állítása is elmaradhat.

Egyébként a késtartóegység W lengéstengelye a 6 munkacsapágy XX tengelyéhez képest ennél a kiviteli alaknál is eltoltan van elrendezve, így a W lengéstengely és az SS vágási hely közötti sugárirányú távolság az ívalakú állító mozgatás előbb említett linearizálása értelmében a késtartók emelőkaqától, vagyis az XX és YY tengelyek távolságától függetlenül a rendelkezésre álló gépszélesség keretein belül megválasztható.

A 9. ábrán a találmány szerinti olló bevezetőben ugyancsak már tárgyalt kiviteli alakja látható, a vágási tartományba benyúló 70 leszorítóval. Ez utóbbi például hasonlóan az 1. ábra szerinti kiviteli alakhoz, a 6 munkacsapággyal koaxiálisán és azzal közös tengelytesten van ágyazva. Ennek következtében a 70 leszorítóban fellépő torziós nyomatékok az oldalt, vagyis az YY középtengellyel párhuzamosan felperemezett és a ZZ vágási síkig az 5 késtartó szélességi irányban a vágási tartományba benyúló DS nyomóidom segítségével szerkezetileg kifogástalanul felvehetők. Ennek különösen a bugák fejoldali levágásánál jelentkező túlságosan nagy hulladék elkerülése végett van jelentősége.

Claims (27)

1. Olló rúdszerű vágandó anyagokhoz, főként rúdszerű hengerelt gyártmányok, különösen bugák leszállásához vagy feldarabolásához, olyan késtartóegységgel, amelynek egy munkacsapágyon egymáshoz képest elforgathatóan ágyazott két késtartója van, azzal jellemezve, hogy a két késtartót (4, 5) tartalmazó késtartóegység a gépállványhoz illetve egy rúdanyagot bevezető adagolószerkezethez (19) képest egy, a vágási hely (SS) középtengelyétől (YY) eltoltan elhelyezkedő lengéstengely (W) körül lengethetően van ágyazva és mozgató-rögzítő hajtással (9) van ellátva. (1980. 02. 26.)

2. Az 1. igénypont szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a késtartóegység lengéstengelye (W) a munkacsapágy (6) tengelyéhez (XX) képest eltoltan van elrendezve. (1980. 02. 26.)

3. A 2. igénypont szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy egyfelől a vágási hely (SS), másfelől pedig a késtartóegység lengőcsapágya (3) a munkacsapágyhoz (6) képest legalább megközelítőleg egymással szemben van elrendezve.

4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a késtartóegység mozgató-rögzítő hajtása (9) a késtartóegység olyan helyeihez van, előnyösen csuklókon (9/a ill/ 9/b) keresztül csatlakoztatva, amelyek a vágási helyhez (SS) képest legalább megközelítőleg a munkacsapággyal (6) szemben vannak elrendezve. (1980. 02. 26.)

5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a késtartóegység lengőcsapágyának (3) lengéstengelye (W) a vágási hely (SS) középtengelyével (YY) és a munkacsapágy (6) tengelyével (XX) legalább megközelítőleg egy síkban van elrendezve. (1980. 02. 26.)

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az egyik késtartónak (4) a vágási hely (SS) fölött elrendezett kése (11) van, és össze van kötve ezen kést (11) a vágandó rúdszerű anyag, például buga (KN) felső oldalára ráfektető mozgató-rögzítő hajtással (9). (1980. 02. 26.)

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a munkacsapágy (6) tengelye (XX),a vágási hely (SS) középtengelye (YY) és egy munkavégző hajtás (8) célszerűen csuklónként (8/a) kialakított csatlakozási pontja a késtartóegységen legalább megközelítőleg egy síkban van elrendezve. (1980. 02. 26.)

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a munkavégző hajtás (8) célszerűen csuklónként (8/a, 8/b) kialakított csatlakozási pontjai a késtartókon (4, 5) legalább megközelítőleg a vágási síkban (ZZ) vannak elrendezve. (1980. 02. 26.)

9. Az 1—8. igénypontok bármelyike szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a késtartók (4, 5) előnyösen közvetlenül egymás mellett elhelyezkedve, forgathatóan vannak a munkacsapágy (6) által egymással összekötve és a vágási erőnek a vágandó rúdanyag hoszszanti irányában, a kések (11, 12) szétválasztása értelmében ható tengelyirányú összetevőjével szemben meg vannak támasztva. (1980. 02. 26.)

10. A 9. igénypont szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a késtartóegység munkacsapágya (6) a vágási erőnek a vágandó rúdanyag hosszanti irányában ható összetevőjét felvevő axiális csapágyként van kialakítva. (1980. 02. 26.)

11. Az 1 — 10. igénypontok bármelyike szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a késtartók (4, 5) részére a kések (11, 12) tengelyirányú szétválásának behatárolására játékot kiküszöbölő, a kések (11, 12) szét7

183 343 választása irányába ható billentő előfeszítés van ütközőelemek felhasználásával előirányozva. (1980. 02. 26.)

12. A 11. igénypont szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a játékot kiküszöbölő billentőszerkezet létrehozására az axiális nyomást felvevő munkacsapágy (6) tartományában legalább két, a munkacsapágy (6) tengelyéhez (XX) képest bizonyos sugárirányú távolságra és legalább megközelítőleg átmérőlegesen elrendezett, előnyösen beállítható és legalább megközelítőleg a tengellyel párhuzamosan ható rászorító szerkezetek (13, 14) vannak beépítve. (1980. 02. 26.)

13- A 10. igénypont szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a késtartók (4, 5) számára a kések (11, 12) tengelyirányú szétválasztásával ellentétes irányban ható billentő feszítés van előirányozva és a késélek minimális tengelyirányú távolságának fenntartására ezen szorítással ellentétesen ható ütközőelemek vannak beépítve. (1980. 02. 26.)

14. Az 1 — 13. igénypontok bármelyike szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a munkacsapágy (6) tartományában és/vagy a késtartókban (4, 5) elrendezett kések (11, 12) tartományában hűtőcsatornarendszer (KW) van elrendezve. (1980. 02. 26.)

15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a lengő késtartóegységgel és a késtartók (4, 5) fogásvételi illetve munkamozgásában legalább szakaszonként résztvevő leszorítója (7) van. (1980. 02. 26.)

16. Az 1—15. igénypontok bármelyike szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy lengő, a késtartók (4, 5) munkacsapágyával (6) legalább megközelítően koaxiálisán ágyazott leszorítója (7) van. (1980. 02. 26.)

17. A 16. igénypont szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a késtartók (4, 5) és a leszorító (7) közös munkacsapágy-tengelytesten (6/a) vannak ágyazva. (1980. 02. 26.)

18. A 15—17. igénypotok bármelyike szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a vágási munkamozgást a gépállványhoz illetve a vágandó anyagot bevezető adagolószerkezethez (19) képest elmozdulva kivitelező késtartóval (5) összekapcsolt leszorítója (7) van. (1980. 02. 26.)

19. A 18. igénypont szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a leszorító (7) a hozzátartozó késtartóval (5) rögzítő hajtás által van összekapcsolva. <1980. 02. 26.)

20. A 19. igénypont szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a leszorító (7) visszafutásgátlóval (10/c) felszerelt rögzítő hajtással (10) van ellátva. (1980. 02. 26.)

21. A 15-20. igénypontok bármelyike szerin ti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a leszorító (7) a vágandó rúdszerű anyag hosszirányával párhuzamos irányban a szomszédos késtartó (5) szélességének legalább egy részéig a vágási sík (ZZ) felé benyúló nyomóidommal (DS) van ellátva.

22. A 21. igénypont szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a leszorító (7) nyomóidomának (DS) vágóoldali végéle (KE) a vágási sík (ZZ) tartományában van elrendezve.

5

23. Az 1—22. igénypontok bármelyike szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy legalább az egyik kés (11) a hozzátartozó késtartóra (4) a vágási síkkal (ZZ) legalább megközelítőleg párhuzamosan és előnyösen a munkamozgás irányában állíthatóan van felsze10 re've. (Ί 980. 04. 29.)

24. A 23. igénypont szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az egyik késtartó (4) a vágási folyamat alatt meghatározott munkahelyzetben rögzíthetően van kialakítva és állítható késsel (11) van ellátva. (1980.

15 04.29.)

25. A 23. vagy 24. igénypont szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az állítható kés (11) egy vezetékben (20) a hozzátartozó késtartón (4) van ágyazva és a vezetékre (20) merőlegesen, kés (11) és

20 a késtartó (4) között ható, oldható rögzítőszerkezettel (30) van ellátva. (1980. 04. 29.)

26. A 23—25. igénypontok bármelyike szerinti olló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kés (11) hozzátartozó késtartóhoz (4) képesti állítását ellenőrző hely25 zetmérő berendezése (MS), valamint adott esetben a kés (11) késtartóhoz képesti munkahelyzetét beállító helyzetszabályozó berendezése van.

27. Eljárás rúdszerű vágandó anyagokhoz, főként rúdszerű hengerelt gyártmányok, különösen bugák buga30 ollóval való leszabásához vagy feldarabolásához, azzal jellemezve, hogy

a) egy adagolószerkezetből (19) a levágandó rúdszerű anyagot, például bugaszakaszt (KA) a vágási helyen (SS) keresztül betoljuk két együttműködő kés (11, 12)

35 közötti tartományba, előnyösen egy, a levágandó hosszúságnak megfelelően beállított ütközőig (AS),

b) az egyik késtartó (4) hajtásával a hozzátartozó kést (11) felfektetjük a vágandó rúdszerű anyagra, például bugára (KN) annak egyik oldalán, előnyösen a szál40 lító- vagy hordozógörgőkkel (17) ellentétes oldalon,

c) ugyanazon az oldalon, mint az előzőleg felfektetett kést (11), egy előnyösen a vágandó anyag profiljához igazodó karommal (7/a) ellátott leszorítót (7) fektetünk fel a levágandó rúdszerű anyagon, például bugaszakaszon

45 (KA),

d) A vágandó rúdszerű anyag leszorítóval (7) ellentétes oldalán a másik késtartó (5) megfelelő fogásvételi mozgatásával a hozzátartozó kést (12) is felfektetjük,

e) a leszorítót (7) a levágandó részen, például bugasza50 kaszon (KA) elfoglalt helyzetében a szembenfekvő késhez (12) képest arretáljuk, és így az a szemközti késhez (12) képesti viszonylagos helyzetében részt vesz a vágási folyamatban,

f) a leszorítót (7) leemeljük a levágott részről, például 55 bugaszakaszról (KA) és ez utóbbit hordozószerkezet (18) által felfogjuk, majd eltávolítjuk az ollóból.