HU177144B

HU177144B - Process for producing bracket-carboxy-alkanoyl-bracket, closed-l-proline derivatives

Info

Publication number: HU177144B
Application number: HU77SU940A
Authority: HU
Inventors: Dawid W Cushman; Miguel Ondetti
Original assignee: Squibb & Sons Inc
Priority date: 1976-02-13
Filing date: 1977-02-11
Publication date: 1981-07-28
Also published as: NL167688C; YU33277A; DD129651A5; FR2340933B1; JPS52100461A; IE45086L; DE2704985A1; FR2340933A1; BE851363A; AT366030B; ATA96977A; US4052511A; NO145915C; US4086338A; SE7701562L; CS197285B2; PL106416B1; SU694070A3; PH12066A; US4128653A

Description

A találmány tárgya eljárás az I általános képletű új (karboxi-alkanoil)-L-prolinszármazékok és sóik előállítására.

Az I általános képletben

R jelentése hidroxil- vagy rövidszénláncú alkoxi-csoport,

Rí jelentése hidrogénatom vagy rövidszénláncú alkil-csoport,

R₂ jelentése hidroxil- vagy rövidszénláncú alkoxi-csoport,

R₃ jelentése hidrogénatom vagy rövidszénláncú alkil-csoport, n értéke 1 vagy 2.

A képletben a csillagok -aszimmetrikus szénatomokat jelölnek. Az aáklusos oldalláncban levő szénatomok akkor aszimmetrikusak, ha Rj vagy R₃ jelentése hidrogénatomtól eltérő.

Általában előnyösek azok az I általános képletű vegyületek, amelyek képletében

R jelentése hidroxil- vagy rövidszénláncú alkoxi- :

-csoport, különösen az előbbi,

Rí jelentése hidrogénatom vagy rövidszénláncú alkil-csoport,

R₂ jelentése hidroxilcsoport,

R₃ jelentése hidrogénatom, és R₃ előnyösen a láncvégi savcsoport karbonil-csoportjával szomszédos szénatomon helyezkedik el.

Az előforduló rövidszénláncú alkil-csoport egyenes vagy elágazó lehet, 1—4 szénatomos alkil-csoport, például metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil-, terc-butil-csoport. A rövidszénláncú alkoxi-csoport oxigénatomhoz kapcsolódó 1—4 szénatomos alkil-csoport, például metoxi-, etoxi-, propoxi-, izopropoxi-, butoxi-, izobutoxi-, terc-butoxi-csoport. Különösen az 1 és 2 szénatomos csoportok előnyösek.

Az I általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy egy III általános képletű L-prolin-származékot — R a fenti jelentésű — egy IV általános képletű savval — Rj, R₂, R₃ és n a fenti jelentésű, és a szaggatott vonal egy adott esetben jelenlevő további kötést jelent - vagy reakcióképes származékával reagáltatunk, az adott esetben jelenlevő, R₃-hoz kapcsolódó kettős kötést katalitikusán hidrogénezzük, kívánt esetben egy kapott észtert savvá alakítunk és/vagy egy kapott savat sójává átalakítunk.

Egyik előnyös módszer szerint a IIIA képletű

L-prolint egy IVA általános képletű mono-alkilészterrel — Rj, R₃ és n a fenti jelentésű - reagáltatjuk, és a reagáltatás előtt a IVA általános képletű vegyületet vegyes anhidrid, szimmetrikus anhidrid, savklorid, aktív észter képzésével, Woodward-K rea177144 genssel, Ν,Ν’-karbonil-diimidazollal, N-(etoxi-karbonil)-2-etoxi-l ,2-dihidrokinolinnal (EEDQ) vagy hasonlóképpen aktiváljuk [Houben—Weyl: Methoden dér organischen Chemie, XV. kötet, 1. és 2. rész (1974)].

Ennek a reakciónak a terméke az I általános képlet keretébe tartozó V általános képletű vegyület — Rj, R₃ és n a fenti jelentésű —, amelyet kívánt esetben ismert módon, például bázissal, így nátrium-hidroxiddal elszappanosítva az I általános ¹⁽képlet keretébe tartozó VI általános képletű disavat — Rí , R₃ és n a fenti jelentésű — kapjuk.

Egy másik módszer szerint a IIIA képletű L-prolin rövidszénláncú alkilészterét például diciklohexil-karbodiimid jelenlétében reagáltatjuk a IVA általános képletű monoészterrel, majd a kapott, az I általános képlet keretébe tartozó VII általános képletű vegyületrői — R és R₅ rövidszénláncú alkilcsoport — kívánt esetben az észtercsoportokat ismert módon, például savas és/vagy bázisos keze- ²⁽léssel lehasítjuk. A szabad sav kívánt esetben észterezhető.

A IV általános képletű borostyánkősav-monoészterek (ahol n jelentése 1) a megfelelő szubsztituált borostyánkősavanhidrid alkoholízisével állíthatók 2í elő. Előnyös olyan termékeket előállítani, ahol az észtercsoport az alkil oldallánchoz képest (3-helyzetű.

Az alkoholízis reakcióban a kívánt regiospecifítás elérése céljából valamilyen alkilidén-borostyán- 3( kősavanhidridet előnyös használni a kiindulási monoészter előállítására, például egy X általános képletű anhidridet — ahol

R’ jelentése !. xjénatom, rövidszénláncú alkil- 3í vagy fenil-cso^rt, és

R” jelentése hidrogénatom vagy rövidszénláncú alkilcsoport.

Ezt egy ROH képletű alkohollal reagáltatva kapjuk a XI általános képletű terméket, amelyet az- 4C után hidrogénnel redukálva a XII általános képletű monoészterhez jutunk.

Hasonlóképpen a glutársavak esetében (ahol n jelentése 2) is alkilidén-származékokat használunk. Ha ilyen alkilidén-származékok nem könnyen hoz- 45 záférhetők, a szubsztituált glutársavanhidridet alkoholízisnek vetjük alá, ezt követően a monoésztert a diciklohexil-ammóniumsó frakcionált kristályosításával gondos tisztításnak vetjük alá.

Az I általános képletű termékek egy aszimmet- 50 rikus szénatommal rendelkeznek, és még kettővel akkor, ha Rj vagy R4 hidrogénatomtól eltérő jelentésű. Ezeket a szénatomokat az I általános képletben csillaggal jelezzük. A vegyületek ennek megfelelően diasztereoizomer formákban vagy ezek 55 racém keverékeiben is léteznek. Mindezek a találmány oltalmi körébe tartoznak. Az előbb leírt szintézisekben a racemát vagy az enantiomerek egyike alkalmazható kiindulási anyagként. Ha a racém kiindulási anyagot használjuk a szintézisben, a go termékben kapott sztereoizomereket szokásos kromatográfiás vagy frakcionált kristályosítási módszerekkel választhatjuk szét. Általában az aminosav szénatomjára nézve L-izomer az előnyös izomer forma. «

A találmány szerinti vegyületek számos szervetlen és szerves bázissal sókat képeznek, amelyek szintén a találmány oltalmi körébe tartoznak. Ilyen sók az ammóniumsók, alkálifémsók, például nátrium- és káliumsók (amelyek előnyösek), alkáli földfémsók, például kalcium- és magnéziumsók, szerves bázisokkal képzett sók, például diciklohexil-ammóniumsók, N ,N ’-dibenzil-etilén-diaminnal képzett sók, N-metil-D-glükózamin sók, N,N’-bisz(dehidroabietil)-etilén-diaminnal képzett sók, aminosavakkal, például argininnel, lizinnel és hasonlókkal képzett sók. A nem toxikus, gyógyászatilag elfogadható sók előnyösek, bár más sók is használatosak, például a termék kinyerésénél vagy tisztításánál, amint a példákban a diciklohexihamin só esetében szemléltetjük.

A sókat szokásos módon képezzük a termék szabad sav formáját a kívánt kationt biztosító megfelelő bázis egy vagy több mól-ekvivalensnyi menynyiségével reagáltatva olyan oldószerben vagy közegben, amelyben a só oldhatatlan, vagy vízben, és a vizet fagyasztva szárítással eltávolítjuk. A sót egy oldhatatlan savval, például valamilyen hidrogénciklusú kationcserélő gyantával (például Dowex 50 polisztirol-szulfonsav gyantával) vagy valamilyen vizes savval semlegesítve, és valamilyen szerves oldószerrel, például etil-acetáttal, diklór-metánnal vagy hasonlóval extrahálva a szabad sav forma kapható, és kívánt esetben más sóvá alakítható.

További kísérleti részletek találhatók a példákban, amelyek a találmány előnyös megvalósításai, és modellként szolgálnak a csoport más tagjainak előállításához is.

A találmány szerinti vegyületek gátolják az angiotenzin I dekapeptid angiotenzin ΙΙ-vé történő átalakulását, és ennélfogva hasznosak angiotenzinnel kapcsolatos hipertenzió csökkentésénél vagy enyhítésénél. Az angiotenzin I a renin enzimnek, egy vérplazmában levő pszeudoglobulinnak angiotenzinogénre gyakorolt hatásával termelődik. Az angiotenzin I angiotenzin konvertáló enzim (ACE) hatására angiotenzin Π-vé alakul át. Az utóbbi hatékony vérnyomásfokozó szer, amelyet hipertenzió különböző formáiban okozó anyagnak találtak különböző emlős fajokban, például patkányoknál, kutyáknál, stb. A találmány szerinti vegyületek a renin -> angiotenzin I -> angiotenzin II sorban az angiotenzin konvertáló enzim gátlásával hatnak, és csökkentik vagy megszüntetik a vérnyomásfokozó angiotenzin II képződését. így egy I általános képletű vegyületet vagy gyógyászatilag elfogadható sej át vagy ilyen vegyületek kombinációját tartalmazó készítmények adásával az angiotenzinnel kapcsolatos hipertenzió az ebben szenvedő emlős fajokban enyhíthető. Egyszeri vagy előnyösen kettőtől négy adagig terjedő megosztott napi dózis, amely .körülbelül 1-1000 mg/testsúlykilogramm/nap, előnyösen körülbelül 10—100 mg/testsulykilogramm/nap dózist biztosít, megfelelő a vérnyomás csökkentésére, amint a modell állatkísérletek jelzik. [S. L. Engel, T. R. Schaeffer, Μ. H. Waugh and B. Rubin, Proc. Soc. Exp. Bioi. Med. 143, (1973)]. Az anyagot előnyösen szájon át adjuk be, de pareiiterális út, például bőr alá, izomba, intravénásán vagy intraperitoneálisan is használható.

Az olyan I általános képletű vegyületek, ahol R jelentése hidroxilcsoporttól eltérő, és R₂ jelentése amino- vagy rövidszénláncú alkoxi-csoport, a testben általában a két karboxilcsoporttal rendelkező vegyületekké alakulnak át. 5

A találmány szerinti vegyületek szájon át történő beadásra szánt tablettákként, kapszulákként vagy elixírekként, vagy parenterális beadásra szánt steril oldatokként vagy szuszpenziókként formulázott készítményekben vérnyomás csökkentésére io alkalmazhatók. Az elfogadott gyógyszerészi gyakorlat szerint egy egységdózisban körülbelül 10—500 mg I általános képletű vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sója vagy ilyen vegyületek keveréke van keverve valamilyen gyógyászatilag 15 elfogadható vivőanyaggal, hordozóval, töltőanyaggal, kötőanyaggal, konzerválószerrel, stabilizálószerrel, ízesítőanyaggal stb. Az ilyen készítményekben a hatóanyag mennyisége olyan, hogy az alkalmazott dózis a jelzett határokon belül essen. 20

A tablettákban, kapszulákban és hasonlókban levő segédanyagokra példák a következők: kötőanyag például tragantmézga, arabmézga, kukoricakeményítő vagy zselatin, töltőanyag például dikalcium-foszfát, mállasztó szer például kukoricakeményítő, ₂₅burgonyakeményítő, alginsav és hasonlók, síkosítószer például magnézium-sztearát, édesítőszer például szacharóz, laktóz vagy szacharin, ízesítőszer például mentol, boróka- vagy cseresznyeolaj. Ha a dózisegység formája kapszula, akkor ez az előbb felső- ₃₀rolt típusú anyagokon kívül egy folyékony hordozót, például egy zsíros olajat is tartalmazhat. Számos más anyag lehet még jelen burkolóként vagy a dózisegység fizikai formáját másképp módosító anyagként. Például a tabletták sellakkal, cukor- ₃₅ral vagy mindkettővel lehetnek burkolva. Szirup vagy elixír tartalmazhalja a hatóanyagot, édesítőszerként szacharózt, tartósítószerként p-hidroxi-benzoesav-metilésztert és p-hidroxi-benzoesav-propilésztert, színezőanyagot. és ízesítőszerként cseresznye- ₄₀vagy narancsolajat.

Injekciós felhasználásra szánt steril készítmények a szokásos gyógyszerészeti gyakorlatnak megfelelően készíthetők a hatóanyagnak valamilyen hordozóban, például injekciós minőségű vízben, valami- ₄5 lyen természetes növényi olajban, például szézámolajban, kókuszosban, földigyomoróolajban, gyapotmagolajban, stb. vagy valamilyen szintetikus zsírszerű hordozóban, például etil-oleátban vagy hasonlóban történő oldásával vagy szuszpendálásával. Szükség szerint még pufferok, tartósítószerek, antioxidánsok és hasonló anyagok lehetnek a készítményekben.

A következő példák a találmányt szemléltetik, és annak különösen előnyös megvalósításai. A hőmérsékletek mindenütt. °C-ban vannak megadva.

1. példa

L-Prolin-terc-butil-észter

230 g L-prolint feloldunk 1 liter víz és 400 ml 5 n nátrium-hidroxid-oldat elegyében. Az oldatot jeges fürdőben lehűtjük, és élénk keverés közben

460 ml 5 n nátrium-hidroxid oldatot és 340 ml benziloxi-karbonii-kloridot adunk hozzá öt egyforma adagban fél óra alatt. Egy óra szobahőmérsékleten végzett keverés után a reakcióelegyet kétszer extraháljuk éterrel, majd tömény sósavval megsavanyítjuk. A csapadékot szüljük, és szárítjuk. Kihoizatal 442 g, olvadáspont 78—80 °C.

Az így kapott 180 g benziloxi-karbonil-L-prolint 300 ml diklór-metán, 800 ml cseppfolyós izobutilén és 1,2 ml tömény kénsav elegyében oldjuk. Az oldatot nyomásáUó edényben 72 órát rázzuk. A nyomást megszüntetjük, az izobutilént hagyjuk eldesztillálni, és az oldatot mossuk 5%-os nátrium-karbonát oldattal, vízzel, majd vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban szárazra pároljuk. így 205 g benziloxi-karbonil-L-prolin-terc-butil-észtert kapunk.

A 205 g benziloxi-karbonil-L-prolin-terc-butil-észtert 1,2 liter vízmentes etanolban oldjuk, és normál nyomáson 10 g 10%-os palládium-szén katalizátorral hidrogénezzük, amíg csak széndioxid-nyomok mutathatók ki az elmenő hidrogéngázban (24 óra). A katalizátort kiszűqük, és a szűrletet vákuumban 30 Hgmm nyomáson bepároljuk. A maradékot vákuumban desztilláljuk, így L-prolin-terc-butil-észtert kapunk. Forráspont: 50—51/1 Hgmm.

2. példa

-(4-Karboxi-b utiril)-L-prolin

4,6 g glutársavanhidridet és 4,6 g L-prolint szuszpendálunk 40 ml vízmentes piridinben, és egy órán át visszafolyatás közben forraljuk. Az elegyet vákuumban szárazra pároljuk, és a maradékot vízben oldjuk, majd 75 ml Dowex 50-nel töltött oszlopon vízzel eluálva kromatografáljuk. A kívánt anyagot tartalmazó frakciókat (pozitív karboxil reakció) egyesítjük, és szárazra pároljuk. A maradékot 50 ml acetonitrilben oldjuk, és addig adunk hozzá diciklohexil-amint, amíg lúgos pH-t érünk el (nedves indikátor papír). A kristályokat szűrjük, szárítjuk, és 55 ml izopropanolból átkristályosítjuk, 14 g l-(44carboxi-butiril)-L-prolin-diciklohexil-ammóniumsót kapunk, amelynek olvadáspontja 170-172°.

A diciklohexil-ammóniumsót Dowex 50 gyantával vízben alakítjuk vissza savvá.

3. példa l-[3-(Metoxi-karbonil)-2-metil-propionil]-L-prolin-terc-butil-észter g 3-(metoxi-karbonil)-2-metilén-propionsavat 400 ml vízmentes etanolban oldunk, és 3,6 g 10%-os palládium-szén katalizátorral hidrogénezzük, amíg több hidrogént már nem abszorbeál. A katalizátort kiszűrjük, és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. A 37 g maradékot és 42,7 g L-prolin-terc-butil-észtert 750 ml diklór-metánban oldjuk, és az oldatot keverés körijen jeges fürdőben lehűtjük. Hozzáadunk 514 g diciklohexil-karbodiimidet, és a reakcióelegyet 18 órát kevegük szobahőmérsékleten. A csapadékot kiszűgük, és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot etil-acetátban oldjuk, és semlegesre mossuk. Az etil-acetátos oldatot vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot éterben oldjuk, és az acil-karbamid mellékterméket szűréssel eltávolítjuk. A szűrletet vákuumban szárazra párolva 64,7 g l-{3-(metoxi-karbonil)-2-metil-propionil]-L-prolin-terc-bütil-észtert kapunk.

4. példa l-[3-(Metoxi-karbonil)-2-metil-propionil]-L-prolin

Az 1 -[ 3 -(metoxi-karbonil)-2-metil-propionil]-L-prolin-terc-butil-észtert 150 ml trifluor-ecetsavban oldjuk, és az oldatot 1 órán át szobahőmérsékleten tartjuk. A trifluoi-ecetsavat szárazra párlással eltávolítjuk, és a maradékot éter—hexán elegyből néhányszor átcsapjuk. Kihozatal 18,3g.

Ezt az anyagot 10 ml acetonitrilben oldjuk, és 15 ml diciklohexil-amint adunk hozzá. Á kristályokat kiszűgük, 500 ml acetonitrilben szuszpendáljuk, és 5 percig forraljuk, lehűtjük, szűrjük, és szárítjuk. Ezeket a kristályokat újra szuszpendáljuk 450 ml acetonitrilben, öt percig forraljuk, lehűtjük, szűgük, és megszárítjuk. így 13,6 g l-[3-(metoxi-karbonil)-2-D-metil-propionfl]-L-prolin-diciklohexil-ammóniumsót kapunk, amelynek olvadáspontja 193—194°. Az első acetonitriles anyalúgokból 62 g 1 -[ 3 -(metoxi-karbonü)-2-L-metil-propionil]-L-prolindiciklohexil-ammóniumsót kapunk, amelynek olvadáspontja 138—139°. A sók Dowex50 ioncserélő gyantával kezelve alakíthatók az 1 -[3-(metoxi-karbonil)-2-metil-propionil]-L-prolinné.

5. példa «

-(3-Karboxi-2 -metil-propionil)-L-prolin

A 13. példában kapott diciklohexil-ammóniumsókat (19,5 g) külön-külön feloldjuk összesen 137 ml metanol és 137 ml In nátrium-hidroxid•oldat elegyében, és az oldatokat öt órán át szobahőmérsékleten kevegük. A szabad disavat Dowex 50 ioncserélő gyantán végzett kromatografálással különítjük el. Az N-(3-karboxi-2-D-metil-propionil)-L-prolin olvadáspontja 130—141°, [<*]d^S = —70,5° (c = 2, etanol). Az N-(3-karboxi-2-L-metil-propionil)-L-prolin olvadáspontja 132—133°, [a]p⁵ = -66,8° (c = 1,1, etanol).

6. példa

-[2-Metil-4-(metoxi-karbonil)-b utiril]-L-prolin-terc-butil-észter

a) 2-Metil-4-(metoxi-karbonil)-vajsav

14,6 g 2-metil-glutársavat és 26 ml acetil-kloridot egy órán át melegítünk forró vízfürdőn. Az elegyet vákuumban szárazra pároljuk, és a maradékot kétszer bepároljuk toluollal. A maradékot

4,7 ml metanolban oldjuk, egy órán át fonó vízfürdőn melegítjük, és szárazra pároljuk, A maradékot 17 ml éter, 16,7 ml diciklohexil-amin és 83 ml hexán elegyében oldjuk. A kristályos sót szűgük, kevegük, majd forraljuk 75 ml etü-acetáttal. Az oldatlan maradékot kiszűgük, a szűrletet egyharmad térfogatára bepároljuk, és lehűtjük. A kristályokat szűgük, és szárítjuk. ll,3g 2-metil-4-(metoxi-karbonil)-vajsav-diciklohexil-ammóniumsót kapunk, amelynek olvadáspontja 97—99°. A sót Dowex 50-nel kezelve a szabad savvá alakítjuk.

b) 3,1 g 2-metil-4-(metoxi-karbonil)-vajsavat és 3,78 g L-prolin-terc-butil-észtert oldunk 40 ml diklór-metánban. Az oldatot keverés közben lehűtjük, és 4,12 g diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá. Miután 15 percig jeges fürdőben és 18 órát szobahőmérsékleten kevegük, a csapadékot kiszűrjük, és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot szilikagél-oszlopon kloroformmal kromatografáljuk, így 3,5 g l-[2-metil4-(metoxi-karbonil)-butirilJ-L-prolin-terc-butil-észtert kapunk.

7. példa

-[2 -Metil-4-(metoxi-karbonil)-butiril]-L-prolin

3,4 g 1 -[2-metil-4-(metoxi-karbonil)-butiril]-L-prolin-terc-butil-észtert 25 ml trifluor-ecetsavban oldunk, és az oldatot egy órán át szobahőmérsékleten tartjuk. A trifluor-ecetsavat vákuumban desztilláljuk, és a maradékot néhányszor átcsapjuk etil-acetát—hexán elegyből. A maradékot feloldjuk 12 ml acetonitrilben, és 2 ml diciklohexil-amint adunk hozzá. A kristályos sót kiszűgük, és acetonitrilből átkristályosítjuk, így 1,8 g l-[2-D-metil-4-(metoxi-kárbonil)-butiril]-L-prolin-diciklohexil-ammóniumsót kapunk, amelynek olvadáspontja 174—175°. Az anyalúgokból az l-[2-L-metil-4-(metoxi-karbonil)-butiril]-L-prolint is kinyegük diciklohexil-ammóniumsóként. A sókat Dowex 50-nel kezelve alakítjuk a savakká.

8. példa l-(4-Karboxi-2-metil-butiril)-L-prolm

A 7. példában kapott diciklohexil-ammóniumsók mindegyikét (1,3 g) feloldjuk 9 ml metanol és 9 ml 1 n nátrium-hidroxid-oldat elegyében. öt óra múlva a savat Dowex 50-en végzett ioncserés kromatográfiával különítjük el, kihozatal 0,6 g. Ha a

7. példa l-[2-D-metil-4-(metoxi-karbonil)-butiril]-L-prolin izomerét használjuk, l<4karboxi-2-D-metfl-butiril)-L-prolint kapunk, amelynek olvadáspontja acetonitrilből történő átkristályosítás után 154-156°, kihozatal 594 mg, [αβ⁵ = -99° (¢=1,3, etanol).

Ugyanilyen eljárást alkalmazva, de 750 mg

-[2-metil-(4-metoxi-kaib onfl)-butiril]-L-prolinból kiindulva 397 mg l-(44íarboxi-2-L-metil-butiril)-L-pro177144 szárazra pároljuk, és acetonitrilből kristályosítva

3,2 g anyagot kapunk, amelynek olvadáspontja (155)-160-165°. A só 3 g-ját 15 ml vízben oldjuk, és 15 ml Dowex 50 ioncserélő gyantát adunk hozzá, hogy a pH 7 alá csökkenjen. Az elegyet ml ugyanilyen gyantával töltött oszlopra töltjük, és vízzel átmossuk. A termáiét vízzel eluáljuk, és a pozitív karboxil reakciót adó frakciókat liofilizáljuk, így 1,08 g l-(3-D-karboxi-butiril)-L-prolint kapunk.

lint kapunk, amelynek olvadáspontja acetonitrilbői végzett átkristályosítás után 156-157°, [«1d^S = —22,5° (^c = ¹»⁵> ^etano1)·

9. példa

-(3-Karboxi-propionil)-L-prolin

6,7 g (67 mmól) borostyánkősavanhidridet feloldunk 100 ml forró ecetsavban, majd az oldatot szobahőmérsékletre hű tjük. Ehhez keverés közben hozzáadunk 7,7 g (67 mmól) 1-prolint. Szobahőmérsékleten 20 órát áll, majd a reakcióelegyet vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot háromszor extraháljuk forró etil-acetáttal, és szobahőmérsékletre hűtjük. Az l-(3-karboxi-propionil)-L-prolint tartalmazó egyesített extraktumokhoz didklohexil-amint adunk, mire kristályok keletkeznek, amelyeket forró izopropanolból átkristályosítunk. így 11,3 g diciklohexil-ammóniumsót nyerünk, amelynek olvadáspontja (170)-175-177°

10. példa

-(3-L-Karboxi-b utiril)-L-prolin

154 mmól itakonsavanhidridet feloldunk 100 ml ecetsavban, jeges fürdőben lehűtjük, és keveijük. Ehhez hozzáadjuk 17,7 g Lprolin 110 ml ecetsavval készült oldatát. A jeges fürdőt 5 perc múlva eltávolítjuk, és a reakcióelegyet három napon át szobahőmérsékleten hagyjuk állni. A nyers reakcióelegyet 1 liter acetonitrillel elegyítjük, és az oldatlan zavarosodéit kiszűrjük. A szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. A maradék körülbelül 26 g 1 -(3-karb oxi-3-metilén-propionil)-L-prolint vízből átkristályosítjuk, így 15,3 g (82)-84-85° olvadáspontú anyagot kapunk, amelynek olvadáspontja négy óra 50°-on történő szárítás után 125-127°.

g l-(3-karboxi-3-metilén-propionil)-L-prolint feloldunk 50 ml 95%-os etanolban, és 300 mg 10%-os palládium-szén katalizátort adunk hozzá. A szuszpenziót enyhe hidrogén túlnyomás alatt 18 órát keveijük. A katalizátort aktívszén segítségével kiszűijük, és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. A nyersterméket vízben oldjuk, és liofilizáljuk. A 3 g liofilizált DL-terméket 15 ml acetonitrilben oldjuk, és a két mólekvivalens diciklohexil-amint adunk hozzá. A nyers kristályos terméket 60 ml izopropanolból átkristályosítva 3,17 g anyagot kapunk, amely (183)-187-189°-on olvad.

Az 1 -(3-L-karboxi-butiril)-L-prolin-diciklohexil-ammóniumsó 3 g-ját vízben Dowex 50 ioncserélő gyantával kezeljük a szabad l-(3-L-karboxi-butiril)-L-prolin felszabadítása céljából, az oldatot liofiíizáljuk, és a liofilizátumot acetonitril-éter elegyből kristályosítjuk, így 691 mg anyagot kapunk, amelynek olvadáspontja (122)-124-125°

11. példa

-(3-D-Karboxi-butiril)-L-prolin

A 10. példában a diciklohexil-ammóniumsó izopropanolos átkristályosításából kapott anyalúgokat

12. példa l-(4-Karboxi-3-metil-butiril)-L-prolin (A izomer)

1,28 g 3-metil-glutársavanhidridet és 1,88 g L-prolin-terc-butil-észtert 5 ml vízmentes tetrahidrofuránban 5 percig keverünk jeges fürdőben. A fürdőt eltávolítjuk, és 3 óráig hagyjuk szobahőmérsékleten reagálni. Kristályos kiválás keletkezik. Hozzáadunk 10 ml étert, és a kristályokat kiszűrjük, így 1,45 g anyagot kapunk, amelynek olvadáspontja 168—170°.

Az így kapott l-(44carboxi-3-metil-butiril)-L-prolin-terc-butil-észtert 10 ml trifluor-ecetsavban oldjuk, és 1 órán át szobahőmérsékleten tartjuk, majd szárazra pároljuk, vízben oldjuk, és liofilezzük. A liofilizett terméket 10 ml vízben oldjuk, és 55 ml Dowex 50 gyantával kezeljük, vízzel eluáljuk. Azokat a pozitív karboxil reakciót adó frakciókat, amelyek nem adják a jellegzetes trifluor-ecetsav színt, összegyűjtjük, és liofilizáljuk. így 1,03 g l-(4-karboxi-3-metil-butiril)-L-prolint kapunk. A diciklohexil-ammóniumsót a 2. példában leírtak szerint állítjuk elő, olvadáspontja 170—172°.

13. példa l-(4-Karboxi-3-metil-butiril)-L-prolin (B izomer)

1,28 g 3-metil-glutársavanhidridet és 1,88 g L-prolin-terc-butil-észtert 5 ml vízmentes tetrahidrofuránban jeges fürdőben 5 percig keverünk. A fürdőt eltávolítjuk. 3 óra múlva 10 ml étert adunk hozzá. A kristályosán kivált l-(4-karboxi-3-metil-butiril)-L-prolin-terc-butil-észtert (A izomer) kiszűrjük, és a szűrletet vákuumban szárazra párosuk. Izopropil-étezben 1,40 g diciklohexil-ammóniumsót kapunk, amelynek olvadáspontja 97-98°. Ezt a sót a szabad savvá alakítjuk etil-acetáttal és 5%-os kálium-hidrogén-szulfát oldattal rázva, 922 mg anyagot kapunk.

Az előbbi észtert 10 ml trifluor-ecetsavban oldjuk, és 1 órán át szobahőmérsékleten hagyjuk’ állni. Vákuumban szárazra pároljuk, vízben oldjuk, és liofilizáljuk. A liofilizált anyagot 10 ml vízben oldjuk, 54 ml Dowex 50 gyantához adjuk, és vízzel eluáljuk. Azokat a pozitív karboxil reakciót adó frakciókat, amelyek nem adják a jellegzetes trifluor-ecetsav színt, összegyűjtjük, és liofilezzük, így 640 mg l-(4-karboxi-3-metil-butiril)-L-prolint (B izomer) kapunk. A diciklohexil-ammóniumsót a

2. példában leírt módon készítjük, olvadáspontja 189-191°.

14. példa l-(4-Karboxi4-metil-butiril)-L-prolin

a) 4-(Benziloxi-karbonil)-2-metil-vaj sav

14,61 g 2-metil-glutársavat 26 ml acetil-kloriddal 1 órán át melegítünk gőzben, majd vákuumban szárazra pároljuk, és vákuumban kétszer bepároljuk toluollal. A kapott kristályos anyaghoz 12,5 ml benzil-alkoholt adunk, és 1 órát melegítjük gőzben. 15 A 263 g nyers 4-(benziloxi-karbonil)-2-metil-vajsavat kloroformmal szilikagél oszlopra mossuk, és ugyanezzel eluáljuk. Az 5. példában leírtak szerint 18 g diciklohexil-ammónium-aót állítunk elő, amelynek olvadáspontja 84—85°. Ezt etil-acetát és 5% 20 kálium-hidrogén-szulfát elegyével 10/2 g szabad savvá alakítjuk.

készítjük el, és etil-acetátból kristályosítjuk, 9,3 g (120)-132-133° olvadáspontú anyagot kapunk. A sót a szabad savvá, l-(4-karboxi4-metil-butiril)-L-prolinná alakítjuk.

A 8,7 g diciklohexil-ammóniumsót 60 ml metanolban oldjuk, és keverés közben 60 ml nátrium-hidroxid-oldatot adunk hozzá. Ehhez 100 ml Dowex50 gyantát adunk, hogy a pH savas legyen. Egy 300 ml-es Dowex 50 gyantaoszlopra öntjük, és 10 vízzel eluáljuk. A pozitív karboxil reakciót adó frakciókat egyesítjük, és liofilizáljuk. 4,78 g 1 -(4-karboxi-4-metil-butiril)-L-prolint kapunk.

Az előbb felsorolt egyes példákban kapott végtermékek racém formái úgy állíthatók elő, hogy a kiindulási aminosavak L-formái helyett a DL-formákat használjuk.

Hasonlóképpen az előbbi példákban kapott végtermékek D-formája úgy állítható elő,-hogy a kiindulási aminosav D-formáját használjuk az L-forma helyett.

b) 4-Metil4-(metoxi-karbonil)-vajsav

Az a) részben nyert benzilészter 10/2 g-ját 20 ml metanolban oldjuk, és fölös mennyiségű éteres diazo-metánnal reagáltatjuk 1 órát szobahőmérsékleten. Utána vákuumban szárazra pároljuk.

A 10,7 g metil-észtert 150 ml 95%-os etanolban 30 oldjuk, és 1 g 10%-os palládium szénnel hidrogénezzük 18 órán át. Aktívszénen leszűijük, és a szűrletet vákuumban szárazra párolva 6,8 g 4-metil4-(metoxi-karbonil)-vaj savat kapunk.

c) 1 -(4-Karboxi-4-metil-butiril)-L-prolin

A b) pontban kapott redukált termék 6,8 g-ját és 8,0 g L-prolin-terc-butil-észtert. 85 ml diklór-metánban oldunk, és jeges fürdőben keveijük. 40 Hozzáadunk 8,8 g diciklohexil-karbodiimidet. A fürdőt 15 perc múlva eltávolítjuk, és a reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten hagyjuk állni. A diciklohexil-karbamidot kiszűijük, és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. Az l-(4- 45 -karboxi-4-metil-butiril)-L-prolin-terc-butil-észtert etil-acetátban oldjuk, és mossuk 5%-os kálium-hidrogén-szulfát oldattal, vízzel, telített nátrium-hidrogén-karbonát oldattal, vízzel, majd vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban szárazra 50 párolva 14,0 g anyagot kapunk.

Az így kapott 14,0 g terc-butil-észtert 1 órán át reagáltatjuk 75 ml trifluor-ecetsawal, majd vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot kétszer éter—hexán eleggyel kezeljük, hogy eltávolítsák a fölös 55 trifluor-ecetsavat. A nyersterméket 150 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és 250 ml etil-acetáttal rázzuk. Az etil-acetátos extraktumot mégegyszer mossuk telített nátrium-hidrogén-karbonát oldattal. A vizes fázisokat pH 2-re savanyítjuk 60 tömény sósavoldattal, nátrium-kloriddal telítjük, négyszer extraháljük etil-acetáttal, egyszer mossuk telített nátrium-klorid-oldattal, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban szárazra pároljuk. A diciklohexil-ammóniumsót éterben 65

15. példa

1000 darab, egyenként 100 mg l-(4-karboxi-2-metil-butiril)-L-prolint tartalmazó tablettát a következő összetevőkből állítunk elő:

l-(4-Karboxi-2-metil-butiril)-L-prolin 100g

Kukoricakeményítő 50g

Zselatin7,5 g

Avicel (mikrokristályos cellulóz) 25g

Magnézium-sztearát2,5 g

Az l-(4-karboxi-2-metil-butiril)-L-prolint és a kukoricakeményítőt összekeverjük a zselatin vizes oldatával. Az elegyet megszárítjuk, és finom porrá őröljük. Az Avicelt majd a magnézium-sztearátot is összekevegük a granulátummal. Utána egy tablettaprésben 1000 darab egyenként 100 mg hatóanyagot tartalmazó tablettává préseljük.

16. példa

1000 darab egyenként 200 mg l-(3-karboxi-2-

-metil-propionil)-L-prolint tartalmazó következő összetevőkből állítunk elő:	tablettát
1 -(3-Karboxi-2 -metil-propionil)-L-prolin	200 g
Laktóz	100 g
Avicel	150 g
Kukoricakeményítő	50 g
Magnézium-sztearát	5g

Az l-(3-karboxi-2-metil-propionil)-L-prolint, laktózt és Avicelt összekevegük, majd hozzákevegük a kukoricakeményítőt. Magnézium-sztearátot adunk hozzá. A száraz keveréket egy tablettaprésen 1000 darab 505 mg-os tablettává préseljük, amelyek mindegyike 200 mg hatóanyagot tartalmaz. A tablettákat Methocel E 15 (metil-cellulóz) oldattal vonjuk be, amelyben színezékként No 6 sárgát tartalmazó lakk van.

17. példa

Két darab egyenként 250 mg l-(4-karboxi-2-metil-butÍril)-L-prolint tartalmazó 1. méretű zselatin kapszulát a következők keverékével töltünk meg:

l-(4-Karboxi-2-metil-butiril)-L-prolin 250 mg,

Magnézium-sztearát 7 mg,

Laktóz (gyógyszerkönyvi minőségű) 193 mg.

18. példa

Injekciós oldatot a következőkből készítünk:

l-(4-Karboxi-butiril)-L-prolin 500 g, p-Hidroxi-benzoesáv-metil-észter5 g, p-Hidroxi-benzoesav-propil-észter1 g,

Nátrium-klorid25 g,

Injekciós minőségű víz 5 literré?

A hatóanyagot, tartósítószereket és nátrium-kloridot feloldjuk 3 liter injekciós minőségű vízben, és utána az oldatot feltöltjük 5 literre. Az oldatot steril szűrőn megszűrjük, és aszeptikusán előre sterilezőit fiolákba töltjük, amelyeket utána előre sterilezett gumikupakokkal zárunk le. Minden egyes fiola 5 ml oldatot tartalmaz, az injekciós oldatban ml-enként 100 mg hatóanyag van oldva.

Claims

Szabadalmi igénypontok:

1. Eljárás az I általános képletű (karboxi-alkanoil)-L-prolinszármazékok és bázisokkal alkotott sóik előállítására — ebben a képletben

R hidroxil-csoportot. vagy rövidszénláncú alkoxi-csoportot,

Rí hidrogénatomot vagy rövidszénláncú alkil-csoportot,

R₂ hidroxil-csoportot vagy rövidszénláncú alkoxi-csoportot,

R₃ hidrogénatomot vagy rövidszénláncú alkil-csoportot jelent, és n értéke 1 vagy 2 — azzal jellemezve, hogy egy III általános képletű L-prolinszármazékot - ebben a képletben R a fenti jelentésű — egy IV általános képletű savval — ebben a képletben R_n R₂, R₃ és n a fenti jelentésű, és a szaggatott vonal egy adott esetben jelenlevő további kötést jelent — vagy reakcióképes származékával reagáltatunk, adott esetben az olyan 5 I általános képletű vegyületet, mely R₃-hoz kapcsolódva kettős kötést tartalmaz, katalitikusán hidrogénezzük, kívánt esetben egy kapott olyan I általános képletű vegyületet, amelynek képletében R és/vagy R₂ rövidszénláncú alkoxi-csoportot jelent, 10 olyan I általános képletű vegyüietté hidrolizálunk, amelynek képletében R és/vagy R₂ hidroxil-csoportot jelent, kívánt esetben egy olyan I általános képletű vegyületet, amelynek képletében R és/vagy R₂ hidroxil-csoportot jelent, bázissal sójává átala15 kítjuk.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja l-(4-karboxi-butiril)-L-prolin előállítására azzal jellemezve, hogy glutársavanhidridet L-prolinnal

20 reagáltatunk.
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja l-(4-karboxi-2-metil-butÍril)-L-prolin előállítására azzal jellemezve, hogy 2-metil-4-(metoxi4carbonil)-vajsavat és L-prolin rövidszénláncú alkilészte-

25 rét reagáltatjuk, majd az észtercsoportokat hidrolizáljuk.
4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja l-(3-karboxi-propionil)-L-prolin előállítására azzal jellemezve, hogy borostyánkősavanhidridet

30 L-prolinnal reagáltatunk.
5. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja l-(4-karboxi-3-metil-butiril)-L-prolin előállítására azzal jellemezve, hogy 3-metil-glutársavanhidridet L-prolin rövidszénláncú alkilészterével reagálta-

35 tünk, majd az észtercsoportot hidrolizáljuk.
6. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja l-(4karboxi4-metil-butiril)-L-prolin előállítására azzal jellemezve, hogy 4-metil-4-(metoxi-karbonil)-vaj savat L-prolin rövidszénláncú alkilészterével

40 reagáltatunk, majd az észtercsoportokat hidrolizáljuk.
7. Az 1—6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás továbbfejlesztése hatóanyagként I általános képletű (karboxi-alkanoil)-L-prolinszármazékot vagy

45 bázissal alkotott sóját — ebben a képletben R, R!, R₂, R₃ és n az 1. igénypontban megadott jelentésű - tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására azzal jellemezve, hogy a hatóanyagot a gyógyszerkészítmények szokásos hordozó-, hígító-, 50 töltő- és/vagy egyéb segédanyagaival együtt összekeverve gyógyszerkészítménnyé kikészítjük.