Zsére
Zsére (Žirany) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Nyitrai | ||
Járás | Nyitrai | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1113 | ||
Polgármester | Nagy Imre | ||
Irányítószám | 951 74 | ||
Körzethívószám | 037 | ||
Forgalmi rendszám | NR | ||
Testvérvárosok | Lista | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1360 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 87 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 250 m | ||
Terület | 15,56 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 22′ 44″, k. h. 18° 10′ 28″48.378889°N 18.174444°EKoordináták: é. sz. 48° 22′ 44″, k. h. 18° 10′ 28″48.378889°N 18.174444°E | |||
Zsére weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsére témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Zsére (szlovákul Žirany) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Árpád-kori keletkezésű magyar település a Kisalföld északi peremén, Zoboralján.
Fekvése
[szerkesztés]Nyitrától 10 km-re, északkeletre található. A község a Zobor és a Gímes hegyvonulatait elválasztó Zsérei-szorostól keletre, 250 m tengerszint feletti magasságban fekszik.
Története
[szerkesztés]A települést 1113-ban "Sire" alakban említik először. 1349-ben "Syra" néven említik. A zoborhegyi apátság tulajdonában állt, majd 1496-tól a zobordarázsi uradalom része. 1549-ben 9 portája adózott. A 16. században 16 mészégető kemence működött a településen. 1626-ban 62 adózója lakta. 1751-ben 118 volt a háztartások száma. 1787-ben 124 házában 792 lakos élt. 1790-ben lakói fellázadtak az úrbéri terhek ellen.
Vályi András szerint „ZSERE. Zirani. Magyar falu Nyitra Várm. földes Ura a’ Nyitrai Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik Nyitrához 1 1/2 mértföldnyire; földgye, réttye középszerű, szőleje tsekély, erdeje van, meszet is égetnek, piatza közel.”[2]
1828-ban 112 háza és 781 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, mészégetéssel foglalkoztak. A község mezőgazdasági jellegét később is megőrizte.
Fényes Elek szerint „Zsére, Nyitra vm. magyar falu, Ghymeshez 1/2 órányira: 790 kath. lak., kat. paroch. templommal. Földei középszerüek; Szőlőhegye, erdeje van. F. u. a nyitrai püspök. Ut. p. Nyitra.”[3]
Nyitra vármegye monográfiája szerint „Zsére, a Zsibricza-hegy alatt fekvő község, 898 nagyrészt magyar és kevés (60) tót lakossal, a kik r. katholikusok. Postája Ghymes, táviró- és vasúti állomása Nyitra. Kath. temploma 1734-ben épült. Kegyura a nyitrai püspök. Történeti feljegyzések szerint Marcus Aurelius idejében a római „legio fulminatrix” a Zsibricza hegyen körülsánczolta magát és hosszabb ideig védekezett a markomannok ellen. Földesura a XII. században a zobori apátság volt, később pedig a nyitrai püspök, kinek itt ma is nagyobb birtoka van.”[4]
A trianoni békeszerződésig területe Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés]1880-ban 774 lakosából 720 magyar és 26 szlovák anyanyelvű.
1890-ben 898 lakosából 827 magyar és 60 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 984-en lakták: 947 magyar és 33 szlovák anyanyelvű.
1910-ben 983 lakosából 941 magyar, 24 szlovák, 7 német és 11 egyéb anyanyelvű volt.
1919-ben 971 lakosából 927 magyar, 27 csehszlovák, 1 ruszin és 16 egyéb nemzetiségű; ebből 969 római katolikus és 2 egyéb vallású.[5]
1921-ben 1008-an lakták: 972 magyar és 32 csehszlovák.
1930-ban 1029 lakosából 951 magyar és 63 csehszlovák volt.
1991-ben 1251 lakosából 942 magyar és 301 szlovák volt.
2001-ben 1287-en lakták: 801 magyar és 474 szlovák.
2011-ben 1355 lakosából 669 szlovák és 636 magyar.
2021-ben 1360 lakosából 780 szlovák, 506 magyar (37,2%), 6 cseh, 2 lengyel, 1 cigány, 4 egyéb, 61 ismeretlen nemzetiségű.[6]
Neves személyek
[szerkesztés]- Itt született 1941-ben Simek Viktor festőművész, karnagy.
- Itt hunyt el 1943-ban Putz Éva néprajzi gyűjtő.
- A község elismerte Pécsi L. Dániel jelképtervező művészt.
- Innét származott Dallos István (1901-1972) író, újságíró, szerkesztő családja.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Miklós tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1939-ben épült a korábbi, 1734-ben barokk stílusban épített templom helyett.[7] Plébániája Fuchs Ferenc püspök idejében épült.[8]
- Szijjártó Jenő zeneszerző, karmester, népdalgyűjtő, zenepedagógus tiszteletére 2003-ban kopjafát állítottak.
Kultúra
[szerkesztés]- Zoboralji színek – A zsérei népviselet Simek Viktor festészetében című kiadvány 2010-ben jelent meg.
- Zsibrice hagyományőrző csoport
- Ernyey József itt is fényképfelvételeket készített a falu életéről. A fényképek a Néprajzi Múzeum gyűjteményében találhatóak.
A falu a népmonda szerint véletlenül került a helyére: "mikor a teremtő már a városokat meg a falvakat osztotta szét a földön, megállt pihenni a Zsibricán. Akkor esett ki az iszákjából véletlenül Zsére, oda, ahová nem is akarta. A Zsibricán ma is bárki megmutatja a sziklát, melyen egy óriási lábnyom van, az "isten lába nyoma"." Utóbbi alakzat már nem létezik.[9]
A településen gyűjtött népdalok
[szerkesztés]Cím | Gyűjtő | Év |
---|---|---|
Harcsa van a vízben | Kodály Zoltán | 1911 |
Két tyúkom tavalyi | Kodály Zoltán | 1911 |
A jó lovas katonának de jól vagyon dolga | Kodály Zoltán | 1911 |
Kicsiny a hordócska | Kodály Zoltán | 1906 |
Kodály Zoltán által 1911-ben gyűjtött A jó lovas katonának de jól vagyon dolga kezdetű magyar népdalt[10] Amade László „A szép fényes katonának…” című dal (dallamát Arany János szerezte) szövegével egészítette ki a Háry János című daljátéka számára.[11] A dal ezzel a szöveggel terjedt el. Itt gyűjtötte Kodály Zoltán az Eltörött a sajtárom dongája kezdetű népdalt Elgyütt Matildtól,[12] melynek várkonyi[13] és csákvári változatai ismertek.[14]
Testvértelepülései
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]- Kodály Zoltán 1909: Zoborvidéki népszokások. Ethnographia 20.
- Dallos László: Felszentelték az új zsérei templomot. Nyitravármegye 1939. szeptember 17., 3.
- Manga János 1940: A Felvidék népművészete. In: Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Budapest, 237.
- Otomar Gergelyi 1965: Ako sa hospodárilo na nitrianskom biskupskom panstve v roku 1800? Agrikultúra 4, 79-93.
- Jozef Hoššo – Stegmann-Rajtár, S. 2007: Rozšírenie dobývacieho priestoru kameňolomu Žira-ny-Žibrica. (kézirat)
- Fehér, S. - Rácz. I. - Simek, V. - Szórád, J. 2008: Zsére - Žirany.
- Simek Viktor 2009: Zoboralji színek - A zsérei népviselet Simek Viktor festészetében.
- Popély Árpád 2014: Fél évszázad kisebbségben - Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből. Somorja, 95.
- Martin Kvietok 2019: Predstihový archeologický výskum na stavbe bytového domu v Žiranoch. AVANS 2014.
- Peter Ivanič 2019: Collection of Road Toll in Southwestern Slovakia in the Middle Ages on the basis of Written Sources. Studia Historica Nitriensia 23/2, 426-455.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
- ↑ 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 51.
- ↑ SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. január 28.)
- ↑ Cserenyey azonban Esterházy Imre Gábor püspöknek tulajdonítja az építését, aki csak 1740-től lett nyitrai püspök (1913 Néhány kép a nyitrai püspökség két utolsó századából III. Religio LXXII, 61.).
- ↑ Cserenyey István 1913: Néhány kép a nyitrai püspökség két utolsó századából IV. Religio LXXII, 80.
- ↑ Mártonvölgyi László: A Zobor alatt Kodál nyomában. Archiválva 2022. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben[1] Archiválva 2022. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben. In: Irodalmi Szemle 1982/10, 891-894 / Napjaink 1983/1, 2
- ↑ Vargyas Lajos 1976 (szerk.): Kodály Zoltán - A magyar népzene. Példatár. Budapest, 220.
- ↑ Prágai Magyar Hírlap 5/248, 4 (1926. október 31.); Mártonvölgyi 1982
- ↑ Mártonvölgyi 1982/1983
- ↑ MTA–BTK Zenetudományi Intézet, Népzenei Gyűjtemény
- ↑ Csákvár; [