Zsámboky János
Zsámboky János | |
Zsámboki János arcképe Bombo kutyával, Emblemata című műve második kiadásából (1566) | |
Született | 1531. június 1. Nagyszombat |
Elhunyt | 1584. június 13. (53 évesen) Bécs |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | orvos, filológus, író |
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsámboky János témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Zsámboki János vagy Sámboki János, humanista nevén Johannes Sambucus, (Nagyszombat, 1531. június 1. – Bécs, 1584. június 13.) bölcseleti és orvosdoktor, történetíró, a humanista levélírás jeles képviselője, nevezetes emblémáskönyv szerzője.
Életpályája
[szerkesztés]1545. június 29-én iratkozott be a Wittenbergi Egyetemre; majd Strassburgban (1550), Párizsban (1552. bölcseleti magister), Padovában (1555) és egyéb főhelyeken bujdosásában kezdett könyveket kibocsátani. Tanulmányait Olaszországban végezte, megszerezte a bölcselet- és orvosdoktori oklevelet.
Az, hogy 26 éves korában a Bolognai Egyetem tanára volt, nem mindennapi képességének tanúbizonysága. II. Alfonso ferrarai herceg nevelője is volt. Itáliát elhagyva Bécsbe költözött; tudományával megnyerte I. Ferdinánd császár és király nagyrabecsülését; tanácsosává, II. Miksa és II. Rudolf császároknak pedig udvari orvosává és történetírójává lett. Tizenegy nyelvben volt tökéletesen jártas. Zsámboki korának egyik jeles könyvgyűjtője volt, több ezer könyvet és kéziratot számláló könyvtára a korabeli Európa egyik legnagyobb magánkönyvtára volt.
Kiadta antik szerzők műveit éppúgy mint Janus Pannonius verseit. Ez utóbbival nem csak Janus Pannonius költeményeinek megőrzését kívánta szolgálni, hanem azt is bizonyítani akarta, hogy magyarországi ember is lehet tehetséges költő. Mint latinul verselő költőt is számon tartjuk, de legnagyobb sikerét kétségtelenül a számos kiadást megért emblémagyűjteményével (Emblemata, Antwerpen, 1564) aratta. A magyar törvények kiadása terén is szerzett érdemeket: kiadta Werbőczy István Tripartitumát, de elkészítette Magyarország térképét is (1566. évi Erdély-térképe Johannes Honterus, 1571. évi Magyarország-térképe Lázár munkájának magyaros névírású, kiegészített, javított változata).[1]
Saját historiográfiai műveinek száma nem nagy, itt is elsősorban filológusi, szövegkiadói teljesítménye kiemelkedő. Történetíróként elsősorban Pietro Ranzano Epithoma rerum Hungaricarum (A magyarok történetének rövid foglalta) című krónikájának, illetve Antonio Bonfini krónikájának kiadása tette híressé. Előbbi 1558-ban Bécsben, utóbbi 1568-ban Bázelban jelent meg. Zsámboki emellett latinul megírta Eger 1552-es, Szigetvár 1556-os ostromának sikeres visszaverését, Temesvár elestét és Tokaj Schwendi Lázár által történt elfoglalását. Bécsben hunyt el.
Munkássága
[szerkesztés]Zsámboki János (Johannes Sambucus) 1531. június 1-jén született Nagyszombatban, és 1584. június 13-án Bécsben hunyt el. Történetíró, filológus, orvos, térképész, a magyar késő reneszánsz egyik kiemelkedő polihisztora. Polgári sorban élő nemesi családban született. Bécsben, Wittenbergben, Strassburgban, Párizsban és Padovában folytatta egyetemi tanulmányait.
1557-ben Bolognában egyetemi tanárrá nevezték ki, 1564-ben tért vissza Bécsbe, ahol II. Miksa, majd II. Rudolf császár udvari orvosa és történetírója lett.
A közép-európai humanizmus történetének második szakaszához tartozott: tudományos érdeklődése és kapcsolatai nem Itália, hanem inkább Nyugat-Európa felé irányultak.
Francia, német és svájci tudósokkal levelezett, több mint 50 munkáját Bázelben és Antwerpenben adta ki (Padovában csak egyet). Tevékenységének legértékesebb része a szövegfilológia volt; kiadta többek között:
- Plautus (1566)
- Pietro Ranzano (1558)
- Antonio Bonfini (1568) (Rerum Hungaricarum decades, Bázel)
- valamint Janus Pannonius (1569) munkáit, könyvtára és kéziratgyűjteménye európai hírű volt.
Saját munkái között szerepel néhány kisebb történeti értekezés, pl.:
- Szigetvár 1566. évi ostromáról, amelyek hasznosan egészítik ki Oláh Miklós és Brodarics István írásait:
- az Emblemata (1564) , hasonmás kiadás (1982) című verskötet, amelynek motívumait Shakespeare drámaiban is felfedezték a kutatók,
- a Corpus Juris Hungarici (1581) első kiadását,
- továbbá több térkép Magyarországról és Erdélyről.
Zsámboky sokat tett a magyar művelődés külföldi megismertetéséért, és azért, hogy Bécs a korabeli Európa egyik fontos szellemi központjává vált.
Zsámboky János emblémái
[szerkesztés]Zsámboky emblémáskönyve 1564-es első kiadásában 167 emblémát közölt és függelékében 46 éremmetszetet. Az 1566-os kiadás 224 emblémát és 90 érem képét tartalmazza és függelékében találjuk a Poemata kötet néhány válogatott epigrammáját is. További négy kiadásban látott napvilágot. A könyvecske szépsége Plantin nyomdáját, a metszetek a neki dolgozó flamand és francia mesterek művészetét dicséri.
Zsámboky Emblemata című kötete a legnagyobb költői teljesítménye, és költői hírnevét leginkább emblémái emelték. Zsámboky Emblemata-jának Előszavában a műfajról értekezik és az alábbiakban vonja meg határait. „Az embléma célja az erkölcsi oktatás, képszerű ábrázolásával ne csak gyönyörködtessen, hanem burkoltan az erkölcsi igazságot is foglalja magában.” Rejtett vonatkozása pedig gondolkoztassa meg az olvasót, tanítson, de legfőképpen legyen benne rejtett tartalom, éleselméjűség, kellem és sokoldalúság. Az emblémának gazdag tartalmúnak kell lennie, hogy az olvasót foglalkoztassa és gazdagsága a szép gondolatok súlyában jusson kifejezésre. E könyvben legeredetibb Zsámboky költészete. Az emblémák széles körű tárgyi tudást, asszociativitást igénylő verseiben találta meg igazi hangját.
A 167 emblémát tartalmazó kötet többek között ezeket tartalmazza:[2]
- Poetica ad Dionysium Lambinum
- Nusquam tuta fides
- Iniuria gravis est omnibus
- Dolus inevitabilis
- Nullum malum solum
- Carlo Sigonihoz intézett emblémája
- Alchimia vanitas
- Grammatica, Dialectica, Rhetorica
- In labore fructus
A Poetica ad Dionysium Lambinum című embléma
[szerkesztés]Poetica ad Dionysium Lambinum című emblémájában a megszemélyesített poézis szólal meg. Zsámboky költészetének ars poétikáját fedezhetjük fel benne.
„Bármi témát választok, akár komolyat, akár vidámat, lényegében mindent utánzok és nem magamat adom. A valóságot a képzelettel, a képzeletet a valósággal keverem, hogy gyönyörködtetni tudjak. Mondanivalóm sorrendjében nem tartok be előírt szabályokat, s a kifejezések és a képek is nálam sokkal szabadabbak, mint másoknál. Sem a tárgy, sem a forma nincs nálam meghatározva, mégis testet ölt, amit alkotok. Nagyobb művészet ugyanis a változatos témákhoz a megfelelő formát megtalálni, mint előre megadott tárgyhoz az előírt versmértéket vagy műfaji jelleget alkalmazni. Mint, hogy új utakon járok, talán ügyetlennek látszom, de a művészi formákban sokkal változatosabb vagyok. Nem én alkotok, hanem engem formálnak, az isteni szikra bennem munkálkodik, de az idővel együtt változom.” A Poezis szavából a manierista költészetfelfogás minden fő jellegzetességét megismerhetjük. A képzelet és valóság keveredése, a relativizmus, a képek, kifejezések szabadsága, az ihletettség, az öntudatlan alkotás elmélete mind-mind a manierizmus költészetfelfogásának kulcselemei és alapvetően szemben állnak a klasszikus költők nézeteivel.
Az emblémák intellektuális tartalma és a játékos asszociációi közötti ellentét adja azt a paradox hatást, ami alapvetően nem reneszánsz vonásuk. Ez a paradoxia az, amire épülnek az emblémái és tükrözik a cinquecento derekának eszmevilágát, aminek művészi kifejeződése a manierizmus. Az, hogy Zsámboky (de általában a manierista alkotók) műveiben egyes elemeket nem lehet sem a reneszánsz, sem a barokk stílusjegyeként értelmezni, de még a reneszánsz túlhajtásaként sem, is-is féle meghatározásokat eredményezett.
Az emblémák intellektuális célkitűzésű műfaj, és a költő szándéka szerint a rébusz, az erkölcsi tanítás vagy mindkettő adja intellektuális tartalmát. Az optikai hatást mint konkrét képet és mint szóképet egyaránt felhasználja burkolt utalásai, rejtett elméssége érdekében.
Közvetlen érzelmi reagálásra nem törekszik, a paradox kifejezésmódot kedveli, formai parallelizmusokat használ, viszonylag önálló részeket rendel egymás mellé és e mellérendelésben a részek valamennyire mindig megőrzik önállóságukat az esztétikai összhatáson belül. Az embléma műfaj jellegzetességei – a manierista költészet jellegzetességei – Zsámboky emblémáiban egyértelműen tetten érhetők.
Nusquam tuta fides című embléma
[szerkesztés]A párhuzamos szerkesztés, a váratlan fordulattal, asszociatívan összekapcsolt példa és tanulság Nusquam tuta fides című emblémában: Az elefánt, ha nyugovóra tér, fatörzshöz támaszkodik. Az elefántvadászok előre el szokták fűrészelni a fa törzsét annyira, hogy ha az elefánt nekitámaszkodik kidőljön, s az állat felboruljon. Így ugyanis könnyebb az elefántot zsákmányul ejteni. Továbbszőtt gondolat: sehol sem lehetünk biztonságban.
Emlékezete
[szerkesztés]- A Magyar Orvostörténelmi Társaság Zsámboky János-emlékérme
Művei
[szerkesztés]- Dioscoridis Libri Octo Graece Et Latine. Castigationes in eosdem libros. Parisiis, 1549
- Luciayni dialogi coelestes… Argentorati, 1550 (Görög és latin czímmel és szöveggel. Ujabb kiadásai: Parisiis, 1554, 1572. Basel, 1576)
- Δημηγιριαι Hoc Est Conciones aliqvot Ex Libris Xenophontis de Paedia Cyri, breviores & selectiores, uersae pro tironibus Graecae linguae… Additae sunt duae Orationes contrariae. Critiae & Theramenis, ex libro secundo de Rebus gestis Graecorum… Basiliae, 1552
- Epistolarum Conscribendarum Methodus, una cum Exemplis, incerti autoris, Graece & Latine, in utriusq. linguae studiosorum gratiam nunc multo quám antea & emendatior & locupletior edita… Basiliae, 1552 (2. kiadása. Basiliae, 1558)
- Romanorum Principum effigies-cum historiarum annotatione, olim ab Jo. Huthichio confecta: nunc vero alicubi aucta & Longe Castigatiora opera… Basiliae, 1552
- In Christi Natalem Oratio… habita Ingolstadij tertio & quinquagesimo anno ineunte. Eiusdem Sententiae aliquot hymni eodem autore. Augustae Rheticae (1553)
- Nili Patria Sancti Et Archiepiscopi Constantinopolitani Illius Misericordis, Oratio Ad Deum contra Barbarorum incursiones, bella intestina, pestem, famem ac mortis uim praesentem. Patovii, 1555
- Poemata Qvaedam. Patovii, 1555
- Rerum Ad Agriam Anno M.D.LII. gestarum, breuis Narratio (Bécs, 1558. Nem önállóan, hanem Ranzanus, Epitome Rerum Ungaricarum munkájának függeléke gyanánt jelent meg)
- Obsidio Zigethiensis An: M.D.LVI. descripta: Viennae, 1558
- Dialogi Duo Platonis, Alcibiades Secundus et Axiochus. Interprete. Viennae, 1558
- Oratiuncula… in obitum Generosi Adolescentis Iacobi a Stubenberg, Baronis & Pincernae haereditarij Stiriae etc. Qui annos natus 17. Patauij 27. Februarij Anni MDLIX. graui omnium luctu; vita excessit. Patavii, 1559
- Oratio, In Obitum Generosi Ac Magnifici Adolescentis Georgii Bona Transylvani… Qui mortuus est VI. Septemb. anni 1559. Addita sunt in fine doctissimorum aliquot virorum Epitaphia Graeca & Latina. Patavii, 1560
- De Imitatione Ciceroniana Dialogi Tres Autore… Eusdem duae Orationes Funebres, cum doctissimorum aetatis nostrae virorum Epistolis aliquot eiusdem argumenti, & Epigrammatis graecis & Latinis. Parisiis, 1561 (újabb kiadásai: Antwerpen, 1563 és 1568)
- Orationes Duae Funebres… Cum doctissimorum aetatis nostrae virorum Epistolis eiusdem argumenti, atque Epigrammatis Graecis & latinis. Parisiis, 1561.
- Luciani Samosatensis Opera… Basiliae, 1563, négy kötet (újabb kiadások Parisiis, 1602 és 1619)
- Ars Poetica Horatii, Et In Eam Paraphrasis. Antwerpiae, 1564
- Emblemata, Cum Aliquot Nummis Antiqui Operis. Antwerpiae, 1564 (Antwerpiae, 1566, 1569, 1576, 1584, 1599, francziául. Antwerpiae, 1567)
- Petronii Arbitri Massiliensis Satyrici Fragmenta… Antverpiae, 1565
- Oratio Cum Epigrammatis Aliquot Epithaphiis in Obitum Imp. Ferdinandi Primi… tertio nonas Sextil. MDLXIIII. Viennae, 1565
- Αρισταινετου επιστολαι ερωτικαι. Antverpiae, 1566
- Laertii Diogenis De Vita Philosophorum Libri X... Antverpiae, 1566
- M. Accii Plavti Comoediae Viginti… Antverpiae, 1566 (Basiliae, 1564)
- Epistola et Epitaphia De Obitu Magnific. Herois ac Baronis Sigismundi ab Herbersein & C… Augustae Vindelicorum, 1566 (és Bécs, 1566)
- Reges Vngariae, Ab An: Chriati CDI. usqu. ad M.D.XLVII. Item Iani Pannonii… Eranemus nunc repertus. Viennae, 1567
- Ευναπιου βιοι Φιλοσοϕων. Antverpiae, 1568
- Sententiae Et Regulae Vitae Ex Gregorii Nazanzeni Scriptis Collectae, Eiusdem Iambi aliquot… Antverpiae, 1568 (újabb kiad. Krakkó, 1578)
- Antonii Bonfinii Rerum Vngaricarum Decades Quatuor… . Basiliae, 1568 (újabb kiad. Frankfurt, 1581, Hanau, 1606, Köln, 1690)
- Nonni Panopolitae Dionysiaca,… . Antverpiae, 1569
- Elegia de Angelis, Cum precatiuncula quadam, & Epistola de obitu Mag. D. Marci Singhmoseri… Viennae, 1570
- Epistolae Duae Duum VV. D. Johannis Sambuci Et D. Johannis Cratonis… De Lugubri Et. Reip. Damnosa Ex Hac Vita Migratione Magn. Viri D. Johannis Vdalrici Zassii Proconcell. Imperii Augusti. vna cum Epitaphijs. Lipsiae, 1570
- Hesychii Milesii, Illustrii Cognomento, de his qui eruditionis fama claruere, Liber, Hadriano Iunio Medico interprete. Antverpiae, 1572
- Arcus aliquod Triumphal. Et Monimenta Victor. Classicae, In Honor. Incivtissimi ac Illustriss. Iani Austriae Victoris Non Quieturi. Antverpiae, 1572
- Symposion Trimeron: Sive, Antonii Bonfinii De Pudicitia coniugali & virginitate Dialogi III. Basiliae, 1572 (újabb kiad. Francofurti a. M., 1621)
- De Corona Seren. Rodolphi Regis Vngariae, &c. Archiducis Austriae, &c. 25. Septemb. 1572. ad Status Regni, & alios Joan. Samb. oratiuncula. Viennae, 1572
- Alpes Juliae, Japides et Carni, Antverpiae, 1573
- Icones Veterum Aliqvot Ac Recentivm Medicorvm Elegiolis Svis Editae. Opera I. Antverpiae 1574 (újabb k. Antverpiae, 1589, 1603, Amsterdam, 1612, 1615)
- Pvb. Vegetii Viri Illvstris Mulomedicina… Basiliae, 1574
- Ioannis Stobaei Eclogarum Libri Dvo… Antverpiae, 1575
- Apotelesma. Francofurti, 1577
- Elegiae… Norimbergae, 1579
- De Rebvs Gestis A Francisco Ximenio Cisnerio,… Libri Octo… Francofvrti, 1581
- Hungariae Loca Precipva Recens Emendata, atqve Edita… Hely n., 1592
- Ad Invictissimvm Caesarem Rvdolphvm II. Romanorvm Imperatorem… Sive De Tribvs Summis Imperatoris virtutibvs Gnomae generales. Jenae, 1598
- Emblemata. Antverpiae 1564; fakszimile szöveggond. Varjas Béla, tan. August Buck; hasonmás kiad.; Akadémiai, Bp., 1982 (Bibliotheca Hungarica antiqua)
- Veterum aliquot ac recentium medicorum philosophorumq. icones ex bibliothecâ Iohannis Sambuci. Cum eiusdem ad singulas elogiis; ÁKV–Magyar Orvostörténeti Társaság, Bp., 1985 (Reprint)
Kovachich M. G. három kisebb cikkét közli (Scriptores Rerum Hungaricarum Minores Budae, 1798. I. 27. l. Praelio ad Mohach, 29. l. Francisci Zay de Scepusiensis belli initio & praeludio Sambuci, 44. De origine odii Joannis Vaydae).
Nevét Zsámbokynak és Szamboczkynak is írják.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Klinghammer István: A magyar térképészet Lázár deáktól napjainkig, Magyar Tudomány, XLII. kötet, 9. szám, 1997]
- ↑ Dr. Kemenes Pál: Zsámboky János XVI. századi orvos-humanista[halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link][halott link]
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908.
- Gunst Péter: A magyar történetírás története. Debrecen, 2000
- Corpus Juris Hungarici, 1896; a Corpus Juris Hungarici szerkesztőinek életrajza
- Zsámboky János és kutyái, Studiolum (a fenti két kutyás kép forrása)
További információk
[szerkesztés]- Zsámboky János (Joannes Sambucus): Emblemata (1564) (egyes versek magyar fordítása)[halott link]
- Sambucus, Joannes: Emblemata (1564) (fakszimile)
- Sambucus, Joannes: Les emblemes (1567) (fakszimile)
- Orbán János: Sámboky Jánosról; Endrényi Ny., Szeged, 1916
- Bálint Nagy István: Sámboky János 1531–1584 orvosi működéséről; Egyetemi Ny., Bp., 1929
- Téglásy Imre: A nyelv- és irodalomelmélet kezdetei Magyarországon. Sylvester Jánostól Zsámboky Jánosig; Akadémiai, Bp., 1988 (Humanizmus és reformáció)
- A Zsámboky-könyvtár katalógusa (1587). Gulyás Pál olvasatában; szerk. Monok István, szakirodalmi bibliográfia Varga András, bev. Ötvös Péter; Scriptum, Szeged, 1992 (Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez)
- Almási Gábor: The uses of humanism. Johannes Sambucus (1531–1584), Andreas Dudith (1533–1589), and the republic of letters in East Central Europe; Brill, Leiden–Boston, 2009 (Brill's studies in intellectual history)
- Johannes Sambucus, János Zsámboki, Ján Sambucus (1531–1584). Philologe, Sammler und Historiograph am Habsburgerhof; Christian Gastgeber, Elisabeth Klecker (Hgg.), Wien, Praesens, 2018 (Singularia Vindobonensia)