[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Xeroterm fenyvesek

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A xeroterm fenyvesek növénytársulástani osztálya az Alpok és a Dinaridák mészkedvelő és neutrofil tűlevelű erdeit foglalja magában.

Termőhelyük, alapkőzetük

[szerkesztés]

Elsősorban száraz, meleg éghajlatú térségeken nőnek sziklás talajokon, főképp a karbonátos kőzeteken. Ezeken a kevéssé kedvező termőhelyi adottságú, viszonylag versenymentes termőhelyeken a viszonylag lassan növő és viszonylag nagy fényigényű fenyőfajok:

speciális alkalmazkodásaikkal:

  • mikrofillia,
  • rövid csírázási időszak,
  • tűzrezisztencia

képesek előnybe kerülni más fafajokkal szemben.

Társulásaik főleg a lassan málló, leginkább kioldódó kőzeteket kedvelik (dolomit, mészkő, szerpentinit). A fenyő-nyír korban ilyen jellegű erdők nőhettek a Dunántúli-középhegység dolomitos felszínein. Az osztály karakterfajai közül több jégkori reliktumként maradt fenn a dolomiton növő társulásokban:

Jellegzetesen ilyen reliktum lágyszárúak:

Rendszertani felosztásuk

[szerkesztés]

Az osztálynak Magyarországon egyetlen társulástani rendjét ismerjük: Melegkedvelő fenyvesek (Erico-Pinetalia) I. Horvat 1959

Ez a rend három szüntaxonómiai csoportot foglal magában:

1. Mészkedvelő fenyvesek csoportja (Erico-Pinion). Ebbe a dombságokon és alacsonyhegységekben növő, xeroterm erdei- és feketefenyvesek társulásai tartoznak; ezeket az ország nyugati-délnyugati vidékein találhatjuk meg néhány, kis kiterjedésű, reliktum jellegű folton.

2. Termofil lomblevelű erdők csoportja (Orno-Ostryon); ez a pannon flóratartományban megszokott mezofil tölgyesek és sziklaerdők (Orno-Cotinion) csoportjának (molyhos tölgyesek, xeroterm erdők, xeroterm bokorerdők) alpesi-illír helyettesítője. Magyarországon ez a csoport a jégkorszak utáni meleg időszak zonális erdőtársulásait őrzi többnyire extrazonális formában, a mészkő- és dolomithegyek déli lejtőin.

Jellemző fajai:

3. A rend harmadik csoportja az Erico-Pinion mugo a szubalpin, xeroterm fenyveseket és vörösfenyves sziklaerdőket foglalja össze; társulásai Magyarországon nem nőnek.

Források

[szerkesztés]