Wilhelm Schott
| Wilhelm Schott | |
 | |
| Született | Wilhelm Christian Schott 1802. szeptember 3. Mainz |
| Elhunyt | 1889. január 21. (86 évesen) Berlin |
| Állampolgársága | német |
| Nemzetisége | német |
| Foglalkozása | orientalista, sinológus |
| Iskolái | Humboldt Egyetem |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Schott témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Wilhelm Schott (Mainz, 1802. szeptember 3. – Berlin, 1889. január 21.) német orientalista, sinológus.
Élete és munkássága
[szerkesztés]Schott a Berlini Egyetemen kezdett kelet-ázsiai nyelveket tanulni, ahol már 1833-tól a kínai nyelvről és filozófiáról tartott előadásokat. 1838-ban kinevezték a Mainzi Egyetem docensévé. Élete során török, perzsa, kínai, mandzsu, mongol, tibeti, finn, magyar, csagatáj és japán nyelvet is tanított.
A Berlini Antropológiai, Néprajzi és Őstörténeti Társaság tiszteletbeli tagja volt, 1858-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották.
A magyar nyelvhez kapcsolódó kutatásai
[szerkesztés]Schott a török és a magyar kapcsán azt kívánta bizonyítja, hogy „milyen beteljesülésre és harmonikus szépségre emelkedhetnek az igazi nyelvtani összeolvadás nélküli nyelvek is”. Ezeket a nyelveket szembeállította az orosz nyelvtannal, amely ugyan az első pillantásra sokkal gazdagabbnak látszik, mint például a török, de:
„ez a gazdagság csak külsődleges és rossz pótléka olyan belső hiányoknak, amilyenekkel a törökben nem találkozik az ember. A nyelv igazi fölénye nem deklinációinak és konjugációinak nagyobb számában van, nem a szabályok és kivételek nyomasztó sivatagában. Minden formai sokoldalúságnak, amennyiben nem egy szellemi sokoldalúság képviselője, és nem ábrázolja a fogalmak finomabb megkülönböztetéseit és árnyalatait, legfeljebb csak eufonikus értéke van.”[1]”
A magyar nyelv iránti rajongása példájaként a következő megállapításait gyakran idézik:
„A magyar nyelvben olyan üde, gyermeki természetszemlélet él, hogy előre nem is sejthető fejlődés csírái rejtőznek benne. Sok szép lágy mássalhangzója van. Magánhangzóit tisztábban ejti, mint a német. Egyaránt képes velős rövidségre és hatásos szónoki nyitottságra, szóval a próza minden nemére. Összhangzatos felépítése, csengő rímei, kifejezésbeli gazdagsága és zengő hangjai viszont kiválóan alkalmassá teszik, mint a tapasztalat is igazolja, a költészet minden ágára.[2]”
Főbb művei
[szerkesztés]- Werke der tschinesischen Weisen Kung-Fu-Dsü und seiner Schüler. Erster Theil Lün-Yü. Halle, 1826
- Versuch über die tatarischen Sprachen. Berlin, 1836
- Verzeichnis der chinesischen und mandschu-tschungusischen Bücher und Handschriften der Berliner Bibliothek. Berlin, 1840
- De Lingua Tschuwaschorum: dissertatio. Berolini (1841)
- Über das altaische oder finnisch-tatarische Sprachengeschlecht. Berlin, 1847
- Das Zahlwort in der tschudischen Sprachenklasse. Berlin, 1852
- Entwurf einer Beschreibung der chinesischen Litteratur. Berlin, 1854
- Altaische Studien. 5 Hefte, Berlin, 1860–1872
- Zur Beurteilung der Annamitischen Schrift und Sprache. Berlin, 1855
- Über die sogenannten Indochinesischen Sprachen, insonderheit das Siamesische. Berlin, 1856
- Die Cassiasprache. Berlin, 1859
- Chinesische Sprachlehre. Berlin, 1857
- Zur japanischen Dicht- und Verskunst. Berlin, 1878
- Über die Sprache des Volkes Rong auf Sikkim. Berlin, 1882
- Die finnische Sage von Kullerwo. Berlin, 1852
- Über die esthnische Sage von Kalewi-poeg. Berlin, 1863
- Über die (hochasiatische) Sage von Gesser-Chan. Berlin, 1851
- Über den Buddhismus in Hochasien und in China. Berlin, 1844
- Zur Litteratur des chinesischen Buddhismus. Berlin, 1873
- Älteste Nachrichten von Mongolen und Tataren. Berlin, 1846
- Das Reich Karachatei oder Li-Liao. Berlin, 1849
- Über die echten Kirgisen. Berlin, 1865
- Zur Uigurenfrage. 2 Teile, Berlin, 1874–1875
Hivatkozások
[szerkesztés]Megjegyzések
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Lásd: A klasszikus nyelvtipológia története III.. Finnugor Tanszék. [2015. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 18.)
- ↑ Lásd: A magyar nyelvről. Magyarok Forrása. [2015. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 18.)
Irodalom
[szerkesztés]- Hartmut Walravens: Schott, Wilhelm Christian. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 23, Duncker & Humblot, Berlin, 2007, ISBN 978-3-428-11204-3, S. 497 f.
- Cornelius Hasselblatt: Wilhelm Schott als Wegbereiter der deutschen Finnougristik. In: Finnisch-Ugrische Forschungen 62 (2014), 77-183.
További információk
[szerkesztés]- Verzeichnis der Chinesischen und Mandschu-Tungusischen Bücher und Handschriften der Königlichen Bibliothek zu Berlin: eine Fortsetzung des im Jahre 1822 erschienenen Klaproth'schen Verzeichnisses, Berlin, 1840
- Vocabularium Sinicum, Berolini, 1844.
