[go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

Veneto

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Veneto
Velence látképe
Velence látképe
Veneto címere
Veneto címere		 Veneto zászlaja
Veneto zászlaja
Közigazgatás
Ország Olaszország
RangRégió
SzékhelyVelence
MegyéiBelluno (BL)
Padova (PD)
Rovigo (RO)
Treviso (TV)
Velence (VE)
Verona (VR)
Vicenza (VI)
KormányzóLuca Zaia (2010. április 13. – )
Népesség
Teljes népesség4 869 830 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség264,3 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület18 391 km²
IdőzónaUTC+1
Veneto régió elhelyezkedése
Veneto régió elhelyezkedése
Veneto weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Veneto témájú médiaállományokat.

Veneto régió (Regione di Veneto; IPA: [ˈvɛːneto]) Olaszország közigazgatási egysége az ország északkeleti részén, az Adriai-tenger és a Dolomitok között fekszik.

Földrajz

[szerkesztés]

Fekvése

[szerkesztés]

Határai: nyugaton Lombardia és Trentino-Alto Adige, északkeleten Friuli-Venezia Giulia, délen pedig Emilia-Romagna régiók, míg északon Ausztria (Tirol és Karintia tartomány).

Természetes határát délről a Pó-folyó, nyugatról a Garda-tó keleti partja jelenti, északon a Dolomitok és a Karni-Alpok, keleten az Elő-Alpok illetve a Livenza és a Tagliamento-folyó biztosítja.

Felszíne

[szerkesztés]

A régió 56%-a síkság, 14%-a dombvidék, 30%-a hegység. A terület morfológiailag – beleértve az Adria-parti területet, a Pó-síkságot és az Alpokat – meglehetősen összetett. Venetóban - tájegységeit, gazdaságát és népességi összetételét figyelembe véve - 4 kisebb szubrégió ismerhető fel:

  • Legészakabbra Belluno hegyes vidéke szociális és gazdasági viszonyait tekintve alpesi jellegű: gyér népesség, szerény mezőgazdaság, gyenge iparosodás, sok fontos kis hétvégi és sportturisztikai helység.
  • Veneto középső területe – az Előalpok és a síkság között - Treviso, Padova, Vicenza és Verona megyék. A régió legvitálisabb és leggazdagabb vidéke, virágzó mezőgazdasággal, szolid kereskedelemmel és iparral, ősi kisvárosokkal, a történelem és kultúra illusztris személyiségeivel.
  • Veneto keleti része az Adige (Etsch) és a Pó folyók területe. A keleti és tengerparti vidék lagúnás partokkal. Legjelentősebb tájegysége a Velencei-lagúna, melynek központjában Velence helyezkedik el.
  • A régió hegységi (alpesi és előalpesi) zónája nem túl kiterjedt, a terület mintegy 30%-ának felel meg, de meglehetősen változatos táj völgyekkel, fennsíkokkal, sziklás masszívumokkal, erdőségekkel.

Földrajzi tájegységei

[szerkesztés]
Hegyvidékei

Az alpesi terület a Karni-Alpok (Karnische Alpen / Alpe Carniche) nyugati zónája, melynek legmagasabb pontja a Pfannspitze (Vanscuro-csúcs, 2678 m) és a Dolomitok délkeleti vidéke, ahol az Alpok több neves és gyönyörű hegye emelkedik, mint a legmagasabb Marmolada (la Marmolada, 3342 m), a Tofanák (le Tofane), a Civetta-hegy (il monte Civetta) – mindegyike meghaladja a 3200 méteres magasságot. A hegyvidéki részből külön kiemelhető Resia (Résia).

Dombvidékei

A Venetói-Alpok az Előalpok vidéke felé alacsonyabbá válik, 700-2200 méteres tengerszint feletti területekkel, morfológiailag változatos tájakkal a Garda-tóig (lago di Garda) és a Piave-folyóig. Hegységei: az Asiago, a Lessini-hegység (monti Lessini), s sziklás masszívumok, mint a Grappa s a Monte Baldo. A dombos vidék behatárolt, kiemelkedik belőle Eugenai-dombság (Padova megye) (colli Euganei) és a Berici–hegység Vicenza megyében (monti Berici).

Síkságai

Veneto területének 56,5%-a sík vidék, magához a közigazgatási egység területéhez képest egyetlen más régió sem rendelkezik ilyen kiterjedt síksággal. Folyóvizekben gazdag. Érdemes megemlíteni a lagúnarendszert, mely behálózza a régió tengerparti részét kb. 200 km-nyi területen, lassan mélyülő, homokos partokkal. Különös fontosságú a Velencei lagúna (la laguna di Venezia), melynek vízszabályozása a Velencei Köztársaság idejéből származik. Másik kiemelkedő parti szisztémája a Pó-delta, a tengerbe ömlő csatornák összetett rendszere.

Vízrajza

[szerkesztés]
Bassano del Grappa folyója, a Brenta
  • Folyók és csatornák:

A folyók és csatornák egy része áthalad az egész venetói sík vidéken. Ellentétben a piemonti és lombardiai folyókkal, a venetói folyóvizek függetlenek a Pó folyótól, mivel közvetlenül a tengerbe ömlenek. A legfontosabb az Adige, Olaszország második leghosszabb folyója (410 km). További jelentős folyóvizei: a Brenta (160 km), a Piave (220 km, Veneto legnagyobb belső folyója), a Bacchiglione (118 km, Vicenza folyója), a Sile (95 km, Treviso folyója) és a Livenza (112 km).

  • Tavak:

Legnagyobb taván, a Garda-tón Veneto, Lombardia és Trentino-Dél-Tirol régiók osztoznak. Emellett Veneto régióban számos kis alpesi tó található, mint a Cadore és az Agordino völgyek tavai, az Alleghei-tó, az Auronzói-tó, a Pievei-tó, a Misurina-tó (Belluno megye), a Revine tavai (Treviso megye), a Santa Maria-tó, a Lago-tó s a bellunói tavak: a Santa Croce-tó, az Arsié-tó s a Lago de Mis.

Természetvédelmi területei

[szerkesztés]

Nemzeti parkok (parchi nazionali):

Regionális parkok (parchi regionali):

Története

[szerkesztés]

Veneto nevét a venétek ősi népcsoportjáról kapta, kiket a rómaiak az i. e. 2. században hódítottak meg s létrehozták Aquileia kolóniát. Később a terület barbár betörések célpontjává vált. Csak a 10. században alakultak ki fontosabb városok s később szabad kommunák. A 15. században a Velencei Köztársaság kiterjesztette hatalmát a környékbeli területek nagy részére. 1797-től osztrák uralom alá került, 1805–1814 között a francia csatlós Itáliai Királyság (1805–1814), majd 1866-ig a Habsburg Birodalomhoz tartozó Lombard–Velencei Királyság része volt, 1866-ban az egyesült Olasz Királyság részévé vált. A második világháború után közigazgatásilag két részre osztották, Veneto és Udine néven. Ez utóbbiból alakult ki a mai Friuli-Venezia Giulia régió. Veneto jelenlegi határai között 1947 óta létezik.

Közigazgatás

[szerkesztés]
Veneto megyéi

Veneto székhelye Velence. A régió közigazgatásilag 7 megyére oszlik, legnagyobb városai egyben a megyék székhelyei is. Megyéi (provincie) a következők:

Népesség

[szerkesztés]

A népesség nyelvi megoszlása:

Fő szócikk: Venetói nyelv

A velencei vagy venetói nyelv nem tévesztendő össze az ókori Itáliában beszélt venét nyelvvel. Saját elnevezése léngua vèneta vagy vèneto. Az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán az újlatin nyelvek nyugati, közelebbről a galloromán nyelvek gallo-itáliai csoportjába tartozó nyelv, illetve nyelvváltozat. Anyanyelvi használóinak száma Olaszországban valamivel több mint kétmillió. Sokan, még maguk a beszélői is csak az olasz nyelv egyik északi dialektusának tekintik, azonban nyelvészetileg eltér a sztenderd olasztól, és nem is ugyanahhoz az ághoz tartozik, mint az olasz. Több, területileg elkülönülő nyelvjárásra oszlik; fejlődésére feltehetően az ókori (valószínűleg a latinnal közeli rokonságban álló) venét nyelv szubsztrátumának hatása jellemző.

Venetóban beszélnek egy szláv nyelvet is a réziait, ami a szlovén nyelv egy elszigetelt dialektusa ebben a régióban, de igen kevés ember beszéli.

Gazdaság

[szerkesztés]
Chioggia, Vena-csatorna
Lido di Jesolo, strand
Verona, Júlia erkélye (a turisták számára kijelölve)
Padova, Szent Antal-bazilika

Turizmus

[szerkesztés]

Veneto Olaszországban vezető helyen foglal el az idegenforgalomban, a nemzeti idegenforgalmi bevételek 13,5%-át adja. Csak maga Velence kb. 10 millió látogatót fogad egy-egy esztendőben. Az idegenforgalom célterületei a régióban:

Kulturális látnivalók
Tengerparti nyaralóhelyek
Tóvidékek
Termálfürdők
Sícentrumok

Közlekedés

[szerkesztés]

Sport

[szerkesztés]

Sportlétesítmények

[szerkesztés]

Híres emberek

[szerkesztés]

Római katolikus egyház

[szerkesztés]

Politika

[szerkesztés]

Tudomány, felfedezések

[szerkesztés]

Építészet

[szerkesztés]

Képzőművészetek

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]

Zene

[szerkesztés]

Sport

[szerkesztés]

Képgaléria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Veneto
A Wikimédia Commons tartalmaz Veneto témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Veneto&oldid=27335126”