U–217
| U–217 | |
| Hajótípus | Tengeralattjáró |
| Üzemeltető | Kriegsmarine |
| Hajóosztály | VIID típus |
| Pályafutása | |
| Építő | F. Krupp Germaniawerft AG, Kiel |
| Megrendelés | 1940. február 16. |
| Építés kezdete | 1941. január 30. |
| Vízre bocsátás | 1941. november 15. |
| Szolgálatba állítás | 1942. január 31. |
| Szolgálat vége | 1943. június 5. |
| Honi kikötő | Kiel |
| Sorsa | Elsüllyesztették |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 965 T |
| Hossz | 76,9 m |
| Szélesség | 6,4 m |
| Merülés | 5,01 m |
| Maximális merülési mélység | 200 m |
| Végzetes merülési mélység | 220–240 m |
| Hajtómű | 2 dízelmotor 2 elektromotor |
| Teljesítmény | 2400 kW (felszínen), 560 kW (víz alatt) |
| Sebesség | 16,7 csomó (felszínen) 7,3 csomó (víz alatt) |
| Hatótávolság | 20 720 km (felszínen 10 csomóval) 130 km (víz alatt 4 csomóval) |
| Fegyverzet | 12 torpedó 15 akna 88 mm fedélzeti löveg 20 mm légvédelmi gépágyú |
| Legénység | 46-52 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az U–217 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a kieli F. Krupp Germaniawerft AG-tól 1940. február 16-án. A hajót 1942. január 31-én állították szolgálatba. Három harci küldetése során három hajót süllyesztett el, amelyek összvízkiszorítása 10 651 tonna volt.[1]
Pályafutása
[szerkesztés]Az első hajó, amelyet az U–217 elsüllyesztett, egy 75 tonnás brit vitorlás volt, a Sea Gull D. Az utasszállítót Curaçaótól 240 kilométerre északkeletre, fedélzeti fegyvereivel támadta meg a búvárhajó. A vitorláson a Lago Oil & Transport Co Ltd St. Vincent-i munkásai utaztak, akik Arubára tartottak dolgozni. A munkások khaki egyenruhája megtéveszthette a tengeralattjáró tisztjeit, talán katonának vélték őket. Az első lövés után tíz perccel megjelent egy repülőgép, amely fedélzeti gépágyújából tüzet nyitott az U–217-re, majd három mélységi bombát dobott rá. A tengeralattjáró kisebb sérülésekkel lemerült. A Sea Gull D. utasai közül ketten meghaltak, a többieket felvette a Kassos görög hajó, amelyet korábban az U–217 elengedett, mert semleges, svájci bérletben volt.[2]
1942. december 14. éjszakáján a tengeralattjáró feltartóztatta a New Yorkból Montevideoba tartó semleges, svéd Etna nevű teherhajót. A németek átkutatták a hajót, és felfedezték, hogy csempészárut szállít. Ezután a 27 fős legénység harminc percet kapott a teherhajó elhagyására, majd az U–217 egy torpedóval hullámsírba küldte a hajót. A torpedó éppen akkor csapódott be, amikor a hajó kapitánya a túlsó oldalon, utolsó emberként lefelé mászott a létrán. A robbanás ereje a mentőcsónakba vetette. A tengerészek túlélték a támadást.[3]
1943. február 3-án Bermudától délkeletre megtorpedózta a brit Rhexenort. A hajó Durban kikötőjéből tartott Kanada felé, raktereiben 6451 tonna kakaóbabbal. Miután a legénység elhagyta a hajót, az U–217 a felszínre emelkedett, és a fedélzeti löveggel elsüllyesztette a Rhexenort. Egy tengerészt magukkal vittek Brestbe. A legénység 70 tagjából három nem élte túl a német akciót.[4]
1443. június 5-én az Atlanti-óceán északi részén, az Azori-szigetektől délnyugatra, egy TBF Avenger és egy F4F Wildcat megtámadta a tengeralattjárót, amely teljes legénységével, ötven emberrel együtt megsemmisült.[1]
Kapitány
[szerkesztés]| Név | Kezdőnap | Zárónap |
|---|---|---|
| Kurt Reichenbach-Klinke | 1942. január 31. | 1943. június 5. |
Őrjárat
[szerkesztés]| Indulás | Indulónap | Érkezés | Zárónap |
|---|---|---|---|
| Kiel | 1942. július 14. | Brest | 1942. október 16. |
| Brest | 1942. november 24. | Brest | 1943. február 23. |
| Brest | 1943 április 19. | * | 1943. június 5. |
* A tengeralattjáró nem érte el úti célját, elsüllyesztették
Elsüllyesztett hajók
[szerkesztés]| Nap | Hajó | Nemzetisége | Vízkiszorítása (brt |
|---|---|---|---|
| 1942. augusztus 19. | Sea Gull D. |  Egyesült Királyság |
75 |
| 1942. december 14. | Etna |  Svédország |
2619 |
| 1943. február 3. | Rhexenor | Egyesült Királyság |
7857 |
