Trieri Szent Péter-dóm
|
Ez a székesegyház a világörökség része |
| Trier római kori műemlékei, a Szent Péter-dóm és a Miasszonyunk-templom | |
| |
 | |
| A trieri dóm | |
 | |
| Vallás | katolicizmus |
| Egyházmegye | Trieri egyházmegye |
| Építési adatok | |
| Építése | 1235 |
| Stílus | román építészet |
| Alapadatok | |
| Hosszúság | 112,5 m |
| Szélesség | 41 m |
| Világörökségi adatok | |
| Világörökség-azonosító | 367-008 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, III, IV, VI |
| Felvétel éve | 1986 |
| Település | Trier |
| Elhelyezkedése | |
 Trier római kori műemlékei, a Szent Péter-dóm és a Miasszonyunk-templom
Pozíció Németország térképén
| |
 é. sz. 49° 45′ 22″, k. h. 6° 38′ 35″49.756111°N 6.643056°EKoordináták: é. sz. 49° 45′ 22″, k. h. 6° 38′ 35″49.756111°N 6.643056°E | |
 | |
| A Trier római kori műemlékei, a Szent Péter-dóm és a Miasszonyunk-templom weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Trier római kori műemlékei, a Szent Péter-dóm és a Miasszonyunk-templom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A trieri Szent Péter-dóm Németország legrégebbi temploma és a Trieri egyházmegye székesegyháza. 112,5 méteres hosszával, 41 méteres szélességével Trier legnagyobb egyházi épülete. 1986 óta a trieri római kori műemlékekkel és a trieri Miasszonyunk-templommal együtt a világörökség része. A római kori és a frank építészet, valamint a román stílus jegyeit magán viselő trieri dóm a Hágai egyezmények védett kultúrkincse.
Története
[szerkesztés]A dóm középső része a 4. századból származik, a többi építményt a középkorban toldották hozzá.
Az 1945 utáni ásatások szerint talán már I. Constantinus idején elkezdték a kettős templom építését. A hagyomány szerint Konstantin anyja Szent Ilona adományozta Agritius püspöknek a trieri palotáját templomépítés céljára. A dóm alatt megtalálták egy díszterem maradványait, amely feltehetőleg a császári palotához tartozott. Maximinus püspök alatt (329 – 346) kibővítették az első bazilikát.
Közelebbről nem ismert okokból Gratianus császár (375–383) részben lebontatta Konstantin katedrálisát és az alapra új templomot építtetett. Megmaradt viszont az eredeti kettős templom nyugati főhajója.
Az 5. században a frankok által lerombolt templomot Niketius püspök (525–566) állíttatta helyre. Később 882-ben a normannok ismét elpusztították. Száz évvel később Egbert érsek (977–993) felújíttatta az épületet és elkezdte egy új háromhajós templom építését. Egbert halálával a munkák abbamaradtak.
A dóm mai alakja leginkább 1038–1078 között jött létre Poppo érsek és utódai, Eberhardt és Udo alatt. További fontos bővítések történtek Theoderich érsek (1212-1243), luxemburgi Balduin érsek (1307-1354), illetve greiffenclaui Richard érsek (1511-1531) idején.
A francia csapatok 1794-es bevonulása után a dómot raktárként használták. Csak a franciák által kinevezett Mannay püspök alatt kapta vissza a dóm eredeti funkcióját.
Ereklyék és síremlékek
[szerkesztés]
A dóm kincsei közül a leghíresebb a Szent Köntös. A hagyomány szerint ez az a köntös, amelyet Jézus viselt a keresztre feszítése előtt. A köntöst Szent Ilona császárné hozta magával a Szentföldről és küldte el Trierbe. Első említése 1196-ból származik, eszerint I. János trieri érsek május 1-jén szentelte fel azt az oltárt, ahol a köntöst őrizték.
Az ereklyét különleges körülmények között őrzik és csak ritkán mutatják meg a hívőknek. 1512-ben Richard von Greiffenklau érsek I. Miksa császár jelenlétében kinyitotta az oltárt és megmutatta a kincset. Szabálytalan időközökben zarándoklatokat tartottak az ereklye megtekintésére: 1513, 1514, 1515, 1516, 1517, 1524, 1531, 1538, 1545, 1655, 1810, 1844, 1891, 1933, 1959, 1996. Amikor a tunikát 2012. április 13-tól egy hónapon át újra kiállították, a zarándokok száma körülbelül félmillió volt.[1]
A dómban található számos hajdani trieri érsek síremléke, itt nyugszik luxemburgi Balduin, Richard von Greiffenklau és Theoderich von Wied.
A dóm köve
[szerkesztés]
A dóm főbejárata előtt egy kb. 4 méter hosszú gránitoszlop fekszik, ezt nevezik Domstein-nak (a dóm köve). A trieri gyermekek szívesen csúszkálnak rajta. A legenda szerint valamilyen ravaszsággal sikerült rávenni az ördögöt, hogy segítsen a dóm építésénél. Amikor a dóm elkészült, az ördög rájött a csalásra és a falnak gurította a követ. Valójában a régi gránitoszlopok a népvándorlás idején megrongálódtak és azokat a 6. században mészkő oszlopokkal helyettesítették. Az egyik kicserélt gránitoszlop ott maradt a déli bejárat előtt.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Trierer Dom című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
