Tisza László (politikus)

Tisza László
Született	1829. június 27. Geszt
Elhunyt	1902. augusztus 28. (73 évesen) Gmunden
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Holles Ottilia (1852–1904)
Gyermekei	Tisza Ilona Tisza Etelka
Szülei	Tisza Lajos
Foglalkozása	politikus, országgyűlési képviselő
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.) magyarországi parlamenti képviselő (1866. március 14. – 1875. május 24.) magyarországi parlamenti képviselő (1875. augusztus 30. – 1878. június 29.) magyarországi parlamenti képviselő (1878. november 1. – 1881. június 1.) magyarországi parlamenti képviselő (1881. november 26. – 1884. május 19.) magyarországi parlamenti képviselő (1884. szeptember 27. – 1896. október 3.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Tisza László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Borosjenői Tisza László (Geszt, 1829. június 27. – Gmunden, 1902. augusztus 28.) politikus, nagybirtokos, országgyűlési képviselő. A Tisza családból származó magyar arisztokrata.

Családja és származása

A jómódú és előkelő köznemesi borosjenői Tisza családnak a sarja. Tisza Lajos (1798–1856), császári és királyi kamarás, császári megyefőnök országgyűlési követ, nagybirtokos, és gróf széki Teleki Júlia (1805–1863) fia. Az apai nagyszülei Tisza László (1765–1831), nagybirtokos, és széki gróf Teleki Katalin (1777–1820) voltak. Az anyai nagyszülei gróf széki Teleki József (1777–1817), földbirtokos és széki gróf Teleki Zsófia (1784–1844) voltak. Fivére gróf Tisza Lajos (1832–1898), titkos tanácsos, szegedi királyi biztos 1883. december 22-én magyar grófi címet szerzett adományban I. Ferenc József magyar királytól. Tisza Lászlónak és gróf Tisza Lajosnak a három unokaöccse, Tisza Kálmán (1830–1902), a Magyar Királyság miniszterelnöke és gróf Degenfeld-Schomburg Ilona fiai Tisza István (1861–1918) a Magyar Királyság miniszterelnöke, Tisza Kálmán (1867–1947), földbirtokos, valamint Tisza Lajos (1879–1942), földbirtokos 1897. február 16-án magyar grófi címet szerzett adományban I. Ferenc József magyar királytól.

Élete

Tanulmányait testvéreivel, Domokossal, Lajossal és Kálmánnal otthon, a szülői háznál kezdte meg, majd a debreceni református kollégiumban letett érettségi után Budapesten jogot tanult. 1848 elején már esküdt jurátusként a királyi táblán állt munkába. Március 15-e után a pesti gyalogos nemzetőrségbe lépett (az őrmesteri, majd a főhadnagyi rangig és zászlóalji segédtiszti beosztásig jutott előre), 1848 áprilisától egyben segédfogalmazói beosztásban dolgozott a magyar Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumban. A Nádor huszároknál, majd október 19-től a honvédsereghez csatlakozott Miklós huszárezred dandárparancsnoki segédtisztjeként szolgált hadnagyi beosztásban. 1848 decemberétől főhadnagy volt Gáspár András ezredes, a Perczel-hadtest hadosztályparancsnoka mellett. A móri csatában december 30-án súlyosan megsebesült, és fogságba esett. 1849 áprilisában, a főváros felszabadulásakor kiszabadult. Sebesülése miatt 1849. június 1-jén ezrede létszámában maradva fogalmazói állást töltött be, Görgey Artúr hadügyminiszteri titkára lett századosi rangban a hadügyminisztériumban. „Kalandjai miatt állító­lag róla mintázta Jókai Mór A kőszívű ember fiai című művének egyik főhősét, Baradlay Richárd huszárkapitányt.”

A szabadságharc bukása után a kényszerbesorozástól felmentették, s családja a biztonsága érdekében külföldre küldte. Az 1850-es évek első felétől másfél évig Berlinben, Párizsban egyetemi tanulmányokat folytatott, s Angliában tanulmányozta a közgazdasági viszonyokat. 1852-ben tért vissza erdélyi birtokára, mintagazdasággá fejlesztette azt, s az Erdélyi Gazdasági Egylet alelnökévé is megválasztotta. Ő volt az egyik kezdeményezője a Lovaregylet megalakításának.

A protestáns egyházban is jelentős tevékenységet folytatott, mint a nagyenyedi egyházmegye gondnoka.

1861-ben a Torda vármegyei főispáni hivatalt kínálták fel számára, de visszautasította. 1861-ben az országgyűlésnek tagja volt, de a Schmerlingi provizórium időszakában visszavonult a birtokára. Az 1865. évi kolozsvári országgyűlésen Torda vármegyét képviselte, majd 1866-ban megválasztották a Bihar vármegyei tenkei kerület képviselőjéül, majd a tordai és a lugosi kerületeket képviselte, 1884-től pedig a bogsáni kerület képviselőjeként a Ház egyik legrégebbi tagjává vált szabadelvű párti programmal.

1861-ben, 1867-ben és 1890-ben a Torda–Aranyosszéki Honvédegylet elnöke volt. Ugyancsak elnöke volt a véderő-bizottságnak és a honvédegylet központi választmányának is.

Tagja volt a déli vasút-társaság igazgatóságának és budapesti vezérképviselője a bécsi általános biztosító társaságnak.

1902-ben hunyt el Gmundenben, holttestét hazaszállították és szeptember 1-jén Geszten helyezték el a családi sírboltba.

Házassága és leszármazottjai

Az 1852. február 16-án Holles Ottiliával (1831. február 16.–Besterce, 1904. február 8.) kötött házasságából négy leánya származott:

• Tisza Ilona (Mezőcsán, 1855. november 11. – Geszt, 1925. március 16.). Férje: gróf borosjenői és szegedi Tisza István (Pest, Osztrák Császárság, 1861. április 22. – Budapest, Osztrák–Magyar Monarchia, 1918. október 31.) a Magyar Királyság miniszterelnöke, földbirtokos.
• Tisza Etelka (1858. november 28.–1931). Férje: zeykfalvi Zeyk Károly (Nagyenyed, 1848. augusztus 31. – Kolozsvár, 1924. október 11.) főispán, országgyűlési képviselő, Tisza Etelka műfordító.
• Tisza Jolán (Nagyvárad, 1860. július 29.–Kolozsvár, 1949. március 5.). Férje: gróf bethlenfalvi Bethlen Pál (Bethlen, 1851. január 25.–Kolozsvár, 1935. március 19.), földbirtokos.
• Tisza Anna (1863. május 13.–Marosvásárhely, 1918. november 19.). Férje: csíkszentmihályi Sándor János (Marosvásárhely, 1860. november 14. – Budapest, 1922. július 16.) politikus, főispán, belügyminiszter.

Források

• Sturm Albert (szerk.). Új országgyülési almanach 1887–1892 – Rövid életrajzi adatok a főrendiház és képviselőház tagjairól. Budapest: Ifjabb Nagel Ottó bizománya, 321–322. o. (1888. november 9.). Hozzáférés ideje: 2021. december 22. 
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 870. o.  
• Tisza László nekrológja. In: Vasárnapi Ujság, 1902. szeptember 7. 575. oldal [1]
• Borosjenői Tisza László. In: Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban. Online. Megtekintve 2021-12-22.