Tauriai-palota
| Tauriai-palota (Таврический дворец) | |
 | |
| A Tavricseszkij-palota 2016-ban | |
| Ország |  Oroszország |
| Település | Központi kerület, Szentpétervár |
| Épült | 1783–1789 |
| Építtető | Nagy Katalin cárnő |
| Építész | Ivan Jegorovics Sztarov, Fjodor Grigorjevics Volkov Felújítás: Carlo Rossi, Vaszilij Petrovics Sztaszov |
| Stílus | neoklasszicizmus, palladianizmus |
| Jelenlegi funkció | FÁK tagállamainak parlamentközi közgyűlése |
| Látogatható | igen |
| Cím | 191015 Szentpétervár, Spalernaja ulica 47. |
| Elhelyezkedése | |
 Tauriai-palota
Pozíció Szentpétervár térképén
| |
 é. sz. 59° 56′ 52″, k. h. 30° 22′ 33″59.947778°N 30.375833°EKoordináták: é. sz. 59° 56′ 52″, k. h. 30° 22′ 33″59.947778°N 30.375833°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tauriai-palota témájú médiaállományokat. | |
A Tauriai-palota vagy Tavricseszkij-palota (Oroszul: Таврический дворец, Tavricseszkij dvorec) egy neoklasszicista stílusban épült palota Szentpéterváron. Az idők során több funkciót is betöltött, történelmi személyek rezidenciája, országgyűlések helyszíne, kormányépület, pártakadémia és a lovas őrezred (Конный лейб-гвардии полк) központja is volt.[1]
Fekvése és megközelítése
[szerkesztés]A palota Szentpétervár központi kerületében, a Néva bal partján, a Spalernaja utca 47. szám alatt található. Délről a Tauriai kert (illetve azon túl a Kirocsnaja utca), keletről a Tavricseszkaja utca, nyugatról pedig a Patyomkinszkaja utca határolja.
Tömegközlekedés:
Története
[szerkesztés]
A palota Nagy Katalin cárnő kedvenc hadvezérének, Grigorij Alekszandrovics Patyomkin hercegnek épült. Az épület a tauriai hercegként (Tavricseszkij herceg) ismert hadvezérről kapta nevét. Az 1783-ban kezdődő munkálatokkal Ivan Jegorovics Sztarov építészt bízták meg. Az építés költsége mintegy 400000 aranyrubel volt.
A 19. században, I. Sándor idején nagyszabású felújításra és átalakításra került sor. A Carlo Rossi és Vaszilij Petrovics Sztaszov építészek vezette munkálatok után a palota újra uralkodói rezidencia lett.
A palota négy fő helyiségből áll: dómterem, nagy galéria (vagy Katalin-terem), előcsarnok és télikert. Építésekor a nagy galéria a legtágasabb palotahelyiség volt az orosz fővárosban: hossza 74,5 m, szélessége pedig 14,9 m. A télikert ritka növényfajoknak adott otthont.[1]
A palota kezdetben a Lovasőrség palotája (Конногвардейским дом) néven volt ismert, mivel a cári lovas testőrség területén állt, mely ezred tagja volt Patyomkin is. Mai nevét Nagy Katalin cárnő adta Patyomkin halála után, mivel annak jelentős szerepe volt a Krím-félsziget (ókori nevén Taurica) 1783-as Oroszországhoz való visszacsatolásában, ezért megkapta a tauriai herceg címet.[2][1] Mojszej Urickij, a pétervári Cseka vezetőjének 1918-as meggyilkolása után a palotát Urickij-palotára keresztelték át, azonban ez nem ragadt meg a köztudatban és a történeti név maradt használatban.[1]
A Krím-félsziget ügyeivel elfoglalt Patyomkin csak keveset tartózkodott a palotában, élete utolsó évében azonban bálokat és fogadásokat adott pétervári rezidenciájában. Az 1791. április 28-i bálról feljegyezték, hogy az fényűzőbb volt minden addigi oroszországi estélynél, melyre a cárnő mellett háromezer vendég volt hivatalos. A herceg a palota ajtajában állva, gyémántos aranygombokkal díszített, skarlátvörös frakkban várta az uralkodónőt. Katalin előtt 24 pár táncolt, majd a házigazda körbevezette vendégeit. Az egyes helyiségekben költők olvastak fel verseket, kórusok énekeltek, illetve egy francia komédia került bemutatásra.[3]
Patyomkin 1791-es halála után Fjodor Grigorjevics Volkov vezényletével felújították az épületet. Ekkor az építész tervei alapján egy templommá alakították a nagy csarnokot, egy portikuszt csatoltak a főbejárathoz és a koncerttermet színházzá alakították. A palota bejáratát egy csatorna kötötte össze a Névával, így a kisebb hajók kiköthettek az épület előtt.
I. Pál cár idején újra átépítették a palotát, a lovasőrség rendezkedett be benne, egyes szobákat barakkokká alakítottak, a télikertben pedig istállókat létesítettek.[1]
20. század
[szerkesztés]1906-ban a palota az orosz törvényhozás, az Állami Duma székhelye lett.
Az októberi forradalom után az ideiglenes kormány és a Petrográdi Szovjet székhelye lett az épület. 1918. január 19-én az Összoroszországi Alkotmányozó Gyűlés az első és utolsó ülését tartotta a palotában.[4] Ugyanazon év májusában a bolsevikok itt tartották 7. kongresszusukat.
1920-tól 1991-ig a Kommunista Párt pártiskolájának adott otthont.
A palota jelenleg a FÁK tagállamainak parlamentközi közgyűlésének ad otthont.[1]
Egyéb
[szerkesztés]
A palotáról kapta nevét a jelenleg az Ermitázsban kiállított Tauriai Venus. Ez volt az első ókori szobor, amely Oroszországba került. A szobrot 1718-ban ajándékozta XI. Kelemen pápa I. Péter cárnak, a Vatikán és Oroszország diplomáciai kapcsolatainak kezdetén. Az alkotás két évvel később érkezett Rómából Szentpétervárra, ahol a 19. század közepéig a Tauriai-palotában került elhelyezésre.[5]
A palotában működik az Orosz Parlamenttörténeti Múzeum is.[6]
Az épület mellett áll a „Virágok” (Цветы) kiállítócsarnok.[7]
Orgona
[szerkesztés]A Tauriai-palota orgonáját 2011-ben avatták fel, készítője Gerhard Grenzing orgonakészítő mester volt. A hangszer 23 regiszterrel, két manuállal és pedállal, illetve mechanikus traktúrával rendelkezik.[8][9]
Az orgona beosztása:
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
- Kopulák: II/I, I/P, II/P
Galéria
[szerkesztés]-
Az Állami Duma tanácsterme 1906 és 1917 között -
A palota az orosz munkás- és katonai bizottság ülése idején 1917 márciusában -
A palota és a kert -
A palota ábrázolása egy bankjegyen -
A névadó Patyomkin, Tauria hercege -
Az ülésterem 2015-ben -
A „Virágok” csarnok -
Az épület télen -
Esti fényben
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f Érdekes tények a Tauriai-palotáról, az orosz klasszicizmus győzelméről. culture.ru. (Hozzáférés: 2018. február 20.) (oroszul)
- ↑ Grigorij Patyomkin, a legendás szerető. cultura.hu, 2016. november 29. [2018. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 20.) (magyarul)
- ↑ Massie, Robert K.. Catherine the Great: Portrait of a Woman, 516. o. (2011). ISBN 9781588360441. Hozzáférés ideje: 2018. február 26. (angolul)
- ↑ Székely János (2018). „Az őrség elfáradt”. Élet és Irodalom LXII (3), 1. o. (Hozzáférés: 2018. február 19.) (magyarul)
- ↑ Tavricseszkij-palota. Visit Petersburg. [2018. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 20.) (angolul)
- ↑ Orosz Parlamenttörténeti Múzeum. peterburg.biz. (Hozzáférés: 2018. február 26.) (oroszul)
- ↑ Virágok csarnok. Visit Petersburg. [2018. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 20.) (angolul)
- ↑ A Tauriai-palota orgonájának felavatása (PDF). Grenzing. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 26.) (oroszul)
- ↑ A Tauriai-palota orgonája. capellataurida.ru. [2017. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 26.) (oroszul)
Források
[szerkesztés]- Érdekes tények a Tauriai-palotáról, az orosz klasszicizmus győzelméről (culture.ru) (oroszul)
- Tauriai-palota (tonkosti.ru) (oroszul)
- Tauriai-palota az Arhityektura Rosszii honlapján (oroszul)
További információk
[szerkesztés]
- A palota a Független Államok Közössége tagállamainak parlamentközi közgyűlésének honlapján (angolul)
- Tavricseszkij-palota Archiválva 2018. február 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (Visit Petersburg) (angolul)
