Taormina

	Taormina
	; Taormina címere
	; Taormina címere
	Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Szicília
Megye	Messina (ME)
Rang	község
Frazionék	Mazzeo, Trappitello, Villagonia, Chianchitta, Spisone, Mazzarò
Védőszent	Pancras of Taormina
Irányítószám	98039
Körzethívószám	0942
Forgalmi rendszám	ME
	Népesség
Teljes népesség	10 471 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	844,91 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	204 m
Terület	13,16 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
	Elhelyezkedése
	é. sz. 37° 51′ 06″, k. h. 15° 17′ 08″37.851790°N 15.285650°EKoordináták: é. sz. 37° 51′ 06″, k. h. 15° 17′ 08″37.851790°N 15.285650°E
	Elhelyezkedése Messina térképén
	Taormina weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Taormina témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Taormina (szicíliai nyelven Taurmina, görögül Ταυρομένιον [Tauromenion]) kisváros az Olaszországhoz tartozó Szicíliában. Az ókorban görög gyarmat volt. I. e. 400 körül alapították meg.

Földrajza

Taormina Messina megyében található, csakúgy, mint a csodálatos Lipari-szigetek és Milazzo ősi városa. Észak felől Messinából, dél felől pedig Cataniából autópályán könnyen elérhető. Már a 19. századtól kezdve népszerű turistacélpont. Gyönyörű tengerpartjai vannak. A Jón-tenger vize igen meleg, és magas a sótartalma.

Történelme

Taormina alapítói a II. Dionüsziosz alatt véghezvitt naxoszi öldöklés túlélői. A város alapítója Andromakhosz, a történetíró Timeosz apja volt. Ő gyűjtötte össze i. e. 358-ban a naxoszi túlélőket, és a Tauro lejtőjén megalapította Tauromeniont. Ezzel a lépéssel a már itt élő, de egyre inkább a sziget belseje felé húzódó szikulok még inkább kiszorultak a partmenti területekről.

A város számos háború áldozata lett, sosem volt önálló. Az első pun háború idején a város Rómával állt szövetségben. A második pun háború idején került római fennhatóság alá, Kr. e. 212-ben, II. Hierón halála után. A város megkapta a „civitas foederata” címet.

A római korban számos esemény helyszíne volt a város. Rabszolgalázadás tört ki amelyet i. e. 132-ben vertek le. Verres kifosztotta i. e. 34-ben.

Később, a bizánci uralom idején állásként szolgált az arab terjeszkedéssel szemben. 902-ben az arabok könyörtelenül elbántak a városlakókkal, a legtöbbüket felkoncolták. A történet szerint az arabok vezetője, Kegyetlen Ibrahim, akit föltehetően okkal illettek ilyen névvel, a maradék túlélő szeme láttára tépte ki, majd falta fel Szent Prokop püspök szívét.

A város ezután többször gazdát cserélt. Keresztény uralom alatt 913-ban újjáépítették, majd 962-ben újra arab kézbe került. Ekkor a várost a győztes hadvezérről, Al-Muizzról Almoeziának nevezik el. 1079-ben a normann Hauteville dinasztia sarja, I. Roger visszahódítja a várost. A normannok uralma alatt a város fontos kereskedelmi és gazdasági központ lett, és számos új épülettel gyarapodott. Az 1282-es szicíliai vecsernye alatt a város hű maradt a spanyol Aragóniai-házhoz. 1410-ben a Palazzo Corvaián a királyválasztásra összegyűlt szicíliai parlament megválasztotta királynak Frigyest, Luna grófját.

Az 1675-ben lezajlott messinai lázadás idején Taormina, csakúgy, mint a vecsernye idején, a spanyolok pártját fogta. Az akkori francia király, XIV. Lajos csapatai végül elfoglalták.

Az olasz egység megteremtésekor a város Garibaldi mellé állt, aki 1860-ban helyőrséget állított föl benne.

Látványosságai

Az Isola Bella egy megkapóan szép természetvédelmi terület Taorminától délre. A városból turistautakat szerveznek a Capo Sant' Andrea-i grottákhoz. Taormina szélsőségesen hegyvidéki területre épült föl. Az Etnától 45 perces autóúttal lehet eljutni a városba.

A görög színház, a teatro greco eredetileg valóban görög építésű: hellén telepesek emelték a Kr. e. 3. században, II. Hierón uralkodása idején. A ma látható romok azonban már a római korban, a 2. században újjá- és átépített színház maradványai: ez már alkalmas volt gladiátorjátékok megrendezésére is. 109 méteres átmérőjével ez Szicília második legnagyobb színháza (a szürakuszai után). 5400 néző befogadására volt alkalmas. Ma is gyakran használják koncertek, valamint opera- és színielőadások megtartására.

A San Nicolò bazilika. Normann-kori katedrális egy kis téren áll. Homlokzatán hornyolt oszlopok között domborműves, kőkeretes ajtó látható. A homlokzat ékessége a bejárat fölött látható rózsaablak (a 16. századból). A templom bal oldalán 15. századi kapu található, kőkerettel; indás virágmotívummal díszítve.

Naxosz romjai. Naxosz Szicília első ógörög telepesvárosa volt. Kr. e. 403-ban Nagy Dionüsziosz bosszúból lerombolta, mert a város a Szürakusza és Athén közti háborúban az utóbbit támogatta.

Kultúrája

A város már az 1700-as évektől az „elit turizmus” célpontja, ekkoriban épült meg ugyanis a Messina-Catania útvonal, ami kikapcsolta a várost az árukereskedelemből.

A 19. század végén Taormina arról lett ismert, hogy itt dolgozott a fényképész Wilhelm von Gloeden, aki többnyire meztelen férfiakról készített felvételeket.

A 20. század elején a városka külföldi művészek, írók és entellektüelek fellegvára lett. D. H. Lawrence itt tartózkodott Fontana Vecchiában 1920-tól 1922-ig, és számos versét, regényét, novelláját, esszéjét itt írta meg, valamint egy útikönyvet is „Tenger és Szardínia” címmel.

A Taorminai Filmfesztivált ötven éven keresztül rendezték meg, és híres filmsztárok is meglátogatták az ókori „görög” színházban tartott vetítéseket.

Csontváry Kosztka Tivadar is több képet festett a városban (például Holdtölte Taorminában, 1901). Itt festette meg híres képét, A taorminai görög színház romjait. Maga a művész ezt írta 1912-ben: „Meg kell jegyeznem, hogy a húsz négyzetméteres festmény, mikor a műterem ajtaját megnyitottam, a közönségre oly hatással volt, hogy tombolt meglepetésében: az utca tele volt il maestro ungherese trovato nostro theatro greco. Már itt nagyobb összeggel a festményt ott akarták tartani. Ezzel az eredménnyel búcsúztam el a hosszú vajúdás után Taorminától”.