[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Szozopol

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szozopol (Созопол)
Szozopol címere
Szozopol címere
Szozopol zászlaja
Szozopol zászlaja
Közigazgatás
Ország Bulgária
MegyeBurgasz
Rangváros
Irányítószám8130
Körzethívószám0550
Népesség
Teljes népesség4806 fő (2024. márc. 15.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság0 m
Terület21,11 km²
IdőzónaEET, EEST
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 42° 25′ 07″, k. h. 27° 41′ 40″42.418717°N 27.694322°EKoordináták: é. sz. 42° 25′ 07″, k. h. 27° 41′ 40″42.418717°N 27.694322°E
Szozopol weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szozopol témájú médiaállományokat.

Szozopol (bolgárul: Созопол; görögül: Σωζόπολη (Szozópoli), Σωζόπολις (Szozópolisz); törökül: Süzebolu) város Bulgáriában, a Fekete-tenger partján, Burgasz megyében. Szozopol kistérség székhelye. Burgasztól 35 km-re délkeletre található.

Szozopol a görög Apollónia városállamból emelkedett ki, és Neszebarral együtt Bulgária egyik legrégebbi városa. Szozopol az ókortól a 17. századig virágzó kereskedőváros volt. Bortermelő és halászváros hírében állt, és fontos kikötője volt a Trákiából származó gabona átrakodásának. A késő ókortól kezdve a város püspökséggé fejlődött, amely a középkorban több kolostorért is felelős volt a városban és a környéken. Az ókortól a 20. század első negyedéig Szozopol túlnyomórészt görög lakosságú város volt.

Szozopol strandjai, valamint kulturális és történelmi épületei miatt jelentős turisztikai célpont.

Fekvése

[szerkesztés]

A szárazföldön Csernomorec, Ravadinovo és Djuni településekkel határos. A tengeren északról a Szent János-sziget és a Szent Péter-sziget veszi körül.

Éghajlata

[szerkesztés]

Szozopol és a környező területek éghajlata száraz és mérsékelt kontinentális, tengeri időjárási hatásokkal. A tél melegebb, mint a szárazföldön, de szelesebb. A nyár forró, de még mindig kellemes, köszönhetően a tenger közelségének, állandó szellővel. Júliusban a napi középhőmérséklet 29 °С, a tenger hőmérséklete 25 °C. A tengeri hatás miatt az ország többi részéhez képest enyhébb az éghajlat, így a tél és a tavasz rövidebb, a nyár és az ősz pedig hosszabb. Télen az északnyugati, délnyugati szél uralkodik. A nyári hónapokban április-szeptember között a keleti szél uralkodik, állandó szellőt hoz, melynek átlagsebessége nappal 3–6 m/s, éjszaka 1–2 m/s. Az ország többi részéhez képest alacsony a csapadékos napok száma; 17-28 nap eső nélkül nyáron és ősszel, 14-15 nap télen és tavasszal.

Szozopol (2004–2017) éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)8,210,212,517,223,527,129,829,726,121,515,510,219,3
Átlaghőmérséklet (°C)2,74,88,513,519,223,126,325,821,717,211,16,515,1
Átlagos min. hőmérséklet (°C)1,22,35,79,214,218,121,521,517,113,67,32,811,3
Átl. csapadékmennyiség (mm)484339474745362845527362565
Havi napsütéses órák száma95118171226261302324295245181107762401
Forrás: Weather2Travel [2]


Története

[szerkesztés]

Elnevezése

[szerkesztés]

A várost görög alapítói Apollóniának nevezték el Apollón isten tiszteletére, akit itt gyógyítóként tiszteltek. Megkülönböztetésül a többi hasonló nevű településtől Apollonia Pontica (Ἀπολλωνία ἡ Ποντική, azaz "Apollónia a Fekete-tengernél") és Apollonia Magna ("Nagy Apollónia") néven volt ismert.[3] Az első században Szozopolisz (Σωζόπολις) néven kezdett megjelenni az írásos feljegyzésekben, ami görögül "üdvösség/megváltás városát" jelent. Az oszmán uralom alatt a várost Sizebolu, Sizeboli vagy Sizebolou néven ismerték. 1878-tól az oszmán uralom vége óta a város bolgár neve Szozopol.[4]

Várostörténet

[szerkesztés]

A Szozopoli-öböl Európa egyik legrégebben lakott vidéke. Az első település az i. e. 4. évezred vége és a 3. évezred eleje között keletkezett és egyes kutatók a várnai kultúra részének tekintik. A várost i. e. 610-ben alapították a kis-ázsiai Milétoszból érkező ión telepesek, mint az egyik legkorábbi görög kolóniát a Fekete-tenger térségében. Szülővárosuk védőistenéről Apollónról nevezték el. Apollónia görög polisz történelme során autonóm városállam maradt. Hamarosan élénk kereskedelmet bonyolított le a kis-ázsiai görög városokkal és i. e. 5. századtól Athénnal is. Felvirágzását a trákokkal való közvetítő kereskedelemnek köszönhette. Pénzverése i. e. 430 körül kezdődött: ezüst- és bronzérméket vertek.

I. e. 71-ben, a kereskedés visszaesése után a kézműiparral foglalkozó várost a Fekete-tenger partján terjeszkedő Marcus Lucullus Makedóna provincia helytartójának római légiói foglalták el. Kirabolták és felégették, a híres Apollón-szobrot a győzelem jeleként Rómába szállították. Miután a város római uralom alá került, befolyása csökkent. Trákia római provinciához, a Diocletianus alatti birodalmi reformot követően pedig a Trákiai egyházmegyéhez csatolták. A Via Pontica Apollonia közelében haladt.[5]

A birodalom 395-ös felosztásával Apollónia a Bizánci Birodalom része lett, és a fővároshoz, Konstantinápolyhoz való közelsége miatt megújult a gazdasági fellendülés. Gabonakikötőként fontos szerepet játszott Konstantinápoly ellátásában. A kikötővárost a bizánci–bolgár háborúk során többször használták a bizánciak bevetési területeként a bolgárok ellen, akik a 708-as ankhialoszi csata után Szozopolisz trák hátországát irányították.[5] A várost 812-ben valószínűleg Krum bolgár kán hódította meg, és először lett része a Bolgár Birodalomnak, ezt követően az első bolgárok és szlávok telepedtek meg a városban.[6]

A 815-ös béke után a város ismét bizánci lett, és a korábban elmenekült bizánci lakosság egy része visszatért. 917-ben a Bolgár Birodalom és a Bizánci Birodalom határa ismét megváltozott, amikor I. Simeon meghódította az összes bizánci tengerparti várost, így Szozopoliszt is. 967-ben II. Niképhorosz bizánci császár visszahódította a várost a Bizánci Birodalom számára.[5] A középkorban a várost többször is a magas bizánci méltóságok száműzetési helyeként használták.[7]

A Latin Császárságot 1204-ben alapították a negyedik keresztes hadjárat során. Kaloján bolgár cár seregei az 1205. április 14-én Drinápoly közelében vívott csatában legyőzte az I. Balduin vezetése alatt álló keresztes sereget. A cár hatalmas túlerőben volt a császáriakkal szemben, a császár pedig fogságba esett. 1205 júniusában a bolgár cár börtönében halt meg. Ezt követően Balduin testvére, Henrik hadjáratot indított Trákia ellen. 1206-ban meghódította a területet, de kudarcot vallott, amikor Szozopoliszt ostromolta.[8] Konstantinápoly 1261-es visszafoglalása után 1263-ban sikerült a Bizánci Birodalomnak visszahódítani a várost. A bolgár és a bizánci birodalom közötti béke 1308-ban jött létre mikor Teodor Szvetoszláv bolgár cár és IX. Mikhaél bizánci császár lánya Palaiologosz Teodóra(wd) házasságot kötött a szozopoliszi Szent János-sziget Keresztelő János-kolostorában.[5]

Konstantinápoly 1453-as eleste után Szozopoliszban, Meszémbriában telepedtek le a Konstantinápolyból elmenekült nemesi családok, valamint bizánci kereskedők. Az egykori császári dinasztiák tagjai továbbra is támogatták a kolostorokat és a bennük folyó tanítást. A bizánci nemesi és kereskedőcsaládok leszármazottai gazdagságuk révén befolyást szereztek az Oszmán Birodalomban, és tovább népszerűsítették a Szozopolisz környéki kolostorokat és iskolákat. 1593-ban a Keresztelő János-szigeti kolostorában 150 szerzetes élt és dolgozott. A pátriárkának alárendelt kolostorok függetlensége, valamint a szozópoliszi, meszémbriai családok befolyása bizonyos fokú autonómiát biztosított az ottani görög lakosságnak.[5]

Az 1610-es és 1620-as években, továbbá az 1620–21-es lengyel–török háború kapcsán a partvidéket többször is kifosztották a kozákok. 1623-ban a kalózok szerzeteseket és városlakókat ejtettek túszul, és elbarikádozták magukat Keresztelő János kolostorában. 1629-ben, miután kiűzték a kalózokat, a törökök lerombolták az erődfalak nagy részét, mind a 30 városi templomot és Szozopol környékén az összes kolostort, a Szent Anasztázia-kolostor kivételével. A szerzeteseket ezután a Konstantinápoly melletti Halki szigetén lévő Szűz Mária kolostorba telepítették át.[9][10]

Az 1629-es pusztulás után a város szellemi és közigazgatási központként való jelentősége csökkent. Körülbelül száz évvel később Szozopolt végül Burgasz, mint regionális központot kiszorította. Az 1828–29-es orosz–török háborút lezáró drinápolyi béke ismertté vált, hogy a városnak az Oszmán Birodalomban kell maradnia, sok lakos elmenekült az előrenyomuló törökök elől.[11]

Miután Bulgária 1878-ban felszabadult a török uralom alól, Szozopol a Törökország fennhatósága alatt álló autonóm Kelet-Rumélia tartományhoz tartozott, majd 1885-ben került vissza a Bolgár Fejedelemséghez.[9] Az elkövetkező néhány évben egyre több bolgár menekült telepedett le Szozopolban Kelet- és Nyugat-Trákiából. Az 1906-os görögellenes pogromok után a városban bezárták és kisajátították a görög intézményeket, köztük a templomokat, a könyvtárat és a görög iskolát. A következő évtizedekben a teljes görög városi lakosság kivándorolt.[9]

1925 és 1927 között Szveti Kirik-szigetén az árvák tengerészeti iskolájának építése kapcsán létrejött a szárazföldi kapcsolat a szárazfölddel. Az iskola 1936-ig működött. 1936 és 2005 között a szigetet a bolgár haditengerészet bázisaként használták, és az iskolát haditengerészeti akadémiává bővítették.

A második világháború után a pártállami vezetés alatt a bolgárok, majd később a keleti blokk többi országának lakosai kedvelt nyaralóhelyévé fejlődött a város. Festői fekvésének köszönhetően az 1980-as években bolgár művészek telepedtek le a kikötővárosban. 1984-ben pedig megrendezték az első Apollónia Művészeti Fesztivált.

Népesség

[szerkesztés]
Szozopol népességének alakulása

A népesség változása részben a település területének változásából adódik.

Év Népesség
1786 ² 1.500[9]
1920 ¹ 4.420[9]
1926 ² 4.200[12]
1934 ¹ 3.079
1946 ¹ 3.195
Jahr Einwohner
1956 ¹ 3.257
1965 ¹ 3.427
1975 ¹ 3.880
1985 ¹ 4.439
1992 ¹ 4.550
Jahr Einwohner
2000 ³ 3.617
2001 ¹ 4.358
2007 ³ 5.396
2009 ³ 5.410
2011 ¹ 4.285

Az adatok forrás:[13]

  • népszámlálások (¹),
  • becslések (²)
  • a statisztikai hivatalok hivatalos frissítései (³).

Látnivalók

[szerkesztés]

Híres személyek

[szerkesztés]

Képgaléria

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Lambros Kamperidis: The Greek monasteries of Sozopolis. XIV – XVII centuries. Institute for Balkan Studies, Thessaloniki, 1993.
  • Peter Soustal: Thrakien (Thrake, Rhodope und Haimimontos) (= Tabula Imperii Byzantini. Band 6). Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 1991, ISBN 3-7001-1898-8. S. 454–455.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. https://www.grao.bg/tna/t41nm-15-03-2024_2.txt
  2. Sozopol climate guide. weather2travel.com. (Hozzáférés: 2023. május 13.)
  3. Pomponius Mela 2, 22 teljes szöveg.
  4. Catholic Encyclopedia – Sozopolis (angol nyelven). catholicity.com. (Hozzáférés: 2023. május 13.)
  5. a b c d e Kamperidis, 21–29 o.
  6. Soustal, Thrakien
  7. Anna Komnéné: Alexias 2, 3; 3, 72.
  8. Akve Khalide – Therma, the city of the hot mineral baths Burgas, Bulgaria. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
  9. a b c d e Artikel Sozopol (angol nyelven). Encyclopaedia of the Hellenic World, Black Sea
  10. Kamperidis, S. 31–39; K. Konstantinides: Η Απολλωνία. Σωζόπολις νυν καλούμενη. In: Thrakikia 3 (1932) S. 166; Г. Луков: Княз Фердинанд и Мария Луиза – дарители на Созопол. In: Море 4 (1996) S. 18–19.
  11. Karajotow/Rajtschewski/Iwanow, S. 95–98.
  12. Theodora Dragostinova: Between Two Motherlands. Nationality and Emigration Among the Greeks of Bulgaria, 1900–1949, Cornell University Press, 2011, 1.277 Griechen und 2.842 Bulgaren;
  13. Nationales Statistikamt: Einwohnerzahlen von Sosopol nach Jahr (bolgár nyelven)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sosopol című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
Szozopol tengerpartjának a látképe
Szozopol tengerpartjának a látképe
Burgasz Fekete-tenger Fekete-tenger
Csernomorec

Észak
Nyugat  Szozopol  Kelet
Dél

Fekete-tenger
Ravadinovo Primorszko Fekete-tenger