[go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

Szilice

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 A településen világörökségi helyszín található 
Szilice (Silica)
Szilice zászlaja
Szilice zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásRozsnyói
Rangközség
Első írásos említés1376
PolgármesterVárady Tamás
Irányítószám049 52
Körzethívószám058
Forgalmi rendszámRV
Népesség
Teljes népesség542 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség16 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság546 m
Terület34,59 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 33′ 15″, k. h. 20° 31′ 15″48.554167°N 20.520833°EKoordináták: é. sz. 48° 33′ 15″, k. h. 20° 31′ 15″48.554167°N 20.520833°E
Szilice weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilice témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szilice (szlovákul: Silica) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Rozsnyótól 16 km-re délre, a Szilicei-fennsík közepén, a magyar határ mellett fekszik.

Története

[szerkesztés]

Első írásos említése 1376-ban „Szedlych" alakban történt. 1386-ban „Zedlyche", 1399-ben „Zethlyche", 1430-ban „Zylicza" néven említik. Neve a szláv sedlo (= nyereg) főnévből ered. Első ismert tulajdonosa 1399-ben Szalonnai István volt, később többen is birtokolták, köztük a csetneki Bebek család.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZILICZE. Magyar falu Torna Várm. lakosai leginkább reformátusok, fekszik Rozsnyóhoz 1 mértföldnyire; határja hegyes, jégbarlangja nevezetes, vagyonnyai középszerűek."[2]

1828-ban 107 házában 777 lakos élt. 1837-ben 782 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak.

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Szilicze, magyar falu, Abauj-Torna vmegyében, Pelsőczhöz keletre 1 1/4 mfdnyire: 103 kath., 674 ref., 5 zsidó lak. Ref. anya, kath. leány szentegyház. Hegyes és erdős határ. Keletre mintegy 1/4 órányira a magas sólyomkői hegyen van egy régi omladozott vár. De legnevezetesebbé teszi ezen helységet az ugy nevezett ledniczei barlang, melly a faluhoz nyugotra csak csekély távolságra esik. Torkolatának (melly délre esik), magassága 18, széle 8 öl. Földalatti boltozatai egy általjában kősziklások, s délfelé messze kiterjednek, ugy, hogy mindnyájan mind eddig meg nem vizsgáltathattak, részint a tátongó mélységek, részint a síkos, jéges ut miatt. Fő különössége ezen barlnagnak abban áll, hogy gyomrában a hideg épen abban a mértékben növekedik, mellyben a külső meleg nő. Igy nyáron át a boltozatról lecsepegő víz egyszerre megfagy, s sokszor olly nagy jég csapokat képez, hogy kőszikla daraboknak tekinthetné az ember. A barlang falai pedig különféle alakzatokat ábrázoló jégmázzal vonatnak be. Ellenben télen a belső hőmérséklet egészen lágymeleg, s azért telelni mindenféle állatok vonulnak ide, u. m. nyúlak, rókák, baglyok, denevérek, szunyogok, stb.; a jég pedig több apró patakokra olvad el. – F. u. a helységnek: hg. Eszterházy, gr. Gyulay, Hámos, s m."[3]

Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Szilicze, a hasonnevű fensíkon fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 183 házzal és 1048 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan Krasznahorka várának tartozéka volt. Későbbi földesurai a Thököly, Nyáry, hg. Eszterházy, Gyulay, Radvánszky, Hámos és Czékus családok, de felerészben az Andrássyak is, most pedig Andrássy Dénesnek és Gézának van itt nagyobb birtoka. A község határa gazdag különféle természeti nevezetességekben. Így jégbarlangja egyike a legszebbeknek, de elhanyagolt állapota miatt nehezen hozzáférhető és majdnem járhatatlan. „Gyökérréti tó” elnevezése alatt a fensíkon nagyterjedelmű tó van, melyet tengerszemnek tartanak. A Szállás dűlőben cseppkőbarlangja van, mely szintén el van hanyagolva. Az Ardóhegy dűlőben „Horpata” elnevezéssel feneketlennek látszó, óriási szakadék van. Az Ardócska dűlőben „Lófej” nevű időszakos forrás, mely minden 24 órában felbuggyan és végre a Mélyvölgy, melynek egyik oldala valóságos kőtenger, a másik része pedig a legszebb erdőség. A község 1813-ban, 1833-ban és 1871-ben majdnem teljesen leégett. A református templom a csehek idejében már fennállott. Építési idejét megállapítani nem lehet. Ide tartoznak Kisfala, Ardócska és Korotnok puszták, mely két utóbbi hajdan szintén külön község volt, hasonlóképen Sásbikk puszta is, mely a tatárjárás alatt pusztult el. A községben van posta. Távírója és vasúti állomása Gombaszög."[4]

1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásának része. 1938 és 1945 között is Magyarországhoz tartozott.

A jégbarlang bejárata

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 993-an, túlnyomórészt magyarok lakták.

2001-ben 599 lakosából 533 magyar, 33 szlovák és 29 cigány.

2011-ben 562 lakosából 438 magyar és 67 szlovák.

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Gömör-Kishont vármegye.

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Silica, Rožňava District
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilice témájú médiaállományokat.
  • Máté László 2009: Sziliceföld, Sziliceföld…
  • Mezei Lucia: Szilice község földrajzi nevei. In: Rozsnyói kalendárium 2004, 72-76.
  • Új Szó 57/163, 4 (2004. július 16.)
  • Gemerský denník 5/30, 1 (2003. február 6.)
  • Fehérváry István 2002: Magyarok a nyelvhatáron - Sajó mentén (1937). In: Pelsőci Hírnök 1/2, 3-4.
  • Veľká cena Silice, Rozsnyói Újság 9/19, 4 (2001. szeptember 21.)
  • Stela Krausová: Novoobjavenými dverami do kostola vchádzala pravdepodobne šľachta. Gemerský denník 3/118, 2. (2001. május 24.)
  • E. Kušnierová 2001: A szilicei templom felújítása. Rozsnyói Futár 5/1, 7.
  • Cyklistická Veľká cena Silice. Rozsnyói Újság 8/19, 4 (2000. szeptember 29.)
  • 2000 Falunapok Szilicén. In: Rozsnyói Futár 4/6-7, 7.
  • Hogya György 1998: A szilicei jégbarlang. In: Életünk 3/22, 5.
  • Kocsis Aranka: A botozás - Régi mesterségek. Szabad Újság 3/22, 12 (1995. május 31.).
  • Balajti Árpád - Bastyúr Béla 1995: A szilicei (fö) kolompár. In: Ifi 5/9, 43.
  • Ladislav Bartholomaeides 1791: Silica. In: Pamätihodnosti provincie Štítnik. Banská Bystrica : Ján Stephanus, (1791). - S. 35, 36
  • Hivatalos oldal
  • Községinfó
  • Szilice Szlovákia térképén Archiválva 2007. május 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • E-obce.sk
  • Képes ismertető
  • Képes ismertető
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szilice&oldid=24599935”