[go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

Szász Gyula

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szász Gyula
Született1850. február 18.[1]
Székesfehérvár
Elhunyt1904. június 24. (54 évesen)[2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszobrász
A Wikimédia Commons tartalmaz Szász Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szász Gyula (Székesfehérvár, 1850. február 18. – Budapest, 1904. június 24.) magyar szobrász.

Élete

[szerkesztés]
Árpád fejedelem szobra Ráckevén.
Haggenmacher Henrik (nagyiparos, 1827–1917) és családjának síremléke a budapesti Fiumei Úti Sírkertben.

.

Apja szintén szobrász volt, s emellett műasztalos, a szabadságharc után rajztanár.[3]

A bécsi képzőművészeti akadémián már 16 éves kora óta tanult, 1866–1873 között, Franz Bauer(wd) és Carl Kundmann(wd) tanítványaként. „Félévi tanulmánya után magyar királyi művészeti ösztöndíjban részesült, melyet hat éven át élvezett.”[4] 1873-ban akadémiai díjat és díszoklevelet nyert a „Bacchus neveltetése” című szoborcsoportjáért. Később Olaszországban (Róma, Velence, Firenze) folytatta tanulmányait közel egy évig, szintén állami ösztöndíjjal. 1875-től Budapesten élt, 1883-tól a Budai Főreáliskolában a rajz és mintázás tanára volt.

Első munkái híres színészekről és közéleti személyiségekről készített kisplasztikák voltak (Izsó Miklós, Eötvös József báró domborműve az ercsi síremléken,[5] József főherceg, Pauer János, Szemlér Mihály, Egressy Gábor, Benza Ida énekesnő, Feleky Miklós színész, Szerdahelyi József, Szigligeti Ede és Tóth József).

Egyházi dekorációs és szobrászati megrendeléseket is kapott, így ő készítette el Péter és Pál apostolok szobrait a nagyrécsei, Szűz Mária szobrát pedig a tapolcai római katolikus templomba. A körmöcbányai Szentháromság-szobor restaurálását 1891 és 1894 között végezte el, Székesfehérvárra 1898-ban Szent István szobrot készített, az Assisi Szent Ferenc-templom (Ferencváros) számára a főhomlokzaton álló Szent Ferenc és két angyal szobrát (1879), a tabáni plébániatemplom számára Szent Gellért, Borromeo Szent Károly, Szent Katalin (1880–1881), a krisztinavárosi plébániatemplom számára pedig Szent István és Szent Imre szobrokat (1883).

A Vörösmarty emlékmű (Budapest, 1902) és a Petőfi emlékmű (Pozsony, 1904) megalkotására meghirdetett szoborpályázatokon is szerepelt.[6]

Alkotója a ráckevei Árpád szobornak, melyet az ezredéves kiállítási ünnepségekre készített. Elkészítette I. Ferenc József mellszobrát márványból. Az 1870-es években Bignio Lajos mellszobrát alkotta meg. Budapesti műhelyében nem csupán az egyházzal, vallással kapcsolatos szobrokat, hanem állami középületekre épületszobrászati díszítő szobrokat egyaránt készített. Az Opera homlokzatára 1881 és 1884 között Giacomo Meyerbeer, Gluck és Mozart alakját (már lehullottak az épületről),[7] a Pesti Vigadó homlokzatára a „Dob”,[8] a költészet és a népdal alakjait, a Foncières Biztosító Társaság palotájának csúcsán a Merkúr alakját 1881-ben formálta meg. A Parlament számára királyszobrokat — I. Géza, I. (Könyves) Kálmán, I. (Pajzsos) Imre, II. (Jeruzsálemi) Endre, IV. Béla, V. István, IV. Kun László — és a képviselőházi ülésterem dunai folyosójára mesterségeket, régi foglalkozásokat jelképező festett szobrokat — csizmadia, asztalos, ács, szabó, hajdú, stb. —, a főrendi társalgóba az erdészet, szőlőművelés, az ülésterembe a béke, az ékesszólás megtestesítőit alkotta meg. Megbízták szabadtéri, nagy emlékművek elkészítésével is (Zrínyi: Csáktornyán, Honvédemlék: Gödöllőn). Három viaszszobra a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában található.

Izsó Miklós halála után özvegye őt kérte fel férje alkotásainak sokszorosítási, másolási munkáira, így a Búsuló juhász műhöz Szász készített egy mellékalakot, az „Arató lányt”.

Számos kiállításon szerepelt munkáival, de – amint nekrológjában írták – idősebb korában „Ritkán vett részt a tárlatokon, hogy összemérje erejét a többiekkel. Csendes visszavonultságban dolgozott s így esett, hogy a hamar felejtő közönséggel nem kötött szoros ismeretséget.”[9]

A Fiumei úti temetőben idősebb Haggenmacher Henrik és családja síremlékének elkészítése is a nevéhez fűződik.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ A bécsi képzőművészeti akadémiai tanulmányait 1848-ban hagyta abba, hogy beálljon honvédnek a szabadságharcba. Az 1850-es években Kossuth Lajos mellszobrának megformálásáért néhány hónapnyi börtönt kellett szenvednie.
  4. ↑ Ország-Világ, 1881. 1. szám 9. oldal
  5. ↑ „Eötvös hamvai, a fehérvármegyei Ercsi községben, az Eötvös család sírboltjában, egy kápolna kriptájában nyugosznak. A kápolna mögött a Duna felől, vasrácscsal kerített, majdnem 8 méter magas, sóskútí kőből készített obeliszk áll, melynek a Duna felé néző részén a nagy írónak domborművű arczképe látható. Alatta a felírás: Báró Eötvös Józsefnek. A talapzat felirata: Közadakozásból épült 1879.” In: Magyar irodalom története, Magyar történelem 1791–1867, Szobrászat, kerámiaművészet. Forrás: DKA-031655
  6. ↑ Utóbbi és a még tervezett pályázati munkáit a műtermében találták meg. „Műtermében készen láttuk Pozsony város pályázatára szánt Petőfi szobrot, valamint a Szabadság és a Kossuth szobor-pályázatokra készített mintázatokat: – még dolgozni akart, de másként végeztetett.” In. Művészet 3. évfolyam (Budapest, 1904) 4. szám. [1]
  7. ↑ A ma ott álló szobrok az 1966. évi renováláskor kerültek ki, Gluck (Győri Dezső műve), Mozart (Marton László műve), Meyerbeer alakja már nem szerepel.
  8. ↑ A dob. Köztérkép
  9. ↑ Művészet, 1904. 4. szám, 261–262. oldal

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szász_Gyula&oldid=27334720”