Stankovci

Stankovci
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Zára
Község	Stankovci
Jogállás	falu
Polgármester	Željko Baradić
Irányítószám	23422
Körzethívószám	(+385) 023
Népesség
Teljes népesség	1831 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	161 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 55′, k. h. 15° 42′43.916666666667, 15.7
Stankovci weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Stankovci témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Stankovci (olaszul: Stancovazzo) falu és község Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Banjevci, Bila Vlaka, Budak, Crljenik, Morpolača és Velim települések tartoznak hozzá.

Fekvése

Zárától légvonalban 44, közúton 54 km-re délkeletre, Šibeniktől légvonalban 25, közúton 30 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén a Šibenik–Benkovac főút mellett, a Zágráb–Split autópálya közelében fekszik.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén az emberi élet nyomai a kőkorszakig nyúlnak vissza. Amint azt a sírokból előkerült leletek, pénzek, használati tárgyak is igazolják terület lakottsága egészen a római korig folyamatos volt. Különösen az ókorból, az illír liburnok idejéből származnak számos erődített település maradványai, melyek a stankovići mező körüli magaslatokon helyezkedtek el. A római kor legrégibb épületegyüttesét a mai temető helyén tárták fel, ahol egy „villa rustica”, nyaraló és villagazdaság komplexuma állt. Ószláv település maradványait találták a Vránai-tó keleti öblében. A Klarić-ház közelében fekvő területen Dalmácia egyik legkorábbi és legjelentősebb óhorvát temetőjét tárták fel, amelyet a 8. századra kelteztek. A leletek között kerámiatárgyak, vas nyílhegyek és az akkori pogány szlávok egyéb tárgyai kerültek elő. A középkorban egészen a török hódításig tovább virágzott az élet ezen a vidéken, mely stratégiailag fontos terület volt a dalmát városok, különösen Šibenik védelme szempontjából. Területén három toronyszerű erődítmény is állt. Az egyik Budakon, a másik Stakovcin, melyek falai ma is jól láthatók. A harmadik Velimnél, ahol a kandiai háború során heves csata zajlott és végül 1684-ben rombolta le a török. A község területe 1538-ban került török kézre. A lakosság elmenekült, néhány velencei család később az Isztrián telepedett le. Mai ismereteink szerint Stankovcit 1648. január 8-án a velencei Leonardo Foscolo kormányzói kinevezésében említik először. Nevét azokról a pásztorszállásokról, egyszerű lakásból és istállóból álló építményekről kapta, melyeket a Lug nevű mezőn építettek állattartó lakói maguknak. Egy másik elmélet szerint a település nevét a horvát Stanković családról kapta. A török uralom alatt életük rendkívül nehéz volt, a velencei-török határ közelsége miatt állandó létbizonytalanságban éltek. A község területe 1683-ban szabadult fel a török uralom alól, majd 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Plébániáját 1747-ben alapították, melyhez Velim nyugati része, Putičanje, Stankovci és Čisti keleti része tartozott. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. Iskoláját 1879-ben alapították, alsó tagozatos fiúiskolája már 1848 óta működött. A településnek 1857-ben 687, 1910-ben 990 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz, majd Jugoszlávia része lett. Lakói a honvédő háború idején is részt vettek a harcokban, melynek eredményeképpen Stankovci volt a korábbi Benkovac község egyetlen települése, mely mindvégig horvát kézen maradt. A harcoknak hét helyi áldozata volt. A településnek 2011-ben 688 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
687	779	678	780	854	990	1.446	1.597	1.300	1.347	1.264	1.182	1.006	955	740	688

Nevezetességei

A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma 1885-ben épült a lebontott régi templom helyén. Felszentelése 1906-ban történt. Az épület latin kereszt alaprajzú, keleti oldalán áll a harangtorony, melyben három harang található. Főoltára fehér márványból készült az 1990-es években. Oltárképe Mária mennybevitele Lidwine Clays Smeets belga akadémiai festőművész munkája 1982-ben készült, Rubens festményének másolata. A szentélyben egy másik Mária-kép is látható, mely Lucas Cranach képének újabb másolata. A diadalív mellett a mellékhajókban két régebbi oltár található, melyek a Szeplőtelen fogantatást és Szent Miklós püspököt ábrázolják, a hajóban pedig két újabb és kisebb oltár Szent Antal és Szent Rókus tiszteletére szentelve. A templom előtti kőkeresztet 1902-ben egy misszió alkalmával emelték. A templomot 1983-ban megújították, ekkor állították fel a tölgyfából faragott szembemiséző oltárt, mely térdeplő, az oltár menzáját vállán vivő anyát ábrázol, Vladimir Radas alkotása. Az utóbbi időben a templom belsejét is megújították, új üvegablakokat helyeztek el és környékét is csinosították. A templom előtt a jobb oldalon állították fel 1983-ban Toma Babić ferences atya, író (a közeli Velimben született) bronz mellszobrát, Josip Poljan zágrábi szobrászművész alkotását. Vele szemben 1989-ben újabb szobrot, a horvát nemzeti szent, Tavelics Szent Miklós bronz szobrát állították fel, amely Mile Grgas szobrászművész alkotása.

Oktatás

A stankovci oktatás kezdetei 1879-ig nyúlnak vissza, amikor megnyitották első iskoláját. 1901-ig az új iskolaépület felépítéséig az oktatás a plébániatemplom keretében történt a plébánosok felügyelete alatt. Kezdetben az oktatás három osztállyal zajlott, melyet 1944-ben hat, majd 1950-ben nyolcosztályosra bővítettek, mely magában foglalta Banjevci, Radašinovci, Dobra Voda, Crljenik, Vukšić és Morpolača területi iskoláit is. 1941-ben a megszálló olasz hatóságok bevezették az olasz nyelv oktatását. Ebben a formában 1943-ig zajlott az oktatás, de ekkor már csak csekély számú gyermek járt iskolába. Az iskola megszokott munkája 1944. október 1-jével, Šibenik és Zára felszabadulása után állt vissza. 1964-ben felépítették az iskola új épületét, melyben a mai napig is folyik az oktatás. A tanulói létszám az 1960/61-es tanévben volt a legmagasabb 1200 fővel. Az iskola 1961 óta viseli Petar Zoranić nevét.

Kultúra

Stankovci kulturális és művészeti egyesületét 1910-ben alapították. Ugyanebben az évben alapították a helyi könyvtárat, működött a helyi énekkar, folklórcsoport és zenekar is. Az osztrák-magyar hatalmi törekvések ellenére összegyűltek a környékbeli fiatalok, olvasták a könyveket, az újságokat, gazdagították a horvát nyelvet. Ennek köszönhetően a stankovciak gazdag kulturális hagyományokkal rendelkeznek és a település immár több mint egy évszázada e terület kulturális, művészeti és sportközpontja. A település 1939 óta hivatalosan is községközpont, bár a községi önkormányzat már 1924 óta működik. A helyiek különösen büszkék 1934-ben alapított dalárdájukra, mely még mindig él és dolgozik. Az elmúlt évtizedek csaknem folyamatos működése alatt felléptek minden jelentősebb országos, területi és helyi fesztiválon, vallási ünnepen, iskolai rendezvényen és temetésen.

További információk

• Stankovci község hivatalos oldala (horvátul)
• A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
• Az alapiskola honlapja (horvátul)