Raša (Isztria)
| Raša | |||
 | |||
| A Szent Borbála plébániatemplom. | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Horvátország | ||
| Megye | Isztria | ||
| Község | Raša | ||
| Jogállás | falu | ||
| Polgármester | Glorija Paliska Bolterstein | ||
| Irányítószám | 52223 | ||
| Körzethívószám | (+385) 052 | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2809 fő (2021. aug. 31.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 10 m | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 04′ 50″, k. h. 14° 05′ 05″45.080556°N 14.084722°EKoordináták: é. sz. 45° 04′ 50″, k. h. 14° 05′ 05″45.080556°N 14.084722°E | |||
| Raša weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Raša témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Raša (ča nyelvjárásban Aršija, olaszul: Arsia) falu és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Barbići, Brgod, Brovinje, Crni, Drenje, Koromačno, Krapan, Kunj, Letajac, Most-Raša, Polje, Raša, Ravni, Skitača, Stanišovi, Sveta Marina, Sveti Bartul, Sveti Lovreč Labinski, Škvaranska, Topid, Trget, Trgetari és Viškovići települések tartoznak hozzá.
Fekvése
[szerkesztés]Az Isztria keleti részén, Labin központjától 5 km-re délnyugatra a Raša-folyó mellékvizének a Krapan-pataknak a völgyében fekszik.
Története
[szerkesztés]A bányászati tevékenység ezen a vidéken a 17. században indult, a Krapan völgyében kiadott bányászati koncessziós jogról már 1626-ból van adat. A 18. században mintegy negyven bányász évi 560 tonna szenet termelt ki. Az általános iparosodás során, a gőzgépek elterjedésével lehetővé vált a termelés jelentős növelése. Az osztrák uralom idején a 19. század végén és a 20. század elején ezerötszáz bányásszal az éves termelés már 90.000 tonnát tett ki. Ebben az időszakban a Krapan völgyében a bányászok számára lakó és gazdasági épületek sora létesült. 1905-ben felépítették a bányászok védőszentje Szent Borbála tiszteletére szentelt templomot.[2] Az első világháború után az Isztria Olaszország része lett. Az olasz fennhatóság alatt a bányák jelentősége tovább nőtt, az éves termelés 1936-ban hétezer bányásszal már 735.610 tonna volt. Megalakult az „Arsa” szénbányászati társaság („Arsa“ Società Anonima Carbonifera), majd jogutódja a „Ca.I.” (Azienda Carboni Italiani), mely új bányásztelepülés felépítését határozta el. Az építés megkezdését 1928 és 1934 között kiterjedt meliorációs munkák előzték meg, melyek különösen a Krapan völgyében folytak a báró Giuseppe Lazzarini vezette konzorcium irányításával. A munka 1936 áprilisában kezdődött és 1937 áprilisára az épületek többségét már be is bejezték. Az átadás magas olasz állami méltóságok részvételével 1937. november 4-én történt. A projekt tervezője a trieszti építész Pulitzer-Finali volt aki az építés menetét is felügyelte.[2] Pulitzer két településrészt tervezett, az egyiket a munkások, a másikat a tisztviselők számára a két rész között egy központ térrel, mely egyúttal a két rész közötti kapcsolatot jelentette. A munkások számára épített részben zömében négy, kétszobás lakásból álló lakóházak voltak. A lakásokhoz külön bejárat és egy-egy kisebb kert tartozott. A lakásokat egy központi széntüzeléses kemencéből lehetett fűteni. A tisztviselők és vezetők komfortosabb, melegvizes központi fűtéses lakásokat kaptak. A települést két-háromezer főre tervezték, melyet hosszú távon hatezer főre terveztek bővíteni. A házakon kívül kiszolgáló létesítmények, iskola, óvoda, posta, kávéház, étterem, szálloda, bolt, mozi, kórház és sportpálya is létesült, sőt még egy nyitott úszómedencét is építettek. Kiépítették a teljes infrastruktúrát is, vízvezetékkel, csatornahálózattal, közvilágítással, aszfaltozott úthálózattal és a főbb létesítmények számára meleg vízzel. Különös figyelmet szenteltek a főtér kialakításának, melynek fő építménye a Szent Borbála templom volt. A templomot úgy tervezték meg, hogy hajója bányajáratot, harangtornya a Raša címerében is látható bányászlámpát formázza. A teret kezdetben egy nagyméretű bányászszobor is díszítette, mely az ismert trieszti szobrász Marcello Mascherini alkotása volt, de nem sokkal később megsemmisült. Ugyancsak a tér díszítését szolgálja a stílusában odaillő kőből épített kerek szökőkút.[2] Az átadás után egy évvel megalakult az új Raša község. Az építés ideje alatt a települést még Liburniának (az ősi luburn nép nyomán) nevezték, de később a nevet Arsiára változtatták. Nevét az azonos nevű folyóról kapta, mely mellékvizeivel együtt meghatározza e vidék arculatát. Az Arsia (horvátul Raša) név az ókori időkig nyúlik vissza és egy rövid ideig a római területek határát jelentette, így itt volt a határa a 10. században a fiatal horvát államnak is.[2] A második világháború után Raša néven Jugoszlávia része lett. Ebben az időszakban a településnek különös sors jutott. Egyfelől mivel akaratlanul is a fasiszta olasz állam minta települése volt múltja miatt szisztematikusan mellőzték és igyekeztek elsorvasztani, másfelől mint az értékes fekete arany kitermelésének központját igyekeztek maximálisan kihasználni. A jugoszláv közigazgatás a korábban önálló Raša községet Labin városához csatolta.[2] Önállóságát majd csak a független horvát államtól kapta vissza. A településnek 1948-ban 2714, 1981-ben 2149 lakosa volt. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. Vezetése azóta azon van, hogy a település régi jelentőségét visszanyerje. 2011-ben a falunak 1444, a községnek összesen 3197 lakosa volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Borbála tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1936-ban építették és mindenben a bányászat szimbolikájának elemeit viseli. Teteje egy fordított csillét formáz. A homlokzatán látható kereszt a bányában használt sínekből készült. A 26 méter magas harangtorony a Raša címerében is látható bányászlámpát formázza. A templom hajóját a bányajáratok alakjára képezték ki. A harangtoronyban bányászmúzeumot rendeztek be. Belső tere egyedülállóan modern kialakítású. A márvány oltárok, a keresztelőmedence, a szakrális tér oldalsó megvilágítása, a homlokzatra nyíló két nyújtott üvegezett ablak és az oldalsekrestye érdekes megvilágítása az üvegezett kupolával mind egyedülálló hatásúak. A homlokzaton látható Szent Borbála dombormű Ugo Carà trieszti szobrászművész alkotása.[2]
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 2714 | 2888 | 2965 | 2211 | 2149 | 1970 | 1653 | 1444 |
További információk
[szerkesztés]- Raša község hivatalos oldala (horvátul)
- Raša az Istrapédián (horvátul)
- Raša az Istarska enciklopédián (horvátul)
- Templomok és kápolnák az Isztrián (németül)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e f Povijest (horvát nyelven). www.rasa.hr. (Hozzáférés: 2013. december 14.)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
