Rákovica
Rákovica (Racovița) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szeben |
Község | Rákovica |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 557195 |
Körzethívószám | 0269 |
SIRUTA-kód | 145364 |
Népesség | |
Népesség | 1950 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 2[1] |
Népsűrűség | 56,52 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 385 m |
Terület | 34,5 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 40′ 60″, k. h. 24° 21′ 00″45.683330°N 24.350000°EKoordináták: é. sz. 45° 40′ 60″, k. h. 24° 21′ 00″45.683330°N 24.350000°E | |
Rákovica weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rákovica témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rákovica, 1912 és 1918 között Oltrákovica (románul Racovița, 1931-ig Racovița-Olt vagy Racovița-Oltului, népiesen Racoița vagy Racohița, németül: Rakowitza, szászul Rakevets) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.
Fekvése
[szerkesztés]Felek várostól 6 kilométerre délnyugatra, az Olt folyó partján fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve szláv eredetű és 'rákban gazdag patak'-ot jelent. Első említése: Rackawytz (1494). Mai névalakja (Rakovitza) 1733-ban tűnt föl.
Története
[szerkesztés]Román alapítású falu volt. Eredetileg királyi birtok, majd kétharmada Talmácsszékhez, egyharmada Fehér vármegyéhez került és különböző földesurai voltak.
1627-től egészen 1914-ig tartott határpere Felekkel egy, a Suru alatt fekvő, 510 hektáros terület tulajdonáért.
1765-ben az I. Román Határőrezredhez csatolták. A militarizálás ellen lázadozó lakosait más, környékbeli falvakba telepítették és helyükre máshonnan költöztettek be családokat. A település lett az ezred VII. századának központja. A határőrcsaládok művelésre 2,5–8 hektáros szántóföldeket kaptak. A vetésforgót 1777-ben vezették be.
1845-ben 4152 holdas határának művelési ágak szerint 60%-a volt erdő, 24%-a szántó, 8%-a rét és 6%-a legelő.
1848–1849-ben lakói David Urs parancsnoksága alatt harcoltak a magyar kormány csapatai ellen és részt vettek a fenyőfalvi csatában.
1851-ben polgári közigazgatás alá helyezték és 1876-ban Szeben vármegyéhez csatolták. 1907-ben kisközségből nagyközséggé alakult.[2]
Az 1930-as évek végén fonalgyára létesült. 1937-ben határában építették föl a mârșai fegyvergyárat. A 20. század közepén sokan telepedtek le itt a mârșai üzem munkásaiként. Az Olton vízerőmű épül.
Lakossága
[szerkesztés]1850-ben 1245 lakosából 1060 volt román és 177 roma nemzetiségű; 1237 görögkatolikus vallású.
2002-ben 2135 lakosából 2121 volt román és 14 magyar nemzetiségű; 1987 ortodox és 114 baptista vallású.[3]
A legutóbbi népszámlálási adatokból nem derül ki, de 1988-ban a faluban több mint 300 roma élt, többségük aurár származású.
Látnivalók
[szerkesztés]- Falumúzeum.
- Ortodox (korábban görögkatolikus) temploma 1887-ben épült. Ikonosztáza Octavian Smigelschi munkája 1906-ból.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1856-ban Dionisie Florianu cs. kir. vezérőrnagy.
- Itt született Călin Floarea operaénekes (1878–1966).
- 1848 júniusában, letartóztatása elől itt talált menedéket Simion Bărnuțiu.
Testvértelepülés
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ Belügyi Közlöny 1907, 3. o.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850–1992)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Racovița, Sibiu című román Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.