Pag (sziget)
| Pag | |
 | |
| A Velebit-hegység előtérben Pag szigetével. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Legnagyobb település | Pag (település) |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Népsűrűség | 26,13 fő/km² |
| Pag (település) népessége | 3175 fő (2021. aug. 31.)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Adriai-tenger |
| Terület | 285 km² |
| Hosszúság | 60 km |
| Tengerszint feletti magasság | 349 m |
| Legmagasabb pont | 348 m |
| Időzóna | UTC+01:00 |
| Elhelyezkedése | |
 Pag
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 44° 29′, k. h. 14° 58′44.483333°N 14.966667°EKoordináták: é. sz. 44° 29′, k. h. 14° 58′44.483333°N 14.966667°E | |
| Pag weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pag témájú médiaállományokat. | |
Pag Horvátország 5. legnagyobb szigete. Az Adriai-tenger északi részén helyezkedik el, területe 285 négyzetkilométer, tengerpartjának hossza körülbelül 300 kilométer. Lakossága, mintegy 8000 fő, 24 településen él. A sziget növényzete szegényes, sziklás területei óriásiak. A szigeten élők főleg turizmusból, állattenyésztésből, olívatermesztésből és sajtkészítésből élnek. A sziget a kopárságát a hideg szeleket hozó bórának köszönheti.
Története
[szerkesztés]A sziget már a neolitikumban is lakott volt. Illír törzsek lakták, de liburni törzsek jelenlétére utalnak a Mihovilje nevű nekropolisznak a maradványai, mely a mai Novalja település mellett található. A rómaiak az i. e. 1. században vetették meg lábukat a szigeten. A megszállás közel 700 éven át tartott, ezalatt a rómaiak számos fejlesztést hajtottak végre.
A 6. században szlávok lakták Pag-ot, majd a 7. században jelentek meg a horvátok.
A 12. században Velencei Köztársaság több szigetet és várost elfoglalt Dalmácián. 1180-ban III. Béla is csatlakozott a Velenceiek elleni csatározásba, megvédte és a Magyar Korona részévé tette Pagot. 1244-ben IV. Béla szabad királyi városi címet ajándékozott Pag városnak. Még a 13. században nagy birtoklási harc tört ki Pag hovatartozását illetően. Zára magáénak akarta a teljes Pag szigetet, de legalább a déli részét Pag várossal. Rab az északi részt akarta magáénak tudni, egy örökösödési vita miatt pedig ki Frigyes herceg jelentkezett az egész szigetért. Az ügyben a velencei szenátus hozott döntést, akik az egész szigetet Zárának ítélte. 1311-ben a pagi lakosok segítséget kértek a velenceiktől, hogy támogassák őket egy Zadar elleni függetlenségi harcban. Ez a kezdeményezés elbukott és Zára 1312-ben felgyújtotta Pag várost.[2]
Nagy Lajos részleges önállóságot adott Pag-nak és megtörte a zárai elnyomást. Erre válaszként Zadar ismételten felgyújtotta Pag várost. Az 1358-as zárai békével helyreállt a rend, Zárta és Pag viaskodásában. 1367-ben Nagy Lajos ismét szabad királyi várossá tette Pagot. 1382-ben Lajos halála után Zára megtámadta Pagot és ismételten felgyújtotta. Luxemburgi Zsigmond kiűzte a záraiakat a Pag szigetről. Nápolyi László király Zárát támogatta, a záraiak ismételten elfoglalták Pagot és immáron negyedszerre is felgyújtották. A zárai vérengzés azonban nem tartott már sokáig, ugyanis 1403-ban Nápolyi László eladta Pagot, Zárát és Novigradot Velencének. A velencei uralom alatt Pag részleges önállóságot nyert, amit az 1433-as pagi törvény is megerősít.[2]
A 15. század közepén élhetőbb helyen – három kilométerre délre a régi Pagtól – újjáépítették a várost. Az ekkor felvirágzó sókereskedelem felizzította Pag hovatartozása körüli Rab és Zára között fennálló vitát. A vita eredménye lett, hogy a törökök elfoglalták a szigetet és népessége 1500 főre apadt. A törököket a velenceiek űzték el. A Velencei Köztársaság bukásával a sziget 1797-ben a Habsburg Birodalom része lett. Napóleon bukása után helyreállt az osztrák uralom. 1918-ban olasz megszállás következett.[2]
1941 júniusában a fasiszta usztasa rezsim Slano-öbölben, Pag város közelében hozott létre egy koncentrációs tábort, ahol több ezer zsidó, szerb, horvát és disszidens halt meg. Később a keleti parton Metajna közelében jött létre nőknek és gyermekeknek a második koncentrációs tábor. Az áldozatokat gyakran brutálisan megölték, majd gödrökbe vagy a tengerbe hajították. A két tábort 1941. augusztusának végén, miután a szigetet átadták az olasz erőknek, bezárták. A túlélőket többnyire a Jasenovaci koncentrációs táborba vitték, amely a legnagyobb horvát láger volt.[3]
A második világháború végével Pag is Jugoszlávia része lett, majd 1991-től Horvátország része.
Közlekedés
[szerkesztés]Pag déli irányból 1968-tól közúton is elérhető. A jelenleg 106-os jelzésű főúton egy 301 m hosszú és 9 nyílású híd köti össze a szárazfölddel és az A1-es autópályával, illetve Zárával. Északon kompjárat üzemel Prizna és Žigljen között.
Képgaléria
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c Pag sziget története
- ↑ A „horvát Auschwitz”: Jasenovac. [2014. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 1.)
