[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Omej-hegy

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Omej-hegy
Világörökség
Adatok
OrszágKína
Világörökség-azonosító779-001
TípusTermészeti és kulturális helyszín
KritériumokIV, VI, X
Felvétel éve1996
Elhelyezkedése
Omej-hegy (Kína)
Omej-hegy
Omej-hegy
Pozíció Kína térképén
é. sz. 29° 31′ 11″, k. h. 103° 19′ 57″29.519722°N 103.332500°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Omej-hegy témájú médiaállományokat.

Az Omej-hegy (kínai: 峨嵋山, pinjin: Éméi shān) vagy Omej-san hegy a kínai Szecsuan tartományban, a kínai buddhizmus négy szent hegye közül az egyik. Az Omej-hegy a Szecsuani-medence nyugati szélén helyezkedik el. A tőle nyugatra fekvő hegyek elnevezése: Tahsziangling.[1] A hegyet körbevevő geológiai képződmény, a Perm korszaki omej-hegyi magmás vidék, amely vulkáni kitöréssel jött létre a permi korszakban. A 3099 méter magas Omej-hegy a legmagasabb buddhista szent hegy Kínában.[2]

Az Omej-hegy Lesan város közigazgatási területén található. 1996-ban megkapta az UNESCO világörökségi helyszín címet.[3]

Szent hegy

[szerkesztés]

Az Omej-hegy a négy buddhista szent hegy közül az egyik. Hagyományosan ezt a hegyet tekintik Szamantabhadra bódhiszattva bodhimandája, azaz megvilágosodási helyszíne. Szamantabhadra kínai neve Pu-hszian Pu-sza (普賢菩薩).

A 16-17. századi források beszámolnak a kolostorokban történő harcművészeti gyakorlatokról az Omej-hegyen.[4][5]

Buddhista építészeti emlékek

[szerkesztés]

A hegyen található Kína legelső buddhista temploma, amelyet az 1. században építettek.[3] A helyszínen hetvenhat Ming és Csing kori buddhista kolostor található, amelyek közül a többség a hegycsúcs közelében van. A kolostorok építészeti stílusa változó, alkalmazkodva a különböző környezethez. Vannak olyanok, amelyek különböző szintmagasságú teraszokra épültek, mint például a Pao-kuo-szi imaterem, és vannak olyanok, amelyek cölöpökre épültek, mint például a Lej-jin-szi. A korábbi korok buddhista kolostorait átalakították annak érdekében, hogy még jobban kihasználják a környezet természetes szépségét. A Csing-jin-ko épületei egyenetlen felszínre épültek, egy keskeny földsávra a Fekete- és a Fehér Sárkány-folyó között. A hatalmas területen a kanyargó ösvény hossza 50 km, amelyet napokba telhet végig sétálni.[6]

Libegők könnyítik meg a 3077 méter magasan fekvő két templomba való feljutást. Ezek a hegy csúcsától egy órányi sétára vannak.[2][7]

Napkelte és felhőtenger

[szerkesztés]

Az Omej-hegy látványosságai közé tartozik a napkelte és az ún. felhőtenger, amelyet a hegy csúcsáról lehet látni.[8] Az utóbbi többféle jelenségből áll, például a szokásos felhők alatt megjelenik egy másik felhőtakaró is.[8]

Éghajlata

[szerkesztés]

Az Omej-hegy éghajlata boreális. A telek hosszúak és hidegek, a nyarak hűvösek. A havi átlaghőmérséklet januárban −5,7 °C fok, júliusban 11,6 °C fok, az évi átlaghőmérséklet 3,07 °C fok. Egy év alatt több mint 250 nap van csapadék, de a monszun hatása révén főleg nyáron fordulnak elő heves esőzések. A teljes csapadékmennyiség 70%-a június és szeptember közé esik.

Omej-hegy (1971−2000) éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)16,718,520,522,721,722,522,121,519,819,319,516,322,7
Átlagos max. hőmérséklet (°C)−0,30,44,17,810,512,915,214,911,27,24,01,67,5
Átlaghőmérséklet (°C)−5,7−4,9−1,32,96,39,311,611,27,73,5−0,3−3,53,1
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−9,2−8,1−4,8−0,33,66,89,29,05,51,2−3,2−6,80,3
Rekord min. hőmérséklet (°C)−19,2−19,1−17,2−9,8−7,4−0,22,12,8−3,5−11,1−14,7−19,7−19,7
Átl. csapadékmennyiség (mm)15245011216222036742821110143161749
Forrás: Weather China


Galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Például, 使用中国地图集 (Shiyong Zhongguo Dituji, "Practical Atlas of China"), 2008, ISBN 978-7-5031-4772-2; map of Sichuan on pp. 142-143
  2. a b Hayes, Holly (2009) Emei Shan, Sacred Destinations. Updated 24 July 2009.
  3. a b Mount Emei Scenic Area, including Leshan Giant Buddha Scenic Area. UNESCO. (Hozzáférés: 2007. szeptember 6.)
  4. Zhāng Kǒngzhāo 張孔昭. Boxing Classic: Essential Boxing Methods 拳經拳法備要 Quánjīng Quánfǎ Bèiyào (chinese nyelven) (c. 1784) 
  5. Henning, Stanley E. (Fall 1999). „Academia Encounters the Chinese Martial Arts”. China Review International 6 (2), 319–332. o. DOI:10.1353/cri.1999.0020. ISSN 1069-5834. .
  6. Dazhang, Sun. Chinese Architecture -- The Qing Dynasty, English, Yale University Press, 328–329. o. (2002). ISBN 0-300-09559-7 
  7. Gluckman, Ron (2002). Getting to the Top, Silk Road, December 2002. Hong Kong; Dragon Airlines.
  8. a b Dreams Travel - Four Great Spectacles of Mt. Emei olvasva: 2016-01-01

Források

[szerkesztés]
  • Polonyi: Polonyi Péter: Kína (nagy útikönyv). Budapest: Panoráma. 1987. 317–319. o. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963-243-256-8  

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]