Mühle Vilmos
| Mühle Vilmos | |
 | |
| Született | 1845. szeptember 21.[1] Chlumec |
| Elhunyt | 1908. szeptember 15. (62 évesen)[1] Temesvár[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Mühle Árpád |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mühle Vilmos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mühle Vilmos (Kulm, 1845. szeptember 21. – Temesvár, 1908. szeptember 15.) kertész, szakíró.
Életpályája
[szerkesztés]
1845. szeptember 21-én született Kulmban. Még tizenegy testvére volt, Vilmos volt a legidősebb. Az elemi iskola után a négy reáliskolai osztályt Teplicen végezte el. Kertészeti tanulmányait Westphalen gróf kertészetében kezdte, ahol három évig tanonc volt, tanult és dolgozott. Ezután a Thun—Hohenstein grófi uradalom Tetschenben fekvő nagy hírű kertészetébe szerződött. Kiemelkedő volt botanikai szempontból is ez az Elba-parti kertészet, innen kerültek ki Európa-szerte az első orchideák, melyek nagy kiterjedésű ültetvényének intézője Mühle volt. Három év gyakorlat után innen is távozott Németországba. 1866-ban jött Magyarország területére, Temesváron a Niemetz Ferenc Vilmos (hírlapokban Niemetz F. W.) kereskedelmi kertészet főkertésze lett.
1869-ben megnősült, Niemetz Ferenc leányát vette el. Házasságából két fia született. Mühle Vilmos mindkettőből kertészt nevelt. Fiatalabb fiának, Vilmosnak a magkereskedési profilt szerette volna átadni, ezért Németország, Olaszország, Mexikó, Kalifornia, Japán és Kína magtermesztőihez küldte tanulni. Az út során a trópusi éghajlat alatt fia megfertőződött, és fiatalon (27 évesen) meghalt. Árpád fia lett így az örököse (aki szintén nemzetközi tanulmányutak után – Amerika, Kína, Japán, Európa – már 1898-tól önálló kertészeti vállalkozást vitt) a magüzletet 1908. január 1-jén, még életében átadta neki.
Mühle 1875-ben, 30 évesen önállósította magát, kereskedelmi kertészetet, magkereskedést és virágüzletet alapított. Tapasztalatai révén nagy mértékben tudta honosítani, szaporítani az addig külföldről beszerzett növényfajták csemetéit és magját. Üzlete beindulása után ő maga exportált Európába, a Balkánra, sőt a Mühle-féle szegfűmagvak elárasztották még az amerikai piacot is. Az 1885. évi országos kiállításon pedig holland tulipánjaival aratott nagy sikert. 1885-ben kezdett el rózsatermesztéssel, nemesítéssel foglalkozni, több távoli rózsafajt honosított meg hazánkban, rozáriumát messze földről keresték fel látogatók és szakértők. Európa hírűek voltak Dahlia, Chrysanthemum és a Canna virágjai, magjai.
Később faiskolát alakított ki dísz- és gyümölcsfák szaporítása céljából. „A Mühle-féle kertészeti telep a század végére hazánk egyik legnagyobb és legszakszerűbb kertészeti telepe volt, ahol a 138 katasztrális holdból 113 holdas faiskolát tartottak fenn, 15 katasztrális holdon az európai hírű rózsakertészet virágzott és 10 holdon a honosítandó egzotikus növények, a kísérleti telep helyezkedett el.”[2]
Tagja, illetve választmányi tagja volt az Országos Magyar Kertészeti Egyesületnek. Kiállításokon mint szervező és mint résztvevő szerepelt, terményei minden esetben helyezéseket, díjakat kaptak. Nemzetközi kiállításokon, London, Antwerpen, Lübeck, Szentpétervár, Frankfurt, a zsűri tagja volt.
Parktervezéssel is foglalkozott, Herkulesfürdő gyönyörű parkja nagyrészt az ő érdeme.[3] Ugyanígy Temesvár parkosítását, fásítását, zöldfelületi rendezését is végezte.
Szakirodalmi munkássága is jelentős volt. Írt cikkeket A Kert, a Kertészeti Lapok oldalaira, 1893-ban pedig átvette Kaufmann Ernőtől a Rózsa Újság szerkesztését (az 1887-ben indult újságot 1899-ig szerkesztette), melyet Ungarische Rosenzeitung néven német nyelven is kiadott (1889–1895).
Elnyerte a Koronás Arany Érdemkeresztet. Temesvár törvényhatósági bizottságának tagja volt.
Mühle Vilmos műkertész, 1908. szeptember 15-én, 63 éves korában halt meg. Temesváron található a sírja, s ugyanitt emlékére utcát neveztek el róla.
Főbb munkái
[szerkesztés]- Ratschläge. Temesvár, 1903.
- Herbakulturen. Temesvár, 1904. 52 lap
- Mühle’s Rathgeber für Gartenbau. Temesvár, 1904. 140 lap
- Mühle tanácsadója a kertmívelésben. Temesvár, 1904. 164 lap
- Mühle-féle őszi termesztmények. Budapest, 1904. 60 lap
- Mühle Vilmos tanácsadója a kertmívelésben. Temesvár, 1905.
- Rathgeben für Gartenbau. Budapest, 1905. 148 lap
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. augusztus 28.)
- ↑ Laposa J. I.m.
- ↑ Gillemot Vilmos, i.m.
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Laposa József: Mühle Vilmos. Magyar agrártörténeti életrajzok II. (I–P). Szerk. Für Lajos, Pintér János. Budapest: Magyar Mezőgazdasági Múzeum. 1988. 586–588. o. ISBN 963-7092-05-6
- Gillemot Vilmos: Mühle Vilmos (nekrológ). A kert 1908. október 1. 19. szám. Hírek.
- Mülhle Vilmos nekrológja. Kertészeti lapok 1908. Október/10-11. szám. 312–316. oldalak
