[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Lanciano

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lanciano
Lanciano központja
Lanciano központja
Lanciano címere
Lanciano címere
Lanciano zászlaja
Lanciano zászlaja
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióAbruzzo
MegyeChieti (CH)
FrazionékCamicie, Colle Campitelli, Colle Pizzuto, Costa di Chieti, Follani, Fontanelle, Gaeta, Iconicella, Madonna del Carmine, Marcianese, Nasuti, Re di Coppe, Rizzacorno, Sabbioni, San Iorio, Santa Croce, Santa Giusta, Santa Liberata, Santa Maria dei Mesi, Sant’Amato, San Nicolino, Sant’Egidio, Sant’Onofrio, Serre, Serroni, Spaccarelli, Torre Marino, Torre Sansone, Villa Andreoli, Villa Carminello, Villa Elce, Villa Martelli, Villa Pasquini, Villa Stanazzo.
VédőszentSzűz Mária
Irányítószám66034
Körzethívószám0872
Forgalmi rendszámCH
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség33 944 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség541,4 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság265 m
Terület66,12 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 42° 13′ 52″, k. h. 14° 23′ 26″42.231211°N 14.390469°EKoordináták: é. sz. 42° 13′ 52″, k. h. 14° 23′ 26″42.231211°N 14.390469°E
Elhelyezkedése Chieti térképén
Elhelyezkedése Chieti térképén
Lanciano weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lanciano témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lanciano község (comune) Olaszország Abruzzo régiójában, Chieti megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

A megye északi részén fekszik. Határai: Atessa, Castel Frentano, Fossacesia, Frisa, Mozzagrogna, Orsogna, Paglieta, Poggiofiorito, Rocca San Giovanni, San Vito Chietino, Sant’Eusanio del Sangro és Treglio.

Története

[szerkesztés]

Az ókorban a frentanusok alapították Anxanum néven. Alapítója valószínűleg az a Solimus volt, aki i. e. 1181-ben, a trójai háborúk után Aineiásszal Itáliába menekült. A frentanusok idején az itáliai görög telepesek érdekszférájába tartozott, majd a szamnisz háborúk során Róma szövetségese lett. Ennek eredményeképpen municipiumi rangot kapott és a Pescarát Apuliával összekötő út egyik fontos kereskedővárosa lett.

A legendák szerint a városban született Longinus római centurio, aki Jézus oldalába döfte lándzsáját. A város nevét is innen származtatják, hiszen a lanciano olasz nyelven lándzsát jelent. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a várost előbb a gótok, majd 571-ben a longobárdok pusztították el. A longobárdok később újjászervezték a települést, megépítették erődítményét is. 610-ben a bizánciak hódították meg, akik a Teatei Hercegséghez csatolták.

A 8. században a frankok hódították meg, akik a Spoletói Hercegséghez csatolták. 1060-ban a normannok érkezésével a Szicíliai Királyság része lett. 1340-ben a mai Abruzzo legnépesebb települése volt 6500 lakossal. Kiváltságai között szerepelt, hogy kikötőjének bevételeiből a vatikáni bazilikát támogatta. Többször is háborúban állt a szomszédos Ortonával. A 17. századtól nemesi birtok volt. 1799-ben támogatta a tiszavirág-életű Parthenopéi Köztársaságot. 1860-ban az egyesült Olasz Királyság része lett.

Népessége

[szerkesztés]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói

[szerkesztés]
  • Santa Maria del Ponte-templom – nevét a hídról kapta, melyre épült. Egy 8. századi Szűzanya szobrot őriz, amely a bizánci ikonrombolás idején került ide.
  • Santa Maria Maggiore-templom – 1227-ben épült, majd 1540-ben barokkosították.
  • San Francesco-templom – 1258-ban épült egy 7. századi templom alapjaira
  • Sant’Agostino-templom – 1270-ben épült
  • Torri Montanare – a 11. században épült városfalak maradványa
  • Porta San Biagio – a város egykori kilenc kapujának egyike.

Testvérvárosa

[szerkesztés]
  • Qala, Málta (2005) valamint Visegrád, Magyarország (2006)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]