Kisbarcsa
| Kisbarcsa (Bârcea Mică) | |
 | |
| A falu látképe az ortodox cinteremből, a háttérben Csernakeresztúr | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Rang | falu |
| Községközpont | Déva municípium |
| Irányítószám | 330002 |
| SIRUTA-kód | 86721 |
| Népesség | |
| Népesség | 177 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 26[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 49′ 18″, k. h. 22° 57′ 18″45.821718°N 22.955136°EKoordináták: é. sz. 45° 49′ 18″, k. h. 22° 57′ 18″45.821718°N 22.955136°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kisbarcsa (románul: Bârcea Mică) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Dévától 4 km-re délkeletre, a Cserna jobb partján fekszik.
Lakossága
[szerkesztés]- 1785-ben 122 civil és kb. harminc határőr jogállású lakója volt. Ugyanazon évben 19 ortodox családfővel írták össze.[2]
- 1850-ben 235 lakosából 226 volt román, 5 magyar és 4 cigány nemzetiségű; 230 ortodox és 5 református vallású.
- 1910-ben 321 lakosából 243 volt román és 78 magyar anyanyelvű; 233 ortodox és 81 református vallású.
- 2002-ben 1351 lakosából 1060 volt román, 166 cigány és 115 magyar nemzetiségű; 1124 ortodox, 91 római katolikus, 52 pünkösdista és 44 református vallású. (A népesség látványos növekedése annak köszönhető, hogy itt írták össze a nagybarcsai börtön fogvatartottjait.)
Története
[szerkesztés]1257-ben Ranoltu, 1365-ben Aprod, Aprodhaza és Aprodpalfolua, 1367-ben Aprodfalua alio nomine Felseubarcha, 1508-ban Kysbarcha néven említették.
1624-ben írták össze az elhunyt Bornemissza Tamás itteni udvarházának javait.[3]
1765 után az orláti román határőrezredhez csatolták.
1875-ben állami, magyar tannyelvű iskolát létesítettek benne. 1885–1886-ban az állami iskolai tanító, a körjegyző és az alpestesi református lelkész rábeszésélére kb. 80 ortodox híve tért át a református vallásra. 1886-ban az EMKE támogatásával építették föl református templomát.[4]
A település a Magyar Néprajzi Atlasz egyik gyűjtőpontja volt.
Látnivalók
[szerkesztés]- 18. századi Barcsay-udvarház.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
- ↑ B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták: XVII–XVIII. századi erdélyi összeírások és leltárak. Bukarest, 1973
- ↑ pákei Sándor József: Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése 1885–1910. Kolozsvárt, 1910, 242. o.
Források
[szerkesztés]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
További információk
[szerkesztés]- Fotók a Barcsay-udvarházról
- A Bornemisza család udvarházának leltára 1624-ből, in B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták. Bukarest, 1973 PDF
Képek
[szerkesztés]-
A református templom
Hunyad megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
