Kisújfalu
Kisújfalu (Nová Vieska) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Nyitrai | ||
Járás | Érsekújvári | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1295 | ||
Polgármester | Geri Valéria | ||
Irányítószám | 943 41 | ||
Körzethívószám | 036 | ||
Forgalmi rendszám | NZ | ||
Testvérvárosok | Lista | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 656 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 42 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 133 m | ||
Terület | 17,61 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 52′, k. h. 18° 28′47.866667°N 18.466667°EKoordináták: é. sz. 47° 52′, k. h. 18° 28′47.866667°N 18.466667°E | |||
Kisújfalu weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisújfalu témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Kisújfalu (szlovákul Nová Vieska) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Párkánytól 23 km-re északnyugatra fekszik. A község részét képezi még Aradpuszta település 1905 óta (30 ház), valamint a kataszterileg 2005 óta, de közigazgatásilag a második világháború óta a községhez tartozó Réva település (12 ház).
Élővilága
[szerkesztés]1966-óta védett területe a Párizsi-patak mocsaras környéke, híres madárátvonuló hely. A homokbányánál több kisebb madárfaj fészkel. A falu végén egy gólyafészek alátét található.
Története
[szerkesztés]1233-ban egy adásvételi szerződésben "Ösztövér" néven szerepel először. 1263-ban a Hontpázmány nembéli András birtokolja. 1394-ben annak kapcsán említik, hogy Köbölkúti György lerombolja Forgács János ösztövéri birtokát. 1437-ben már "Újfalu" néven szerepel Zsigmond király várlistáján. 1531-ben a Báthoryak birtoka négy portával. 1570-ben az esztergomi török szandzsák összeírásában lakatlanként tüntetik fel. 1601-ben szerepel először „Kisújfalu” néven, ekkor már valószínűleg a mai helyén állt, 1½ portával adózott. 1647-ben a Keglevich család birtoka 3½ portával. 1650 körül lakói reformátusok lettek.
1664-ben a török adóösszeírásban 39 háztartást és 60 adófizetőt említenek. 1683-ban a Bécs alól visszatérő lengyel seregek feldúlják a települést. 1696-ban már a Pállfyak birtoka, ekkor 93 lakosa volt. 1710-ben pestisjárvány pusztítja a község lakosait. 1715-ben 16 adózó háztartást számlál. Bél Mátyás „Notitia Comitatis Strigoniensis” című művében érdekességként megemlíti a község határában lévő "úszó szigeteket", a mai párizsi mocsarak vidékét. 1766-ban 90 adófizető háztartása létezett 222 családtaggal. 1787-ben újra megnyílt református iskolája és a templomot is újraépítették. Ekkor 70 háztartását 476-an lakták.
Az 1820-as években csatorna kiásásával lecsapolták a határában levő mocsarat, melynek területe ekkor lényegesen csökkent.[2] 1828-ban 80 háztartásában 605 lakos élt. Már 1850-ben elérte a vasútvonal a települést.
1851-ben Fényes Elek így ír róla "Kis-Ujfalu, magyar falu, Esztergom, az uj rendezés szerint Komárom vmegyében, ut. p. Köbölkut. Határa dombos, s részint igen termékeny, részint homokos. A lakosok birnak 539 első, 341 második osztálybeli szántóföldet, 430 h. rétet, 561 kapa szőlőt; legelője és fáizása 2-dik osztályu. Van 90 háza és 630 lakosa, kik csaknem mindnyájan reformatusok, helybeli anyatemplommal. Hg. Pálffy bátorkeszi uradalmához tartozik." [1] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
Az 1869-es népszámlálás szerint 739 lakosa volt. 1874-ben tűzvész pusztított, melyben 10 ház kivételével az egész falu leégett. 1880-ban megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. A falu kataszteri térképe 1888-ból ismert.[3] A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott.
Az első világháborúban 26 kisújfalusi esett el. Az első bécsi döntés alapján 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz. A második világháború harcaiban a község 31 lakosa veszítette életét és 4 ház dőlt romba. A háború idején a falu határában zuhant le egy német Messerschmitt típusú vadászrepülőgép. A világháború után ismét Csehszlovákiához csatolták. 1947-ben a csehszlovák hatóságok 60 magyar családot telepítettek ki Magyarországra. Termelőszövetkezete 1949-ben alakult meg.
1993-ban Csehszlovákia kettéválása után Szlovákia része lett. A község határában 2003-ban II. világháborúból származó, földbe fúródott repülőbombákat találtak, melyeket felfedezésük helyszínén robbantották fel a tűzszerészek.[4]
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 881 lakosából 880 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.
2001-ben 799 lakosából 703 magyar és 91 szlovák volt.
2004-ben 781 lakosának nemzetiségi megoszlása: 90% magyar és 10% szlovák. Felekezeti megoszlás: református falu, evangélikus és baptista kisebbséggel, és kb. 10%-nyi római katolikus hitvallású lakossal.
2011-ben 737 lakosából 645 magyar és 84 szlovák volt.
2021-ben 656 lakosából 560 (+14) magyar, 82 (+9) szlovák, (+1) egyéb és 14 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]
Nevezetességei
[szerkesztés]- Református temploma.
- 1966-óta védett területe a Párizsi patak mocsaras környéke, mely egyedülálló vízinövény és állatvilággal rendelkezik.
Híres emberek
[szerkesztés]- Gulyás Lajos református esperes, 1956-os vértanú;
- Tóth Ede történész, Mocsáry Lajos életrajzírója;
- Kisújfalun született 1927. augusztus 3-án Csanda Sándor (+1989) irodalomtörténész, kritikus.[6]
Testvértelepülések
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ A mocsarak és a falu helyzete egy 1819-es térképen is látható (S 12 Div XI No 0129:1-2 [https://web.archive.org/web/20141226125207/http://mol.arcanum.hu/terkep/opt/a121112htm?v=pdf&a=start Archiválva 2014. december 26-i dátummal a Wayback Machine-ben] Archiválva 2014. december 26-i dátummal a Wayback Machine-ben).
- ↑ S 78 Esztergom m. Kisújfalu 001-040. [2014. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 9.)
- ↑ A Vasárnap 2003. szeptember 19-i lapszáma.
- ↑ ma7.sk
- ↑ Tóth László (szerk.): Szlovákiai magyar írók arcképcsarnoka, SZMIT, 2009
- ↑ Testvértelepülés kapcsolatok. mezofalva.hu (Mezőfalva Nagyközség hivatalos honlapja) (Hozzáférés: 2014. május 23.) (php)
Források
[szerkesztés]- Vlačiky, M. et al. 2008: Fauna a sedimentológia lokality Nová Vieska (Vilafrank, SR). Acta Mus. Moraviae Sci. geol. LXXXXIII, 229-244.
- Kisújfalu. HKk 285.
- Csengerné Kovács, E. (összeáll.) 2000: „Mint tudomány vásárjába...” Kisújfalu élete és iskolájának története. Dunaszerdahely.
- Kis Róbert 2000: Kisújfalu története a kezdetektől 1900-ig.
- Liszka József 1983: Népi építkezés a kisújfalusi szőlőhegyen. Castrum Novum 2, 197–213.