[go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

Ilsemann Keresztély

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ilsemann Keresztély
Született1850. február 20.[1]
Kiel
Elhunyt1912. június 4. (62 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Ilsemann Keresztély témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ilsemann Keresztély (Eredeti név: Christian Ilsemann) (Kiel, 1850. február 20. – Budapest, 1912. június 4.) kertész, tájépítész, Budapest székesfőváros főkertésze 1892–1912 között.

Élete

[szerkesztés]
Modern virágágy a József téren, 1892. Weinwurm fotó
A Várkert bazár, 1908
A Kálvin tér, 1910
A mai Szabad sajtó utca a Kossuth utcával, 1910. (Derzsi Elekes A.)
A Baross tér, 1910. (Derzsi Elekes A.)
A Keleti pályaudvar, 1912
A Szabadság tér, 1914. (Derzsi Elekes A.)
A Döbrentei tér, 1915
A Szabadság tér, 1916
A Vámház körút, 1916. (Derzsi Elekes A.)
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben, 2006 (10-1-58)

Kielben született, egy neves és jómódú kertészcsaládban. A főreáliskolát szülővárosában végezte el, utána három évig Hamburgban a Richers és Fia kertészeti vállalkozásnál szerezte meg a kertészeti szakmai ismereteket. A potsdami királyi kertekbe szerződtették (Sanssouci), majd a század egyik neves tájkertészéhez Hermann von Pückler-Muskau herceghez a Muskauba, és Branitzba(wd) került, ahol Eduard Petzold(wd) királyi kertigazgató mellett tanult tovább, Karl Koch(wd)tanár és Gottfried Kirchner arborétumkertész pedig a dendrologiával ismertették meg. Az itt kapott ajánló levelekkel Belgiumba, Louis van Houtte(wd) genti kertészetében, később Párizsban a Jardin des plantes-ban, majd pedig ugyanitt a Buttes Chaumont parkban dolgozott és szerzett újabb ismereteket. Két év után Angliába utazott, ahol növénytermesztéssel foglalkozott és a tájkertészetet tanulta. Keresményéből beutazta Keletet és 1873-ban Budapestre jött. Eleinte sok nehézséggel kellett megküzdenie, több uradalomban dolgozott, illetőleg újra járt Konstantinápolyban, és a Kaukázusban. 1879-ben a Magyaróvári magyar királyi Gazdasági Akadémia segédkertészi állására jelentkezett, mely Villási Pál Keszthelyre helyezésével ekkor ürült meg. Az állampolgári jogok megszerzése után főkertésszé léptették elő. Magyaróváron az addigi haszonnövény- és gyümölcstermesztés mellé a dísznövénytermesztést is beemelve, faiskola létesítésével foglalkozott: arborétumot, mintagyümölcsöst (mint arról annak fennmaradt jegyzéke is tanúskodik), rozáriumot, egy fajtákban gazdag faiskolát (kb. 1500 fajta) és kertészetet vezetett. „Az ültetvények mintaszerű kezeléseért két ízben részesült a magyar földmivelési minisztérium elismerésében.”[3]

Magyaróvári főkertész korában kezdett publikálni. Több éven át a Bécsben megjelenő Der Fruchtgarten[4] eleinte társ, majd egyedüli szerkesztője volt. E német nyelvű lap a „Landes-Obstbauverein für Niederösterreich” (Alsó-Ausztriai Gyümölcstermelők Országos Egyesülete) és az „Obst bauverein für das Königreich Böhmen” (Cseh királyi Gyümölcstermesztők Egyesülete) hivatalos szaklapja volt, és Ilsemann Magyaróvárról szerkesztette. 1884-ben Magyaróváron az addig kétnyelvű (alternatív magyar–német) oktatás helyére a magyar került, számos magyarul nem tudó oktatónak távoznia kellett, Ilsemann magyar nyelvismerete miatt maradni tudott.

Fuchs Emil fővárosi kertész nyugalomba vonulása után, 1892-ben lett Budapest főkertésze. Budapesten sétányokat, parkokat létesített (lásd táblázat!). Ilsemann tevékenysége azonban nem csupán a fővárosra terjedt ki, így Darányi Ignác dunaörsi nagy parkjánál, báró Hatvani Sándor hatvani parkjánál és még más számos parknál és kertészetben érvényesítette kertészeti tudását és képességeit.

1896-ban a Millenniumi kiállítás kertészeti munkálatai Ilsemann, valamint ifjabb Pecz Ármin és L’Huillier István vezetésével folytak. A kiállítás miatt kb. 800 fát vágtak ki, annak bezárása után a park regenerációját és új sétányok nyitását Ilsemann végezte el, máig maradtak fenn az ő vonalvezetését követő fasorok, bár Ilsemann platánjainak egy részét 1987 nyarán kivágták a Városligetben a Kacsóh Pongrác út elején, az M3-as autópálya felé vezető szakaszon. „Örökségéből idővel elpusztult a virágágyas korzó a világító szökőkúttal és a kőbábos terasszal együtt, helyét ma nagy napozórét jelzi.”[5]

1908-ban a Margit-sziget — amelyet a főváros József Ágost főhercegtől vett meg és nyilvános közkertté nyilvánított —, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának kezelésébe került. Dendrológiai park jellegét már a főhercegek idején elnyerte, és Ilsemann ezt jelentősen továbbfejlesztette. Kibővítette az idősebb Magyar György által egykor létesített Rózsakertet is. 1910-től 1912-ig tartott a pesti állatkert kialakítása. (A főváros 1907-ben vette meg az 1865 óta itt lévő, a századfordulón csődbe jutott magánállatkertet.) A terület terveit Végh Gyula készítette, a növényzet telepítése pedig Ilsemann dolga volt. Mindemellett folyamatosan végezte a Duna két partján a fasorok megújítását — a pesti oldalon az akácfák, a budain a vadgesztenyék domináltak —, valamint a Duna-hidak hídfőinek parkosítását.

1898-tól az Országos Magyar Kertészeti Egyesület főtitkára, az 1902. évi első nemzetközi kertészeti, az 1904. évi Magyar királyi Mezőgazdasági Múzeumban rendezett tavaszi virágkiállítás, és az 1910. évi Budapesti Nemzetközi Kertészeti Kiállítás szervezője volt. A Kertészeti Lapok főszerkesztőjeként számos tanulmányt írt, a cikkeit illusztráló rajzokat rendszerint maga készítette az általa megfigyelt növényekről. Egy ideig szerkesztette A Kert című lapot is.

„Kifejezéseit, ép ugy, mint a magánéletben, az írásban sem nagyon válogatta, és nézeteit nemegyszer bizonyos nyersességgel juttatta kifejezésre.”– írták róla nekrológjában.[6] E megállapítás igazsága tárgyilagos ítéletű írásaiban is fellehető, melyek elütnek a századforduló szak- és hírlapirodalmában szokásos, szuperlatívuszokkal teletűzdelt stílustól.[7]

„Ilsemann Keresztély, a Ferenc József-rend lovagja 1912. június 4-én halt meg. A főváros által felajánlott díszsírhelyen temették el a Kerepesi úti temető 10. parcellájában. Közvetlenül nagy elődje, Fuchs Emil mellett nyugszik. Sírkövén Arany János - egykor Tompa Mihály sírjára írt - versének utolsó két sora (kis változtatással) olvasható:"

»Lágyan öleld tetemét anyaföld, s ti szeretti virágok
Üljetek ágya köré, mondani méla regét.«
Mély bánattal gyászol özvegyed [8]

„Sajnálatos, hogy a főváros és a közvélemény mára szinte teljesen elfeledte őt: nincs utcája, neve pedig a bővített Budapest Lexikonban sem szerepel.” – írta Tóth Vilmos 2000-ben. Azóta a Népligetben egy sétány őrzi a nevét.

Alkotásai

[szerkesztés]
Közterület neve Mai név Mai kerület (1892–1912), ill. ismert év Megjegyzés
Állatkert XIV. 1907– Parkírozása
Állatkert Pálmaháza XIV. 1912 Végh Gyula székesfővárosi mérnök, Räde Károly és Ilsemann munkája
Almássy tér VII.
Bakáts tér IX. 1897–1899
Baross tér VII. 1910–1911
Bástya sétány és a Várhegy fásítása I. 1897–1899 A 19. században fásították a nyugati szakaszt, ma Tóth Árpád sétány
Bazilika környéke V. 1910–1911
Bihari úti faiskola X. 1910
Boráros tér IX. 1910–1911
Corvin tér I. 1910–1911
Döbrentei tér I.
Erzsébet tér V.
Eskü tér Március 15. tér V. 1910–1911
Fővám tér V. és IX. 1897–1899 Másik oldala IX. kerület
Gellért-hegy Duna-parti oldala I, XI. 1910–1911 1902-ben létesítették a mesterséges vízesést.
Hunyadi János úti parkok XI. 1910–1911
Hunyadi tér VI. 1897–1899
Izabella tér Hevesi Sándor tér VII. 1897–1899
Jezsuita lépcső Halász lépcső I. 1910–1911
József nádor tér V. 1892
Kálvária tér VIII.
Kígyó tér Ferenciek tere V. 1910–1911
Klauzál tér VII. 1910–1911
Liget tér X. 1898–1899 Megszűnt a park jellege.
Liszt Ferenc tér VI. 1910–1911
Lukács fürdő és Margit híd közötti park Germanus Gyula park II. 1897–1899
Mária Terézia tér Horváth Mihály tér VIII.
Marczibányi téri park II. 1897–1899
Margit-sziget dendrológiai bővítése XIII.; Fővárosi Önkorm. 1908– Kibővítette az id. Magyar György által létesített Rózsakertet is.
Mátyás tér VIII.
Mechwart-liget II. 1897–1899
Népliget kialakítása X. 1893–1902 Csaknem 300 holdas terület ekkor. 1910-re faiskolát hozott létre a közeli Bihari úton.
Népszínház környéke Blaha Lujza tér VIII. 1897–1899
Pálffy tér Bem József tér II.
Rákóczi tér VIII. 1897–1899
Rózsák tere VII.. 1910–1911
Rudolf tér Jászai Mari tér XIII. 1910–1911
Szabadság tér kialakítása az Újépület helyén V. 1898–1899 Fásítási tervéről térképet is kiadott Ilsemann.
Széna tér II.
Szent Gellért tér XI. 1910–1911
Szent László tér X. 1897–1899
Szent Rókus Kórház előtti tér VIII. 1897–1899
Szilágyi Dezső tér I. 1910–1911
Teleki László tér VIII. 1910–1911
Tisza Kálmán tér II. János Pál pápa tér VIII. 1897–1899
Városház utca. Városháza belső udvarai V. 1910–1911
Városliget újjáalakítása XIV. 1892–
Vérmező kertészeti munkái I. 1910–1911

A virágszőnyegek specialistájának tartották. Nem a geometrikus színeltérésekkel, hanem a növények eltérő jellegzetességeivel kialakított virágágyásaival nemzetközi hírnevet szerzett. Ilsemann a parkokat, ha lehetett, az akkor divatos platánsorok sétányához kapcsolódva tervezte, szívesen alkalmazta az egyes pázsitrészek elválasztására a hársfa-, illetve gömbakác-sorokat. Hasonló fák sorba ültetésével, virág- és cserjecsoportok elhelyezésével Budapest mai zöldterületeinek jelentős része az ő főkertészsége alatt épült ki. Bár ma már kevés munkája látható eredeti állapotában, a város mai arculatának kialakulását döntően befolyásolta. „Utódjára, Räde Károlyra sokkal kedvezőbb feltételeket hagyott, mint Fuchs egykor őrá”.

Művei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ilsemann_Keresztély&oldid=26777050”