Horace Sébastiani

Horace Sébastiani
Laurent Dabos festménye
Született	1772. november 17. Bastia
Meghalt	1851. július 20. (78 évesen) Párizs
Sírhely	Vault of Governors
Állampolgársága	francia
Rendfokozata	marsall
Csatái	napóleoni háborúk
Kitüntetései	a francia Becsületrend nagykeresztje Szent Lajos Rend lovaga Franciaország marsallja A Diadalívre gravírozott névlista Vaskorona-rend Order of the Crescent Grand Cross of the Order of the Redeemer Osztrák Császári Vaskorona-rend
Házastársa	Aglaé de Gramont
Gyermekei	Francoise, Duchess de Praslin
A Wikimédia Commons tartalmaz Horace Sébastiani témájú médiaállományokat.

Horace François Bastien Sébastiani (La Porta (Bastia mellett, Korzika), 1772. november 10. – 1851. július 21.) gróf, katonatiszt, Napóleon tábornoka, az 1830-as forradalom utáni monarchiában diplomata, miniszter, 1840-től Franciaország marsallja.

Élete

1792-ben belépett a francia hadseregbe és fokozatosan emelkedve 1799-ben ezredes lett. 1800-ban Olaszországba kísérte az első konzult és részt vett a marengói ütközetben. Az austerlitzi csatában súlyosan megsebesült, majd hadosztálytábornok lett és 1806 májusában mint követ Konstantinápolyba ment. 1812-ben a nagy hadsereg elővédjét vezényelte és a francia csapatok élén vonult be Moszkvába. 1813-ban Lipcse mellett megsebesült, Hanaunál azonban hadosztályával együtt mégis keresztül vágta magát, mire az 5. hadtest élén a Rajna vonalát fedezte. 1814 elején azonban kénytelen volt Champagne-ba visszavonulni. I. Napóleon lemondása után, noha meghódolt a Bourbonoknak, nem kapott alkalmazást. A waterlooi csata után Lafayette-tel és másokkal a béke közvetítése céljából a szövetségesek táborába ment, midőn azonban Napóleon érdekében folytatott alkudozásai meghiúsultak, Angliába távozott. 1816-ban visszatért Franciaországba, ahol felére leszállított fizetéséből kellett megélnie. 1819-ben a kamarába beválasztatván, a szabadelvű ellenzékhez csatlakozott. 1830-ban a júliusi forradalom után (augusztus 11.) kinevezték tengerészeti miniszterré, megkapta a Franciaország marsallja kitüntető címet, november 17-én pedig a külügyek vezetését vette át. 1834. április 1-jén lemondván állásáról, előbb Nápolyban, utóbb 1835-től 1840-ig Londonban mint követ működött. Csak ekkor (1835) nyerte el a marsalli rangot. 1835-től egyébiránt Ajacciót képviselte a kamarában. Egyetlen leányát saját férje, Praslin herceg 1847-ben meggyilkolta.

1851-ben hunyt el, a párizsi Invalidusok dómjában temették el.

Források

• Bokor József (szerk.). Sebastiani, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X