Hibatuja
Japán hibatuja | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Az Oszakai Tudományegyetem botanikus kertjében
| ||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Japán hibatuja témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Japán hibatuja témájú médiaállományokat és Japán hibatuja témájú kategóriát. |
A japán hibatuja (Thujopsis dolabrata) a ciprusfélék (Cupressaceae) családjában a hibatuja (Thujopsis) nemzetség egyetlen faja.
Származása, elterjedése
[szerkesztés]Japán szigetein honos. Európába az első példányok 1853-ban kerültek át (Johnson).
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]Japánban akár 40 m magas és 1,5 m törzsátmérőjű fává nő; Magyarországon többnyire csak bokor (legfeljebb kis fa). Koronája kezdetben gömbölyded, később laza kúp alakú.[1] Gyakran többtörzsű; az ilyen példányok a magánosaknál alacsonyabbak. Vörös6szürke kérge szalagosan lehámlik (Johnson).
Erőteljes, vaskos, lapított, két síkba rendeződő hajtásai vízszintesen vagy ferdén fölfelé állnak.[2]
Bőrszerű, fénylő sötétzöld pikkelylevelek fonákán feltűnő ezüstös rajzolat látható. Fölső felületük feltűnően domború.
Gömbölyded, 1–2 cm átmérőjű tobozai fiatalon szürkészöldek, éretten barnák.[3]
Életmódja, termőhelye
[szerkesztés]Örökzöld. Fiatalon lassan nő, később intenzívebben.
Hazájában a hegységek párás völgyeiben él,[2] és ennek megfelelően az árnyékos és párás, védett helyeken érzi jól magát. A direkt napfény még télen is árt neki, ezért célszerű más örökzöldek árnyékába ültetni. Savanyú vagy semleges talajon érzi jól magát. Vízigénye közepes.[1]
Kedvezőtlen körülmények között fagyérzékeny.
Felhasználása
[szerkesztés]Japánban fontos erdészeti fa (Johnson). Európában dísznövénynek ültetik.
Alfajok, változatok
[szerkesztés]Két természetes változata:
- T. d. var. dolabrata (törzsváltozat)
- T. d. var. hondae
Számos kertészeti változatát alakították ki.
'Elegantissima'
[szerkesztés]Lassan, 1–3 méter magasra növő fajta. Koronája enyhén piramis formájú. Hajtásai sűrűn állnak. Zöld leveleinek fonákán a rajzolat fehéres–ezüstös. Lombja télen sárgásbarna árnyalatot kap.[4]
'Nana'
[szerkesztés]Lassan, kb. 0,5–1 méter magasra növő, gömbölyded, törpe fajta. elérő, gömbös alakú, törpe fajta.
Ágainak felépítése a szarvasagancséra emlékeztet, pikkelylevelei laposak és picik. Világoszöld lombja télen kissé bronzos árnyalatú.[4]
'Variegata'
[szerkesztés]Fehértarka levelű. A fagyokra az alapfajnál érzékenyebb.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- IUCN Red List:Hiba Arbor-vitae
- Józsa: Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 203–204. old.
- Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3