Han-san
Han-san | |
Han-san ( ) ábrázolása. Jen Huj ( ) festménye a 13. század végéről. | |
Élete | |
Született | 8. század Julu Commandery |
Elhunyt | 760 és 800 között |
Nemzetiség | kínai |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | költészet |
Alkotói évei | Tang-kor |
A Wikimédia Commons tartalmaz Han-san témájú médiaállományokat. |
Han-san (kínaiul: 寒山; pinyin: Hánshān; magyar népszerű átírás: Han-san; névváltozata: Han-san-ce ( )) kínai remete, költő, aki az általános vélekedés szerint a Tang-dinasztia (618-907) korában élt, feltehetően a 9. században. Kedvelt figurája a kínai piktúrának is, gyakorta együtt ábrázolják barátja, Si-tö ( ) (Lelenc) és mesterük, Feng-kan ( ) alakjával.
Kormeghatározás
[szerkesztés]Léteznek olyan tudományos vélemények, miszerint a név csupán egy versgyűjteményt jelöl és nem pedig egy valós, történeti személyt. Ez a gyűjtemény a Han-san si ( ) 寒山诗, azaz Han-san ( ) versei. A Han-san ( ) jelentése „Hideg/Rideg-hegy”, amely csak művésznév, a költő valódi nevére, születési idejére vagy életének részleteire egyetlen klasszikus kínai feljegyzésben sem található megbízható utalás vagy adat. A kutatók is a legkülönbféle időpontokra datálják életét a 6. és a 9. század között. Többen kísérletet tettek arra, hogy valódi személlyel azonosítsák. Például Wu Chi-yu a „Tanulmány Han-san ( )ról” című munkájában megpróbálja bebizonyítani, hogy Han-san ( ) legendája egy történelmi személyre utal, egy Zhiyan 智岩 (577 – 654) nevű szerzetesre, más néven Bölcs Sziklaszirtre.[1]
Más vélekedések szerint Han-san ( ) költeményei több korból és több szerzőtől származnak. Ezt a nézetet támogatja Edwin G. Pulleyblank „Nyelvészeti bizonyíték a Han-san ( ) keletkezésére” című munkája is.[2] Pulleyblank a Han-san ( ) kollekció háromszáz versének rímszerkezetét vizsgálta, és abból arra következtetett, hogy a versek két kategóriába sorolhatóak: nagyobbik részük a 6. és 7. században keletkezett, míg a kisebbik részük a 8. és 9. században. Megállapítása szerint a versek legalább két szerzőtől származnak. Ez ellentmond Paul Demiéville megállapításának, aki a The Encyclopedia of China műben ugyancsak két lehetséges időpontot jelöl meg: 712 körül és 793 után. Csia Csin-hua ( ) viszont a mintegy 50 kifejezetten csan ( )-buddhista témájú Han-san ( ) vers elemzése után a versek szerzőségét Cao-san Pen-csi ( ) (840-901) csan ( )-buddhista szerzetesnek tulajdonítja.
Han-san életrajza
[szerkesztés]Kínában a Han-san ( ) verseinek jelentőségét a 12. és 18. század között a régi konfuciánus hagyományokat követő uralkodók és a hivatalnokok nem ismerték el. Ez alatt az idő alatt a hivatalos állami gyűjtemények nem tartalmaztak Han-san ( )-költeményeket, és más Tang-kori versgyűjteményekben sem szerepeltek.
Az 1705 körül összeállított A Tang-kor összes versei (Csüan Tang si ( ) 全唐詩) című gyűjteményben 12. részében található a Han-san ( )nak tulajdonított 311 vers, melynek rövid bevezetőjét Lü-csiu Jin ( ) 閭丘胤 írta. A Han-san ( ) életéről tudott kevés információ zöme innen származik:
„Han-san ( ) mesterről nem tudni, hová valósi. Tientaj ( )ban, a Tanghszing ( ) járás Hanjen ( ) („Hideg sziklaszirt”) hegyében lakott. Meg-meglátogatta a Kuo-csing ( ) kolostort. Nyírfa kérgéből készített föveget, vásznat, állatbőrt, kopott lábbelit viselt. Olykor útközben hosszan énekelt, a falvakban, mezőkön jártában danolászott. Nem tudta senki, kicsoda. Mikor Lü-csiu Jin ( ) mandarin lett Tancsiu ( )ban, oda indulásakor találkozott Feng-kan ( ) mesterrel, aki megmondta neki, hogy a Tientaj ( )ról jött. Lü-csiu ( ) ezért megkérdezte, hogy ki van azon a vidéken, aki méltó lenne arra, hogy mestere legyen? Feng-kan ( ) mester így szólt: „Han-san ( ), aki Mandzsusrí, s Si-tö ( ), aki Szamantabhadra bodhiszattva reinkarnációja. Ez utóbbi a Kuo-csing ( ) kolostor konyhájában a tüzet rakja.” Lü-csiu ( ) megérkezvén hivatalába harmadnap meglátogatta a kolostort. Megtalálván kettejüket tisztelettel üdvözölte őket. Azok ketten nagyot nevetve megjegyezték: „Micsoda fecsegő ez a Feng-kan ( ), micsoda fecsegő! Amitábhát sem ismerné fel! Mit udvariaskodsz?” Azzal kiszaladtak a kolostorból, visszamentek a Hansan ( ) hegyre, Han-san ( ) mester bement egy barlangba és eltűnt, az üreg magától bezárult. Bambuszokra, fákra, kövekre, falakra írta verseit. Ezzel együtt a falusi házak falára írt szövegei háromszázegynéhány verset tesznek ki, ezeket kötetbe szerkesztették”
– Csongor Barnabás fordítása
Han-san ( ) életével kapcsolatban verseinek tartalma is forrásul szolgálhat. Ezek némelyikében ő is megemlíti a Hanjen ( ) nevű barlangot a Tajsan ( )-hegyen, amely egynapi járásra volt a Tientaj ( ) buddhista iskola központjától, a Kuo-csing ( ) kolostortól, Kína délkeleti részén. Gyakorta itt találkozhatott két közeli barátjával is, („ A tientaj ( )i három szent” Tientaj szan seng ( ) 天台三聖) Feng-kan ( )nal és Si-tö ( )vel, akik a Kuo-csing ( ) kolostorban éltek.
40. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
Hozzászoktam régen, hogy elvonultan éljek,
de most épp Kuo-csing ( ) felé taposom a sarat.
Néhanap beugrom a jó öreg Feng-kan ( )hoz,
a ha már ott járok remélem, Si-tö ( ) is fogad.
Majd magányos utam a Rideg-csúcsra veszem,
ott nincs kivel beszéljek, nem kellenek szavak.
Keresem, kutatom a Forrásanincs-csermelyt,
forrása kimerült, de vize el nem apadt.
Eltűnése előtt egy Hszü Ling-fu ( ) 徐灵府 nevű taoista gyűjtötte össze Han-san ( ) műveit, amelyek különböző hegyekre, sziklákra, fákra és falakra voltak felírva. Habár ezt a gyűjteményt Hszü Ling-fu ( ) sosem említette írásaiban, és 825-ben abbahagyta az írást, ez meghatározhatja Han-san ( ) halála időpontjának alsó határát. A legenda szerint Han-san ( ) 12 évvel halála előtt tűnt el, ami sokak szerint a halálát 837 és 851 közé teszi. Se születési időpontjáról, se haláláról nincs adat. Létezik néhány önéletrajzi részlet, amiből arra lehet következtetni, hogy szülővárosa Hantan ( ) 邯郸 volt, és egy tehetős, nemes családba született:
23. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
Fiatal asszonyként Hantan ( )ban, hol élek
csengő dalom hangja siklik, úszik lágyan.
Ide költözködtem, itt van csöndes lakom,
s ezt a régi nótát zengem mostanában:
„Becsíptél, ne mondd hát: 'Haza kéne mennem',
messzi még a reggel, s csak az minden vágyam,
ha már itt vagy nálam, maradj éjszakára,
tiéd hímes párnám, vár rád ezüst ágyam.”
Fontos megjegyezni, hogy Hantan ( ) az egyetlen város, amely a két akkori fővároson kívül megjelenik a versekben, és Hantan ( ) városa mellett van egy Hideg-hegy nevű hegy, bár ezt kínaiul máshogy írják, mint a költő nevét.
A következő vers utal arra, hogy Han-san ( ) korábban jómódban élt:
279. vers (Károlyi Amy fordítása)
Nem voltam én mindig remete.
Vadonbeli ember a nevem.
Turbánban szolgáltam ostobát,
vászonba csavarom fejem.
„Ha fészket lelsz úton, foszthatod” –
Jao ( ) és Sun ( ) nem parancsol nekem.
Hivatali kalap majmoké,
tudós átlép sáron, szennyesen.
Arra is lehet következtetni, hogy nem jutott magasabb hivatali poszthoz, hiszen a felsőbb szintű hivatalnokvizsgák letételéhez önmagában nem volt elegendő a kiváló szellemi képesség, hanem a konfuciánus klasszikusok kiváló ismeretére és hibátlan fizikumra is szükség volt. Ezzel szemben számos versében említi, hogy maradandó lábsérülése volt.
Több versre hivatkozva egy kiváló amerikai Han-san ( )-fordító, Red Pine azt az életrajzot részesíti előnyben, mely szerint Han-san ( ) a 8-9. században élt egy nemes család fiaként, aki egy gyaníthatóan lovaglás közben szerzett lábfogyatékosság miatt, sosem jutott magasra a hivatalnoki ranglétrán. Miután belekeveredett az An Lu-san ( )-lázadásba (755-763), elmenekült, és ismeretlenségre törekedve nevet változtatott, végül a fővárosoktól messze telepedett le a Tajsan ( ) hegyen. Remeteként élve írta a verseit, amelyekről ismertté vált az utókor számára. Ez a teória igencsak spekulatív, tudományos tényként semmiképpen nem fogadható el.[3]
120. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
Ki ez a kóborló öreg írástudó?
Időről időre a fővárosba jön.
Hány éve is? Harminc, talán több is annál?
Elbukott vizsgáin, négyen vagy tán ötön.
A tarisznyájában nincs egy árva peták,
kosarában is csak sárga könyvtekercsek.
Amikor elhalad a pecsenyés előtt,
oda sem mer nézni, pedig nem is evett.
Han-san költészete
[szerkesztés]Han-san ( ) verseit 3, 5 vagy 7 írásjegyből álló sorok alkotják, sohasem rövidebbek 2 sornál, és sohasem hosszabbak mint 34 sor. A Han-san ( )-féle versre jellemző, hogy nagyon lényegre törő, ami éles ellentétben áll a tipikus Tang-kori költészet komplikált szerkezetével.
286. vers (Károlyi Amy fordítása)
Szépreményű Vang ( ) diák gúnyol,
hogy verseimben sokat vétek.
Nem értek a „darázsderékhoz”,
nem értem a „darutérdet”!
Nem jól váltok „sima hangsúlyt és csavartat”,
„ahogy szóm jön” teszem verssé.
Én az ő versén mulatok:
olyan mintha vak a napot énekelné.
Han-san ( ) erőteljesen alkalmazza a buddhista és taoista témákat, gyakran ír az élet rövid és mulandó voltáról, illetve a menekülés fontosságáról valamilyen felsőbbrendű létezés felé. Eltérően és kibővítve értekezik ezekről a témákról, valamikor a mahájána buddhizmus elemeit, máskor pedig taoizmus szimbólumait emlegeti, például a darvakat.
136. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
Élnek e világon oly furcsa lények,
korhadtak, üresek, mint a fatuskó.
A szavakból semmit meg nem értenek,
azt mondják: „Valamennyi gondunk múló.”
Kérded, mi a Tao, ésszel föl nem fogják,
hogy hol van Buddha, nem érdekli őket.
Ha egyre keresed a dolgok okát,
a végtelen bánat-tenger megölhet.
228. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
Csak bámulom a Tientaj ( ) csúcsát,
a tömeg felett egymaga áll.
Szél játszik fenyő-citeráján,
ha fölkél a Hold, itt a dagály.
Lepillantok a hegy tövébe,
s titkaimat felhőknek súgom.
Vadságom jól illik e tájhoz,
régi vágyam járni az Úton.
Ez a hatás valószínűleg a taoisták nagyobb befolyásának eredménye ezen a vidéken. A kiváló taoista, Ko Hung ( ) úgy áradozott a Tientaj ( )ról, hogy az a „tökéletes hely a halhatatlanság művészetének gyakorlására”.
Számos vers arról árulkodik, hogy Han-san ( )t mélyen foglalkoztatta az emberi természet, ami nézetei szerint makacsul visszautasítja az előretekintést, és rövidlátóan megenged minden helytelen viselkedést, olyan magasra felhalmozva a bűnöket ezzel, mint a Sumeru-hegy. Ennek ellenére él benne a remény, hogy az embereket még meg lehet menteni; „Épp a minap / egy démon Bodhiszattvává vált.”
167. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
A világ sok serény embere,
hogy lásson mindenfélét tanul.
De nem tudja, mi az igazi természet,
így aztán az Úttól messze elfordul.
Ha felfogná a valóságot,
tudná, vágya csak hamis álom.
Rögvest megértené önön elméjét,
s megnyitná a Buddha-tudást, hogy lásson.
11. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
A sivatagba hajtom lovam,
a romváros ott mindig meghat.
Fenn-lenn régi lőrések sora,
szerte sokféle ódon sírhant.
Árva gyom árnya reszket maga,
dermedt a sírőrző fák hangja.
Ma már csak közönséges csontok,
kik jajongtak név nélkül halva.
268. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
Hozzád szól e versem, húsevő ember,
hidd el, belehalsz zabáló létedbe.
Mostani léted a múltban ültetted,
eljövendőd a mának az érdeme!
Ha csupán a ma gyönyöreinek élsz,
ne bánd, ha jövőd szenvedéssel tele!
Akár a rizses korsóba bújt patkány,
jóllakva már nem fért ki, csak a feje.
Nehéz határozottan megállapítani Han-san ( ) vallási hovatartozását. Nem volt csan ( ) szerzetes, bár néha megjelennek csan ( ) fogalmak műveiben. Kritizálta a Tientaj ( ) kolostorbeli buddhistákat, mégis sok buddhista gondolatot és kifejezést használt. Taoista sem volt, mivel őket is bírálta, bár nem okozott neki problémát a taoista írások idézése, és a taoista nyelvezet használata, amikor hegyeket írt le a verseiben.
274. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
Gondoltam, Kuo-csing ( )ba megyek,
hisz húsz éve, hogy eljöttem onnan.
A kolostorban így fogadtak:
„Lám itten jön a bolond Han-san ( )!”
Hát vajon tényleg bolond lennék?
Kételyek közt morfondíroztam:
magamat még én sem ismerem,
ők meg mégis tudják, de honnan?
Ha kérdeztek, én nem feleltem,
érdeklődtem: melyikük hogy van.
Némelyik csak pocskondiázott,
dehogy ismernek, most már tudtam.
S lám csak elégedettek voltak,
noha én még egy szót sem szóltam.
302. vers (Károlyi Amy fordítása)
Buddhista nem ügyeli már a törvényt,
a taoista sem nyeli varázsszerét.
Valahány bölcs volt hajdanában,
mind a zöld hegyek lábához tért.
311. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
Ha otthonodban Han-san ( ) vers van,
többet ér, mint bújni a szútrát.
Ide írom ni, redőnyödre,
hogy időről-időre fusd át!
Han-san hatása
[szerkesztés]Han-san ( ) verseiről Kínában még csak-csak tudnak, nevét ismerik, ám sikere vitathatatlanul nagyobb Japánban, sőt ami meglepő az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. Han-san ( ) és Si-tö ( ) japán megbecsülése mondhatni természetes, hiszen a Japánban zen néven ismert kínai eredetű csan ( ) buddhista irányzat korai képviselőiről (japánul Kanzan és Jittoku) van szó, még ha félig-meddig legendás alakok is. A két félnótás, örökké vigyorgó figura a mai napig kedvelt témája a zen festőknek.
Han-san ( )t a leggyakrabban szútratekerccsel kezében jelenítik meg, amely a buddhista elméletre utal, Si-tö ( ) viszont kezében söprűt tart, s így a buddhista gyakorlatot szimbolizálja.
Han-san ( ) ázsiai kontinensen kívüli népszerűsége nem utolsósorban köszönhető a hatvanas években megjelent beat-nemzedék olyan jeles művészeinek, mint Gary Snyder[4] és Jack Kerouac. Kerouac az 1958-ban The Dharma Bums (A Dharma csavargók) címen megjelent regényét egy Han-san ( )nal kapcsolatos látomással zárja, sőt Snyder javaslatára az egész regényét neki ajánlja.
Magyarul
[szerkesztés]Han-san ( ) 311 költeménye közül először Csongor Barnabás válogatott ki és fordított le 28-at Károlyi Amy részére, aki a Klasszikus kínai költők[5] című antológia számára a műfordításokat elkészítette. 1998-ban ugyanez a 28 műfordítás a Terebess Kiadó gondozásában megjelent A bölcs vigyor című antológiában, amely kiegészült a Tokaji Zsolt által válogatott és klasszikus kínai nyelvből fordított további 107 vers műfordításával.
2010-ben Tokaji Zsolt Han-san ( ) műfordításai, további darabokkal kiegészülve ismét megjelentek A remete és a lelenc c. antológiában, amelyben már Si-tö ( ) és Fang-kan ( ) összes költeménye is szerepel.
- A bölcs vigyor; ford. Károlyi Amy, vál., ford., jegyz. Tokaji Zsolt, vál., nyersford., előszó Csongor Barnabás; Terebess, Bp., 1997
- A remete és a lelenc. Han-san és Si-tö versei. Zen költemények a 7. századi Kínából; vál., ford., jegyz. Tokaji Zsolt, előszó Csongor Barnabás; Fapadoskonyv.hu, Bp., 2010 (Kelet klasszikusai)
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- A bölcs vigyor. Terebess Kiadó, Budapest 2007. ISBN 963-85723-7-X
- A remete és a lelenc. Han-san és Si-tö versei. Zen költemények a 7. századi Kínából. A verseket válogatta, fordította és a jegyzeteket írta Tokaji Zsolt. Budapest, Fapadoskonyv.hu 2010. ISBN 978-963-329-159-7
- Klasszikus kínai költők I-II., Európa Könyvkiadó, Budapest 1967.
- Pulleyblank, Edwin G., Linguistic Evidence for the Date of Hanshan. in Mioa, Ronald C., ed. Studies in Chinese poetry and poetics, Vol I. (1978) San San Francisco: Chinese Materials Center.
- Red Pine. The Collected Songs of Cold Mountain. Port Townsed, WA: Copper Canyon Press, 1983.
- Snyder, Gary. „Cold Mountain Poems.” Evergreen Review 2:6 (Autumn 1958): 68-80. Reprinted in Riprap and Cold Mountain Poems. San Francisco: Four Seasons Foundation, 1965.
- Wu Chi-yu. „A Study of Han-shan.” T’oung Pao XLV (1957): 392-450.