[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Goll János

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Goll János
Született1841. június 25.[1][2]
Bátaszék[2]
Elhunyt1907. október 20. (66 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Goll János témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Goll János (Bátaszék, 1841. június 25.Budapest, 1907. október 20.) tanár, zeneszerző, az UTE első elnöke és egyik alapítója, Goll Elemér építész édesapja.

Élete

[szerkesztés]

Anyját ötéves korában vesztette el, így a három leánytestvérét és őt apjuk egyedül nevelte, aki kisbirtokos és borkereskedő volt, de egy rablás folytán egzisztenciája megingott. Bene Mihály Bátaszék kántor-tanítója korán elkezdett foglalkozni vele, már hétéves korában hegedülni tanult, kilencévesen vezetője volt a zenetanulóknak. Ezután 1855–1858 között Palotabozsokon tanult tovább, már a tanító segédjeként. 1858-tól 1860-ig a tanítóképzőt Pesten végezte, s mellette maga gondoskodott fenntartásáról, óraadásból, orgonálási megbízásokból. Közben siketnéma tanítói tanfolyamot is hallgatott, melynek oklevelét 1860. márciusban szerezte meg. 1860-ban még képezdei hallgató korában Kriegler József támogatásával helyettes tanítói álláshoz jutott. Néhány társával együtt Thern Károlytól zeneszerzéstani magánórákat vett, majd az ő tanácsára beiratkozott a Nemzeti Zenedébe, s hat éven át munkája mellett ott tanult többek között Feigler Géza Viktor és Zapf Antal voltak tanárai. 1863–1864-ben a tornatanítói kurzust is elvégezte, az ország második vizsgázott tornatanítójaként a Nemzeti Tornaegyletben oktatásvezető volt.

1865-től tanítóképzőben heti 10 órában zenepedagógus volt, átvette az ének, a hegedű, az orgona és a torna tanítását. Sopronba meghívták az ottani torna- és tűzoltóegylet vezetésére, de rövid működés után visszatért Pestre a tanításhoz. A VI. kerületi Nagymező utcai polgári és felsőkereskedelmi fiúiskolában oktatott zenei tárgyakat és tornatanárként edzette a tanulókat, majd 1873-ban polgári iskolai tanképesítő vizsgát tett le magyar és német nyelvből, s 1875-től a német nyelvet is tanította. Ebben az iskolában 20 évnél is többet töltött el — írták róla a nekrológjában.[3] Zeneszerzés mellett még szakkönyveket is írt. A Magyarhonban Élő Zeneművészek Segély és Nyugdíj Egylete, az Országos Magyar Tanáregyesület pénztárnokaként is működött.

Éveken át a nyarakat elvonulva újpesti házában töltötte. Közösségért tett munkássága egyik kiemelkedő állomása az Újpesti Tornaegylet, (UTE) alapítása és elnöki teendőinek ellátása volt. A tanítási időszakok alatt terézvárosi Lázár utcai saját házában lakott.

1871. augusztus 19-én vette feleségül Stekl Paulát, akivel Rezső, Aranka, Elemér, Jenő és Aladár gyermekeik születtek.

1874-től másfél évig kiadta a „Táncz” című zeneművészeti folyóiratot,[4] majd nevét „Orpheus” címre változtatva Langer Viktor társaságában szerkesztette tovább 1878 júliusáig, amikor a lapot Fellegi Viktornak adta át. 1886-tól az „Apolló” című folyóirat kiadó-szerkesztője volt, sőt a lapot halála után örökösei (Rezső és Aladár) is tovább éltették, egészen az 1914 körüli évekig, amikor elhalt a folyóirat.[5]

Zenei önálló műveken kívül lapokba is publikált. Írt az „Ungarischer Schulbote”, a „Polgári Iskola”, „Zenelap” és „Magyar Paedagogiai Szemle” című szaklapokba. Az „Orpheus” lapjában zenetörténelmi tanulmányokat közölt. Rózsavölgyinél: „Zenészeti műszótár” cím alatt 9 ívnyi művet adott ki, pótolván az addig hiányzó segédkönyvet. Dolgozott az „Újpest és Vidéke” és a „Függetlenség” című lapokba is

Fő művei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b BnF-források (francia nyelven)
  2. a b Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (magyar nyelven)
  3. Ország-Világ, 1907. október 27. 43. szám, 898. oldal
  4. …díszes kiállítású lapját, amelyet két lipcsei nyomdában készíttetett, a Garbrecht cégnél és a Röder C. G. hangjegymetsző intézetnél. Néhány kottalap a „»Dietze«-féle kőnyomda és hangjegymetzde”-nél, a Váczi úton készült. Mindössze 8 oldalból állt, egész évre az előfizetési díj 4 Frt, számonként 30 krajcár. Voit Krisztina: Zenei folyóiratok és irataik a Budapesti Fővárosi Levéltárban (1875–1890). Magyar Könyvszemle, 1998, 1-4. szám) 100. oldal
  5. Voit Krisztina: Zenei folyóiratok és irataik a Budapesti Fővárosi Levéltárban (1875–1890). Magyar Könyvszemle, 1998, 1-4. szám) 103–104. oldal

Források

[szerkesztés]